2012. március közepétől indítottuk el a lovasterápiás foglalkozásokat a lovardában, a Patás Pajtás Közhasznú Egyesület keretein belül. Kicsit nehézkesen indultunk az elején, különféle technikai problémák miatt. Csak két kisgyerek kezdett heti rendszerességgel jönni. Ditta nevű terápiára kiképzett lóval kezdtük a foglalkozásokat, a gyerekeknek nagyon hamar kedvencévé vált, azonban betegsége miatt ideiglenesen pihentetni kényszerültünk. Szerencsére addigra érkezett két tarka csodapaci,a tinker Napsugár és a póni Szofi. Barna- és fekete-fehér foltjaik, nyugodtságuk, gyerekszeretetük gyorsan népszerűvé tették őket.
A kép illusztráció
Fedeles lovarda híján, az időjárás miatt többször kisebb pihenőkre kényszerültünk, de a gyerekek kedvét, és a lovak iránti szeretetét, nem tudta befolyásolni, és rendületlenül jártak kedvenceikhez.
Augusztus második felétől tovább nőtt kisebb-nagyobb lovasaink száma és tanév/óvodaév kezdésre jó pár gyerkőccel, és egy fiatal felnőttel folytattuk tovább a terápiákat egészen az év végéig.
Szép hosszú őszünk volt szerencsére, így a legtöbben egész novemberig élvezhették a lovaglás örömeit.
Két gyerkőcről külön említést tennék (gyógypedagógia fejlesztésen vesznek részt), akik a tél, néha zord időjárása ellenére is rendszeresen és kitartóan látogatták négylábú barátaikat. Előfordult; mínuszokban, hóesésben, vagy 40 cm-es hóban lovagoltunk, de semmilyen körülmény nem rettentette el őket.
A szülők elmondása szerint gyermekeik alig várják, hogy újra kedvenceik hátára ülhessenek, illetve mindegyik kis lovasnál van látható fejlődés, és javulás.
Amivel foglalkoztunk 2012-ben:
ICP-születés körüli oxigénhiányos, agyvérzés utáni állapot
Agydaganat okozta féloldali bénulás
Sclerosis multiplex
Autizmus-Asperger sy
Angelman sy
Beszédfejlődés és viselkedészavarok
A kezdeti év után kijelenthetem, hogy az első évet sikeresnek tartom, tapasztalatokban gazdagodtunk, amit legjobb tudásunk szerint fogjuk kamatoztatni, és felhasználni jövendőbeli kis lovasainknál. A tapasztalatok mellett egyre igyekszünk bővíteni eszközparkunkat is, hogy minél szélesebb körben tudjuk fogadni a gyermekeket és felnőtteket egyaránt!
Ezúton is szeretném a szülőknek, támogatóknak megköszönni, hogy gyermekeiket rendszeresen elhozták, és bizalmukkal megtiszteltek minket!
Szeretettel várja ebben az évben is lovasait, a Patás Pajtás Közhasznú Egyesület a Krisztina Lovasudvarban!
Az 1712-től 1814-ig terjedő korszak a huszárság hőskorának tekinthető. Ez alatt az évszázadnyi időszak alatt csaknem minden európai országban létrejöttek huszárezredek, mindenütt kialakult a huszár viselete, korszerűbbé vált felszerelése.
A kép illusztráció
Elsőként a huszár lováról kell említést tenni. Huszárlónak továbbra sem az istállóban, hanem a pusztán, füves sztyeppén nevelt, fürge, melegvérű ló vált be, tehát az arabs fajokkal keresztezett magyar, lengyel, orosz ló volt a legalkalmasabb a huszárnak. Az ilyen ló jól tűrte a fagyot és a forróságot, átúszta a folyót, felkapaszkodott a hegyre, és kitartó volt a hosszan tartó attakban is. Maga Napóleon is elcsodálkozott azon, hogy a orosz dragonyosdandár lovai olyan hosszú vágta után sem fulladtak ki, amilyenben a francia lovak mindig használhatatlanokká váltak. A huszárló hátára rendszerint kis termetű ember került. Nehéz, megtermett lovas ritkán volt alkalmas huszárnak.
A lószerszám és a huszárfelszerelés mind egységesebbé és korszerűbbé vált. A 18. század végén már bizonyos előírások szabályozták a fegyverek és az egyenruha színét, sőt méretét és anyagát is. Az 1751-es öltözködési szabályzat szerint a kucsma tíz hüvelyk; a dolmánynak olyan a hossza, hogy az öv alól egyhüvelyknyi látszódik ki belőle. A dolmány gombolása-zsinórozása hatsoros, a huszáregyenruhára összesen 30 rőfnyi (Kb. 20 méter) zsinórt kell verni.
A császári huszárruha színének eredetileg a kéket szánták. Az 1677-ben keletkezett előírás azonban a sötétkéket és a sötétzöldet jelöli meg alapszínként; a nadrág színét az ezredtulajdonosokra bízták. A huszár-körköpeny színe fehér. A hosszú utakon az egyenruhát azzal kímélték, hogy a nadrág és a csizma fölé egy vászonból szabott nadrágot (sarivari) húztak. Mind a francia, mind pedig a német huszároknál gyakran változott az egyenruha színe. Mivel azonban a huszár sokszor teljesített előörsi szolgálatot, az akkoriban oly divatos fehér, máskor gyöngyszürke vagy skarlátszínű posztóból csak ritkán készítettek huszárruhát. A porosz huszárezredek öltözetét fekete posztóból készítették, volt azonban olyan huszárezred is, amely zöld vagy vörös színű mentét és dolmányt viselt. A francia Bercsényi-huszároknál hosszú ideig égszínkék volt a nadrág, a mente és a dolmány színe. A zsinórozás a poroszoknál általában fehér, a franciáknál pedig leginkább vörös színű volt.
