A kötelező lókozmetika

Lóápolási alapok

Azt a lovat, amelyiket nap mint nap lovagolunk vagy fogatolunk, azt nap mint nap illik ápolni is. Pontosabban nem csak illik, de szükségszerű is, hiszen a munkában a ló megizzad, és a szerszám alatt, legyen az nyereg vagy hám, a szőr letapadva, összeragadva szárad meg, itt ugyanis a munka közben sokkal kevésbé szellőzik a bőr, és sokkal jobban izzad, mint egyéb testrészeken. Ennek következtében, ha a következő használat előtt ezeket a bőrfelületeket nem ápoljuk megfelelően, és az összetapadt, leragadt szőrre nyergelünk például, akkor szinte biztos, hogy nyeregtörés lesz a következmény, ami hetekre kivonja a lovat a „forgalomból”, amellett gyógykezelni is kell.

A ló ápolásának többszörös jelentősége van, mikéntjét és gyakoriságát nagyban befolyásolja a használat módja. Valamikor, amikor a ló még katonai és gazdasági eszköz volt, természetes volt, hogy reggelente gondozója leápolja. Természetesen ez a fedezőménekre is vonatkozott. Lehetőleg abrakolás után, az abrakolás és a munka megkezdése közti pihenő időben történt, illetve történik helyenként ma is a lovak ápolása. Az abrakolással egy időben nem szerencsés ápolni, mert sok ló ilyenkor nem veszi jó néven a zaklatást, és szeretnek általában egyedül enni. Előtte pedig pláne nem megy, hiszen akkor minden állat már az etetést várja.

A lóápolás alapvető eszközei és menete

Vakaró, gyökérkefe, porkefe, rongy, patatisztító. Először az összetapadt szőrfelületeket a gyökérkefével kikeféljük, azt csak finoman nyomva a bőrre, mert sok ló, különösen a vékonyabb bőrű fajták vagy egyedek érzékenyek, csiklandósak. A lábakon esetleg megtapadt sarat szintén a gyökérkefével távolíthatjuk el. Ezután az egész testfelületet a porkefével alaposan áttöröljük, és a porkeféből a port a vakaróba „kihúzzuk”.

A bádog vakarót lehetőleg ne használjuk közvetlenül a bőr dörzsölésére, mert azzal felkaparjuk azt a hámréteget, aminek szerepe a kültakaró bizonyos fokú védelme. (Különösen nem javasolt az éles marha-vakarók használata!) Helyette használjuk a gumi vagy műanyag eszközöket. Ezután a szőrzetet áttöröljük egy tiszta, puha ronggyal. A sörényt és az üstököt sörénykefével lehet szépen kifésülni, kíméletesen, lehetőleg minél kevesebb egészséges szőrszálat kitépve.

A sörény

Kiállítások, versenyek előtt lehet használni a ma már lovas boltokban kapható farok- és  sörénykezelő spray-ket, amelyek segítségével a hosszú szőrök ápolás után egymástól elválva maradnak, és szép, dús hatást keltenek. A sörény esetében szóba jön annak befonása, nyírása, vagy szabadon hagyása. Ez ízlés dolga, de vannak azért alapvető esztétikai szempontok.

A szépen befont sörény dísze lehet egy lónak, kiemelheti a nyak szép ívét (ha van), de ha nem jól sikerül, akkor el is csúfíthatja a nyakat. A természetesen szép, dús sörény mindig szép látványt nyújt, ha egyenletes, és szépen ápoltan, természet adta módon díszíti a lovat. A sörény kopaszra nyírása indokolt lehet sportlovaknál, hogy munka közben ne zavarja a lovast, vagy abban az esetben, ha a ló mondjuk a karámon kidugdosva a fejét, a sörény egy részét mindig eldörzsöli. Ez csúnya, akkor inkább egy kiállítás vagy szemle előtt kopaszra kell nyírni.

