Kezdőlap Blog Oldal 649

Világhírű lovas akrobata Szegeden

Világhírű lovas akrobata Szegeden

Flórián tehetségét igazolja, hogy 2003-ban Hortobágyi Károly díjat kapott, a 2004-es monte-carlói cirkuszfesztiválon pedig Ezüstbohóc-díjjal jutalmazták mutatványát.

A kép illusztráció

– A cirkusz világába születtem, de ez nem jelentette azt, hogy mindenképpen ezt az életet kell választanom. Ékes bizonyíték erre, hogy az öcsém teljesen más utakon jár, ő ugyanis teniszező – mondja Richter Flórián, a Magyar Nemzeti Cirkusz alapítójának legidősebb fia. A kis Flóri a cirkuszsátorban cseperedett fel. Tanulmányait magántanulóként végezte.

– Nem jártam iskolába, az iskola jött hozzám. Mivel a társulatban különböző nemzetiségű művészek élnek, több nyelven is megtanultam. Beszélek olaszul, németül, angolul és románul is – mondja a lovas akrobata, aki Japánban lépett először porondra. Édesanyja eltörte a lábát, így őt kellett helyettesítenie a produkcióban. – A családom az állatidomítás mellett akrobataszámokkal lép színpadra, én is ezeket a produkciókat csiszolgatom tovább – mondja Flórián, akinek a tehetségét igazolja, hogy 2003-ban Hortobágyi Károly díjat kapott, a 2004-es monte-carlói cirkuszfesztiválon pedig Ezüstbohóc-díjjal jutalmazták mutatványát. Ekkor a világon először mutatott be lovon fordítva, háttal a menetiránynak flikk-flakk szaltót, ráadásul egy tempóra hármat is ugrott.

Flórián újdonságként páncélba öltöztette két arab telivérjét és egészen sajátos koreográfiát tervezett a világszámhoz. Négy-öt évébe került, míg elkészült a különleges produkcióval. A porondon a felesége, a Folco cirkuszdinasztiából származó Edit volt a partnere, akivel ’95 óta dolgoznak együtt. A házaspár az utánpótlásról is gondoskodott. Bár kislányuk, a tizennyolc hónapos Angelina még nem, de fiuk, a hatéves Kevin már gyakorolgatja az artistamutatványokat.

Bobkó Anna

Forrás: Délmagyar.hu

2007.05.17.

Frissítve: 2023.10.29.
Fotó: Canva

 

Fogathajtás magyarosan

FOGATHAJTÁS MAGYAROSAN
Csillagos négyesek

A Sportarénában a hétvégi lovas világkupán a hazai nagyérdemű testközelből kaphat ízelítőt a magyar hajtóiskola kunsztjaiból, amelyek okán e stílus fél évszázada meghatározója a nemzetközi fogatsportnak.

Igaz, hogy mi nyertük a két aranyat, de hajtani a magyarok tudnak! – ismerte el 1982-ben Beatrix holland királynő a németalföldi Appeldornban megrendezett négyesfogathajtó-világbajnokságon, amikor a hazaiak egyéniben és csapatban is elsők lettek ugyan, de a közönség a magyarok bravúrjain ámult igazán. Az öblös kurjantásai és jovialitása miatt az 1970-es-1980-as években valóságos médiasztárnak számító Bárdos György négy lipicai ménjével például – az előtte indulókkal ellentétben – huszáros vágtában dübörgött végig az akadálypályán, a már akkor is csak tizedmásodpercekben mérhető különbség helyett másodperceket verve a szám másodikjára. Az előző két világbajnokságon diadalmaskodó Bárdos briliáns technikával végrehajtott mutatványa a három számból álló bajnokságon csak az ezüstre volt elég (a harmadik Juhász László előtt), s a három négyes fogatból álló válogatott is “csak” második lett. “Akkorra már mindenki ránk utazott” – magyarázta az eredményeket Várady Jenő szövetségi kapitány az Aranyúton című, 1999-ben megjelent sportágtörténeti könyvében.

A magyar fogathajtókat nem minden előzmény nélkül rettegték az idő tájt a nemzetközi porondon. “Mint egy csodálatos festmény (…) Ez a magyar fogat a leghűbb kifejezője volt a teremtés legtökéletesebb teremtményében, a lóban talált kedvtelésnek, a pompában, színben, könnyed előrehaladásban, lendületben és temperamentumban talált igazi örömnek” – áradozott már 1930-ban a német Sankt Georg című (ma is megjelenő) szaklap Pettkó-Szandtner Tibor méneskari őrnagy bábolnai arabfogatának aacheni produkciója láttán. (Az állami tulajdonú magyar ménesek a hadsereg, közelebbről a méneskar felügyelete alá tartoztak.) A Lajtán túli hajtóderbyken 1928 és 1939 között 35 első díjat nyerő lovastiszt fektette le a magyar hajtóstílus alapjait – a pár évvel korábban a brit mintát követő germán metódust elméleti és gyakorlati keretbe foglaló német Benno von Achenbach inspirálására. A nemzetközi fogatsport azóta is e két irányzat variációinak csatájáról szól.

Az 1931-ben megjelent, A magyar kocsizás című – máig fogathajtó-bibliaként emlegetett – könyvében Pettkó-Szandtner a kerékmarasztaló útviszonyokhoz alakított könnyű szekérkocsi (a homokfutók őse) és a “lóbarát” szügyhám használatán alapuló, középkori eredetű, Kárpát-medencei fogatolási megoldásokból, valamint az ezekhez igazított hajtóstílusokból kreált új minőséget. Ehhez tudni kell, hogy Európa más tájain a magyaroknál már akkor is sokkal jobb minőségű utakra való, magas építésű batárok voltak használatban, amelyekhez a négylábúak nyakát és vállát terhelő úgynevezett kumethámokkal fogták a lovakat, ezek pedig eltérő hajtóstílust feltételeztek. Mai hasonlattal ez olyan, mint a kisbusz és a fürge, kicsi személyautók vezetése közti különbség.

