Kezdőlap Blog Oldal 572

Természetes Ló és Lovas kiképzés

A legfrissebb kérdések és válaszok:

KÉRDÉS:
Van egy 11 éves herélt angol telivérem. Megfelelő ellátásban részesül. Amikor edzés végén megjutalmazom finom falatokkal, nagyon agresszívvá válik. Szerintem az étel miatt. A múltkor  meg is harapta az ujjamat úgy kapkodott. Mit lehetne ez ellen tenni?
Köszönettel: Ács Réka

VÁLASZ:
Kedves Réka! A lovak egy része elég dominánsan védi az ételét és ezt véleményem szerint tiszteletben kell tartani. Fontos észben tartani azt is, hogy lovakat kézből etetni több okból kifolyólag sem a legjobb. Az egyik, hogy a domináns lovak sohasem osztják meg egymással az ételüket. Ha egy nagy karámban van sok ló együtt és etetés van, akkor biztos, hogy a hierarchiában feljebb álló lovak fognak először enni és nem engedik át az ételt a többieknek. A másik ok pedig az, hogy a lovak, mivel képekben gondolkodnak és kizárólag két dologban tudnak összefüggést összekapcsolni, tehát ha a kezedből adsz valami jutalomfalatot, akkor a kezed/tested egyenlő lesz azzal, hogy kap jutalomfalatot. Ezt akkor is várni fogja, ha éppen nincs nálad semmi, esetleg követelni fogja, rosszabb esetben agresszíven teszi ezt. Még egy dolog van, ami fontos, hogy mindössze három másodperced van arra, hogy egy lovat megjutalmazz, vagy korrigálj, mert ha több idő eltelik, akkor már nem fogja tudni, hogy mire kapott jutalmat, vagy büntetést. Tehát ha edzésen jól megy, lenyergeled, beviszed a helyére és adsz neki valami finomságot, akkor ő azt nem fogja tudni, hogy azért kapta, mert fél órával azelőtt jól ment a pályát. Én azt javaslom, hogy adj neki jutalomfalatot vödörben/etetőben és hagyd, hogy nyugodtan, egyedül megegye.

Üdv,
Pataky Kata
Okleveles tréner, lóterapeuta


KÉRDÉS:
11 hónapos kanca csikóval szabad csatlakozás gyakorlatot csináltatni
vagy csak amikor majd 3 éves lesz? Előre is köszönöm: Fazakas Géza

VÁLASZ:
Kedves Géza! Egy 11 hónapos csikóval lehet csatlakozást csinálni, de azt érezni kell, hogy mennyit várhatunk el a lótól. Lehet, hogy egy tökéletes csatlakozást kapunk, de az is lehet, hogy csak 1-2 lépést. Mindig az adott ló határozza ezt meg. A lényeg, hogy csatlakozást egy ló életében általában négyszer, ötször csinálunk, mert ez egy párbeszéd, és a lovak megunják. Van olyan ló, amelyik szívesen csinálja, de van olyan is, amelyik 1 után azt mondja, hogy elég. A csatlakozás tehát csak egy alap, utána folytatni kell a kommunikációt.

Üdv,
Pataky Kata
Okleveles tréner, lóterapeuta


KÉRDÉS:
Anyjától egy hete elválasztot 11 hónapos kanca csikó kb. mennyi idő alatt szokja meg új otthonát? Lehetséges, hogy kutyámat választotta anyja helyett, mert ha a kutya bent van a karámban, akkor sunyít, támad, harapni próbál és nem engedi magát megsimogatni. Mindenhová a kutyát követi és hátát nyaldossa. Ilyen korban szabad a csatlakozás gyakorlatot csináltatni vele? Köszönettel: Fazakas Géza

VÁLASZ:
Kedves Géza! Ha még csak egy hete volt a leválasztás, akkor még eltarthat egy ideig, de hogy pontosan meddig, azt sajnos nem tudom megmondani, mert ez minden lónál másképp zajlik. Vannak olyan lovak, amelyeket egyáltalán nem zavar az elválasztás, és vannak, amelyeket hetekig „kiabálnak” az anyjuk után. Az sokszor előfordul, hogy más állatot választanak társnak, főleg abban az esetben, ha egyedül vannak. Azt gondolom, hogyha együtt lenne más lovakkal is a csikó, akkor nem biztos, hogy a kutyával ilyen szoros lenne a kapcsolata. Csatlakozást lehet vele csinálni, de érdemes megvárni, amíg lenyugszanak a kedélyek, mert egy ilyen korú csikónak egyébként is nagyon nehéz lekötni a figyelmét, a leválasztás miatti izgalom pedig csak nehezíti a helyzetet.

Üdv,
Pataky Kata
Okleveles tréner, lóterapeuta


KÉRDÉS:
Egy almásderes herélt arab telivérről lenne szó, a korát pontosan nem tudom, olyan 5-6 éves lehet. Nagyon rossz körülmények között került hozzánk, bárki ráült ledobta, a kantárt egyenesen gyűlölte. Valószínűleg azzal bántalmazták. Már szerencsére minden rendben van vele, kezdőket is rá lehet ültetni egyetlen egy dolgot nem tudtunk “rendbe hozni” nála. Annyira fél a víztől, hogy egy alkalommal, amikor már nem jutott jobb az eszünkbe, terepen voltunk, a többi lóval átkeltünk egy kisebb patakon. A lóról leszállt a lovasa és ő is átkelt lábon a patakon, így megadtuk neki a lehetőséget hogy saját maga döntsön. Reménykedtünk hogy  a ménes ösztön és az hogy mi is átkeltünk és egyedül hagytuk rábírja arra hogy átkeljen a vízen és kövesse társait. De ő megfordult és haza indult. Ha lelocsolom nem zavarja, pocsolyába nehézkesen de belemegy, ekkor mindig rögtön dicsérjük. Olyat is csináltunk hogy betakartuk a szemét és a víz felénél szembesítettük vele, hogy itt van és ez nem bánt, de hát mondanom sem kell mi történt. Egyetlen átmeneti megoldás van, ha betakarjuk a szemét és átvezetjük a vízen. Szeretném megkérdezni hogy ez egy olyan szintű dolog amin már tényleg nem lehet segíteni, vagy van rá megoldás? Előre is köszönöm a válaszát. Üdvözlettel: Kis Boglárka

VÁLASZ:
Kedves Boglárka! Minden problémánál azon kell először gondolkodni, hogy hogyan lehet modellezni a lehető legbiztonságosabban a helyzetet. Én mindig úgy kezdek ehhez hozzá, hogy először átléptetem egy ponyván, de azon is úgy, hogy először nagyon vékonyra összetekerem a ponyvát. Itt találsz egy jó videót arról, hogy ezt hogyan csináljuk: http://www.youtube.com/watch?v=yGMz964o9ss  (Monty Roberts, Spooky Horse, Jasper Part 2) A ponyvát folyamatosan széthajtom egyre szélesebbre, de mindig csak akkor hajtok rajta, amikor a ló már minden gond nélkül átmegy rajta mindkét kézről.
Ezután a lehető legtöbb helyen átléptetem a lovat a ponyván. Ha már tényleg szinte bárhol sikerül az a faladat, akkor csináltam már olyan, hogy egy keskeny gödröt ástam, arra rátettem a ponyvát és feleresztettem vízzel és folytattam a gyakorlatot. Ha a helyzet ennyire súlyos és már mennek az előzőekben leírtak, akkor jó, ha a lovat kivisszük egy olyan helyre, ahol lehet ezt gyakorolni a pataknál, de mindenképpen fontos, hogy ne lóhátról próbáljuk áthajtani először. Az is fontos információ, hogy én az ilyen feladatokra mindig a kettős kötőféket használom, mert pont jókor enged, nem szakad el, és a nyomás-engedést nem lehet ennél jobban és gyorsabban alkalmazni. Ha van egy olyan megbízható ló, amelyikről lehet vezetni, akkor meg lehet próbálni azt is, hogy ha már a ponyva nagyon jól megy és a vizes ponyva is, akkor egy másik lóról átvezetni őt. Tudom, hogy ez hosszadalmasnak és bonyolultnak tűnik, de már sokszor bevált módszer ilyen esetekben.
Sok sikert!

Üdv,
Pataky Kata
Okleveles tréner, lóterapeuta


KÉRDÉS:
Van egy lipicai kancám és az ő lassan 1 éves  kanca csikója. Az anyakanca egy nyugodt emberbarát kezes ló. A csikó 7-8 hónaposan lett leválasztva, addig semmi baj nem volt vele, lehetett pucolni, lábait feladta, nem küzdött ellene szépen tartotta. Majd leválasztás után megszűnt ez a jóindulat. Nem bántja az embert, de mikor szeretném megpucolni elkezd tolatni, rúgni/vágni. Semmi féle pucolási módszert nem tűr. Próbáltam már szoktatni messziről hosszú nyéllel, de borzasztó nyugtalan rúg, tolat, menekül és nem tudok rájönni az okára. Ebben a kérdésben szeretném a segítségedet kérni milyen módszerrel próbáljam megszoktatni vele a pucolást és a vele járó dolgokat. Üdvözlettel: Máté.

VÁLASZ:
Kedves Máté! Sok kérdés felmerült bennem a levelét olvasva. A csikó együtt van más lovakkal, vagy más fiatal csikókkal a leválasztás óta? Boxban tartja? Ha igen, akkor napközben tud mozogni? Így, hogy nem látom a csikó viselkedését, sajnos csak találgatni tudok, hogy pontosan mi lehet az ok. Ha egyedül van, akkor az nagyban befolyásolja a viselkedését is. Minden lónak szüksége van társra, társakra, különben frusztrálttá válnak, hiszen nem tudják kiélni a szociális igényeiket. Az ember, még akkor is ha rendkívüli jó kapcsolata van a lovával, nem tud pótolni egy másik lovat. Egy csikónak még nagyon sok tanulnivalója van a viselkedésről és világról és ezt igazán a többi ló tudja neki megtanítani. A másik dolog, ami előidézheti ezt a viselkedést, az a félelem. Nem tanulta még meg, hogy az embertől nem kell félni. Ameddig az anyjával volt mennyit foglalkoztak vele? Értem ezalatt azt, hogy megtanították-e kötőféken közlekedni, nyugodtan viselkedni, ha jön a kovács, feladni mind a négy lábát, pucolni stb. Általában ha ezeket a csikó születésétől kezdve minden nap egy pár percben megtanítjuk neki, akkor a továbbiakban nem lesz semmi probléma. Viszont minél többet vár az ember ezekkel a dolgokkal, annál nehezebb lesz a helyzet, ahogy a csikó növekszik és erősödik. Az a baj, hogy egy levélben sajnos lehetetlen leírni, hogy egy csikót hogyan kell megszelídíteni. Először az lenne a feladat, hogy úgy megfogni és rátenni egy kötőféket, hogy közben fájdalom és bántás ne érje őt. Ha ez sikerül, akkor először én kivinném egy nagyobb helyre – mi nagyobb mint egy boksz, de nem egy hatalmas legelő – és meg tanítanitanám a csikót arra, hogy az ember nem bánt, tehát valakinek fogni kell őt, miközben egy másik ember odalép hozzá, megsimogatja, majd ellép tőle. Ezt addig kell csinálni, ameddig szépen nyugodtan nem áll és hagyja az érintést. Ezt mindkét oldalról ismételgetni kell. Aztán meg kell tanítani kötőfékkel és vezetőszárral közlekedni. Itt van egy jó videó arról, hogy egy csikót hogyan lehet a mindennapi tevékenységekhez szoktatni: http://www.youtube.com/watch?v=dC_15etNe7U
Remélem, hogy tudtam segíteni.

