Kezdőlap Blog Oldal 80

Margaret Mitchell – Elfújta a szél (részlet 2)

Írta:
Lovasok.hu

Margaret Mitchell – Elfújta a szél
(részlet 2)

Lovas pillanatkép 2.

Amint az erdei út torkolatához értek, mely Mimosa és Fairhill felől vezetett le a sűrű fákkal benőtt dombokon, a lódobogás és kocsizörgés erősebb lett. Női csiripelés is vegyült a zajba. Gerald előrelovagolt a fák közé, és intett Tobynak, hogy állítsa meg a kocsit az útkereszteződésnél.

– Tarletonék! – kiáltotta oda a lányainak. Piros arca ragyogott, mert a felesége után a vörös hajú kis Mrs. Tarletont szerette a legjobban az asszonyok közül. – Ő maga hajt, Mrs. Tarleton! Ennek az asszonynak a kezét meg kellene aranyozni! Pehelykönnyű, amellett erős, mint a szíj, és szép is, hogy az embernek kedve támad megcsókolni, valahányszor látja! Elég kár, hogy nektek nincs ilyen kezetek… Carreen fél az állattól, Suellen ügyetlen, te pedig, Puss…

– Én még sohasem estem le a nyeregből, Mrs. Tarleton pedig minden vadászaton pottyan legalább egyet.

– És ha el is töri valamijét, úgy viseli, mint egy férfi – emelte fel Gerald az ujját. – Nem nyafog, és nem ájuldozik. Hallgassatok, már itt vannak! – Felemelkedett a kengyelben, és kinyújtott karral meglengette kalapját, mikor a Tarleton-kocsi előbukkant a fák közül, telezsúfolva tarka ruhával, csipkenapernyővel, libegő fátyolokkal.

Mrs. Tarleton ült a bakon. A négy lány, az elmaradhatatlan néger dajka és a báli ruhás dobozok mellé nem fért volna fel még a kocsis is. Beatrice Tarleton viszont úgysem adta szívesen más keze alá a lovait. Mikor nem volt felkötve a keze, ő fogta a gyeplőt. Törékeny, madárcsontú, fehér bőrű asszony volt – olyan fehér, mintha hatalmas vörös hajkoronája szívott volna magába minden színt – amellett pedig elpusztíthatatlan egészség és fáradhatatlan erély élt benne. Nyolc gyermeket hozott a világra, mind olyan vörös hajú és eleven volt, mint ő. A környék véleménye szerint kitűnően nevelte őket, mert egyrészt éppen úgy szabadjára hagyta, s másrészt éppen olyan szigorúan fegyelmezte őket, mint a csikóit. “Vissza kell fogni a gyeplőt, de megtörni a jó lovat nem szabad” – ez volt a véleménye.

Nagyon szerette a lovakat. Folyton erről beszélt. Jobban értett az állathoz, s ügyesebben vezette a tenyésztést, mint a környék valamennyi férfia együttvéve. A csikók úgy hemzsegtek a legelőn, mint ahogyan a nyolc gyermek hemzsegett a házban. Amerre járt, csikók, gyerekek, kutyák kísérték végig az ültetvényen. Lovainak, különösen a vörös kancának, Nellie-nek emberi értelmet tulajdonított, s ha annyi dolga volt, hogy nem mehetett el a szokott időben lovagolni, odanyomta a cukrosdobozt valamelyik fekete apróság kezébe:

– Adj Nellie-nek egy marékkal, és mondd meg neki, hogy azonnal jövök. – Ritka kivételes eseteken kívül mindig lovaglóruhában járt, mert mindig lovagolni készült. Akár napsütés volt, akár eső, Nellie-t minden reggel felnyergelték, és ott járt le és fel a ház előtt, várva, hogy Mrs. Tarletonnak legyen egy órányi ideje leszaladni hozzá. Gyakran megesett, hogy Nellie árván járkált ide-oda órákon keresztül, mert Fairhill ugyancsak sok munkát adott, és ritkán akadt pihenő idő. Ilyenkor aztán Beatrice Tarleton egész nap lovaglóruhájában lótott-futott, hosszú uszályát hanyagul a karjára vetve, fényes csizmával a lábán, s nem törődött vele, akárki látja is.

 

Frissítve: 2023.04.24.
Fotó: Canva

Hogyan kommunikáljunk a lóval

Írta:
Lovasok.hu

Egy kis etológia

 

A legfontosabb, hogy a ló társas állat, csordában élt. Ezért fejlett kommunikációra képes testbeszéddel, és persze hanggal. Ezeket a jeleket, ha ismerjük, biztosan sokkal hamarabb megértünk bizonyos, a lovunk körüli történéseket.

Tekintettel arra, hogy az etológia (magyarul viselkedéstan) nagyon komoly, önálló tudomány, most ebben a témában is csak érintünk néhány olyan kérdést, ami a lóval való szükséges kommunikációt segíti. Lássunk néhány gyakori jelzést illetve viselkedésformát: a hátracsapott fül, mint arról már volt szó, a bizalmatlanság jele. Ha a ló a nyakát előre is nyújtja ezzel egyidejűleg, az már a támadás jele, amit nagy valószínűséggel harapás követ.

