Dr. Janza Frigyes
Dr. Janza Frigyes ny.á. rendőr dandártábornok pályafutásáról, szakmai önéletrajzáról vázlatosan is legalább 3 oldalt lehetne írni évszámok, intézmények, végzettségek, kinevezések, kitüntetések halmazával. Arra kértem őt, hogy gazdag életútja lovas érintettségéről beszéljen, illetve amely momentumok meghatározóak voltak számára. Féltem, hogy a kérésemre „leszűkített” bemutatkozása egyoldalú lesz, űrt és kérdéseket hagy majd bennünk. De Önök is meggyőződhetnek róla, ez nem így történt. Élettapasztalata, érett férfikora és rutinos írói, előadói tehetsége végett egy bölcs gondolkodó önéletrajzát olvashatják, eljutva a történelem, a politika, a hagyományok és a magyarság összefüggéseinek elemzéséig.
Mindezek előtt azonban dr. Janza Frigyesnek 60. születésnapja alkalmából Körünk nevében további erőt és egészséget kívánok. Köszönjük lovasbarátságát, együttműködését, munkánkat dicsérő szavait. Még sokáig legyen kedve, energiája a további generációk tudományos és lovas neveléséhez, oktatásához, támogatásához. (Pajlócz)
Fiatal korom óta legmélyebben a történelem foglalkoztatott, ezért ma valószínű, hogy történésznek kellene lennem. Ezzel együtt nem bántam meg életem alakulását, melyet nemcsak a személyes vonzalmak, hanem az adott körülmények is szabályoztak. Első komoly döntést igénylő helyzet volt életemben mikor végzett állatorvosként egyszerre több állásajánlatot kaptam. A Herceghalmi Állami Gazdasággal volt szerződéses viszonyom, ugyanakkor 3 tanszéken is tanársegédi állást ajánlottak fel, illetve megkeresett a Belügyminisztérium is kutyakórház létrehozásának gondolatával. Legnemesebbnek az utóbbit éreztem, hiszen a semmiből kellett valamit megteremteni, és mint friss házasnak az anyagi lehetőséget is mérlegelnem kellett. Sikerült is közös munkával létrehoznunk az akkor legszínvonalasabb magyarországi állatkórházat Dunakeszin.
Vonzalmat már ekkor is éreztem a lovak iránt, de a lovasoknak is megvolt a maguk állatorvosa, így nem kereszteztük egymás útjait. Parancsnoki kinevezésem 1983-ban történt, ami rendhagyónak
mondható, mert én civil voltam. Tehát nem hivatásosként kezdtem 1971-ben a pályafutásomat. Többszöri külső nyomásra sem akartam hivatásos állományba lépni, mert az számomra az állatorvosi munka feladását jelentette volna, hiszen csak tanári és kiképzői feladatokat láthattam volna el. Így civilként lettem megbízva egy rendőri egység vezetésével, ami meglehetősen kivételesnek számított. Nem is lehetett ezt a helyzetet sokáig tartani,
így 1983-ban végül kineveztek hivatásos állományúnak. Teltek, múltak az évek, míg 1992 végén az akkori privatizációs hullámban felvetődött, hogy rendezni kellene a rendőrségi lovasegységek sorsát. Szükségét éreztük egy olyan lovas háttérbázis megteremtésének, ahol nemcsak lovas és lókiképzés folyik, hanem tenyésztés is. A Kutasi Állami Gazdaság privatizálta a Somogysárdi Ménest, melynek kapcsán 1993. márciusában kaptam a feladatot, hogy vegyem át a ménest. Nagyon sok segítséget kaptam civil lovasoktól az átalakításhoz, mert Somogysárd ügető lovakkal és telivérekkel foglalkozott.
Ezen fajták egyike sem igazán alkalmas szolgálati célra, tehát dönteni kellett. Végül megőriztük korlátozott számban az ügető és telivér állományt, a felszabadult kapacitásokat pedig félvérekre fordítottuk. Alapos, átgondolt előkészítést követően kancaalapú tenyésztést kezdtünk el. Egyrészt mert a rendelkezésre álló fakók által ez biztosított volt, másrészt tartósabb eredményeket hoz mint a ménalapú tenyésztés. Számunkra nem az üzleti megfontolás volt elsődleges szempont, hanem a jó minőségű tudatos tenyésztés elindítása. Az akkori számításaink alapján egy homogén szolgálati lóállomány létrehozása 30 évet vett volna igénybe. Ez már sajnos csak feltételes módban érvényes, hiszen a tavalyi évben a rendőrség a Somogysárdi Ménes földterületeit az ÁPV Rt-nek visszaadta, amely az idén már értékesítésre kerül. A lóállomány leszűkült, a kancacsaládok is megbomlottak. Mindez azért is sajnálatos, mert tenyésztési eredményeink sikerrel adtak jó idegrendszerű, nyugodt, rámás, idomítható, kiképezhető egyedeket. A telivérekből is megőriztünk egy értékes állományt, a félvérek elvárt tulajdonságainak újbóli frissítéséhez.
Somogysárdon végzett munkánkban nagy segítségemre volt Jobbik Ákos úr. Elégedettségünk akkor érte volna el csúcspontját, ha nemzetközi szinten is elfogadott fajtaként jegyezték volna a somogysárdi szolgálati lovat. Első jelei ennek tapasztalhatóak voltak, hiszen többek között a holland rendőrség a mai napig is elégedettséggel használja a tőlünk vásárolt lovakat. A hazai lovastusa szakágban is eredményesen versenyeznek a Somogysárdi
SC lovai. Tovább haladva életutamon, meghatározó feladatot jelentett még a Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegység felállítása 2000 novemberében. Természetesen ezt hosszú előkészítés előzte meg, és az első díszelgésre 2001. március 15-én került sor a Parlament előtt. A díszegység alapját a rendőrség lovai és lovasai
jelentették, de azzal a szándékkal jött létre, hogy a civil élet kiváló képzettségű hagyományőrzői is tagjai lehessenek. Egyúttal ez gondokat is okozott, mert a civil lovasok lóállományának cseréi, az időigényes kiképzési időszakok, stb. ahhoz vezetett, hogy mára kizárólag rendőrségi állomány látja el ezt a feladatot. Ennek én személyesen nem igazán örülök, de egyenlőre így életképes a díszegység. A jövőben remélhetőleg az összetétel megváltozik, ugyanis a lovas díszegységnek nem a szolgálati jellege lenne értéket adó, hanem a társadalmi jellege.
Nyilván erre a finanszírozást is meg kell majd teremteni. Összességében nagyon szép szakasza
volt ez életemnek. Személyes bánatom, hogy még az egyetemista éveimben elkezdett lovaglások csodálatos élménysorozatát a 80-as években porckorong problémám végett orvosi utasításra abba kellett hagynom.
Ennek pótlásaként szabadidőm jelentős részét – beleértve a hétvégeket is – hacsak tehetem, a lovas társadalomban töltöm el tevőlegesen. Szívesen adom segítségemet továbbra is a civil lovas szervezeteknek, mert jól érzem magam közöttük. Ilyen például a Magyar Lovas Kör is. Kiadványaik pedig számomra élvezetes
olvasmányt jelentenek, mert okosan, higg adtan és kulturáltan teszik közzé tevékenységüket, véleményeiket és kritikáikat. Nem tartom vissza magam attól, hogy szembe dicsérjem azokat, akik törődnek ezzel a kiadvánnyal, mert megérdemlik. Mindezt teszik úgy, hogy nincs mögöttük nagyobb méretű apparátus. Mindig úgy gondoltam, hogy nem nyavalyogni, hanem dolgunkat végezni kell a civil mozgalmakban. Nem arra számítani, hogy mit kaphatok a munkámért, ezt az embernek belső igénye miatt kell végeznie. Amennyiben ezek az indítékok egy közösségen belül szervesen találkoznak, akkor az a közösség nagy dolgokra lesz képes. Jómagamat a közigazgatásban eltöltött 30 évem ébresztett rá, hogy a civil szerveződések mennyivel érzékenyebben tudnak reagálni érzelmi és etikai vonatkozásokra, hatásokra, mint a rezzenéstelen arcú igazgatási gyakorlat. Tisztelgés a Komáromi Katonai Lovas Emlékműnél Visszatérve történelmi vonzódásomhoz, ismeretanyagom bővítései során többször felmerült bennem, hogy mit is takar az a szó, hogy magyar.
Erre főleg az késztet, hogy napjainkban a politika milyen kizárólagosságokkal kezeli történelmünket, kiragadva egy-egy mozzanatot az éppen aktuális politikai nézet alátámasztására. Sokkal szélesebb körben kell ismerni és tanítanunk múltunkat, amely nem szorulhat ki csupán a civil szervezetek körébe, hanem az államnak kötelessége teljességében foglalkozni vele. Történelmünk helyes és teljes ismerete, hagyományaink tisztelete, megjelenítés képessége ami előre visz egy nemzetet. Nem a vérségi alapú magyarság mellett foglalok állást, hiszen gyermekemben csak az általam módon ismert módon is 12 vér található. A hagyomány nem a poros múlt emlékezete. Hagyományainkról beszélve mindenkinek ugyanazt kell hogy jelentsék, pontosan azért, hogy békés együttélésünket, összetartozásunkat eredményezze. Ezért állok mellé a hagyományőrző társaságok törekvéseihez. Valamennyien a mai világban élünk, összhangba kell hoznunk a hagyományápolást és a mai szükségleteket. Többek között ez a kettős gondolat hozta létre a Nemzeti Lovas őrséget is, melynek tiszteletbeli elnöke vagyok. Esetünkben a közrend és a közbiztonság igényli a civil társadalom fokozottabb részvételét, másrészt alkalmat jelent a lovasok számára elkötelezettségük gyakorlására és a lovas hagyományok őrzésére.
Néhány adat szakmai pályafutásáról:
Budapesten született 1947. április 8-án. Állatorvos-tudományi egyetemet végzett 1971-ben, majd tanulmányait filozófia, igazgatás- szervezés és bűnügyi szakon folytatta. Munkahelyét 1971-től 2006-ig a Belügyminisztérium, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság jelentette. Végigjárta a ranglétrát, iskolaparancsnok, oktatási főosztályvezető, majd főigazgató lett. Nyugállományú rendőr dandártábornok 2004. április 8-tól. Ettől az időponttól
2006. október 31-ig az ORFK Szolgálati Állatfelügyelet vezetője. Jelenleg is több mint 20 vezetői megbízást, illetve fontos feladatot lát el. Igen széleskörű a tudományos és oktatói tevékenysége. Az elmúlt 30 esztendőben megszámolhatatlan tankönyv és jegyzet őrzi munkásságát. Pályafutása alatt 18 kitüntetésben részesült.
Közülük a legmagasabbak: Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkereszt, Szent György Érdemrend, Hűség a Hazához Érdemrend Nagy Kereszt, Kiváló Tudományos Munkáért Emlékérem, címzetes egyetemi docens, rendőr dandártábornok.
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2024.01.30.
Fotó: Canva
