Díjlovaglás: Lovas szabadidő- és versenysport

Díjlovaglás: lovas szabadidő- és versenysport

A díjlovaglás művészete ma I.

Évezredes társunk, a ló kezdetben a teherhordásban és a közlekedés idejének lerövidítésében segíthetett bennünket. Később, a népek közti összetűzések kialakulásával a harcos támadásokban és az önvédelemben lett segítőtársunk. Lovainkat ettől kezdve jól tartottuk és képeztük, hogy együtt minél jobb és sikeresebb párosokat alkothassunk. A lovaglás művészetének kialakulása erre a törekvésre vezethető vissza. Az idomítólovaglás manapság szórakozás és sport.

A kép illusztráció

Művészi szépsége és eleganciája miatt sokszor – és méltán – említik a „lovassportok királynőjeként.” A klasszikus idomítás irányelveinek a képviselője a mai lovas versenysportban. Több ezer lovas vesz részt aktívan a díjlovagló sportban napjainkban. A díjlovagló kiképzés, az idomítómunka azonban nem csupán a szakágban versenyzők számára fontos. Az alapfokú és könnyűosztályú szintű díjlovaglás, tehát a díjlovaglás legkezdőbb szintjeinek céljai és irányelvei minden gondolkodó lovasember számára hasznosak. Az idomító alapkiképzés célkitűzése, hogy a lovat lovasa készséges, jókedvű, kiegyensúlyozott és motivált együttműködő partnerévé tegye, továbbá, hogy a ló természetes atletikus képességeit fokozatos és tudatos gimnasztikával fejlessze.

A díjlovaglás szintjei:

  • Alapfok: Az alapkiképzés szintje.
    Elvárás a lovastól, hogy egyensúlyban üljön, ülésével a lovat ne zavarja, hanem hatékonyan tudjon egybevágó segítségeket alkalmazni az alapjármódokban, lépésben, ügetésben és vágtában. Az alapfokon képzett ló mindhárom alapjármódban ütemesen, megfelelő élénkséggel, elengedetten és átengedően, a lovasára figyelve hajtja végre a feladatokat, jól reagál a lovas testsúly-, csizma- és szársegítségeire.

 

  • Könnyűosztály: Az alapfokú szint elvárásai természetesen ezen a szinten is érvényesek. A könnyűosztályú ló egyenletesen támaszkodik, pontosan meghatározott helyeken képes átmeneteket végrehajtani. A hátulsó lábak hordozóereje jelentős. Újonnan megjelenő feladatok a lépésben, helyben végrehajtott fordulatok és az ellenvágta.

 

  • Középosztály: A középosztályú ló iskolaegyensúlyban, összeszedetten dolgozik, a hátulsó lábak hordozóereje kialakult, nehéz iramváltoztatások megoldására is képes. Hosszhajlításokat, féloldalazásokat és vágta jármódban ugrásváltásokat is végre tud hajtani.
  • Nehézosztály: A hátulsó lábak hordozóereje oly mértékben megerősödött, hogy a ló képes nagymértékben tehermentesíteni az elülső végtagjait és végrehajtani a piruette, piaffe és passage gyakorlatokat. Vágta jármódban sorozat ugrásváltásokat képes teljesíteni. A legnehezebb feladatokban megjelenik a minden egyre ugrásváltás.
Ez az összefoglaló, egyszerűsített bemutatás is bizony sok olyan lovas szakkifejezést tartalmaz, ami további magyarázatra szorul. Aki már legalább egyszer ült lovon, tudhatja, hogy nem is olyan egyszerű az, amilyennek a földről látszik. Mert, mit is látunk? „Csak ül a lovas szépen, elegánsan, a ló pedig táncol”. A jól képzett ló és jól képzett lovasa látványa – minden szinten – egyszerűen ennyi. A háttérben persze nagyon sok elméleti és gyakorlati tanulásra van szükség. További, a díjlovaglásról és a ló kiképzésével foglalkozó írásainkban részletesen foglalkozunk majd azokkal a témakörökkel is, amit ebben az írásban csak érintettünk.

A pálya

A díjlovagló pálya alapkövetelményei: sík, körbehatárolt, talaja nem túl mély és nem túl kemény. Két hivatalosan elfogadott egyezményes méretű díjlovagló pálya van, a 20 m x 40 m-es és a 20 m x 60 m-es. Az általánosan díjlovagló négyszögnek nevezett területet a versenyeken alacsony fehér kerítés elemek határolják.

A négyszög szélén, a külső oldalon betűjelzések vannak elhelyezve. A díjlovagló gyakorlatok lovaglásakor a lovasok az edzéseken és a versenyeken is ezekhez igazodva tudják pontosan végrehajtani a feladatokat. A pályán belüli középvonal betűit nem helyezik el a pályán, hanem a vele egy magasságban lévő külső betűk bástyáin tüntetik fel, kisebb méretben.

Versenyek


A díjlovagló versenyeken a versenyzők a különböző szintek elvárásainak megfelelően, egyezményes elvek alapján kialakított versenyprogramokat lovagolnak. Minden egyes szint versenyprogramjai olyan elemeket tartalmaznak, amelyek alapján meghatározható, hogy az előírt követelményeknek a versenyző páros milyen mértékben tudott eleget tenni. Minden szinten több, nemzetközi egyezmények alapján elismert díjlovagló program van. Az egyes versenyprogramokat rövidített betű és számjelzésekkel látták el, ez alapján találhatók meg a hivatalos programgyűjteményekben. Hazánkban díjlovagló versenyek szervezésével a Magyar Lovassport Szövetség Díjlovagló Szakbizottsága foglalkozik, a versenyprogramok a honlapjukon megtalálhatók.
A versenyeken a korábban már említett szinteket tovább is bontják. Ez azért történik, hogy a lovak és lovasok számára legyenek tanuló/átmeneti szintek is, így valóban a teljes kiképzés során lehetősége van mindenkinek versenykörülmények között felmérni, hogy folyamatos–e a fejlődés.

Alapfokú versenyprogramok: E és A betűjelzésűek valamint az Előkészítő, Kezdő, C és D betűjelzésű programsorok
Könnyűosztályú versenyprogramok: L betűjelzés
Átmeneti programsorok a könnyű és a középosztályú szint között az LM betűjelzésűek.
Középosztályú versenyprogramok: M betűjelzés
Nehézosztályú versenyprogramok: S betűjelzés

S1 – „Kis nehézosztály” pl. Szent György Díj és Intermediaire I. feladatok
S2 – „Nagydíj szintű programok” pl. Intermediaire II.,Nagydíj, Nagydíj speciál feladatok
A díjlovaglás pontozásos sportág. Hivatalos, képzett bírók bírálnak minden szinten.

Novotni Péter, 2012.01.18.


Frissítve: 2024.04.23.
Fotó: Canva

Hozzászólások