A ló sok mindent a szagok alapján azonosít. Az idegen lovak orrukat összedugják és egymástól szagmintát vesznek. Ezt a szagolást általában, de legalábbis sokszor egy éles nyerítés, “nyígás” kíséri valamelyik, vagy mindkét ló részéről, és ilyenkor gyakran az első lábbal azonnal vág is előre a ló. Ez a két idegen közötti dominancia-sorrend azonnali tisztázására szolgál. Ha az egyik ló egyből elfogadja a másikat fölötte állónak, akkor ezzel a dolog le is zárult, ha mindkettő magát tekinti dominánsnak a másikkal szemben, akkor komoly harcra is sor kerülhet, ha van rá módja a lovaknak.

A ló a másikkal többféle módon is harcolhat. Ha a harc egyoldalú, akkor elég egy fenyegető sunyítás, vagy jelzésértékű harapás. Ha ez nem elég, akkor komolyabb harapás következik, ha ez sem dönti el a “főnökséget”, akkor jön a rúgás. Vagy “fart lök” a két ló, és hátsó két lábbal rúg, vagy az első lábakkal küzdenek. Ez utóbbi méncsikóknál gyakran figyelhető meg játékos formában, amikor egymással szemben felágaskodnak, és a két első lábbal kapálnak, próbálják a másikat maguk alá gyűrni, a földre teperni. Sajnos erre a viselkedésformára az emberrel szemben is képesek egyes, rossz természetű lovak, elsősorban mének. Ezért van, hogy a legbiztonságosabb hely a lónál a válla mellett van, mert ide az első lábával, a hátsó lábával illetve a fejével is igen nehezen, vagy sehogy nem ér el.

A ló fülének előre hegyezése, nyitott, nagy szemekkel való figyelés az érdeklődés jele. Ha mindezt nyugodt szuszogás kíséri, akkor félelem nélküli az érdeklődés, ha idegesen horkant a ló, akkor még benne van az új dolog irányában a bizalmatlanság, bármelyik pillanatban félreugorhat, vagy megiramodhat. Ilyenkor a ló orrcimpái is tágra nyílnak.

Ha a ló nyugodtan odadugja a fejét, nyugodt a tekintete, és az ajkaival (és nem a fogával!) piszkálódik, az a nyugodt, bizalomteli érdeklődés jele – örüljünk neki, és simogatással, veregetéssel viszonozzuk a közeledést. Általában érdemes szem előtt tartani, hogy a ló megérzi, hogy az ember fél-e, és ennek megfelelően viselkedik ő is. Az idegesség is átragad rá az emberről. A lóval való bánás során mindig legyünk nyugodtak, határozottak, egyértelműek (!), de nem durvák. Az azonos dolgokat azonos módon kérjük minden alkalommal, hogy a megfelelő feltételes reflexek kialakulhassanak. Általában biztosan alapozhatunk az egyszerű feltételes reflexekre. Például a ló normálisan a hirtelen durva hangoktól megijed. Ezzel szemben a katonai hátaslovak kiképzése során minden abrakolás előtt elsütöttek egy ágyút, így a lovak nem hogy nem féltek, de kifejezetten kellemes élménnyel – az evéssel – kötötték össze a nagy durranásokat.

Ami az alkoholszagot illeti, ez egyedi kérdés. Némelyik ló nem foglalkozik vele, van amelyik kifejezetten “allergiás” rá, és szabályosan támadja az italszagú embert, egyik-másik pedig vigyáz a részeges emberre. Ezt mondjuk nem kell feltétlenül tesztelni a vásárlás előtt, hacsak nem kifejezett szempont.

A ló hangokkal is kommunikál. Figyeljük meg a különbözőféle nyerítéseket. Amikor például szomjas, és meghallja a vödör csörrenését, akkor “röhögve” kér vizet. Ilyen hangon üdvözölheti is a ló megszokott gazdáját – ha örül neki. Ehhez hasonló hang, de nem teljesen ugyanez, amikor a kanca röhög a csikójának, vagy fordítva. Másféle nyerítéssel “üdvözlik” egymást az ismerős lovak. A fenyegetés hangja a már említett éles, visításszerű “nyígás”. A mének esetleges küzdelme során igen félelmetesen tudnak ordítani, de jobb, ha erre nem kerül sor.

 

Novotni Péter
Frissítve: 2023.07.18.
Fotók: Canva

A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a farkas

Írta:
Lovasok.hu

A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a farkas

Egyszer a ló elhatározta, hogy felmegy a hegyek közé. Hallotta, hogy ott sok a jó fű. Ment, mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt kérdezte:

– Hová mégy, te ló?

A ló azt felelte:

– A hegyek közé. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.

– Vigyél magaddal – kérte a kakas -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.

– Gyere hát, menjünk együtt – felelte a ló a kakasnak.

És ketten mentek tovább. Elöl a ló, utána a kakas. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól:

– Mondd csak, ló testvér, hova mégy?

A ló azt felelte:

– A hegyre. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.

– Vigyél magaddal – kérte a bárány -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.

– Jól van, gyere velünk a hegyre – felelte a ló a báránynak.

És hárman mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a kisnyúllal.

A kisnyúl megkérdezte a lótól:

– Mondd csak, ló testvérem, hova mégy?

A ló azt felelte:

– A hegyre. Azt beszélik, ott nagy a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.

– Kérlek, vigyél magaddal engem is – kérte a kisnyúl -, nekem is felkopik itt az állam. Jobb lesz a hegyen.

