A csikónevelés gazdaságossági vizsgálata a kistenyésztők szemszögéből
Régen elmúltak azok az idők, amikor a hadsereg lóigénye folyamatosan tenyésztésre sarkallta a lóhoz értő gazdát, mert az általa nevelt jó minőségű csikónak a pótló felvásárlás viszonylag biztos és gazdaságos értékesítési lehetőséget jelentett. A heverőménesi kancatartást (amikor a kancának nincs más feladata, csak az évenkénti csikó nevelés) már abban az időben is csak a több lábon álló állami vagy magán nagygazdaságok engedhették meg maguknak.
Később a szövetkezetek fénykorában, a mezőgazdaság gépesítése következtében már csak néhány pár lónak volt meg a mindennapi rendszeres munkája (takarmány vagy trágyaszállítás, ellenőrzőfogat). Az ezen túlmenő létszám inkább a ló szerető tsz elnök vagy főagronómus jóvoltából létezett. Legtöbbször más ágazatok tartották el és ha a kulcsfontosságú személyt menesztették, a lóállományt élelmes lókereskedők gyorsan széthordták és jó haszonnal értékesítették. Pedig ezek a gazdaságok nem vásárolták, hanem megtermelték a lovak takarmány- és alomszalma szükségletét. Ennél sokkal kedvezőtlenebb a helyzete annak a kistenyésztőnek, hobbilovasnak, akinek nincs saját földje és mindent úgy kell terményboltban vagy gazdálkodóktól megvásárolnia.
A lótenyésztés területigényes. Az istálló környékén lévő, jó minőségű, nagy kiterjedésű legelő jelentős költségcsökkentő-tényező, de kinek van ma már ilyen? Talán néhány parasztgazdaságban vagy egy szerencsés fekvésű faluszéli lóistállónál, ahol nincs jelentős járműforgalom, nincs pörlekedő szomszéd. A nagy átlag azonban az, hogy egy zárt telepen, egyedül vagy társulásban lovakat tartanak, tenyésztenek. A legeltetés a napi kilovaglások alkalmával csak éppen úgy desszertként jut a lovaknak osztályrészül, de ennek a takarmányfelvételnek a mennyiségi mutatói elhanyagolhatóak. Inkább csak kedvező élettani és étrendi hatásként, nem pedig költségcsökkentő tényezőként jöhet számításba. A Kistermelők Lapjában minden hónapban megjelenik az összefoglaló a havi állatvásárokról, közölve az értékesítési lehetőségeket, árakat. Az 1999.
évet vizsgálva 12 hónap adatait figyelembe véve a lovak egyes állománycsoportjainál az alábbi forintértékek születtek az átlagárakat számolva: csikó 1 évesig 80 000 Ft, csikó 1-2 éves 112 000 Ft, ló 182 000 Ft.
Az első évet vizsgálva
A választási csikó tehát nem ér többet a magyar piacon, mint egy fajtiszta kutyakölyök 8 hetesen, a slágerfajtákból. Pedig a ló a legjobb esetben évente egy csikót ellik (az igen ritka és nem kívánatos ikerelléseket kivéve), míg a kutya 2 hónapos vemhesség után átlagban 6 kölyköt hoz a világra és ezt ugyanazon évben még megismételheti.
A második évet vizsgálva
A gazda egy éves fáradozását, a csikó neveléséhez tartozó minden költséget és rizikót a piac 32 000 Ft ellenszolgáltatással honorálja. Ez nem éri el havonta a 3000 Ft-ot, azaz a napi 100 Ft-ot. Két gombóc fagylalt áráért ad naponta bokszot és karámot a csikónak, eteti, pucolja, ganajozza, gyógyítja, jártatja, tanítja, körmöli stb. Ez már nem is nevetséges, ez torokszorítóan siralmas.
A későbbi csikókort és felnőtt lovat vizsgálva
A lóra történő több éves költségráfordítást, nyereg alá vagy kocsiba tanítást, testméreteinek gyarapodását és végleges kialakulását 70 000 Ft-tal hálálják meg. Ez három havi panziós lótartás összegét sem éri el.
A ló vágóáron kb. 120 000 Ft-ért adható el, ami azt mutatja, hogy vágóra melegvérű lovat tenyészteni pénzkidobás. Csak a hasznavehetetlen ló értékesíthető kényszerűségből vágóra. Ez a sors vár azonban azokra az egyedekre is, melyek jobb sorsra érdemesek, de a gazda nem tudja a vevőt kivárni, használni már nem akarja, így minden nap lótartása anyagi veszteség. (Hidegvérű pecsenyecsikó, nagy legelővel, saját telepen, saját erővel, jól megválasztott tartásmóddal lehet gazdaságos, de kifejezetten vágóra nevelni csikót inkább üzletember, és nem lovasember szokott. Az utóbbinak a lelkületében ez nem stimmel.)
A sport és hobbiló utáni kereset azt mutatja, hogy csak a betanított (belovagolt vagy bekocsizott), kifogástalan pedigrével és küllemi adottságokkal rendelkező, elismerésre méltó, versenyeredményeket felmutató, de legalábbis reményteljes egyedért lehet olyan árat kapni, ami a tenyésztő számára elfogadható, de itt is ki kell tudni várni a vevőt. A tenyésztőnek azonban a legjobb tenyészanyag és a szakszerű nevelés esetén is számolni kell azzal, hogy nem csak ilyen csikója nevelkedik. Ezért a jó, átlagos minőség az, amire az esély a legnagyobb, ebben kell gondolkodni.
