Ha a ló azt mondja: “Nem!”
Ki szeret hátramaradni a kilovagláson, mert a ló egyszerűen nem hagyja hajtani magát? A díjlovagló négyszögben “csoszogni” szintén nem kellemes. Ugrás előtt a ló egyre lassul ahelyett, hogy húzna az akadályra, mi lehet vele?
Lusta lovak?
Gyakran találkozni ló-lovas párosokkal, amelyeknél az előrehaladás fáradságos és gyakran sikertelen kínszenvedéssé válik. Verítékben úszó, liluló fejű lovasokat látni olyan lovakon, amelyeken egyértelműen látszik a kedvetlenség, egyáltalán nem számít ritkaságnak.
Jobb esetben a lovas megmarad a sajnos hiábavaló testi megerőltetésnél. Rosszabb esetben a pálca és ostor szakszerűtlen használatával próbálják előrehaladásra késztetni a lovat. Elismerem, kétségbeejtő, ha a ló minden fáradozásunk ellenére ügyet sem vet ránk. Egyszerű eszközökkel együttműködésre késztetni mégis lehetséges lehet.
Testileg és lelkileg egészséges?
Az első kérdés, mint mindig: nem betegség okozza-e a ló “lustaságát”? Nincsenek komoly egészségi problémái, például légúti megbetegedése? A kehesség például meglehetős “fékező tényező” lehet. Lehet, hogy kólikás, és a hasában lévő levegő miatt esik nehezére a munka? Milyenek az inai és ízületei? Vannak-e hátproblémái? Lehet, hogy a patái vannak olyan rossz állapotban, hogy a futás fájdalmat okoz neki? Kiegyensúlyozott és elegendő a tápláléka? Minden problémánál, ami a lóval kapcsolatban merül fel, elsőként az egészségre vonatkozó kérdéseket kell tisztázni. De a pszichét is pontosan meg kell vizsgálni éppen a kedvetlenséggel és közömbösséggel összefüggésben. Talán csak nemrég szakították ki a lovat szociális környezetéből? Vagyis egy fontos fajtársa már nincs mellette? Milyen az elhelyezése? Van elég mozgási lehetősége, friss levegője, társasága? Mindezek fontos szerepet játszanak a nyereg alatti teljesítőkészség szempontjából is. Ha nem ezek az okai a munkamegtagadásnak, kényszerűen jön a következő kérdés: megfelelő-e a felszerelés?
Megfelelő a felszerelés?
Már az is elveheti a ló kedvét a mozgástól, ha nyomja a nyereg. Rosszul beállított kantár, túl éles zabla, nem megfelelő segédszárak ugyanúgy visszatarthatják a lovat a munkától. Aki nem biztos a felszerelés vonatkozásában, kérjen tanácsot egy szakembertől, és kétség esetén redukálja ártalmatlan minimumra a teljes nyereg- és kantárfelszerelést. A ló most már talán feléledt, azonban előrehaladási hajlandóságának kipróbálását óvatosságból mindenesetre inkább szilárd kerítésen belül, illetve lovardában végezd.
Hol lovagolok és milyen az edzés?
A lovak a szokás rabjai, és sok dologban nagyra értékelik a rendszerességet. Ha azonban hetente hét napon át ugyanazon a helyen állandóan visszatérő feladatokat kap, azt még a legjóindulatúbb ló is egyszerűen unni kezdi. Persze ez a leírás a legtöbb esetben biztosan túlzás – bár pontosan ezt a helyzetet már megfigyeltem, és nagyon sajnáltam az illető lovat. Ennek ellenére a ló növekvő kedvetlensége esetén a tréningprogramot az állandó ismétlések tekintetében is meg kell vizsgálni. Talán mégis be lehet építeni valami újat? Az idomítási, díjlovagló gyakorlatokat néha az ugrópályán is el lehet végezni, vagy akár egy kilovaglás alkalmával. A kézen történő munka minden kiképzés célszerű és változatosságot nyújtó kiegészítése. Az ugrógimnasztika sok egyéb előnye mellett szintén használ a munkaterv érdekesebbé tételében. A libikókával, repkedő szalagokkal vagy traktorgumikkal a sportlovaknál is ellenőrizni lehet a bizalmat és a lovas segítségeinek korrekt elfogadását, és javítani is lehet rajta. Derítsd ki, mivel tudod leginkább felébreszteni a ló érdeklődését. Olyan gyakorlatokat, amelyek láthatóan kedvére vannak, takarékosan (a megszokás elkerülése végett), de célzottan beépíthetsz a kiképzési programba.