“A könnyű magyar szerszám és a lovakkal az információk javát közlő szárak mifelénk honos csatolása révén jóval gyorsabban tudtunk reagálni mindenre, ráadásul ehhez nem kell feszítőzabla és egyéb kínzóeszköz” – visz közelebb a lényeghez Bárdos György. A szakma a már-már közhelyszerűen emlegetett virtus és a veleszületett érzék (no meg az említett szerszámozási technika) mellett abban látja a magyar stílus titkát, hogy az e szerint hajtók már a szárat is másképp tartják. Az ujjak és a csukló szabad mozgását lehetővé tevő speciális “szárkezeléssel” – ellentétben az Achenbach-módival – a lovak rezdülései jóval könnyebben követhetők és befolyásolhatók. Nem véletlen, hogy a magyar versenyzők már az 1970-es évektől beszámoltak arról, hogy ellenfeleik filmre vették az ő “kézmunkájukat”. Az elmúlt két évtizedben a világelit suttyomban át is tért a magyarhoz hasonló lószerszámokra és szárakra.

A Pettkó-Szandtner által írásban rögzített irányzat sportértéke egyébként csak az 1960-as évektől vált nyilvánvalóvá, miközben a díj- és ugrólovasok már korábban is arattak babérokat (HVG, 2005. október 8.). A hátország ugyanis korántsem volt támogató. “A második világháború után a »csizsmások«, ahogy kommunista pártberkekben a lovassportokat űzőket, így a fogathajtókat is emlegették, reakciós horthysta elemeknek számítottak, külföldre vagy belső emigrációba kényszerítették, kitelepítették, de legalábbis partvonalon túlra szorították őket. Mindezt azért, mert szinte egytől egyig a hadsereg kötelékében, a méneskarnál, az örkénytábori lovaglótanár-képzőben, esetleg a tüzéreknél sajátították el tudományukat” – mondja Pál János, a lovasszövetség egykori elnöke, aki agrármérnökként került 1952-ben a mezőgazdasági tárca lótenyésztési osztályára.

Az úri huncutság kategóriájából a szakágnak a mezőgazdaságban magát korábban csupán a padláslesöprésekkel észrevétető Nagy Imre miniszterelnöksége idején sikerült kitörnie. Az 1954-ben Budapesten megrendezett országos mezőgazdasági kiállítás a szocialista agrárium világra szóló eredményeit volt hivatott bemutatni. A nemzetközi delegációk szórakoztatása végett “a minisztérium ukázba kapta, hogy szervezzen nagyszabású lovasparádét, a pénz nem számított” – emlékszik vissza Pál. Az állami lótenyésztésben hozzáértésük miatt, ám legtöbbször segédmunkásként, legfeljebb brigádvezetőként megtartott egykori méneskari tisztek segítségével – és a már említett Pettkó-Szandtner-alapmű sorvezetésével – sikerült előkeríteni a Rákosi-érában sutba dobott díszes lószerszámokat és “parádés” kocsikat s pár hónap leforgása alatt “behajtani” a lovakat. Így a nyár végi mezőgazdasági vásáron – a csikósokon, díjugratókon túl – több mint félszáz “szekeres” is mulattathatta a nagyérdeműt. Akkora sikerrel, hogy a dolognak a határokon túl is híre ment. Az 1959-ben Lipcsében magyar mintára megrendezett keletnémet agrárdzsemborira külön meghívták a magyar fogatosokat az NDK vezetői, “ahol viszont a nyugatnémetek figyeltek fel ránk, hiszen nekik szabad volt emlékezniük az 1920-as-1930-as évek magyar hajtósikereire” – így Pál.

Épp jókor, mivel addigra kristályosodtak ki a háromnapos fogatversenyek szabályai is. Az eleganciát és az idomítottságot felmérő díj-, az állóképességet és az ügyességet próbára tevő, árkon-bokron zajló maraton-, valamint a precíziós “vezetést” megkövetelő akadályhajtás hármasa azóta sem változott alapvetően. A már e szabályok szerint megrendezett, ma is a legnívósabbnak tartott aacheni lovas világjátékokra 1960-ban az NSZK-kormány meghívására utazhatott ki egy – a versenyek szünetében bemutatókra is felkért – magyar fogatkülönítmény. A németek azonban törököt fogtak a magyarokkal, mert az akkorra bocsánatot nyert egykori méneskari altiszt, Kádár László minden számot elnyert előlük lipicai csődöreivel. A Münchenben élő Pettkó-Szandtner még megélte az első sikert. A szekér azonban csak az iskolaalapító egy évvel későbbi halála után indult be igazán.

Az 1960-as évek elején a magyar fogatosok visszajáró vendégek lettek az NSZK-ban. Kádár mellett a második világháborúban huszár zászlósként szolgáló Abonyi Imre lett a favorit, aki 1968-tól zsinórban háromszor nyerte meg a mai világkupák elődjeként számon tartott hamburgi hajtóderbyt, de győzött Aachenban is. Pál János szerint a csapat utaztatása akkor már azért sem okozott különösebb gondot, mert a sportsikereken kívül a magyar tenyésztésű lovak eladásából is egyre több valuta folyt be a népgazdaság kasszájába. Igaz, “a vételárból igen kevés csepegett vissza a lótenyésztőkhöz” – állítja a sportágban az 1970-es évek elejétől meghatározó egyéniséggé előlépő Bárdos.