Üdv,
Pataky Kata
Okleveles tréner, lóterapeuta


KÉRDÉS:
Van egy 9 hónapos csikóm, már azóta mióta idekerült próbáljuk leszoktatni a csipkedésről de sajnos nem sikerült! A volt gazdája valószínűleg megverte. Próbáltunk rákoppintani az orrára, de nem sokat ért! Hogyan tudnám leszoktatni a csipkedésről? Üdvözlettel: Boglárka

VÁLASZ:
Kedves Boglárka! Azt nem írtad, hogy milyen nemű a csikód, ha méncsikó, akkor ez a természetéből adódik.
A mének sajátossága a csipkelődés, és ha az elején nem tanítjuk meg őket arra, hogy a csipkelődés elfogadhatatlan, vagy ha erőszakkal, a ló fejére mért ütéssel közöljük ezt, akkor később elég nehéz ezen a viselkedésen változtatni, de nem lehetetlen.
Fontos, hogy semmilyen agresszió és fizikai fájdalom ne érje a lovat. Én azt szoktam csinálni, hogy felhasználom a lovak azon tulajdonságát, hogy nem tudnak több dologra egyszerre figyelni, koncentrálni, tehát nagyon könnyen összezavarhatóak.
Amikor egy ló elkezd szagolgatni, és az orrával birizgálni, esetleg már látom rajta, hogy a csipkelődésen jár az esze, akkor rá szoktam lépni a pártaszélre a csizmám orrával és lecsúsztatatom a patáján. Ez nem fájdalmas, de elveszi a figyelmét a csipkelődésről. Ezt általában ötször megismétlem, és az esetek többségében nagyon hamar beválik. Egy kis idő elteltével a ló mielőtt csipkedni akarna, automatikusan lenéz a saját lábára.
De szinte bármilyen figyelemelterelés működni szokott, akár egy zacskó megcsörgetése.
Sokszor az ember az, aki arra tanítja a lovat, hogy csipkelődjön. A lovak kézből etetése sajnos elég nagy hiba. Mivel a ló nem ragadozó, nem kell megküzdenie a táplálékért, ezért nem természetes jutalom számára az étel. Meg lehet tanítani a lovat arra, hogy jutalom falat ellenében csináljon meg bizonyos dolgokat, de ez már kondicionálás és természetes viselkedés. A kézből etetett, jutalmazott lovak sokszor követelőzővé, tolakodóvá válnak, csípnek, harapnak. Ezért azt javaslom, hogy kerüljük a kézből való jutalmazást.

Üdv,
Pataky Kata
Okleveles tréner, lóterapeuta


KÉRDÉS:
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy augusztusban kaptam egy 4 éves amerikai ügető kancát, aki csíp,sunyit rám és amikor ápolom folyamatosan a lábát a földhöz csapja, kaparja a földet. Patáit nehezen adja fel és ha fel is adja, akkor nem hagyja, hogy normálisan kitisztítsam. Amikor odamegyek hozzá a karámhoz, akkor sunyít és meg akar harapni és elkezd vágtázni. Ha én hajtom, akkor nem akarja megcsinálni, amit kérek tőle. Többször előfordult, hogy lovaglás közben nekivitt a falnak. Egyszer még le is feküdt és elkezdett hemperegni. Ha én adok neki vacsorát, be kell zárnom a karámba, hogy be tudjam vinni az abrakot, mert nem hagyja hogy bemenjek a hozzá. Mit tehetnék, hogy elfogadjon és megbízzon bennem? Válaszát előre is köszönöm: Nikolett

VÁLASZ:
Kedves Nikolett! Azok alapján, amit leírtál az az első gondolatom, hogy veszélyes neked ezzel a lóval foglalkozni. Azt nem írtad, hogy hány éves vagy, de az az érzésem, hogy még nagyon fiatal. Amit leírsz, az azt türközi, hogy ez a ló nem tiszteli az embert, esetleg félelemből vagy rosszabb esetben agresszióból, és ez így egyáltalán nem biztonságos. Sajnos ez nem egy olyan eset, amiben leírok egy „receptet” és a ló működni fog, mert alapjaiban van a probléma, amit csak helyben, a gyakorlatban lehet javítani. Én azt tanácsolom neked, kérd szakember segítségét, aki segít megváltoztatni a lovad viselkedését. Illetve ha teheted, akkor mindenképpen olvasd el „Monty Roberts – Első kézből” című könyvét.

Üdvözlettel,
Pataky Kata
Okleveles tréner, lóterapeuta


KÉRDÉS:
Két hete vásároltam mindennapi kilovaglásokhoz egy 6 éves shagya arab kancát, itthon tartom, még nincs társa, de tervezem.  A paci előzőleg egy lovardában volt (de nem lovardás ló) több lóval, a rangsor alján, az ebből adódó harapásnyomokat még viseli. Elmondás alapján gyerekek is lovagoltak rajta, az előző gazdája heti 1 alkalommal lovagolt rajta. Mikor hozzám került kilovagoltam vele, örömmel tapasztaltam, hogy jól be van lovagolva, kezes és szófogadó, jól érzi magát. Minden nap kinn vagyok nála, szinte egész nap, -ugyanis a kert végében van a beállója, nincs bezárva, akkor jön megy mikor neki tetszik. Babusgatom, próbálok szorosabb kapcsolatot kialakítani vele. Négy napja viszont elutasító, nem akar kimenni, a felszerszámozás is ellenkezés közepette megy, nem akarja, hogy simogassam, pucoljam és csak akkor jön oda hozzám, ha étel van nálam. Úgy gondolom, hogy talán nem tetszik neki az ittlét, a hely és én sem. Hiányzik neki a régi közeg és főleg a fajtársak. Ma épp szénát vittem a karámba, mikor nekem dobbantott, füleit lesunyta. Meglepődtem és elgondolkodtam mit csinálhattam máshogy vagy rosszul, de semmire nem jutottam, csak arra, hogy nem passzolunk össze és nem érzi itt jól magát. Pedig itt nincs bezárva mint a lovardában, próbálom szeretgetni, bántani nem bántanám semmi pénzért, és mégis. 16 éve lovazom, sajna eddig csak lovardákban, végre most értem el hogy sajátom lehessen. Köszönettel: Edina

VÁLASZ:
Kedves Edina! Az elsődleges probléma véleményem szerint az, hogy egyedül van. A lovak társas lények, és nagyon nagy szükségük van a szociális érintkezésre. Ha ez nincs meg, akkor frusztrálttá válnak, sokszor agresszív viselkedést vesznek fel. Érdemes még átgondolni, hogy mennyire babusgatod őt. A lovaknak szükségük van egy vezetőre, mert ez a túlélésük egyik kulcsa. Ha nem az ember tölti be ezt a szerepet, akkor a lónak kell, mert az ösztönei szerint valakinek vezetnie kell a csapatot. Nem minden ló szereti ezt a nyomást, főleg egy olyan lovat zavarhat, aki egyébként sem vezéregyéniség. A vezető szerepet nem babusgatással, hanem nagyon határozott, következetes viselkedéssel lehet elérni. Ez azt jelenti, hogy figyelembe vesszük és alkalmazzuk a lovak saját nyelvét, ami gesztusokra épül. Nagyon fontos például, hogy nem tartunk szemkontaktust. Ha egy ló szemébe nézel, az a támadás jele, azt jelenti, hogy „Menj el!” . Csak akkor nézünk a ló szemébe, ha valamilyen nemkívánatos viselkedést korrigálunk, vagy azt akarjuk, hogy menjen el tőlünk.
Figyeld meg a testbeszédedet, amikor odamész hozzá. Mennyire fenyegető, kapkodó, határozatlan, félős stb. Mert ez az, amivel kommunikálsz a ló felé. Neki minden egyes mozdulat jelent valamit.
A lovak képzésében az a lényeg – nagyon lesarkítva – hogy amikor olyat csinál, ami elfogadhatatlan, akkor kényelmetlenséget okozunk, amikor pedig jól csinál valamit, akkor dicsérünk. Például, mikor feléd dobbant, akkor azonnal hátra kell léptetni nagyon határozottan. De tényleg lépjen hátra, nem elég, ha csak a testsúlyát helyezi át. A hátralépés azért jó korrekció, mert nem természetes jármódja a lónak, ezért viszonylag kényelmetlen.
Azok alapján, amit leírtál, ő a főnök, és ugyanazt csinálja veled, amit vele csináltak az előző helyen, ahol ő volt a rangsor alján. Most te vagy ott, és ez elég kellemetlen, és nem utolsó sorban veszélyes is. Az is fontos, hogy soha ne etesd kézből. Ennek az egyik oka az, hogy a lovak képekben gondolkodnak, és ha kézből eteted, akkor a kezed nagyon hamar az ételt fogja jelenteni, akkor is, ha nincs benne semmi. A másik oka az, hogy a vezérkanca soha nem engedi át az ételét másik lónak.
A lényeg, az, hogy mindig legyél nagyon következetes, legyen a kommunikációd fekete-fehér – tehát amit nem lehet, azt sohasem lehet, amit meg lehet, azt mindig lehet – és legyél mindig erőszakmentes. Ha indulat van benned, akkor inkább menj ki a karámból, igyál egy teát, és utána folytasd.
És ha teheted, akkor minél előbb szerezz mellé egy társat. Sok sikert!