A legszebb és legdíszesebb huszárviseletnek a magyar nemesi testőrség egyenruháját tekintették: zöld dolmány, piros nadrág, mindkettő sűrű ezüst sújtással, sárga csizma, medvebőr süveg kócsagtollal, párducbőr kacagány és fehér körgallér. Ennek a testőrségnek a mintájára szerveztek huszár testőrséget más országokban is. A huszárok sűrűn zsinórozott vitézkötéses dolmánydivatját vették át a francia svalizsérok, Napóleon guide-csapata és az angol tüzérek.
Itt említjük meg, hogy a magyar huszároknál már 1767-ben csákó váltotta fel a kucsmát, s 1802-ben sima csizma, zsinórozás nélküli kényelmes zeke kerül a dolmány mellé. Utóbbit a tisztek csak laktanyai szolgálatban viselhették.
A fegyverzetben a kardon kívül csak a karabélynak és a pisztolynak volt jelentősége.
A franciáknál előfordult a mousqeton, egy kartácsszerű lőfegyver, amelyet csak minden 11. lovas kezelt. Az angol lovasságnak pedig a napóleoni háborúk utolsó szakaszában lóra szerelhető “rakétakilövő állványa” volt – a géppuska előfutára.
A huszárcsapat figyelmeztető- és hívójeleit eleinte dobolták. A huszárdobos a nyereg elé szíjazott dobokon verte a jelt ébresztőre, gyülekezőre, rohamra. Ez a régi huszárszokás az angol királyi lovasságnál napjainkig fennmaradt. Később – elsősorban a magyar huszárezredeknél – trombitaszóval adtak jelt a támadásra. A csata utáni hívójel ugyancsak trombitán hangzott fel, ennek dallama cseng vissza mindmáig a Rákóczi-induló kezdő ütemeiben.
A régi huszárezredekben minden kompániának (századnak) volt lovas zászlaja, nemzetközi szóval: estandartja, sőt dobzászlaja is. Később, mikor a kompániákat kettesével svadronokba (ezred negyede = kvadráta: svadron) sorolták, már csak a svadronoknak volt zászlajuk; a végén csupán az ezrednek. Ez a huszár-estandart – miként a többi lovas zászló is – jóval kisebb méretű volt, mint a gyalogos alakulatoké: mindössze akkora, hogy lovon is könnyen lehessen hordozni.
A huszár-szakirodalom a 17. században, a huszárháborúk idején bontakozott ki. Idetartoznak a II. Frigyes nevéhez fűződő kisháborús (partizán) kézikönyvek és A. H. Guilbert fontos stratégiai műve, amelyet még a nagy forradalom előtt írt, s amelynek a lovasság feladatairól vallott úttörő elveit (például a gyorshadviselést) Napóleon vitte át a gyakorlatba.
A huszár-szakirodalom a szabályzatok kiadásával kezdődött. A legrégibb magyar nyelvű, nyomtatásban is megjelent 1722-es Lovas Regulamentum nagyjából a német szabályzat fordítása, amelynek viszont a kor legjobb szabályzata, a francia lehetett a mintája.
Ennek a korszaknak a huszáralakulatai számukat tekintve növekedést, a többi csapatnemhez viszonyított arányukat tekintve csökkenést mutatnak. 1716-ban a császári haderő magyar része egy gyalogos és öt huszárezredből tevődött ösze. A századfordulóra ez a mintegy hatezer katonát számláló haderő csaknem a tízszeresére növekedett, elsősorban az új gyalogos alakulatok jóvoltából. 1815-ben a császári haderő 52 lovasezredéből 12 volt huszárezred. A porosz huszárregimentek száma 16; a 100 ezrednyi francia lovasságból 16 ezred volt huszár. Az angol seregnek mindössze 4 huszárezrede volt ekkoriban. Volt még huszáralakulata a holland, a nápolyi, a svéd, a dán és a spanyol királyságnak is.
Forrás: Magyar Huszár Frissítve: 2023.12.31.
Fotó: Canva
Magyar állampolgárságot kérvényeztek
a Nyeregszemlére érkező székelyek
“Magyar házban a vendéget szeretettel várják, pirosra sült friss cipóval szívesen kínálják. Ha nincs cipó, ha nincs kalács, mit tehet az ember, köszönti a vendéget nagy-nagy szeretettel.” A jászszentlászlói óvodások hangja betöltötte a községi parkot, amelyre válaszként felsírt a székelyek hegedűje “Áldd meg szegény magyarokat, felejtsék el balsorsukat.” Július 12-én, kedden délután egy haza szülöttei köszöntötték egymást Jászszentlászlón.
A kép illusztráció
Eördögh András Jászszentlászló melletti tanyájára a napokban érkeztek meg a vendégek. Látogatásuknak célja egyrészt, hogy részt vegyenek a hétvégi Nyeregszemlén, másrészt pedig, hogy a 2011. január 3-án életbe lépett kettős állampolgárság elfogadásáról szóló törvény értelmében kérvényezzék magyar állampolgárságukat. A nyolc felnőtt és három gyerek okiratait adták át tegnap délután Kiss Melindának, Jászszentlászló polgármesterének. Az ünnepségre a székelyek lóháton, népviseletben érkeztek a község hűs árnyú parkjába, Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész és a vendéglátó Eördögh András kíséretében.
– Nagy örömömre szolgál, hogy mintegy 91 év után már nem csak lelkükben, hanem állampolgárságunkban is összetartozunk a határon túli magyarokkal. Beteljesedett nemzedékünk vágya: idén több ezer határon túli magyar kapta meg a magyar állampolgárságot – mondta a polgármester asszony a bensőséges hangulatú ünnepélyen.
Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész történelmi pillanatnak nevezte az eseményt, és a nagy erdélyi költőt, Dsida Jenőt idézte:
„Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide, népem
s hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem! –
– dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!”
– A teremtő adott nekünk egy hazát, és kijelölte annak határait. Az pedig maradandó. Emberi ármánykodás szabhat ugyan új határt, de az csak ideiglenes. Hisszük azt is, hogy a jóisten bennünket – székelyszenterzsébetieket, jászszentlászlóiakat, a Kárpát-hazában együtt élőket – szövetségesként rendelt ide. S bár történelmünknek annyi fájdalmas időpontja, emléknapja van, emlékeznünk kell a nagyszerű dolgokra, a dicső tettekre is: a pozsonyi csatára, a nádorfehérvári győzelemre, az igazságos Mátyás királyra, ’48 és ’56 hőseire… és azokra a jelenben érvényes lehetőségekre, amelyek némely sebünkre a lelkünkön gyógyírt adnak. Köszönjük, hogy nem csak elindulhattunk, de immár meg is érkezhettünk!
A lelkész szavainak ostorcsapkodással adtak nyomatékot a székely fiatalok, majd körözöttes kenyérlángos és a nyári forróságban enyhülést hozó friss víz mellett ismerkedtek egymással a vendégek és vendéglátók.
A csoport ma, július 13-án, szerdán reggel ismét útra kelt, hogy Petőfiszállás–Szentkútról – az ország különböző pontjairól érkező lovassal együtt – elzarándokoljanak Ópusztaszerre, és részt vegyenek a július 15-én kezdődő Nyeregszemle Kárpát-medencei Lovas Hagyományőrző Találkozó és Ismeretterjesztő Fesztiválon.
– Apollón játéka ez – ő a Nap istene -, de mi túljárunk az eszén…
Nagy Sándor, és híres lova, Bukephalos … úgy őrizte meg számunkra Plutarkhosz (később az amerikai filmipar) emlékezete, hogy Makedóniai Alexandrosz (később Colin Farrel) észrevette, hogy a riadozó fekete a saját árnyékától rémüldözik, – ezért ért dicstelen véget minden előző lóraszállási kísérlet. Elfordítván attól, már könnyen vette rá az ”Ökörfejű”-t szelíd szóval a leendő nagy hódító és hősszerelmes terhének elviselésére.
A kép illusztráció
Ha mi Apollónt játszunk, és saját égitesteinkkel világítjuk meg a lovaspályánkat napnyugta után, rosszul tennénk az ő módján, egyetlen világítógömbbel. Ő legalább nagyvonalúan tette, egy egész gigászi Nappal látta el a halandókat, nálunk sokszor csak egy póznára kötött villanykörte illusztrálja a lovarda komfortját.
Tudjuk, sokszor találkoztunk azzal a kellemetlenséggel, hogy egy-két – nem is túl magas – rúdra akasztott reflektorral megvilágított pályán a lovak a laposan érkező fénysugártól saját, vagy mások vetett (ráadásul mozgó), és legtöbbször sötétbe vesző árnyékától ijedeznek, sejtenek valahol valami lóevő rémet, megugranak, pánikba esnek, kitérnek, mindenesetre nem azt teszik, amit mi szeretnénk. És ez a jobbik eset, a dolog veszélyessé is válhat, ütközés, esés is könnyen előfordulhat.
Ősztől már nagyon korán sötétedik, a legtöbb lovas már csak ilyentájt jut ki a lovardába lovagolni, vagy edzésre, tulajdonképpen a lovaglóidő nagyobbik része esik a fényszegény időszakra, ha az egész évet szeretnénk kihasználni.
A jó eredmények eléréséhez, vagy csupán a kellemes felüdüléshez tehát elengedhetetlen a megfelelő pályavilágítás ugyanúgy, ahogy a jó talaj, vagy akár a jó takarmány.
A jó világítás kialakításához, megtervezéséhez a világítás területén jártas szakembert segítségét feltétlenül vegyük igénybe
Írta: Kovács Miklós okl. építészmérnök (Equitrend Mérnökiroda)
A mesterségesen világított lovaspályák téli időszakban akár 4-6 órával, nyáron pedig 3-4 órával is meg tudják hosszabbítani a létesítmények kihasználhatóságát. Igen fontos a jó világítás a sportolás közben, mivel a biztonságos térbeli mozgás, a veszélyforrások gyors felismerése alapkövetelmény, ezen felül a ló és lovas teljesítménye is jobb egy magasabb szintű és egyenletes világítás mellett.
A közhiedelemmel ellentétben a lovaspályák korszerű, edzés szintű világításával jelentéktelen (mai áron számolva 150-180 Ft/óra) energiaköltség mellett lehet megfelelő megvilágítást nyújtani a sportolóknak.
A lovaspályák világítására több mód is van, de van néhány szempont, melyet érdemes szem előtt tartani. Az egyik legfontosabb, hogy megfelelő megvilágítást teremtsünk a pályán, jó térbeli egyenletesség mellett. A pálya rendeltetése és adottságai meghatározzák, hogy milyen minőségi követelménynek feleljen meg a világítás. Könnyen belátható, hogy más elvárásokat támasztunk edzések, kisebb helyi versenyekkel és nemzetközi sportrendezvényekkel szemben.
A ló fejformája, látószöge eltér az emberétől és különösen érzékeny a káprázásra, valamit az éles, vetett árnyékokra, melyeket akadálynak érzékel és kitérhet, vagy megtorpanhat. A világítást tehát úgy kell kialakítani, hogy minél egyenletesebben, több irányból világítsuk meg pályát. A káprázás elkerülése és az árnyék méretének csökkentése érdekében válasszunk magas oszlopot, amivel így kis beesési szögben (<20°) tudunk világítani, a ló és lovas látóteréből így kiesik a fényforrás. Korszerű sportvilágításhoz kizárólag nagynyomású gázkisülő fényforrásokat használjuk, edzésre a közvilágításból ismert sárgás fényű nátriumlámpát, míg versenypályához a jó színvisszaadású fehér fémhalogént. Az oszlopok elhelyezését úgy kell megvalósítani, hogy azok a kerítésen kívül essenek és kiosztásuk alkalmazkodjon a pálya formájához.
Szabadidő- és edzőpálya
A legtöbb lovardában megvan a lehetőség arra, hogy néhány oszlop és lámpatest felszerelésével látványos fejlesztést valósítsanak meg. Általában a 10-12m magas oszlopok már elegendőek, hogy káprázásmentes és egyenletes világítást teremtsünk.
Az oszlopok anyaga lehet tűzihorganyzott acél vagy vasbeton. Ez utóbbinak nagy előnye, hogy semmiféle felületkezelést nem igényel, mégis hatékonyan ellenáll a kültéri környezeti hatásokkal szemben, ráadásul még az ára is kedvezőbb, mint az acélé. Az oszlopok tetején egy acél kereszttartóra szereljük a fényvetőket, melyeket célszerű ún. aszimmetrikus fényeloszlásúra választani, mert ezek a lámpatestek nagy területet egyenletesen képesek bevilágítani. A fényvetőket úgy kell irányítani, hogy a pályán keletkező fényfoltok kismértékben átfedjék egymást. A lovaspályán nem elég csak a vízszintesen mérhető összetevőre méretezni a fénytechnikai viszonyokat, ennél fontosabb, hogy a függőleges irányban érje fény a sportolót, mivel leginkább ezt látja a ló és lovas. Edzésszinten minimum 50 lux vízszintes átlagos megvilágítást kell biztosítani, míg függőlegesen a rajt-célvonalban 100 lux-ot.
Helyi versenyek és nemzetközi pályák
Természetesen más elvárást támasztunk a létesítménnyel szemben, ha nézőközönség előtt zajlik a verseny, ilyenkor olyan világításra van szükség, melynél nemcsak jól lehet sportolni, de láttatja a versenyzőket is. A nagyméretű lovaspályák kiemelt szintű világítást igényelnek, melyekhez nagyobb teljesítményű, általában 1000-2000W-os fémhalogén lámpatesteket alkalmaznak.
Az oszlopok magassága 14-20 m, kiosztásuknál figyelemve kell venni a rendezvények lebonyolítását, a lelátó és TV kamara állás elé közvetlenül nem célszerű oszlopot telepíteni. Az oszlopok nem csupán világítási funkciókat láthatnak el, felszerelhetőek rájuk a hangosító berendezések és reklámfelületet is tarthatnak.
Helyi- és nemzetközi versenyeken, ügetőn, díjugratáson és díjlovaglásnál minimum 100/200 lux vízszintes átlagos megvilágítást alakítanak. A rajt- és célvonalat célszerű erősebb megvilágítással kiemelni, függőlegesen 300/750 lux-al, de 1000 lux már elegendő a célfotó készítéséhez.
Szerencsére már hazánkban is találunk példát jól kivitelezett, nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas lovaspálya világításra. Az elmúlt években a megvalósításra került a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság lovaspályájának világtalálkozóra készült, nemzetközi színvonalú világítása. A világítás a pálya hosszanti oldala mellett elhelyezett 6 db 16 m magas betonoszlopról történik. A világítási oszlopokra kerültek felszerelésre a hangosításhoz szükséges hangszórók is. A világítást 6×4 db 2000W és 6×2 db 1000W teljesítményű, por és vízsugár ellen védett fémhalogénlámpás fényvető biztosítja. Az esetleges hálózati feszültségkimaradás esetére a lámpák újragyújtásáig 4 db 500W-os halogén reflektor szolgáltat irányfény jellegű átmeneti világítást.
Light Hands Horsemanship Clinic – Könnyű Kézzel lovaglás Kurzusa “mgy” naplóbejegyzései a kaliforniai kurzusról
Június 9. Bemutatóval egybekötött beszámoló
Bemutatóval egybekötött beszámoló az Amerikai Könnyű Kézzel Lovaglás, a Natural Horsemanship legnagyobb élő mesterei által tartott kurzuson szerzett tapasztalatokról!
2012.06.09-én 12:00h Hatvan – Nagygombos, Vad Ló Ranch
További információk:
belépő: 1500.- Ft, ” mgy” diák: 1000.- Ft,
12 éves kor alatt ingyenes!
Tel.: +36 20 459 85 48 és +36 20 576 50 50
www.mgy.hu
natural-horsemanship@mgy.hu
Valamennyi idei nyári “mgy” Natural Horsemanship táborom első estéjén képes élménybeszámolót tartok a 2012-es Amerikai utamról, azon belül, pedig a könnyű kézzel Lovaglás Kurzusáról, ahol a Natural Horsemanship ma élő és számító legnagyobb mesterei tartottak oktátást! Mindenkit várunk sok-sok szeretettel!
A kép illusztráció
Napló a kaliforniai Könnyű Kézzel Lovaglás kurzusról
2012. Június 6. kedd
Első bejegyzés
A mai napon házigazdám Gracie Gepato lovaival fogok foglalkozni, aztán este elmegyünk megnézzük Holywood-ot!
2012. Június 5. hétfő
Második bejegyzés
Jody Grimmel és Dave Ellisszel! (Jody 2 csillagos, Dave 5 csillagos Parelli instruktor)
Első bejegyzés
A hétfői napon, pedig ellátogattunk Dave Ellis-hez, aki az egyik legrégibb és legmagasabb szintű 5 csillagos Parelli instruktor. Dave felesége Jody, aki maga is 2 csillagos Parelli instruktor, megkért, hogy foglalkozzak egy problémás lovával és mondjam el, hogy mit gondolok a lóról és én mit csinálnék!! Megható pillanatok ezek! Miután foglalkoztam a lóval mindannyian kimentünk egy rövid tereplovaglásra Dave-ék farmján akkor ott levő tanulókkal és gyakornokokkal!
2012. Június 3. vasárnap
Harmadik bejegyzés
Leslie Desmond-al Bill Dorrance és Buck Brannaman legjobb tanítványával! búcsúzás a kurzus végén! Meghívott magához Svédországba!!!!
A kurzus a kérdések-válaszok szekcióval fejeződött be, ahol mindenki feltehette kérdéseit, amelyek felmerültek a 4 nap során! Több témában mélységében kimerítő válaszokat adtak a Mesterek!
A nap során Eitan megkeresett, hogy ha van kedvem, akkor foglalkozhatok Cheyenne-el, akinek az elindításában tevékenyen részt vehettem! Eitan felesége, Debbie pedig meghívott a kurzus Mestereivel közös vacsorára, de sajnos nem tudtam rajta részt venni, mert elég hosszú út állt előttünk Los Angelesig, és el kellett indulni!…
Második bejegyzés
Ezzel a gyönyörű képpel fejeződött be az idei Lóhoz értés Világ csúcstalálkozója, azaz a könnyű kézzel Lovaglás Kurzusa a Light Hands Horsemanship Clinic. Remélem és ezzel még néhányan így vagyunk, hogy a képen felsorakozó személyek még sok-sok éven keresztül velünk lesznek és gyarapítják tudásunkat!
Első bejegyzés
A mai reggel ismét az alázatról és az átengedésről szólt, Richard Winters (a 2009-es Road To The Horse nyertese) által tartott Cowboy Istentiszteleten!!! Az Istentiszteleten, ahol számomra is volt üzenet többek között ott volt Eitan, Jon Ensign, Dr. Miller, Art Perry és Leslie Desmond is! Megható volt hallgatni, ahogyan néhányan köszönetet mondtak Istennek, többek között, hogy itt lehetnek, hogy tanulhatnak, hogy egyáltalán élhetnek és élvezhetik az életet ezen a gyönyörű Világon!
A példabeszéd arról szólt, hogy ne akarjunk mindent kontrollálni, hanem hagyjuk és engedjük át Istennek a nagy tervet, mivel ő mindent jobban tud! Richard kiemelte, hogy Ő megőrülne, ha mindent neki kellene megtervezni a jövőre nézve, legyen az rövid, közép vagy hosszútávú terv! Richard 2 éve mondta nekem egy pillanatban: “Gyula, Isten útjai kifürkészhetetlenek!” Ez azóta is ott van a fejemben és egyre igazabbnak találom! Mert ide is így juthattam! Köszönöm! A képen Sara, Richard és Cheryl Wintersel vagyok az Istentisztelet után.
2012. Június 2. szombat
Kilencedik bejegyzés
Egy eseményekkel teli nap végén “tábortűz” melletti beszélgetések keretében lélegzetelállító és szellemes történeteket hallhattunk a Mesterektől!
Balról jobbra: Leslie Desmond, Lester Buckley, Ernie Morris, Jack Brainard, Dr. Ronert Miller
Nyolcadik bejegyzés
A képen: mgy, Cheryl Winters, Richard Winters, Debbie Beth-Halachmy látható. Nagyon örültek a pólóknak, melyeken a felírat:” Horses deserve Better”
Hetedik bejegyzés
Dr. Millerrel az Értsük meg a ló viselkedését című könyv átadását követően, amelyet az tett még speciálisabbá, hogy én lektorálhattam, majd a lóközpontú, erőszakmentes lóhoz állás legkimagaslóbb eseményén adhattam át egy példányt belőle a Natural Horsemanship egyik legfontosabb alakjának!
Hatodik bejegyzés
Meglepetésként Dr. Miler előadását követően bejelentettem könyvének – Értsük meg a ló Viselkedését! – magyar nyelvű megjelenését és a nézőközönség tapsa mellett átadtam neki saját példányomat Hálával, Köszönettel és Szeretettel!
Ötödik bejegyzés
Újra együtt Debby és Dr. Robert M. Millerrel, akiknek a Natural Horsemanship mozgalom Világméretű elterjedését köszönhetjük! Nagyon örültünk, hogy újra láthatjuk egymást személyesen is! Ez a túláradó szeretet egyébként hihetetlen mértékben jellemzi az összejövetel hangulatát!
Negyedik bejegyzés
Újratalálkozás Cheyennenel, akivel pont 2 évvel ezelőtt foglalkoztam Eitanéknál, ahol négy napot foglalkozhattam lovakkal! Ezt a foglalkozást, mint meghatározót Cheyenne életében Eitan megemlítette a nézőközönség előtt, mint fontos mérföldkövet a ló életében! Különös érzés az embernek megszólítva lenni több száz ember előtt, kifejezetten itt a Könnyű Kézzel Lovaglás Kurzusán és kifejezetten Eitan által!
Harmadik bejegyzés
A meglepetés erejével! Mesterem és Barátom Eitan! Kívánom mindenkinek, hogy megérezhessétek, milyen ilyen valódi emberi nagyságok körül lenni! Kölcsönös Szeretet, Tisztelet és Alázat lengi be a teret körülöttük!
Második bejegyzés
Nagyon jó újra találkozni azokkal az emberekkel, akiket tisztelsz, szeretsz, felnézel rájuk! Richard Winters-szel, kezében ajándék dvd-nkkel és pólónkkal.
Első bejegyzés
Hazaérkeztem!!!!!
2012. Június 1. péntek
Első bejegyzés
Első program ismét a Cowboy Museum volt. Már nagyon vártam, hogy újra itt lehessek, mivel a tradíció, a tisztelet szinte áradt a funkció – a munka – alakította eszközökből, felszerelésekből!!! Leírhatatlan élmény, mint a többi is, amit itt megélek, de azért a kedvetekért megpróbálom, amikor jelentkezem! 🙂 A képen Jimmel, a Cowboy Museum tulajdonosával vagyok lefotózva.
2012. Május 31. csütörtök
Első bejegyzés
Tegnap este együtt vacsoráztunk Mary Ann Kennedyvel, aki Grammy díjas country énekes, és többek között a Road To The Horse csikóelindító Világbajnokság címadó dalát is írta!!! A mai nap eseményeiről az este folyamán fogok beszámolni! Addig is szép napot kívánok Mindenkinek!
2012. Május 30. szerda
Első bejegyzés
Sziasztok Drágáim! Megérkeztem! A repülőút nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy egyhelyben sikerült elhagynom kedvenc négyszínű tollam! 🙂 Jelenleg 20 fok van és hajnali f2 szerda reggel! Reggeltől már lovak, este pedig olyan nagyságokkal fogok találkozni, mint… De erről majd holnap bővebben! Most jó éjt, jó reggelt! Kinek mit!
Santa Ynez, California
2012. Május 29. kedd
Első bejegyzés
Kedveseim!
Ismét eljött egy nagy alkalom úgy az életemben, mint remélhetőleg ezen keresztül a hazai lovak és lovasok életében is! Néhány óra múlva felszáll a repülőm, amely elvisz oda, ahol a legmagasabb szinten őrzik az érző, érzékeny, civilizált, lóközpontú lóhozállást, azt amelyre az emberiség büszke lehet és nem kell szégyenkeznie, mint sok esetben a mai lóhozállásunk miatt kell!!!!! Lélekben mindenkit magammal viszek! Jó utazást kívánok Mindenkinek!
2008. 96 településen, több tízezer látogató, 950 ezer néző a képernyők előtt.
2009. 90 település, több mint 100.000 látogató, 1,2 millió néző a képernyők
előtt. Ekkor a Nemzeti Vágta első regionális előfutamát rendezték meg Baján, a Bácskai Vágtát.
2010. 11 Elővágta, országszerte több mint 80.000 nézővel; közel 150 ezer látogató a budapesti eseményen, számos lovassportág versenyhelyszíne; őshonos magyar lófajták bemutatója először.
2011. 13 Elővágta az ország különböző pontjain, valamint Székely Vágta néven az első határon túli Elővágta Sepsiszentgyörgyön, mindösszesen közel 200 ezer látogató találkozott az eseménnyel; Országkonyha az eredeti magyar ízek kavalkádjával; Széchenyi Pálya: 5 napos, gazdag lovas szakmai- és gyerek programsorozat. Közel másfél millió néző a televízió közvetítéseken keresztül.
2012. A TERV: több mint 15 Elővágta megrendezése köztük Erdélyben ismételten; Országkonyha az eredeti magyar ízek kavalkádjával; programarzenál a Hősök-terén.
A Nemzeti Vágta egy rendkívüli találkozási lehetőség. Egy ünnep, ahol mi magyarok vagyunk a vendégek és a vendéglátók is egyben. Egy egyedülálló alkalom, hogy legszebb hagyományainkat ápoljuk, megmutassuk önmagunkat és egymásra figyeljünk.
Ünnepeljük együtt a Nemzeti Vágta ötödik, jubileumi évfordulóját!
Emlékezünk, tisztelgünk a Vágtán: 2012-ben gróf Károlyi Istvánra
A Nemzeti Vágtát – a szervezők minden évben – a nemzeti kötődését meghatározó történelmi hős, hősök tiszteletére is rendezik. 2008-ban Mátyás király, 2009-ben az 1848-49-es szabadságharc gyermekhősei, 2010-ben gróf Széchenyi István emléke előtt tisztelgett a rendezvénysorozat. A 2011-es évet a két Bercsényinek, gróf Bercsényi Miklósnak és fiának gróf Bercsényi Lászlónak szentelte. 2012-ben a Nemzeti Vágta vidéki és budapesti versenyei, gróf Károlyi István emlékének adóznak.
A kép illusztráció
Gróf Károlyi István a 16. Károlyi huszárezred és alapítója
A 16. huszárezred nevét gróf Károlyi Istvánról kapta, aki 1848 októberében felajánlotta a kormánynak, hogy a jobbágyfelszabadítás révén elveszített úrbéri földjeiért járó kártalanítás terhére felállít egy huszárezredet. A szervezést Fót központtal maga irányította, a legénység zöme Pest, Heves és Nógrád vármegyékből származott. A fiatal értelmiség azonban az egész országból áramlott az ezredhez.
1848 sikere abban rejlett, hogy a csatatereken harcoló katonákon túl, az egész nemzet magáévá tette a szabadság gondolatát és valós társadalmi összefogás alakult ki. Ebben a közegben a hősiesség nem pusztán a harci cselekedetekben öltött testet, hanem a nemzetért vállalt anyagi áldozatban, közösségi célú mecenatúrában is.
Ennek az egyik legkiemelkedőbb példája gróf Károlyi István, aki a saját vagyonából egy teljes huszárezredet állított fel, majd a bukás után ő maga is letartóztatásra került, s csak hatalmas vagyoni váltsággal szabadulhatott.
A civil hősiesség ezen formája ma elsősorban a hagyományőrzőkben él tovább, akik civil foglalkozásuk mellett, saját vagyonukat áldozzák arra, hogy huszárcsapatokat állítsanak fel. Nekünk ma már nem kell csatatereken életünket feláldozni ahhoz, hogy a nemzet ügyét szolgálhassuk. Károlyi István áldozatvállalása példaértékű a mai kor embere számára is.
Az idei Nemzeti Vágtán a Károlyi huszárezred hagyományát őrző, egykori egyenruha másolatát viselő veresegyházi Károlyi Huszárok is felvonulnak.
Magyarok sikerei az eddigi Duna-Alpesi Kupa versenyeken
Az alapítás óta megannyi egyéni és csapatsiker jellemzi a magyar hajtók részvételét. Különösen igaz ez az indulásra, hiszen az első évek a magyarokról szóltak!
Az alapító – első elnök – értékes ezüst vándorserleget ajánlott fel, melyre az alapító nemzetek jelvényeit is rögzítették. A három egymást követő évben nyertes csapatnak véglegesen tulajdonába kerülhetett a kupa. Így jutott az első ezüstserleg magyar tulajdonba, hiszen a magyar csapat 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben is győzni tudott.
A Sztana István, Dani Gábor, Tóth-Baranyi Sándorné összeállítású csapat bronzérme az első Duna-Alpesi Kupán (1979. Ausztria) ígéretes kezdet volt.
A következő évben (1980. Svájc) Bozsik József egyéni aranyéremmel és a Bozsik József, Muszkán István, Tóth-Baranyi Sándorné alkotta csapat is aranyéremmel tért haza. Az 1981-es keceli versenyen egyéniben Bozsik József és a magyar csapat is aranyérmes lett. A következő évi (1982), nördlingeni verseny ismét teljes magyar sikert hozott, Fehér István győzött egyéniben és a csapatarany is a magyaroké lett. Az aranyérmes csapat mindkét évben Bozsik József, Muszkán István, Szegedi Gábor összeállításban hallgatta a magyar himnuszt. 1983-ban, Rómában Bozsik József még egy egyéni bronzérmet begyűjtött, mielőtt átült a négyesfogat bakjára.
Hosszabb szünet után ismét sikeres évek következtek. 2000-ben, Szlovákiában Nyúl Zoltán egyéniben lett aranyérmes. 2002-ben a karlstetteni versenyen szintén Nyúl Zoltán állt a dobogó legfelső fokára és csapatban is aranyérmes lett a Nyúl Zoltán, Nagy Sándor, Varga Péter alkotta magyar együttes. A 2004-es egyéni (Selyben Zsolt) és csapat bronzérem (Selyben Zsolt, Nagy Sándor, Papp János) óta nem sikerült dobogóra állni magyar hajtónak. 2006-ban, Saumurban a legjobb magyar, Papp János ötödik lett és a csapat (Selyben Zsolt, Papp János, Kovács Csaba) is ötödik helyen zárt.
Nem hajtó siker ugyan, de sportdiplomáciai siker, hogy 1999-ben Borka József nemzetközi versenybírót választották meg a Duna-Alpesi Kupa Intéző Bizottsága elnökének, aki azóta is betölti ezt a tisztséget.
Tíz évvel az utolsó ,,aranyos” szereplés után most nagy a kihívás kettesfogathajtóink előtt a hazai rendezésű Duna-Alpesi Kupán.
Szász Attila készül a díjugrató pályaavatóra augusztusban
Duna-Alpesi Kupa Fábiánsebestyén, augusztus 23-26.
A napokban Budapesten zajló nemzetközi díjugrató verseny egyik szünetében találkoztunk Szász Attilával, a Mezőhegyesi Ménes SE háromszoros díjugrató magyar bajnokával.
Éppen a középkör díjkiosztójáról érkezett Love Of Prinzi nevű lovával, akivel az előkelő második helyen végzett. A gratuláció mellett elújságoltuk a Duna-Alpesi Kupa sajtótájékoztatóján elhangzottakat, miszerint a Kinizsi Park ismét nyitni szeretne a lovassportok más szakágai felé is. Így az augusztus 25-ei, vasárnapi akadályhajtással párhuzamosan díjugrató verseny is zajlik majd.
Mit szól az újszerű kezdeményezéshez?
Nagy örömmel hallom, hogy ismét lesz díjugratás Fábiánsebestyénben. Én 10-15 évvel ezelőtt rendszeresen indultam a díjugrató versenyeken. Mindig jó hangulat, precíz szervezés jellemezte az akkori versenyeket. Igaz az a pálya ma már alkalmatlan lenne versenyrendezésre, de hallottam, hogy kitűnő talajú nyitott lovarda épült. Szükség van ezekre a pályákra, mert Magyarországon kevés a jó talajú pálya.
A díjugratás mellett más lovassport szakágak is megjelennek a Kinizsi Parkban, kicsit Aachenhez hasonlóan. Ön versenyzett már Aachenben, mi a véleménye erről a kezdeményezésről?
Nagyon látványos, sok nézőt vonzó, ha több szakág versenye zajlik egy helyen. A versenyzők is jobban megismerik egymást. Ráadásul hazánkban még nincs ilyen. A sportágak találkozása fontos, de az is, hogy ne zavarják egymást, hiszen nyugodt körülmények kellenek a lovaknak. Fontos, hogy a sajátosságokat figyelembe vegyék a szervezők.
Számíthatunk-e az Ön részvételére?
A mostani állás szerint igen, igaz a következő héten magyar bajnokság lesz, de vannak lovaim, akikkel tudok indulni a fábiánsebestyéni pályaavatón. Visszatérek a régi helyszínre.
Az ősember pontosabban ábrázolta a négylábúak járását,
mint a modern művészek
A kutatók arra keresték a választ, hogy az állatanatómiai tankönyvekben, a természettudományi múzeumokban és a játék állatfiguráknál vajon valósághűen mutatják-e be a négylábúak lassú vagy gyorsított járását.
Horváth Gábor, az ELTE Természet-tudományi Kar biológiai fizika tanszékének kutatója és csapata 1000 őskori és modern kori műalkotást elemezve jutott arra a következtetésre, hogy a felső paleolit kor “barlanglakói”, akik 10-50 ezer évvel ezelőtt éltek, jobban ábrázolták a négylábú állatok járását.
Míg a modern kor művészei 57,9%-ban tévesen örökítették meg az ilyen mozgást, addig a prehisztorikus barlangfestők csak az esetek 46,2%-ában hibáztak.
A négylábú állatok járása meghatározott mintát követ: először a bal hátsó láb érinti a talajt, majd a bal első, ezt követi a jobb hátsó láb, végül a jobb első lábuk ér a talajhoz. A sorrend minden fajnál azonos, csak a mozgás sebessége változik. Ez az egyszerű mintázat azonban sokáig elkerülte a művészek figyelmét. Horváth és csapata úgy találta, hogy az anatómiakönyvekben lévő ábrázolások közel kétharmada (63,6 százaléka) lehetetlen járásmódot mutat be. A játéknak készült lovak, oroszlánok, tigrisek és más négylábú állatok felét találták hibásnak, de még a természettudományi múzeumokban lévő ábrázolások mintegy 41 százaléka is tévesnek bizonyult.
Elképzelhető, hogy a történelmi korok művészei inkább egymást másolták, mint a természetet. A kőkorszaki ember azonban úgy tűnik, hogy inkább saját megfigyelésére alapozta az ábrázolást, hiszen az 54 százalékos pontossága messze jobb arány a véletlenszerűnél (73,3%).
Az a tény, hogy a tudományos igényű járásábrázolások körében igen magas, 41,1–63,6%-os a hibás esetek hányada, arra utal, hogy sokszor másolással keletkezhetnek: az újabb állatanatómia-könyvek írásakor a szerzők vagy módosítás nélkül átvesznek néhány ábrát korábbi könyvekből, vagy ezekhez hasonló fázisban ábrázolják az állatok járását. Hasonló jelenség léphet föl a múzeumi állatpreparátorok körében is.
Az 1880-as években Eadweard Muybridge fotográfus volt az első, aki mozgó képeken mutatta be, hogyan járnak a lovak és más négylábúak. Horváth és munkatársai ezért három időszakaszra bontották vizsgálódásukat: a prehisztorikus művészetre, a Muybridge előtti történelmi korok művészetére és a Muybridge munkája utáni időszakaszra.
Eadweard Muybridge 1872 májusában kezdte el a lovak mozgásával kapcsolatos kutatásait a kaliforniai Sacramento egyik lóverseny pályáján.
Muybridge munkássága előtt az őskor utáni járásábrázolások hibarátája 83,5% volt, amely érték 57,9%-ra csökkent Muybridge után. E 25,6%-nyi csökkenés logikus módon feltételezhetően Muybridge munkásságának a képzőművészekre kifejtett pozitív hatásaként magyarázható. A Muybridge után készített festményeknél, rajzoknál, domborműveknél és szobroknál a fényképezési technika rohamos és egyre széleskörűbb elterjedése is befolyással lehetett a művészeti járásábrázolások hibaarányának jelentős csökkenésére.
Azt hihetnénk, hogy Muybridge úttörő munkássága óta az elmúlt legalább 120 év alatt az illusztrátorok, a múzeumok állatpreparátorai és a játék állatfigurák tervezői megtanulták már helyesen ábrázolni a négylábúak jármódfázisait, de nem így történt.
Kiderült, hogy a négylábúak ábrázolásának 41,1−63,6%-a hibás, a kereskedelemben kapható játék állatfigurák hibaaránya pedig 50%-os. Mindent egybevetve, a vizsgált összes eset 46,6%-a hibás.
A 307 vizsgált járásábrázolás eseteinél jóval kisebbnek (46,6%) adódott a hibaarány annál, ami véletlen esetben előfordulhat (73,3%), ami arra utal, hogy a szóban forgó szakembereknek mégis van némi ismerete a helyes négylábú járásábrázolásokról.
A lovas szobrok járásábrázolásának 65,5%-os hibaaránya csak 0,4%-kal haladja meg a festmények, grafikák és domborművek járásábrázolásainak 65,1%-os hibarátáját. A leggyakoribb hibafajták a lovas szobroknál, a festményeknél és rajzoknál, illetve a domborműveknél eltérőek. Még az anatómiában jártasnak tartott Leonardo da Vinci lóábrázolása is téves, mert az állat jobb hátsó és bal első lába a talajon van, miközben a másik két lábát felemeli.