– Jól van, menjünk együtt a hegyre – felelte a ló a kisnyúlnak.

És négyen mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány, a bárány után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Hanem egy reggel a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat meglátta egy farkasfalka. A farkasok éhesek voltak és dühösek. Ahogy meglátták a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat, mohón csattogtatni kezdték a fogukat.

– Rohanjátok meg őket! – üvöltött fel a legfiatalabb farkas. – Még őrizőjük sincs. Hej, de nagy lakomát csapunk!

A többi farkas vénebb volt, tapasztaltabb. Azt felelték a fiatalnak:

– Dehogyis rohanjuk meg őket! Tavaly is rárontottunk egy ménesre, és kicsibe múlt, hogy ott nem hagytuk a fogunkat. A lóval nem jó összeveszni.

– Hát ti csak maradjatok, én magam is elbánok velük! – kiáltotta a fiatal farkas, és kiugrott az útra.

– Mit akarsz tőlünk? – kérdezte a ló, és védelmezőn a kakas, a bárány és a kisnyúl elébe állt.

– Add ide a bárányt – mondta a farkas -, hadd tépjem szét. Megeszem a bárányt, téged nem bántalak.

– De buta vagy te, farkas! Hisz a báránynak csak csontja van meg gyapja, egyebe semmi. Ha éhes vagy, velem kezdd, majd megeheted aztán a bárányt is!

A farkas összecsattintotta a fogát, és nekirontott a lónak. Hanem az felágaskodott, nekiugrott, a mellső lábával megkapta a fejét, és leszorította a földre. A bárány odafutott, és hátulról csépelni kezdte a farkast a szarvával. A kakas a farkas hegyibe repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt. Csak a kisnyúl ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott.

A farkasból majd kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inalt is vissza oda, ahol a falka várta.

– No, hát megebédeltél, testvér? – kérdezték az öreg farkasok.

– Fussunk innen gyorsan, mert mindjárt utolérnek! – kiabálta a fiatal farkas, de meg se állt. A falka megriadt, futott mind utána. Sokáig szaladtak, már nemigen bírta a lábuk. A legöregebb farkas felordított:

– Pihenjünk már, nem bírom szusszal!

Megálltak, és az egyik vén farkas azt mondta a fiatalnak:

– Azt mondd meg legalább, mi volt ott az úton, és ki kerget bennünket?

– Jaj, ne is kérdezd, még kimondani is rettenetes! Alighogy kiértem az útra, a ló a földnek szorította a fejemet, valaki meg bottal ütötte a hátamat. A harmadik szurkált valamivel és rikoltozott. A negyedik meg elrohant, nyilván az emberekhez, hogy ránk hozza a népet meg a kutyákat. Gyertek, fussunk tovább, különben utolérnek!

Hát így menekült meg a ló, a kakas, a bárány meg a kisnyúl a farkasfalkától.

 

Frissítve: 2023.04.24.
Fotó: Canva

Appendix

Írta:
Lovasok.hu

Appendix

 

A fajta eredete és története

Az Appendix, vagy más néven Appendix Quarter Horse egy első generációs keresztezés egy törzskönyvezett angol telivér és amerikai quarter horse között. A keresztezés Texasban kezdődött és gyorsan elterjedt, amikor a lóversenyipar telivér vérvonalat hozott a Quarter Horse Tenyésztők Egyesületébe. Eleinte a testület tagjai tartózkodtak az ötlettől, de végül elfogadták a keresztezés lehetőségét, amennyiben a két típust külön törzskönyvezik. Az évek és szelektív tenyésztés során kialakult keresztezés egy nagyobb, gyorsabb állatot eredményezett, kifinomultabb küllemmel.

A fajta jellemzői

Átlagos marmagassága 152-172 cm. A különböző vérvonalak keveredésének következtében a fizikai jellemzők egyedenként változnak. Általában fekete, sárga, szürke, fakó, deres és palomino színben fordulnak elő.

Munkára hajlandó fajta, bemutatókon, farmokon és versenylovaknak is használják.

 

Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.04.20.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Békés megyei résztvevők a párizsi kiállításon

Írta:
Lovasok.hu

Békés megyei résztvevők a párizsi kiállításon

 

Békés megye franciaországi, Deux-Sevres testvérmegyei kapcsolatának legújabb eseménye a magyar vállalkozások és képzési intézmények részvétele a márciusi Párizsi Nemzetközi Mezőgazdasági kiállításon.

Davidovics László, a program koordinátora elmondta: a kiállításon szerepel a Mezőhegyesi Ménes Kft. lovas bemutatója és a lovas kellékeket előállító megyei vállalkozók termékeinek ismertetése. A megyénkben termelt cikkek kivitele a rangos rendezvényre a konkrét partnerkapcsolatok építését szolgálja.

A kiállításon szakmai és gazdasági fórumokon is részt vesznek a magyar partnerek. Az oktatási-képzési együttműködés keretében véglegesítik az uniós pályázatokban érdekelt intézmények körét és igényeit, elvárásait.

Fontos elem a kapcsolatokban az önkormányzatok együttműködésének kialakítása, figyelembe véve azok fejlesztési törekvéseit, munkahelyteremtési céljait. A résztvevőket fogadja a francia mezőgazdasági miniszter és hazánk párizsi mezőgazdasági attaséja. H. M. Az utazást és a programokat a Dél-Alföld-Európai Unió többcélú egyesület szervezi.