Üdvözlettel,
Pataky Kata
Okleveles tréner, lóterapeuta


KÉRDÉS:
Nekem az lenne a problémám, hogy van egy 7 éves holsteini kanca, akit most kezdtem el lovagolni ,de még csak ismerkedünk. A gazdája nagyon erőszakos lovaglási stílust alkalmazott nála, ráadásul már vagy fél éve nem lovagolta senki. Szeretnék segítséget kérni abban, hogy hogyan tudom a lovat jó kondiba hozni viszonylag rövid idő alatt? Jelenleg hetente töbször futószárazom 20-25 percet és próbálom elnyerni a bizalmát.
Másrészt elvileg ezt a lovat versenyeztetni szerették volna és szeretnék egy kis segítséget kérni, hogy hogyan lenne érdemes elkezdeni erre a felkészülést. Elvileg több mint 1,20 – at ugrik de nem szeretnék semmi erőszakot alkalmazni, viszont már annyira fél az ugrástól, hogy bármit teszünk elvisz mellette és csak hosszas harc után menekül bele az ugrásba. Az utolsó kérdés pedig, hogy mindenen és mindenkin, még a saját társain is keresztül gázol, senkire nincs tekintettel. Szeretném leszoktatni erről.Válaszát előre is hálásan köszönöm: Kriszti

VÁLASZ:
Kedves Kriszti! Azok alapján, amit leírtál azt tudom tanácsolni, hogy keress egy jó edzőt, aki segít a felkészülésben. Ahhoz, hogy egy lovat rendesen kondiba lehessen hozni anélkül, hogy fizikailag kárt tennénk benne, szakértelemmel kell hozzákezdeni, egy olyan edző segítségével, akinek van ebben gyakorlata. Ezt úgy kell elképzelni, hogy te nem sportoltál már vagy egy éve, és szeretnéd magadat formába hozni, az nem egy-két nap, hanem fokozatos és folyamatosa felkészülést igényel. Ha elsieted, akkor megsérülhetsz. Így levélben azért nem lehet pontosan leírni, hogy hogyan tudod formába hozni a lovat, mert ez nagyon egyéni dolog. Látni és érezni kell folyamatában, hogy mennyit igényel és mennyit bír a ló. Minden ló más, ezért nincsen egy pontos recept.
Az ugrással biztos, hogy még várni kell, főleg, ha ennyire rossz élményei vannak. Először a lovaglással és a 100%-os kontrollal kell foglalkozni.
Ezért, ahogy az elején javasoltam, keress egy edzőt, aki mindenben tud segíteni.

Üdvözlettel,
Pataky Kata
Okleveles tréner, lóterapeuta

ELÉRHETŐSÉGEK

Pataky Kata

Okleveles
Monty Roberts Instruktor

E-mail: kata@patakykata.hu
Web: www.patakykata.hu
Tel: +36 30 508-7196


 

Frissítve: 2024.04.29.
Fotó: Canva

A verseny

 A verseny
/The Race/

„Sosem hittem a csodákban. Mindig azt gondoltam, hogy tetteinkkel alakítjuk a jövőnket és nem játszik közre semmiféle csoda vagy szerencse. Pontosabban eddig a pillanatig hittem ezt. De ahogy elértük a partot és éreztem, hogy Atlantis izmai megfeszülnek, ahogy elrugaszkodik, már tudtam hogy ez maga a csoda”

– Isabel! Azonnal hagyd ezt abba! Teljesen megőrültél? – kiabált utánam Ben mérgesen. – Gyere vissza, hallod? – léptei csikorogtak a kavicsos úton, ahogy utánam sietett.

Megpördültem a tengelyem körül és egyenesen a szemébe néztem.
– Nem! Azt csinálok, amit akarok és ebbe TE nem szólhatsz bele!

– De akkor igen, ha életveszélybe akarod keverni magad. Főleg, hogy ezt nem egyedül teszed, hanem magaddal rántasz egy lovat is!

– Halkabban – sziszegtem a fogaim között. – Azt akarod, hogy mindenki meghallja? Akkor aztán lőttek az egésznek!

– Igen, képzeld ez a szándékom! Ha így megállíthatlak…

Nem tudta befejezni, mert elkaptam a karját és berángattam a nyergesbe, majd becsaptam a hátunk mögött az ajtót. Szembefordultam vele és hidegen néztem rá. Ő lazán nekidőlt a szekrényajtónak és karját keresztbefonta a mellkasán. Várakozóan nézett rám és volt egy olyan sejtésem, hogy valójában igencsak szórakoztatja a helyzet. Az már más kérdés, hogy engem mennyire frusztrál. Néhány percig csöndben álltunk egymással szemben. Miután rájöttem, hogy az arcáról nem fogok tudni leolvasni semmit, inkább gyorsan összeszedtem a gondolataimat és halkan, de határozottan beszélni kezdtem.

– Idefigyelj Ben. Muszáj elmennem arra a versenyre. Ha törik, ha szakad. Érted?

– Nem.

– Ben, kérlek ne csináld! – könyörögtem neki. – Nem tudod, hogy mi történt valójában.

– De igen. Összevesztél Jane-nel két napja a versenyen, utána meg majdnem összeverekedtetek. Mi történt? Talán pasi van az ügyben? – gúnyos hangja nagyon felbosszantott.

– Képzeld nem! Szeretném elmondani, de értsd meg, nem tehetem!

– Persze. – válaszolta gúnyosan Ben. – Ne nézz hülyének. Mi az oka annak, hogy holnap egy nyaktörő futamon kockára teszed a saját életedet és Atlantis-ét is?

– Úgyse értenéd meg.

– Akkor talán elmagyarázhatnád… – jegyezte meg szárazon.

– Nem lehet. – válaszoltam csendesen. – Megígértem, hogy nem szólok senkinek.

– Szóval, ha véletlen nem hallom, meg hogy telefonálsz, akkor egyedül vágnál neki holnap reggel?

– Igen. – hangom határozottan csengett. – De csakhogy pontosak legyünk, egyedül is fogok nekivágni. Te nem jöhetsz. Csak Atlantis meg én. Megértetted? És még valami. Nem szeretném, ha bárkinek is beszélnél erről! Világos?

Sokáig nem válaszolt. Elgondolkozva fürkészte az arcomat, hogy lássa: komolyan gondolom-e ezt az őrültséget. Hangja hirtelen csattant a néma csöndben, amitől összerázkódtam.

– Megsérülhettek! Te a nyakadat is kitörheted, nem beszélve arról, ami Atlantis-szal történhet! Eltörheti a lábát vagy felbukhat veled együtt! Térj észhez Isabel! A Halál-kanyon az egyik legveszélyesebb terep itt a környéken, mint ahogy a nevéből erre következtetni is lehet. Nem mehetsz oda. Felfogtad?

Nagyot sóhajtottam. Tehát nem értette meg. Itt volt az idő, hogy kijátsszam az adu ászt. Ha nem jön össze, akkor nekem annyi és a versenynek is.

– Ben… – kezdtem halkan.

– Hm? – morogta.

– Utoljára kérlek. Ne szólj senkinek a versenyről. Ha megteszed… – itt szünetet tartottam és mély levegőt vettem –… akkor nem vagy többé a barátom. De én bízom benned.

Sarkon fordultam és gyorsan kiléptem a nyergesből, magára hagyva Ben-t a sötétben. Csak remélni tudtam, hogy meggondolja magát és nem szól senkinek. Tényleg fájna, ha megtenné, mert az azt jelentené, hogy nem a barátom. Pedig ő az első ember, akiben igazán megbízom és akit valóban a barátomnak tekintek. Nagyon nem szeretném, ha ez a dolog megváltozna.

Ahogy az esti szürkületben a karámok felé haladtam, hogy behozzam a lovakat éjszakára, csak arra tudtam gondolni, hogy mi vár rám és Atlantis-ra holnap hajnalban. Szerencsére a munka hamar elfelejttette velem a problémákat, így megszabadulhattam a nyomasztó gondolatoktól. Legalábbis egy időre.

Lefekvés előtt még kisurrantam az istállóba, hogy jóéjszakát kívánjak kedvenc lovamnak. A Hold fénye besütött a boksz ablakán és megvilágította Atlantis sötét szőrét. Ahogy az ajtóhoz léptem, felém fordította a fejét és halkan horkantott. Kíváncsian közelebb jött és a zsebemet szimatolta. Felkuncogtam és ujjaimmal a fejét simogattam.

– Holnap meg kell tenned valamit – mondtam neki halkan. – Vágtáznod kell mégpedig nagyon gyorsan ráadásul ugranod is kell egy roppant veszélyes terepen. És ha ez még nem lenne elég, engem is cipelned kell a hátadon. Nem hangzik túl biztatóan, igaz?

Atlantis felhorkantott és fejét a mellkasomnak nyomta. Megcirógattam a nagyobbik fehér foltot a fején, majd halkan folytattam.

– Tudom, hogy meg tudod csinálni! Kiváló telivér vagy, ráadásul az egyik leggyorsabb az államokban. Ha valaki, akkor te képes leszel arra, hogy legyőzd Jane-t és Aida-t. Bárki bármit is mondjon. Én hiszek benned, mert te vagy a legjobb!

A ló felemelte a fejét és nagy barna szemével rám nézett. Teljesen úgy tűnt, mint aki megértette, amit mondtam és tisztában van azzal, hogy holnap kemény napja lesz.

– Aludj jól! – suttogtam és puszit nyomtam a homlokára. – Holnap hajnalban jövök érted. Pihend ki magad.

Még egyszer megsimogattam, majd sietve távoztam az istállóból. A ház felé menet úgy tűnt, mintha egy árny szaladt volna a karámok felé. Megálltam egy pillanatra és tűnődve néztem utána. Biztos csak egy szarvas volt. Erre felé rengeteg él belőlük és gyakran előfordul, hogy valahogy sikerül bejutniuk a farm területére. Nem tesznek kárt semmiben, csak egy kicsit körbenéznek és másnap már el is tűnnek. Nincs ebben semmi különös. Vállat vonva folytattam utamat és a fejemben már a másnap eseményei kavarogtak.

