Fajtaismertető lóvásárláshoz I.
Hagyományos magyar fajtáink
Kisbéri félvér
Elsősorban hátaslónak való, nemes, elegáns megjelenésű, szilárd szervezetű, többnyire élénk vérmérsékletű, de könnyen kezelhető fajta. Könnyű fogatos használatra, gyors fogatokba kiválóan alkalmas. Színe leggyakrabban sárga, de sok pej, szürke, fekete egyed is van köztük. A tarka szín a fajtában nem fordul elő. Legjobb egyedei a military, a díjugratás, a díjlovaglás vagy a fogathajtás szakágban a nemzetközi mezőnyben is képesek versenyezni. Az immár 150 éves magyar fajta kialakulása Kisbér város nevéhez kötődik. Kisbéren 1853-ban alapítottak katonai ménest azzal a céllal, hogy a hadsereg számára megfelelő mennyiségű és minőségű, elsősorban hátas használatra alkalmas lovat adjon. Emellett szolgálta a ménes a köztenyésztés megfelelő szintű apaállattal való ellátását is, annak érdekében, hogy az onnan a hadsereg számára felvásárolt úgynevezett „remonda” lovak is eleget tegyenek a követelményeknek.
A kancákat tekintve meglehetősen vegyes anyagon indult a tenyésztés: bábolnai, mezőhegyesi, norfolki, mecklenburgi, erdélyi stb. eredetű állomány képezte a ménes magját, amit következetesen angol telivér ménekkel fedeztettek akár 6-8 generáción keresztül. Cél volt olyan nemes, elegáns félvér ló tenyésztése, amely az angol telivéreknek csak a jó tulajdonságait hordozza. Ennek érdekében kiváló telivér mének fedeztek a ménesben, és alapították meg a kisbéri félvér törzseket. (Deutscher Michel, Fenék, Filou, Dunure, Kozma, Shannon, Slieve Gallion, Maxim, Loup, Tank, Honpolgár stb.) Amikor az angol telivérek használata már kezdte negatív irányba befolyásolni a ménes illetve a fajta minőségét, akkor félvér méneket is felállítottak, mezőhegyesi Furioso-North Star-t, vagy kisbéri tenyésztésű félvért.
A 20. század elején az angol telivéren kívül tenyésztésbe került Kisbéren három trakehneni mén is, Széplak, Formás és Lobogó. A trakehneni fajta nagyon hasonló módon tenyésztetett ki, mint a kisbéri félvér, ezért kézenfekvő volt, hogy keresztezési partnerként, nemesítőként ehhez a fajtához nyúltak. A II. világháború után – a háborús veszteségeken túl – a sportirányú meggondolatlan keresztezési programnak is áldozatul esett a fajta, mert hamar észrevették a tenyésztők, hogy a kemény, kitartó, nemes, acélos, magas félvér fajta és a nyugat-európai sportló fajták keresztezéséből kiváló sportlovak születtek. Elsődleges tenyészkörzete Kisbér és környéke mellett Tolna, Vas, Zala és Szabolcs Szatmár megye.
A fajtát ma a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület törzskönyvezi, illetve látja el a fajtafenntartással kapcsolatos teendőket. Mintegy 600 tenyésztőt és körülbelül 1100 kancát regisztrálnak az egyesületnél.
Furioso-North Star
A fajta alkalmas hátas és fogatos használatra is. Tömeges, rámás, erőteljes szervezetű félvér fajta, kiváló csontozattal, nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszerrel. Színe pej, sötétpej, fekete. Találunk köztük tehetséges díj– és ugrólovakat, fogatlovakat, és az utóbbi időben kiegyensúlyozott idegrendszere, megbízhatósága és jó alapjármódjai miatt lovastornában is előszeretettel használják.
A fajta a nevét a két vonalalapító angol telivér után kapta. Furioso 1836-os születésű, North Star 1844-es születésű mén volt, és a mezőhegyesi pej ménesben fedeztek. (Szintén körülbelül másfél évszázadosnak tekinthető a fajta.) Az alapvető különbség a kisbéri tenyésztési eljárásokhoz képest az volt, hogy Mezőhegyesen nem angol telivér méneket állították fel, hanem a félvér méneket használták a tenyésztésben. Ehhez hozzájárult a mezőhegyesi rög hatása, aminek eredményeképpen kialakult ez a tipikus kettős hasznosítású fajta, amely a nyereg alatti, és a fogatban történő használatra is alkalmas. Középnehéz hátasló, vagy fogatló. Elsődleges tájkörzete Csongrád és Szolnok megye volt. Ma a Furioso North Star Lótenyésztő Országos Egyesület a fajtafenntartó.
Gidrán
Szintén Mezőhegyesen kialakult lófajta. Érdekessége, hogy színe kizárólag sárga lehet. Elsősorban katonai hátaslónak tenyésztették ki. Alapítója 1818-ban született Gidran II (Siglavy Gidran arab mén és 25 Arrogante spanyol kanca fia). Alapjaiban nem különbözik a többi mezőhegyesi fajtától, hiszen a kezdeti időkben a ménesek kialakításának szempontja a szín volt. A gidrán fajta a mezőhegyesi sárga ménesből alakult ki. A fajta kialakulása során sárga színű angol telivérek fedeztek, illetve sárga arabok nemesítőként. Nem nagy számban ugyan, de kisbéri félvér mén is fedezett a fajtában. Létszáma kialakulásától fogva kisebb mint a többi fajtáé, 100-200 kanca között mozgott. Ma is körülbelül 150 kancát törzskönyveznek az egyesületnél.