A fogathajtást 1969-ben minősítette hivatalos szakágává a Nemzetközi Lovasszövetség. Ebben jelentős szerepet játszott a hajtóként a nemzetközi porondon is jeleskedő Fülöp herceg, II. Erzsébet angol királynő férje, aki abban az évben lett a grémium elnöke. Róla tudott volt, hogy sportbarátságot ápol a magyarokkal, és nem veti meg a barackpálinkát sem. A szimpátia elnyerésében valószínűleg a magyarok vakmerőségig fajuló hidegvére is jelentős szerepet játszott. A ma a kettes- és négyesfogat-világbajnok, Kecskeméti László vagy az 1990-es évek hullámvölgyéből a magyar stílust újra a csúcsig röpítő Lázár fivérek által képviselt virtus egyik legszebb példája Juhász László célba érkezése volt az 1980-as windsori világbajnokságon. A kőkemény terepszakaszon ugyanis elvesztette kocsija két hátsó kerekét, de feladás helyett a tengelyen szánkázva robogott a célig. A következő évtől aztán a szabályok szerint már csak a négy keréken célba érő fogatok teljesítménye számított bele a versenybe.

VAJNA TAMÁS
Forrás: HVG 2007-12-05
Frissítve: 2023.05.16.
Fotó: Canva

Partiumi Huszártalálkozó

Szent Imre ma is összeköt – Partiumi Huszártalálkozó 

A püspökladányi vegyeskar  Szalárd községben tartották a Partiumi Huszártalálkozót szombaton, ezzel zárult a több mint 500 kilométeres Szent Imre-emléktúra, melynek során magyarországi és erdélyi illetve partiumi hagyományőrző huszárok lovagoltak Szentimrebüdösfürdőtől Hegyközszentimréig.

Szombaton délben a derecskei fúvószenekar vezetésével Jákóhodoson, Szalárd központján és Hegyközszentimrén vonultak fel a lovas illetve gyalogos huszárok, a hagyományőrző íjászegyesületek képviselői és a helybéli hajtók. A huszárok a hegyközszentimrei református templom előtt sorakoztak fel, ahol Csontos János magyar országgyűlési képviselő röviden ismertette a több mint egy hónapig tartó emléktúra útvonalát. Augusztus elején Szentegyházán gyűltek össze a hagyományőrzők, majd 6-án indultak Szentimrebüdösfürdőből, átlovagoltak többek között Zetelakán és Farkaslakán, Korondon, Parajdon, Szovátán, Nyárádszentimrén, Marossárpatakon, Mezőpaniton, Kalotaszentkirályon, Krasznán, Szilágynagyfalun, megyénkben pedig Bályok, Micske és Szentjobb érintésével érkeztek meg Hegyközszentimrére. Itt a templom kertjében lévő Szent Imre-szobrot koszorúzták meg a huszárok, majd a felvonulás befejeztével érkeztek vissza a Berettyó töltése mellé, ahol az aznapi rendezvényeket bonyolították. A felvonulás kissé hosszúra sikeredett, ezért a hivatalos megnyitót bő másfél órás késéssel tartották meg a meghirdetetthez képest. A késést azonban sikerült „behozni”, a beharangozott néptánccsoportok bemutatója ugyanis elmaradt.

Nagy Miklós, Szalárd község polgármestere köszöntötte először az egybegyűlteket, közöttük több, Szent Imre nevét viselő település polgármesterét vagy képviselőit. Utána Cseke Attila államtitkár kapott szót, aki egyebek mellett a hagyományőrzés fontosságáról is szólt, majd Pete István szenátor az együtt ünneplés örömeit méltatta, Szabó Ödön, az RMDSZ ügyvezető elnöke amúgy huszárruhásan beszélt, hiszen a felvonulást a szentjobbi hagyományőrző huszárok egyenruhájába bújva, lóháton tette meg. A személyes példaadást és a múlt vállalását egyaránt hangsúlyozta. őt Jónás Sándor, Szalárd testvértelepülése, Tiszacsege polgármestere követte a szónokok sorában, majd Mester László, Budapest XVIII. Kerületéne, Pestszentlőrinc–Pestszentimre polgármestere a kapcsolatok erősítésének fontosságáról ejtett szót. Gyenizse Lajosné, Imrehegy polgármestere a Szilágy megyei Krasznával2003-ban létre hozott testvértelepülési kapcsolatot is említette, majd a Mátraszentimrét képviselő Stuller András szólt, őt Soltszentimre polgármestere, Kádár Német István követte, majd Tiszaszentimre és Csíkszentimre küldöttei egyaránt köszöntötték az egybegyűlteket. Máté Imre festőművész, a herceg szentimrei szobrát elkészítő Lantos Györgyi férje egy Szent Imre-domborművet ajándékozott a majdani Szent Imre-kápolna részére, és azt is vállalta, hogy a herceg életének epizódjait megjelenítő üvegablakokat készít a kápolnának.

Vitéz Szoboszlai Endre törzskapitány tartott érdekfeszítő előadást a huszárság történetéről, majd Csontos Jánossal bemutatták a Debrceni 2. Honvéd Huszárezred egyenruháját. Cseppentő Attila, a Szent Imre millenniumi emléktúra szakmai vezetője a lovakról is szót ejtett. Hozzáértőként beszélt, hiszen jómaga Ópusztaszeren ménestulajdonos. A lovaglás alapfogalmait magyarázta el, melyet a lovasok szemléltettek is. Ménesének egyik érdekessége egyébként az akhal-tekke lófajta, amely régészek és genetikusok kutatásai alapján a legközelebbi rokonságban van a honfoglaló őseink egykori lovaival. Látványos bemutatót tartottak még a Kabai Nyári Színház csikósai, pattogtak a karikás ostorok, nyereggel és nyereg nélkül egyaránt megülték a lovat a legények. A hagyományőrzésből az íjászok is kivették a részüket, nemcsak bemutatót tartottak, hanem a kíváncsiakat megpróbálták beavatni az íjászat rejtelmeibe. A szalárdi gyermekek népi gyermekjátékokat mutattak be, majd a püspökladányi id. Csenki Imre Vegyeskar dicsőítette István királyt. Zsigmond József nyugalmazott lelkipásztor Imre herceg életét ismertette, majd a Hegyközszentimrére ismerősként érkező Dévai Nagy Kamilla szórakoztatta a közönséget a Krónikás Zenede hallgatóival. Miután lenyugodott a nap, a Kabai Nyári Színház társulata az István, a Király című rockoperát adta elő. Bár műszaki gondok adódtak, remek hangulatot teremtettek a kabaiak, majd tűzijátékkal zárultak a szombati események.