 

2007.02.02.
Forrás: Békés Megyei Hírlap
Frissítve: 2023.04.20.
Fotó: Canva

Mennyire lóbarát Monty Roberts módszere?

Írta:
Lovasok.hu

Néhány ausztrál kutató szerint még a Join-Up sem elég lóbarát

 

Ausztrál kutatók Monty Roberts „Join up” (Csatlakozás) módszerét vették górcső alá – és kétségbe vonják, hogy valóban annyira lóbarát-e, mint ahogyan azt előszeretettel állítják.  Cath Henshall hippológus, a Sydney Egyetem munkatársa vezette a kutatást, melynek eredményeit július 17-én mutatta be Edinburghban a Nemzetközi Hippológus Konferencián.

A csatlakozás elmélete

„A módszer, pontosabban a körkarámban végzett munka két alapvető pontja érdekelt bennünket: egyrészt az az állítás, mely szerint a tréning eredményessége nagy részben függ a kiképzőtől és annak azon képességétől, hogy hogyan tud „a lovak nyelvén” kommunikálni; másrészt pedig az a kijelentés, hogy ez a módszer rendkívül lóbarát. Eredményeinkre támaszkodva mindkét állítás kétségbe vonható” mondta Cath Henshall. „Kutatásunk eredménye megmutatja a körkarámban végzett munka árnyoldalait. Mi ezen eredmények alapján óva intünk mindenkit a módszer további hirdetésétől, mivel a lovat félelemmel vonja kontroll alá.”

A Join-up módszerét manapság a következőképpen alkalmazzák: a kiképző különböző mozdulatokkal és hangokkal hajtja körbe a lovat a körkarámban. Majd egyre csökkenti agresszív mozdulatait, aminek köszönhetően a ló mozgása lelassul, majd odamegy az emberhez.

A kísérlet eredménye

A kutatók emberek helyett távirányított játékautókat használtak, hogy szimulálják a technikát az emberi kiképző állítólagos központi szerepe nélkül, és cáfolják az ember és ló közötti „lónyelvi” kommunikáció fontosságát.

„A lovakat a megállásért és a játékautóhoz való közelítésért „biztonsággal” jutalmaztuk: nem kergette tovább őket, amíg rászegeszték tekintetüket. Néhány ló a végén megközelítette a játékot, sőt meg is érintette. Az a tény, hogy így is sikerült a kívánt viselkedést elérni a lovaknál, ember jelenléte nélkül, megkérdőjelezhetővé teszi a módszer alaptézisét, miszerint tudni kell a lovak nyelvén kommunikálni” mondta Henshall.

A kiképző egész egyszerűen a negatív megerősítés módszerét alkalmazza: a ló reakcióját az váltja ki, hogy amint megközelíti a kör közepén álló edzőt, a nyomás csökken vagy akár teljesen abbamarad, azaz biztonságban érezheti magát. A ló számára minden olyan reakció, ami a nyomás csökkenését közvetlenül megelőzte felelős azért, hogy a nyomás eltűnik, vagy abbamarad. Ezért ezt a reakciót nagy biztonsággal mutatni fogja majd hasonló szituációkban, hogy elérje az általa kívánt eredményt – a biztonságot. „Habár se a Monty Roberts módszer, se a mi variánsunk nem gyakorolt közvetlen fizikai nyomást a lóra, egyfajta érzelmi és pszichikai nyomást alkalmaz azáltal, hogy megfélemlíti a lovat és a körkarámban kergeti.”

De mi a lóbarát?

Monty Roberts követői továbbá azt állítják, hogy ez a technika rendkívül lóbarát, mert egyrészt semmilyen felszerelést nem használnak, másrészt pedig a ló maga dönthet, hogy megközelíti-e az edzőt vagy sem.

„Eredményeink megmutatták, hogy ez a módszer valójában csak a félelem és biztonság váltakozásán alapszik. A ló bizonyos úton-módon rá lesz kényszerítve, hogy vagy állandóan féljen – és ezért elhajtják őt – vagy odamegy a kiképzőhöz és ezzel biztonságban tudhatja magát. Megkérdőjelezzük, hogy lóbarát-e az a lókiképzés, amely célzottan dolgozik félelemkeltéssel.” mondta Henshall, majd hozzáfűzte, hogy úgy gondolják, hogy az ilyesfajta edzésmódszernek nincs helye a „lóbarát” lókiképzésben.

A kutatók arra sajnos nem tértek ki, hogy szerintük milyen is lenne a valóban lóbarát kiképzési módszer.

A játékautó és ló találkozását videón Te is megtekintheted >>

Fordította: Deák Anette Stefanie, Lovasok.hu
Forrás: http://phys.org/
Frissítve: 2023.04.24.
Fotók: Canva

AraAppaloosa

Írta:
Lovasok.hu

AraAppaloosa

 

A fajta eredete és története

Az AraAppaloosa egy finomított változata az Appaloosa-nak. Valami miatt igény volt a hasonló régi eredethez, a nyilvántartás engedélyezte az Appaloosa keresztezését a fajtatiszta Arab lóval.

A mai AraAppaloosa a legjobb példa az Appaloosa fajtára, az alapító ugyanis a korai Amerikai Indián törzs. Az AraAppaloosa és a Foundation Breeder’s International valamilyen módon nyúlványa az Appaloosa Horse Club-nak, melyet 1938-ban alapítottak. Az AAFBI kialakította azoknak a fajtáknak a megerősítését amely Appaloosa és Arab vérvonalat tartalmaztak. Mindkét fajta ősi eredetre mutat Kisázsiából.

