Miért csinálja ezt a lovam? Abnormális viselkedési formák és hátterük
Az elmúlt években általánosan elmondható, hogy az állattartásban kiemelkedő szerepet kapott az állatjólét szempontja. Azonban mikor állatjólétről beszélünk, az adott faj természetes igényeiből kell mindig kiindulnunk, nem pedig az ember által “jónak vélt” környezeti feltételekből. Broom (1986) megfogalmazása szerint az állat jólléte az állat pillanatnyi szellemi és fizikai képessége arra, hogy a környezet kihívásaival megküzdjön. Amennyiben olyan körülmények közé kerülnek az állatok, hogy nem képesek alkalmazkodni a mesterséges környezethez, úgy az állatok jólléte nagymértékben romlik. Ilyenkor alakulhatnak ki abnormális viselkedési formák. Nézzük, lovak esetében mikor beszélünk ilyenről!
Első lépésként az állásos istállók felszámolása, és az egyedi, bokszos tartás kialakítása terjedt el – bár ez közel sem jelenti azt, hogy az állásos istállókat teljes mértékben felszámolták volna. A lovak azonban a természetben csoportosan élnek, idejük nagy részét mozgással és táplálkozással töltik. Sajnos az egymástól való elzártság, a mozgás jelentős korlátozása, mozgásszervi, emésztőrendszeri valamint légúti betegségek, különböző „rossz szokások” kialakulásának veszélye még a legnagyobb gonddal kialakított bokszos istálló esetén is fennáll.
A háziasított lovak több mint 15%-nál állapítottak meg ún. sztereotíp viselkedési formát (Luescher és mtsai, 1991). A sztereotípia ismétlődő és változatlan viselkedés, egyértelmű cél vagy funkció nélkül, valamint olyan helyzet indikátora, amelyben az állat környezete nem teszi lehetővé igényeinek kielégítését. A rendellenes magatartás a stresszállapot, illetve a diszkomfort kifejeződése. Az istállóban tartott lovakra jellemző, hogy a szociális kapcsolatok kialakításának lehetősége, illetve a természetes viselkedési formák teljesítése is korlátozott.
Szitálás
Ez gyakorlatilag rövidített lépés, melyet az állat ritmikusan ismétel, miközben testsúlyát két elülső lábán váltogatva, nyakát és fejét oldalirányba lóbálja. A mozgás ereje és sebessége egyedek között, illetve a sztereotíp viselkedés alatt is változik a lassútól a tombolóig. Az elülső lábak általában a talajon vagy ahhoz közel maradnak, de extrém esetben a ló teljes elülső részét odacsapja az ajtófélfának vagy a boksz oldalának. Feltételezhető, hogy a szitálás a szociális igény kielégítésének hiánya. Ez nem csak esztétikailag nem nyújt szép látványt, de súlyvesztést, fáradtságot és a nyaktájékon egyenlőtlen izomelváltozást és a mellső végtagok elváltozását okozhatja, ami erősen befolyásolhatja a ló teljesítményét, használhatóságát.
A különböző viselkedési problémák megoldásánál a legjobb, ha a kiváltó okot szüntetjük meg, és nem a már kialakult rossz viselkedést próbáljuk meggátolni. A gyakorlatban mégis a fizikai korlátozások alkalmazása a legelterjedtebb, mint például a szitálást „gátló” rácsok felszerelése. A rácsok mögött ugyanúgy folytatódhat ez a viselkedéstípus, amennyiben mégsem, úgy az állat frusztrációja tovább nőhet.
A valódi megoldást az nyújtaná, ha az állatoknak több lehetőséget biztosítanának a fajtársaikkal való kapcsolatfelvételre. Ennek egyik legjobb módja, ha rendszeresen együtt karámozzák a lovakat, így nem csak szociális igényeiket elégíthetik ki, de más természetes viselkedési formákat is gyakorolhatnak. Ugyanakkor sajnos ez a megoldás nem mindig kivitelezhető. Problémát okozhat a rossz időjárás vagy akár az is, ha az adott egyed nagy értéket képvisel – ebben az esetben, a vélt vagy valós, balesetveszély túl nagy kockázatot jelentene a tulajdonosnak.