Mennyire helyesek a segítségeim?
Erre a kérdésre őszintén és jó adag önkritikával kell válaszolni. Tény, hogy a legtöbb “lustának” tartott ló olyan zavaros segítségeket kap a lovasától, hogy egyszer csak elhatározza, az egyszerűség kedvéért többet nem figyel oda rájuk. Ez persze csak a jóindulatúbb lovak hozzáállása.
A harcias szellemű állatok ugyanezt a lovast esetleg egyszerűen levetnék a hátukról. Mielőtt tehát “fegyverhez” nyúlnál, hogy a lovat a rossz lovaglás ellenére előrehaladásra bírd, sürgősen ajánlott saját segítségadási képességeidet felülvizsgálni és javítani. Sok gond megint csak a lovas ülésében gyökerezik. Aki például megpróbál a saját előremozgásával a nyeregben hajtani, ezzel csak a saját erejét pazarolja. A lovat annyira zavarja mozgásfolyamatában, hogy hamarosan már egyáltalán nem lesz kedve előre menni. Ez annak a lónak a cikk elején leírt helyzetére hasonlít, amely éppen az ugrásra történő rálovaglás közben lassul le. Ez a viselkedés azzal magyarázható, hogy sok lovas az akadály előtti utolsó métereken – a jobb hajtás érdekében – még egyszer alaposan beleül a nyeregbe, akkor, amikor már éppen ki kellene könnyítenie.
Ha tényleg nem tudsz puhán, lágyan és korrektül ülni, zavaró fáradozásoddal annyira gátolod a ló előremenését, hogy az a lovasa elleni védekezésül megmerevíti a hátát, és saját szabad futását akadályozza.
Segítségek: a kevesebb több
Akinek nem elég a saját ereje (és képessége), nem csak ostorért és pálcáért nyúl. Hiszen a lónak még a nyakát is “be kell görbítenie”, vagyis még egy segédszárat csatolnak fel rá. Így felszerelkezve a lovasnak már csak előre kell húznia, hogy a fej lekerüljön, hátul pedig szurkálni és a pálcát használni, hogy az előrehaladást elérjük…
Aki csodálkozik, hogy a lónak ilyenkor elmegy a kedve az egésztől, talán még nem gondolkodott el ezen igazán. Ha a ló teljesíteni akarja a pálca és a sarkantyú késztetését, és gyorsabb akar lenni, rögtön az érzéketlen kezekben lévő segédszárakba ütközik. Ha visszatartja magát a kemény száraktól, hátulról kapja meg a “büntetését”. Sok esetben érdemes a ló felszerelését egyszer a nyeregre és egy csikókantárra csökkenteni.
Persze nem szabad a viselkedés azonnali megváltozását várni. A lovasnak ezzel az intézkedéssel összefüggésben minden utasítást a szabad és kényszermentes előrehaladásra kell korlátoznia, méghozzá hosszabb időn át. A lónak valószínűleg elég sok időre lesz szüksége, hogy megértse az új helyzetet, és tényleg öröme teljen az előrehaladásban. A lovasnak ebben az időben a segítségadásait is főleg a ló természetes mozgásának engedésére kell redukálnia, és megpróbálnia a lehető legjobban támogatni és a lehető legkevésbé zavarni azt.
A varázsszó: érzékennyé tenni
Kétségtelenül előfordul az a helyzet is, hogy egy alapjában már meglehetősen jó lovas tökéletesen eltompult lóra akad, amely már egyáltalán nem reagál a korrekt és finom segítségekre. Tudatosan mondom: “már nem“! Egy ilyen állat is kész volt egykor hallgatni a lovasra. Az állandó nem megfelelő segítségekkel való munka és rossz lovasok által egyre inkább a kedvetlen közöny állapotába süllyedt. Valószínűleg még csak nem is szándékosan – érzéketlenné tették. Ebben a szóban már a megoldás is benne foglaltatik: érzékennyé tenni! Ez alatt azt az eljárást értjük, hogy a megfelelő segítségek használatának erősségét addig csökkentjük fokozatosan, míg a ló ismét nem reagál a legenyhébb súly, csizma- és szársegítségekre is, és nincs szükség további segítő intézkedésekre. Ezt a módszert csak tapasztalt lovasok alkalmazzák, vagy legalább szakértő felügyelete mellett.
Hogyan?
Az “érzékennyé tenni” munkafolyamata a következőképpen néz ki: a lónak kezdetben alapvetően finom segítségeket adnak. Ha nem reagál rájuk, nem lassanként fokozzák az erősségüket, hanem azonnal kimondottan világos utasítást adnak. Így váltogatják őket, de közben a lónak hagynak egy kis időt, hogy a finom segítségre is reagáljon. A pillanatnyi siker általában már kevés “korrepetálás” után jelentkezik. Ahhoz már több türelemre van szükség, hogy ezeket a reakciókat rögzítsék. A lovasnak semmiképpen sem szabad ismét minden lépést “kihúzni a lóból”, és minden segítséget tízszer “előre megrágni”, míg végre el tudja határozni magát. A lónak következetesen hosszabb időn keresztül (az időtartam minden egyes lónál különböző) kell tisztázni, hogy a lovaglás kellemesebb, és még szórakoztató is lehet, ha a társak kölcsönösen hallgatnak egymásra. Ez azt az utasítást is magában foglalja, hogy egy jármódot vagy tempót alapvetően addig tartson, míg a lovas új segítséggel változást nem jelez.
A zárt hát
A lovas számára további kihívást jelentenek azok a lovak, amelyek csak látszólag engedelmeskednek. Például ügetésre váltanak, de sebességük a legcsekélyebb mértékben sem utal erre. Éppen ellenkezőleg, minél jobban igyekszik a lovas, annál lassúbbá válnak. Különösen könnyen végzik ezt a gyakorlatot a rövid hátú lovak. A hát ugyanis ennek a viselkedésnek a kulcsa. Ha a ló semmilyen jármódban nem hagyja előre hajtani magát, kézenfekvő a feltételezés, hogy főleg hátban teljesen elzárja magát a lovasnak. Elfogadja a különböző jármódokra adott utasításokat, lendületének kifejlesztése azonban teljesen lehetetlen, mert blokkolt hátával nem tud előrevivő energiával futni. Annak, miért tartja ennyire feszesen magát a ló, különböző okai lehetnek. A leggyakrabban tartós lovaglási hibák következménye, mind az alapülésében, mind a kiképzés felépítésében. Annak, aki elhanyagolja a lazító fázist, aki sokat lovagol egyenesen, aki segédszárakkal dolgozik a lován, aki figyelmen kívül hagyja az alapjármódok természetes ritmusát és összekeveri a sietős futást a közepes tempóval, a legjobb esélyei vannak rá, hogy zárt hátat lovagol a lovába. És minél rövidebb a ló háta, annál könnyebben.
A hát nyitása
A megoldás már a probléma leírásából kitűnik. A szilárdan tartott hátú lovakat lépésről lépésre egyre tovább kell vezetni a gimnasztikai munkába. Óvatosan kell eljárni, hogy ne terheljük túl a teljesen megfeszült hátizmokat, hanem lassan nyújtsuk őket. Aki túl gyorsan túl sokat követel, csak azt éri el, hogy a ló még jobban megfeszíti magát. Ha azonban aztán sok lazító munkával, mint pl. lovaglás íves vonalakon, gyakori átmenetek, ugrógimnasztika, szabad előrevágtatás a terepen és még sok minden más, ismét meg/kinyitja a hátat, biztosítani kell, hogy a lovasnak érzékeny lovaglással és korrekt segítségekkel esélye legyen a lovat maga előtt tudni.
Ha semmi sem segít – a totális munkamegtagadás
Ha néha-néha előfordul, hogy a lovad egyszerűen megáll, és láthatóan semmivel sem lehet előrehaladásra ösztökélni, ismét több ok is számításba jöhet. Talán egyszerűen csak nem akarja otthagyni fajtársait. Ezt könnyű ellenőrizni, ha ismét hazafelé vesszük az irányt. Ha megint megjön a kedve a munkához, könnyen felismertük a hiányos mozgásigény okát. A javítása – mint oly gyakran – az istállóban kezdődik, a legelőn, kézen. Az ember és a ló viszonyát újra fel kell építeni az ember elsőbbségének értelmében. Ha az ember vezetés iránti igénye aztán magától értetődővé vált a ló számára, magától is oda fog menni, ahová a “főnök” akarja.
A váratlan ellenkezés másrészt arra is utalhat, hogy az állat pszichéje súlyosan zavart. Ezt pontos és folyamatos megfigyeléssel kell ellenőrizni, és esetleg szakemberekkel is meg kell beszélni.
Ha a ló úgy érzi, túlterhelik
Az – emberi szemszögből – “butának” nevezett lovak is hajlamosak néha egyszerűen megállni, és sem az előrehajtó segítségekkel, sem más hatásra egy tapodtat sem mozdulni. Ennek oka gyakran az, hogy a pillanatnyi helyzetet nem tudják feldolgozni, és totálisan elbizonytalanodnak. Egy lépést sem mernek megtenni.
Ebben az esetben először óvatosan meg lehet próbálni megfordítani a lovat. Végül is ez semmi más, mint próbálkozás, hogy kibillentsük egyensúlyából, míg a lábát fel kell emelnie, hogy az áthelyezett súlypontot követni tudja. Ha ez sem segít, alig marad más hátra, mint egyszerűen kivárni, míg a ló magától megmozdul, vagy leszállni, lentről ismét mozgásba hozni, majd a visszaülés után elölről kezdeni a próbálkozást.
Más lovak társasága még súlyosbíthatja is a helyzetet. Végső soron azonban elengedhetetlen meggyőzni róla a lovat, hogy az ember olyan fontos és megbízható, hogy minden helyzetben lehet követni az utasításait. Ehhez az is hozzátartozik, hogy helyesen becsüld fel lovad felfogóképességét, és ne támassz túlzottan magas követelményeket vele szemben.
Különleges eset: fiatal lovak
Ha a fiatal lovak a lovas segítségeivel való első találkozásukkor nem reagálnak rögtön helyesen, néha szintén lustának bélyegzik őket. Ennek az oka azonban nem az elvi kedvetlenség, hanem sokkal inkább puszta nem értés, vagy egyszerűen az izomerő hiánya; vagyis a (nem csak fiatal) ló testi korlátait is fel kell mérni. Ezt néhány lovas a belovaglásnál sajnos nem veszi figyelembe. Mielőtt ezek a lovak még időt és lehetőséget kapnának rá, hogy fejlődő értelmük és javuló erőnlét segítségével érzékenyen és kedvvel reagáljanak, már pálcával, ostorral és segédszárakkal traktálják őket. Ki csodálkozik még azon, hogy az így kezelt állatok végeztek a lovaglással mint érdekes és kellemes feladattal, még mielőtt elkezdődött volna hátasló karrierjük?
Szöveg: Ute Forler
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001. novemberi számában
Frissítve: 2023.06.09.
Fotók: Canva