A csípős őszi levegő szinte marta az arcomat, ahogy másnap hajnalban kivezettem a felnyergelt Atlantist az istállóból. A farmon még minden csendes és békés volt, a többiek még az igazak álmát aludták. Az udvaron nyeregbeszálltam és jeleztem a lovamnak, hogy induljon el az egyik ösvényen, amely a farmtól a Holt-kanyon felé vezetett. A tájat tejszerű köd borította, de ennek ellenére egész jól láttunk, így gond nélkül tudtunk haladni. Ahogy kiértünk a farm területéről jelt adtam Atlantis-nak az ügetésre, egyrészt hogy bemelegedjen, másrészt, hogy hamarabb odaérjünk a kiindulási ponthoz. A lovam nagyon élvezte ezt a reggeli kilovaglást és mintaszerűen viselkedett. Egy rossz lépést sem tett, nagyon fegyelmezett volt. Ennek kifejezetten örültem, hiszen a versenyen a legkisebb hiba is végzetes lehet mindkettőnk számára. Húsz perce lehettünk úton, amikor motor zúgását hallottam a hátam mögül, majd egy autó húzott el mellettünk nagy sebességgel, hogy utána elénk kerülve nagy fékcsikorgás közepette elállja az utunkat. Atlantis megijedt a hirtelen jött zajtól és felágaskodott alattam egyszer, majd miután földet értek a patái, még egyszer. Harmadszorra már résen voltam és sikerült megállítanom. Halkan beszéltem hozzá és nyugodtan simogattam a nyakát, mire lassanként lecsillapodott. Felpillantottam, hogy megnézzem, ki az az őrült, aki így ránk hozta a frászt. A meglepetéstől azonban elakadt a szavam, mivel rögtön felismertem az autót.

– Ben – kiáltottam meglepetten. – Mit keresel itt?

Dühös arccal kipattant a kocsiból és felém indult. Elég volt ránéznem az arcára és rögtön megállapíthattam, hogy iszonyú mérges rám.

– Azonnal szállj le a nyeregből! – kiabálta dühtől remegő hangon.

– Nem – hangzott a nem kevésbé ingerült válaszom.

– Most!

– Mégis mit képzelsz? Atlantis majdnem ledobott – kiabáltam. – Meg akarsz ölni vagy mi?

– Hogy én? Te fogod megölni magad meg a lovadat is! Én csak megpróbállak megmenteni.

– Úgy, hogy ledobatsz a lóval? Kösz, igazán kedves vagy!

– Isabel…

– Nem érdekel. Nem fogok visszafordulni. Ha akarsz, velem jöhetsz, de kérlek ne akadályozz.

Jelt adtam Atlantis-nak, mire elindultunk és kikerültük Ben-t meg a kocsiját és nyugodt tempóban folytattuk az utunkat. Hallottam, hogy Ben káromkodik egy sort, majd beszáll az autóban és jóval nyugodtabb tempóval utánam jön. Amint mellénk ért letekerte az ablakot és dühösen nézett rám.

– Miért csinálod ezt?

– Csak.

Kis csönd.

– És ha megsérül Atlantis? Akkor mihez fogsz kezdeni? – kérdezte némi töprengés után.

– Nem fog – feleltem magabiztosan, de belülről már korántsem voltam ennyire határozott. Tudtam, hogy igaza van, de ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy muszáj indulnom, és ami a legfontosabb: Győznünk kell!

– De…

– Ben, kérlek – mondtam fáradtan. – Tudom hogy veszélyes, de bíznod kell bennem.

Sötét pillantást vetett rám.

– Tudom, hogy bízol bennem – unszoltam – Hiszen ha nem hinnél bennem, akkor már rég itt lenne mindenki a farmról. De én csak téged látlak.

– Honnan veszed, hogy a többiek nem várnak a Holt-kanyon bejáratánál?

– Onnan, – válaszoltam csendesen – hogy én is bízom benned. Tudom, hogy nem árultál be.

Óvatosan oldalra sandítottam és láttam, hogy halványan elmosolyodik. Tehát igazam volt. Tényleg bízhatok benne.

Lassan körvonalazódni kezdett a Holt-kanyon bejárata. Előtte pedig megpillantottam két alakot. Az egyik egy szőke, göndör hajú, magas karcsú lány volt, aki egy kecses sárga kanca nyergében ült. Rózsaszín pulóvere már messziről virított, így kétségem sem volt afelől, hogy Jane-t látom Aida, az öt éves telivér nyergében. Mellette egy szintén szőke hajú, de jóval alacsonyabb lány álldogált és a földet rugdosta. Nikie volt az, Jane egy évvel fiatalabb húga. Nem tűnt valami vidámnak, de hogy miért volt rossz kedve, azt nem tudtam volna megmondani. Ahogy közelebb értünk, Aida felkapta a fejét és nyerítéssel üdvözölte Atlantis-t. Kedves lovam szintén nyerítéssel válaszolt. Jane is felpillantott és gonoszul elvigyorodott.

– Már azt hittem, hogy megijedtél és el sem jössz! – üdvözölt szívélyesen, amint mellé értem.

– Nincs akkora szerencséd – vetettem oda flegmán és Ben felé fordultam, aki időközben leparkolt az autóval és most felénk sétált. Megveregette Atlantis nyakát, mire a ló orrával megbökte a zsebét.

– Ugye nem avatkozol közbe? – kérdeztem halkan, szinte kérlelő hangon.

Felpillantott rám és kifürkészhetetlen arccal méregetett. Majd elfordította a fejét és csak annyit mondott:

– Nem.

– Köszönöm – suttogta halkan és megszorítottam a vállát, jelezve, hogy ez sokkal többet jelent nekem, mint gondolná.

– Na, akkor indulhatunk? – hallatszott Jane hangja a hátunk mögött.

Szembefordultam vele és határozottan rávágtam:

– Igen.

Jane szeme felcsillant.

– Csak az újonnan jöttek kedvéért elmondom a szabályokat – mosolygott rá Ben-re egy amolyan csábító mosollyal. Ben hűvösen nézett vissza rá, mire nem bírtam megállni, hogy el ne vigyorodjak. Jane-nek évek óta tetszik a fiú, de ő egyszer sem mutatta, hogy akár egy pillanatig is érdekelné a lány, pedig Jane mindent elkövetett a siker érdekében.

– Gyorsasági verseny a Holt-kanyonban. Az nyer, aki előbb ér vissza. Nincs csalás. Visszafelé a másik úton jövünk, amit egy folyó keresztez. Készen állsz? – ez utóbbit már nekem mondta, mire némán bólintottam.

Odalovagoltunk a rajthoz és kellő távolságban megálltunk egymás mellett. Nikie beállt közénk és két karját felemelve jelezte, hogy készüljünk.

– Háromig számolok. – mondta halkan, cseppet sem lelkesen, mire Jane utálkozva felhorkantott. Nyílván nem tetszett neki, hogy Nikie nem olyan lelkes, mint ő. – Utána jön a rajt, amikor leengedem a kezemet. Akkor indulhattok. Ok?

Jane-nel bólintottunk és felkészültünk.

– Egy…

Atlantis dobbantott egyet a lábával. Már nagyon szeretett volna vágtázni.

– Kettő…

Kicsit előrébb dőltem a nyeregben.

– Három…

Rövidebbre fogtam a szárakat.

– Rajt! – Nikie leengedte a karjait.

Ahogy elhangzott az utolsó szó, jelt adtam Atlantis-nak és engedtem a száron. Jane ugyanezt tette a bal oldalamon. A két ló szinte egyszerre indult neki és már az első pillanatoktól teljes sebességgel száguldottak. A szél az arcomba csapott, miközben éreztem, hogy alattam a lovam duzzad az erőtől és hogy mennyire boldog, hogy megint vágtathat. Gyorsan magunk mögött hagytuk Ben-t és Nikie-t. Nagyon reméltem, hogy visszafelé én láthatom meg őket először. Végigvágtattunk egy ösvényen, amit lehullott falevelek borítottak. Itt kicsit visszavettem a tempóból, ugyanis nem szerettem volna, ha Atlantis gödörbe lép és lesérül. Az erdőből kiérve nyílt terepre jutottunk, itt megint teljes sebességre kapcsolhattunk. A pozíciónk gyakran változott. Hol Jane volt elől, hol pedig én, de pár méternél távolabb sosem távolodtunk el egymástól. Megint beértünk egy erdőbe, de most le kellett térnünk az ösvényről, így megint lassítottunk. Atlantis bátran vágtatott és én higgadtan kerülgettem a faágakat. Gyors reflexeimnek nagy hasznát vettem így gond nélkül átjutottunk. Jane már nem volt ilyen szerencsés. Aida nem igazán akart bemenni a fák közé, és miután lovasának mégiscsak sikerült rávennie – néhány rúgás, egy kis pálca és jó nagy adag üvöltés után – nagyokat bakolt, így Jane nagyon megszenvedte, mire átjutottak. Sajnáltam szegény lovat, hogy így bánik vele a lovasa, de nekem a lemaradásuk most előnyömre vált. Egy éles kanyar után megláttam egy kidőlt fatörzset, ami az út közepén feküdt. Atlantis egy pillanatra megtorpant, de utána bátran nekiment az akadálynak, így a végére viszonylag simán túljutottunk rajta.

A következő húsz percben további természetes akadályokat küzdöttünk le. Kicsit visszavettem a tempóból, mert féltem, hogy Atlantis hamar elfárad és semmi képen sem akartam túlterhelni a lovamat. Jane időközben behozta a lemaradást, és megint váltogattuk a pozíciókat. Lassanként elértük a kanyon végét, ahol meg kellett fordulnunk.

A kanyon vége tulajdonképpen egy hatalmas nagy tisztás volt, középen egy kisebb facsoporttal. Ezt kellett megkerülnünk és egy mellékúton visszavágtatni a starthoz. Illetve jelenesetben a célhoz. Atlantis nem tűnt fáradtnak, sőt nagyon is izgatott volt és tudtam, hogyha teljes szabadságot adnék neki, akkor szinte már repülnénk a talaj felett. Jane lova, Aida is jó formában volt, de a lelkem legmélyén éreztem, hogy nyomába sem érhet az én bámulatos csodalovamnak. A reggeli edzéseknek és a rengeteg versenynek köszönhetően nemcsak Atlantis volt jó formában, hanem én is. Volt még valami fontos, ami szintén összekötött minket, mégpedig a galoppverseny élvezete. Csakúgy, mint a lovam, én is szerettem versenyezni, a száguldást pedig mindennél jobban imádtam. Ahogy a szél az arcomba csapott, a fülemben pedig nem hallottam mást, mint a lovak patáinak dübögését. Az adrenalin szintem az egekbe szökött és izgalom járta át minden porcikámat. Szédületes érzés volt, ahogy száguldottunk a pályán és a többi lóval és lovassal az első helyért küzdöttünk. Ilyenkor Atlantis mindent beleadott, mert tudta, hogy mennyire fontos nekem a győzelem. Persze nála semmi sem fontosabb, de értem mindig kihozta magából a maximumot.