Kutatások kimutatták, hogy már egy 1×1 m-es rácsozott ablak – melyen keresztül fajtársaival kapcsolatot alakíthat ki az egyed – jelentősen, átlagosan 97%-kal csökkenti a szitálást a bokszban (Cooper és mtsai, 2000). McAfee és munkatársai (2002) hasonló eredményt kaptak, mikor tükröket helyeztek el a bokszok falán, ami a feltételezések szerint imitálja a fajtárs jelenlétét, így csökkentve a frusztrációt. Tehát a szitálást elsősorban a fajtársakkal való kontaktus hiánya okozza, és amennyiben ezt megszüntetjük, vagyis lehetővé tesszük a szociális kapcsolatok kialakulását, akkor ez a káros (és egyben kóros) viselkedés nagy valószínűséggel megszüntethető.
Karórágás/Levegőnyelés
Természetes körülmények között élő lovak napi aktivitásának legnagyobb részét a legelés teszi ki, napi akár 18 órát ezzel töltenek. A legeléssel töltött idő függ az évszaktól, a ló korától és nemétől, valamint az épp aktuális növényösszetételtől. Az evés folyamatos mozgással is párosul, mivel a lovak pár harapás után lassú lépésben haladnak tovább, majd újabb harapások következnek, ami összesen akár napi 30 000 harapást is jelenthet (Mayes és Duncan, 1986). A lovak nemcsak nappal, de az éjszaka folyamán is táplálkoznak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy folyamatosan kis mennyiségben veszik fel a szükséges mennyiségű táplálékot. Természetesen ennek megfelelően alakult ki emésztőrendszerük is (viszonylag kis méretű gyomor, hatalmas vakbél, stb.), és ez a háziasított lovak esetében sem változott.
A karórágás fa vagy egyéb anyagok rágását (pl.: kerítés, jászol) jelenti. A levegőnyelés egyedül lovaknál fordul elő, mint abnormális viselkedés, melynek során a ló nyakát előrenyújtja, nyelvét előre tolja, és levegőt nyel. Ezt ritmikusan, több menetben ismétli pár percig vagy akár egy óráig is. Nagy valószínűséggel koncentrátumok etetésével hozható összefüggésbe. Egyes kutatások alapján antacid (savkötő) szerekkel történő kezeléssel jelentősen csökkenthető a levegőnyelés előfordulása (Mills, 2002), amiből arra lehet következtetni, hogy a lovak így ellensúlyozzák a koncentrált takarmányadagok etetése miatt kialakuló savasságot a gyomorban.
Még nem tisztázott tény, hogy ez öröklött vagy tanult viselkedési formának számít, de az eddigi kutatási eredmények arra utalnak, hogy a hajlam öröklődik, ugyanakkor a viselkedés kialakulásához mindenképpen szükséges kiváltó inger, esetleg több inger együttes és tartós hatása (Houpt és Kusunose, 2000).
Gyakori, hogy levegő és/vagy karórágó lovak nyakára szíjat erősítenek, mely (elvileg) megakadályozza a levegőnyelést. Ismeretes sebészeti beavatkozás is, melynek során a nyak bizonyos izmait eltávolítják, így a ló nem képes többé a levegőnyeléshez szükséges mozgást végrehajtani. Ezek gyakorlatilag csak látszatmegoldások, mivel nem a kiváltó okot szüntetik meg. Állatvédelmi szempontból erőteljesen támadható az itt leírt lehetőségek mindegyike, hiszen még több stresszt okoznak az állatnak.
