Született: 1965. Segédhajtók: Drobni Anikó Lovak:
Marco Bay 1993-as születésű pej herélt
Szikla 1998-as születésű szürke herélt
Díjhajtó kocsi: Spider típusú, Leitert Henrik Maraton kocsi: M2000, Leitert Henrik Díjhajtó szerszám: Könnyű magyar díszhám, Nepp Dénes Maraton szerszám: Van der Wiel
Info:2006-ban kezdett egyesfogatot hajtani. Warka-ban, az első nemzetközi versenyén 16.helyen végzett. Magyar Hajtó Derbi 3. helyezett, Eredményei alapján elsőosztályú versenyzői minősítést kapott, az Országos Bajnokság 7.helyezettje volt. A 2006-os Egyesfogathajtó Világbajnokságon a legeredményesebb magyar hajtó volt. 2007-ben a világ legjobb díjhajtó lovával magasan a Magyar Bajnokság legjobb hajtója lett.
Prof. Dr. Sótonyi Péter a Lovasszövetség terveiről
A Gazdasági Rádió adásának összefoglalója
Lakatos László vendége volt a Gazdasági Rádióban július 2-án pénteken Prof. Dr. Sótonyi Péter, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Anatómiai és Szövettani Tanszékének vezetője és a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke. A beszélgetés a magyar lovassport gazdasági helyzetéről szólt. A közel egy órás beszélgetésből készítettünk egy összefoglalót arra törekedve, hogy elsősorban a legfontosabb gazdasági vonatkozásokat emeljük ki. A történelmi visszatekintéssel együtt teljes beszélgetés meghallgatható a Gazdasági Rádió honlapján.
Mikor voltunk, mióta nem vagyunk „lovasnemzet”?
SÓTONYI PÉTER: Dicső múlt 1000 éven keresztül volt, hiszen őseink lóháton foglalták el ezt a hazát, és ezt követően a magyar könnyűlovasság végig a történelmünk során mindig bizonyította erejét. (…) A huszár szót valóban csaknem valamennyi ország átvette nyelvében is, hagyományaiban is, és olyan dicsőséget szerzett az országnak közel 500 éven keresztül, amilyet nem sok dolog mondhat el magáról. (…)
Mivel a lovaglásból politikai kérdést csináltak, hogy ló vagy traktor, és a traktor győzött. A háború előtti 1 millió 200 ezres magyar lóállományból 60 ezer maradt. Szerencsére a génállományból igen sok megmaradt. A hírességünk, a magyar huszárló egyszer, a magyar kocsiló másodszor vagy a magyar tüzérló az egyik legkeresettebb termék volt még az első világháború előtt. Olyan fajták, mint a nóniusz, a shagya arab, a magyar félvér, a furioso, ezek mind-mind világhírnévnek örvendő fajták voltak. Ki kell jelentenünk, hogy a ménesek, birtokon állami ménesbirtokokként jöttek létre, és véleményem szerint ezeknek állami tulajdonban is kell megmaradni. (…)
Akár most is üzlet lehet ezeknek a fajtáknak a tenyésztése, – amelyek elsősorban nem a versenysportra alkalmasak – ha megfelelő tudatossággal lesz a tenyésztés. Ma az a cél, hogy a lovasturizmust, a versenyt kell kiszolgálni. Nem hiszem, hogy az a járható út, hogy öncélúan, csak megtartsuk a génállományt. Az a járható út, hogy egy olyan teljesítmény-orientált szelekció jöjjön létre, amelyik a mai lovassportot szolgálja ki.
Miért nem üzlet ma a ló Magyarországon?
SÓTONYI PÉTER: Először befektetni kell, először fel kell emelni egy megfelelő szintre, ezután lesz önellátó, majd ezt követően fog termelni, úgy termelni, hogy igazán anyagi hasznot hozzon. Németországban 1 millió 200 ezres a lóállomány, Hollandiának 500 ezres a lóállománya. A magyar 60 ezres lóállományból 15 ezer a sport vagy turisztikai célra használt ló, a többi a mezőgazdaságban van még. Hollandiában az 500 ezer lónak a 85%-a sportcélokat elégít ki, turizmusban vesz részt, vagy épp a hippoterápiában vesz részt. Hatalmas üzlet van ebben, egy óriási iparág. Azt mondhatjuk, hogy jelen pillanatban a fejlett nyugati országok, – Hollandia, Németország, amik lovas nagyhatalmak, valóban lovas nemzetekké váltak – hogy két ló tud egy munkahelyet teremteni az ide bekapcsolódó iparágakkal.
Nagyon fontosnak tartom a szakemberképzést, nincsenek szakembereink. Teljesen szétaprózódott, tönkretett szakember-gárdánk van. Hiteles emberek hiányáról beszélhetünk. A lovassportot és a lósportot egy közös ernyő alá kell hozni. Kell, hogy legyen egy olyan kiemelt ember kormány szinten, aki ezt összehangolja. Nincsen lótenyésztési tanszék egyetlen agráregyetemen sem. Meg kell teremteni alulról, az általános iskoláktól a középiskolákon keresztül egészen az egyetemekig a lovas szakember-képzést. Hollandia – akinek negyven évvel ezelőtt nem volt még lova – lóból származó exportbevétele másfélszer akkora, mint virágból! Természetesen azt tudni kell, hogy óriási pénzeket fektettek be a hollandok. Megvették a német legjobb lovakat, majd a megszületett lovakat már holland sportlóként bélyegezték be, és ma már viszik a világ minden részébe.
Meg kell teremteni azt, hogy a lóversenyzésnek és a lovasversenyzésnek megfelelő támogatottsága legyen. Meg kell teremteni, hogy népszerűsítsük ezt. A síelő nemzetként számon tartott Ausztriában a gyerekek 16%-a kerül kapcsolatba a lóval. Magyarországon a gyerekek 1%-a sem. (…) Ez nem olcsó (sport), de erre egy egész iparág tud épülni. Abban gondolkodjunk, hogy hány embernek tud ez kenyeret adni, hogyan tudja ez az egészséget megőrizni, és hogyan tudja a gyerekeket a természethez visszavezetni. (…)
Ehhez állami pénzekre van szükség, központilag kellene támogatni?
SÓTONYI PÉTER: Létre kell hozni – és erre kidolgozott tervek vannak – egy Nemzeti Lovas Központot. Ez a Kincsem Parkban jöhetne létre. Ide kerülne a lóversenyzés mellett a lovasversenyzés és az oktatási központ is.
Eddig miért nem jött létre ez? Ennek mi akadálya van?