Ahogy visszafele vágtáztunk Jane három lóhosszal megelőzött. Tudtam, hogyha hagyom, hogy még jobban eltávolodjon tőlem, akkor már nem fogom tudni behozni a lemaradást. Jelt adtam Atlantisnak és engedtem a száron. Gyorsabb tempóra kapcsoltunk és kezdtük behozni a távolságot. Ám Jane hátranézett a könyöke alatt és észrevette hogy közeledünk. Ő is jelzett a lovának, mire Aida engedelmesen megindult. A távolság megmaradt közöttünk és én kezdtem aggódni. Mi lesz, ha nem sikerül beérnünk őket?
Átvágtáztunk egy kisebb erdőn és átugrottunk néhány kidőlt fatörzset meg egy pár cserjét is. Az út élesen elkanyarodott és ahogy kiértünk a kanyarból, megpillantottam a hatalmas pusztát, aminek a legvégében ott volt a cél. Messze a távolban egy folyó szelte át a sík területet, a folyón túl pedig feltűnt Ben kocsija. Az autó mellett két alakot láttam ácsorogni. Mind a ketten felénk néztek és próbálták kitalálni, hogy miért ekkora nagy a távolság közöttünk.

Tudtam, ez az utolsó esély, hogy behozzam a lemaradást. Viszont azzal is tisztában voltam, hogy nagyon veszélyes, amire készülök. De megbíztam a lovamban és most először az életemben önmagamban is bíztam. Egyszerűen tudtam, hogy képesek vagyunk a győzelemre. Teljesen kiengedtem a szárakat és a sarkamat Atlantis oldalához szorítottam. Lovam abban a pillanatban reagált. Ha lehetséges, akkor még nagyobb tempóra kapcsoltunk és szinte szálltunk a föld felett. Atlantis patái szinte nem is érintették a talajt. Faltuk a métereket és hamarosan beértük a meglepett Jane-t és lovát. De nem álltunk meg, sőt nem is lassítottunk. Fokozatosan lehagytuk őket és azon kaptam magam, hogy négy lóhosszal vezetünk. Hirtelen ráeszméltem, hogy a folyó túl közel van. Nemcsak hogy széles volt, ami megnehezítette az ugrást, hanem a mélysége is elképesztően hatott. Tuti lábtörés, ha beleesik valaki. Egy pillanatra elöntött a pánik és egyszerűen képtelen voltam koncentrálni. Csak az járt a fejemben, hogy bele fogunk esni és mind a ketten ott maradunk: Atlantis is meg én is. A ló hirtelen felrántotta a fejét és nyerített egyet. Ez elég volt ahhoz hogy feleszméljek, de még így is kétségbe voltam esve. Most mi lesz velünk? Lepillantottam Atlantis nyakára és láttam hogy tiszta hab. Lassan kezdett kimerülni és nem voltam benne biztos, hogy képes lesz átugrani a folyót. De lovam elszánta magát a győzelemre és ezt senki nem vehette el tőle.

Sosem hittem a csodákban. Mindig azt gondoltam, hogy tetteinkkel alakítjuk a jövőnket és nem játszik közre semmiféle csoda vagy szerencse. Pontosabban eddig a pillanatig hittem ezt. De ahogy elértük a partot és éreztem, hogy Atlantis izmai megfeszülnek, ahogy elrugaszkodik, már tudtam hogy ez maga a csoda. Az, hogy szinte úsztunk a levegőbe, ahogy magabiztosan fogtunk talajt jóval a túlsó parton, majd továbbvágtattunk egyenesen át a képzeletbeli célvonalon. Ez mind maga a csoda.

Alig tudtam felfogni, hogy vége. Túljutottunk a veszélyes folyón és elsőként értünk célba. Ahogy visszafordítottam Atlantis-t megláttam Ben-t aki tátott szájjal mered rám és Nikie arca is döbbenetről tanúskodott. Halványan elmosolyodtam és alaposan megpaskoltam Atlantis csatakos nyakát. Leugrottam a nyeregből és szorosan átöleltem a nyakát. Halkan felnyihogott és belefújt a hajamba.

– Megcsináltad nagyfiú! – mondtam neki mosolyogva. – Fantasztikus vagy.

– Nemcsak ő – hallottam egy hangot a hátam mögül.

Megfordulván Ben-nel találtam szembe magam, aki még mindig meglepett arcot vágott, de azért már mosolygott.

– Nagyon jól csináltátok. Sosem gondoltam volna, hogy Atlantis képes ekkora tempóval száguldani. Bámulatos volt!

– Tudom – válaszoltam nevetve – Mint aki megértette, hogy meg kell nyernie ezt a versenyt. Tudta, hogy bele kell adnia apait-anyait. És megcsinálta.

Jane akkor ügetett át a célvonalon, amikor visszaértünk Nikie-hez, aki elismerően nézett rám. Jane arca nem árult el érzelmeket, de biztos voltam benne, hogy legbelül fortyog az elfojtott dühtől.

– Szép volt – vetette oda nyersen, miközben leszállt a nyeregből és a szárakat testvére kezébe lökte.

Nikie meglepetten nézett rá, de azért elkapta őket. Jane ismét felém fordult.

– Most biztosan nagyon büszke vagy magadra, meg a drágalátos gebédre is!

– Igen, büszke vagyok Atlantis-ra, amiért beleadott mindent és a lelkét is kitette azért, hogy megnyerje ezt az ostoba versenyt, aminek nem volt semmi értelme. Csak azért találtad ki ezt az egészet, mert abban reménykedtél, hogy az úton felbukunk vagy lesérül a lovam. De tudod mit? Kettőnk közül te voltál nagyobb veszélyben, mert egyáltalán nem voltál összhangban a lovaddal. Ő csak megtűrt a hátán, mert te erőszakosan bántál vele és folyamatosan kiabáltál szegény állattal. De én sosem csináltam ezt Atlantis-szal. Én száz százalékosan megbízok benne és ő is bennem. Éppen ezért nagyon vigyázott, nehogy rosszul lépjen és emiatt leessek a hátáról. Ennek a kapcsolatnak köszönhetem a mai és az elmúlt győzelmeket is. A lovam a szívét és lelkét beleadta a mai futamban, csakúgy, mint a többibe. Amíg ezt meg nem érted, addig sohasem leszel igazán nyertes. – szavaimon én magam éppúgy meglepődtem, mint a többiek. Ben rám mosolygott és tudtam, hogy pontosan megérti, mire is gondolok.

– Te megverted Aida-t a pálcával? – hallatszott Nikie dühtől remegő hangja.

Ben-nel meglepődve fordultunk a lány felé. Nikie sosem volt az a szókimondó típus, mindig tűrte, hogy Jane elnyomja. Az említett zavartan krákogni kezdett és csak annyit mondott, hogy az nem igazán volt verés, csupán egy kis fenyítést tett a pálcával. A kis álszent.

– Ne hazudj Jane! – csattant fel Nikie – Feltűnt, hogy Aida újabban nagyon fél a pálcától. És te szoktál rajta lovagolni és mindig használsz pálcát. Igen, képzeld nekem feltűnt, mert én foglalkozom a lovakkal és nemcsak a pénzt meg a győzelmet látom bennük. Isabel-nek igaza van. Sosem leszel igazán nyertes, mert nem tudod megérteni a lovak lelkét. Ma reggel nemcsak a futamot vesztetted el, hanem a húgodat és a legjobb lovadat is. Elmondom apáéknak!

Azzal sarkon fordult és elindult, maga mellett vezetve a gyönyörű sárga kancát. Csendesen beszélt hozzá és a nyakát simogatta. Látszott Aidan, hogy élvezi a kényeztetést, és barátságosan megbökte Nikie vállát.

Jane-re pillantottam és meglepődve láttam, hogy sírással küszködik. Mióta ismerem – körülbelül öt éve, amikor először találkoztunk a lóversenypályán – még sosem láttam egyetlen érzelmet se az arcán. Amit mutatott, az mind álca volt és sohasem az igazi érzései. Elkeseredetten felsóhajtott és pillantását mereven a földre szegezve elindult a húga után. Ahogy elhaladt mellettünk, láttam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán. Értetlenül pislogtam.

– Ezt most nem értem – néztem kétségbeesve Ben-re.

– Én csak sejtem.

Néma csönd.

– És el is mondod? – kérdeztem gúnyosan.

– Jane vérében van a bizonyítás. A szülei úgy nevelték, hogy mindig neki kell a legjobbnak lennie mindenben. Nagyok otthon az elvárások. Jane annyira meg akar felelni a szüleinek, hogy közben észre sem veszi, hogy mennyire keményen bánik mindenkivel. Legyen szó emberről vagy állatról.

– De akkor Nikie miért nem ilyen?

Ben vállat vont.

– Második gyerek. Nyilván vele nem foglalkoznak annyit. Neki nem kell bizonyítania, mint a nővérének.

Kis csönd következett, aminek Atlantis vetett véget azzal, hogy jól hasba vágott az orrával.

– Auu… – nyögtem fel és megdörzsöltem fájós pocakomat. – Mennél már haza, igaz?

Válaszul felnyerített és toporogni kezdett.

– Na jó, akkor induljunk.

Elkísértünk Ben-t a kocsijához. Menet közben magam mögött vezettem Atlantis-t és azon agyaltam, hogy mit is mondhatnék. Végül a leginkább nyugtalanító kérdést tettem föl.

– Haragszol rám? – néztem rá esdeklően.

Ben kifejezéstelen arccal rám nézett.

– Nem.

– Hazudsz.

– Komolyan mondom. Viszont eszedbe se jusson még egyszer ilyet csinálni, különben kitekerem a nyakadat. Világos?

Bólintottam és lábujjhegyre álltam hogy egy puszit tudjak adni az arcára.

– Köszi, hogy kiálltál mellettem, és hogy nem szóltál otthon senkinek. Hogy bíztál bennem.

Meglepetten pislogott, de azért elmosolyodott.

– Nincs mit.

Időközben elértük az autót és Ben beszállt.

– Otthon találkozunk.

Beindította a motort és a lehúzott ablakon át rám nézett.

– Igazából magadnak köszönheted.

Kérdő arcom láttán elnevette magát.

– Nem érted, ugye?

Válaszképpen megráztam a fejemet.

– Te kezdted azzal, amikor azt mondtad, hogy bízol bennem.

Azzal gázt adott és csikorgó kerekekkel elhajtott.

Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.20.