Amennyiben lovaknál ez a viselkedésforma már kialakult és rögzült, kevés sikerrel kezelhető. Ha az eredeti kiváltó okot meg is szüntetik, ezt a viselkedést a lovak többsége továbbra is folytatja. A faj és egyedi igényeknek megfelelő tartási körülmények kialakítása hosszú távon segíthet a problémán. Ehhez az etetett takarmányok összetétele, minősége és aránya, valamint a stresszmentes használat és kiképzés is hozzátartozik.
Istállójárás
Olyan viselkedésforma, melynek során a ló körbe-körbe járkál a bokszában, akár órákon keresztül. Kiváltó oka általában az unalom, de lehet esetleg a vakaródzás iránti vágy vagy félelem is, illetve mozgáshiány. Kutatási eredmények alapján megállapították, hogy a lovak bokszos elhelyezésben átlagosan napi 539 lépést tettek meg összesen. Ez összesen kb. 0,17 km-nek felel meg. A nap 24 órájában szabadon tartott lovak kb. napi 8,4 km-t tesznek meg (Kusunose és mtsai, 1985), ami 50-szer több mint a bokszban megtett távolság!
Minél természetesebb tartási körülmények, megfelelő mozgástér és/vagy elegendő napi mozgatás sokat javíthat a helyzeten. Boxban tartott lovak esetén környezetgazdagítás, játékok kihelyezése, lehetőség biztosítása a lovak számára, hogy legalább összeszagolhassanak szomszédaikkal. A lekötés semmiféleképpen nem ajánlott – kivéve állatorvos javaslatára.
2019.04.08., Lovasok.hu szerkesztősége
Forrás: Szabó Szilvia, Dr. Bartos Ádám: A lovak jóllétét befolyásoló tartástechnológiai tényezők
Tóthné Dr. Maros Katalin: Abnormális viselkedési formák és azok háttere
Képek forrása: canva.com
Frissítve: 2022.08.19.
Barangolás a csodálatos erdélyi hegyekben: lovastúrák a Lófő Lovasudvar szervezésében!
Azt az élményt, amit egy erdélyi kirándulás nyújthat, egyszerűen nem lehet képekkel, vagy szavakkal visszaadni! Mi mégis megpróbálkozunk vele! Járd be lóháton Erdély vadregényes tájait a Lófő Lovasudvar túravezetőivel, hogy magad is átélhesd a csodát!
“Az a jó a lóban, hogy nem ember.”
Ez a Lófő Lovasudvar üzemeltetőinek egyik jelmondata. Csodálják, tisztelik a lovakat, azok pedig szelídségükkel, ügyességükkel és munkakészségükkel hálálják ezt meg. Erre nagy szükség van, hiszen olyan terepet járnak be nap, mint nap, ahol az “átlagos” terephez szokott lovak nehezen vennék az akadályokat.
Ha jelentkezel egy erdélyi lovastúrára, a magyar kultúra és a székelység hagyományait is megismerheted, miközben lóháton barangolva gyönyörködhetsz az eléd táruló mesés tájakban. Az égbe meredő hegyek árnyékában számtalan természeti szépséggel találkozhatsz, hiszen olyan helyeken jársz majd, ahová az emberek csak gyalog, vagy lóháton juthatnak el.
A lovastúrákon gyermekek is részt vehetnek, hiszen tapasztalt túravezetők és megbízható, barátságos lovak várják őket a Lófő Lovasudvarban. Ez a felnőtteket is teljesen ámulatba ejtő lovas program az ő számukra igazán nagy kalandot jelent!
A szervezők rendszeresen hirdetnek lovas zarándoklatokat Csíksomlyóra, amely egy autentikus kulturális élménnyel teszi gazdagabbá a lovas programot.
Családias hangulat, remek vendéglátás, csodálatos tájak és kaland! Ha szeretnél részt venni egy baráti társaságok és családok számára is kitűnő lovas programon, tekintsd meg a Lovasok.hu Kártya elfogadóhely adatlapját, hiszen a kártya tulajdonosok kedvezményesen jelentkezhetnek a Lófő Lovasudvar túráira!