SÓTONYI PÉTER: Minden kormány nagyon szépen beszélt az elmúlt években erről. Volt Nemzeti Lovas Program (2004), de hogy nem valósult meg belőle semmi, azt tudom. Valószínűleg pénzlöket kellett volna hozzá, és nagyobb potenciális hozzáállás, és nem ilyen impotencia, hogy így mondjam. (…) A rövid távú, pillanatnyi érdekek felülírják a hosszú távú érdekeket, és nem volt meg a kellő összefogás. (…) Most azt hiszem, hogy egy olyan ember került a magyar lovassport élére (Lázár Vilmos személyében), aki ezt keresztül fogja tudni vinni. A kormányzat alatt egy olyan embert kell megnyerni, aki politikusi szinten képviseli a lovat. Hiszen a ló tartozik a sporthoz, az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a mezőgazdasághoz.
Hol kell elkezdeni?
SÓTONYI PÉTER: Teljes pályás letámadásra van szükség, hiszen nagyon sok dolog van, amihez nem kell pénz. Pénz kell ahhoz, hogy beindítsák a lóversenyzést, a szerencsejátékot, de ez pillanatok alatt, akár fél év alatt már termelő ágazattá válhat. Pénz kell ahhoz, hogy a Nemzeti Lovas Központ létrejöjjön. Idővel egy versenyközpont, európai minta versenyközpont jöhet létre. Nagyon gyorsan termelővé fog válni, mert hatalmas világversenyeket lehet itt rendezni. A közép-európai régiónak lehet itt központja. Oktatási központokat kell létrehozni a felcsúti Futball Akadémia mintájára például Kaposváron, Pest környékén vagy akár a zánkai gyerektáborban. (…) A megfelelő médiatámogatással egy pillanat alatt népszerűséget lehet teremteni a lónak, hogy bekerüljön a köztudatba.
Siralmas helyzet, ha egy település a lakosság érdektelensége következtében a helyi lovas iskola vagy lovastanya néhány egyedből álló lóállományát sem tudja foglalkoztatni. A gazdának kell lovait lelovagolni, vagy vezetéken, esetleg szabadon állományát magával terepre vinni, mert az 1-2 bennfentes segítő (ingyen lovas) kivételével csak elvétve vetődik valaki (fizető lovas) az istállójába. Sokszor a reklám is hatástalan. Legtöbben csak a telefonálásig jutnak, soha nem érnek oda az istállóhoz.
Nem olcsó sport a lovaglás, hiszen egy öt mázsás állatot kell egész éven át jó kondícióban tartani, még akkor is, ha nincs igénybe véve. Ezzel ellentétben a különböző sporteszközöknek elhanyagolható a fenntartási költsége, még a motoros meghajtásúaknak is van olyan előnye a lóval szemben, hogy csak akkor fogyasztják az üzemanyagot, amikor dolgoznak.
Bár a társadalom erősen rétegződik, sok az elszegényedett család, az ok mégsem a szegénység lehet. Sokmillió forintos autók százezrével futnak az utcán, a még jobbak, még drágábbak üzembe helyezése szakadatlan. Minden felé paloták épülnek, az adriai kikötőkben magyar felségjelű hajók ringatóznak. Pénz tehát van, ha nem is mindenkinek.
Ha egy 30 000 fős vidéki városból naponta csak minden ötezredik személynek jutna eszébe, hogy lóra üljön egy bérlovagoltatással foglalkozó istállónál, az istállótulajdonos már tisztességesen megélhetne. Nem jut eszébe minden tízezrediknek sem. A gyerek egész délután (nyáron délelőtt is) a számítógépen játszik, vagy TV-t néz, esetleg angol nyelvtanfolyamra vagy különórákra jár. A pénzt erre odaadja a szülő, a lóra nem. Esetleg, ha mégis költene lovaglásra, azt drágának tartja.
Hány ember van, aki jó lovast tud nevelni? Biztosan sokkal kevesebb, mint ahány jó pedagógus van. A lovasok oktatásához az ismeretek mellett lovat és felszerelést, terepre még vezetőlovat is kell adni. A tantárgyak oktatásához a füzetet, könyvet, íróeszközt is a tanuló viszi magával. Mégis a lovaglást tartják drágának.
Milyen elfuserált világ az, ahol egy nagy múltú lovas nemzet jelenében egy képzetlen takarítónő nagyobb anyagi biztonságot tud magának teremteni, mint egy szakmai körökben elismert lótenyésztő vagy lovasoktató. A lovakkal bánó emberre folyamatosan leselkedik a baj. Kár érheti magát, lovait, tanítványait. Minél többet tanul meg élete folyamán szakmájából, egyre inkább rájön, hogy még mindig milyen keveset tud. Az említett másik „szakmánál” – hacsak nem fújja az ablaktisztító folyadékot a saját szemébe, vagy a konnektor működőképességéről nem egy kötőtű segítségével akar meggyőződni – tulajdonképpen kockázat nélkül végezheti munkáját.
Egyik nagyra becsült tagtársunk, aki néhány lovával próbálja családja anyagi helyzetét jobbítani, legutolsó beszélgetésünk alkalmával azt mondta: „Nálam már szalmáért, szénáért, abrakért, kukoricaszárért, benzinért is lehet lovagolni.” Mégsem jut ötről a hatra.
Az elmúlt év milliárdos aszálykára – bár ezt a média nem emlegeti – a lovasgazdákat igen keményen érintette. Júniusban nagygurigás szénát még 10000 Ft/bála értékben lehetett vásárolni, szeptemberben már 15000 Ft volt, tavasszal a 25 000 Ft-t is elkérik majd érte. A kisbálás lucernát 1000 Ft/bála értékben adják, még akkor is, ha „óvodás bála”, amit egy felnőtt ember csak úgy félkézzel hajít odább. Az abrakféleségek ára 70 Ft/kg körül mozog.
Az áremelkedést nem lehet ráterhelni a vendégre, mert akkor még ritkán sem fog jönni. A bértartásban lévő lovak gazdái is rosszul vannak, ha a tartásköltség emelkedik. Az istállótulajdonosnak a saját tulajdonú lovak eltartásának megnövekedett költségeit is elég elviselni, nemhogy még mások lovaiét is.
Egyik bértartó lovasomat megkérdeztem, mit gondol, mennyiért vettem egy mázsa (két zsák) kukoricát. Azt mondta, 1000 Ft-ért. Az ár a kereskedőnél 5200 Ft volt.
Másik bértartó lovasom azért vitte el tőlem a lovát, mert másfél év után az államilag elismert inflációt ezentúl be akartam számítani. Azt mondta, a benzin nem lett drágább, nincs infláció. A ló – most sajnos elmondhatjuk – nem benzinnel megy.
Harmadik bértartó lovasom azért vitte el a lovát, mert az istállómnál megszületett csikóját nem akartam ingyen felnevelni.
A fenti esetekben, ha anyagi helyzetünket egy napon lehetne említeni, rögtön lecserélném már leányban is elfogadható korú (18 éves) Ladámat.
A szolgáltatási célból tartott lónak többet kell keresnie az önfenntartásnál, hogy egész évben lekötött és becsületesen dolgozó gazdája is meg tudjon élni. Míg az iskolai sportképzés keretébe a lovaglás nem tud betörni, addig álldogáló lovak fogják tulajdonosaikról még a gatyát is leenni. Iskolai lovas oktatásba betörni anélkül, hogy ez ne képezné a testnevelőtanár-képzés kötelező (de legalább fakultatív) anyagát, nem lehet. Ezen álláspontomat „A nemzeti lovas programot előkészítő eseti bizottság” szíves figyelmébe ajánlom, hiszen céljaik között szerepel többek között a felnövekvő nemzedék lóhoz szoktatása. Rajtunk, lovas gazdákon ez nem fog múlni, lelkünkből adjuk hozzá lehetőségeinket és szakismereteinket.
Azt hiszem, hogy minden lovasiskolai vezetőnek és alkalmazottnak örömére szolgálna, ha végre aktualitását veszítené megboldogult régi jó lovas barátom azon mondása, miszerint: „Kétféle lovasiskola van. Egyik, amelyik már tönkrement, a másik, amelyik tönkre fog menni.” Szellemi képességeim teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy a lovas életünkben bekövetkező kedvező változás nem csak a szolgáltatók, hanem felnövekvő nemzedékünk érdeke is.
Vér Imre
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.03.20.
Fotó: Canva
Cikksorozat az eclectic horseman magazin jóvoltából…
A cikksorozatunkat heti bontásban olvashatjátok, illetve ahogy elkészülök a fordításukkal. Jó olvasgatást!
Üdv: Horseman
Ray Hunt Emléknap Fort Worth, Texas
Írta: Mona Niebrand
Ray Hunt neve igencsak meghatározó a horsemanship világában. Többet tett a lovakért és ezáltal, az emberekért a világon, mint bárki más. Mindössze egy évvel ezelőtt Ray Hunt Heber városában tartott kurzust azon szerencséseknek, akik részt tudtak venni az eseményen. Sokunknak ez volt az utolsó lehetőségünk a nagyszerű ember közelségében lenni, hisz pár hónappal később sajnos elhagyott bennünket végleg. Részt vettem jómagam is ezen a kurzuson és biztos voltam benne, hogy nem hagyom ki azt az egyszeri lehetőséget, amit Forth Worth Texasban tartottak meg Ray Hunt emlékére 2010. február 27.-n és 28.-n.
A kép illusztráció
Huszonöt trénert választottak ki amerikából és a világ minden tájáról, hogy sorsolással eldöntve 2 éves nyers csikókat kelljen a trénereknek elindítaniuk. Ricky Quinn, egyike azon trénereknek, aki minden ősszel eljön Heber-be egy 4 napos kurzusra is ott lehetett. Buck Brannaman, Martin Black, Kip Flatland, Tom Curtain, Bruce Laird mind híres lovasemberek, akiket meghívtak, hogy vegyenek részt az eseményen. Soha nem fordult még elő azelőtt, hogy egy időben, egy helyen ennyi tehetséges ember összegyűlt volna. A rendezvény végén, pedig arra a trénerre tettük a voksunkat, aki munkájával leginkább megközelítette Ray-t.
Carolyn Hunt, Bill Smith és Sharon Camarillo mint ceremónia mesterek kommentálták és koordinálták az eseményeket, miközben a trénerek lavíroztak a 2 éves csikók között. Három körkarám lett felállítva az aréna közepén és minden trénernek körülbelül egy órája volt, hogy foglalkozzon a csikójával. Minden trénernek voltak mágikus pillanatai, amikor észrevehetően nagy változást értek el a lovakkal. Voltak olyan pillanatok is, amikor a trénerek erejét, agilitását, kitartását tették próbára a csikók, olykor bakolva, vágtatva a körkarámban. Nyomon követni a trénerek képzettségét és tehetségét igen fantasztikus látvány volt. A közönség mámorban fürdött és érezhető volt a feszült figyelem, mert senki sem akart lemaradni egyetlen pillanatról sem, ami odalent a karámokban zajlott.
Sokukról jómagam sem hallottam, mint például Charlie Hill-ről aki Nebraskából jött. Amint besétált a merev lábain, látványosan bicegve bejelentették, hogy több bordája el van törve, de mindenképp szeretett volna részt venni ezen az eseményen. Ott ülök az emelvényen, miközben sajog a térdem és fáj a derekam a többszöri műtétek következtében és az gondolom: „Testvérem, tudom, milyen fájdalmat érzel”. Egy héttel az első műtétem előtt úgy estem le egy lóról, hogy megroppantak a bordáim. Fájdalom nélkül lélegezni, járni, de még mozogni is alig-alig tudtam.
Minden figyelmem erre az emberre összpontosult, és csodálkoztam, hogy hogyan képes erre? Elővettem a távcsövemet, hogy jobban lássam és észrevettem reszkető kezeinek fakó színét, amint felnyúlt a nyeregkápához, hogy az ő csikójára először felüljön. Megdöbbentett ravaszsága és a csendesség, ahogyan a munkáját végezte, nem beszélve arról, hogy nyilvánvalóan rokkant. Felírtam magamnak, hogy egy nap meglátogatom ezt az embert, aki mindenképp ott akart lenni, minden fizikai hátrányát mellőzve, mert úgy gondoltam ezért a hozzáállásért már alapból járna neki egy kitüntetés. Tulajdonképpen többre jutott a végén, mint azt remélte volna.
Amikor Ricky Quinn következett, mindnyájan odagaradtunk, hogy követhessük minden mozdulatát. Közöttünk volt Buck Brannaman is, aki szintén feszülten figyelt. Nagyszerű volt látni, hogy Buck is támogatta a munkáját odafigyelésével. Az összes csikó közül a sorsolásnak köszönhetően Ricky kapta a legnehezebbet. Az a csikó minden ügyességét letesztelte, gyorsaságát, hogy még időben elugorhasson mielőtt baja esne, illetve minden eszközét bevetette mielőtt az embert elfogadta volna. Ricky lenyugtatta a csikót, az viszont egyik pillanatról a másikra kitört a nyugalmi állapotból és megvadult. A második nap Ricky megváltoztatta a metódust és csendesebb lett, sokkal inkább Ray-t lehetett látni benne. Nagyszerű volt látni, hogy Ricky érintésére a csikó mennyit változott és az új hozzáállás is előnyére fordította a kettejük munkáját.
A kép illusztráció
Buck Brannaman egészen más megközelítést hozott magával, mint a többi tréner. Sokéves tapasztalatára alapozva és mivel egész életében Ray-t tanulmányozta, így sokkal nyugodtabban fogadtata el a csikóval az ember jelenlétét, mielőtt nyomást helyezett volna rá. Csodálatos volt látni, ahogyan Buck imádta azt a csikót, mintha mindene ő volna, és a csikó csakúgy beleomlott a karjaiba. Bill Smith megjegyezte, hogy Buck munkája mennyire hasonlít Ray Hunt munkásságára.
Ebben a két napban a ceremónia mesterek nagyszerű munkát végeztek, odafigyelve mindenre, minden változásra és vitték a közönséget magukkal kiemelve a trénerek és a csikók érdemeit is. Azon kaptam magam, hogy iszom minden szavukat. Ez volt az első alkalom, hogy hallottam Carolyn-t beszélni; nagyon meggyőző volt és el is határoztam, hogy beiratkozom egy Carolyn Hunt kurzusra. Remélem eljut hozzá az üzenet, és biztos vagyok benne, hogy tovább tudja vinni a férje örökségét.
A második nap végén, az összes tréner felnyergelte a lovát és körbelovagolta kötőfékben az arénát. Elég megdöbbentő volt látni a sok kétéves csikót amint sok társukkal egyetemben egy nagy ménes formájában egymást nem rugdosva szépen dolgoznak a lovasok alatt, miközben a közönség tapsol, ujjong, és szinte őrjöng a gyönyörtől. Soha nem fogom elfelejteni, ez a kép beleégett az emlékezetembe. Micsoda eredmény a trénereknek, biztosan nagyszerűen érezték magukat miközben átlovagoltak lovaikkal a túloldalra. Ray valószínűleg mosolyogva tekintett le rájuk látva, hogy mennyien vannak, akik készek tovább vinni az ő célját, miszerint legyen jobb a világ a lovak számára, ezáltal az emberek számára is.
A záráskor bejelentették, hogy Charlie Hill-t választották az emberek érdemesnek arra a kitüntetett eredményre, miszerint az ő munkája volt a legközelebb Ray Hunt eredményességéhez. A bejelentéskor nem láttuk Charlie-t sehol, majd egy perccel később úton a mosdóból, már ünnepélyesen, gratulációkkal fogadták. Soha nem gondolta volna, hogy nyerni fog egy Ray Hunt nyerget, ő mindössze nem szerette volna kihagyni az eseményt.
Az eseményben az volt a nagyszerű, hogy nem egy versenyről szólt, hanem Ray megbecsüléséről. Legtöbbünk csak állt ott, mint egy csődtömeg néztünk lefelé és úgyéreztük, hogy Ray itt van velünk. Megrázó csendben volt a közel ezer ember, örömkönnyekkel küszködve, látván, hogy mit hagyott hátra Ray és részben szomorúan, hogy ő maga már nincs itt velünk. Megnyugatató volt látni, hogy a hagyatéka tovább él. Elképzeltem őt a megszokott nagy mosollyal az arcán, büszkén, hogy pár embert rávett, hogy figyeljenek, hallgassanak és GONDOLKOZZANAK.
„Nem tudom merre tartok, de nem vagyok eltévedve” – Ray Hunt
Lázár Vilmos nem akar a babérokon pihenni. A Magyar Lovas Szövetség elnökének sajtótájékoztatója:
A Magyar Lovas Szövetség néhány napja megválasztott új elnöke sajtótájékoztató keretében fejtette ki elképzeléseit a magyar lovaságazat és a magyar lovassport jövőjével kapcsolatban.
– “Sokáig gondolkodtam azon, hogy elinduljak az elnöki címért folyó versenyben, aztán végül is családom, barátaim, versenytársaim, véleményét is elfogadva, vállaltam a megmérettetést, – kezdte a gondolatait a Magyar Lovas Szövetség új elnöke, Lázár Vilmos.
Sokat kaptam a sporttól, szép és eredményes évtizedeket tölthettem kedvenc sportágam folytán a lovassportban, ami arra az elhatározásra késztetett, hogy nekem is kell tennem valamit lovassportunk előremenetéhez.
Lázár Vilmos elmondása alapján fontos alapfeladatként jelölte meg hazai lovas ágazatunk, hagyományaiban gazdag lótenyésztésünk, a mélyen gyökerező kultúránk alapjaira való építkezést.
Az ágazat fejlesztésre érdemes, növekvő jelentőséggel bírnak az idegenforgalomban, a környezetvédelemben, a sportban, az egészségrehabilitásban, a gyereknevelés, oktatás és nem utolsó sorban a foglalkoztatáspolitika terén. Ezért is meghatározó jelentőségű lehet a mindenkori politikai palettán.
Színvonalas lovas- és sportrendezvényekkel, lovassportolóink jó eredményeivel kell fokozni a sportág minél kedvezőbb társadalmi megítéltetését, a lovas–szakma szellemi műveltségének magasabb szintre való emelését. Az új elnök szeretné a Szövetség teljes adminisztrációjának felülvizsgálatát, ésszerű korszerűsítését. Tervei alapján minden olyan kormányzati tényező politikussal párbeszédet szeretne folytatni, aki az ágazat és a sportág fontosságát elismerve, segíteni képes a jelen és a jövő célkitűzéseiben. A jövő már elkezdődött, csak hinni kell benne.
Nagy és fontos kihívás az augusztusi kettesfogathajtó világbajnokság színvonalas megrendezése Kecskeméten, valamint a decemberi Lovas Világ Kupa forduló a Papp László Sportarénában. A sportág előremenetében, fejlődésében, a nagy megmérettetések, kihívások, – az elképzelésekben szereplő 2014-es Világjátékok rendezési jogának megszerzése – szintén nagyot hozhatna, mind a sportnak, mind Magyarország tekintélyének. Új létesítmények, valamint új lovaskomplexum felépítése, létrehozása is a magyar sportot, a magyar lovassportot szolgálhatná.”
Fogathajtásunkban ma is aktívan versenyző Lázár Vilmos, mint a Szövetség elnöke meghatározóan fontosnak tartja a sportág szakágainak érdekeit figyelembe venni és képviselni. A szövetségi célokban teljes egyetértés alakult ki a közgyűlés által választott alelnökkel, Dr. Sótonyi Péter egyetemi tanárral, a szakági elnökökkel, ami nagyon kedvezően befolyásolhatja hazai lovaséletünket, hazai lovassportunkat a jövőben.
Budakalász, 2009 március 5 .
Herneczky Frigyes
Kép: Canva
Frissítve: 2024.02.21.
Lóállás: Azt istállóban a lovak kötött elhelyezésére szolgál. Mérete 1,5-1,8 m széles, 3,2-3,4 m hosszú. Az állások elválasztása egymástól történhet szilárd határoló elemmel vagy lengő választó rúddal.
Szilárd határoló elem: Minimum 3-4 cm vastag tömör, kemény fa, kb. a ló marmagasságáig ér, utána rácsot szoktak alkalmazni.
Lengő választó rúd: Általában 0,8-1 m-ig helyezik el. 100-150 mm átmérőjű farúd. A két végén vasgyűrűvel van megerősítve. A rúd mindkét végén a rögzítéshez függesztő karika. A rúd rögzítése:
– jászolnál süvegfába
– etetőcsésze esetén a falba helyezett karikába, vagy biztonsági kampóba
Rúd rögzítése a hátsó oldalon (ló lábánál) függő kötélhez rögzíteni, vagy beépített tartóoszlop biztonsági kapójához.
A választórudas megoldás előnyei:
– olcsó
– egyszerű kialakítás
– könnyű kezelhetőség
Hátránya: Csak nyugodt lovakat lehet itt tartani, nagyobb a sérülésveszély. A sérülésveszély csökkenthető a ló faránál elhelyezett szalmafonattal.
Jászol: Lefelé és befelé szűkül.
Szénarács: Jászol felett, fenn a falon helyezkedik el. Jászolra hajtható.
Etetőcsésze: Bármiből készülhet, de fából nem.
Állások padozata: Általában döngölt agyag. Előnye, hogy olcsó, de nem higiénikus. Lehet még keményfa kockából, de ne legyen beton vagy aszfalt.
Útszélesség: Egysoros istállóban 1,7-2,2 m-ig, ha kétsoros, akkor 2,6-3 m.
A cikket beküldte: Jenna2
Frissítve: 2023.03.09.
Fotó: Canva
Eredményei is őt igazolják: a derby győzelmet kivéve lovai csaknem mindent megnyertek az ügető pályán.
Mikor vásárolt először ügető lovat?
A kilencvenes évek elején, egy Svédországban élő barátom ajánlott nekem megvételre két fiatal ügető csikót. Megnéztem őket és nagyon megtetszettek, és rögtön meg is vásároltam mindkettőt. Két éves korukban tréningbe álltak a Kerepesi úti ügetőpályán. Rövid időn belül mindkét ló a pálya legjobbjai közé küzdötte fel magát. Drewerful Speed (Mr. Drew – Zumilla Speed) 1996-ban a magyar derbyben biztos nyerőként a cél előtt ugrott, ezért sajnos diszkvalifikálták, de egy év múlva a Négyévesek Nagydíját fölényesen nyerte D. Feischer, német vendéghajtóval. Ez a siker részben kárpótolt az előző évben elveszített derbyért.
Drewerful Speed pályafutása alatt jó néhány kiemelt verseny nyertese és helyezettje volt. 1999-ben a két heat-es Májusi Nagydíjat is meg tudta nyerni Paulovicz János idomárhajtóval. A másik lovam, Eleganten (Junior Lobell – Her Elegance) is éveken keresztül sorozatban nyerte a versenyeket. Utólag el lehet mondani, hogy mindkét ló kitűnő választásnak bizonyult, svéd barátom nagyon jó tanácsot adott a vásárlásnál. Andy Yankee (Yankee Class – Szilikon) nevű kancámat csikóként Orosházáról vásároltam. Vele ismételten nem volt szerencsém a derbyben.
Ugyanúgy, ahogyan az előző évben Drewerful Speed, Andy Yankee is biztos nyerőként ugrott a cél előtt, így egymás után kétszer nem sikerült megnyerni a legrangosabb trófeát. Andy Yankee a derby kudarctól függetlenül az 1997-es év egyik legjobb és legeredményesebb lova volt. Megnyerte a Kanca Díjat, az őszi Kanca Díjat, novemberben pedig győzött a 3.000 méteres Ménesek Díjában is. Drewerful Speed és Andy Yankee sikerei jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy én nyerjem el először az év futtatója megtisztelő címet.
Andy Yankee eredményeire külföldön is felfigyeltek, Ausztriában egy győztes versenye után már nem is hoztam haza, ott a helyszínen megvásárolták tőlem. Néhány évvel később egy olaszországi ménesbe került anyakancának. Ennek a három klasszis lónak a versenyeztetésével párhuzamosan Európából folyamatosan vásároltam kiváló származású kancákat. Jelen pillanatban tizenhét anyakancám van svéd, német, francia és olasz vérvonalúak. Biztosan állíthatom, ezek a lovak a világ bármelyik tenyészetében megállnák a helyüket.
Milyen ismert ménekkel fedeztetett az évek során?
Nagyon sokkal, amelyek közül csak néhányat említenék: Speed Boots például két évesen 1,12-vel állított fel dán rekordot. Andres Crown-nak 1,11 a rekordja Svédországban a legjobb apa mének közé tartozott. Backstreet Guy az USA egyik legnagyobb kétévesek versenyét nyerte 1,109-es eredménnyel, Crown Sweep pedig nagy európai, elsősorban finn és svéd pályákon versenyezve bizonyított. A mén listámon szerepelt még Copiad az 1996-os Európai Körverseny (Grand Circuit) győztese és talán mindenidők legjobb svéd versenylova. Copiad 1.10,7-es rekorddal és 14,5 millió svéd korona össznyereménnyel büszkélkedhet. Ez a világklasszis versenyló mindent megnyert, amit csak lehetett!
Jelenleg milyen mének állnak tenyésztése szolgálatában?
Az utóbbi időben két remek, saját tulajdonú ménnel fedeztetem kancáimat: Francis Diamond és Missionary Man származása és verseny teljesítménye átlagon felüli.
Milyen emlékezetes sikere volt még a ménesében született lovaival? Mr. Stallone (Buck Newton – Fleur Mosely) háromévesen 1999-ben nagyszerűen teljesített. Biztosan nyerte a Tavaszi Díjat, a Nemzeti Díjban harmadik lett, a Derby Kísérleti Versenyben szintén a harmadik helyet szerezte meg. Sajnos a derby neki sem sikerült. Ám ezt követően a két heat-es Szent István Díjban a négyéves pályarekorder, Belami mögött második tudott lenni úgy, hogy az első futamot Belami, a másodikat már Mr. Stallone nyerte, csak a gyengébb összidő döntött hátrányunkra az összesítésnél. Én tenyésztettem a 2004-es „Év lovát” Globust (Ideul du Suede – Perana), aki jelenleg is a pálya legjobb lovai közé tartozik.
Jelenleg hány lova van tréningben?
Most kilenc kétéves csikóm van munkában. Hajnal Tibor idomár barátom foglalkozik velük. Készülünk a jövő évi versenyekre, idén ugyanis nem versenyeztetem őket, mert úgy gondolom, hogy korai még. A kétéves lovak nincsenek megfelelően kierősödve, de bízom benne, hogy jövőre jól és eredményesen fognak szerepelni.
Mi a véleménye a lóversenyzés helyzetéről?
Nézze, én bizakodó vagyok. Úgy gondolom a lóversenyzés nem fog megszűnni. Remélem ezt a valóban nem könnyű helyzetet is át tudjuk vészelni. Ha nem hinnék benne, akkor nem vásárolnék még Németországból anyakancákat. Meg vagyok győződve arról, hogy a jövő a minőségi tenyésztésé. Nagyon szeretném, ha ennyi próbálkozás után nekem is sikerülne valamelyik saját tenyésztésű lovammal derbyt nyerni.
Szerző: Tóth István
Frissítve: 2023.03.07.
Fotók: Canva
A Nemzeti Lovardáért Közhasznú Alapítvány januárban írt ki pályázatot a Nemzeti Lovarda igazgatói tisztségére. A nyolc induló közül Sarbu András agrármérnök-közgazdász, korábbi sikeres díjugrató, szakedző, a Lovasfutár volt főszerkesztője nyerte el. Az új vezető 2009. április 1-jétől veszi át a nagy múltú intézmény irányítását.
Ez alkalomból megkértük Sarbu Andrást, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.
Kérem, mondjon néhány szót magáról!
– Közel három évtizede forrnak össze mindennapjaim a lovakkal, s a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekkel. Gyermekkoromban elköteleztem magam a díjugratás mellett, s e kötődésem egyben pályaválasztásomban is meghatározó volt. Profi versenyző éveim alatt előbb lovasedzői végzettséget, majd agrármérnöki oklevelet, végül közgazdasági diplomát szereztem. Mindezt az a cél motiválta, hogy gyakorlati tapasztalataimat olyan elméleti tudással is kiegészíthessem, mely az ágazat színvonalas működtetésében eredménnyel kamatoztatható. Hivatásos sportolói pályafutásomat mintegy tizenkét éve fejeztem be, s noha azóta is napi rendszerességgel lovagolok, ezt már inkább csak a magam örömére teszem, versenyeken is csak a korábbiaknál kisebb kategóriákban veszek részt. Azóta éveket dolgoztam a tenyésztésben, részt veszek a szakmai közép- és felsőfokú oktatásban, aktívan edzősködöm és szakújságírói tevékenységet folytatok.
Milyen élmények, emlékek fűzik a Nemzeti Lovardához?
– Ennek az intézménynek a falai között kezdtem el lovagolni, itt indult el díjugrató pályafutásom, s első jelentős sportsikereimet is a telepen működő Budapesti Lovas Klub versenyzőjeként értem el.
Valószínűleg jókor voltam jó helyen, mert ifjúsági éveink alatt itt egy olyan magas szintű szakmai műhely működött, aminek az értékét akkor fel sem fogtuk talán igazán, de azóta sem győzök hálálkodni a sorsnak, hogy részese lehettem.
Az infrastruktúra nagyarányú fejlődése is ezekben az években kezdődött, a szemünk előtt épült a nagy fedeles lovarda, majd később a lóállásokat felváltották a ma is ismert bokszok. Jó tíz évig csak versenyzőként, vagy látogatóban jártam a Nemzeti Lovardában, majd 2004-ben felkérést kaptam, hogy a BLK ifjúsági lovasait eddzem, s ekkortól ismét a mindennapjaim része lett az intézmény.
A lovardát érintő gazdasági megszorítások ugyan nagyjából két éve szinte mindannyiunk állásának megszűnéséhez vezettek, legkedvesebb tanítványaimmal azonban ezután is a Kerepesi út 7. alatt dolgoztunk, így a velük végzett örömteli munka is a Nemzeti Lovardához kapcsolódó élményeimet gyarapítja, de a Lovasfutár főszerkesztői tiszte is az akkor irodáját még itt fenntartó Magyar Lovas Szövetségen keresztül ide kötött.
Mi motiválta, hogy pályázzon a Nemzeti Lovarda igazgatói posztjára?
– Mindig is hittem benne, hogy létjogosultsága van egy igazi Nemzeti Lovardának, szüksége van rá a magyar lovas társadalomnak. Változnak az idők, így változnia kell az intézménynek is, hogy a mai kor elvárásainak megfelelhessen, s ennek nem csak az infrastruktúra modernizálását kell jelentenie, hanem az egész működést új alapokra kell helyezni. Ennek megvalósításán dolgozni szép szakmai kihívás.
Ön szerint melyek a legégetőbb problémák a Nemzeti Lovardával kapcsolatban?
Első és legfontosabb, hogy a működés gazdasági alapjait stabilizálhassuk, s ezzel párhuzamosan megerősítsük szerepét a hazai lovas életben. Példát kell mutatnunk, be kell bizonyítanunk, hogy régi falak közé is hozható új tartalom.
Melyek a Nemzeti Lovarda erősségei?
-Kevés ország büszkélkedhet ekkora lovassport objektummal fővárosa szívében, elhelyezkedése kiváló versenyhelyszínné teszi, melyhez az infrastruktúrája is adott – noha most nem egészen korszerű állapotban. Központi helye emellett lehetővé teszi azt is, hogy egy igazi lovas oktatási, szaktanácsadási, kiképzési és adminisztratív centrum alakulhasson itt ki. Emellett kiválóan alkalmas most is sportcélú kiképzésre, s könnyű megközelíthetősége a kedvtelésből lovat tartó budapestiek és a lovagolni vágyó gyerekek számára is nagy előnyt jelent. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a 130 éves intézményt története és történelme is kiemeli a lovardák sorából.
Melyek az Ön rövid- és középtávú céljai a Nemzeti Lovarda igazgatójaként?
-Rövidtávon, a már előbb is említett gazdasági stabilitás megteremtése mellett, a kibontakozás lehetőségének alapjait kell kialakítani. Ez a munkatársak megfelelő kiválasztásával kezdődik. Azt szeretném, ha minden pozícióra az adott terület legkiválóbb és legelhivatottabb szakemberét tudnánk megtalálni, hogy kölcsönösen büszkék lehessünk egymásra és az intézményre is, amelyben dolgozunk. Ennek természetesen idővel azt is magával kell vonnia, hogy a Nemzeti Lovarda az egész ország számára példaértékűvé válik, s az ágazat húzóereje lesz. Középtávon többek között az infrastrukturális korszerűsítés, s a szakmai oktatás ismételt beindítása szerepel. Emellett szeretném, ha évről-évre erősödne a Nemzeti Lovarda szerepe a lovas rendezvények szervezése terén is.
2009-ben milyen jelentősebb rendezvényeknek fog otthont adni a Nemzeti Lovarda?
-A dolgok jelenlegi állása szerint májusban az immár hagyományos Gróf Széchenyi István Emlékverseny lesz az egyik legjelentősebb rendezvény a Nemzeti Lovardában, de díjugratásban ezen kívül is több versennyel számolhatunk már most. Emellett szeretnénk otthont adni más szakágak versenyeinek is, és egyéb területen is körvonalazódnak elképzeléseink, melyekről konkrétumot azonban most még nemigen mondhatok, mivel jelenleg erőinket elsősorban az átadás-átvétellel kapcsolatos feladatok kötik le. Mindenesetre igyekezni fogunk, hogy minél gyakrabban kerüljön a Tattersall a lovas eseményekre fogékony lelkes érdeklődők figyelmének középpontjába.
A kiállítást szombaton Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter nyitotta meg. Az első nap a gyerekeké volt, míg a vasárnapot a tenyésztésnek szentelték a szervezők. Isabell Werth és Wolfram Wittig díjlovas edzését, majd Kai Vorberg voltizsprodukcióját is ezen a napon tekinthették meg az érdeklődők.
Hétfőn minden a kiképzésről szólt. Rudolf Zeilinger tartott díjlovas előadást, de esett szó az ülésjavításról és a díjugratás során fellépő problémákról is. Este Honza Blaha is a közönség elé lépett.
A kedd a fogatsporté, a szerda pedig az ellentétek napja lesz, hiszen a hidegvérűeket, illetve a telivéreket mutatják majd be a nagyközönségnek.
2009-es Lovaskultúra-Bál helyszíne ezúttal nem a képzésnek is otthont adó Sóskút, hanem a Budai Sport Hotel volt.
Bár a havas út és a navigáció okozott némi nehézséget a résztvevőknek, Keresztes Krisztina és Jancsez György szervezői munkájának köszönhetően mintegy 50 fő jelent meg a helyszínen szombat este.
A kép illusztráció
A bált Faludi Judit, a TF Lovaskultúra oktató Szak tanszékvezető tanára nyitotta meg.
Ezután került sor a végzős évfolyam ünnepélyes eskütételére, melyet idén is Drégelyi Zoltán vezetett. Garab Edit rövid diavetítést állított össze a képzés két és fél évének legemlékezetesebb pillanataiból.
A vacsora után bőven volt lehetőség beszélgetésre, táncra, valamint játékra is. Andrássy Izabella a Lovaskultúra Oktató Szakhoz teljességgel illő játékokat szervezett a társaságnak, vagy lovas közmondást, vagy lóval kapcsolatos foglalkozást kellett elmutogatni, lerajzolni.
Az est egyik fénypontja a Némethy testvérek lovasíjász toborzója volt, melyet a helyszín miatt ló nélkül tartottak. Egy rendkívül látványos, néptáncos részekkel is tarkított bemutatót láthattunk. Éjfél után pedig a tombola sorsolás miatt izgulhattak a játékban résztvevők.
A tanári kar egyik meghatározó tagja, Dobozy Laci bácsi sajnos betegsége miatt nem tudott megjelenni az eseményen, de Faludi tanárnőn kívül Zupán Péter és Victor Fröschl is együtt ünnepelt a végzős hallgatókkal.
Rendkívül tanulságos, izgalmas és eseménydús két és fél évet tudhatunk magunk mögött. Nemcsak tanárainktól, de egymástól is rendkívül sokat tanultunk, és számos nagyszerű ismeretség köttetett.
Biztos vagyok benne, hogy valamennyiünk számára felejthetetlen marad ez az időszak, s reményeink szerint a jövőben nem csak a Lovaskultúra-bálokon, de más események alkalmával is összegyűlik majd a csapat.
Lovaskultúra-bál 2009. február 21.
Ismét eltelt egy év, és sikeresen befejezte tanulmányait a Lovaskultúra Oktató Szak második évfolyama is. A hazai lovasélet tehát ismét maroknyi fiatal és lelkes lovas szakemberrel gyarapodott, akik az öt féléves képzés lezárásaként szakmai ismereteikről kiváló szakdolgozataikkal tettek tanúbizonyságot.
A képzés befejeztét a végzett évfolyam ezúttal is egy bál keretei között szeretné megünnepelni, ahová hivatalos a TF valamennyi, a képzésben részvevő oktatója, a korábban már végzett évfolyam, illetve az elsős és másodikos „újoncok” is. Az esemény azonban idén nem csupán a Lovaskultúra Oktató Szak egyes évfolyamai, hanem a lovas szakemberek közötti párbeszéd létrehozását is megcélozza. Így a február végi bálon jelen lesznek a gödöllői Szent István Egyetem hasonló képzésének hallgatói, és a szervezők reményei szerint a hazai lovasélet ismert személyiségei is.
Beszámoló a 2008-as Lovaskultúra-bálról
Március 1-én Sóskúton rendeztük meg az első lovaskultúra-bált, az SE TSK Lovaskultúra-oktató Szakirányának neves oktatói és hallgatói részére, akik az ország különböző pontjairól érkeztek. Az összejövetelt hagyományteremtő szándékkal a szak másodéves hallgatói szervezték. A három évfolyam hallgatóinak módjában állt itt összeismerkedni- tekintve, hogy a másoddiplomás képzésben résztvevők havonta egyszer, évfolyamonként különböző más-más hétvégeken járnak a képzésre, elkerülve egymást. A bál célja egyúttal, hogy az alsó két évfolyam elbúcsúztathassa a harmadik évben diplomázó hallgatókat.
A bál fővédnöke, a képzés atyjaként ismert Dobozy László, megnyitó beszédében nevesíti a táncot, és a lovaglást:
„… Igyekeztem visszaidézni megélt, vagy olvasói emlékeimet a bálról, a lovas-táncos kapcsolatokról. Ami előkerült, leírtam, s ebből egyet-mást felolvasnék. Igen, olvasnék, mert a papír és a betű fegyelemre kötelez. A hallgatók ugyanis jól tudják, ha szabadon beszélek, mindenről még valami az eszembe jut. Nos, eleink táncos kedvéről egy megszeppent, bizonyos Eckehardt barát, 926. évi följegyzéséből értesülünk. Vidám és pajkos, sőt, szenvedélyes jelzőkkel illette táncukat.