Magyar négyesfogathajtók nem indulnak a WEG-n

A magyar négyesfogathajtók nem indulnak az idei világbajnokságon
Mondok József és Lázár Vilmos állásfoglalása

„A nemzetközi fogathajtó sportban Magyarország mindig úttörő szerepet vállalt.
… hajtóik az 1969-ben kidolgozott versenyszabályok életbe lépése óta mindmáig sikeresen szerepelnek. Mindannyian örömteli, baráti emlékeket őrzünk a magyarországi versenyekről.”
(H.R.H. Prince Philip Szilvásvárad, 1984.)

A kép illusztráció

A Nemzetközi Lovas Szövetség egykori elnökének, fogathajtó világbajnok elismerő szavait erősíti, hogy Magyarország eddig közmegelégedésre hat fogathajtó világbajnokságot rendezett és kezdeményező házigazdája volt a budapesti első Európa Bajnokságnak (1971.); hét egyéni – kettes- és négyes – világbajnokot adtunk a sportágnak; versenyzőink a kezdetektől (1972., Münster, SUI) eddig mind a tizenkilenc négyesfogathajtó világbajnokságon csapattal vettek részt; Magyarország mindmáig a legeredményesebb fogathajtó nemzet: az Európa és világbajnokságokon négyes- és kettesfogathajtóink 65 érmet – köztük 31 aranyat – nyertek.

Időközben a Fülöp herceg elnöksége idején, 1969-ben megalkotott fogathajtó szabályok – a sportág fejlődése érdekében – sorra-rendre változtak.

További előrelépést jelentene, ha az objektív alapokon nyugvó díjhajtó-program bírálatakor a szubjektív megítélést a lehető legkisebbre lehetne csökkenteni.

Mostanra a díjhajtás túlzott hangsúlyozása a maraton- és az akadályhajtás utáni összetett eredményeket (a végeredményt) döntő módon befolyásolja!

Az utóbbi időben több esetben – de különösen a július 15-18.-i Aacheni Lovasjátékok díjhajtó versenyén – független szakértők egybehangzó véleménye szerint a magyar hajtók indokolatlanul hátrányos helyzetbe kerültek.

A világ legjobbjait starthoz szólító versenyen fogathajtóink a maraton- és az akadályhajtásban mutatott világszínvonalú teljesítmény ellenére is behozhatatlan díjhajtás-beli hátránnyal indultak.

Mindezek és a felmerülő magas költségek figyelembevételével a magyar négyesfogathajtók – a világbajnokságok fennállása óta első alkalommal – az Amerikai Egyesül Államokban Kentuckyban a Lovas Világjátékok keretében, október első hetében rendezett világbajnokságon nem vesznek részt!

A világ egyetemes sportja – természetesen a sportérték elsődlegessége mellett – a közönség-szórakoztató látvány irányába is fejlődik.

A díjhajtás üres lelátói hangsúlyosan arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a szám kizárólag a szakmai közönség részére fontos és vonzó. A nagyközönség elsősorban a – díjhajtáshoz hasonlóan a lovak idomítottságát is messze megkövetelő – maratonhajtást és az akadályhajtást látogatja és nézi szívesen. A tapasztalatok szerint az anyagi hátteret erősítő rangos szponzor, befektető kizárólag a közönséget vonzó, a televíziók képernyőjére való, látványos sportokhoz – esetünkben a maraton- és az akadályhajtáshoz – remélhető.

A kép illusztráció

A magyar lovassport és a fogathajtósport vezetése a fogathajtósport iránti felelősséggel javasolja, hogy – nemzetközi egyeztetés után, avatott szakértők bevonásával – közösen gondoljuk át – és tegyünk javaslatot a Nemzetközi Lovas Szövetség Fogathajtó Szakbizottságának – a hajtósport szabályainak előremutató fejlesztésére.

A cél: a díjhajtó szám értékével és jelentőségével arányos módosítása, valamint a nagyközönség látványos kiszolgálása; a bíráskodás és a bírókijelölés rendszerének korszerűsítése annak érdekében, hogy a szubjektivitás minél jobban csökkenjen.

Mondok József s.k.                                               Lázár Vilmos s.k.

            a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke                  a Magyar Lovassport Szövetség

a Fogathajtó Szakbizottság elnöke                                         elnöke

 

Frissítve: 2023.07.05.
Fotó: Canva

Overdose mindenkit megihlet

Overdose mindenkit megihlet

Az utóbbi hónapokban az egész ország megismerhette. Figyelemmel kísértük alagi mindennapjait, patkolását, felkészülését áprilisi versenyére, majd fölényes győzelmét. Később pedig egyként aggódtunk egészségéért, és drukkoltunk gyógyulásáért.

Overdose az egyetlen ló az utóbbi években – vagy talán évtizedekben – aki a hazai és külföldi szakma elismerése mellett országos ismertségre és népszerűségre tett szert. A magyar csodaló híre az ország legeldugottabb szegleteibe is eljutott.

Mára elmondhatjuk azt is, hogy Dózi olyannyira népszerű, hogy művészek merítenek ihletet belőle.

A kép illusztráció

Koó Éva Lídia nyugdíjasként 13 éve fest, műveit számos kiállításon díjazták már. Nagyon szereti az állatokat, különösen a kutyákat és lovakat. Bemutatott képei Overdose-t ábrázolják, ahogy ő látta.

Kudász Ferenc grafikus logót készített Overdose-nak, mely azóta már a Lovasok.hu valamennyi, Dózival kapcsolatos oldalán látható:
“…A történet csupán annyi, hogy a magam módján mint  grafikus, aki nem a szavak embere, így gondoltam tisztelegni Overdose és a “csapat” sikere előtt. És talán egy kicsit erősíteni is azt.”

Frissítve: 2023.07.05.
Fotó: Canva

Fugli Károly a FEI Fogathajtó Szakbizottság élén

Fugli Károly a FEI Fogathajtó Szakbizottság élén

A Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) 2011. november 14.-én, a Rio de Janeiroban tartott közgyűlésén 2015-ig Fugli Károlyt választotta a Fogathajtó Szakbizottság elnökévé.

A nemzetközi fogathajtósport szakmai döntéseit (versenyrendezések, szabálymódosítások, stb), ez a bizottság hozza, elnöke pedig bekerül a FEI  elnökségébe a Bureau-ba, mely a közgyűlések közti időszakban a FEI legfőbb döntéshozó szerve.

Fugli Károly mindezek mellett FEI díjugrató nemzetközi „O” bíró. Számtalan nemzetközi versenyen vesz részt, és mint az MLSZ volt főtitkára, sokszor képviselte már hazánkat sikeresen nemzetközi szinten. Fugli Károly 2009 óta tagja a FEI Fogathajtó Szakbizottságnak. Az elnöki pozíciót az argentin-német Wolf von Buchholtz is megpályázta, aki az aacheni lovasjátékok fogathajtó részének szervezője.

Ez hatalmas sportdiplomáciai eredmény és egy nagyszerű lehetőség arra, hogy hazánk is képviseltesse magát a lovassportok legtekintélyesebb szabályozó és döntéshozó szervezetében. Ugyanakkor fontos tudni, hogy Fugli Károly FEI elnökségi tagként részt vesz a nemzetközi lovassport szakágak mindegyikét érintő döntések meghozatalában is.

Talán ezzel a kinevezéssel egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy a jövőben valamikor hazánk adjon otthont a Lovas Világjátékoknak.

2011. december 7.
Kép: canva
Frissítve: 2024.04.03.

Nyeregszemle, az élő, lüktető lovas közeg

Nyeregszemle, az élő, lüktető lovas közeg

“18 éve dolgozom kaszkadőrként. Bárhol jártam a világon, amikor kiderült, hogy magyar vagyok, két dolgot biztosan tudtak rólam. Az egyik, hogy egy hazában születtem Puskás Öcsivel, a futball legendával. A másik pedig, hogy lovas nemzet tagja vagyok” – meséli a magyarság és a ló közötti ősi összetartozás megfakult bizonyítékaként Lezsák Levente, mielőtt az új nemzeti lovasprogram részleteiről beszélne.

Szenvedélyessége, az „ügy” iránti őszinte elkötelezettsége és jobbító szándéka minden szaván átvilágít. Nem kell bizonygatnia, bárki láthatja: ezek az erények abból a mély meggyőződésből táplálkoznak, hogy a magyar ember múltjának, sorsának elválaszthatatlan részese a ló.

– Mi, lovasok egymás között sokszor keseregve állapítjuk meg, hogy régi dicsőségünk fénye mára igencsak megkopott. Bár a ló nem természetes közegünk többé, mégis mindannyiunk szíve együtt dobban, amikor arról hallunk, hogy lovas nemzet vagyunk. És ez különös felelősséget ró ránk: döntéshozókra, és egyszerű lovas emberekre egyaránt.

– Ez a háttere és magyarázata az új nemzeti lovasprogram megszületésének is?

– Ennek a felelősségnek a felismerése hívta életre azt a szakmacsoportot, ami egy lovas stratégiai vázlatot tett le a kormányzat asztalára. Az elképzelés természetesen még sok kiegészítés és társadalmi vita során válik valós lovaságazati stratégiává, de rendkívül lényeges lépés. Ha körbetekintünk a világban, Angliától Új-Zélandig, Franciaországtól Olaszországig mindenütt létezik ágazati stratégia rövid-, közép- és hosszútávú elképzelésekkel és hozzárendelt forrásokkal, jogszabályi háttérrel. Mindez szükséges ahhoz, hogy az ágazatra koherens egészként tekinthessük.

– Milyen csapat dolgozik a program kidolgozásán?

– Édesapám, Lezsák Sándor, Dallos Gyula mesteredzőt kérte fel, hogy hozzon létre egy munkacsoportot. A csapat szakmai vezetését Lázár Vilmosra bízták, ami telitalálatnak bizonyult: ő ugyanis amellett, hogy nagyszerű lovas, egyben remek gazdasági szakember is. Úgy érzem, hogy Lezsák Sándor társadalmi és Lázár Vilmos szakmai elnökletével sikerült végre a szakma és a politika kényes egyensúlyát megteremteni. A munka még csak most kezdődött el. A munkacsoport ajánlásokat fogalmazott meg, számba vették, a rövid-, közép- és hossztútávú stratégiai célokat és elképzeléseket, és azt is, hogy ennek érdekében milyen lépéseket kell megtennünk. Hátra van még azonban a társadalmi vita, hogy minden lovas szakember hozzátegye a saját véleményét, másrészt pedig, hogy a kormányzat is a magáévá tegye a programot. Reményeim szerint még a nyáron létrejön az a közös bizottság, amely egy kormánybiztos felügyelete alatt végső formába önti ezt a stratégiát.

