Három évvel ezelőtt egy nálam lovagló 15 éves lány osztályfőnöke hívott fel az egyik helyi középiskolából, hogy nagyon sajnálja, de a lányt el kell, hogy tiltsa a lovaglástól, mert úgy érzi, hogy sem ő, sem a lány szülei nem tudnak rá hatást gyakorolni. Több tantárgyból bukásra áll, visszabeszél, és sokszor kerüli az iskolát. Ha eltiltják a lovaglástól és a klub látogatásától, talán a jövőben meglátszik az eredményén. Kicsit megijedtem, mert az egyik legügyesebb és legszorgosabb lovasomtól kellett volna elbúcsúzni, így gyorsan tollat ragadtam és levelet írtam az osztályfőnöknek.
A kép illusztráció
Tisztelt Osztályfőnök Asszony!
Nagyon meglepődtem, amit mondott a leányról, mert az ilyen dolgairól sajnos nem tudtam, de azt ki merem jelenteni, hogy a leány kötelességtudó, szorgalmas és tisztelettudó. Abban is biztos vagyok, hogy ezek az erények a lovak közelében kristályosodtak ki. Ha ettől is eltiltják, akkor csak rosszabb lesz. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez az iskola a legmegfelelőbb az ő számára, mert véleményem egészen más az érdeklődési köre, pl. a lovak és más állatok szeretete!.
Igazam lett. Az osztályfőnök beszélt a leány szüleivel és egy mezőgazdasági szakközépiskolába íratták át a gyereket. Egyszer sem bukott meg, ebben az évben fog érettségizni és valószínű ezen a pályán fog tovább tanulni.
Egy másik hasonló eset is volt szintén egy leánnyal, aki 13 évesen kezdett el járni a lovas hagyományok ápolásával foglalkozó lovasklubunkhoz (nemcsak jó lovas, hanem kiváló táncos is volt).
Két év elteltével szülei nem engedték meg, hogy hozzánk járjon, mert sötétben ért haza és úgy gondolták, hogy van miért félteni az egyébként nagyon csinos fekete romalányt.
Előttünk volt a szarvasi Lovas Világtalálkozó és egy csomó lekötött program, amiben ő fontos szerepet játszott. Összeszedtem minden bátorságomat és elmentem szüleihez, akikkel meglehetősen szerény körülmények között élt és elmagyaráztam nekik, hogy lányuknak ez az egyetlen esélye, hogy innen kikerülhessen, hogyha tovább is jár hozzánk, mert rengeteg barátot és sok tapasztalatot szerzett ott. Ha abba hagyja, más társaságba keveredik és abból csak csavargás lesz, ami a tanulás rovására is megy, és akkor aztán tényleg félthetik. Úgy láttam az édesanyja az úr a háznál, és megígértem neki, hogy minden program után egy felnőtt fogja hazavinni és a kapuban fog kiszállni az autóból. Így is lett.
Ez a leány is most fog érettségizni, a lovas világtalálkozó győztes csapatának tagja volt, négyszer volt országos amatőr táncfesztivál győztes csapattag, és ha minden igaz szeptembertől a rendőrtiszthelyettesi iskolába fog járni. A sorsa most már az ő kezében lesz. Érdemes volt kitartani neki és szüleinek is, nekem pedig lesz egy kis protekcióm a rendőröknél.
Meiszterics László
www.meistro.hu
Frissítve: 2023.08.01
Fotó: Canva
Pénteken a franciaországi La Mans-ban rendezték a díjugrató póni Európa-bajnokság kétfordulós Nemzetek Díját, amely egyben az egyéni verseny második és harmadik kvalifikációs versenyszáma volt.
Varga Zolán csapatvezető lovasa, Gubicza SaroltEvye Quatre Saisons nevű pónijával nagyszerűen helyt állt hiszen az első fordulóban nyolc, míg a második fordulóban négy hibaponttal teljesített. Gubicza Sarolt így a három pálya után bejutott a 2023-as póni Európa-bajnokság egyéni döntőjébe, amelyet vasárnap 13.30-kor rendeznek.
Gratulálunk a nagyszerű sport eredményhez, szurkolunk a döntőben!
Negyvenhét páros állt starthoz a somorjai Hippodrom aréna nagy füves pályáján, ahol a magyar színeket három lovas képviselte.
Czékus Zoltán Riccolával és Dömse Tamás Conquistadorral négy-négy hibaponttal lovagolta le a 150 cm-es nagydíj alappályáját. A háromcsillagos verseny legrangosabb versenyszámában azonban mégis izgulhattunk magyar lovasért az összevetésben. A badacsonyi Mráz Tamás, a magyar tenyésztésű BN Silver nyergében ugyanis két hibátlant lovagolt és a rövidített pályán a leggyorsabb időt elérve megnyerte a somorjai nagydíjat.
A magyar díjugrató csapat harmadik helyen zárt pénteken a Közép- és Kelet-Európát, valamint Közép-Ázsiát magában foglaló régió olimpiai kvalifikációs versenyén, így éppen lemaradt a kvótáról.
A 160 centiméteres akadályokon rendezett kétfordulós prágai viadalon az ifj. Szabó Gábor, Szuhai Péter, Szentirmai Ferenc, ifj. Kövy András összeállítású csapat az első kör után még a párizsi indulást jelentő második helyen állt az izraeli négyes mögött, a második fordulóban azonban a lengyel kvartett megelőzte.
“Szép álom volt” – összegzett az MTI-nek Stróbl Dorottya, a Magyar Lovassport Szövetség főtitkára, aki hozzátette, ebben a szakágban nagyon kis esély van arra, hogy valaki a ranglistáról egyéni kvótához jusson, szerinte a másik két szakág – lovastusa és díjlovaglás – esetében erre lehet sansz.
Az első körben ifj. Szabó Gábor és Mezőhegyes Chabala párosa hibátlan teljesítményt nyújtott, s bár Szuhai Péter és lova, Chacco’s Girlstar egy verőhiba mellett egy elsőre kihagyott akadály miatt jelentős, húsz másodperces időtúllépéssel teljesítette a pályát. A 24 hibapontja viszont nem számított, mert utána Melypso Blue Ps Frh nyergében Szentirmai Ferenc egy verőhiba és egy másodperces időtúllépéssel, míg ifj. Kövy András és E-UP duója hibátlanul abszolválta a pályát. A magyarok öt hibapontjukkal egyetlen pontra voltak az éllovas izraeliektől, de mögöttük is csak eggyel voltak lemaradva a lengyelek. A másik hét csapatnak jóval nagyobb hátránya volt, így szinte biztossá vált, hogy a két csapatkvótáért ez a trió küzdhet meg.
Másodjára ifj. Szabó Gábor nem tudta megismételni első produkcióját, három verőhibájával 12 hibaponttal zárt.Szuhai Péter viszont javított, de két verőhibája és az időtúllépése így is tíz hibapontot ért. Szentirmai Ferenc hibátlan lovaglása visszahozta a magyar reményeket, mert így az utolsó lovasok előtt a lengyelek csak egy hibaponttal voltak a magyarok előtt. Mivel a nagy rivális befejező lovasa egy verőhibával zárt, így ifj. Kövy András úgy kezdhette meg a pályát, hogy nem lehet verőhibája, de legfeljebb két másodperccel túllépheti a 86 másodperces limitidőt. Azonban hamar elszálltak a remények, mert E-UP három akadálynál is rontott. A győzelmet így Izrael szerezte meg 9 hibaponttal, a lengyelek 18-cal zártak, míg a magyarok 27-tel a harmadik helyen végeztek.
“Kell egy kis idő, hogy a hibákat kielemezzük, és levonjuk a következtetéseket. Az első kört követően a második helyen fordultunk, onnantól számítottam arra, hogy újult erővel tudjuk tartani a pozíciót, de sajnos nem így történt. Akik az első körben hibátlant lovagoltak, rontottak a folytatásban. Ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy csapatban ott legyünk a párizsi olimpián, hiszen az első két hely valamelyikén kellett volna végezni Prágában. Hosszú folyamat van mögöttünk, az utolsó lovasig versenyben voltunk, erőt kell gyűjtenünk, és fel kell készülnünk a továbbiakra” – értékelt csalódottan Horváth Balázs szövetségi kapitány.
A díjugratók kvótaszerzése azért is hatalmas bravúr lett volna, mivel ebben a szakágban legutóbb az 1980-as, moszkvai olimpián szerepelt a magyar csapat, ráadásul az 1996-os, atlantai játékok óta nem volt magyar lovas olimpián, akkor lovastusában sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak.
Remekül szerepelt a magyar küldöttség a svédországi Flyingében rendezett Felnőtt Európa-, valamint Fiatal lovastornász és Junior Világbajnokságon.
A népes magyar küldöttség azon képviselőit, akik a kvalifikációs versenyeken teljesítették az előzetesen kiírt pontszámot, a Magyar Lovassport Szövetség támogatta a kiutazásban. Így a Felnőtt Eb-n Németh Blanka (női egyéni), valamint Habsburg-Lothringen Károly Konstantin-Hantos Orsolya (felnőtt páros) képviselte a magyar színeket, míg a Fiatal Lovastornász és Junior Vb-n a Magyar Póniklub Szövetség csapata (junior csapat), Bohácsi Melinda, Hutton Florencia, Basa Máté, Habsburg-Lothringen Károly Konstantin (fiatal lovastornász egyéni), Csipkereki Brigitta(junior lány) léphetett pályára Svédországban.