2019.04.05. Paraczky Cecília, a Lovasok.hu szerkesztősége
A képek forrása: Canva.com
Frissítve: 2022.09.22.
Miben tér el egy látását elvesztett ló lovaglása?
Előző cikkében Dávid Dalma a vezényszavak és a biztonságot sugárzó vezető szerepnek a kialakításáról írt, melyet látását elvesztett lován alkalmaz sikerrel. Most a lovaglásról ír nekünk, mint közös munkáról lovával, Szellővel.
Képesnek kell lennünk kettő helyett figyelni és bizalmat, vezető szerepet építeni. Ehhez sok tényezőnek kell együtt működnie, amelyeket a legjobb földről megalapozni.
Ha hátasunk nem lát, kiemelkedően fontos szerepe van ez egyensúlynak és vállak szabaddá tételének. Egy ilyen ló tapogat, keresi a talajt maga alatt, sokkal nagyobb térre van szüksége vállban és amint a hátára ül, a lovas feladata hozzásegíteni hátasát, a biztos járás kialakításához mindhárom jármódban.
Szokásosnál kissé hátrébb nyergelés, egy apró trükk ahhoz, hogy több mozgásteret adjunk a talajkereséshez. Ezen kívül a lovas ülése, kezeinek pozíciója is kulcskérdés. Rengeteg lovas üléshibája az előredőlés, előre bukott súlypont és a túl alacsony, merev kezek. Ezekkel a hibákkal, akarva-akaratlanul előrebuktatjuk a lovat és „lenyomjuk” őt. Olyan ez a lónak, mintha nekünk egy gyermek ülne a nyakukban, előre dőlve. Elég nehezen találnánk meg vele az egyensúlyunk. Ettől lovunk bizonytalan, botladozós lesz.
Tehát fontos, hogy súlypontunkat megfelelő, a ló gerincével merőleges pozícióban tartsuk, ülésünk mély és stabil legyen. A magasabban tartott kezek pedig segítenek a lónak egy nyitott, stabil, de ugyanakkor rugalmas keretet venni. Kezünk függőleges pozicionálásával is jelezhetünk lovunknak, hogy éppen feljebb vagy lejjebb kell a talaj után kutatnia, ezt a már földről rögzített hangjelzésekkel kísérve. Így minden gond nélkül tudunk fel- és aláereszkedni tereplovaglások során.
Az előre, lefele lovaglás elmélet elvetendő, hiszen fenn áll a veszélye, hogy lovunk túlságosan az elejére esik, és ebből borulás következhet. Helyette tanítsunk arra, hogy a szárakkal megadott keretet könnyedén töltse ki, és merjen bízni a kezünkben. Az önhordás, a hátsó lábak lehető legjobban a súlypont alá léptetése még biztosabb járást tesz lehetővé a lónak.
Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk elgurulni vak lovunkat! Próbáljátok csak ki otthon magatok is, csukjátok be a szemetek és próbáljatok meg egyenesen sétálni, netán szaladni. Garantálom, hogy fogalmatok sem lesz, merre van az arra és ugyanez igaz ezekre a lovakra is. Ha hagyjuk, hogy elguruljon nagy valószínűséggel el fogja veszteni az egyensúlyát, a természetes ferdeség miatt az egyik vállán el fog menni, szélsőséges esetben pedig el is eshet. Nem árulok zsákbamacskát, Szellővel is megtörtént, ez is a tanulási folyamat része. Ezt szeretnénk megelőzni azzal, hogy dolgozunk ezeken a problémákon, hogy a lovaglás kellemes és biztonságos legyen lónak, lovasnak egyaránt.
Kövessétek nyomon Dalma és Szellő történetét a Lovasok.hu oldalán! Közös munkájukba Amikor a szem már nem lát Facebook oldalukon is betekintést nyerhettek!
2019.04.04., Dávid Dalma és Lovasok.hu szerkesztősége
Frissítve: 2022.08.31.