Fried Noémi Lujza, Reggeli Újság
Forrás: Erdély ma 2007-09-03
Frissítve: 2023.05.16.
Fotó: Canva

Éltető hagyományok a jurtatáborban

Éltető hagyományok – a IX. Kárpátaljai Jurtatáborban

Szarukürt mély hangja hívja egybe a jurtákban és a sátrak körül tartózkodó táborlakókat. A csapatok felsorakoznak. A varázsló, táncot lejt a sámánfa körül, szól a dob. Kezdetét veszi a XI. Kárpátaljai Hagyományőrző Jurtatábor, amely egyúttal a negyedik alkalommal megrendezésre kerülő képzőművészet tábornak is helyet biztosít.

A kép illusztráció

Kovács Katalin, a táborvezető köszönti a 140 résztvevőt és a vendégeket. A táborvezető azt hangsúlyozza, hogy nemzeti hagyományaink ápolásán, történelmünk jobb megértésén túl, a tíz napos együttlét a nemzetek közötti megértés és közeledés ügyét is jól szolgálja. Bejelenti, hogy ezúttal nem csupán a megyéből, de Kijevből és Lembergből is fogadtak ukrán gyerekeket. Köszönti az egybegyűlteket Varga Attila ungvári konzul, aki a tábort Kárpátalja egyik fontos magyarság-intézményének nevezi. Illés István, Péterfalva polgármestere és Dupka György a MÉKK elnöke annak a reményüknek adnak hangot, hogy jövőre talán már több turnusban fogadhatja a tábor a gyerekeket. Ünnepélyes pillanatok következnek: megnevezik a történelmi esszé- és rajzpályázat győzteseit, valamennyien ajándékokban részesülnek. Az ezt követő kulturális program során fellép a nagy-paládi citerazenekar, a bökény tánccsoport. Kricsfalusi Miklós szólóban legényest mutat be.

A megnyitó után a tábor élete visszazökken a mindennapi kerékvágásba. Egy csapat fiú és lány – ezúttal vendégektől kísérve – arra a tisztásra vonul, ahol az íjászatot lehet gyakorolni. A lovászok körül is népes csapat verődik össze: a legtöbben ma sem akarják kihagyni a lovaglási alkalmat. A lóhoz szoktatás fokozatosan történik: először a lovassal kötőféken és lépésben vezetik a lovakat, majd kötélen fogják ügetőre, csak aztán jöhet a szabad lovaglás.

Az első jurtában a lakók jelenetet próbálnak. Tudni kell, hogy mind a hét csapat már első nap megkapta feladatát: ennek lényege, hogy meg kell jeleníteni a magyar történelem valamely fontos epizódját. Íly módon lehet leginkább emberközelbe hozni, megérteni régmúlt korok történéseit, vallják a tábor szervezői. Kint a szabadban felállított iskolatáblán különböző pajzsok rajza látható, némelyikük szabályos mezőkre van osztva. Marinics Sándor, nagyszőlősi művésztől megtudom, a táborlakók tegnap a címertan és a címerfestés alapjait vették át. A későbbiek során pedig gótikus írással és rovásírással is megismerkednek. Emellett az elkövetkező napok során gyöngyfűzést, nemezelést, korongozást, fafaragást, suskafonást is tanulnak majd. Közösen kopjafát is készítenek. Esténként táncház várja a fiatalokat. A talpalávalót a vidék határain túl is jól ismert Tiszaháti Együttes húzza

– Egyre ismertebbek, népszerűbbek vagyunk, állapítja meg mosolyogva Kovács Katalin; idén már magyarországi csoportok is jöttek (ők Hatvanból, illetve Apcról érkeztek hozzánk). Örülök annak, hogy idén a korábbiaknál gazdagabb és színesebb programot sikerült biztosítani. Ide várjuk Dévay Nagy Kamillát és az általa vezetett Krónikásének Zeneiskola tanítványait. Kirándulást szervezünk a nevickei várba és a vereckei-hágóra. Művészettörténeti előadást Horváth Anna szobrászművész tart majd, korongozni pedig ezúttal Hidi Endre nagydobronyi keramikus tanítja a táborlakókat.

Forrás: Kárpátalja Kultura

2007.05.14.

 

Frissítve: 2024.01.16.
Fotó: Canva

Biogazdálkodás a Mongol nyíl hegyén

Biogazdálkodás a Mongol nyíl hegyén

A Mongol nyíl hegye. Így nevezi a Hortobágyot a magyar pusztán működő Hortobágyi Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója arra célozva, hogy a keleti sztyeppék legnyugatibb vége a legnagyobb nemzeti parkunk területe. A természet megóvásán kívül a társaságnak az itteni természeti kincsek bemutatása és a vele járó üzleti, turisztikai, illetve oktatás lehetőségek minél jobb kiaknázása a célja.

Az ország elsőként megalakult nemzeti parkjában a parkért felelős természetvédők és a térségben működő állami gazdaságok között mindennaposak voltak az ütközések. Nem is lehetett ez másként, hiszen a gazdálkodóknak a haszon, a nemzeti parknak pedig a természet megőrzése volt a célja.