– Milyen alapelveket fektet le a koncepció?

– A rövid távú célok közé tartozik, hogy a lovas társadalmat feszítő és megosztó jogszabályi bilincsek lepattanjanak, és megtörténjenek a lovas szakma jogos igényei diktálta változások. Gondolok itt például a lovarda törvényre, a sport törvényre, az erdőtörvényre… A bizottság szektoronként vizsgálta meg a lovaságazat helyzetét, és azt tapasztalta, hogy az oktatás és a képzés terén a legsürgetőbb a helyzet rendezése. Másfelől viszont itt lehet elérni a leglátványosabban sikereket is a lovaságazati stratégia megvalósításában.

– Mint például a lovas oktatás általános kiterjesztésével?

– E téren sokan félreértik a törekvéseinket. Nem arról van szó, hogy a lovaglás kötelező jelleggel minden iskolában jelenjen meg mostantól, hanem, hogy a lovaglás testre és lélekre gyakorolt, bizonyítottan pozitív hatásai lehetőségként álljanak a gyerekek előtt. Terveink szerint 20 – 40 olyan lovarda lesz kiválasztva, amely megfelel a nagyon szigorú követelményeknek, hiszen a gyerekek a legmagasabb szakmai hozzáértés mellett, a legjobb lovakon kell, hogy lovagolni tanuljanak. Akkor lennénk azonban igazán boldogok, ha a „lovas kultúra” néven egy új tantárgy, „lovas pedagógusként” pedig egy új pedagógus is megjelenne az iskolákban. Hiszen itt nem arról van szó, hogy vigyük el a lovardába a gyerekeket! Tanulják meg a „lovas létet” a maga komplexitásában: az állat tisztántartásával, gondozásával, a ló kultúránkban elfoglalt helyével együtt. Ez lehet a kulcs ahhoz, hogy a hazai lovas ágazat újra felemelkedjen, és visszanyerje méltó helyét a világ lovas kultúrái sorában.

– Milyen gazdasági vonzatai lehetnének egy ilyen felemelkedésnek?

– Jelenleg 70 ezer lóval lehet számolni Magyarországon, és ez a szám rövid idő alatt megduplázható, vagy akár megháromszorozható. Egy jó ágazati program a vidék népességmegtartó erejét is javítani tudja: három ló teremt egy munkahelyet. Remek adottságaink vannak a lovas turizmus terén is, a világ 10 legjobb lovastúra útvonalából kettő Magyarországon van. Újra kell azonban gondolni a lovas szolgáltatások minőségét, és megteremteni a lovas turisták számára nem csak a kettő, de a négy-öt csillagos feltételeket is, az Európai Uniós források okos felhasználásával. És itt van még a lovas hagyományőrzés igen tiszteletreméltó, de jelenleg meglehetősen hektikus színvonalú világa. Sokan szolgálják mély hittel és alázattal a maguk eszközeivel, de gyakran jogos kritika a szakmaiság hiánya. E téren olyan rendszert szeretnénk létrehozni, amiben megéri a lovas hagyományőrzőnek képezni magát. Így érnénk el a folyamatos minőségi javulást, hogy a lovas hagyományőrzés méltóvá váljon azokhoz az ősökhöz, akik életüket és vérüket adták a hazáért.

– Hogyan illeszkedik e folyamatba a Nyeregszemle rendezvény?

– Kialakulóban van egy olyan lovas fesztivál rendszer, ami minden szeletét megmutatja a magyar lovas kultúrának. A Nemzeti Vágta átalakul, és egy nagy, nemzeti lovas fesztiválként él tovább. Ez a ragyogó szervezésű, tömegeket vonzó rendezvény izgalmas versenyekkel, látványos lovas műsorokkal bővül ki, szeptember elején. A Nyeregszemle egy sajátos „ízt” jelenít meg, amikor azokhoz a keleti, belső-ázsiai hagyományokhoz nyúl vissza, aminek a nyoma itt dobog mindannyiunkban. Az egész rendezvény egy élő, lüktető lovas közeg. Reményeim szerint időtálló kezdeményezés lesz.

Forrás: Tóth Timea (www.kis-kunsag.hu)
Kép: canva
Frissítve: 2024.04.03.

Wiener Pferdefest, Stadthalle, Bécs

Wiener Pferdefest
Bécs, 2011. november 10-14.

A hétfő esti Nagydíjra szép mezőny gyűlt össze az osztrák főváros nagy hagyományokkal rendelkező versenyén. Az indulók között láthattunk világbajnokot és Világkupa döntő győztest is. Az Amedia Hotel díjáért kiírt versenyszámban végül a svájci Beat Mändli és Louis végeztek az első helyen egy nagyon izgalmas összevetés után.

A Nagydíj nehézségét mutatta, hogy a 46 fős mezőnyben végül 10 páros adta fel az alappálya teljesítését, közöttük számos nagy név, például John Whitaker és Sergio Alvarez Moya sem lovagolták végig a tizenhárom akadályból álló 160 centiméteres pályát.

Azonban egy nagyon érdekes összevetést láthattunk, hiszen 11 lovas jutott be, ráadásul több olyan versenyző, akik a gyorsaságukról híresek. Az első hibátlan összevetést Simone Wettstein és Clipmyhorse Cash and Go (Cash and Carry x Concerto II) teljesítették, de az igazi küzdelem csak a startlista végén volt várható.

Marc Houtzager és Sterrehof’s Voltaire (Now or Never x Accord II) némileg lefaragott a svájci lovasnő idejéből, de utána Denis Lynch és Contifex érkeztek a pályára. Contifex (Cornet Obolensky x Coronino) kiváló hátulsó lábtechnikája említést érdemel, ráadásul még csupán 8 éves a mén, ennek ellenére nagyon tempós összevetéssel átvették a vezetést.

Meredith Michaels-Beerbaum és Checkmate számítottak a mezőny abszolút sztárjának. A lovasnő nemrég nyugdíjazta a legendás Shutterfly-t, és elmondása szerint Shutterfly remekül tölti mindennapjait a legelőn, emellett heti 3-4 alkalommal lovagolják. Checkmate (Contender x Pik Bube II) nyergében minden fordulóban tudott még némi időt spórolni, így izgalommal várhattuk a mezőny utolsó három versenyzőjét. Beat Mändli és Louis (Lord Pezi x Ultraschall) azonban még ezt is felül tudták múlni.

A hazai mezőny leginkább Stefan Edernek szurkolhatott, aki Chilli van Dijk (Champion du Lys x Alcatraz) nevű lován végül begyűjtött egy verőhibát, így csak a hetedik helyen zárhattak.

Utolsóként Pius Schwizer lovagolt a pályára, aki Carlinával (Carvallo x Landgraf I) az elmúlt hónapban kiváló formát mutatott az oslo-i és helsinki Világkupa megnyerésével. A páros most is jó formában volt, de Beat Mändli idejét nem tudták már túlszárnyalni. Így Beat Mändli ötödik stadthalle-i Nagydíj győzelmét gyűjthette be.

Bardóczky Veronika, Lovasok.hu
Szerk. Bardóczky Eszter, Lovasok.hu
Kép: Canva
Frissítve: 2024.05.02.

A világ legjobb zsokéja, Frankie Dettori lovagolja Overdose-t Rómában!

A világ legjobb zsokéja, Frankie Dettori lovagolja

Overdose-t Rómában!

 

Ugyan a zsokék között nincsen egyetemes rangsor vagy mérőszám, mégis, a legtöbb szakértő és szakíró az olasz zsokét említi korunk legjobbjaként, de legalábbis egy kézen meg lehet számolni a hozzá felérőket. Idén októberben aratta ötszázadik Group-verseny győzelmét, ami tekintve, hogy főként Angliában és Franciaországban lovagol, szinte utolérhetetlen teljesítmény.

Három francia, két olasz, egy-egy angol, ír, német és szlovák, azaz összesen kilenc Derbyt nyert, negyvenöt futamot vitt haza a Royal Ascot versenyein, tízszer győzött a Breeders’ Cup-on (az amerikai Telivér Világbajnokságon), valamint négyszer nyerte az Ascot Gold Cup-ot, háromszor-háromszor pedig a Dubai World Cup-ot, és az Arc de Triomphe-ot. Rövidtávon is eredményes, az Európa legjobbjainak számító sprintfutamok közül háromszor nyert Párizsban Prix de l’Abbaye-t, Ascotban pedig egy-egy King’s Stand Stakes-t és Golden Jubilee Stakes-t. Jelenleg a világ legtehetősebb futtatója, Dubai uralkodója, Maktoum sejk istállójának első számú lovasa.

Még életében szobrot kapott az ascoti pályán, ahol 1996-ban megnyerte egy versenynap mind a hét futamát. 2007 júniusában pedig két egymást követő napon nyerte az angol és francia derbyket. Idén júniusban Ascotban, a Prince of Wales’s Stakesben Rewilding-gal aratott trükkös győzelmét követően a nyeregből kiállva kiáltotta szinte fotósunk arcába, hogy „I am the greatest!” (Én vagyok a legnagyobb!), és talán igaza is van, minek szerénykedjen.

Mikóczy Zoltán felkérésére egyből igent mondott, ami azért is nagy szó, mert Overdose vasárnapi római versenye miatt ritka családi vakációinak egyikét fogja megszakítani, s röpül vissza a tervezettnél napokkal korábban. Megszerzése nem sikerült volna Overdose tulajdonostársainak hozzájárulása nélkül.

Felvetődhet a kérdés, hogy Overdose-t miért nem Andreas Suborics lovagolja. Csakhogy meglehetősen későn dőlt el, hogy Overdose futhat Rómában, és a háromszoros német sampion addigra már elkötelezte magát egy aznapi német Group-versenyre, így ő akkor sem jöhetett volna számításba, ha Dettori nemet mond, s Mikóczy Zoltán régi vágya volt, hogy egyszer Frankie üljön Overdose hátán. A zsokék között íratlan szabály, hogy, ha valaki egyszer már elvállalt egy lovaglást, azt csak egészségügyi ok miatt mondhatja le, más verseny miatt nem. Egy ilyen lemondással ráadásul azt is kockáztatná, hogy az adott tréner a jövőben többé nem kéri fel lovagolni. Tavaly Soumillon a Német Derbyt is lemondta volna, hogy Overdose-t Pozsonyban lovagolhassa visszatérésekor, majd egy francia Group I-es futam helyett is szívesebben lett volna Budapesten, Overdose nyergében, de ugyanezen okból ő sem tehette.