Igaza lehet, mert az utolsó Árpád házi királyaink idején, 1279-ben a budai egyházi zsinat korlátozta az urak, polgárok és más rendbéliek mulatozását. A Kárpát medencéből kilépve (őseink sűrűn hódoltak a lovas turizmus szenvedélyének) azt tapasztalták, hogy a lovag erények és szolgálatok között kitüntetett szerepet játszott a táncban való csinos jártasság. Sőt, hogy a lovag 8-10cm magas talpú cipellőket húzott hölgyének lábára, hogy orcájuk egy magasságban legyen. Ebből lett a tűsarok? Ki tudja.
Az idők múlásával a tánc szelídült, színesedett, egyre nagyobb szerephez jutott az elegancia, a kifejezésmód. A magyarok tánca megőrizte dinamizmusát, virtuozitását, ám alkalmazkodott az aktuális módihoz. De legyen szó akár népi, akár udvari mulatságról, a lóra termettek, a lovon járók tánca megmaradt magyarnak, máig egyedülállóan gazdagnak. A legmagasabb elismerésben, is Balassi Bálint lovastiszt, költő és asszonybolondító részesült a császártól, amikor felkérték: mutassa be, hogyan táncol a magyar. Azóta is, legszebb táncaink muzsikájában szólót játszik a sarkantyú.
Bál és lovasok: összeillő fogalmak. Ki nem hagyhatom legnagyobbunkat, Széchenyi István ifjú huszárkapitányt aki szemet szúrt I. Sándor cárnak is 1814. őszi udvari bálján. Széchenyi, a Napóleon elleni háborúk sokszorosan kitüntetett hőse, felváltva táncoltatott három ritka szépséget: sógornőjét Karolina grófnőt, annak hugát Selinát, s az ördögien gyönyörűnek titulált Hunyadi Gabriellát. „Ki is ez a gyerekkapitány, aki a mi Wladimír-érdemrendüket viseli?” – kérdezte szárnysegédjét a cár, aki pontos információkat tudott adni a megjelentekről. Úgy látszik, jegyezte meg a cár, a kapitány úr halálosan szerelmes a három hölgybe… egyszerre! Rangos irigykedés ugye?
Bál, lovasok és tánc, összeillenek. Mert a bál és tánc közösséget kíván és ápol, s mert a lovasemberek is sajátos közösségben élnek. Ez a közösség nyer most szép és hangulatos kifejezést itt Sóskúton, ahol a Lovaskultúra szakirányú képzés otthonra lelt. Mint ez a lovasbál is. Lovasbál: sokat mondó szóösszetétel. A ló táncoló lépteit, futásának ritmusát, mozgásának harmóniáját, költők sora foglalta versbe. Mások, a mai értelemhez és tudományos közelítéssel, már a XIX. sz. végén vizsgálták, elemezték.
A ló ereje, gyorsasága, eleganciája ragadta meg az ember fantáziáját, hogy általa ő maga is többre jusson. Az csak olyan mértékben válhat lovassá amennyire megismerni, irányítani és követni képes lova mozgását, ritmusát. Az embert a ritmusos zene mozgásra készteti, önmaga kifejezésére serkenti. Ha az sikerül, akkor az emberi mozgás és a zene, harmóniában olvad egységgé. Az együttmozgás harmóniája és gyönyörűsége jön létre a táncban is, a lovaglásban is. Gazdagodtunk ezekkel a kapcsolatokkal. Legyen ez az első lovaskultúra-bál is sikeres és örömteli együttlét, és vigalom.”
A végzős hallgatók ünnepélyes fogadalomtételét követte a vacsora, majd a nyitótánc. Éjfélkor tombolahúzással vidámítottuk a szerencsésebb résztvevőket, melyen különböző cégek kedves felajánlásait sorsoltuk ki, többek között Deucavallo lótápokat, a Wild West Store és a KLP lovasboltok vásárlási utalványait, Felina Hungária utalványait, az Okay Italia étterem vacsorameghívását. Az értékes fődíjak a Danubius Hotels különböző szállodáinak köszönhető wellness, illetve uszodajegy felajánlások voltak.
Az este kezdetben bálias hangulatát lassacskán a „magyaros dimamizmus” vette át, ahogy oldódni kezdett az ismeretlenség láthatatlan határvonala a különböző évfolyamok hallgatói között. Tanítóink szívélyes részvétele is hozzájárult az oldott, baráti hangulat létrejöttéhez. Nagy öröm átélni, ahogy a hasonló érdeklődésű emberek egymásra találnak. Jövőre ismét megrendezzük a lovaskultúra-bált!
„Esküszöm,
hogy a jövő kihívásait leküzdöm,
nevet, s rangot szerzek e szaknak,
s az itt tanultak bennem megmaradnak.
Tetteim, s szavaim vezessék lovasok életét az útra,
S tudja meg újra az ország, mi az:
a lovaskultúra!”
Díjhajtó kocsi: Spider típusú, Leitert Henrik
Mikor voltunk, mióta nem vagyunk „lovasnemzet”?
Nem olcsó sport a lovaglás, hiszen egy öt mázsás állatot kell egész éven át jó kondícióban tartani, még akkor is, ha nincs igénybe véve. Ezzel ellentétben a különböző sporteszközöknek elhanyagolható a fenntartási költsége, még a motoros meghajtásúaknak is van olyan előnye a lóval szemben, hogy csak akkor fogyasztják az üzemanyagot, amikor dolgoznak.
Az áremelkedést nem lehet ráterhelni a vendégre, mert akkor még ritkán sem fog jönni. A bértartásban lévő lovak gazdái is rosszul vannak, ha a tartásköltség emelkedik. Az istállótulajdonosnak a saját tulajdonú lovak eltartásának megnövekedett költségeit is elég elviselni, nemhogy még mások lovaiét is.
Ugyanúgy, ahogyan az előző évben Drewerful Speed, Andy Yankee is biztos nyerőként ugrott a cél előtt, így egymás után kétszer nem sikerült megnyerni a legrangosabb trófeát. Andy Yankee a derby kudarctól függetlenül az 1997-es év egyik legjobb és legeredményesebb lova volt. Megnyerte a Kanca Díjat, az őszi Kanca Díjat, novemberben pedig győzött a 3.000 méteres Ménesek Díjában is. Drewerful Speed és Andy Yankee sikerei jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy én nyerjem el először az év futtatója megtisztelő címet.
Hétfőn minden a kiképzésről szólt. Rudolf Zeilinger tartott díjlovas előadást, de esett szó az ülésjavításról és a díjugratás során fellépő problémákról is. Este Honza Blaha is a közönség elé lépett.
A kedd a fogatsporté, a szerda pedig az ellentétek napja lesz, hiszen a hidegvérűeket, illetve a telivéreket mutatják majd be a nagyközönségnek.