A fajta jellemzői

Az AraAppaloosa-tól a közismert színt várták: az Appaloosa alapvető színpalettája. Magassága 142-152 cm között van. Az Arab ló volt az általános kialakító: finom fej, életerő és elegancia öröklődött a nyomán.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.04.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Mének és tények, lótenyésztés Németországban

Írta:
Lovasok.hu

Mének és tények, lótenyésztés Németországban
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. májusi számában. )

 

Az európai gazdasági válság a lótenyésztést sem kerüli el. Ha Németország példáját nézzük – amely ország világhatalom a sportlótenyésztésben -, akkor megállapíthatjuk, hogy az idei fedeztetési szezonban sok tenyésztő üresen hagyja kancáját. A méntulajdonosok nem tehetnek mást, mint hogy még jobb kiszolgálást nyújtanak a tenyésztőknek.

Változó gondok

Ha ezekben a hetekben egy-egy új kiscsikó jön világra, az első pillanat ugyanolyan, mint minden elléskor, mindenki örül az egészséges csikónak. Ám a második pillanat már más, mint az elmúlt húsz évben. A német tenyésztők egyre gyakrabban kérdezik önmaguktól, hogy megéri-e újra termékenyíttetni kancájukat, hiszen a csikók értékesítése jóval nagyobb akadályokba – elsősorban a kereslet hiánya miatt – ütközik. A gazdasági nehézségeket először a méntartók érezték meg. Németországban minden termékenyítő állomáson kevesebb kancát termékenyítettek 2002-ben, mint az azt megelőző 2001-es évben. A német méntartók azért nincsenek könnyű helyzetben, mert az ottani állami méntelepek jelentős konkurenciát jelentenek számukra.

Titkos számok

Köztudott, hogy a legnagyobb állami méntelepeket – így pl. Warendorfot is “fenyegeti” a gazdasági racionalizálás veszélye, ami a ménállomány csökkentését jelenti. Amiben mind a privát, mind pedig az állami méntartók hasonlítanak egymásra, az a titoktartás arra vonatkozóan, hogy melyik mén hány kancát fedezett. Pedig ennek nyilvánosságra hozatala rendkívül fontos lenne a kancatulajdonosoknak: felmérhető lenne, hogy egy méntől körülbelül hány csikó születik majd. Ez pedig a majdani értékesítés szempontjából nem hagyható figyelmen kívül.

A fedeztetés – termékenyítés mára már egyre inkább technikai folyamattá vált. Az uniós elvárásoknak megfelelő állomásokra rendkívül szigorú előírások vonatkoznak, ezek pedig megfontolandóak a magyarországi méntartók számára is. Így például az EU állomások higiéniai okokból nem használhatnak próbaméneket. Ezek szerepét mára az állatorvos vette át. A termékenyítés optimális időpontjának megállapításához az állatorvos 3-4 vizsgálatot is elvégez, ez pedig Németországban vizsgálatonként 30 eurót jelent.

A ménállomány

A német tenyésztésben összesen 76 066 kancát tartanak nyilván, ezekre 3847 mén jut. A mének száma 1990 óta 25%-kal emelkedett, jóllehet a méneknek csak egy bizonyos részét “használják ki” igazán. A mesterséges termékenyítésnek köszönhetően ugyanis egy méntől jóval több utód nyerhető, mint a hagyományos módszerrel. A legtöbb mén ma már csak mesterségesen fedez. Itt az angol telivérek jelentenek kivételt, a telivér méneskönyv ugyanis nem ismeri el angol telivérnek a mesterséges termékenyítés útján született utódokat.

Szintén a kevés kivételhez tartoznak a kevésbé foglalkoztatott mének, illetve azok az apaállatok, amelyek nem hajlandóak fantomkancára ugrani. Ilyen volt pl. Capitol I. Némely tenyészkörzetek ménenként csak bizonyos számú kancát engedélyeznek. Így Holstein 250-ben állapította meg a felső határt.

Német szabályok

Hannoverben más a helyzet: ott nem szabályozzák a keresletet, így egy mén után korlátlan számú csikó születhet. A veszély nyilvánvaló, hiszen a tenyésztők nagy része csak a divatos ménekre koncentrál, ugyanakkor remek fiatal mének közül is válogathatnának. Ha pedig egy fiatal mén próbálatlan marad, hamar eltűnik a süllyesztőben, elveszítve az esélyt arra, hogy ivadékaiban bizonyítson. A privát állomások behódolnak a divatnak: mindenhol van Donnerhall vagy Rubinstein vonalú mén, az ugrókat Cor de la Bryére vagy Capitol illetve Landgraf leszármazottak képviselik.

Wesztfáliában kötelező a Pilot vagy Polydor mének szerepeltetése, Hannoverben Weltmeyer mellett Escudo a “sláger”. Hannoverben alig ismerték Spartant, egészen addig, amíg meg nem jelent a színen a szürke mén fia: Stakkato. Szenzációs Bundeschampionat győzelme divatba hozta már-már feledésbe merült ménvonalát.

Sajnálatos módon egyre inkább háttérbe szorulnak az angol telivér mének. Ennek pedig előreláthatólag meg lesz még a böjtje! A magánkézen lévő termékenyítő állomások ugyanis nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy telivért tartsanak abban a boxban, ahol akár egy divatos sportló mén is állhatna. Egy mén akkor keresi meg a zabravalót, ha legalább 30-50 kancát kap szezononként. Így a telivér mének tartása egyre inkább az államra hárul. Nem említettük még a sportkarrier problémáját.

A lovas

Egy mén annál népszerűbb, minél többet láthatja a közönség – lehetőleg győztesként. Ekkor jönnek a kancák, emelhető a fedeztetési díj. A jó sportkarrierhez jó lovas kell, ez pedig pénzbe kerül. A következő kritikus ponthoz akkor érkezik a mén, ha utódai elkezdenek versenyezni.

Elég csupán egy-két csikónak kevésbé ügyes lovashoz kerülnie, akinél nem bontakozhat ki képességük, máris elterjed a ménről, hogy nehezen lovagolható vagy rossz képességű csikókat produkál. A helyzet tehát nem könnyű. Magyarországon is egymás után nyílnak termékenyítő állomások, amelyek közül éveken belül csak a legjobbak és az igazán tőkeerősek maradnak majd talpon. A lópiac áll, ez nálunk is jól érzékelhető. Marad tehát a régi alapelv: csak a legjobb lesz elég jó…

Szebényi Dániel
Frissítve: 2023.04.04.
Fotók: Canva

Fajtaismertető lóvásárláshoz I.

Írta:
Lovasok.hu

Fajtaismertető lóvásárláshoz I.

Hagyományos magyar fajtáink

 

Kisbéri félvér

Elsősorban hátaslónak való, nemes, elegáns megjelenésű, szilárd szervezetű, többnyire élénk vérmérsékletű, de könnyen kezelhető fajta. Könnyű fogatos használatra, gyors fogatokba kiválóan alkalmas. Színe leggyakrabban sárga, de sok pej, szürke, fekete egyed is van köztük. A tarka szín a fajtában nem fordul elő. Legjobb egyedei a military, a díjugratás, a díjlovaglás vagy a fogathajtás szakágban a nemzetközi mezőnyben is képesek versenyezni. Az immár 150 éves magyar fajta kialakulása Kisbér város nevéhez kötődik. Kisbéren 1853-ban alapítottak katonai ménest azzal a céllal, hogy a hadsereg számára megfelelő mennyiségű és minőségű, elsősorban hátas használatra alkalmas lovat adjon. Emellett szolgálta a ménes a köztenyésztés megfelelő szintű apaállattal való ellátását is, annak érdekében, hogy az onnan a hadsereg számára felvásárolt úgynevezett „remonda” lovak is eleget tegyenek a követelményeknek.

A kancákat tekintve meglehetősen vegyes anyagon indult a tenyésztés: bábolnai, mezőhegyesi, norfolki, mecklenburgi, erdélyi stb. eredetű állomány képezte a ménes magját, amit következetesen angol telivér ménekkel fedeztettek akár 6-8 generáción keresztül. Cél volt olyan nemes, elegáns félvér ló tenyésztése, amely az angol telivéreknek csak a jó tulajdonságait hordozza. Ennek érdekében kiváló telivér mének fedeztek a ménesben, és alapították meg a kisbéri félvér törzseket. (Deutscher Michel, Fenék, Filou, Dunure, Kozma, Shannon, Slieve Gallion, Maxim, Loup, Tank, Honpolgár stb.) Amikor az angol telivérek használata már kezdte negatív irányba befolyásolni a ménes illetve a fajta minőségét, akkor félvér méneket is felállítottak, mezőhegyesi Furioso-North Star-t, vagy kisbéri tenyésztésű félvért.

A 20. század elején az angol telivéren kívül tenyésztésbe került Kisbéren három trakehneni mén is, Széplak, Formás és Lobogó. A trakehneni fajta nagyon hasonló módon tenyésztetett ki, mint a kisbéri félvér, ezért kézenfekvő volt, hogy keresztezési partnerként, nemesítőként ehhez a fajtához nyúltak. A II. világháború után – a háborús veszteségeken túl – a sportirányú meggondolatlan keresztezési programnak is áldozatul esett a fajta, mert hamar észrevették a tenyésztők, hogy a kemény, kitartó, nemes, acélos, magas félvér fajta és a nyugat-európai sportló fajták keresztezéséből kiváló sportlovak születtek. Elsődleges tenyészkörzete Kisbér és környéke mellett Tolna, Vas, Zala és Szabolcs Szatmár megye.

A fajtát ma a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület törzskönyvezi, illetve látja el a fajtafenntartással kapcsolatos teendőket. Mintegy 600 tenyésztőt és körülbelül 1100 kancát regisztrálnak az egyesületnél.

Furioso-North Star

A fajta alkalmas hátas és fogatos használatra is. Tömeges, rámás, erőteljes szervezetű félvér fajta, kiváló csontozattal, nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszerrel. Színe pej, sötétpej, fekete. Találunk köztük tehetséges díj– és ugrólovakat, fogatlovakat, és az utóbbi időben kiegyensúlyozott idegrendszere, megbízhatósága és jó alapjármódjai miatt lovastornában is előszeretettel használják.