– A rendszerváltás után el kellett dönteni, hogy az állami gazdaságokból mi az, ami tartósan állami tulajdonban maradjon, s mi az, ami eladható. A Hortobágyi Állami Gazdaság sok mindennel foglalkozott. Amikor már minden eladhatónak minősített része dobra került, visszamaradt közel 20 ezer hektár föld, belőle 1200 az erdő, amelynek javarésze a nemzeti park területén fekszik. Visszamaradt az ősi magyar háziállatok csoportja, nóniusz ló, szürke marha, mangalica, racka. Az Állami Vagyonügynökség (a mai privatizációs szervezet elődje) felajánlotta ezeket a környezetvédelmi tárcának. Egy kézbe került a gazdálkodás, s megszűntek az érdekösszeütközések. 1994 áprilisában alakult meg a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Közhasznú Társaság. Ennek minden feladata a park területeinek fenntartásához és az őshonos magyar állatfajták tartásához, s a természet értékeinek bemutatásához kapcsolódik – foglalja össze a kezdeteket Gencsi Zoltán, a legnagyobb magyar pusztán működő Hortobágyi Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója, aki annakidején a hortobágyi erdők kezelését végző egységet vezette, s 1997-ben pályázaton nyerte el a Kht. igazgatói posztját.

– A társaság tevékenységében állattenyésztés, növénytermelés és vendéglátás is szerepel. A tizenhétezer hektáros terület fenntartásával szorosan kapcsolódunk a park életéhez, annak megfelelően, hogy a Hortobágy a kultúrtáj kategóriában lett a világörökség része. Ez eleve feltételezi, hogy az itt élő és gazdálkodó ember jelenlétében kell fenntartani a természetet. Annál inkább, mivel ismereteink a Hortobágyról sokat változtak az utóbbi időben. Korábban a kutatók azt gondolták, hogy a Tisza szabályozása, az áradások elmaradása nyomán alakult ki a szikes puszta, s az itt végezhető legeltetéses állattartás. De ma már tudjuk, ez a fajta együttélés több ezer évre visszamenőleg folyt ezen a tájon – magyarázza az igazgató.

– Itt alakult ki Magyarország őshonos háziállatainak legnagyobb génbankja. A Hortobágyi Nemzeti Parkban több állat van, mint a többi kilencben együttvéve. 200 ló, 2800 szürkemarha, 250 házi bivaly, 2000 fehér és fekete racka 300 mangalica járja a pusztákat. Ekkora állatállományhoz szántóterület is kell, azokra az időszakokra gondolva, amikor nem lehet minden jószágot legeltetni.

– Így a második feladatunk a növénytermesztés, a harmadik pedig a puszta bemutatása a vendégeknek. Állatparkunk van, amelyben minden őshonos magyar háziállat szerepel, az említetteken kívül a pásztorkutyák, s a magyar fajtájú baromfi. Bemutatóhelyeink legnagyobbika a mátai ménes, s a nézelődésben elfáradt, megéhezett vendégeket várja a kilenclyukú híd mellett a hortobágyi csárda. S minden tevékenységünket ökológiai gazdálkodás keretében végezzük, amelynek az eredménye a különböző biotermékek előállítása. Nemcsak a húst, hanem más élelmiszereket is biológiailag tiszta, vegyszermentes körülmények között állítunk elő. Erre itt igen jók a lehetőségek, hiszen egy-egy biogazdaságot nem fenyeget, hogy a szomszéd tábláról mégis kap vegyszert a termék. Egyrészt itt mindenki biotermelő, másrészt olyan nagy távolságra vannak egymástól, hogy amúgy sem fenyegetne a szennyezés. Ennek megfelelően április eleje óta a hortobágyi csárdában kizárólag bioételek kaphatók. Még olyan termékeknél is ragaszkodunk ehhez, amelyek nem teremnek meg a Hortobágyon, például a borok esetében – hangzik a vendégcsábító bemutató.

– A pusztában van néhány egzotikus állatfajta is…

– Igyekszünk bővíteni azokat a lehetőségeket, amelyek a legeltetéses állattartást illusztrálják. E célból keletebbre tekintünk, hiszen a Hortobágyot úgy is szokták jellemezni, mint a keleti sztyeppék legnyugatibb területe, képes beszéddel: a mongol nyíl hegye. Ezért igyekszünk összegyűjteni azokat az állatokat is, amelyekkel a magyarság találkozott a Kárpát-medencébe tartó útján. Különleges látványossággá vált, hogy 1997-ben egy körülkerített 2400 hektáros területen tucatnyi przewalski (vad)lovat telepítettünk. Belőlük már 70 tagú ménes alakult ki. A lovak télen-nyáron vadon élnek, egész évben rá vannak bízva a természetre. A szaporulat azt mutatja, jól érzik magukat a Hortobágyon.

– Milyen újabb lehetőségeik vannak a puszta bemutatására a már megszokott ménes futtatáson, csikós bemutatón kívül?

– Még sorolhatnám: pusztai szekerezés, a madárvonulás megtekintése, a tanösvények bejárása, kerékpáros túrák a puszta belsejébe. Nemrég adtuk át látogatóközpontunkat, ahol a vendégek minden információt megkapnak, amely segíti tájékozódásukat. Ha nem kedvező az időjárás, filmvetítések, előadások szórakozatják őket. Szintén új dolog, hogy a kézműves műhelyekben 20 mesterember mutatja be azon termékek készítését, amelyek a legeltető gazdálkodással kapcsolatosak. Új lehetőségeink vannak a gyerekek megnyerésére, ami azért fontos, mert ha gyermekkorban megszeretik a természetet, felnőttként is értékelik azt. Nemrég avattuk erdei iskolánkat, amelyben több napot, akár egy hetet eltöltve ismerkedhetnek meg a puszta rejtelmeivel. Tanösvényeket járhatnak be a Halastó, Feketerét, Szálkahalom térségében. Életre szóló élményt jelent nekik a hortobágyi puszta.

