Kétséges, hogy megvalósul-e az általános iskolai lovaglás oktatás széleskörű bevezetése 2014. szeptember elsejével, enged következtetni a Magyar Lovas Szövetség közleménye:
“A május 14-i Kormányülés az iskolai lovaskultúra oktatásra vonatkozó előterjesztést visszaküldte átdolgozásra az előterjesztést előkészítő minisztériumnak.
A Magyar Lovassport Szövetség elnöksége tárgyalta a kedvezőtlen döntést és kinyilvánította, hogy továbbra is fontosnak tartja az iskolai lovaskultúra oktatásának ügyét. A Szövetség a továbbiakban is minden szakmai segítséget megad, hogy a későbbiekben a Kormány számára megfelelő előterjesztés készüljön és kerüljön a döntéshozók elé.
A Kormány döntése nem érinti azokat az intézményeket, amelyekben ma is tartanak iskolai lovaskultúra oktatást.”
A Vidékfejlesztési Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, valamint a Magyar Lovassport Szövetség képviselőiből idén januárban jött létre munkacsoport az általános iskolai lovaskultúra oktatás széles körű bevezetésének előkészítésére. Több hónapos széleskörű szakmai egyeztetést követően március végére elkészült az a koncepció, amely alapján állami finanszírozás mellett 279 általános iskolában 320 lovarda részvételével idén ősszel megkezdődhetett volna a lovaskultúra oktatás.
Az oktatás állami finanszírozásban valósult volna meg. Az előzetes kalkulációk szerint a teljes rendszer üzemeltetése a 2013/14-es tanévben 3 milliárd 150 millió forintba került volna, majd – a felmenő rendszerű oktatás miatt -, az oktatásban résztvevő gyermekek létszámával együtt a finanszírozásra szánt keretet is évről évre emelni kellett volna.
2014.06.06. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Forrás: Magyar Lovas Szövetség, Fotó: Schuch Lili canva.com
Frissítve: 2022.08.10.
Emlékez(z)ünk egy különleges „Fehér lóra”, melynek legendáját a Képes Krónika és Anonymus lúdtollának betűsor folyama mellett az ezeréves szájhagyomány is őrzi, s színesíti.
Történhetett úgy 1120 évvel ezelőtt, Kr.u. 894 táján, hogy a keletről szorongatott magyar törzsek a Kárpátok bércein áthatolva, a Felső-Tisza mentén megpihenve, a helybéli szlávokkal „elegyedve”, bő vizet és jó füvű legelőket leltek maguk és vándorállataik részére. „Fürkész-fülesek” hírére, a még dúsabb lehetőségek reményében, Kürd vezér fiát, Kusidot a pannóniai földek kikémlelésére nyugatra, az akkori morva fejedelemség területére küldték. A kedvező hírekkel érkező „vitézt” – most már követként – a magyarok ajándékával, egy dúsan felszerszámozott Fehér lóval visszaküldték Szvatopluk morva fejedelemhez. Szvatopluk az ajándékot örömmel elfogadta és cserébe pannóniai földet, füvet és vizet ajándékozott Kusidnak. Ezt a gesztust a magyarok jelképes cserének értékelték és „tulajdonukba” foglalták az „Aranykertet”, Pannóniát. Lovat adtak a Honért!
És! Mellesleg, „első” lovunk patanyomán az „ősebb-honosok” helyi tapasztalatát is hasznosítva rájöttünk, hogy letelepedve, a zimankósabb telekre is tartalékolni kell takarmányt az állatoknak. Magyarítottuk a pázsit, a széna, a kazal, a petrence, a kasza, a gereblye, a villa, a jászol, az abrak szavakat. Államot alapítottunk és a „vitézlő” portyák mellett – majd, helyett – földet műveltünk és állatokat tenyésztettünk. Ló-mítosz közegében „lovas-nemzetté” váltunk.
E mítoszhoz hozzájárult az örök időkre világelső, 54 versenyben veretlen Kincsem. Kisbér, az epsomi derby büszke nyerője. Imperiál, az utóbbi évtizedek „aranyszőrű csodája”. Telivértenyésztésünk rangsorolt értékei. Napjaink világverő lovai közül is kiemelendők a háromszoros európai- és kétszeres világbajnoki aranyérmes fogatlovak: a szilvásváradi lipicai 631 Conversano XX-11 (Konvi), és a 73 Favory XX-12 (Hetvenhármas), valamint a Mezőhegyesen tenyésztett ügető, Újságíró.
Az 1120 éves Fehérló legenda óta sokszorosan meghaladja az 1120-at a világszerte elismert magyar lovak száma. Becsülendő nemzeti értékünk a ló!
*Kiegészítés 2014-ben: És! A VB-aranyosok sorában négyszeresen kitűnő, erdélyi havasok szülöttje, a „fehéren” szürke Mítosz.
Élt 71 évet. Élt, hitt, küzdött, alkotott. Sikerrel haladt a választott úton. Élő emlékét őrizzük. Némely útelágazásnál lépést váltott, de töretlen hittel, felszegett fejjel lendült tovább, a magyar lótenyésztés, lovassport és lóversenyzés büszke küldetéstudatával. Kódolt tehetségével, pallérozott tudásával, hajlíthatatlan akaratával, igazolt eredményeivel gyűjtött rajongó barátokat, együtt-haladó, tisztelő követőket, de a tempóvesztők között akadtak sértett kritikusai is.
Fotó: Schöffer Jenő
Átgondolt tudással tenyésztett félvért, telivért, lipicait. Vakmerő kacérsággal szállt nyeregbe, ült bakra, és valamennyi szakágban mérkőzött a legjobbakkal, a lótenyésztés ivadékvizsgálatának jövőt-formáló reményével. Száguldott autókkal, vezetett repülőgépet, igaza igazán bátran ütközött idegenekkel is. Baráti társaságban sziporkázó humorral bűvölt meghitt hangulatot.
Ő volt Egri Zoltán.
Huszonéves első személyes találkozásunk sajátos volt. Keszthely. Sírkert. A 26 éves kitűnő kerteskői munkatársamat – neki keszthelyi diákbarátját – búcsúztattuk. Hívásomra hátrahagyta a szeretett síkvidéki Orosházáját, és a Bakony tetején, Kerteskőn foglalt ménesvezetői széket. S Bábolna új mechanizmusa tüzében kialakult egy hegyet belakó, technológiát korszerűsítő telivértenyésztői sikerkarrier, Derby-nyerőkkel és a Hármas Korona győztes Bilbaóval igazolva.
Ő volt Egri Zoltán.
Majd penzumváltással és családújítással a végső nagy mákony, a Bükk hegység Szilvásvárada, és a lipicai ló következett. Hitelesítő igazolásként szolgáljon az OMÉK-nagydíj, a világbajnoki aranyérmek sora a patanyomokban, és az össznépi történelmi siker, az 1984. évi fogathajtó világbajnokság megszervezése – amely mérföldkő, s cövek az új évezred magyar lótenyésztésének jövőalkotásához is.
Ő volt és marad Egri Zoltán.
Kortársunk, munkatársunk, barátunk volt és marad, aki tartalmas életet élt, akinek életműve példaértéket hordoz, s akinek élő emlékét őrizni kötelességünk, mert csak az hal meg, akit elfelejtenek.
Június 14-én, szombaton két lovas vesztette életét terepversenyen történt balesetben, Németországban és Nagy-Britanniában, csupán pár óra különbséggel. Ezen a tragikus napon Luhmühlenben egy ló is elpusztult.
Benjamin Winter
A lovastusa közösséget sokkolta a fiatal német lovas, Benjamin Winter halál a Luhmühleni Nemzetközi Military Versenyen.
Benjamin második lovát, Ispot lovagolta CCI4*-on, amikor a 20-as ugráson (asztal) bukott. A 10 éves herélt nem sérült meg a rotációs esésben. A német lovas korábban hibátlanul, alapidőn belül teljesítette a pályát első lovával, Wild Thing Z-vel.
Ingmar De Vos, a FEI Biztonsági Szakértője a következőket nyilatkozta a balesetet követően: „A legmélyebb sajnálattal és szomorúsággal tudatjuk, hogy Benjamin Winter halálos balesetet szenvedett a luhmühleni CCI4*-os versenyen. Az egész sport nevében legmélyebb együttérzésünket szeretnénk kifejezni Benjamin családjának. Minden FEI versenyen a lehető legnagyobb figyelmet fordítjuk a lovak és a lovasok biztonságára és jólétére, de mindezek ellenére sajnos előfordulnak tragikus balesetek.”
Liberal
Korábban a nap folyamán a Tom Crisp által lovagoltLiberal a hetes ugrás után összeesett és elpusztult. Tom nem sérült meg az esésben, Liberalról „nagyszerű barátként” emlékezett meg. Liberal feltehetőleg aortarepedést szenvedett.
„Az aortarepedés rendkívül alattomos betegség. Előzményeképpen az aorta fala a szív mögött kitágul, vagy akár enélkül elvékonyodik és egy adott pillanatban megreped”, mondta el kérdésünkre dr. Pallós Andrea lógyógyász specialista. „Nem kerülhető el és nem is előzhető meg. Hajlamosító tényezők lehetnek a stressz, a kemény edzés, a genetikai örökség. Ha a megelőző folyamat, az aortafal gyengülése és/vagy kitágulása létrejön, csak idő kérdése, mikor hal meg a ló, vagy az ember, mert ez sajnos humán vonalon is hasonlóan így történik. Viszonylag gyakori halálok fedezőmének esetében,de egy átlagos hobbilóval is ugyanúgy megtörténhet.”
Jordan McDonald
A 30 éves Leicestershire-ben élő kanadai lovas a somerseti Nunney Nemzetközi Military Versenyen lovagolt kezdő kategóriában, amikor halálos balesetet szenvedett. A versenyt nem folytatták, az elmaradt kategóriákat vasárnap pótolták.
Graeme Thom, a kanadai Military Bizottság elnöke így nyilatkozott: “Az egész kanadai lovastusa közösséget megrázta ez a tragikus hír.”
Merre tart a lovastusa?
Luhmühlenben sajtótájékoztatót tartottak Benjamin Winter CCI4*-on bekövetkező tragikus balesete után.
Mark Phillips – pályaépítő:
„Nagyon rosszul érzem magam. Olyan pályát terveztünk, amit sokan könnyebbnek gondoltak a tavalyinál. Tökéletes körülmények voltak, jó talaj, napos idő – de túl sok esés történt. Hat lovas leesett, ketten buktak – ez túl sok. Ma a problémák (esések) legtöbbje egyszerűnek gondolt akadályokon történt.
Az akadály, amin Ben Winter bukott, egy egyenes vonalon levő ugrás, ami már öt éve itt van. Az ötös és hatos ugrás egyenes vonalon van. Ha ezeken az egyszerűen meglovagolható akadályokon ilyen súlyos balesetek történnek, az aggodalomra ad okot. Merre tartunk? Mit csináljunk? Ez történhet, ha a lovasok nem figyelnek eléggé az akadályokra, ami hibákhoz vezet, de senki se akart ekkora hibát, mint ami ma történt.
Korábban két esés történt az akadályon a Német Bajnokságok alatt: Andreas Ostholt és Andreas Dibowski szenvedtek itt balesetet korábban. Egyikük “túlugrotta” az akadályt, a másik eset pedig hasonló volt a mostanihoz. Ez egy olyan akadály, aminél a lovasnak lassítania kell és időt adni a lónak az ugrásra. Beszéltem ma Chris Bartle-vel (a német lovastusa csapat edzője), ő ugyanezt mondta Ben Winternek, amikor együtt nézték végig a pályát. Sajnos, Ben nem tett így és túl nagy árat fizetett érte.”
David O’Connor – FEI Biztonsági Szakértő:
„Nagyon fontos, hogy felismerjük a történtek súlyát. Minden sportban az érintett szervezetek nagyon komolyan próbálják minimalizálni a kockázatot minden szempontból. Az akadályoktól, a pályatervezéstől a képzésen át a minősülésig – annyi minden került kidolgozásra az elmúlt években. Emberek vagyunk, sportolunk, és előfordul, hogy egy kockázatosabb sportot választunk. Senki, aki nyeregbe ül, nem várja, nem tervezi vagy nem gondolja, hogy balesetet fog szenvedni. Ez egy tragikus baleset, a kockázatot nem lehet megszüntetni. Lehetetlen. Nem lehet a sportot biztonságosabbá tenni annál, amilyen maga az élet.”
Gillian Rolton, a versenybíróság tagjaBenjamin lovaglásáról beszélt:
„A kontrol központban ültünk. Láttuk Ben első lovaglását. Hibátlanul ért körbe, jól ugrott. Egyszer már megugrotta azt az akadályt. A második lovával haladt körbe a pályán. Kiegyensúlyozottnak tűnt az akadályok között. Már csak azt láttuk, amikor a földön volt, semmit sem láttunk, ami előre jelezte volna, hogy ez fog történni.”
Dr. Annette Lorey-Tews vezető orvos:
“Szerencsétlen baleset volt. Arccal ért földet. Bevérzés keletkezett az agyban. Próbáltuk megmenteni, intubáltuk a helikopterben. Nem tudtuk megmenteni az életét.”
Egyik legfontosabb nemzeti ünnepünkről, az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról jó néhány vers íródott. Íme néhány közülük:
Amadé László: A szép fényes katonának
A szép fényes katonának
arany, gyöngy élete,
csillog-villog mindenfelől
jó vitéz fegyvere.
Szép élet! Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
Hopp, hát jöjjön katonának
ilyet ki szeret!
Szikrát üt a paripája,
nagy városon nézik,
hogy jó lovas és vitéz is,
mindenütt dicsérik!
Szép élet! Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
Hopp, hát jöjjön katonának
ilyet ki szeret!
Pintér Mihály: Hős-Dal 1848-ad évi tavaszutó hóra
Ne keseregj, ne szomorkodj magyar szűz!
Majd szeretőd homlokára babért fűz:
Vitéz legényt illet csak a zöld babér,
Katonának nincsen ennél drágább bér.
Közlegényből lesz a hadnagy s
kapitány,
Acél-patkó lova lábán szikrát hány;
Ily dicső a magyar finak élete
De van is a lányok előtt keleté.
Ne siránkozz, vígan légy itt lány-
sereg!
Hol vitézi dal zengedez, s kard
csereg.
Három évre visszatérünk, szép
szüzek,
Addig is hát Isten légyen véletek.
Arany János: Nemzetőr-dal
Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom…
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.
Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem, igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt
engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.
Mentovics Éva:Bátor huszárok
Lendül a kardjuk,
csillan a lapja.
Bátor huszárok
készülnek harcba.
Dobban a patkó,
indul a vágta,
harsan a kürtszó,
senki se gyáva.
Pirkad a hajnal,
nap tüze éled,
felszabadítják
a magyar népet.
Sarkady Sándor: Fel!
Itt az óra,
itt az óra!
Aki vitéz
fel a lóra!
Rajta vagyok, rajta máris-
vitéz volt a nagyapám is.
Steve Harris, A Touch of Love – A szeretet érintése
Az USA-t néha tényleg nem lehet másnak nevezni, mint a korlátlan lehetőségek hazájának. Tavaly Renóban a nevadai Live Stock Rodeo Centerben az évenként megrendezett Wild Horse and Burro Show-n megtörtént a majdnem lehetetlen: egy idősebb férfi Arizonából és egy fiatal “musztángmániás” újságírónő ebédszünetben véletlenül egymás mellett ültek a légkondicionált teremben. Ó, Németországból? Ó, Arizonából? Mit csinálsz itt? Musztángokat fényképezek, és te? Itt van a “round pen”-em, azt akarom bemutatni. Milyen round pen? Egy portaflex round pen…
Ekkor aztán végre leesik a tantusz. Nem érdeklődtem én már valami ilyesmi iránt elutazásom előtt az interneten? Portaflex… hiszen ebbe botlottam, amikor egy lókiképző, méghozzá… “Hé, talán te vagy Steve Harris?” “Nem lehet igaz, te vagy az a német lány, aki interjút akart kérni tőlem?” Kicsi a világ…
Lószeretet kisgyerekkortól kezdve
Steve Harris 1940. december 2-án született, lovak iránti szeretete azonban már szó szerint az anyaméhben kifejlődött. Már gyerekkorában hozzászokott a lovakhoz. Anyja elmesélése szerint már lovagolt, mielőtt még világra jött volna, mert anyja a terhesség alatt sem mondott le a lovaglásról. Apja már csecsemőként is magával vitte lóháton Arizona tájain.
Gyerekként – meséli Steve Harris – a lovak még játékok. Csak kamaszkorában vált számára a ló játékból “munkaeszközzé”. Legnagyobb álma az volt, hogy cowboyként dolgozhasson egy ranchen. De velünk, európaiakkal ellentétben, akiknek az ilyen fiatalkori “agymenései” a legkevésbé sem megvalósíthatók, egy arizonai ifjú számára ez nagyon is reális cél lehet.
Steve Harris egész életében lovakkal foglalkozott, és fiatal éveiben ugyanúgy kezelte őket, mint az Államokban a legtöbb kiképző és cowboy – olyan módon, ami Európában talán már állatkínzásnak tekinthető… Aki azonban már látta valaha a sivatagos államokat, Arizonát, Nevadát és Új Mexikót, hamar beismeri, hogy egy ilyen országban elkerülhetetlenül nyers emberek nőnek fel, és durva szokások uralkodnak. Steve azonban nem maradt meg örökre a lókiképzés és lovaglás e régen bevált útján. 1985-ben megtanult másképpen bánni a lovakkal, tiszteletben tartani lényüket és mélyebben megismerni őket.
Tisztelet és bizalom
Apropó tisztelet – tiszteletre, ami valószínűleg az ember és ló közötti kapcsolat legfontosabb feltétele, Steve Harris szerint lényegesen hamarabb szert tesz, ha az ember a lovak nyelvén kommunikál négylábú barátjával. Ha valaki lóval akar dolgozni, úgy kell viselkednie, mint egy másik lónak. Vagyis a lóval a testbeszéd és gesztikulálás segítségével kell megértetnie magát. Néha már egy pillantás is elég a helyzet tisztázására.
Steve Harris életében rengeteg tapasztalatot gyűjtött a lovak kiképzésében. Dolgozott vadlovakkal és olyanokkal is, amelyek emberi környezetben nőttek fel. A kérdésre, hogy vad vagy szelíd lovakkal dolgozik-e szívesebben, nem akart konkrétan válaszolni. Egyrészt vonzza, hogy különösen problémás belovagolt lovakkal foglalkozzon, illetve a tulajdonosukat segítse tanácsaival. Másrészt a vadlovak lényegesen érzékenyebbek és figyelmesebbek. Ez leegyszerűsíti a munkát, és hamarabb látszik az előrelépés. Végül is a “suttogást” másoknak nem kell meghallaniuk, ennek titokban kell maradnia. A lovak kommunikálásához ennek semmi köze. A lóval való kommunikáció nonverbális nyelven alapul, amelyet bárki megtanulhat. A megfelelő mozdulat megfelelő helyzetben a megfelelő időben – egy ló számára ez sokkal többet mond, mint ezer szó, amelyet a ló legnagyobbrészt amúgy sem értene meg.
Steve Harris nagy súlyt fektet az érintésekre. Ezért fejlesztette ki a “Touch of Love” módszert, amely egy bemutató videó forgatásából keletkezett. Ebben bemutatta a nézőknek, hogyan kell közeledniük egy lóhoz, és első alkalommal megérinteniük. Ez a megfogalmazás persze tulajdonképpen hibás, mert Steve Harris szerint a lónak kell közelednie az emberhez, nem pedig fordítva. Az első kapcsolatfelvételnél Steve-nek az a célja, hogy a lovat egész testén megérintse, s így mutassa meg, hogy nem bántja. “Ne félj” – ez az üzenet, amit Steve Harris érintéseivel közvetíteni akar.
A kiképzés alatt azt az érzést kelti a lóban, hogy minden az ő szabad akarata szerint történik. Ha egy ló úgy dönt, hogy elfordul tőle, hagyja. Még “segít” is neki. Ha ezzel szemben úgy határoz, hogy mégis marad, ezt csak néhány lépésnyire attól a helytől teheti meg, ami mellett valójában döntött.
Tervek
Steve Harris már régebben életre hívta a “Native American Mustang Educational Institute”-ot, röviden NAME-t. Célja az, hogy az indiánoknak megtanítsa, hogyan kell befogni a lovakat és a horsemanship módszerével dolgozni velük. Kezdetben kevés megértésre talált Amerika őslakosainak körében. Egy ilyen ajánlat egy fehértől, aki ráadásul még keresztény is, nem nagyon tetszett nekik. Steve Harris azonban tudásával meggyőzte őket. Megmutatta nekik, hogyan dolgozik a lovakkal, és tájékoztató hirdetéseket adott fel a lapokban. Az eredmény számos érdeklődő indián ranchtulajdonos volt, akik Arizonában nagy számban élnek. A hirdetés éppen a turistaszezonban jelent meg, amikor sok kisegítő munkaerőre van szükség a rancheken. A legtöbb indiánnak nem sok fogalma volt a cowboyéletről, így először meg kellett ismertetni őket az új feladattal. Ehhez állt rendelkezésre Steve Harris. Ezt nemcsak indiánok iránti szeretetéből teszi, hanem keresztény hitéből is, mert véleménye szerint az indiánok hitükkel a természetben, a teremtésben és a földben képesek továbbvinni Jézus tanításait – a lovakkal való bánás tekintetében is.
Meglepőnek tűnhet, hogy éppen az indiánok, akik nálunk még mindig a lószelídítés mestereinek és merész lovasoknak számítanak, elfelejtették volna a lovak, különösen a vadlovak kezelését. A vadnyugat azonban már nem létezik, így az indiánok is alkalmazkodtak az új életkörülményekhez.Rezervátumaikban még mindig nagy számban kóborolnak vadlovak. Steve-nek már magának is volt dolga a nyugat “élő legendáival”, amikor elindult egy állítólag befoghatatlan, kóbor musztáng mént befogni. Sokaknak tört bele a bicskája a feladatba, és néhányan már le akarták lőni az állatot – akkoriban még nem létezett törvény, ami megtiltotta volna az ilyesmit. Steve tehát kilovagolt, hogy megkísérelje az állítólagos lehetetlent, közben egy régi indián trükköt használt. Egyszerűen a legteljesebb nyugalomban követte a vadlovat néhány napon át tisztes távolságban, aztán megfordult, és hazafelé lovagolt. Az eredmény: a ló követte, és könnyen be lehetet fogni. Talán ennek a vadlónak a befogásának is köszönhette, hogy Steve tekintélye megnőtt az indiánok között.
Steve Harris további kezdeményezése egy cowboyiskola. Indián-programjához hasonlóan itt is arról van szó, hogy megtanítsa az embereket horseman módjára bánni a lovakkal. Itt szintén vadlovakkal dolgozik, amelyeket az indiánrezervátumokból szerez be. Európában is gondoskodni szeretne arról, hogy iskolája ismertté váljon. Végül is anyja svéd, apja ír származású. A legszívesebben egy ideig Európában utazgatna, és problémás lovakkal dolgozna. Ha olyan lóval kell dolgoznia, amely lovagolhatatlannak vagy bakkolósnak számít, ami nemritkán előfordul, először a tulajdonosával vezetteti elő, és megnézi a munkáját. Ezután egy fél órát dolgozik a lóval, ezzel megmutatja, hogy mindig az embertől, kisugárzásától és lovakkal való bánásmódjától függ, hogyan reagál a ló. A tulajdonossal folytatott beszélgetésekkel és saját ötleteinek bemutatásával megpróbál segíteni az ember-ló párosnak. Steve Harris sok ilyen lótulajdonossal még ma is jó barátságban van.
Másik barátja a már nálunk is jól ismert és értékelt Monty Roberts. Sokat tanult tőle, és időnként együtt is dolgoztak. 1999-ben és 2000-ben is hónapokon át együtt volt Montyval egy szeminárium-túrán, ami számára kitűnő lehetőséget nyújtott szélesebb közönség előtt is bemutatni portaflex round penjét. Az USA-ban sok kiképző – főleg azok, akiknek gyakran akad dolga különösen nehéz lovakkal vagy vadlovakkal – nagyra értékeli ezt a rugalmas és a ló és lovas számára veszélytelen round pent. Nem csoda, hogy a portaflex rendszer bemutatása 1999-ben a Wild Horse and Burro Show-n sokak érdeklődését felkeltette, többek között Bryan Neubert musztángtrénerét is, akit lapunk hasábjain korábban már bemutattunk Önöknek. Steve Harris és Monty Roberts évek óta dolgoznak együtt szemináriumokon, anélkül hogy az egyik a másiktól “ellopott” volna valamit. Éppen ellenkezőleg: lényeges különbségek vannak a join-up és a touch of love módszerek között, miáltal azonban a két tréner optimálisan kiegészíti egymást.
Steve Harris az ember és ló közötti kapcsolatot és egymással való viselkedést, bánásmódot az ember és ember közti kapcsolatra is alkalmazza. Számára azok az emberek, akik tudnak bánni a lovakkal, olyan emberek, akik más emberekkel is jól tudnak bánni.
Steve egyszer már átruccant Európába, Franciaországban utazgatott a lóbarát kiképzés dolgában. Sajnos akkoriban még nem volt lehetősége rá, hogy más európai országokat is felkeressen, amit, ahogy az interjú során többször említette, nagyon sajnált. Szeretne minél többet utazni a világban, hogy mindenféle embert és lovat megismerhessen, hogy segíthessen, ahol tud. Ha minden igaz, hamarosan Németországba is ellátogat, ahol széles közönség előtt mutathatja be tudását és adhatja át tapasztalatait a horsemanship híveinek.
Szöveg: Karin Tillisch
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.02.
Kutatók éveken keresztük több ezer zebra mozgását dokumentálták Afrikában, amiből kiderült, hogy a csíkos patások szezonális vándorlásuk során akár 500 kilométert is megtesznek.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) más állatvédő szervezetekkel együttműködésében GPS-nyakörveket helyezett nyolc kifejlett alföldi zebrára (Equus quagga), majd két éven keresztül figyelte mozgásukat a namíbiai Chobe-folyó és a botswanai Nxai Pan Nemzeti Park között, melyek távolsága légvonalban 250 kilométer, oda-vissza 500.
A kutatók szerint az oda-vissza légvonalban 500 kilométeres távolság nagyobb, mint amelyet a csíkos gnúk tesznek meg jól ismert szezonális vándorlásuk alatt a Serengetin.
A tanulmánynak figyelemre méltó természetvédelmi jelentősége van, hiszen világszerteszámos állatfaj vándorlása súlyosan veszélyeztetett, a fekete kontinens egyéb területein élő zebrák migrációját pedig kerítések és más, javarészt ember által alkotott fizikai korlátok nehezítik.
Szintén fontos tanulság, hogy a megfigyelt migráció teljes egészében a Kavango Zambezi Határokon átívelő Természetvédelmi Területen, a világ legnagyobb, több országot felölelő védett régiójában zajlik. A 290.000 négyzetkilométeres terület Namíbián, Botswanán, Zimbabwén, Zambián és Angolán ível át, és az olyan nagyobb kiterjedésű természetvédelmi megközelítéseket példázza, amelyekre a világ még fennmaradt, nagy léptékű szárazföldi migrációinak védelméhez szükség lesz.
A szakemberek szerint az eredmények kihangsúlyozzák a határokon átívelő természetvédelmi területek fontosságát. A tanulmány maga pedig kulcsszerepet játszik egy, a KAZA-n belüli vadvédelmi folyosó kialakításában.
A kutatók kihangsúlyozták, hosszú távú megfigyelésekre van szükség annak igazolására, hogy éves és állandó vándorlásról van-e szó, illetve, hogy ez genetikailag kódolt, vagy tanult magatartás-e.
Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára és Farkas Sándor országgyűlési képviselő, a szervezőbizottság elnöke a 2015-ös fábiánsebestyéni fogathajtó világbajnokság sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a jövő évi VB-re 140 millió forintos fejlesztési forrást kapnak a szervezők.
Budai Gyula elmondta, hogy a kormány nemcsak a kiemelt lovas rendezvényeket, hanem a létesítmények fejlesztését is támogatja, amelyek közé tartozik például a Nemzeti Lovarda fejlesztése. Ezen felül kiemelten támogatják az úszás és a kölyökatlétika mellett a lovasoktatás bevezetését az általános iskolákban.
Farkas Sándor kiemelte, hogy a Fábiánsebestyénre tervezett világversenyre többek között egy lelátórendszert építenek a támogatás felhasználásával, amely nagy könnyebbséget jelent a nézők számára esős időben.
Budai Gyula államtitkár a fábiánsebestyéni fogathajtó versenyről
Lázár Vilmos újult erővel a bakon és az elnöki székben Interjú – Lázár Vilmos a Magyar Távirati irodának nyilatkozott
Lázár Vilmos hétszeres világbajnok fogathajtóként és a Magyar Lovassport Szövetség elnökeként egyaránt nagy és merész terveket sző: mint versenyző már a jövő évi kettes vb-re készül, mint sportvezető pedig az egész lovas ágazatot megreformálná, továbbá szeretné, ha Budapest adna otthont a Lovas Világjátékoknak.
A kép illusztráció
A 43 éves hajtó olyannyira csalódásként élte meg tavaly augusztusban, hogy a kecskeméti kettes vb-n sem ő, sem a magyar csapat nem nyert aranyérmet, hogy úgy érezte, számára befejeződött a versenysport, s inkább vállalkozásaira, illetve elnöki teendőire koncentrál. Azonban a vecsési nemzetközi viadalon győzelemmel tért vissza.
“Tavaly augusztus óta egyáltalán nem fogtam szárat a kezembe. Aztán meglátogattam Zolit a zánkai edzőtáborban, s ott mondta, hogy üljek fel a bakra és nézzem meg a fogatát. Majd három héttel a vecsési viadal előtt közölte velem, hogy kialakult a négyesfogata erre az idényre, s olyan kiváló lovak maradtak ki belőle, mint Favory vagy Koppány. Megkérdezte, nincs-e kedvem elindulni velük Vecsésen. Biztos, hogy Kecskemét miatt hiányérzet maradt bennem, mert szinte azonnal igent mondtam rá. Egy sportolónak mindig vágyálma, hogy a csúcson vonuljon vissza” – mesélt visszatéréséről Lázár Vilmos, aki a vecsési sikere után adott exkluzív interjút az MTI-nek.
Kifejtette, egy éve ő vette rá testvérét, a hatszoros világbajnok Zoltánt, hogy négyesről váltson vissza kettesre a kecskeméti vb miatt, most viszont fordítva történt, mert Zoltán győzte meg, hogy folytassa a versenyzést. Elárulta, kevés ideje miatt a lovakat öccse tréningezi, ő végzi velük a munka nagy részét, azaz heti egy-két edzést leszámítva neki csak annyi dolga van, hogy hétvégén a versenyeken felüljön a bakra és hajtson.
“A családom a megmondhatója, mióta újra hajtok, sokkal nyugodtabb vagyok. Egyszerűen számomra ez egy örök szerelem, amelyre szükségem van. De az ember rögtön előre tekint, már a jövő évi franciaországi kettes vb lebeg a szemeim előtt. Ott szeretnék szépen búcsúzni” – mondta Lázár, aki nem fájlalja, hogy a fogathajtás királykategóriájában, a négyesek között nem futott be nagy karriert. Ezt azzal indokolta, hogy egyrészt valószínűleg soha nem lesz olyan nagy lóállományuk testvérével, hogy két ütőképes négyesfogatot tudjanak összeállítani, másrészt elnöki és üzleti teendői nem teszik lehetővé a megfelelő felkészülést. “Ettől függetlenül 2006-ban megpróbálkoztam vele és nem is voltam ügyetlen, mert volt olyan verseny, amelyen megnyertem az akadályhajtást például Ijsbrand Chardon, a sportág egyik legnagyobb alakja előtt. Akkoriban édesapánk már halálos beteg volt, de az utolsó versenyen, amelyet látott, a 2006-os fábiánsebestyéni viadalon sikerült valóra váltanunk egyik álmát, hogy mindkét fiát lássa négyesfogattal versenyezni”.
Lázár Vilmost tavaly februárban választották meg a hazai szövetség elnökének. Ezzel kapcsolatban elmondta, már nem akart plusz feladatot a nyakába venni, de annyi mindent kapott a lovassporttól, hogy úgy érezte, kötelessége elvállalni az elnöki tisztet, amennyiben a lovas társadalom benne bízik, hogy felvirágoztassa Magyarországon az egész lovas ágazatot, amely megítélése szerint kissé “lesajnált és üldözött” maradt a rendszerváltást követően is.
“Nagy lendülettel vágtam a munkába, de három hónap után rájöttem, hogy nagyjából három titkárnő főnöke vagyok, a névjegykártyára ráírhatom, hogy elnök vagyok, de engem nem ez motivál, súlytalannak éreztem magam. Volt egy olyan elnökség, amely a szakági elnökökből állt, az összes befolyó pénzt pedig elvitték saját szakágukba, így pedig nem az egyetemes lovassport érdekei érvényesültek. Én ezt így nem akartam tovább csinálni. Ezt nem elegáns nyíltan kimondani, de szőrmentén azért jeleztem, hogy úgy vállalom az irányítást, ha a tíztagú elnökségről áttérünk egy héttagúra, amely fiatal, ambiciózus szakemberekből áll” – beszélt Lázár az idén februári alapszabály-módosító közgyűlésről, amelyet történelmi eseménynek nevezett, mert szerinte tudatára ébredt a lovas társadalom. “Konstruktív beszélgetést kezdeményeztünk, hogy mindenki mondja el a véleményét. Sokan voltak, akik eleinte úgy vélekedtek, minden jó úgy, ahogy van, de a végén felálltak és azt mondták, meg vagyunk győzve. Ez olyan összefogást és egységet teremtett, ami példátlan. Ez nem egy diktatórikusan ráerőltetett vélemény és változtatás volt”.
Ennek nyomán az átalakult hétfős elnökségben mindössze két szakág, a fogathajtás és a díjugratás képviselteti magát, mellettük viszont fiatal, lendületes, üzleti életből érkező managertípusú emberek érkeztek a vezető grémiumba. Lázár kifejtette, hogy szinte minden sportági szövetség az olimpiai ciklushoz igazítja a tisztújítást, de a lovas társadalom a februári közgyűlésen azt is elfogadta, hogy a lovas szövetség ezt a parlamenti választásokhoz igazítsa, mert “az határozza meg igazán a lehetőségeket, s olyan ember kell, aki igazán tudja tolni a szekeret”. Kijelentette, ő nem egy ciklusra tervez, mert hosszútávú és nagyszabású tervei vannak, így reményei szerint 8-12 év alatt sikerül felvirágoztatni a lovassportokat és az egész ágazatot.
“Elsődleges célunk, hogy presztízst adjunk a lovassportoknak. Egy leparasztozott sportágból elegánsat csináljunk, amely ugyanakkor minden társadalmi réteg számára fogyasztható szórakozást nyújt” – beszélt terveiről Lázár. “Ezt csináltuk meg a decemberi Lovas Világkupával, s ez a célunk az egész lovassporttal. A másik nagyon fontos teendő a sportág tömegbázisának növelése. Éppen ezért szeretnénk, ha az iskolai oktatásba is bekerülne ez a tradicionális sport. Jelenleg mintegy 70.000 ló, 10.000 lovas és 4.000 versenyző tartozik ebbe a családba, nekik szeretnénk állandó programokat szervezni, hogy érezzék, egy közösségbe tartozunk. Számunkra a hobbilovasok is ugyanolyan fontosak, őket eddig senki nem fogta össze, de a szövetség most ezt is szeretné felvállalni”.
A lóversenyzéssel kapcsolatban elmondta, hogy jelenleg egymilliárd forintjába kerül az államnak, s azt szeretné, ha ez az ágazat ugyanúgy nyereségessé válna, ahogy az egész világon az, mert így nem vinné, hanem hozná a pénzt az államnak, továbbá forrása és motorja lehetne a lovassportoknak. Ehhez szerinte kell egy új Nemzeti Lovas Központ a Kincsem Park területén, amely szintén összefogná az egész lovas társadalmat. Ez a helyszín később otthona lehetne a távlati tervei között szereplő, négyévente megrendezendő Lovas Világjátékoknak, amelyen az összes szakág világbajnokságát rendezik.
“Abban bízunk, hogy olyan terveket teszünk le a kormány asztalára, amely garantálja, hogy öt éven belül nyereségesé teszi a lóversenyzést, s így megéri ezeket a terveket segíteni, támogatni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a veszteségekre nem lehet a jövőt alapozni. Éppen ezért megcsináltuk konkrét számokkal a konkrét intézkedési tervünket, amelyet már korábban eljuttattam a miniszterelnökhöz kérve ehhez az állam segítségét. Ez nem egy ilyen szép vágyálmokat megfogalmazó lányregény” – jelentette ki Lázár. Hozzátette, a lovassport már csak azért is fontos lehet az államnak, mert szoros összefüggésben van az állattenyésztéssel, a mezőgazdasággal, a lakosság megtartással vidéken és a vidékfejlesztéssel, amely szintén célja lehet a kormánynak és újabb bevételi forrása lehet a központi költségvetésnek.
A távlati célként említett Lovas Világjátékokkal kapcsolatban kifejtette, hogy a terveket elkészítették, a megfelelő helyekre eljuttatták, innentől már csak arra várnak, hogy más is meglássa benne a fantáziát. Kiemelte, hogy amit főbb célokként kijelöltek, azaz presztízst és tömegbázist teremteni a sportágnak, azt önmagában megtestesíti a Lovas Világjátékok, amely ráadásul olyan pozitív hozadékokkal rendelkezik, mint országimázs-építés vagy más területek számára is kedvező gazdasági hatás.
“A Lovas Világjátékok központja a megújuló Kincsem Park lenne, de nem csak ott lennének a versenyek, mert itt is rendhagyó ötleteink vannak. A távlovaglás nem arról szólna, hogy kilovagolnak a szabadba, hanem felmennének a Budai Várba, onnan el a visegrádi várhoz, majd vissza, hogy megmutassuk az ország szépségeit és történelmét a világnak. De a díjlovaglás is lehetne mondjuk a Hősök terén” – fogalmazta meg ezzel kapcsolatos terveit Lázár.
Kincsem – Legenda két felvonásban a Thália Színházban
Emlékpark, számtalan könyv, tanulmány, cikk, majd film után most színpadon is bemutatkozik Kincsem, a „Magyar Csoda”.
A legendás versenyló történetét ezúttal a világot jelentő deszkákon mutatják be: a darabot Bereményi Géza rendezésében a Thália Színház viszi színre, a nagyérdemű pedig április 5-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Thália Színház együttműködésében láthatja először.
Kincsem
– legenda két felvonásban –
Szereplők: Gáspár Sándor, Gubás Gabi, Mohai Tamás, Szombathy Gyula, Molnár Piroska, Pindroch Csaba, Szegezdi Róbert, Egri Bálint, Mészáros András, Kovács Vanda, Vida Péter, Hunyadkürti István.
Író és rendező: Bereményi Géza
Helyszín: Thália Színház, Budapest
Jegyvásárlás: online a www.btf.hu, valamint a Thália Színház jegypénztárában és a Budapesti Fesztivál ésTurisztikai Központ Közönségszervezésén (1061. Liszt Ferenc tér 11. T: 468 3311 T: 403 0551 jegy@fesztivalvaros.hu).
További előadások:
május 27. Kedd, 19:00
Kincsem: legenda két felvonásban
A darab talán legnagyobb érdekessége, hogy a címszereplő legenda meg sem jelenik majd a színen. Bereményi Géza műve sokkal inkább a verhetetlen csoda körüli körtáncot mutatja be, amely fenekestül felforgatja az őt körülvevő, szorosan hozzá tartozó emberek életét.
Hogyan hat minden idők legeredményesebb lovának felbukkanása a tulajdonos-tenyésztőre, a trénerre, a zsokéra, a lóápoló istállófiúra vagy a szépasszony grófnőre? Mi módon változtatja meg Kincsem az életüket? Vajon mennyire méltóak az egész életüket felkavaró változásra, amit az 54 versenyből 54-et meg is nyerő sztárkanca okoz? Egy ilyen lehetőséget sok mindenre fel lehet használni, a történet szereplői pedig ezt meg is teszik. Ki hogyan él vele, mire használja, vagy éppen fecsérli el a soha vissza nem térő csoda adta lehetőséget?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések köré épül az 1870-es években játszódó darab, amely egészen Kincsem pályafutásának végéig, az utolsó nagy futamig tart. Ez alatt az idő alatt a legendás négylábú meghódítja a világot, hiszen a legrangosabb viadalokon szerepel Hannoverben, Bécsben, Prágában és Angliában, ahol kivétel nélkül mindig övé a győzelem. A futamok izgalmairól ugyanakkor csak a szereplők reakcióiból értesülünk, hiszen a darab főleg a személyes konfliktusokra, a jellemek összecsapására, az emberi sorsok fordulataira összpontosít. Egy egészen új megvilágításba kerül így az 1874. március 17-én született Kincsem története, aki csak, mint láthatatlan, földöntúli erő lengi csak körbe a színpadot, de meg nem jelenik.
Bereményi Géza számára a Kincsem-téma nem új keletű gondolat. Először Losonczi Gábor filmproducer számára írt forgatókönyvet négy évvel ezelőtt a csodakancáról. A Thália Színház számára írt forgatókönyv azonban nagyban különbözik az előzőtől, hiszen a színház és a film merőben más szakma. Ezért is merült fel a kérdés, hogy ki is kerüljön a középpontba. A rendező végül úgy döntött, a tulajdonos, a tréner, a zsoké és az istállófiú lesznek a darab főhősei. Blaskovich Ernőt, a csodakanca tenyésztőjét és tulajdonosát Gáspár Sándor alakítja, és Bereményi Géza elárulta, hogy egyenesen neki írta a szerepet.
A konfliktust a futamok kockázata helyett – lévén, hogy Kincsem valóban verhetetlennek mutatkozik -, az adja, hogy a legendát körülvevő emberek mit kezdenek az ölükbe hullott lehetőséggel, hiszen egész életüket ennek a lónak szentelték. Bereményi Géza elárulta, hogy az érdekelte, hogy emberek méltók-e arra, hogy ilyen csoda megváltoztassa az életüket.
A rendező célja nem egy fikció elkészítése volt, hanem az események élethű újrajátszása: a darab szinte minden jelenete megtörtént eseményeken alapul. Az Osztrák-Magyar Monarchia jellegzetes figuráival a korabeli globalizáció idején egy olyan társadalom kerül színre, ami sokban hasonlít a maira.
A Vidékfejlesztési Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, valamint a Magyar Lovassport Szövetség képviselőiből idén januárban jött létre munkacsoport az általános iskolai lovaskultúra oktatás széles körű bevezetésének előkészítésére. Több hónapos széleskörű szakmai egyeztetést követően március végére elkészült az a koncepció, amely alapján állami finanszírozás mellett 279 általános iskolában 320 lovarda részvételével idén ősszel megkezdődhetett volna a lovaskultúra oktatás.