A sok remek eredmény közül kiemelkedik Németh Blanka felnőtt női 6. helyezése, amely a női felnőtt Európa-bajnokságok történetében az eddigi legjobb magyar eredmény, valamint további két hatodik helyezésünk (Basa Máté valamint a Habsburg-Lothringen Károly Konstantin és Hantos Orsolya párosa révén) is jelentős eredménye a szakágnak.
Részletes eredmények:
Felnőtt női egyéni (25 induló): 1. Kathrin Mayer (GER) – San Classico S (8,516 pont)
2. Alina Ross (GER) – Baron R (8,327 pont)
3. Ilona Hannich (SUI) – Rayo de la Luz (8,265 pont)
…6. Németh Blanka (HUN) – Bastion (8,106 pont)
Felnőtt páros (6 induló: 1. Eva Nagiller-Romana Hintner (AUT) – Idefix 25 (8,696 pont)
2. Diana Harwardt-Peter Künne (GER) – (8,406 pont)
3. Li Laffer-Ilona Hannich (SUI) – Gitano des Monods (7,979 pont)
…6. Hantos Orsolya-Habsburg-Lothringen Károly Konstantin (HUN) – Corazon Gran (7,207 pont)
Fiatal Lovastornász férfi egyéni (8 induló): 1. Philip Clement (AUT) – Louis Bonheur (8,257 pont)
2. Bela Lehnen (GER) – Formel 1. DC (7,974 pont)
3. Philip Goroncy (GER) – Max (7,835 pont)
…6. Basa Máté (HUN) – Corazon Gran (6,756 pont)
7. Habsburg-Lothringen Károly Konstantin (HUN) – Corazon Gran (6,700 pont)
Fiatal Lovastornász női egyéni (33 induló): 1. Alice Layher (GER) – Lambic van Strokappeleken (8,606 pont)
2. Averil Saunders (CAN) – Rockemotion (8,417 pont)
3. Anna Weidenauer (AUT) – Chivas 14 (8,146 pont)
…19. Bohácsi Melinda (HUN) – San Felice Z (6,850 pont)
20. Hutton Florencia (HUN) – Luki du Soufflet (6,848 pont)
Junior csapatok (11 induló): 1. Németország – Captain Claus (8,512 pont)
2. Svájc – Lagrima – (7,802 pont)
3. USA – Drillian (7,021 pont)
…8. Magyarország – Cornetto (6,637 pont)
Az egész Kárpát-medencére kiterjedő lovasprogram indul – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szerdán Tusnádfürdőn.
Potápi Árpád János kiemelte: a lovas sport és a lovas kultúra “a nemzeti kultúránk fontos része”, és különösen igaz ez a székely kultúra esetében. Hozzátette ugyanakkor: a 24. órában vannak, hogy a lovas kultúrát meg tudják mutatni a fiataloknak; a fő cél ugyanis a fiatalok megnyerése az egészséges életmódnak, a sportnak.
A programot tavaly Erdélyben kezdték, 220 millió forint támogatást osztottak szét 75 lovasegyesület számára. Ezzel 1500-1800 gyermek heti rendszerességgel történő edzését, sportolását tudták támogatni.
A lovasprogramot – amelyre várhatóan 400 millió forint áll majd rendelkezésre – kiterjesztik az egész Kárpát-medencére. A nyílt pályázatok előkészítése folyamatban van, reményei szerint elbírálásuk szeptember végéig megtörténhet. Potápi Árpád János reményét fejezte ki, hogy hamarosan a hungarikumok köréhez sorolhatják majd a székely lovat.
A lovasprogram részeként erősíteni kívánják továbbá a lovasturizmust: 20-30 kilométerenként nemcsak a lovasokat szolgálnák ki szálláshelyekkel, hanem a lovak számára is megfelelő feltételeket biztosítanának. Mindemellett a lovas gyógyító-fejlesztő tevékenységeket és a lovasterápiát is segítik a program keretében. Kolozsvári Tibor, a Kárpát-medencei lovasprogram szakmai előkészítője a lovas hagyományok ápolását, a lovasturizmust hangsúlyozta, majd bemutatta az erdélyi lovasegyesületekben sportoló, jelen lévő magyar gyermekeket.
Más témáról szólva Potápi Árpád János közölte, hogy a határon túli magyarság támogatása nem csökkent. A stratégiai célokból nem adnak fel, és a nemzetpolitika ilyen stratégiai cél – hangsúlyozta.
Nagyon fontos a nemzeti egység megerősítése – folytatta -, ebben első helyen számítanak a fiatalokra, minden nemzetpolitikai intézkedés a fiatalok megsegítését célozza. Fontosnak nevezte, hogy a különböző nemzetrészek szolidaritásukat fejezzék ki a kárpátaljai magyarok mellett, és minden támogatást, amit adnak, egységben tegyenek meg.
Erdélyi Rudolf Zalán, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója megerősítette, a negatív gazdasági hatások, a Magyarországra nehezedő nyomás ellenére az alapnál lévő források nemhogy csökkentek, még nőttek is; 2023-tól a pályázati kiírásoknál jelentős adminisztrációs könnyítést vezettek be, sokkal egyszerűbb rendszer valósulhat meg 2,5 millió forintos összeghatárig. Minden támogatás annyit ér, amennyit a kedvezményezettek megvalósítanak, ebben igyekeznek minden segítséget megadni – mondta a vezérigazgató.
Magyarország lóállománya az 1980-as évek végén 80 ezer körül mozgott. A rendszerváltás idején a földterület-kárpótlások, az ebből keletkező új remények, s nem utolsósorban nosztalgiák hatására az állomány növekedni kezdett. Erre az időre datálódik a tenyésztő egyesületek megalakulása; egyre több, más szakmából élő, de lószerető ember kezdett el lovat tartani, tenyészteni.
A fordulópont az ezredforduló idején következett be: amikor is jó néhány, jobb sorsra érdemes, de a sikereket ugyancsak nélkülöző tenyésztő számolta fel állományát. Kit a pénz, kit az idő hiánya, kit pedig a folyamatos kudarcok fordítottak el a lótenyésztéstől, noha nem sokkal korábban még igen nagy ambícióval indultak.
Ennek következtében a 100 ezer körüli lóállomány újra csökkenni kezdett, és jelenleg már csak 60 ezer körüli lovat mutatnak a statisztikák. Ma ott tartunk, hogy míg 6-8 évvel ezelőtt a fedeztetési állomásokon 14-15 ezer kancát fedeztettek, a 2006-os évben már csak 8 ezret. Ez azt jelenti, hogy a megszületendő csikók száma már az állomány egyszerű reprodukálására sem elégséges.
Ugyanakkor állandó a panasz: a megszületett szaporulatot még mélyen az önköltség alatt sem lehet értékesíteni, a piac esetleges, szervezetlen, a kiváló származási értékkel rendelkező egyesületi kancaállományból származó tenyészanyagot ugyanúgy nem lehet eladni, mint a származás nélküli „zugtenyésztésből” származó gyenge minőségű portékát. Ezzel egyidejűleg a liberalizált kereskedelem következtében számolatlanul áramlik be az import:
ma egy évben több külföldi tenyésztésű ló kerül be az országba, mint azelőtt 100 év alatt!
A kép illusztráció
Sok a ló tehát, vagy kevés, mit lehetne tenni az ágazat, illetve az egész magyar lovasélet fejlődése érdekében?
A régi szakkönyvek még mind arra biztatnak, hogy vétek a kancát üresen hagyni: egy választott csikó értéke a kancatartás évi költségét kompenzálni tudja. Ez a gondolkodás meglehetősen mélyen beágyazódott a köztudatba, miközben a világ teljes mértékben megváltozott! A mai viszonyok között csak az a tenyésztő lehet sikeres, aki képes a megszületett csikót egészen a betanított, és legalább az alapszintű versenyeken indítható szintig
felnevelni, kiképezni és menedzselni. Miként a mai élet más területén is az alapanyag és a félkész termék csak nehezen, s áron alul értékesíthető, különösen így van ez a ló esetén is. Ma már a ló nem létszükséglet, ahol egy-egy rászoruló kispénzű ember elviszi a gyengébb, de olcsó portékát is (miként ezt az élelmiszer vagy az iparcikkek esetében még tapasztaljuk) hanem a nem megfelelő produktum még ingyen se kell!
Tehát mikor elhatározzuk egy kanca fedeztetését, már előre kell látni azt a célt, hogy mit akarunk kezdeni a megszületett csikóval, hova, milyen célra szánjuk. Ismerve a magyar viszonyokat és a tenyésztői mentalitást, a legnagyobb hiba, hogy akinek a viszonyai két ló tisztességes eltartásához adottak, az legalább négyet
de igen gyakran tizet-húszat is tart! S mivel a ráfordítás (idő, pénz, gondoskodás stb.) lehetőségei adottak, így az egy-egyedre jutó invesztíció sosem éri el a minimális küszöbértéket.
Az eredményes tenyésztés tehát az ágazati méret optimalizálásával kezdődik. Miután a ló társas lény, s így nem szeret egyedül lenni, az alsó határ 2 egyed. Ez még nem tenyésztés, csak lótartás, mert ha egy tenyészkancát tartok az ivadékaival, mire a csikók használhatók lesznek már 4 tartandó lovat (csikót) jelent, a megfelelő férőhely, terület, takarmány, idő, költség stb. igénnyel.