Gőz József
Forrás: MTI/EchoTV
2007.06.12.
Frissítve: 2023.05.12.
Fotó: Canva

Dehogy, Tom nem akart megtéríteni

Dehogy, Tom nem akart megtéríteni

Balog D. Menyhért kaszkadőr október végén fejezte be a Valkűr forgatását, szombaton meg már utazik vissza Németországba egy lovagfilm miatt. Rövid magyarországi pihenőjén Tom Cruise viselt dolgairól is kérdeztük, de azt is megtudtuk, hogy a trükklovaglás sokkal izgalmasabb a kocsiból kiugrásnál, és hogy Stallonét mindenki körberöhögte a Menekülés a győzelembe forgatásán, mert képtelen volt rendes gólpasszt adni.

A Valkűr robbanásos jelenetét, amiben Ön is repült, már a YouTube-on is megnézhetjük. Mennyire volt veszélyes jelenet?

A Hitler elleni merénylet az orrom előtt játszódott le, kettővel álltam a Führer mellett, a fejem látszik a videó bal sarkában (a videó azóta lekerült a YouTube-ról, a szerk). Összesen huszonnégyen voltunk a szobában, én Günther Konter, a légierő tábornokát alakitottam. A történet szerint a merényletben négy szereplő hal meg, köztük én is. Ez a videó csak a robbanásjelenet előkészületét rögzítette, az igazi sokkal brutálisabb lett, ott még tűz is égett, és voltak, aki kirepültek az ablakon. Nagyon jó kis jelenet lett belőle, és szerencsére nem sérült meg senki. Csak egyetlen lehetőség volt felvenni, de az bőven elég, ha a világ legjobb kaszkadőr koordinátoraival, és speciális effekteseivel dolgozik az ember.

És milyen volt Tom Cruise-zal?

Érdekes, hogy a Trója idején mindenki Brad Pittről kérdezett, most meg csak Tom Cruise-ra kíváncsiak, pedig nem is a Valkűr a legizgalmasabb film, amiben közreműködtem. Cruise-ról ráadásul nem tudok rosszat mondani. Egyáltalán nem érzékeltem, hogy beképzelt sztár lenne. Nagyon szimpatikus gesztus volt a részéről például, amikor az utolsó forgatási napon beszédet mondott a stábtagoknak, aztán levetített egy filmet a bakijairól, olyat, amit Jackie Chan szokott bemutatni a filmjei végén. Hogy mondjak példát? Erre már nem nagyon figyeltem, már a hazaút járt a fejemben, és hogy milyen jót fogok aludni a kimerítő forgatás után.

Forrás: index.hu 2007-11-14
Frissítve: 2023.05.12.
Fotó: Canva

A vásárhelyi Gulyásékat hazahúzta a szíve

A vásárhelyi Gulyásékat hazahúzta a szíve

Négy éve majdnem mindenüket eladták, és Írországba mentek dolgozni a vásárhelyi Gulyásék.

A szülők egy futballklub-tulajdonos birtokát kezelték, a lányok tanultak: a nagyobbik kitüntetéssel végezte az ír nemzeti lovas akadémiát. A családot egy olaszországi kitérő után mégis hazahúzta a szíve. Gulyás Ferenc azt mondja, értelmetlen lenne az itteni viszonyokhoz hasonlítani azt a világot, ahol némely vállalkozó a magyar átlagember számára felfoghatatlan összeget költ egy évben lóra.

Négy év után hazatértek és tanyát vettek a Mihási út mellett a vásárhelyi Gulyásék. A család előbb Írországban, majd Olaszországban dolgozott az itáliai üzletember és futballklub-tulajdonos, a Palermo elnökeként ismert Maurizio Zamparini birtokain. Gulyás Ferenc eredetileg a műszaki oktatói szakon végzett, először gépkocsivezetést tanított, majd a tanácsnál volt kihelyezett állása, a város tömegsportját irányította nyolc évig. De az életét sohasem tudta lovak nélkül elképzelni, és végül így került a vásárhelyi főiskola lovas szakosztályához. Amikor elhívták Írországba, leendő munkaadóik tapintatosan érdeklődtek az eredményei után. Aztán megállapodtak. Gulyásék eladták itteni tanyájukat, és elmentek, két nagy lánygyerekkel. Még nem idősen, de azért már nem fiatalon.

Jöjjön az egész család!

– Mi nem úgy vágtunk neki, hogy most akkor nyakunkba vesszük a világot: biztosra mentünk. Feleségemnek, Aliznak egy ismerőse ajánlott olaszországi munkát, ő pedig beleegyezett, elment fél évre, hogy rendben tartsa a házat, aztán nyolc hónap lett belőle, és végül tovább marasztalták volna, de már nagyon hiányoztunk egymásnak – mondja Ferenc.

Akkor merült föl az ottaniakban, hogy jöjjön az egész család, főleg, miután megtudták, hogy mivel foglalkozom. A gazdának, Maurizio Zamparininek van birtoka Olaszországban, Írországban, Ausztriában is.
Mi így együtt Írországba kerültünk, egy harmincöt hektáros farmra, ahol nagy becsben voltak a lovak: tizenhét volt a legnagyobb létszám, viszont magyar pénzbe átszámítva 200 millió forintért fedeztettünk évente. A birtok minden gondját ránk bízták, de hát gond nemigen volt. A gyerekek persze pillanatok alatt megtanultak angolul, mi nem, de nem is volt rá szükségünk.

Ott is sok a magyar

Írországban is találtunk magyar ismerősöket, sokan dolgoznak ott – veszi át a szót Ferenc felesége, Aliz. – Egy házaspárral is tartottuk a kapcsolatot, ők gyakran eljöttek hozzánk. Egyébként pedig előfordult, hogy három hétig csak a postást láttuk. Az megjött, szó nélkül bedobta a leveleket, aztán már ment is.

