Az a bizonyos szeptemberi nap egyszerűen tökéletesnek ígérkezett a 14 éves Ashleigh számára: piknik a szerelmével és annak családjával, majd látogatás a család új lovánál. Akkor még senki sem sejthette, hogy az a nap az egész életét megváltoztatja: leesik a lóról, lebénul, majd 3 millió angol fontra perli egykori szerelme családját. Minden lótartó számára tanulságos történet következik.
Telivér kanca, kezdő lovas gazda
A Woolastonban élő tinédzser 2012. szeptember 22. reggelén alig várta, hogy barátjával és annak családjával tölthesse a napot. A nála két évvel idősebb Kierannal a középiskolában találkozott, hat hónapja jártak ekkor. “Felhőtlen volt a kapcsolatunk. Mindennap találkoztunk a suliban és délutánonként, amikor épp nem a pónimat lovagoltam, ő átjött hozzánk, vagy én hozzájuk.” – mondta Ashleigh a bíróságon.
“A baleset napján elmentünk piknikezni és megnézni az anyukája új lovát” – mesélte. Polly Perks egy angol telivér kanca, akit egy héttel a baleset előtt vásárolt Kieran édesanyja 500 angol fontért (kb. 180.000 forintért – a szerk.) a gazdától, aki épp akkor lovagolta be. Ő “könnyű lovaglású” lóként jellemezte, annak ellenére, hogy pont azért vált meg tőle, mert nem bírta kezelni a temperamentumos kancát.
A bíróságon kiderült, hogy a domináns, temperamentumos kanca egyáltalán nem illett egy olyan hölgyhöz, mint az őt megvásárló 43 éves Rachel Miller, aki nemrég kezdett lovagolni. A lovat hozzáértők úgy jellemezték, mint “erős, robbanékony, akaratos és nehezen irányítható” akit eddig még nem sűrűn lovagoltak.
Ashleigh, aki ekkor már egy éve boldog tulajdonosa volt Beauty-nak a kedves póninak, eddig még soha nem lovagolt nagyobb lovon. A telivér kancával már találkozott korábban, amikor Kieran és családja megvásárolta a lovat egy héttel a baleset előtt 2012 szeptember 15-én.
“Nem éreztem magam biztonságban”
A vásárlás előtt Ashleigh és Rachel Miller is rövid időre kipróbálhatta a lovat, de az eladó szorosan mellettük sétált egész idő alatt.
“Sokkal nagyobb és erősebb volt, mint a pónim, Beauty. Sokkal nehezebb volt irányítani is.” – ismerte el Ashleigh. Egy héttel később, a piknik napján nem is tervezte, hogy ismét lovagolni fog Polly-n, de Rachel Miller vonakodott felülni új lovára, így a tini beleegyezett, hogy előbb kipróbálja ő.
Ezt a bíróságon egyértelmű bátorító magatartásként könyvelték el az újdonsült lótulajdonos részéről, aki átadta a gerincvédő mellényét Asleighnek. A 14 éves lánynak azonnal rossz érzése támadt, amint a nyeregbe került. “Nem éreztem magam biztonságban.” – mondta. Aggodalmát ott Rachellel is megosztotta, aki erre csak annyit mondott: “minden rendben lesz.”
“45 percbe telt, míg teljesen lebénultam”
Ashleigh először átlovagolt egy közeli mezőre Kieran és családja társaságában. Amint odaértek, ügetésre biztatta a lovat, miközben a többiek messziről figyelték őt. De az ügetésből a ló fékezhetetlen vágtába robbant, amitől Ashleigh kibillent a nyeregből.
“Még mindig rémálmaim vannak arról a pillanatról” – mondta. “Emlékszem, éreztem a füleit, miközben a feje fölött átrepültem. Olyan volt, mint egy lassított felvétel. Tudtam, hogy le fogok esni.” Kábultan a földön fekve eleinte nem is tudta, milyen komoly sérülést szenvedett. “45 perc kellett ahhoz, hogy teljesen lebénuljak” – mondta. “A lábujjaimmal kezdődött, majd lassan jött felfelé a testemen. Mindenki azt mondta, hogy minden rendben lesz, de tudtam, hogy nagy a baj.”
Az esés után Kieran odarohant hozzá, és karjába vette. Rachel Miller felhívta a kislány édesanyját Jacqui-t, aki még a mentő előtt a helyszínre ért. “Már messziről láttam őt – mondta Ashleigh anyukája. “A földön fekve teste furcsán megcsavarodott. Először azt hittem, eltörött a medencéje. Kieran tartotta a fejét és a mellkasát és ő csak annyit tudott mondani, hogy nem érzi a lábait. A mentősök a newporti sürgősségire szállították.”
Ashleigh élet-halál között lebegett, életét egy olyan, mellkastól lefelé irányuló idegbénulás veszélyeztete, mely sztrókot és szívrohamot okozhat az érintett betegeknél. Később egy ötórás műtéttel tudták stabilizálni állapotát.
Az egész világra dühös volt
A fiatal lányt egy hónappal később engedték ki az intenzívről és egy gerincsérültekre specializált kórházba szálították Buckinghamshire-be. Hat hónappal a baleset után pedig hazamehetett.
És meg kellett küzdenie a ténnyel, hogy az életét örökre megváltoztatta a baleset, mely mellkastól lefelé megbénította.
Mivel a lépcsőn nem tudott közlekedni, a földszinti nappali lett a hálószobája, és a konyhai csap a mosdója amíg a szülei át nem alakították a lakást. “Nagyon nehéz időszak volt. Az egész világra mérges volt” – mondta Ashleigh édesanyja.