Az, hogy Dettori viszi Overdose-t a római versenyen, olyan, mintha Sebastian Vettel egy magyar istálló kocsijával indulna a monzai Forma-1-es nagydíjon.

2011.november 9.
Forrás: PannoniaOverdose.hu
Frissítve: 2023.02.27.
Fotó: Canva

Ártatlannak tűnő orrfolyástól az életmentő műtétig

Ártatlannak tűnő orrfolyástól az életmentő műtétig

Európában egyedülálló mellkasműtét az üllői Nagyállat Klinikán

Nem csak hazánkban, de Európában is egyedülálló életmentő mellkasműtétet végeztek az üllői Nagyállat Klinika orvosai 2011 nyarán. Az úttörő jelentőségű beavatkozás kapcsán a Klinika munkatársai számos örökérvényű tartási, edzési és diagnosztikai  problémára is felhívják a lótartók figyelmét.

Báró 3 éves angol telivér, akit tulajdonosa kimondottan a Nemzeti Vágtán való részvétel céljából vásárolt 2010 őszén.

A kép illusztráció

Télen orrfolyás jelentkezett a lónál, amelynek nem tulajdonítottak jelentőséget, de kitartott egészen a probléma súlyosbodásáig.

A megszokott vakcinázásra június 15-én került sor, ezt követően 7-10 nappal kólika jelentkezett a lónál.

Báró június 17-én pénteken még dolgozott, de lovasa érezte, hogy valami nincs rendben vele. A munka befejeztét követő lázmérés eredménye 40,5°C, ekkor tehát már magas láza volt a lónak. A még aznap helyszínre hívott állatorvos antibiotikumot adott, amit vasárnap leváltott egy másik készítményre, ezt további 4 napig kapta a ló.

Az időközben elkészült laborvizsgálat gyulladást és vérszegénységet mutatott, ezért Báró Imizolt kapott babézia gyanúja miatt. A gyógyszertől ismét bekólikázott.

Báró június 29-én elfeküdt, gondozói csak nagy nehézségek árán tudták felállítani, egyensúlyát csak a falhoz támasztva volt képes megőrizni, mellkasán ödéma keletkezett. Másnap köhögni kezdett, ekkor egy harmadik fajta antibiotikumot kapott, aminek hatására kicsit lejjebb ment a láza.

Bárót végül július 4-én küldték be a Klinikára 380 kilósra fogyva, ahol pár rutinnak számító röntgen és ultrahang vizsgálat után kiderült, hogy tüdejében egy nagyobb és több kisebb, vastag fallal jól körülhatárolt tályog alakult ki. A legnagyobbat körülbelül 2,5 liter űrtartalmúra becsülték az állatorvosok, ami még egy ló esetében is hatalmas, felszívódására, tehát a ló gyógyulására még a megfelelő gyógyszerválasztás esetén sincs reális esély. A tályog felületi elhelyezkedése miatt azonban lehetségesnek tűnt annak műtéti megnyitása és kitisztítása.

A beavatkozás ugyanakkor rendkívül kockázatos, mert ha rosszul ítélik meg a tályog elhelyezkedését, méretét, vagy nincs megfelelően körülhatárolódva, egy rossz helyen ejtett metszés azonnal a ló életébe kerül.

Éppen ezért rendkívül ritkán végeznek ilyen jellegű műtétet lovakon, világviszonylatban is mindössze évi 50 ló esik át hasonló operáción, elsősorban az Egyesült Államok lóklinikáin.

Báró egyetlen esélye a túlélésre ez a rendkívül kockázatos beavatkozás volt, melyet állva, bódításban, helyi érzéstelenítéssel végeztek.

A herélt állapota sokáig válságos volt, hatalmas kitartásának és akaraterejének, valamint a gondos ápolásnak köszönhetően néhány hét alatt a gyógyulás útjára lépett. Tüdőkapacitásában jelentős csökkenés nem történt, így minden valószínűség szerint teljes életet élhet és munkába állhat, ha nem is a lósportban, de a lovassport valamelyik szakágában.

 

 

Miért érdekes és tanulságos ez az eset és mit tanácsolnak a Klinika munkatársai a lótartóknak?

Tartási, edzési és diagnosztikai hibák egész láncolata vezetett odaáig, hogy Báró életveszélyes állapotba került. Nézzük csak szép sorban!

  • Egy egészséges lónak nem folyhat az orra és nem köhöghet. Ha teljesítményt várunk el tőle, akkor az első ilyen gyanús jelre reagálni kell, még akkor is, ha túlzott óvatoskodásnak, aggódásnak érezzük.
  • A lovat nem csupán magára a versenyere, de a szállításra és más hasonló, fokozott stresszel járó helyzetekre is fel kell készíteni. Báró esetében valószínűsíthetjük, hogy már 2010 tele óta bujkált benne valamilyen kórokozó, ami a versennyel és szállítással járó stressz következtében határozottabban működésbe lépett.
  • A vakcinázás pedig tovább rontott ezen a helyzeten. Fontos tudni, hogy vakcinázni kizárólag teljesen egészséges lovat szabad!
  • A kólika nem mindig az, aminek látszik. Mint láthattuk, Báró súlyos tüdőgyulladása során többször is kólikázott. Fontos tudni, hogy kiválthat kólikát a stressz, a mellkas-fájdalom, a láz miatti bélsárpangás, de számos más probléma is.
  • Fontos, hogy az állatorvos még a legbanálisabbnak tűnő probléma esetén is hallgassa meg a lovat. Akkor is, ha ez istállói körülmények között sokszor nehézkes! A légzés-, a szív- és a bélhangok gyakran sokkal több információt adhatnak, mint egy vérlabor. Jelen esetben a tüdő bizonyos részein hiányzó légzési hangok alapján gyanítható lett volna a mellkasi tályog. Ezzel szemben a kórkép igazolása istállói körülmények között nehézkes, hiszen ahhoz speciális ultrahang készülék vagy nagyteljesítményű röntgen szükséges. A lovat így mindenképpen referálni kellett.
  • A gyulladással járó betegségek esetén jellemző tünet a laborvizsgálat által kimutatott vérszegénység, melyre az állatorvosok és lótartók – gyakran és hibásan – vaskészítmények etetésével reagálnak. Kevesen tudják azonban, hogy ez csupán a szervezet védekező mechanizmusa! A különféle kórokozóknak a szaporodáshoz vasra van szükségük. A szervezet védekezésképpen mintegy „elrejti” vaskészleteit, hogy megnehezítse a dolgukat. Ha ilyen helyzetben tehát vaskészítményeket etetünk, a kórokozóknak kedvezünk és a ló dolgát nehezítjük meg, hiszen újra el kell, hogy rejtse készleteit. Lovak esetében ritkaságszámba mennek azok a kórképek, ahol a vérszegénységet vassal kell korrigálni.
  • Ismeretlen eredetű, magas lázzal járó állapot esetén babézia gyanúja miatt gyakran alkalmaznak Imizolt (ami nem veszélytelen), ez 2-3 hetet vesz el a tényleges diagnózistól és kezeléstől. A legtöbb ló szervezetében kimutatható a babézia és a Lyme kór fertőzés, ezek megbetegedéseket azonban csak a legritkább esetben okoznak.
  • Reagáljunk időben! Ha otthoni körülmények között nem sikerül pontos diagnózist felállítani, illetve a ló lázát levinni 3 napon belül, kórházba kell szállítani, ahol lehetőség van a pontos diagnózis felállítására és az intenzív kezelésre. A lótartók nem kevés bosszúságtól, felesleges költségektől kímélhetik meg magukat, és sokat javítanak lovuk gyúgyulási esélyein a kórházba szállítással. Ne feledjük, hogy lovunk élete múlhat a megfelelő időzítésen!
  • Antibiotikum: A sokat vitatott és támadott antibiotikum rendkívül hasznos gyógyszer, bár napjainkban elég rossz a PR-ja. El kell fogadnunk, hogy bizonyos esetekben a túlélést jelentheti. Az állatorvos részéről fontos a megfelelő készítmény kiválasztása, a lótartó részéről pedig az, hogy a gyógyszert megfelelő ideig kapja a ló. Egy ilyen kezelés esetében sokszor nem napokról, hanem hetekről, vagy akár hónapokról beszélünk, amelynek jelentős költségvonzatai vannak.
    • Mivel a jól megválasztott antibiotikum rövid időn belül jelentős javulást hoz, sok tulajdonos az állatorvosi utasítás ellenére hamarabb abbahagyja a kezelést, vagy tér át külöféle alternatív terápiákra. Ez sokszor a ló életébe kerül.
    • Tályogok kezelése esetén rendkívül fontos a megfelelő gyógyszerválasztás, mert nem minden antibiotikum képes áthatolni a tályogok falán. A tályog pedig nem más, mint egy vastag, kötőszövetes fallal körülvett zsák, kórokozókkal teli folyadékkal.

 

Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy Bárónak szerencséje volt. Bár tulajdonosa lemondott róla, mert nem vállalta a műtéttel járó költségeket, a Klinika vezetőségétől egyedülálló lehetőséget kapott az életben maradásra. Ő az első ilyen beavatkozáson átesett ló nemcsak kis hazánkban, de egész Európában is. Csupán egy apró heg emlékezteti majd őt és új gazdáját arra, hogy egyszer élet-halál között lebegett.

 

2011. november 21.
Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya
(belgyógyászati részlegvezető, SzIE Nagyállatklinika, Üllő)
Lejegyezte: Magyar Dorottya, Lovasok.hu

Itt az új őrület: a Lovas jóga

Itt az új őrület: a Lovas jóga

A jóga, több mint 5000 évvel ezelőtt fejlődött ki, amelynek célja a testi és a szellemi erők felébresztése.

A jógának számtalan változata van: Bhakti jóga, Karma jóga, Dzsnyána jóga, Rádzsa jóga. És most itt a LOVAS JÓGA is!

A gyakorló lovas jógik szerint, a lovas jóga előnyei:

  • a lovas jógázók anélkül élvezhetik a lóval való
    törődés, hogy meg kellene tanulniuk lovagolni,
  • a lovas jóga javítja az egyensúlyérzéket,
  • a lovas jóga növeli a testtudatosságot,
  • a lovas jóga különleges szórakozást nyújt.

Összeállította: LovasPlaza.hu (2011.11.16.)
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.14.

A hír megjelenését a LovasPláza támogatta.

Hiba bejelentés