A család egy szolgálati lakásban lakott, a tulajdonossal a négy év alatt hatszor találkoztak összesen. A nagyobbik lányt, Alizt közben felvették az Irish National Studba, amely a világ egyik legismertebb telivértenyésztő iskolája. Kitüntetéssel végezte el, és ajánlatot kapott, hogy maradjon ott, vezesse a kilenc ménes egyikét. Ő azonban vőlegényével együtt Angliába ment, ahol magánistállót alapítanak. Ferenc, a felesége és kisebbik lánya tavaly áprilisban átment Olaszországba, egy másik Zamparini-birtokra, ott dolgoztak. Aztán úgy döntöttek, hogy hazajönnek.

Ott már nem találtunk angol nyelvű középiskolát a lányunknak, abban már nem is bíztunk, hogy magyar nyelvűt találunk – mondja Gulyás Ferenc. – De elég volt kettőt aludni a vásárhelyi Móricz Zsigmond utcai lakásban, hogy rájöjjünk, mi már hozzászoktunk a csöndhöz. Akkor körülnéztem, és megtaláltam ezt a tanyát. Ide költöztünk.

Galileo ára 30 milliárd

A tanulság? Ferenc szerint először is az, hogy amit ott tapasztaltak, arról nem érdemes egy-két dolgot elmesélni, mert előfordulhat, hogy nem hisznek nekik. El lehet mondani, hogy testközelből milyen a lótenyésztéssel foglalkozó nagyvállalkozók világa; hogy a Sadler’s Wells nevű ló fedez a világon a legdrágábban, egy alkalom 260 ezer euró. A fedeztetni vitt kancát fegyveres őrök veszik át és kísérik be, haza lehet menni, majd szólnak, ha a dolog sikerült, lehet menni a lóért. Aztán ott van Galileo, ez ma a földgolyó legdrágább versenylova, átszámolva körülbelül harmincmilliárd forintba kerül – és ennek a lónak az egyik csikóját Ferenc segítette a világra. De mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy abban a közegben a tudásnak is nagy a respektusa. Mohamed sejk, aki magyar szemmel nézve hihetetlen összeget költ el lovakra, meghívta az egyik méneséhez Ferenc lányát, amikor meghallotta, milyen szakember. De az is fontos tapasztalat, hogy az ember onnan is hazavágyik, ahol nagyon jól érzi magát. Aliz Ferenc névnapjára meghívta férje barátait, megörültek egymásnak, beszélgettek, iszogattak, vezetgethették a Galileo-csikót is, aztán persze hazamentek. Ott az internet és a telefon a kapcsolattartásra, de mégis… És ha másra már nem tud hivatkozni az ember, jönnek az „otthoni ízek”.

Az íreknek ugyan jóízű a teájuk, a konyhájuk azonban méltán nem világhírű, a szőlőt aranyáron lehet kapni, a gyümölcsöknek nincs íze, az almának sincs, de persze más okai is voltak annak, hogy eldöntöttük, nem maradunk sokáig, az éghajlatot se nagyon szerettük. Olaszország más volt, az olasz konyhából átvettünk mi is ezt-azt, de végül mégis jó volt hazajönni. Másrészt, négy éve úgy indultunk el, hogy az itthoni lovakat nem adtuk el – mondja Aliz.

Márványjászol híján

Azért a kötődés megmarad, és nem csak a nagylány miatt. Ferenc az ott készített fényképekből és zenéből összevágott egy kis klipet. Ott az album, amely az Irish National Stud leghíresebb ménjeit, tanári karát és kitüntetett diákjait ábrázolja, közöttük Aliz lányukat. Most pedig elkészült az istálló a Mihási úti tanyán, amelybe be is költözhettek a lovak. Itt ugyan nincs márványból a jászol, és nem esik mindennap füvet hizlaló eső, de a hozzáértés és a jószágok iránti szeretet – amely négy évig idegen közegben is edződött – legalább ugyanilyen fontos éltető erő.

Szerző: Bakos András

Forrás: Délmagyar.hu

2007.05.03.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.15.

Lovasok ünnepe Pápán

Lovasok ünnepe Pápán

 

A lovas-iskola alapításának negyvenéves évfordulóját ünnepelték április 30-án délelőtt az iskola jelenlegi, hajdani tagjai és a meghívott vendégek.

Az érdeklődőket Varga Sándor elnök köszöntötte, aki felelevenítette az 1967-ben még a mezőgazdasági technikum szakköreként megalakult lovasklubot, aminek első hét lovát a termelőszövetkezetek biztosították. A tagok önzetlen munkájának eredményeként nemsokára területi versenyeken vettek részt, majd kinőve a pápai majort a mostani helyszínre költözhettek. Itt már sor kerülhetett fejlesztésekre, istállók építésére, az igényes környezet kialakítására is.

Az Ibusz támogatása és a Batthyány Lajos Szakképző Iskolában induló lótenyésztő szak lehetővé tette egy tanistálló felépítését. Ma huszonkét saját lovuk van és bértartással is foglalkoznak.

Dr. Áldozó Tamás alpolgármester köszöntőjében a város életét színesítő lovasversenyeket és hagyományőrző tevékenységet hangsúlyozva kívánt boldog születésnapot. Ezt követően került sor a Nyulasi József által faragott emlékoszlop felavatására, amin az alkotó az alapító és a bajnok lovak nevét örökítette meg. A tanistállóban rendezett, a negyven év történetét bemutató kiállítás megtekintése után emlékülést tartottak, ahol dr. H. Szabó Lajos, Tóth Gyula, Csernyi Pál, Hajnóczki Béla, Kecskeméti Benő, Varga Sándor és Kocsis László elevenítették fel a hőskort.

Május elsején díjugratóversenyt rendeztek a lovasiskolában. A három kategóriában zajló versenyen jól szerepeltek a pápaiak, akik szervezésből is kiválóan vizsgáztak. Ma huszonhét saját lovuk van és bértartással is foglalkoznak.

 

2007.05.07.
Forrás: Naplo-online
Frissítve: 2023.03.22.
Fotó: Canva

Hortobágyi hagyományok

Hortobágyi hagyományok

 

Több ezer szürkemarhát, lovat és rackajuhot hajtottak ki a hortobágyi legelőkre április 28-án. A pásztorok ettől a naptól egészen a tél beálltáig kint laknak állataikkal a pusztán.