Jana Lókiképzés: a gördülékeny és biztonságos lókiképzés szolgálatában!
Már sokszor hallottad azt a kifejezést, hogy “nem létezik rossz ló”, de Te magad még mindig sokat küzdesz? A sok befektetett idő és törődés ellenére a lovad mindentől fél és sokszor esze ágában sincs azt csinálni, amit kérsz tőle? Van megoldás! Jana, a lókiképző és lovasedző segíthet Nektek megalapozni a közös jövőt, amely a barátságról, a bizalomról és a fejlődésről szól!
Hogyan lehetséges ez?
Nyárasdi Mariannát mindenki csak Jana-ként ismeri. Kiképzőként és edzőként elhivatottan segít a hozzá forduló lovasoknak, hogy lovukkal tökéletes összhangot alakíthassanak ki. Ennek kulcsfontosságú feltétele egy nyers ló esetében, hogy megfelelő kiképzésben részesítsük, anélkül, hogy fizikailag, vagy akár csak mentálisan kárt okoznánk neki!
Jana pályafutásának kezdete és hajtóereje az az álom volt, amellyel valószínűleg sokan együtt érzünk: szeretett volna beszélgetni a lovakkal és mindenféle felszerelés nélkül, önfeledten lovagolni. Elkezdte tehát felkutatni a módját, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló kapcsolatba kerülhessen a lovakkal.
Az évek során rengeteg gyakorlati és elméleti szakismerettel gazdagodva végül sikerült elsajátítania és tovább formálnia azt a módszert, amelynek köszönhetően nem csak gyermekkori álma valósulhatott meg, hanem más lovak és lovasok segítésére is képessé vált.
Célja, hogy mindenkinek bebizonyítsa, bármilyen ló és lovas képes tökéletesen egy húron pendülni. Legyen az egy fiatal, képzetlen csődör, egy telivér, aki mindentől megugrik, egy hátrányos előéletű jószág, egy “elrontott ló”, aki vágyik a szeretetre, de korábbi gazdái nem bántak vele hozzá méltó módon. Jana nem ismer lehetetlent!
Ha a leírtak felkeltették az érdeklődésedet, és szeretnéd megtapasztalni, milyen az, ha egy helyes iránymutatást követve a fejlődés, és a közös munka a lovadnak is és neked is örömteli élményt nyújt, kattints és tekintsd meg a Jana Lókiképzés honlapját!
Kedvezményekért látogasd meg a Lovasok.hu Kártya elfogadóhelyeinek listáját!
2019.04.04. Paraczky Cecília, a Lovasok.hu szerkesztősége
A képek forrása: Jana Lókiképzés
A bőség zavara – mikor egy fajta nem garantál típust is
Komolyabban el szeretnél kezdeni díjugratni, amihez lovat keresel magadnak? Jól nézz körül, és szakemberrel válassz lovat… Ugyanis könnyű eltévedni a modern lótenyésztés útvesztőjében fajták és típusok közt… A tudatos szelekció nemcsak különböző fajtákat, de különböző típusú lovakat is eredményezett fajtákon belül. A különböző teljesítmény-igény meghatározó egy-egy típus kialakulásánál, hiszen egy adott feladatot az arra optimalizált alkatú egyedek tudnak a legsikeresebben végrehajtani, így amint felismerésre kerül, hogy mik ezek az alkati tulajdonságok, célzottan megindul a szelekció akár fajtán belül több célnak megfelelően is.
Régen adott feladatra adott fajtákat tenyésztettek, így könnyedén meg lehetett állapítani mely fajtába tartozik a ló, illetve honnan válasszunk, ha a legalkalmasabbat szeretnénk. A modern tenyésztésben azonban már nem munkára kell lovakat előállítani, hanem globális versenykövetelmények mentén. Ahogy változik a versenykövetelmény egy-egy szakágon belül, úgy vonja ez maga után a fajták eredményességét is, tehát a tenyésztési célok is változnak – nem a fajtákhoz alkalmazkodnak a versenyek.