Akinek tehát ennél kisebb a lehetősége, az vásároljon egy-két lovat, foglalkozzon vele, lovagolja, kocsizza, örüljön neki, gondoskodjon róla, de ne akarjon minden áron tenyészteni! Egy jól tartott, szakszerűen használt ló 18-20 éves koráig munkaképes, tehát 2-3 ló az ember egész aktív életét képes kiszolgálni.
Ha körülnézünk Nyugat-Európában, ott ez a tendencia már jól kialakult: a falvak-városok környékén egyre több lovardát találunk, ahol a lókedvelők kedvükre szórakozhatnak megfelelő, szakszerű körülmények között, s nem veszi el az örömüket a mindennapok üzemeltetési nyűgje. Ha sok a passzionátus lovas, akkor ez a tenyésztők részére is piacot teremt, erre rá tudnak épülni az olyan szolgáltató ágazatok, mint a kovács, szijjártó, nyerges stb. ipar, lovasbolt és egyéb szolgáltatások, mindez munkahelyeket teremt; s a vidékfejlesztés egyik motorja lehet az idegenforgalommal kapcsolódva. Ez nem illúzió, hiszen egyre több országban működik!
Ha valakinek a feltételei és az ambíciói is adottak a sikeres tenyésztéshez, legelőször is a tenyészcélt kell, hogy meghatározza.
A kép illusztráció
A tenyészcélhoz szorosan kötődik a tenyészteni kívánt fajta kiválasztása.
Hagyományos magyar fajtáink mellett egyre több külföldi fajta kerül az országba. Ezek elterjedését részben a speciális használati módok (pl. westernlovaglás) részben a divat motiválja, de tudni kell, hogy Magyarországon csak olyan fajta tenyészthető, amelynek van az országon belül hivatalosan elismert tenyésztő szervezete és fajtaelismerése.
A kis létszámban megtalálható külföldi fajták tenyésztésének szándéka esetén arra kell felkészülni, hogy megfelelő apaállat csak igen korlátozottan és jelentős költséggel áll rendelkezésre, a hagyományos magyar fajták esetében pedig a piaci marketing marad el, és halványulnak a lehetőségek a külföldi fajták hatalmas reklámja mögött. Pedig egyre több olyan jelzést, hírt kapni, hogy ezek a hagyományos fajták sok helyen képesek helytállni
még a legmagasabb szinteken is! (Ld.: A gidrán fajta military eredményei, lipicai fogatlovaink világbajnoki szereplése, a nóniusz fogatok sikere a nagy nemzetközi bemutatókon, vagy a spanyol idomításban álló magyar tenyésztésű Shagya-arab herélt távlovaglásban teljesített 2006. évi világbajnoki győzelme stb.)
Végül is minden tenyésztő előbb-utóbb megtalálhatja a számára legalkalmasabb fajtát, de azon belül csak a jót szabad tenyészteni!
Szintén számtalanszor leírták már a szakirodalomban:
az egyes egyedek genetikai képessége adott, s a jó felneveléssel, kiképzéssel, menedzseléssel stb. ennek a genetikai képességnek csupán egy bizonyos hányada hasznosítható. Tehát, ami nincs benne az adott egyedben, azt nem is lehet a legjobb kiképzéssel se kihozni belőle, viszont nem megfelelő körülmények között a legkiválóbb genetika sem tud érvényesülni. A tenyészkanca kiválasztásánál tehát igen nagy gonddal kell eljárni, hogy annak ősei, külleme, mozgása, munkaképessége és használati tulajdonságai egyaránt kifogástalanok legyenek. Genetikai törvényszerűség, hogy egy-egy kiemelkedő kancacsalád középszerű ivadéka sokkal többet hoz a tenyésztésben, mint egy gyenge család pluszvariáns ivadéka. Ezért tenyészkancát mindig a kifogástalan származású, a fajtában kiemelkedő minőségű egyedek ivadékai közül válasszunk. Sajnos azáltal, hogy az utóbbi időben a kancáknak egyre kisebb hányada van csak kipróbálva, az ilyen irányú szelekció egyre bizonytalanabbá válik. Ezért igen nagy a jelentősége a tradicionális tenyészetekből származó eredeti tenyészanyag megőrzésének.
Különösen ügyelni kell a tenyésztésre használt mének minőségére.
A kép illusztráció
Bármilyen jó kancánk van ugyanis, a ménnek annál jobbnak kell lennie! Ilyen mének viszont nem állnak nagy számban rendelkezésre, de e téren ne sajnáljuk a fáradságot, hiszen az értékes származású csikó is ugyanannyit eszik, és ugyanannyi gondoskodást kíván mint az értéktelen, míg a kereslet és a várható piaci haszon az előbbi esetében összehasonlíthatatlanul magasabb lesz. Amíg bizonyos párosításból származó egyedeket – ha azok egyébként korrektek – jó áron, könnyen el lehet adni, addig mások a kutyának se kellenek. Ennek ellenére igen elterjedt az a hibás gyakorlat, hogy a párosításnál még a „világlegjobb” a cél, de mire a fedeztetésre kerül a sor, a gazda már beéri a legközelebb lévővel is…
Mit sem ér azonban a legkiválóbb pedigree sem, ha nincs mögötte megfelelő minőségű ló, és ez a szerencsén túl a szakszerű felnevelésen is múlik. Miként egy családban sincs két egyforma képességű, hajlamú, ügyességű gyerek, ugyanúgy nincs két egyforma csikó. Tehát a legjobb párosításból származó ivadékok esetén is könnyen előfordul, hogy a született ivadék nem felel meg az elvárásoknak. Ilyenkor ne habozzunk, akár veszteséggel is, de sürgősen adjunk túl rajta, amíg még nem költöttünk rá túl sokat.
Azokat azonban, amelyeket meghagyunk, különös gonddal kell felnevelni. A nagy ménesek ma már az egész országban eltűntek, helyette kiscsoportos tartásban gondolkodunk.
Bár az önmagában nem igaz, hogy csak a végtelen nagy legelőkön lehet jó lovat nevelni, de szűk helyre lezártan, mozgáshiányosan biztosan nem! Ma pedig a legnagyobb gond, hogy a csikók általában egy szűk, sáros karámban élik le az életüket. Enni általában bőségesen kapnak, de az emberrel direkt módon csak akkor lépnek közvetlen kapcsolatba, ha valami kellemetlenség éri őket (oltás, bélyegzés, vérvétel, körmözés stb.) Igy aztán nem
csoda, ha egy évjárati csikó egyszerű megfogása is az esetek igen nagy részében felér egy rodeóval! Márpedig igen kis gondossággal meg lehet ezt előzni: reggel és este az abrakoláskor vezessük be a csikót az istállóba, majd kézen vissza a karámba, ahol az etető és itatóhely lehetőleg a terület egymástól legtávolibb részén legyen,
állandó késztetést adva a mozgásra. Az ideális a legalább 0,5 ha/egyed telepítési sürüség lenne, de sajnos ezt nem mindenütt lehet biztosítani, viszont 100-200 m²-es „libatömő” karámban biztos, hogy nem lehet jó lovat nevelni.
Az igényes lótartás nem nélkülözheti a rendszeres állategészségügyi prevenciót, féreghajtást, vakcinázást. Noha ezek sajnos elég költségesek, büntetlenül nem hanyagolhatók el. Ha kezdetben még nincs is érzékelhető probléma, egy idő múlva a kórokozók oly mértékben feldúsulnak, hogy az esetleges megbetegedésből keletkező kár többszöröse a védekezés költségének. Nem beszélve a fejlődésbeni visszamaradottságról, csökkent ellenálló
képességről stb.
A legtöbb gond aztán a csikó 3 éves korának elérése után kezdődik:
sajnos nagyon kevés a hozzáértő és fizikailag is alkalmas személy a szakszerű betanításra, kiképzésre. Bérmunkában ez szinte megfizethetetlen (és sok helyen megfelelő személy hiányában elérhetetlen is), de e nélkül eredményes lótenyésztést folytatni szinte lehetetlen. Ezért is olyan fontos, hogy kialakuljon azon lószerető és lovagolni tudó fiatalok tábora, akik a saját kedvtelésük, sportolásuk keretében egyúttal ezt az értékteremtő tevékenységet el tudják végezni mindkét fél hasznára.
Végezetül nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy ma – bármilyen árucikk esetén – a költségek közel felét-harmadát a piacra jutás, a marketing költségei teszik ki. Ló esetében ez a kiállítás, a bemutató, a verseny. Ahhoz, hogy valakit otthonában felkeressen a pénzes vevő, és ott jó üzlet köttessék, ahhoz állandóan benne kell lenni a körforgásban, minden jelentős rendezvényen részt kell venni, és ott minél jobban szerepelni. Ez vitathatatlanul költséges, fáradságos és időigényes dolog, de a „lovasember” lét egy életforma, amibe ha belekóstol valaki, rengeteg szépséget, örömet talál benne. Maga alatt vágja a fát az a tenyésztő, aki ahelyett, hogy keresné a lehetőséget a megmutatkozásra, igénytelenségből, kényelemből, spórolásból (és tegyük hozzá, hogy gyakran
az anyagiak és a feltételek hiányából is adódóan) bezárkózik, és közben panaszkodik az értékesítés lehetetlenségén, a rossz árakon, a szolgáltatási díjak és az egyéb költségek drágaságán, és várja, hogy egyszer majd valaki talán megsegíti. Bármennyire is ridegen hangzik, de manapság a támogatásokhoz is csak az tud
hozzájutni, aki másoknál ügyesebb, és olyan speciális terméket, különlegességet állit elő, ami vonzó, s ezáltal új piacokat, gazdasági fellendülést teremt.