A Szent György napi ünnepen a régi hagyományokat elevenítették fel. A bográcsokban reggel óta rotyogott a biomarha pörkölt. Akinek ez nem volt ínyére, kóstolhatott sülteket, kolbászt, szalonnát, lekvárt és mézet is. Természetesen mindenből csak biót. Akadt olyan nézelődő, aki a puszta állataival is a vásárban találkozott először.

Minden tetszik, pláne egy pestinek. Éppen néztük, hogy milyen állat, de aztán rájöttünk, hogy biztos kecske, mert olyan szarva van – lelkendezett Utasi Andrea. A tipp nem jött be, ez egy merinó birkafogat volt.

Kovács hagyományok

A vásárban a népi mesterségek termékeit is kiállították. Sőt a kovácsok munkáját bárki kipróbálhatta. A jó kovácsnak nem csak kiváló erőnléttel, de jó ritmusérzékkel is rendelkeznie kell. A kovács általában nem egyedül dolgozik.

Egy kovács nem kovács. A vezető kovács kezében van a kis kalapács, ez olyan, mint egy karmesteri pálca, én mutatom, hogy mit kell csinálni. Menet közben a kovácsok nem beszélgetnek, nem szólnak egymáshoz, jelzéseket adnak, hogy mi a következő művelet – magyarázta Vajda László kovács népi iparművész.

Állatok kihajtása

Délután 3 órakor elkezdődött a Szent György napi ünnepség legfontosabb része, az állatok kihajtása. Először több ezer rackajuh vágtatott át a Kilenclyukú hídon. A birkák után a lovak és a csikósok vonultak át, majd érkeztek a szürkemarhák. Az állatok és a több mint 80 csikós, gulyás és juhász felsorakozott, és elkezdődött a rovásfára vétel. A szokás annak az emléke, hogy hajdanán egy fába belevésték, hogy mennyi állatot visznek a legelőre. A hagyomány szerint ezt a fát kettétörték, az egyik fele maradt a gazdánál, a másik pedig a pásztornál. Régen így számoltak el a legelőre kihajtott állatokkal.

Ősszel, amikor megtörtént a behajtás, akkor összepászították a kettőt, és annak egyeznie kellett – tudtuk meg Vajda Mária néprajzkutatótól.

A pásztorok áprilistól októberig vagy novemberig kint laknak az állatokkal a pusztán. Semmivel nem cserélnék fel ezt az életformát. A szabadság, a kinti lét a pusztán, ott kint élni, azt nem lehet semmihez sem mérni – hallhattuk Juhász Imre pásztort.

Megfelelő körülmények

A juhászokat, gulyásokat, csikósokat jókívánságokkal engedték útjukra. A legfontosabb, hogy békességben éljenek és az állatok semmiben ne szenvedjenek hiányt, hogy ne érezzék feszültnek magukat, otthon legyen minden rendben, másodsorban a jószágoknak mindig legyen jó minőségű ivóvize és jó legelő, mező, mert most a tél egy aszályos tavaszba fordult – mondta el Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. ügyvezető igazgatója.

A több mint 2600 rackajuh, 2800 szürkemarha és 240 ló végül nekivágott a hortobágyi pusztának, ahonnan a néphagyomány szerint csak akkor térnek vissza, amikor a jószág havat hoz a hátán.

 

2007.05.07.
Forrás: DTV
Frissítve: 2023.03.22.
Fotók: Canva

Bujtor három érmet szerzett

Bujtor három érmet szerzett

 

A rádiházi Kabala Ménes pályáján rendezték meg vasárnap a megyei díjugrató-bajnokság első fordulóját. A hat viadalból álló sorozat következő erőpróbáját Nagykanizsán futják majd.

A viadal versenyzőknek és nézőknek sem okozott csalódást: előbbiek jól előkészített pályán küzdhettek a helyezésekért, utóbbiak pedig nem csak az indulók harcát izgulhatták végig, de több járulékos programmal is múlathatták az időt. Mint Török László, a házigazda klub vezetője elmondta: most is nagy keletje volt a gyerekek körében a lovaglási lehetőségnek, s remélhető, az itt szerzett élmények segítik megalapozni e sportág bőséges utánpótlását.

A viadal mezőnye megfelelt a várakozásoknak: a legtöbben, húszan, a fő versenyszámban, a legjobbak Pünkösdi Kupájában indultak.

Eredmények

Kezdő lovasok:
  1. Varga Roland, Sámson nevű lován (Bagodi LK)
  2. Varga Roland, Roli (Bagod)
  3. Stoff Boglárka, Inez (Echo Tour Kft.)
Kezdő lovak:
  1. Bagladi Tamás, Alvin (Kerka-menti LE)
  2. Szabó Tamás, Kasper (Zalavölgye)
  3. Varga István, Lola (Skublics Imre LK)
Nyitott versenyszám:
  1. Stoff Boglárka, Inez
  2. Száraz Zsolt, Lord (Fakospuszta)
  3. Orbán Zsolt, Ametiszt (Enszelle LK)
Ifjúságiak:
  1. Tüske Nikolett, Kabala (Kerka)
  2. Tüske Nikolett, Korál
  3. Filó Roland, Dönci (Kerka)
Közép-kategória:
  1. Finta Géza, Soma (Gyenesdiás)
  2. Bujtor Roland, Aramisz (Bagod)
  3. Bakics András, Benedek (Skublics)
Pünkösdi Kupa:
  1. Bujtor Roland, Aramisz
  2. Gecse Csaba, Szép Ilonka (Rádiháza)
  3. Bujtor Roland, Sámson

 

2007.05.29. Varga Andor
Forrás: Zalai Hirlap
Frissítve: 2023.03.17.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés