Veszélyeztetve érzik a nóniusz szülőhazáját
Mi lesz a nemzeti ménesek sorsa?

Mezőhegyes neve ma is elválaszthatatlanul kötődik a lótenyésztéshez, éppen úgy, mint két évszázaddal ezelőtt. A Mezőhegyesi Császári és Királyi Ménesintézetet még II. József alapította, létrehozva a monarchia első állami ménesét. A ménes egyedülálló kincse lett Mezőhegyesnek és Magyarországnak, irányadója volt a Kárpát-medencei lótenyésztésnek. A mezőhegyesi ménes mindig az állam tulajdona volt, de egy hirtelen jött ötlet szerint most a kincstár külső vagyonkezelésbe akarja adni, a négy másik nemzeti ménessel együtt. Mezőhegyesen kerestük a választ a miértre.

Történelemmel és lófajtákkal teli város

Ligetek, fák, békebeli épületek, szinte ma is hallani a környéken a Radetzky-induló érces hangjait. Katonatelepülésként indult, majd jelentős mezővárossá nőtte ki magát az egykori pusztai majorság. A hírnevet a lovaknak, a tenyésztési sikereknek köszönheti: a két évszázad alatt három nagyon értékes genetikai állományú lovat sikerült kitenyészteni, másutt ennyi év alatt csupán egyet.

„A mezőhegyesi ménes kiemelkedő jelentősége vitathatatlan, hiszen itt született három magyar lófajta az 1800-as években: a nóniusz, a furioso-north star (mezőhegyesi félvér) és a gidrán. A nóniusz az első nemzetközileg is elismert és leginkább ismert magyar ló, mely Mezőhegyes mindmáig legnagyobb értéke és büszkesége. Az 1961-től elkezdődött sportlótenyésztés eredményeként az 1980-as moszkvai olimpián a magyar csapat negyedik helyezett lett, a csapat mindhárom lova mezőhegyesi tenyésztésű volt. A fajta 1984-ben állami fajtaelismerést nyert mint mezőhegyesi sportló” – meséli Papp István tenyésztési vezető, miközben a karámok között sétálgatunk.

A ménes több mint két évszázados történelme alatt Mezőhegyesen szinte az összes Magyarországon tenyésztett lófajta megfordult. Napjainkban a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. a ménesintézet utódja, kétszázhúsz év után ismét csak és kizárólag lótenyésztéssel foglalkozik. „Ma a központi ménesudvarban és két külterületi ménesben több mint kétszáz lovat tartunk és nevelünk, melyek a nóniusz, a magyar sportló és csekély számban az ügetőfajtákból tevődnek össze” – mutat körbe Papp István.

A tenyésztési vezető az alapító okirat másolatát is megmutatta: „Végzés, melyet a most szerencsésen országló felséges Király és Császár, II. József hozott, hogy Magyarországban és az ahhoz tartozó tartományokban (…), a jobb fajtából eredett és magasabb méretű lovaknak száma jövendő időkre nézve is minden kitalálható móddal gyarapíttathassék. Tetszett őfelségének kegyesen elvégezni, hogy Magyarországban tulajdon császári, királyi ménes, mely mintegy magvető helye legyen a jelesebb természetű és tartósabb erejű lovaknak, minden időhalasztás nélkül felállíttassék, arra rendelvén amaz Mezőhegyes nevű alkalmatos pusztát. 1784. december 20.”

Változó idők, változó célok

A motorizáció fejlődésével a hatvanas években már nem volt szükség annyi lóra a magyar földeken, úgyhogy váltani kellett, így Mezőhegyesen a modern sportlovak kitenyésztése felé mozdultak, persze minisztériumi utasításra. Majd jött a rendszerváltás és a privatizáció, és a ménesbirtokból kiválva a Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft. 2004. szeptember 1-jén átalakult önálló, de állami tulajdonú céggé, éppen a Császári és Királyi Ménesintézet alapításának kétszáz-huszadik évfordulóján.

A ménesbirtok privatizációja kapcsán született meg a kormány döntése, mely szerint a ménest megtartja, és megőrzi tartós állami tulajdonban, ami egészen napjainkig megmaradt. Bár a ménesnél senki nem kívánt a jövőről beszélni, de a faluban az a pletyka járja, hogy valaki a magyar „agrároligarchák” közül szemet vetett a lótenyésztésre, mert ha jelenleg nem is túl jövedelmező az állattenyésztés, de a jövő agrárcéljai között az állattenyésztés felfuttatása hangsúlyozott szerepet kap. Féltik is ezért a település gyöngyszemét a bizonytalan jövőtől.

Területi felépítés

Az idelátogatók a lóállományt három telepen találják: a központi ménesudvarban, ahol a lovak betanítása és sportkipróbálása folyik; a húszas majori kancaménesben található a törzskancaállomány, ahol a csikók születnek, és ugyanebben a ménesben tartják a csikókat féléves korukig.

A negyvennyolcas majori csikóménesben nevelik a csikókat féléves koruktól hároméves korukig, amíg a központi ménesbe kerülnek kiképzésre. A Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. tulajdonába került a kiállítási terület és a lovaspálya. Ez Magyarország egyik legjobb adottságú lovaspályája, mely kiváló létesítmény bármilyen lovasrendezvényhez – folytatta az idegenvezetést a tenyésztési vezető. A telepen és a ménesekben harmincan dolgoznak, ők látják el a több mint kétszáz ló gondozását, kiképzését és kipróbálását.

A kft. ezerkétszáz hektár különböző minőségű és elhelyezkedésű földterülettel rendelkezik, ami nem sok, de ennyit adott a kincstár, ebből kell gazdálkodniuk.

Az itt dolgozók sajnos nem tudnak hosszú távon gondolkodni, mert a tulajdonos nem fektetett le hosszú távú célokat – ez már az egyik gondozóval beszélgetve derül ki. Papp úr is csak fanyalogva javítja ki a célokra vonatkozó állítást: „A Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. elsődleges feladata megőrizni a ménest mint egyedülálló történelmi és agrártörténeti emlékünket, a nóniusz fajtát mint az első és legjelentősebb magyar lófajtát, itt Mezőhegyesen, abban a ménesben, ahol a fajta született.” Igaz, ezt úgy mondta, mint a kisiskolások a leckét – kényszer alatt. Pedig ötlet az volna, és szerintük remek idegenforgalmi központot lehetne kialakítani a ménes körül, de a kincstár a vagyon gondozója, az ő ötletei vagy éppen ötlettelensége a mérvadó a helyzetükben. Addig is teszik a dolgukat, őrzik a nóniuszt, és a többi állami méneshez hasonlóan várják a szebb jövőt.

2007.06.26. Hajdú Sándor
Forrás: Hetek
Frissítve: 2023.03.01.
Fotók: Canva