Idomítási skálák

A Nemzetközi Lovas Szövetség a lovak képzettségét az idomítási skála alapján minősíti. Így, egyszerűen mondjuk: idomítási skála. Pedig ezalatt a német idomítási skálát értjük. Sőt, létezik más idomítási skála is. Dr. Gőblyös István írása.

A német idomítási skála a lókiképzés egyfajta logikáját jelenti. Ha valaki a nemzetközi, vagy hazai versenyen vesz részt, akkor el kell fogadnia azt, hogy teljesítményét a német idomítási skála alapján ítélik meg. Holott létezik másik idomítási skála is.

A német idomítási skála tulajdonképpen az átengedőség eléréséhez ad segítséget a lókiképzőnek. Az átengedőség az idomítás legfőbb célja. Átengedő az a ló, amelyik a lovas legkisebb jelére (kívülről láthatatlan segítségére) a legkisebb ellenállás nélkül reagál. Az átengedőség elérését a német idomítási skála hat, építőkockaként egymásra épülő blokkal tartja megvalósíthatónak. Bár az egyes elemek egymással részben összefüggnek, durva megközelítéssel mégis azt lehet mondani, hogy a rákövetkező blokkokat csak az előző helyes teljesítése esetén lehet érvényesíteni, a skála egyes lépcsőfokai előfeltételei a következőnek.

A skála először 1912-ben jelent meg a német katonai lókiképzési útmutatóban, kidolgozójuk Redwitz tábornok és Heydelbreck ezredes volt. A kiképzés skála későbbi végső kidolgozásában Brücknek ezredes is részt vett a 20-as, 30-as években.

Az első elem az ütemesség. Az ütemességnek két előfeltétele van: a helyes lábsorrend és a patadobbanások közötti egyenlő időközök. De az előfeltételek fennállása esetén is lehet elsiető, vagy vontatott a ló mozgása – ekkor nem beszélhetünk helyes ütemességről.

A második elem az elengedettség. Az elengedettsget a megfelelő izomtónus és a hajlékony ízületek jellemzik. Az elengedettség nem fekete-fehér, vemhes-nem vemhes fogalom, az elengedettséget (az izmok nyújthatóságát, az ízületek hajlékonyságát) mindig lehet fokozni! Az német idomítási skála logikája azt mondja ki, hogy az elsiető, vagy vontatottan mozgó ló nem lehet elengedett.

A harmadik elem a támaszkodás. A támaszkodás a lovas keze és a ló szája közötti kontaktust jelenti. A támaszkodás nem egyenlő a száronléttel. A száronlét a lovas által meghatározott keret kitöltését jeleni. A keretet “elejét” azonban a lovas nem csak a szárral tudja meghatározni, ezért támaszkodás nélkül is lehet száron a ló! A támaszkodás nem szükséges feltétele a száronlétnek.

A negyedik elem a lendület. A lovas értelemben vett lendületnek semmi köze a fizikai értelemben használt lendülethez, ami a tömeggel és a sebességgel arányosítja a lendületet. A lovaglásban a sebességhez (az iramhoz) semmi köze a lendületnek. (Például az összeszedett ügetés attól nem lesz lendületes, hogy munkaügetést lovagol a lovas.) A magam részéről a lendület kifejezést mindig a szorgalommal társítom.

Az ötödik elem az egyenesség. Az egyenesség a ló patanyomvonalára vonatkozik. Az egyenesség ellentettje nem a hajlítottság, hanem a ferdeség. A hajlítottság kifejezés a ló gerincoszlopára vonatkozik, az egyenesség arra, hogy vajon az elülső lábakat a lovas a hátulsók előtt vezeti-e. A két patanyomon mozgó ló egyenesnek tekinthető. (Megjegyzendő, hogy tökéletesen két patanyomon nem tud haladni a ló, hiszen hátulsó lábai szélesebben állnak, mint az elülsők.) A fentiekből következik, hogy a hajlított ló lehet egyenes, ha két patanyomon jár, például köríven, vagy fordulatokban egyenesen kell a lovat vezetni. Ha a ló válla valamelyik irányba kiesik, azt ferdének kell minősíteni.

A hatodik elem az összeszedettség. Az összeszedettség a hátulsó lábak ízületeinek fokozott hajlításával és a nyak fokozott feligazodásával kialakuló állapot.

Érdekes, hogy a német idomítási skála egyáltalán nem foglalkozik az egyensúly kérdésével. Ha foglalkozna, akkor talán kevesebb egyensúlyi problémával lehetne találkozni a díjlovas versenyeken még a legmagasabb szinten is. Szintén érdekes, hogy az Irányelvek, mint a Német Lovas Szövetség kiadványa az első öt elem szabatos tárgyalása után milyen homályosan foglalkozik az összeszedettség fogalmával!

Mindebből csak azt lehet levonni, hogy az idomítási skála nem egy mérnöki séma, ami mindenre megoldást ad! A lókiképzés ennél jóval összetettebb. Végezetül a fentiekhez hozzá kell tenni, hogy a német idomítási skála inkább a bírálatot, mintsem a kiképzést segíti.

A klasszikus lovasok más, a fentiektől eltérő logikát használnak, bár ez a skála is az átengedőséget célozza.

  • Első elemként a ló oldalirányú hajlíthatóságát vizsgálják. Az oldalirányú hajlítás a külső oldal izmainak nyújtását, az izmok megfelelő minőségűre való dolgozását célozza.
  • A második elem a ló nyakának mélyen előre nyújtása. Az olalirányú hajlítás eredményeként megnyúlt izomzat önmagától biztosítja a mélyen előrenyújtott nyakat.
  • A harmadik elem a hátulsó lábak hosszú előrelépése, ez az első két elem következménye.
  • A negyedik elem a hajlítás szerinti belső hátulsó láb súlypont felé léptetése. Ez a vállat be, csizmára való engedés, eleje körüli fordulatok gyakorlását jelenti. (Ez a skála a hátulsó lábak hajlítottságát először a belső hátulsó láb, majd a külső hátulsó láb, végül a két láb együttes súlypont felé léptetésével tanítja a lónak.)
  • Ötödik elem a külső hátulsó láb súlypont felé való léptetése. Ez a farat be, oldaljárás, hátulja körüli fordulatok gyakorlását jelenti.
  • Végül a hatodik elem a két láb együttes súlypont felé való léptetése.

A különböző skálák ügyében érdekes a magyar álláspont, amely az átengedőséget a végletes elengedettséggel köti össze. A nemzeti álláspontunk az elengedettség kapcsán négy fokozatot állapít meg:

  • Az első fokozat a lazítottság állapota, amelynek során a ló mozgásszervei elengedettek, de nem fejtenek ki tolóerőt.
  • A második fokozat a részleges elengedettség, amelynek során a ló már határozott tolóerőt mutat.
  • A harmadik fokozat a fokozottabb elengedettség, amelynek során a ló már az oldalhajlításokhoz szükséges izmait is elengedi, illetve megfelelően használja.
  • A negyedik fokozat a teljes elengedettség, amelynek során a ló az összes izmát és ízületét tartósan feszteleníti és ez az állapot állandósul. Ez “a ló tökéletes összeszedettségét jelenti és a teljes átengedőséghez vezet.”

Végezetül (a Lovas Nemzetben eredetileg megjelent cikket kiegészítve) rögzíteni kell Joszipovich Zsigmond skáláját, ami a Lemondhatunk-e az idomító lovaglásról a modern használati lovak képzésében című cikkében jelent meg:

  • Joszipovichnál az első helyen az elengedettség áll.
  • A második elem az egyenesre igazítottság.
  • A harmadik elem az egyensúly.
  • A negyedik, befejező elem az öntartás.

Szintén az eredeti cikket kiegészítve, szeretném megjegyezni, hogy a különböző idomítási skálák mindegyike az átengedőséget célozza, ismeretük különböző nézőpontokat kínál a kiképzés helyzetének adott helyzetben történő megítélésére, különböző megközelítéssel ad gondolatot a kiképzés további menetére.

2015.01.09. Forrás: Zabla&Kengyel Blog

Hozzászólások