A lovasélet bőven tartogat ilyen kitörési pontokat, hiszen a különféle lovasrendezvények nagyszámú vendéget vonzanak, ez segít az idegenforgalom, a turizmus, a hagyományőrzés, – egyszóval a vidékfejlesztés – kiemelt céljainak elérésében, s ahol élénk a lovasélet, ott a tenyésztő is előbb-utóbb megtalálja a számítását.
Dr. Pataki Balázs
(A Kistermelők Lapja 2007. februári számában megjelent cikk rövidített változata)
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.07.28.
Fotó: Canva
I. A Mezőgazdasági Ipar R.T. kaposvári béruradalmánakangol félvér ménese: Kaposvár
(Posta, távirda, vasútállomás Kaposvár, Somogy megye.) Tenyészcél: Az uradalom hátas- és hámoslószükségletének előállítása nemes angol félvérjellegben. Az esetleg fölös számú kancák és heréltek értékesítése a hadsereg és a lovassportot űzők körében. A ménes eredete: A Mezőgazdasági Ipar R.T. kaposvári bérura-dalmának angol félvérménese 1891-ben vette kezdetét, Simor hercegprímástól vásárolt 40 db nemes angol félvér anyakancával és 23 db különböző korú csikóval. A kancák közül különösen ki-váltak ősanyákként a Jánosházi, Sziglavy, Furioso, Szikra–Thétisz, Abugress–Thétisz, Kótai–Thétisz nevűek, melyek ereiben – amint
Fiatal angol félvér kanca Dorian Gray után a kaposvári ménesből
39nevük is elárulja – az angol vér mellett arab vér is folyt. Ezekre a kancákra, illetve utódaikra megfelelő angol telivér és félvér mé-neket béreltek a m. kir. állami méntelepekből, így többek között Erős, Cid és Kuropatkin angol telivéreket, valamint Sárgaliliom, Verneuil, Dante, Dorian Gray és Alsószentiván angol félvéreket.
Jelenlegi anyakanca-állomány: A 40 darab angol félvér anyakan-ca egy része ménesben jár, más része a gazdatiszteknek kiadva, tiszti fogatban tesz szolgálatot meddőség esetén. Alkalmazott mének: A szükséges angol félvér mént az uradalom az állami méntelepből bérli. Törzskönyvelés: Az angol félvértenyésztésről külön házi törzs-könyv van. Bélyegzés: A csikókat a bal pofán a mén nevének kezdőbetűjé-vel jelölik meg és sorszámmal, mely évről-évre újra kezdődik. Fölnevelés: A csikók választás után a legelőre kerülnek; 4 éves korukig kora tavasztól késő őszig a legelőn vannak; télen kifutók-kal egybekötött tágas istállókban szabadon bocsátva kellő alkal-mat találnak a mozgásra. Hasznosítás, értékesítés: A fölös számú csikókat 4 éves korukban értékesítik, betanítva vagy nyersen.
II. Tolnatamási és vidéke angol lótenyésztő szövetkezete
(Igazgatósága: Székesfehérvár, Ferenc József tér 8.) Tenyészcél: A tolnatamási lótenyésztő szövetkezet a nemesebb angol félvér ló tenyésztését tűzte ki céljául, úgy a hátas, mint a hámos jellegben. A szövetkezet keletkezése: A Tolnatamási és vidéke angol félvér lótenyésztő szövetkezetét 1915-ben alapították Gyérey Richárd ozorai ménestulajdonos és nedelici Horváth Jenő, jelenleg ny. méneskari ezredes vezetésével, Regöly, Szakály, Ozora, Pincehely, Tamási, Nagykónyi, Gyulaj, Felsőireg, Nagyszokoly, Magyarkeszi és Felsőnyék községek kisgazda lótenyésztőinek bevonásával. Ezen a területen az utolsó 50 év folyamán, az állam által fenntartott fedeztetési állomásokon angol telivér, angol félvér, arab félvér és Gidrán törzsbeli mének fedeztek. Ennek következtében a tenyészkörlet lóállományában meglehetősen egyöntetű, nemes angol félvér lójelleg alakult ki, mely gyakran elárulja az arab vér nyomait is. 1915 óta a kancák és mének rendes tenyészkiválasztása és egyedenkint való párosítása mellett, törzskönyvelik és bélyegezik az ivadékokat, minekfolytán a tenyészkör anyaga mind egyöntetűbbé lett. Jelenlegi anyakanca-állomány: A Tolnatamási és vidéke angol félvér lótenyésztő szövetkezetének kötelékébe tartozó fentebb felsorolt községbeli kisgazda lótenyésztők tulajdonában levő, mintegy 400 darab válogatott, jó minőségű angol félvér dolgozó kanca alkotja a szövetkezet tenyésztörzsét. Alkalmazott mének: A tenyészkörletben csupán válogatott állami angol félvér mének fedeznek, még pedig mindegyik a részére a vezetőség által kijelölt kancákat; (párosítás). Idegen kancákat is vállalnak fedeztetésre. A fedeztetési idény januártól június végéig tart. Törzskönyvelés, bélyegzés: A szövetkezet rendes törzskönyvet vezet. A törzskancákul kiválogatott elsőrendű kancákat T bélyeggel jelölik a jobb nyereghelyen, alatta a törzskönyvi számmal; a választott csikók szám nélkül kapják a bélyeget.
A szövetkezet évente lódíjazásokat, kocsi- és síkversenyeket rendez.
III. Jurenák Lajos pusztaújkúti gazdaságának angol félvér ménese: Pusztaújkút Tenyészcél: Jól futó angol félvér hámos- és hátaslovak nevelése, melyek erősebb testalkatuk és csontozatuk folytán gazdasági igáslónak is beválnak. A ménes keletkezése: A pusztaújkúti angol félvér ménest 1863-ban alapították négy darab arabvérű kancával, melyekre Furioso és North Star méneket alkalmaztak. Különösen bevált e mének közül a régebbi időben egy Furioso XII. és egy North Star IV. Codrington angol teli-vér mén is fedezett ebben a ménesben, abban az időben, amikor Mezőhegyesről elkerült, ahol sok éven át törzsmén volt. A pusztaújkúti Jurenák-féle angol félvérménes már 1880 körül is igen jó hírnévnek örvendett az országban, ami abból a körülményből is kitűnik, hogy az állami méntelepek részére méncsikókat neveltek a Furioso-North Star jellegből, melyek a népies tenyésztésben igen kedveltek voltak. Jelenlegi anyakanca-állomány: A pusztaújkúti ménes jelenleg csak 12 anyakancát számlál, melyek gazdasági fogatokban járnak.
Alkalmazott mének: Ezidőszerint Dorian Gray, mezőhegyesi származású angol félvér állami bérmén fedez a ménesben (apja: Dorian Gray, angol telivér, anyja: Furioso XXIII.) Idegen kancákat is vállalnak fedeztetésre. Törzskönyvelés: A ménes anyagáról rendes házi törzskönyvet vezetnek. Bélyegzés: A csikókat a nyereghely baloldalán J bélyeggel jelölik meg. A csikók fölnevelése: A csikók télen kifutóval ellátott tágas istállóban, nyáron pedig legelőn neveltetnek sok mozgással és az időjárással szemben való edzéssel. Hasznosítás, értékesítés: A válogatott méncsikókat 4 éves korukig az államnak tartják fenn. A kancacsikók szigorúan kiválogatva és kipróbálva, négyéves korban tenyésztésbe vétetnek. A fölösleg eladásra kerül, akár nyersen, akár betanítva, a ménes színhelyén.
A ménes számos vidéki hajtóversenyen nyert díjakat 25 és 45 km távolságokon 1913-ban 250 km-es távhajtáson III. díjat. Ebben a versenyben amerikai ügetők vitték el az I. és II. díjat. 1913-ban a budapesti luxuslóvásáron a jukkerfogatok I. díja.
IV. Baiczai Beliczey Géza gazdaságának angol félvér ménese:
Gerendáspuszta és Bassarágpuszta
(Posta, telefon: Újkígyós, v. á. Szalay kitérő, A E. G. V, Békés megye.)