A fajta a nevét a két vonalalapító angol telivér után kapta. Furioso 1836-os születésű, North Star 1844-es születésű mén volt, és a mezőhegyesi pej ménesben fedeztek. (Szintén körülbelül másfél évszázadosnak tekinthető a fajta.) Az alapvető különbség a kisbéri tenyésztési eljárásokhoz képest az volt, hogy Mezőhegyesen nem angol telivér méneket állították fel, hanem a félvér méneket használták a tenyésztésben. Ehhez hozzájárult a mezőhegyesi rög hatása, aminek eredményeképpen kialakult ez a tipikus kettős hasznosítású fajta, amely a nyereg alatti, és a fogatban történő használatra is alkalmas. Középnehéz hátasló, vagy fogatló. Elsődleges tájkörzete Csongrád és Szolnok megye volt. Ma a Furioso North Star Lótenyésztő Országos Egyesület a fajtafenntartó.

Gidrán

Szintén Mezőhegyesen kialakult lófajta. Érdekessége, hogy színe kizárólag sárga lehet. Elsősorban katonai hátaslónak tenyésztették ki. Alapítója 1818-ban született Gidran II (Siglavy Gidran arab mén és 25 Arrogante spanyol kanca fia). Alapjaiban nem különbözik a többi mezőhegyesi fajtától, hiszen a kezdeti időkben a ménesek kialakításának szempontja a szín volt. A gidrán fajta a mezőhegyesi sárga ménesből alakult ki. A fajta kialakulása során sárga színű angol telivérek fedeztek, illetve sárga arabok nemesítőként. Nem nagy számban ugyan, de kisbéri félvér mén is fedezett a fajtában. Létszáma kialakulásától fogva kisebb mint a többi fajtáé, 100-200 kanca között mozgott. Ma is körülbelül 150 kancát törzskönyveznek az egyesületnél.

Ennek az állománynak nagy része két ménesben koncentrálódik, Marócpusztán (állami tulajdon) és Gyűrűsön (magánménes). A fajta legjobb egyedei az elmúlt években a military szakágban versenyeznek eredményesen, nemzetközi szintig is eljutva. Hobbilóként is elsősorban hátas használatra ajánlott.

Nóniusz

A harmadik mezőhegyesi fajta. Angol félvér fajta ez is, ugyanazon alapokon nyugszik, mint a másik kettő, a Furioso-North Star és a gidrán, de a fajtán belüli szelekció során a nehezebb, hámos típusú egyedeket helyezték előtérbe. Kifejezetten nagy rámájú, tömeges kocsiló, színe pej, sötétpej vagy fekete, általában kevés jeggyel. Kissé nehezebb, félkos fej jellemzi, erős, izmos, középmagasan vagy magasan illesztett nyakkal, mely barokkos külsőt kölcsönöz neki (spanyol nápolyi jelleg).

Mellkasa mély és dongás. Fara izmos. Természetesen hobbi használata fogatlóként a kézenfekvő, de akadnak hátaslónak is alkalmas egyedei.

A fajta-alapító mén, az anglo-normann Nonius senior 1816-ban került a ménesbe. Elsősorban spanyol-nápolyi fajtájú kancákkal adott kiváló utódokat, aminek köszönhetően unokáira való rokontenyésztéssel, fajtává alakult a populáció. A nóniusz nemesítésére is angol telivéreket használtak, de utána a megszületett F1 kancákat visszazárták nóniusz ménekkel.

Tájkörzete Mezőhegyes és Makó környéke, valamint a Hajdúság vidéke. (Hortobágy – “sziki nóniusz”). Fajtafenntartását a Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület végzi.

Lipicai

Legrégebbi, több mint 400 éves fajtánk. Az egykori Monarchia területén, Lipicán 1580-ban alapított ménesben tenyésztették ki. Elsősorban spanyol alapanyagon (némi keleti vérhányaddal) nyugszik a fajta. Célja a bécsi udvar pompára, parádézásra alkalmas lóval való ellátása. Jellemzője a közepes méret, félkos fej, magasan illesztett, ívelt, izmos nyak, kissé elmosódott mar, erős far, kissé meredek lábszerkezet, kifejezetten akciós, nagyon tetszetős mozgás. Színe leginkább szürke, de előfordul pej, vagy fekete színben is. Elsősorban fogatló, ma a magyar fogatsport legeredményesebb fajtája. Ezzel együtt a Bécsi Spanyol Iskolában lipicai lovakkal mutatják be magasiskolai gyakorlataikat a lovagló mesterek – tehát hátas használatra is alkalmas a fajta.

Ma is élő törzsei: Pluto, Favory, Maestoso, Conversano, Neapolitano, Siglavy, Incitato, Tulipán. A fajtát elsősorban a Monarchia utódállamaiban tenyésztik, de a világ minden táján megtalálható. Hazai törzskönyvezését a Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete végzi, de létezik nemzetközi tenyésztő szövetsége is.

Bábolnai arab (Shagya)

Bábolnán kitenyésztett arab fajta, hivatalosan önálló fajtának 1978-ban ismerték el.  Kialakítása során a vegyes kancaállományt generációról generációra arab ménekkel fedeztették, így létrejött egy olyan fajta, amely magán hordozza az arab ló nemességét, szépségét, keménységét, acélosságát, rendelkezik annak intelligenciájával, de annál valamivel nagyobb, tömegesebb, rámásabb, ezért jobban alkalmas hátaslónak, vagy éppen könnyű fogatlónak. Ha a méret nem elsődleges szempont, akkor a shagya-arab ideális hobbiló.