A gazda esélyei üzleti vonatkozásban az elléskor már körvonalazódnak. Ha csődörcsikó születik, egy gonddal máris több. Választási korban ha el tudja adni a csikót, valami haszon van rajra, ha nem, ez hamarosan felemésztődik. A választási csődörcsikó eladásának esélye közelít a nullához. A vevők jelentős része felnőtt, kész, használható lovat akar venni, nem akar a felneveléssel és betanítással még évekig vesződni. Ritkán lehet olyan hozzá nem értő madarat találni, aki vesz egy választási csikót, mondván, hogy majd saját magának felneveli, mint első lovat. Ez a csikó rendesen nem mozgatható, a ménesi harmóniától, fajtársi kötődésektől megfosztva rossz szokásokat felvevő lóvá válhat. Nem árul el nagy bölcsességet az sem, aki azért vesz egy csikót, hogy panzióba adja, ahol számára majd felnevelik. Ez lesz a legdrágább ló, mire felnő. Ehhez hasonló az a csikó is, melyet panzióban tartott kanca ellett. A bértartást ugyanis a csikóra is fel fogják számolni, még ha nem is rögtön teljes áron, a panziós lótartás költségén pedig minden évben egy betanított, érett lovat lehet venni.
A lószerető ember mégis nevel lovat, de amíg a piaci viszonyok jelentősen nem változnak, addig csak saját kancájától és saját szükségletre. Ez a ló többe fog kerülni, mintha készen vennénk egyet, annak ellenére tesszük ezt. Miért? Azért, mert:
- a kancánk élete úgy teljes és kiegyensúlyozott, ha nevelt csikót
- a csikó a saját, szeretett kancánk utóda, így anyához hasonlóan családtagnak számít
- születésétől nevelve ismerjük, a legkisebb eltérést, rendellenességet azonnal észrevesszük rajta
- ismerjük a teljes múltját, az élete során őt ért hatásokat, így viselkedésével kapcsolatban mindenre tudjuk a magyarázatot
- nem verekszik össze a többi lóval, mert a hierarchiában újszülöttként már elfoglalta a helyét, így a mechanikus sérülések esélye jelentősen kisebb (ez karámozásnál, túrázásnál rendkívüli előny lovasra és lóra nézve egyaránt)
- az istálló és a terep nem idegen a számára, hozzászokott a gondozójához, a telephelycseréktől nem kap lelki sérüléseket
- kötődik az istállótársakhoz és ez többször előny, mint hátrány
- hozzászokik a családtagokhoz, különösen a gyerekekhez, így azok figyelmetlensége, lovasismereteik hiányosságai kevesebb baleseti kockázattal járnak
- a gazdának szemet- és lelketgyönyörködtető egy kedves, élénk, érdeklődő, a terepen táncolva pöffeszkedő, egészségesen, szépen fejlődő csikó, tudja, hogy ehhez ő is hozzájárult, büszke rá.
A csikófelnevelését terhelő költségek és egyéb tényezők
- fedeztetési költségek és a hozzá kapcsolódó kiadások (telefon, szállítás, panzióztatás a sárlás alatt stb.)
- a vemhes kanca és a szoptatós kanca fokozott takarmányozása és kíméletes használata
- az ellési rizikó (a kancára és a csikóra nézve is)
- a csikó takarmányozása
- helyiség, ápolás, gondozás költségei
- állatorvosi és kovácsköltségek
- csikóbélyegzés, származási lap kiváltás, herélés
- takarmányszállítási, rakodási, daráltatási költségek
- takarmány tárolási költségei (fólia, rágcsálóírtás stb.), tárolási veszteségek
- jármű, üzemanyag és amortizáció (ha a telep és a lakás külön helyen van)
- ingatlan fenntartás, ingatlanadó
- felszerelések amortizációja
- ivóvíz, világítás, alomszalma, trágyaszállítás költségei
- vitamin, ásványanyag, nyalósó, féreghajtó, gyógyszer költségek
- elhullási kockázat
- sérülésekből, betegségekből adódó értékcsökkenés kockázata
- munkabér
- vásárra szállítás költségei és kockázatai.
A jelenlegi támogatási rendszer, mely vemhesített tenyészkancánként igényelhető, 35 000 Ft. Bár ez a hazai kereseti viszonyok között kb. egy havi átlagbér, a csikó felneveléséhez csak tehercsökkentő.
Manapság, ha valaki saját portáján tartja a lovat és ott is lakik, akkor a bolti takarmányárakat figyelembe véve a kiadásokra 9-10 000 Ft/hó/ló lehet számolni hosszú távon. Természetesen a munkát magunknak kell elvégezni, ezért fizetség nem jár.
Önköltségen is tehát egy olyan csikó, amely három éves és már rá lehet ülni vagy befogható, kb. 350 000 Ft-ba van a felnevelőjének, ez pedig több annál, mint ami a kereskedelmi forgalomban jó eséllyel a csikóért elérhető. Ezért tehát, aki kancáját befedezteti és annak csikóját lóvá neveli, arra kell számolnia, hogy veszteséget termel.
Írásomban a “névtelen kistenyésztők”, lovasemberek szemszögéből vizsgálódtam. Egy nemzetközi hírű, jó kapcsolatokkal rendelkező ménes, ha keresett fajtájú lovat tenyészt, a külföldi vevők felé jobb eséllyel és kedvezőbb feltételekkel értékesítheti az évjáratok színe-javát. Főleg igaz ez akkor, ha az eladásra kínált egyedek teljesítményükkel már bizonyítottak.
A kistenyésztőnek anyagi ráfordításai, munkája az esetek legnagyobb részében nem pénzben térülnek meg, hanem olyan érzelmi töltésű dolgokban, melyek pénzben nem fejezhetők ki. A ló szerető magyar ember és lova viszonylatában mindkét félnek az a szerencséje, hogy a gazda, a ló és az öt mázsa lóhús közé nem tud egyenlőségjelet tenni.
2000. Vér Imre
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.06.11.
Fotók: Canva