Néhány generációs távlatban is óriási változásokat figyelhetünk meg fajtákon belül, ugyanakkor a típusok konvergálása fajtákat átívelően is mindig a célnak megfelelően történik. Felvetődik a kérdés: a régebbi típusok közül melyiket érdemes fenntartani egy-egy fajtában, és mitől marad meg a fajta, ha már teljesen átalakított modern egyedeket tenyésztünk, amelyek már csak nevükben hasonlítanak a régiekre?
Egy fajtán belül több típus előfordulhat, és ugyanazt a típust több fajtában is meg lehet találni. Egy hazai példát vegyünk elsőként: a furioso fajta, melyen belül ismerünk egy hátas és egy inkább fogatmunkára alkalmasat, csakúgy mint a lipicai fajtánál.
És mi a helyzet külföldön?
A német melegvérű lovak (mecklenburgi, holstein, hannoveri, oldenburgi) egymástól és a francia fajtáktól (normann, charolais, stb.) is jól elkülöníthetőek voltak akár külső jegyeik alapján. Ahogy azonban a tenyészcél azonossá vált – sportban elért eredményesség jegyében – az egyedeket már szakember sem tudná minden esetben besorolni. Mindegyik fajtában előfordul mindenféle tehetség, előfordulásának valószínűsége az, ami változó. A franciák ezért csoportosították 1958-ban a melegvérű sportlovaikat (az anglo-arab kivételével) a selle francais (francia hátasló) gyűjtőnév alatt. A németek ezzel szemben megtartották fajtáik külön nevét és önálló tenyésztését.
Nem is néznénk ki a német melegvérű lófajtákból manapság, hogy kitűnő gazdasági munkalovak voltak a második világháborút megelőző időkben, ugye? Mára teljesen megváltozott a karakterük, és világszerte kényességükről – és persze eredményeikről – híresek. A mai német lófajták már nem volnának alkalmasak ekét húzni és boronálni a gazdaságokban. Néhány évtizeden belül radikális eredményt sikerült – nagy részben az angol telivér bevonásával – elérni, a fajta és a típus teljesen megváltozott, csak a fajta neve maradt ugyanaz.
Mi lehet a hátránya az egységes típusok kialakulásának?
“A fajták változása és fejlődése normális és pozitív folyamat. Figyelembe kell azonban venni ebben a tekintetben a hosszú távú génveszteségeket is. Hol lesznek az igás munkára is használható melegvérű lófajták, ha majd a világ olajkészletének kimerülésével ismét az állati igaerő használata kerül előtérbe? Nem is beszélve olyan szempontokról, amelyek fontosságát napjainkban kezdjük még csak érezni, például a foglalkoztatási kérdések és a természetes környezetvédelme. Elsősorban az észak-európai erdészek vették már észre azt, hogy a faközelítés munkájában rendkívül hasznos a gépek helyett lovakat használni. (Bodó Imre)
2019.04.01., Both Anna, Lovasok.hu szerkesztősége
Forrás: Dr. Németh Csaba A típus szerepe a sportlótenyésztésben c. előadása;
Bodó Imre (DE ATC MTK Állattenyésztés- és Takarmányozástani Tanszék, Debrecen), A fajta és a típus szerepe a genetikai sokféleség fenntartásában
Képek forrása: Canva
Frissítve: 2022.08.16.
Gyors vagy kitartó? Az angol telivér típusai
Az köztudott, hogy a leggyorsabb lófajta a 900-3000 méter közti távon az angol telivér. Fajtán belül azonban jól elkülöníthető típusok léteznek, melyekről Dr. Németh Csaba egyetemi docens előadása is elhangzott a “Fenntartható-e eredményesen a magyar lótenyésztés” konferencián március 20-án. Az előadásban a különböző típusok közti különbségekről, a tenyésztési célokról tudhattunk meg érdekes információkat.