Talán a legkevésbé szép a növésben lévő sörény, ami néhány cm, és az ég felé meredezik, esetleg a teteje éppen kezd visszakonyulni. Ilyen „tarajos sün” frizurával nem ajánlatos kiállításon megjelenni egy lóval. Szemléken szoktak azzal próbálkozni, hogy a ló sörényét lenyírják, de a nyak közepe felé haladva néhány cm-nyit fokozatosan meghagynak, majd a mar felé ismét fokozatosan kopasz a nyakél, ezáltal próbálva olyan hatást kelteni, mintha szépen ívelt nyaka lenne a lónak. Ezt a trükköt a sötét lónál 50-100 méter távolságból a felületes szemlélő „beveszi”, de a bíráló bizottság nem, és a nyak megítélésénél az így nyírott sörény semmiképpen sem jelent plusz pontokat.

A farok

Nyírása, fazonírozása esetében is különböző szokások vannak. Az angol telivérek farkát pl. a csánk magasságában szokták egyenesre nyírni. Ez a fajtához illik, szép is ezeken a lovakon. Egyes külföldi fajtáknál szokás a farokrépa körül a szőrt lenyírni, ezáltal egy kicsit zászlósabb faroktartást szimulálni, de a lóval szemben mindenképpen kitolás, hiszen a farokrépa dús szőrzete a végbélnyílást és kancáknál a pérát hivatott védeni. Hagyományos magyar fajtáknál semmiképpen sem szokás. A legáltalánosabb, ha a farok szőrzetet a természetes csepp alakúra fésülik, ha túl hosszú, akkor kissé megtépik. Szerintem a legszebb a dús, csepp alakú, hosszú, kissé zászlósan hordott farok – de ez természetesen ízlés dolga. A hagyományokat azonban célszerű tiszteletben tartani.

Munka utáni ápolás

Ha nem áll módunkban a lovat addig sétáltatni, amíg megszárad, akkor a leszerszámozás után szalmacsutakkal dörzsöljük (csutakoljuk) át a megizzadt testtájakat, hogy a szőrzet ne összetapadva, és minél hamarabb megszáradhasson. Semmiképpen se akadályozzuk meg, hogy a ló, ha akar, a friss szalmában vagy a homokban (ha karámban van) meghempergőzzön, hiszen ez az ő természetes ápolási módja. Természetesen, ha boxban hempergőzik a ló munka után, várjuk meg, amíg feláll, nehogy úgy forduljon a lábával a box fala felé, hogy ne tudjon talpra állni. Ha ez mégis megtörténik, odébb kell húzni a lovat annyira, hogy fel tudjon állni, vagy segíteni kell neki visszafordulni a másik oldalára. Ez nem mindig könnyű. A ló lábát használat után szokás lemosni. Ennek két értelme van, az egyik a rátapadt sár eltávolítása, a másik az inak hűtése.

A paták tisztítása

A patából a trágyát, beletapadt szalmát a lovaglás előtt, az esetleg beletapadt földet, sarat pedig a lovaglás után a patatisztítóval távolítsuk el. Munka után érdemes ellenőrizni – ha olyan terepen jártunk – hogy nincs-e a patkó alá, vagy a patába szorult kavics, ami akár sántasághoz is vezethet.

Patkolás

A körmözést illetve a patkolást 6 hetente szükséges elvégeztetni megfelelő szakemberrel. Ügyelni kell arra, hogy a pata a növekedése során szabályos alakú maradjon, esetleg azzá váljon. A rendszeres körmözéssel sok rossz pataalakulás, sőt, lábszerkezetbeli probléma orvosolható bizonyos mértékig. Lényeges, hogy a pataszabályozás esetén inkább körmöztessünk sűrűbben, de mindig csak piciket korrigálva, nehogy az inakat károsítsuk a mesterségesen megváltoztatott erővonalak miatt. A patát ajánlatos rendszeresen (hetente, hetente egy-két alkalommal) patazsírral vékonyan bekenni, hogy óvjuk a kiszáradástól. Az arra való hajlamban nagyok az egyedi eltérések, és nagyban befolyásolja a talaj is.

Lófürdetés

Jó időben le lehet mosni az egész lovat is. Fontos viszont, hogy utána a napon sétálva szárítsuk meg (vannak persze már infralámpás lószárítók is nagyobb sportistállókban), mert ha fürdetés után nedvesen visszavezetjük a hűvösebb boxba, akkor könnyen megfázhat. Ha megszáradt, semmi baja nem lesz, de a tűző naptól a szőr veszít fényességéből.

Lónyírás

Sportlovakat szokás télen és tavasszal nyírógéppel megnyírni. Ennek jelentősége, hogy a ló munkában nehezebben izzad meg, és hamarabb megszárad, viszont ilyenkor a melegítés alatt, a lesétáltatáskor, és az istállóban takaró alatt kell lennie a lónak, hiszen természetes hőszigetelésétől megfosztottuk. Természetesen a szőrszálak felborzolásával bizonyos hőszabályozási mechanizmus még működik, de ha kevés a szőr között lévő levegő, akkor ennek hatása is csekély.

A nyírás a télen is sportszerűen lovagolt lovaknál lehet indokolt. A nyírásnak több típusa is van. Lehet a lovat füle hegyétől a pártaszélig megnyírni. Ennek előnye, hogy egyszínű marad, hátránya, hogy a lábakról, az inak fölül is lenyírjuk a szőrt, ahol annak bizonyos fokú védelmi szerepe van, és ott úgysem izzad a ló. A másik lehetőség, hogy a ló fejét és lábát nem nyírjuk meg. Ez praktikusabb megoldás, viszont így a ló „foltos” lesz. Van aki a nyereg alatt is meghagyja a szőrt. Olyan módon is lehet nyírni a lovat, hogy csak az izzadékony, nagy izomfelületeket nyírjuk meg.

A csikó ápolása

A csikók rendszeres ápolásának az a nagy jelentősége, hogy megszokja az emberrel a kapcsolatot, megtanul viselkedni, feladni a lábát, megtanulja az alapvető, istállón belüli vezényszavakat, és a nevét. A fiatal, néhány hónapos csikót esetenként bizonyos kezelésekhez (féregtelenítés, lázmérés, bélyegzés, esetleg a kötőfék első alkalommal való felhelyezése, oltás stb.), vagy egyéb okból meg kell fogni, „rögzíteni” kell. Ezt határozott, gyakorlott mozdulattal a csikó kb. hat hónapos koráig egy ügyes, jó fizikumú ember meg tudja tenni, a következő módon.

A csikó lehetőleg legyen a boxban. A gondozó a csikó egyik válla mellé áll, simogatja, nyugtatgatja. Amikor a csikó olyan módon helyezkedik el, hogy orrával az egyik sarok felé áll, valamelyik boxfal mellett, akkor gyors mozdulattal egyik kézzel megmarkolja a csikó egyik fülét, másikkal a farokrépa tövét, amit felfelé „visszatör”, közben testével a falhoz szorítja a csikót. A csikó előre menekülését megakadályozza a sarok, az oldalra menekülést a gondozó és a másik oldalon a fal, a hátrafelé menekülést pedig a feltört (felhajtott) faroktő. Gyakorlott ember ilyen módon egy pillanat alatt akár 6-7 hónapos csikót is egyedül meg tud fogni, nyugodt állatot akár a szabadban, karámban is. A kezelés elvégzése után a csikót elengedjük, közben megnyugtatjuk, simogatjuk. Az így megfogott csikó sokkal kevésbé fog félni, mint amelyiket szakszerűtlen módon félórákon keresztül üldöznek körbe-körbe a boxban vagy a karámban, míg végül nagy nehezen vadnyugati módszerekkel lelasszózzák és négyen-öten valahogy legyűrik.

A ménesi ló ápolása

A ménesben tartott tenyészkancák ápolása természetesen nem olyan napi feladat, mint a munkában lévő lovaké. Ha megfelelő módon tudnak saját maguk tisztálkodni, azaz hemperegni, fatörzsnél, karámfánál vakarózni, akkor az ő ápolásuk nagyjából a pataszabályozásra és pataápolásra szorítkozhat.

Novotni Péter
Frissítve: 2023.04.18.
Fotók: Canva