Szépsége, intelligenciája, kezelhetősége, keménysége teszi azzá. Jellemzője a csukafej, magasan illesztett, szépen ívelt nyak, egyenes far, zászlós farok, száraz, szikár végtagok, elegáns, légies mozgás. Színe gyakran szürke, de van fekete, pej és sárga színű is.

Legnevezetesebb törzsei: Shagya, O’Bajan, Gazai, Koheilan, Kuhaylan-Zaid, Mersuch, Jusuf, Kemir. A Magyarországi Arablótenyésztők Országos Egyesülete törzskönyvezi.

Hucul

Az elmúlt években ismét terjed ez az igénytelen, kemény, szívós kisló fajta. Valamikor a Monarchia hegyvidéki területeinek málhás lova volt, de természetesen alkalmazták fogatos és hátas munkára is. Jó használati tulajdonságai alkalmassá teszik, hogy gyerekek ideális hobbilova legyen. A Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete törzskönyvezi.

 

 

2012.01.24. Novotni Péter
Frissítve: 2023.08.17.
Fotók: Canva

A sivatagi vágta megszállottjai

Írta:
Lovasok.hu

Lovak és lovasok Dubajban

 

Az arabok imádják a lovakat. A mesésen gazdag istállótulajdonosok lovai olyan luxusban részesülnek, amelyről a legtöbb ember csak álmodik. Sokuknak saját úszómedencéje van. Pillantsunk be az olajmilliárdosok „istállókulisszái” mögé, ahol arab lószépségversenyek és sivatagi vágták váltják egymást.

Hangos lárma tölti be a Dubai International Convention and Exhibition Centert. Itt kerül megrendezésre a 8. Nemzetközi Lóvásár, amely a legnemesebb arab lovak szépségversenye. A nézők a lelátókon hevesen tapsolnak, amikor az erőtől duzzadó, Swarowski kristályokkal feldíszített szépségeket bevezetik a csarnokba.

Az istállótulajdonosok hosszú botokkal hadonásznak, melyek végére csörgő-zörgő műanyag zacskót erősítenek, így érik el, hogy ezek a szuperérzékeny állatok minél látványosabban megmutassák magukat. Izmos testüket vazelinnel kenik be, hogy szőrük csillogjon a fényben.

A rendezvényen természetesen részt vesznek Abu Dhabi, Dubaj, Ajman és Katar emírségek uralkodói, a felső tízezer néhány tagja és a tehetős nyugati arab lórajongók, akik a VIP részleg barokk stílusú foteljaiból követik az eseményeket.

Ezen a vásáron az elkényeztetett lóbarát bármit megvehet a hasznos kiegészítőktől kezdve, az arab lófejes motoron, vagy az óriási, lófejet ábrázoló olajfestményeken át az Ománi Királyi Lovasság drága lófelszereléséig.

Luxus terepjáróval a sivatagi vágtán

Három nappal később a Dubaj déli részén fekvő sivatagban: a fű üdén zöldell a Dubai International Endurance City stadionjában a sivatagi napfényben. Itt kerül megrendezésre a Crownprince Endurance Cup. A vendéglátó a dubai koronázási herceg, Hamdan bin Mohammed bin Rashid Al Maktoum sejk, aki az apjával Mohammeddel együtt szenvedélyes lórajongó. Ők az Egyesült Arab Emírségek társasági életének meghatározó alakjai.

Mintegy 150 nemes ló vesz részt ezen a nagyszabású sivatagi vágtán Dubaj, Abu Dhabi, Katar és Ajman emírségek istállóiból. Az egyes szakaszokon 30, vagy akár 120 kilométert is megtesznek lovasok és lovaik. Leizzadva, az adrenalintól és az izgatottságtól vibrálva térnek vissza minden kör után a lovak a stadionba, ahol felkészült csapatuk kezelésbe veszi a lovakat és több vödör jeges vízzel próbálják csökkenteni testhőmérsékletüket és pulzusukat.

A lovas csak akkor folytathatja a versenyt és indulhat a következő körben, ha lova pulzusát sikerült percenként 65 alá csökkenteni. A hideg zuhany után egy kis pihenés, masszázs és egy nagy adag vitaminos táplálékkiegészítő jár.

Mihelyst azonban a lovak újra elhagyják a stadiont, trénerek és istállótulajdonosok tucatjai ülnek be luxus terepjáróikba és erednek a lovasok nyomába.

10 millió dollár összdíjazás

A lóversenyszezon fénypontja a világ legnagyobb összdíjazású lóversenye, a Dubai World Cup. Nem csak a sport, hanem a társasági élet szempontjából is kiemelkedő ez az esemény, legalábbis a felső tízezer számára.

A futurisztikus The Meydan nevű luxushotel teraszain gyülekeznek, akik megengedhetik maguknak a mintegy 1000 dolláros helyeket a fehérrel terített asztaloknál. Itt mindenki látni és láttatni akar, legyen az sikeres arab, esetleg európai vállalkozó, vagy egy emirátusbeli királyi család tagja.

2012.05.24. Fordította: Horosz Enikő, Lovasok.hu
Forrás: http://www.manager-magazin.de
Frissítve: 2023.06.02.
Fotók: Canva

1...798081...69980. oldal a 699-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés