Rúgja meg a ló?
Szakértői vélemények a lánycsóki balesetről

A múlt hét folyamán bejárta a sajtót az a szomorú hír, miszerint egy fiatalembert saját lova rúgott agyon. Tény, hogy a lovaglásnak, a lóval való foglalkozásnak ugyanúgy megvan a maga rizikója, mint a síelésnek, vagy akár a labdarúgásnak, de ami történt semmiképpen sem nevezhető szokványos esetnek. Éppen ezért arra kértük szakértőinket, mondják el véleményüket ezzel az esettel kapcsolatban.

A Pécsi Napilap beszámolója

Elhunyt a kórházban az a fiatalember, akit lova sebesített meg életveszélyesen a baranyai Lánycsókon. Kilmájer Zoltánt (28) mentőhelikopter vitte kórházba, újraélesztették, de az orvosok nem tudták megmenteni az életét. A férfi éppen az állattal foglalkozott, amikor az egy ugrásnál kétszer, fejen és mellkason rúgta.

“Ezzel a lóval eddig semmi probléma sem volt, több kollégával beszélgettem, és arra jutottunk, hogy Dáma megijedhetett, ezért rúgta meg gazdáját” – mondta lapunknak dr. Hum Imre állatorvos, aki szerint a ló további megfigyelésére nincs szükség, de az orvos szerint nem kellene vágóhídra küldeni.

Forrás: Pécsi Napilap
2011. 11. 30.

Nyírő László lovasedző és Szent-Miklóssy Andrea, Benta lovasiskola

Először is részvétünk Zoli családjának.

Láttuk a híradó felvételét, amit a riporterek készítettek a baleset után a helyszínen. Ebben egyértelműen és nyíltan látszott, hogy a ló a tévésekre és az idegenekre támadóan reagál, sunyított, nekik vágtázott, ha nincs köztük a karám, eltapossa őket. Mint a ménesvezető kanca, a hierarchiás rangsorban felülkerekedni akaró jeleket mutató lóként viselkedett velük szemben. Látszott a felvételen, hogy az általa felismert emberekkel (pl. szomszéd) viszont kezes és barátságos viselkedést mutat. Éreztette a hovatartozását. A balesetet megelőző körülményekről sajnos semmit sem tudunk, ezért csak találgatásokba tudunk belemenni.

Az biztos, hogy ha most a hideg idő beálltától a ló többet tartózkodott bokszban, mint azt megelőzően és ugyanannyi abrakot kapott esetleg, mint korábban, az energiafelhalmozódást okozhat, ami normális ménesi közösségben erőfitogtatásba, vagy a hierarchiás rangsor megváltoztatásának szándékába mehet át. Ilyenkor a lovak a saját társaikra is támadnak a vezetőbb szerep eléréséért, de az ilyen rangsorviták ritkán torkollnak komolyabb sérülésbe. Az sem kizárt, hogy ilyen előzmény után próbálta meg Zoli a lovat ugratni, amely során szakmai hibákat követett el.

A szakmai hibák közé tartozik főként, hogy az állat kiképzését általában nem a saját helyén végezzük, mert ott “ő az úr”, ő a területgazda. Második: ha már egyszer egy lovat körbe akarok hajtani, megfelelő felszerelés kell hozzá, nevezetesen olyan hosszú és érdemben használható ostor, ami megfelelő távolságból is biztonsággal fegyelmezhetővé teszi az állatot (magyarul mindenképp rúgástávolságnál lényegesen hosszabbnak kell lennie). A futószárazás és földről való munka alapszabálya, hogy az ember a ló oldala felé néz és fordul és kíséri a ló mozgását, mindenképp a megfelelő távolságból. Szabadon ugrásnál lényegesen nehezebb a ló kiképzőjének a feladata, egyszerre több dologra kell odafigyelni, kontrollálni, emiatt lényegesen több figyelmet és szakértelmet követel(ne). Ha ezt valaki megpróbálja ellezserkedni, még könnyebben történhet baleset.

A felvételen látható “felépített” ugrás egy szakmailag elfogadhatatlan, lezseren összetákolt valami, aminek a láthatósága is vitatható volt a karám (környezet) többi részéhez képest. Nem biztos, hogy a lónak egyértelmű volt adott pillanatban, hogy mit kérnek tőle. Ha ez nem világos, a lónak lehet pánikszerű védekező reakciója.

Nem tudjuk, hogy Zoli hol állt a lóhoz és az ugráshoz képest a feladat végrehajtásakor, nincs hírünk arról, hogy a rúgás a folyamat melyik részén történt (a rávezetés szakaszában, esetleg megtorpanáskor stb.), látta-e valaki, el tudja-e mesélni. Hogy tényleg vágóra kell-e vinni vagy egyszerűen egy növényevő menekülő állat “sarokbaszorítása” utáni normális, de szerencsétlenül végződött reakciója volt: ezt csak a történtek pontos ismeretében és összefüggéseiben lehetne bírálni és megítélni. Ez alapján lehetne eldönteni, hogy mi legyen a ló sorsa: vágó, vagy ménesi tartás és azzal együtt szakszerű kiképzés és tanítás melletti munkára fogás. Ez a ló már egyszer megtapasztalta az erejét az emberrel szemben, ezért lényegesen körültekintőbb és szakszerűbb munkára van szükség a vele való foglalkozásban.

A ló kiképzése egy felépített folyamat és nem öncélú az ember szempontjából, hanem a ló képzettségi fokának, értelmének, erőnlétének, egyensúlyának, munkára foghatóságának fejlesztése ezek ismeretében. A díjugratás, a szabadon ugratás is egy szakma, amit meg kell tanulni, a kiképzőnek centiméterre pontosan tudni kell a távolságokat és ezek alapján olyan “pályát” kell építenie, ami egyértelmű feladatot állít a ló elé, amit szívesen hajt végre, jó ritmusban történő helyes megoldása a szabályos ugrásra ösztönzi, és azt az ismétlések által készségszintűvé teszi.

Ez az eset ne elrettentő példa legyen a lovakkal kapcsolatban, hanem mindenkinek okulásul szolgáljon az óvatosságra és szakszerűségre.

Pataky Kata, Monty Roberts instruktor

A szabadon ugró gyakorlatot egy ugrófolyosó megépítésével kellene kezdeni. Ha megvan a folyosó, akkor az az ember, aki beengedi a folyosóba a lovat, nincs rácsatolva a kötőfékre, hanem általában csak át van fűzve rajta a vezetőszár.

Elengedésnél előfordulhat, hogy a ló megemeli a farát, vagy odarúg, de azt gondolom, hogy az embernek nagyon rossz helyen kell állnia ahhoz, hogy ez ilyen formán bekövetkezzen. A ló főleg akkor szokott odarúgni, ha az ember ostorral próbálja behajtani a folyosóba, esetleg meg is csípi vele a ló farát. A kancát sárlásnál érzékenyebbek, lehet, hogy szerencsétlenül érte el az ember a farát ás ezért odarúgott.

Nagy problémának tartom, hogy az emberek általában elfelejtik, hogy a ló mekkora fizikai fölénnyel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ha egy ló odarúg az emberre és szerencsétlenül találja el az embert, akkor az nagyon könnyen lehet halálos, mert egy 500-600 kilós állat erővel meglendíti a lábát. Sokszor csak akkor eszmélünk rá, hogy mennyire nincs fizikai esélyünk egy lóval szemben, amikor már baj van. Ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy a ló állat, ösztönei vannak, amiknek a nagy részén nem tud uralkodni, akármennyire is jó a kapcsolata az emberrel.

Egy nagyon fontos dolog, a lovakkal kapcsolatban. A ló úgynevezett reagáló állat, ami azt jelenti, hogy minden cselekedete reakció a környezetére. Tehát olyan nincs, hogy egy ló minden ok nélkül csinál valamit. Amit a ló tesz, az egy reakció. Nem biztos, hogy arra a személyre reagál, aki éppen foglalkozik vele. A lovak képekben gondolkodnak, ezért ha egy rossz élmény érte évekkel korábban és annak az élménynek hasonló képei előjönnek egy hasonló mozdulat, szag, napszak, fény, hang, szinte bármi, akkor arra reagálnak. Ezért rendkívül fontos megtanulni a lovak nyelvét, és olvasni a gesztusaikat, mert még úgyis lehetnek balesetek, de talán sok elkerülhető lenne, hiszen minden egyszerűbb, ha egy nyelvet beszélünk.

Nagyon sajnálatos ez a baleset. Természetesen vannak olyan lovak, amelyek már nagyon agresszívak és az ember ellen vannak. Szerencsére ez elég ritka és ezért az embernek nagyon sokat kell tennie, hogy egy ló ide eljusson. Lehetnek idegrendszeri problémák is, ami oka lehet egy-egy támadásnak. De ahogy a cikkből kiderült, ez a ló egyik fenti kategóriába sem sorolható, ezért sajnos azt feltételezem, hogy emberi hiba idézte elő.

Persze nagyon nehéz így véleményt mondani, hiszen sohasem láttam a lovat, sem az embert és nem is voltam jelen a balesetnél.

2011. december 7.
Fotók: Pécsi Napilap
Frissítve: 2023.07.09.
Fotó: Canva

Hozzászólások