Fakanál helyett kantárszárat fognak
Nyíracsád – Soha nem látott vidám csapatot látott vendégül a falu határában, a Gúthi erdő szélében elterülő községi szabadidő park.
Július elején egy hétfői napon szabályos, fegyelmezett rendben tizenegy lovas baktatott az árnyas, füves tisztás felé. Bíró Miklós a pallagi lovas iskola vezetője és kis csapata idén már harmadik alkalommal vállalkozott az ötnapos túrára. Van, aki kerékpárral, van, aki gyalog, ők lóháton vágtak neki a kilométereknek. – Sajnos nemcsak a környéken, de még Magyarországon is szinte alig van lovas túra útvonal, ezért próbálunk magunknak keresni.
Az öt nap alatt mintegy kétszáz kilométert teszünk meg, a napi negyven kilométer nem kis fáradságot jelent embernek állatnak egyaránt. Kizárólag képzett lovasok jelentkezhetnek a túrára, akik képesek önállóan ellátni a lovaikat, s megtanultak fegyelmezetten, csapatban lovagolni – magyarázta a feltételeket a vezető.
Lányok a nyeregben
Az idei túra résztvevői valamennyien hölgyek, van köztük általános iskolás, gimnazista, jogász, közgazdász, pszichológus is. Egy azonban közös valamennyiükben: szeretik a lovakat, a lovaglást és a természetet. Egyikük úgy fogalmazott, hogy jó kaland ez a túra, segít elszakadni a modern világtól, és megmutatja, hogy van élet a számítógépen túl is.
A tizenegy lányt Bíró Miklóson kívül Deczki György kísérte, aki tavaly csatlakozott a csapathoz, de idén már fiát, a nyolcéves Gergőt is magával hozta két napra. – A túra előtt mindig végigjárjuk az útvonalat, megnézzük a terepet, mely szakaszokon lehet lépés, ügetés, vágta, megkeressük az éjszakai állomáshelyeket. Nyíracsádra idén jöttünk először, ahol Szigeti Imre erdész takarmánnyal segítette a lovak abrakolását, csakúgy, mint a többi szálláshely gazdája. Úgy érezzük magunkat, mint egy nagy családban, élvezzük az erdő illatát, a vadállatok közelségét, s érezzük, nem kell külföldre menni egy igazi nyári kalandért – mondta Bíró Miklós.
A lovasok esténként tábort vertek, sátorban aludtak, lavórban mosakodtak, üstben főztek, akárcsak nomád őseink. A felszerelést autóval vitték utánuk, így is embert próbáló volt az út, hol a széllel, hol az esővel, a tűző nappal, vagy éppen a lovakat támadó rovarokkal kellett csatát vívni.
Ennek ellenére a nap végén senkinek sem jutott eszébe a pihenés, csak miután ellátták az állatokat. A törékenynek tűnő lányok a napot is etetéssel kezdték, majd ők maguk is reggeliztek, aztán itattak, és kezdték felnyergelni a lovakat. Előkerült a csutakoló kefe, a patavakaró, amiket oly természetességgel használtak, mintha csak fakanalat tartanának a kezükben.
Forrás: Hajdú Online 2007-07-16
Frissítve: 2023.03.29.
Fotó: Canva
A pénteki díjhajtást az érdi Farkas László nyerte, Oszterág Márk Vecsésről és a dombóvári Vati Ferenc követte a rangsorban. A rendező Adonyi Lovasklub két versenyzője, Horváth Árpád és Gubicza Tamás a nyolcadik, illetve a tizedik lett.
A versenyen 45 gyermek állt rajthoz, hogy az eddig megszerzett lovastudását összemérhesse sporttársaival. A gyerekek egyre nagyobb számban jelennek meg a rendezvényeken és egyre több lovasklub érdeklődését keltette fel ez a lehetőség. Urkom Szilvia, a verseny főszervezője mondta a verseny után: a gyerekek lelkesedését, örömét és igyekezetét nem lehet szavakba foglalni. Értük, róluk szól ez a rendezvénysorozat, mely a gyermekek körében teljes elismerésre talált. A verseny nagyon jó hangulatban zajlott. Hat számban, négy kategóriában osztottak díjakat.
“Nem megyek el, itt maradok, bennem az Isten napja ragyog” – adta meg az Árpád vezér halálának 1100. évfordulójára rendezett kétnapos találkozó alaphangját Ópusztaszeren szombaton Sólyomfi Nagy Zoltán, a Magyar Íjászszövetség sámánként tisztelt tagja.