Ennek az állománynak nagy része két ménesben koncentrálódik, Marócpusztán (állami tulajdon) és Gyűrűsön (magánménes). A fajta legjobb egyedei az elmúlt években a military szakágban versenyeznek eredményesen, nemzetközi szintig is eljutva. Hobbilóként is elsősorban hátas használatra ajánlott.
Nóniusz
A harmadik mezőhegyesi fajta. Angol félvér fajta ez is, ugyanazon alapokon nyugszik, mint a másik kettő, a Furioso-North Star és a gidrán, de a fajtán belüli szelekció során a nehezebb, hámos típusú egyedeket helyezték előtérbe. Kifejezetten nagy rámájú, tömeges kocsiló, színe pej, sötétpej vagy fekete, általában kevés jeggyel. Kissé nehezebb, félkos fej jellemzi, erős, izmos, középmagasan vagy magasan illesztett nyakkal, mely barokkos külsőt kölcsönöz neki (spanyol nápolyi jelleg).
Mellkasa mély és dongás. Fara izmos. Természetesen hobbi használata fogatlóként a kézenfekvő, de akadnak hátaslónak is alkalmas egyedei.
A fajta-alapító mén, az anglo-normann Nonius senior 1816-ban került a ménesbe. Elsősorban spanyol-nápolyi fajtájú kancákkal adott kiváló utódokat, aminek köszönhetően unokáira való rokontenyésztéssel, fajtává alakult a populáció. A nóniusz nemesítésére is angol telivéreket használtak, de utána a megszületett F1 kancákat visszazárták nóniusz ménekkel.
Tájkörzete Mezőhegyes és Makó környéke, valamint a Hajdúság vidéke. (Hortobágy – “sziki nóniusz”). Fajtafenntartását a Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület végzi.
Lipicai
Legrégebbi, több mint 400 éves fajtánk. Az egykori Monarchia területén, Lipicán 1580-ban alapított ménesben tenyésztették ki. Elsősorban spanyol alapanyagon (némi keleti vérhányaddal) nyugszik a fajta. Célja a bécsi udvar pompára, parádézásra alkalmas lóval való ellátása. Jellemzője a közepes méret, félkos fej, magasan illesztett, ívelt, izmos nyak, kissé elmosódott mar, erős far, kissé meredek lábszerkezet, kifejezetten akciós, nagyon tetszetős mozgás. Színe leginkább szürke, de előfordul pej, vagy fekete színben is. Elsősorban fogatló, ma a magyar fogatsport legeredményesebb fajtája. Ezzel együtt a Bécsi Spanyol Iskolában lipicai lovakkal mutatják be magasiskolai gyakorlataikat a lovagló mesterek – tehát hátas használatra is alkalmas a fajta.
Ma is élő törzsei: Pluto, Favory, Maestoso, Conversano, Neapolitano, Siglavy, Incitato, Tulipán. A fajtát elsősorban a Monarchia utódállamaiban tenyésztik, de a világ minden táján megtalálható. Hazai törzskönyvezését a Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete végzi, de létezik nemzetközi tenyésztő szövetsége is.
Bábolnai arab (Shagya)
Bábolnán kitenyésztett arab fajta, hivatalosan önálló fajtának 1978-ban ismerték el. Kialakítása során a vegyes kancaállományt generációról generációra arab ménekkel fedeztették, így létrejött egy olyan fajta, amely magán hordozza az arab ló nemességét, szépségét, keménységét, acélosságát, rendelkezik annak intelligenciájával, de annál valamivel nagyobb, tömegesebb, rámásabb, ezért jobban alkalmas hátaslónak, vagy éppen könnyű fogatlónak. Ha a méret nem elsődleges szempont, akkor a shagya-arab ideális hobbiló.
Szépsége, intelligenciája, kezelhetősége, keménysége teszi azzá. Jellemzője a csukafej, magasan illesztett, szépen ívelt nyak, egyenes far, zászlós farok, száraz, szikár végtagok, elegáns, légies mozgás. Színe gyakran szürke, de van fekete, pej és sárga színű is.
Legnevezetesebb törzsei: Shagya, O’Bajan, Gazai, Koheilan, Kuhaylan-Zaid, Mersuch, Jusuf, Kemir. A Magyarországi Arablótenyésztők Országos Egyesülete törzskönyvezi.
Hucul
Az elmúlt években ismét terjed ez az igénytelen, kemény, szívós kisló fajta. Valamikor a Monarchia hegyvidéki területeinek málhás lova volt, de természetesen alkalmazták fogatos és hátas munkára is. Jó használati tulajdonságai alkalmassá teszik, hogy gyerekek ideális hobbilova legyen. A Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete törzskönyvezi.
2012.01.24. Novotni Péter
Frissítve: 2023.08.17.
Fotók: Canva