Tenyészcél: Tetszetős küllemű, jó testalkotású, szívós szervezetű, edzett, kitartó, jó mozgású és gyors angol félvér hámos- és hátaslovak tenyésztése, amelyek a gazdasági igásfogatokban is jól használhatók A ménes keletkezése: A ménest 183 O-ban alapították báró Simonyi biharmegyeri méneséből vásárolt kancákkal, melyek gazdasági igásmunkára és fogatokban használtattak A kancaállomány még a későbbi időkben is kiegészítést nyert az ottani vidék nevesebb tenyésztéseiből származó, a használatban jó teljesít6képességet tanúsító kancákkal, melyek megvásároltattak. A ménesben működött nevezetesebb mének: Gidrán állami mén, továbbá Furioso, Urambátyám, Bálvány, Előszállás állami angol félvérmének, s azonkívül Birokra, Old Castle, Metcalf, Üzend és Jókor angol telivér mének
A kép illusztráció
Jelenlegi anyakanca-állomány: A ménes ez idő szerinti kancaállománya 40 db angol félvér anyakancából áll, melyek gazdasági fogatokban teljesítenek szolgálatot Alkal1nazottmének: Jelenleg a ménesben egy mezőhegyesi származású Shannon nevű angol félvér állami mén és Jókor angol telivér mén fedez. A fedeztetési idény január l-től július l-éig tart Idegen kancák is elfogadtatnak fedeztetésre. Törzskönyvezés: A ménesben rendszeres házi törzskönyvet vezetnek. Bélyegezés: A gerendási gazdaságban a csikók bal nyeregtájékán B, a bassarági gazdaságban jobb nyeregtájon B, a balon pedig L bélyeggel jelöltetnek meg. A csikók felnevelése: A szopási időszak alatt a csikók a munkában követik anyjukat, ami feltétlenül edző hatással van fejlődésükre. Az elválasztás 4-5 hónapos korban történik, mely időtől kezdve a csikók nyáron legelőn, télen pedig szabad kifutóban nőnek fel, az első évben megfelelően abrakolva. Nyáron zöld takarmány. Hasznosítás, értékesítés: A betanítás és kipróbálás alatt beváló kancacsikók beosztanak anyakancákul. A számfelettiek nyersen vagy betanítva eladatnak. A ménesből származó lovak a megyei kocsi- és lovasversenyeken gyakran díjaztattak. (2002)
V. Geist Gáspár örökösei uradalmának angol telivér és félvér ménese:
Csákó-Gáspártelek
(posta, telefon Kondoros; vasútállomás Kiscsákó, Békésmegye)
Tenyészcél: A legmagasabb követelményeknek is megfelelő, szívós, nemes, gyors jukkerek, kocsi- és vadászlovak előállítása. Teljesíto1cépességre irányult tenyésztés. A ménes keletkezése: A gáspárteleki ménest a XIX. század ötvenes éveinek az elején alapították gróf Festetits-, gróf Apponyi- és Salamon-féle ménesekből származó kancákkal, melyekhez később a 80-as években gróf Almásy Kálmán kéregyházai, Dőry József dombóvári és gróf Apponyi Antal szentmiklósi méneséből, valamint más, jó ménesekből származó, vadászaton vagy kocsi előtt kitűnt kiváló kancák kerültek. A ménesben mindig magas klasszisú, kiváló teljesítményű angol telivér mének fedeztek.
A kép illusztráció
Kancaállomány: 26 db teljeskorú angol félvérkanca. A kancák kellő kipróbálás után a szabadon járó legelőménesbe kerültek Esetenként meddőn maradó kancák, szükség szerint, kocsiba vagy nyereg alatti szolgálatba vétettek Alkolozott mének: Csikós (Thrush-Chewing Gum) importált és Potiron (Mindegy-Poorly) angol telivér mének fedeztek a ménesben. Törzskönyvezés: A ménes alapítása óta rendes házi törzskönyvet vezetnek Bélyegzés: A csikókat 1 éves korban a bal pofán írott G betűvel bélyegezték A csikók felnevelése: A méncsikókat tágas kifutóban nevelték fel. A kanca és herélt csikók nyáron legelőn, szabadménesben, télen kifutóban éltek A legelők száraz alföldi jellegűek voltak, részben szikesek A csikókat 3 éves korukban tanításba vették Hasznosítás, értékesítés: A méncsikókat 3 éves korukban az állam vette meg, 1894-ben kötött egyezmény óta. A legértékesebb kancacsikókat az uradalom tartotta meg fényűzési lovakként a birtokos használatára. Kellő kipróbálás után a ménesbe kerültek anyakancák gyanánt A számfeletti kancákat és herélteket kezdetben a katonai csikótelepek bevitték, majd nyilvánosan eladták, betanítva vagy nyersen. A ménes hírnevét sok egyéb teljesítmény mellett az 1892. évi Wien – Berlin közt lefolyt távlovaglásban fényes eredményt elért Marcsa nevű kancája alapította meg. (2002)
VI. Somssich Miklós uradalmának angol félvér ménese: Somogysárd
(posta Nagybajom; vasútállomás Kiskorpád, Somogy megye)
Tenyészcél: Szívós, nemes, jó mozgású és kitartó angol félvér hátas- és hámoslovak tenyésztése az uradalom saját céljaira, esetleg eladásra. A ménes keletkezése: A somogysárdi angol félvér ménes 1850 óta áll fenn angol félvér irányban. 1890 körül Siglavy mén útján némi arabvér került a tenyésztésbe. 1897-tó15 éven át Wawellit angol telivér mén fedezett, azután a csontozat erősbítésére Maestoso Erga lipicai mén 3 évig. Azóta csupán angol telivér mének fedeztek.
A kép illusztráció
Kancaállomány: A somogysárdi angol félvér ménesben 20 db angol félvér kancát használtak tenyésztésre. A kancák egy része könnyebb mezőgazdasági fogatos munkát végzett, a korosabbak szabad ménesben jártak. Alkalmazott mének: A félvérménesben angol telivér méneket használtak. Törzskönyvezés: Az angol félvér csikók házi törzskönyvbe vezettettek. A csikók felnevelése: A csikók már az elválasztás előtt is legelőre jártak az anyjukkal együtt, és 4 éves korig maradtak nyáron át a legelőn. Az első év betöltéséig a csikókat erősen abrakolták; a következő években szükség szerint. Bélyegzés: A somogysárdi ménes nem alkalmazott csikó bélyeget. Hasznosítás, értékesítés: A csikók 4 éves korban vétettek munkába, részint nyereg alá, részint kocsiban. A hátaslovak kipróbálása régebben a Somogymegyei Falka utáni vadászatokon történt, a háború után azonban megszűnt a falka működése. Leginkább csak a kancák és a jobb heréltek tanítattak be, mely utóbbiak a számfeletti kancákkal együtt eladásra kerültek. A fiatal kancák csak 3-4 évi alapos kipróbáltatás után osztattak be tenyésztésre. A szám feletti herélteket régebben a katonai lóavató-bizottságok vették át éves korban. Újabban a ménes lovai vidéki lovas mérkőzéseken és versenyeken is részt vettek. Az angol félvér ménesen kívül 20 darab anyakancából álló hidegvérű, nehéz igástenyésztése is volt az uradalomnak percheron-muraközi alapon. (2002)
VII. A bábolnai m. kir. állami ménesbirtok arab keresztezésű hidegvérű igásló tenyésztése: Bábolnapuszta.
(Posta, távíró Bábolnapuszta, vasútállomás Nagyigmánd (D.v.), Ács (MÁV), Komárom megye.)
Tenyészcél: Könnyebb, mozgékonyabb és szívósabb félhidegvérű gazdasági igáslónak előállítása, a meglévő ardenni kancaállománynak arab ménekkel folytatandó állandó keresztezése útján. A tenyészet keletkezése: A bábolnai m. kir. állami ménesbirtok hidegvérű nehéz igásló tenyésztése 1897-ben vette kezdetét, amikor a kisbéri állami ménesbirtoktól 7 darab ardenni tenyészkancát átvettek és ehhez még 30 darab, tenyésztésre alkalmas, jellegzetes nehéz igás kancát vásároltak a Muraközben. A tenyésztésnek abban az időben az volt a mellékcélja, mint általában a kisbéri ménesbirtokon űzött ardenni tenyésztésnek is, hogy a hidegvérű népies tenyészkerület részére állami méneket neveljen. Ennek szem előtt tartásával időközönként jó ardenni méneket importáltak Belgiumból; így többek között Laborieur, Virtoni, Artoni nevű kiválóbb apaállatokat.
A kép illusztráció
Anyakancalétszám: Egykor 80 darab igában dolgozó kanca. Már a háború folyamán kísérletet tettek egyes kiválóbb ardenni jellegű kancáknak arab vagy lipizzai ménnel való keresztezésével. Minthogy ezek a kísérletek beváltak, ennyiben a keresztezés nemesebb jellegű, mozgékonyabb, élénkebb járású, némileg a régi nemes percheronra emlékeztető egyedeket szolgáltatott, az igazgatóság elhatározta, hogy ezentúl az arab ménekkel való keresztezést folytatni fogja. Alkalmazott mének: 1925-ben két bábolnai ménesbeli Ságya nevű arab félvér és két ardenni mén fedezett: Laborieur és Bíró II. Később csak arab méneket alkalmaztak. A fedeztetési idény szeptember 1.-tól november 30-ig és február 1.-tó1 június 30-ig tartott. Idegen kancákat nem fedeztettek. Törzskönyvezés, bélyegzés: Házi törzskönyvet vezettek. A ménes bélyege a bal nyeregtájon, magyar korona alatt M, amelynek első és utolsó szárából B ered (BMB). Jobbról a mén kezdőbetűje és csikószám. Csak selejtkancákat és selejtcsikókat adnak el.
VIII.
Ferenc bajor királyi herceg őfensége uradalmának angol félvér ménese: Sárvár
(Posta és vasútállomás Sárvár, Vas megye)
Tenyészcél: Angol félvér hátas- és hámoslovak, használati és tenyésztési célra. A ménes keletkezése: 1810 körül kül- és belföldi anyagból alapítva, 1830 óta önálló angol félvérménessé alakult, amennyiben saját tenyésztéséből pótolja mindenkor kancaszükségleteit. A ménesben használt angol telivérmének közt Ralf, Wolfsberg, Peer, Ledér, Remény, Chislehurst, Filou, Orwel, Buckingham, Simonrose és Signor szerepelnek. Félvér mének a Furioso-North Star törzsből vétettek.
A kép illusztráció
Jelenlegi anyakanca-állomány: 70 angol félvér anyakanca, melyek részben hámos szolgálatot teljesítenek a gazdaságban, részben szabadon járó ménesben élnek. Alkalmazott mének: Jelenleg Furioso XXVIII., Furioso XXXIV. és Zászlós I. Törzskönyvezés: Már az alapítás óta kimerítő házi törzs könyvet vezetnek. Bélyegzés: A csikók a bal nyeregtájon S, a jobb nyeregtájon az apjuk nevének kezdőbetűjével bélyegeztetnek.
A csikók fölnevelése: A csikók legelőn neveltetnek. 3 éves korukban kipróbáltatnak, előzetes idomítás után, nyereg alatt vagy kocsiban. A ménesnek e célra két fedett lovardája és egy 2000 m-es ovális hajtó- és versenypályája van. A kipróbálás nemcsak a gyorsaságra, hanem a kitartásra, ugróképességre és a terepen való mozgóképességre is kiterjed. Az e követelményeknek megfelelő csikók közül egészítik ki évente az anyakanca-állományt. Hasznosítás, értékesítés: Eladásra kerül évente körülbelül 10 darab 3 éves mén, melyeknek egy részét a m. kir. államkincstár veszi át, az állami méntelepek részére, a többit magánménesek veszik meg tenyésztésre.
Körülbelül 10 fiatal kanca kell évente a saját anyakanca-állomány kiegészítésére. Ugyanennyi kerül tenyészanyagként eladásra s ezenkívül 15-20 darab betanított hátas és hámos kanca, illetőleg herélt csikó. Sárváron nevelt lovak sokat szerepeltek a közelmúltban is bel- és külföldi lovasmérkőzéseken, mint díjnyertesek: Budapesten, Wien, Graz, München és Frankfurtban.
IX.
A zalavári apátság uradalmának Nonius ménese: Zalavár
Tenyészcél: Hintós- és gazdasági hámoslovak tenyésztése és ilyen jellegű méncsikók fölnevelése a köztenyésztés céljaira. A ménes keletkezése: A zalavári apátság ménesének alapítása 1859-1860-ra tehető, amikor angol-arab kancákkal egy Aleppo new angol-arab mén került az uradalomba. A későbbi időkben állami mének fedeztek a ménesben, így többek között egy mezőhegyesi Jackson, Furioso, Nonius, Gambia (előszállási), Virgonc, Prímás, North Star félvérek, azután ‘William the fourth’, egy Furioso és legutóbb ismét egy Nonius. Minthogy az uradalom “Rezgő”, 12 éves anyakanca csikóval, a zalavári Dátsáli méneséből igényeinek a kis Nonius ivadékok feleltek meg a legjobban, a vezetőség ennek a jellegnek a továbbtenyésztése mellett határozott. Jelenlegi anyakanca-állomány: A ménes jelenleg 24 darab anyakancával folytatja a tenyésztést, melyek közül legelőn él, a többi igában járó gazdasági hámosló, vagy pedig hintóban jár. Alkalmazott mének: Jelenleg egy az államtól bérelt Nonius X. nevű mén fedez a ménesben. A fedeztetési idény január 15 -tói június végéig tart. Idegen kancákat is elfogadnak fedeztetésre. Törzskönyvezés: Az uradalom házi törzskönyvet vezet a menésről. Bélyegzés: A csikókat a nyereghely baloldalán a ménesbélyeggel látják el (A, melybe a Z betű belefolyik) és az évszámmal, jobbról a sorszámmal. Felnevelés: A csikók az elválasztás után a legelőre kerülnek és ott nevelik fel őket egészen 3 éves koruk betöltéséig. Télen át kifutóval összekötött tágas istállóban szabadon bocsátva és csupán az abrakolás idejére lekötve, kellő mozgásban növekednek fel edzett és munkabíró lovakká. Értékesítés, hasznosítás: A kancacsikókat 3 éves korukban betanítják, a megfelelőeket befedeztetik és fogatokban használják. Számfelettieket 3 éves korban nyersen, 4 éveseket betanítva tavasszal eladják. (Ezüstérem Zalaegerszeg: 1925.)
X.
Esterházy Ferenc gróf uradalmának Lipizzai és arab félvér (Shagya) törzstenyészete: Tata
(Posta és távirda, vasútállomás Tataóváros, Komárom megye)
Tenyészcél: Az eredeti lipizzai és aradautzi Shagya törzsnek tiszta vérben való továbbtenyésztése, fényűzési hámos és hátaslovak, továbbá tisztavérű tenyészmének és kancák nevelése a jelzett törzsekből. A ménes keletkezése: Gróf Esterházy Ferenc 1918-ban, az összeomlás után, az osztrák államtól az akkor feloszlott lipizzai cs. és kir. udvari ménes állomáson XIX. fl tatai ménes arab félvér törzsménállományából megvett 6 eredeti lipizzai mént és 20 ugyanilyen kancát, ez utóbbiak ivadékaival. (A lipizzai tenyésztés eredete 1580-ig vezethető vissza.) Ugyancsak 1918-ban szerezte meg a gróf a bukovinai radautzi császári ménesből a háború kitörésekor a piberi osztrák állami ménesbe menekült arab félvér ménes Shagya törzsét, mely 1806 óta fennáll. Jelenlegi anyakanca-állomány: A tatai ménesben ez idő szerint 18 lipizzai és 36 Shagya anyakanca van, melyek a legkülönbözőbb munkát végzik. Alkalmazott mének: Lipizzai fedező mének: Maestoso Gratia és Pluto Bassovica. Arab félvér fedező mén: Shagya XIX. (apja Shagya XVII!., anyja 40 Siglavy Bagdady). Idegen kancákat nem fedeztetnek.
Törzskönyvezés: Rendes és pontos házi törzskönyvet vezetnek. Bélyegzés: A csikókat a bal comb közepén a ménes bélyegzőjével jelölik (stilizált korona alatt írott F betűhöz hasonló jel, melyben az E is bent foglaltatik.) A lipizzaiak az állkapocs baloldalán, a Shagyák a hát bal oldalán az apa és anya bélyegét viselik, jobbról a csikószámot. A lipizzaiak jelölése – eltekintve a ménesbélyegtől- a volt császári ménesévei azonos. Felnevelés: Legelőn és kifutókban, az állami ménesekéhez hasonló. Hasznosítás, értékesítés: A csikókat négyéves korukban tanításba veszik hámban és nyereg alatt. A lipizzai mének 5 éves korukban a wieni spanyol iskolába kerülnek további idomításra. A számfeletti tenyészállatokat, valamint eladó luxusfogatokat Tatán tartani szokott árveréseken értékesítik.
XI.
A kép illusztráció
A mezőhegyesvidéki tájfajta lótenyésztés: Nonius tenyésztése
(M. kir. tájfajtafelügyelőség: Szeged, Széchenyi tér 7/II)
A tenyésztés célja, hogy az illető vidék kisgazdáinak lóanyaga, egyfajta mének alkalmazása mellett, szakszerű kiválasztás és párosítás útján fokozatosan javítassék, úgy hogy ily módon az illető vidék viszonyainak megfelelő tájfajta kialakuljon. A mezőhegyesvidéki körletre a Nonius jelleg szaporítását tűzték ki célul.
A kérdésben forgó szervezetet gróf d’Orsay Olivér építette ki, midőn annak alapkövét 1892-ben, mint mezőhegyesi ménparancsnok letette azzal, hogy a környék törekvő kisgazdái lótenyésztésének irányítását ő maga vette kezébe mintegy 180 darab kancával. Kezdetben Mezőhegyesen fedeztették a kancákat. 1894-ben már oly nagy számban jelentkeztek a tenyésztők, hogy külön ménállomásokat kellett a környéken berendezni. Fokozatosan 12 ménállomást létesítettek 1913-ig, 169 állami Nonius ménnel, Nagymajlát, Németpereg, Makó, Németszentpéter, Szeged város, Szegedalsótanya, Perjámos, Újszentiván, Mezőkovácsháza, Nagyősz, Tótkomlós és Orczyfalva községekben, mintegy 8000 bepárosított kancával.
A tenyésztés hamarosan nagy hírnévre tett szert azokban a lótenyésztő körökben, ahol a nyugodt vérmérsékletű, erős csontozatú, minden gazdasági fogatos munkát végezni képes félvér lovakat keresik. Ebből a tenyészkörből vettek tenyészkancákat, sőt méneket is, a gazdasági Nonius tenyésztésre tért uradalmak.
1913-ban szép tehetségpróbát tett ez a tenyésztés, amikor 20 kisgazdafogat, gróf d’Orsay vezetése mellett, 13 nap alatt minden baj nélkül megtette a Makóról Keszthelyig és vissza, mintegy 900 kilométert tevő utat, amivel bebizonyította, hogy a mezőhegyesvidéki kisgazdák tájfajta Nonius-a nemcsak az eke előtt képes nagy munkát kifejteni, hanem a nagy távolságot is kibírja.
Az elszakadt országrészekkel hat táj fajta-állomás is elszakadt tőlünk, sőt a többiek ménje is majd mind odaveszett. Ma azonban már mindezt pótolták s újból virul 7 tájfajta-állomás. A csikókat a jobb nyereghelyen mt bélyeggel jelölik, alatta a telep száma, balról a csikó folyószáma és alatt~ a születési évszám. A tenyésztésnek saját törzskönyve van. Makón évente ménvásárt tartanak.
XII.
Rothschild Alfons báró angol telivér ménese: Dióspuszta.
(Post Tata, v. á. Tatatóváros, Komárom megye.)
Rothschild Alfons báró angol telivér ménes anyagát 1905-ben vette át Rothschild Nathaniel bárótói és egészen 1921-ig a Reckel Rugó gróf által berendezett oroszvári ménes birtokon tartotta, amikor azután a Magyar Lótenyésztő RT dióspusztai ménesébe tette át pensio-ellátásba. A ménes ivadékai 11/2 éves korban Dióspusztáról a báró tulajdonát képező idomítótelepekre kerülnek Owerweidenbe. A magyar rögön szakszerűen fölnevelt ivadékok lényegesen magasabb verseny teljesítőképességet tanúsítanak, mint az előző évben az oroszvári birtokon fölneveltek, amire bizonyság, hogy a budapesti és wien-i versenypályákon 1925-ben szerzett nyeremények összege a ménest, illetve a versenyistállót a többiek élére helyezi.
A ménes jelenlegi állománya I ménből és 25 anyakancából áll és állítják, hogy Közép-Európában származás szerint a legértékesebb. Ménje, a St. Frusquin-La Sage származású Sankrit, idegen kancáknak is rendelkezésre áll Dióspusztán, 40 kancával az idén is megtelt a listája. A ménes kanca-állománya csaknem kivétel nélkül importált vérből származik. A ménes anyaga úgyszólván teljesen az Angliából importált 4 kancára (Maid of Corinth, Mary Carmichael, La Sage, Brington) vezethető vissza.
Vitéz Márkos Attila gyűjteményéből
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.07.28.
Fotó: Canva
A Magyar Lovas Kör Túralovas Szakága célkitűzései közé tartozik a túralovagláshoz kapcsolódó írásos és képanyagok készítése. Egy ilyen jelentősebbnek mondható anyag a “Lovas tereptan” című, 90 ábrával illusztrált, 200 oldalas könyv. Az anyag tulajdonképpen másfél éve készen van, a nyomdai előkészítés azóta húzódik. Ennek az elhúzódásnak van egy előnye. Ez idő alatt is jöttek a tartalomba bekívánkozó gondolatok, új tapasztalatok, melyekkel az anyag kiegészítésre került, teljesebbé vált.
A kép illusztráció
A könyv megírására az alábbi dolgok késztettek:
– 1999-ben megírtam a Túralovaglás című könyvet, melybe ez a téma terjedelménél fogva nem fért bele, elvitte volna a könyv arányait.
– A honfoglalás 1100. évfordulójával kapcsolatos nemzetközi lovas emléktúrák, vagy akár a XII. Károly svéd király hosszú távú lovaglását megismétlő svéd-magyar emléktúra jóformán végig közúton és nem terepen haladt, bár a korhűség azt igényelte volna. (A túralovaglás lényege éppen a természet-közeliség, de ehhez ismeretlen terepen megfelelően részletes topográfiai térképek, korszerű tájékozódási eszközök és az ezek kezelését ismerő lovas szükségeltetik.)
– Hazánkban feloldották a katonai térképek titkosságát, így ezek a szükséges méretarányban kereskedelmi forgalomból polgári személyek számára is megvásárolhatók. A turista térképekkel ellentétben lefedik az ország egész termetét.
– A katonai térképek kezeléséhez nincs ez ideig forgalomban polgári kiadvány, ezt szeretném pótolni.
– A “Lovastúra-vezető” államilag elismert szakma, igényes felkészítésüknél a terep értékelésével, tájékozódással, térképészettel, túléléssel kapcsolatos ismeretanyag oktatása nem mellőzhető.
– Belső késztetés, önmegvalósítás, mely lehetővé teszi e témában való elmélyülést, ismereteim és gondolataim rendezését úgy, hogy ez másoknak is hasznára váljon.
A kép illusztráció
Kapcsolódó gondolatok
Elkényelmesedtünk. Légkondicionált járművekben utazunk, az útkereszteződéseknél útjelző táblák erdeje ad útbaigazítást, majd az utcanév táblák és házszámok jelzik célba érkezésünket. Elveszett valami a múltból. Nincs megmérettetés, a kiválogatódás nem az egyéni képességek függvénye. Minden, ami kell megrendelhető, kifizethető. Pedig az emberek jelentős része szeretne tudatában lenni képességei határának. Erre utalnak a természetben űzött extrém- és kalandsportok. A természettől elszakadt ember rájött, hogy valami nincs rendjén, visszavágyik az ősi közegbe. Ehhez tökéletes partner régi társunk a ló. Ember és ló közös történelme több mint 5000 éves, és ez a kapcsolat magasabb rendű, mint ami ember és ember között alakult ki. A lovas és a ló nem öli meg a másikat pénzért és hatalomért.
A könyv tankönyvjelleggel íródott, lovastúra-rendőr, túrázó lovasok részére, de hasznos ismereteket ad mindenkinek, aki ismeretlen terepen dolgozik, sportol, oda vetette a sorsa, szerencsétlenül járt, vagy éppen másoknak indul a segítségére. Katonai tereptani, térképészeti, tájékozódási és túlélési ismeretanyag ötvöződik benne, a civil térképészeti és tájékozódási ismeretekkel, valamint a kapcsolódó lovas-szakmai tudnivalókkal.
A szerző az elmúlt évtizedek során kb. 120000 km-t tett meg terepen lovaival és lovas tanítványaival. Tapasztalatait felhasználva a terepen távoli célja felé igyekvő ló-lovas páros szemszögéből vizsgálja az eredményes célba érés lehetőségét. A lovaglás biztonsága érdekében és a ló iránti alázattói vezérelve ajánlom gondolataimat mindazoknak, akik terepre kilovagolnak.
Vér Imre
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.07.28
Fotó: Canva
Általános információ a nyergekről (a nyergekről általában):
A modern western nyergek eredetéről és fejlődéséről mind a mai napig nem alakult ki egységes álláspont. Ez a Shelley Jessop írása alapján készült cikk – általánosan elfogadott nézetekre támaszkodva – megpróbálja követni a nyergek fejlődésének útját. Reméljük, találtok érdekes és hasznos információkat benne.
A nyergek kialakulása
Hogy az ember pontosan mikor domesztikálta a lovat, az kérdéses. Azon is folyik vita, hogy melyik népcsoport használta először hátasként a lovakat. Tudjuk, hogy a kínaiak, asszírok és a perzsák már Krisztus előtt 3000-ben is képzett lovasok voltak.
Bár az indiaiak voltak valószínűleg az első lovasok, ahhoz kétség sem fér, hogy a kínaiak voltak az első valódi “lovasemberek”. Ők már Kr.e. 4000-ben használták a lovakat, bizonyítható, hogy korábban és sokkal szélesebb körben használták a lovakat, mint bármely más kultúrában. Kínában már Kr.e. 1000-ben megkezdték a ló specializált tenyésztését, külön fajtákat alakítottak ki a különböző feladatokra.
A hettiták Kr.e. 2000 körül a Földközi-tengernél már széles körben hasznosították a lovakat. Harcban is sikerrel használták lovaikat. Jelenlegi ismereteink szerint a hettiták hagytak elsőként írásos emlékeket a lótartásról és a lótenyésztésről. Ez a dokumentum Kr.e. 1600 körülről származik, a benne foglalt tanácsok a lovak kiképzéséről ma is ugyanúgy használhatóak, mint annak idején. Hogy most csak egy példát említsünk: a hettiták szerint a lónak legalább 100 mérföldet kell vágtáznia, mielőtt a csúcssebességét kérnék ki tőle. A trénerek az angol telivéreket manapság is csak körülbelül 100 mérföldnyi vágtamunka után kérik fel teljes sebességre.
Egyesek egy szerint az asszírok voltak az elsők, akik a mediterrán térségben nyerget használtak. Csak a kengyel hiányzott erről a nyeregről, de ebben az időben még senki sem használt kengyelt.
Az egyiptomiak is munkába fogták a lovakat Kr.e. 1650 körül, a birodalmuk kiterjesztésekor. Érdekes módon ők nem érdeklődtek a lovaglás iránt, inkább kocsiztak. Talán azért nem lovagoltak, mert akkori lovaik nem hasonlítottak a mai arab telivérekhez.
A Bibliában említett nyergekről általában úgy tartják, hogy patrac jellegű alátétek voltak. Az ókori görögök is használtak patracot, de gyakran szőrén lovagoltak. A rómaiak csak nem sokkal a birodalom bukása előtt kezdtek nyerget használni.
A ma ismert nyergek alaptípusát valószínűleg Franciaországban, a korai keresztény érában vagy Ázsia sztyeppéin fejlesztették ki. Európában a nyereghasználat a középkorban vált széles körben elterjedtté. A lovagok kalandozásai nehezen lettek volna megvalósíthatóak nyereg nélkül. Változatos fajtái alakultak ki, mint a málhanyereg, amelyet teherhordó állatokon használnak, a teve nyereg, a howdah, amelyet az elefántoknál használnak és természetesen a hagyományos lovas nyergek.
Úgy tűnik tehát, hogy a korai lovasok több mint 1500 évig lovagoltak nyeregben, mielőtt tettek volna valamit a stabilabb ülés érdekében. A kengyel korai formája az időszámításunk előtti második században jelent meg Indiában. Ez egy egyszerű hurok volt, amelybe a lovas a nagy lábujját helyezte be. Ez csak az ülés biztonságát fokozta, a felszállásnál semmi segítséget sem nyújtott a lovasnak. Egyes kutatók szerint az első valódi kengyelt az időszámításunk előtti első században fejlesztették ki Közép-Ázsiában a szarmaták. Ez a találmány nagyon gyorsan elterjedt a Közép-Ázsiai népek között, mert gyorsan rájöttek, hogy így sokkal könnyebb nyeregből íjazni, nyilazni.
A ma ismert western nyereg első sorban a spanyol vaquerók hatására alakult ki. A következő rész egy kivonat Donald Gilbert Y Chavez nagyon részletesen megírt Cowboyok – Vaquerók, Az első amerikai cowboyok eredete c. írásából.
A történészek jól ismerik a “western nyereg” jelentőségét. Ami a 20. század utazóinak, dolgozóinak az autó, az volt a western nyereg a korai cowboyoknak és utazóknak. Henry Ford gyártotta az első autókat, a spanyol vaquerók pedig az első western nyergeket. Ilyen értelemben mindegy, hogy lóerő van a motorháztető alatt, avagy ló a cowboy alatt.
Amit mi western nyeregnek hívunk, azt az amerikaiak a 19. század első felében inkább spanyol nyeregnek mondták. Az amerikaiak akkoriban általában a “spanyol” megkülönböztető jelzőt használták az Új Spanyol-Mexikóra és tartományaira: Texasra, Új-Mexikóra és Kaliforniára. Ott az Újvilág központjából, különösen Mexikóból (amely akkoriban magában foglalta a mostani Új-Mexikót) származik a western nyereg és itt is fejlődött tovább. A 19. század kezdetén az új-mexikói lovasok nyergének faváza tulajdonképpen megegyezett a mai western nyeregével. Amikor a spanyolok elhajóztak nyugatra 1492-ben, két alap nyeregstílust vittek át Amerikába a lovakkal:
Nyugat-Európában a 9. századdal beköszönt a lovagkor. A lovagi nyereg (la estradiota) két merev ívből állt, a hátsó a lovas medencéjét támasztotta, ezeket fa fáz kötötte össze. A nyereg mindkét oldalán, alul-felül ki volt párnázva. A nyeregkápa magasan a lovas előtt emelkedett, hogy védje a lovag gyomrát az ellenség lándzsájától. A hátsó kápa elég magas volt ahhoz, hogy a lovas, ha lesújtanak rá, ne zuhanjon hátra a ló mögé, és mivel elég közel volt az első kápához, biztos ülést nyújtott.
Az ‘la estradiota’ és a ‘la jineta’, valamint az ezek alapján készült, stílusban hasonló nyergek voltak azok, amelyekből a vaquerók az első amerikai nyergeket saját igényeik és elgondolásuk alapján elkészítették. A kutatások viszonylag jól nyomon tudták követni, miként alakult ki a western nyereg. De mivel Dél-Amerikából és Mexikóból 1521-1821 között nem maradt fent ezzel kapcsolatos írásos emlék, ezért csak néhány illusztrációból és irodalmi műből lehet következtetni az estradiota, jineta és vaqeuro nyeregtípusok alakulására, ezért a téma autentikus szakértői a mai napig vitában állnak egymással az első vaquero nyereg pontos kinézetét illetően.
A mondás alapján, mi szerint a szükség a találmányok anyja, valószínűsíthető, hogy nagyon sokan kezdtek nyereg fejlesztésbe, és mindannyian a spanyol la estradiota és a la jineta nyergekből indultak ki, ezeket egészítették ki a saját tapasztalataik szerint, hogy jobban megfeleljen a helyi sivatagos viszonyoknak – így fejlődött a spanyol amerikai, később mexikói, majd végül az amerikai western nyereg.
Az első változatokon nem volt nyeregszarv. Az csak a spanyol és mexikói vaquerók igénye nyomán jelent meg. Kezdetben a vontatandó állatokat a ló farkához kötötték. Valószínű, amikor birkánál nagyobb állatokkal dolgoztak, a lasszót inkább a nyereg első hevederét rögzítő “D” karikához rögzítették. Mivel ez a módszer nem volt elég hatékony, néhány találékony vaquero egy nagy, fagumós szarvval ellátott nyeregvázat készített; ezt manzanának, azaz almának hívták. A terület második kormányzója, mint “la silla vaquero” említi az új nyeregszarvval ellátott, lasszózásra kialakított vaquero nyerget. Véleményem szerint ez a nyeregszarv csak egy hibás nyeregváznak köszönhetően született. Az első spanyol stílusú (Livingston) nyergen még nem volt szoknya és fender. Russell Beatie Nyergek című könyvében az írta erről a típusról “… ez a korai spanyol nyereg 200 évig volt használatban, csak kisebb változtatásokat végeztek rajta”.
A 17. század elejére a módosított jineta nyergeket használták Mexikó gyarmat első lovasai és továbbfejlesztették egy speciális nemzeti fajtává: la silla vaquero mexicana. Ez a 19. század közepére vált híressé az amerikai (vad)nyugaton, mint vaquero- vagy mexikói cowboy nyereg. Ennek területtől vagy csak a használó igényeitől függően rengeteg változata volt. Az egyik variációt “la silla charranak” vagy charro nyeregnek nevezték. A korai mexikói nyergek hatása nagyban érezhető az amerikai Santa Fe típusokon is. Richard Ahlborn Western Words című könyvében ezt írta: “a 19. század korai évtizedeiben kialakult és széles körben elterjedt a mexikói (vaquero) nyereg általános formája, majd pedig régiónként rengeteg egyéb módosításon ment keresztül.” A vaquero nyereg előfutára volt a nyeregnek, amely például dupla szíjazatával különbözik elődjétől.
A kép illusztráció
A nyeregszarv
Texasban sok első generációs angolszász cowboynak hiányzott a hüvelykujja. Ugyanis a kezdő angolszász texasi cowboy nem volt képes úgy a nyeregszarvra kötni a lasszót, mint gyakorlott mexikói vaquero, akitől tanult. Aki nem tudta a meglasszózott borjú kötelét úgy rácsavarni a szarvra, hogy időben kihúzza a hüvelykujját a kötél és a szarv közül, mielőtt a borjú szorosra rántaná, az bizony elveszte az ujját. Ezért inkább saját texasi lasszózási technikát alkalmaztak, ahol először a szarv köré kötötték a kötelet, és csak ez után lasszózták meg az állatot.
Az első fő változás a tipikus mexikói nyergen 1875 után jelent meg a charrók egy csoportjának hatására, a mexikói lovasok augyanis elkötelezett hívei voltak a mexikói lovas stílusnak, és igyekeztek megőrizni tradícióikat. Nekik köszönhető, hogy a charreria Mexikó nemzeti sportja lett és mára szerves, hagyományos része a kultúrájuknak, illetve az Egyesült Államok északnyugati részén is elterjedt.
A Vadnyugat népszerűsége nagyban köszönhető Buffalo Bill Codynak, aki 1883-ban kezdte izgalmas turnéját Amerikában és szerte a nagyvilágban. Az ő vadnyugati showjában olyan díszes felszerelésben lovagoltak a résztvevők, amilyet senki sem használt azelőtt a cowboyok között. A show azonban olyan meggyőzően festette le a határvidék életet, hogy a díszes felszerelések, rojtos ruhák beleolvadtak a régió kultúrájába, s a cowboyok is magukévá tették ezeket a jelmezeket.
A kép illusztráció
A hadsereg hatása a western nyeregre
Bár a katonai modellek sokkal inkább a használhatóságra épültek, ugyanúgy változtak a kulturális hatásokra. Bizonyos időszakokban díszesebb kivitelben készültek, később egyszerűbbek lettek, az aktuális divat, a nemzeti öntudat hatására, vagy éppen a hadseregben uralkodó felfogás szerint. A katonai modellek nyomán sok változás történt a civil nyergeken is.
Kezdetben az amerikai katonai nyergek csupán az angol és francia felszerelés másolatai voltak. Ahogy terjeszkedtek nyugatra, a lovasság elképzelési, a körülmények és a szükségletek is változtak. Ezzel egy időben egyre gyakrabban találkoztak a spanyol királyság előőrseivel. A spanyol nyergek és technikák a móroktól származtak, a keresztes háborúk idejéből, jól adaptálták hódításaik során és jól használható volt a helyi viszonyok közt is.
A McClellan Katonai Nyereg: ahogy már annyiszor megírták, George B. McClellan tervezte sok év munkájával. A nyereg története a Krímben dúló háború idején kezdődött, ahol McClellan kapitány, mint megfigyelő volt jelen a harcok alatt, s alkalma nyílott megfigyelni és talán tesztelni is a különféle idegen hadifelszereléseket. Ezeket a tapasztalatok ösztönözhették, amikor széles körű fejlesztéseket javasolt az U.S. Armynak a felszerelések terén.