2013 májusában, hat hónappal a baleset után Ashleigh visszamehetett az iskolába, de elmondása szerint nem volt könyű ez az időszak. Végül iskolát váltott és az új suliban sorra gyűjtötte az okleveleket.
Vétkes felelőtlenség
Ashleigh épp csak megbirkózott azzal, hogy élete örökre megváltozott, a bíróságon szembe kellett néznie korábbi barátjával és annak családjával is. A szerelem ekkora már rég véget ért.
Kieran a bíróság előtt azt állította, hogy a fiatal lány édesanyja engedélye nélkül ült fel aznap a lóra. A család azzal érvelt a tárgyalóteremben, hogy Ashleigh saját döntése volt, hogy lóra ült és nem az ő felelősségük az, ami történt. De miután napvilágra kerültek a végzetes baleset részletei és kiderült, hogy Rachel Millernek milyen kevés lovas tapasztalata volt mikor megvette Polly Perkst, egyértelművé vált, hogy felelős azért, ami Ashleigh-vel történt.
Graham Wood bíró a per végén úgy látta, hogy Rachel Miller nagy hibát követett el amikor úgy döntött, hogy hobbi lovaglásra alkalmatlan lovat vásárol kezdő lovasként. Felelőtlen volt amikor engedte, hogy erre a lóra üljön Ashleigh. Ez a felelőtlenség okozta a lány balesetét.
Ashleigh szerint a végső döntés már a jogászok kezében van. Mint mondja, az ő célja nem az volt, hogy bosszút álljon a családon, csak a jövőjét szerette volna bebiztosítani. Arra is kitért, hogy ő azt a bíróság által kiszabható maximum összeget szerette volna megkapni, melyet még a Miller család biztosítója hajlandó lenne kifizetni. Ha a bíróság belemenne, akkor a Milleréknek nem kellene önerőből egy fontot sem kifizetniük.
De az ajánlatot elutasították és a rákövetkező héten megszületett a döntés: a mostanra már 18 éves Ashleigh jogosult a teljes kompenzációra, azaz 3 millió fontra (több, mint 1 milliárd forint – a szerk.). Ez a döntés könnyen nincstelenné teheti a Miller családot.
Már nem neheztel
“Nagyon kínos volt a bírósági találkozás. Nem beszéltünk, de még csak nem is néztünk egymásra. Furcsa volt látni őt így, idegesen, amikor régen olyan jól megvoltunk. Biztos vagyok benne, hogy nehéz volt neki is. Nem vagyok mérges rá, sem a családjára. Sohasem szerették volna, hogy ez történjen velem. De megtörtént és ezzel nekem kell együtt élnem” – mondja Ashleigh.
A deréktól lefelé bénult fiatal lány kénytelen szembenézni a közösségi médiából jövő vádaskodással is, de így érvel: “Ha az autód totálkáros lesz egy más által okozott balesetben, te is kártérítést követelnél. Nekem az egész hátralevő életemet így kell leélnem. És ha bármi történne a szüleimmel, csak magamra számíthatnék.“
A jogi harcot látva a Brit Lovasszövetség is nyilatkozott: “Ennek a tragédiának intő jelként kell szolgálnia minden lótartó számára: ha kölcsön adod a lovad másnak, az a ló legyen a lovas képességeinek megfelelően képzett és a lovasnak legyen biztosítása és megfelelő méretű védőfelszerelése, hogy mindkét fél védve legyen. Fontos, hogy a lótartók és lovasok tisztában legyenek a biztosítási lehetőségeikkel és éljenek a legmegfelelőbbel. Nagyon fontolják meg, hogy kinek adják kölcsön a lovaikat.”
Egy ügyvéd szerint ez az eset felnyitja majd a lótartók szemét: “Ezek után kétszer is meggondolják majd, hogy a barátoknak, családtagoknak megengedik-e, hogy felüljenek a lovaikra és kipróbálják a lovaglást.” Arra célzott ezzel, hogy nagyon sok lovasnak nincs kifejezetten olyan biztosítása, ami kiterjedne a hasonló balesetekre.
Ashleigh hisz abban, hogy a pénz, amit kap segít majd továbblépni az életében. Jelenleg a gerincsérültek jókétonysági nagyköveteként dolgozik a “Back Up” nevű szervezetnél, mozgássérült fiataloknak tanítja a kerekesszék használatát és ebben az évben részt vett egy divatbemutatón is, ahol 50.000 font gyűlt össze jótékony célokra.
Pár évvel a balesete után pedig a nagybátyja segítségével egy alkalommal ismét nyeregbe szállhatott. Pónija, Beauty továbbra is a család szeretetét élvezi egy közeli lovardában. “Nem a lovaglás az, ami a legjobban hiányzik, hanem a közösségbe tartozás” – mondta. “Szerettem a lovasok közé tartozni.”
Szívbemarkoló, hogy földszinti szobájának ablakai istállókra néznek, mintegy folyamatosan emlékeztetve őt arra, mit veszített. “Bárcsak ne történt volna meg. De megtörtént. Biztos vagyok benne, hogy Millerék ugyanígy gondolják. Remélem megértik miért kellett ezt tennem. Ezzel kell együtt élnem életem hátralevő részében.“
“Szerettem a lovasok közé tartozni.”
2016.11.23. Forrás: Dailymail.co.uk
Fordította: Horváth Annamari, Lovasok.hu
Fotók: Irishmirror.ie, Gloucestershirelive.co.uk
