A VI. Duna Aszfalt Kupa Országos Távlovagló és Távhajtó Versenyt és Minősítő versenyt április 5-én és 6-án rendezték meg Tiszakécskén az összesen nyolc fordulóból álló országos bajnokságból.
Jó hangulatú versenyen vehettek részt a nevezők, mely a kiváló szervezésnek, jól jelölt, egyenletes pályának volt részben köszönhető. Az eső idén sem maradt el, szinte a verseny teljes hosszában áztatta a lovakat, lovasokat, amit azonban nem bántak, mert a több hetes aszály után üdítő hatásának mindenki örült.
Sikeres szezonnyitó verseny volt, melyen külföldi lovasok is indultak, a verseny során kevés kizárás történt. 80km-en tízen indultak, és nyolcan fejezték be a leghosszabb távot. Elsőként Visy Bertalan Gazal Ájnival érkezett 4:19:55-tel felnőtt kategóriában, míg a junioroknál az első 80km-es versenyét teljesítő Török Karolina Blanka ért elsőként célba 5:09:25-es időeredménnyel.
Öt fogat indult 40km-en, közülük Molnár Lajos Siglavy Bagdady Divinus P és Siglavy Bagdady Erkel P nevű lovaival teljesítette a távot 1:47:14-el.
40km-en tizenhét induló közül tizenöten fejezték be a távot, elsőként Bánfalvi Krisztina (frissen rajtengedély-vizsgázott) Sar Khan nevű lovával 1:44:00-as időeredménnyel győzedelmeskedett.
20km-en tizenkilenc indulóból tizenhatan fejezték be sikeresen a távot, ahol Decsi Mercédesz Anonimmal győzedelmeskedett 59:06-os időeredménnyel.
Gratulálunk a versenyeredményekhez a lovasoknak és kiváló hátasaiknak egyaránt!
2019.04.17., Marcsó Zsófia és Lovasok.hu szerkesztősége
Forrás: Marcsó Zsófia, Távlovagló és Távhajtó Szakág
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.
A Pannon Lovasakadémia fedeles lovardájában az április második hétvégéjén megrendezett lovastorna Tavaszi Kupa első fordulóján 90 versenyző 19 lóval vett részt, ami a másfélszerese a tavalyinak.
A legtöbb nevező az amatőr és utánpótlás kategóriákban volt, ellenben viszonylag kevés induló volt a hivatalos, de még nem nemzetközi szintű kategóriákban. A lovas számokban olyan sok induló volt, hogy korosztályok szerint ketté kellett bontani.
A felnőtt mezőny sajnos egyre fogyatkozik, idén a Magyar Póniklub Szövetség felnőtt csapattal jelentkezett, ami egy kiváló kezdeményezés. A nemzetközi szint eléréséhez még ki kell fejlődjön az új felállás.
Talán a tavaszi frissesség, ami miatt a verseny nehéz volt a lovak idegi állapota miatt, több megriadás is történt, ami esést okozott, de szerencsére a verseny napja komoly sérülés nélkül záródott. Ezért érdekes a lovassport: sosem tudhatjuk, mire számítsunk lovunknál, mindenre felkészülni lehetetlenség, de minél több verseny, melyeken minél nagyobb közönség vesz részt, gyakorolni lehetne a versenyhelyzetet a lovakkal is, hogy a lovastornászok nyugodt lovakon az eltervezett programot száz százalékban meg tudják mutatni.
Három hét múlva a Nemzeti Lovardában Ausztria, Csehország, Finnország, Szlovákia és Magyarország lovastornászai mérik össze tudásukat 15 kategóriában.
A lovastornászok elképesztő dolgokat mutatnak be a ló hátán! Ha érdekel ez a szakág, ITT szinte mindent elolvashatsz róla!
Ki ne látott volna már lovastornász csoportot és figyelte csodálattal, milyen fantasztikus gyakorlatokat hajtanak végre a gyerekek és fiatalok a ló hátán! A versenyeken és a lovas rendezvényeken elképesztő dolgokat mutatnak be.
Már az ókorban is izgatta az embereket, hogy akrobatikus gyakorlatokkal bizonyítsák bátorságukat és ügyességüket a vágtató lovon. A régi Rómában például az ilyen feladatok a gazdagok fiainak lovaglóoktatásának részei voltak. A reneszánszban a voltizs aztán önálló sportággá fejlődött, nevét a francia befolyásnak köszönheti (‘la voltige’).
A lovastorna története
A lovastorna elnevezés a latin eredetű voltizsálás magyarosított változata. A latin volitare (olaszul volteggiare), azaz röpködni szó a lovon végzett gimnasztikát és tornát jelöli.
A voltizsálásra utaló legrégebbi tárgyi emlékek a görög olimpiai játékok idejéből származnak. Az időszámításunk előtti 648-tól 444-ig terjedő időben – vagyis a 33. olimpiától a 84. olimpiai játékokig – többször található olyan utalás, amely a gyermekek, felnőttek lóval kapcsolatos gimnasztikáját írja le vagy ábrázolja.
A lovon végrehajtott torna, vagyis a mai értelemben vett voltizsálás először a német irodalomban jelent meg: Andreas Schmidt tett róla említést, 1713-ban, Nürnbergben kiadott munkájában. 1839-ben Chappon írt vívó- és voltizsálókönyvet, amelyben így nyilatkozott: „A voltizsálás erősíti, gyorsabbá és ügyesebbé teszi úgy az alsó, mint a felső testrészeket; minden másnál jobban kiképezi és megacélozza az egész testet…A voltizsálás tulajdonképpen egy vegyes ugrás, amelyet a tánc, a vívás és a lovaglás mellett művészetté képzett ki a gimnasztika.”
Leírásával és céltudatos tanításával hazánkban először Nagyszombaton találkozunk. Itt a Kollégium mellé az 1770-es években királyi konviktust létesítettek, és az Adalbertinum nevű intézetet is létrehozták, ahol melléktárgy volt – a vívás és a tánc mellett – a voltizsálás is. Az 1820-as, 30-as években a lovassport két nagy felkarolója, Széchenyi és Wesselényi tett kísérletet a gyermeklovaglás hazai népszerűsítésére, ennek ellenére különböző ágazatai nálunk nem tudtak meggyökeresedni. A voltizsálás szinte eltűnt, és csak a katonai nevelésben és a katonai kiképzésben kapott állandó helyet.
A 19. század végén, a 20. század elején Európában a voltizsálás tehát a lovas katonai kiképzés segédeszköze lett. Nyereg nélkül illetve felnyergelt változatban végezték lovon a tornagyakorlatokat, amelyek azonban mind kivitelezésben, mind célban eltértek a mai gyakorlatoktól. Az 1920-as években a voltizsálást még az olimpiai játékok sportágai közé is felvették, de csak katonák részére. Az 1920-as antwerpeni olimpiai játékokon egyéni és csapatszámot írtak ki, de szerepelt a voltizsálás az 1928-as amszterdami olimpián is, rendőrségi és katonai résztvevőkkel.
Amikor a katonaság elhagyta a lovat, nem igényelte tovább a voltizsálást sem, hiszen szerepe csak az volt, hogy az újoncokat a lóhoz szoktassa, és mintegy a lovaglás előiskolájaképpen segítse, alapozza meg a későbbi lovaglástanulást. A II. világháború után a lovassport civillé lett, és a katonaság helyett a civil lovassportnak kellett megteremtenie saját utánpótlásának lehetőségeit. A gyermeklovassport keretében a voltizsálás tömegméretű elterjedése Németországban indult meg, ahol hamar felismerték a sportág lovaglást megalapozó előnyeit, olcsó voltát és nagy gyermeklétszámot foglalkoztató lehetőségeit. A lovastorna Németországban, Ausztriában és Svájcban már negyven éve versenysport. Hazánkban az 1930-as évek katonai bemutató voltizsálása teljes feledésbe merült, csak az 1970-es években éledt újjá, majd 1984-ben önálló sportág lett.
A lovastorna tehát úgy indult, mint a felnőtt lovassport előiskolája, amely megismerteti és megszeretteti a gyermekek széles tömegével a lovat, a későbbiekben azonban önálló sportággá nőtte ki magát. A technika finomodott és az összehasonlítható versenyzésig fejlődött, az egyes országok pedig fokozatosan rögzítették a voltizsálás szabályait. Nemcsak alapszabályok és bírálati vezérfonalak, de részletes gyakorlati leírások is megjelentek, lehetővé téve a nemzetközi összevetést, a nemzetközi versenyeket is. A sportágat végül 1983-ban a Nemzetközi Lovas Szövetség is elismerte önálló szakágként. Az első Európa-bajnokságot 1984-ben, Ebreichsdorfban, Ausztriában rendezték. A lovastorna a négyévente megrendezésre kerülő Lovas Világjátékok műsorán is szerepel.
Rövid szabályismertetés
A lovastorna – mint minden versenysport – pontosan rögzített szabályokon alapul. Csapat és egyéni versenyeket rendeznek; egy csapat hét főből áll, az egyéni versenyben pedig külön rangsorolják a női és a férfi indulókat. Korhatár szerint ma már junior (1*) és szenior (2*) versenyszámokat is definiálnak mind a csapat, mind az egyéni versenyben. A gyakorlatokat a versenyzők mindig zenére, egy 15 méter átmérőjű körön, bal kézen – ideális esetben – egyenletesen vágtázó lovon hajtják végre. A lovat a kör közepén álló futószárazó irányítja, így a voltizs az egyetlen olyan sportág, ahol az edző (futószárazó) is aktív résztvevője a versenynek. A versenyző, a ló és a futószárazó hármas harmonikus egysége elengedhetetlen a jól kivitelezett gyakorlathoz.
A versenyeken mind a csapattagoknak, mind az egyéni versenyzőknek először a kötelező gyakorlatokat (felugrás, alapülés, zászló, malom, olló, állás, lengés) kell bemutatniuk sorban egymás után, összekötő elemek nélkül. A szabadon választott gyakorlatokat (kűr) a versenyzők saját belátásuk szerint állíthatják össze. A csapatkűrökben mindig két-három versenyző van egyszerre a lovon, a gyakorlatok nehézségének és változatosságának csak a fantázia szab határt. Eközben három pontozóbíró a lovon végrehajtott gyakorlatokat, kettő pedig a ló teljesítményét pontozza, 1-től 10-ig.
A szabadon választott gyakorlatok során a gyakorlatot pontozó bírók külön pontot adnak a kűr nehézségi fokára, összeállítására és kivitelezésére. A szabályok az 1-es (S), 2-es (M) és 3-as (L) nehézségi fokú gyakorlatok mellett rizikós (R) gyakorlatokat is definiálnak; ezek azok a gyakorlatok, amelyek végrehajtásának nehézségét már képtelenség tovább fokozni. A végeredmény a kötelező gyakorlatok és a kűrök pontszámának átlagából adódik. Nemzetközi versenyeken, világkupa fordulókon, Európa- és világbajnokságokon döntőt is rendeznek. A döntőbe általában az első 12 csapat illetve a legjobb 15 női és a legjobb 15 férfi versenyző kerül.
A döntőben az egyéni versenyzők – kötelező gyakorlatok helyett – úgynevezett technikai kűrökkel indulnak, amelyben az öt kötelezően végrehajtandó gyakorlatot (ló nyakára történő felugrás, hátsó támasz, cigánykerék, tűspárga, ló hátán oldalirányú állás) tetszőleges sorrendben és tetszőleges összekötő elemekkel mutathatják be. Az öt gyakorlat pontszámához hozzáadódik az összeállításnak, a kivitelnek és a ló teljesítményének a pontszáma, ezek átlaga adja a technikai kűr eredményét. Az egyéni verseny döntője a szabadon választott gyakorlatok ismételt bemutatásával zárul. A legjobb 12 csapatnak a döntőben már csak a kűrt kell megismételnie, így alakul ki a végső sorrend.
Még több információ a lovastornáról
Kinyújtott lábujjak kontra mély sarok…
Németországban az első csapatok a hatvanas években alakultak. Addig a lovon való tornászást “csak” a lovassportba való értékes felkészítésnek tartották. Ezt a funkciót a voltizs máig megtartotta. Hogy állunk ezzel szemben azzal, hogy a voltizs és a lovaglás párhuzamosan is űzhető, vagy hogy a versenyszerű lovastorna az általános lovasoktatás hasznos kiegészítése lehet? Ez gyakran vált ki vitákat. Azt is hallhatjuk, hogy a lovaglás és a voltizs nem illeszthető össze, mert a kinyújtott lábujjhegy, a megfeszített lábak és még sok minden nem egyeztethető össze a jó lovaglóstílussal. Ez tulajdonképpen igaz – de nem is kell egyformának lenniük!
Tenisz lóháton?
Aki a lovaglás mellett például teniszezik, annak sosem jutna eszébe a ló hátán egyszer csak ütőt lengetni. Miért próbálná meg hát az a lovastornász, aki a tornadresszét lovaglónadrágra és csizmára cserélte, kinyújtani a lábujjait (ami a csizmában meglehetősen nehéz is lenne…)? A lóháton való tornázás – még versenyszerű formájában is – sokat nyújthat a lovaglásnak, segítségként a kezdéshez és a további tanítás ésszerű kiegészítéseként egyaránt. Ennek több oka van. A következőkben a voltizs legfontosabb szempontjait írjuk le részletesebben, és minden pontnál megmagyarázzuk, milyen haszna lehet a lovaglásban.
Az ember és a ló közötti kapcsolat
A lóval való első kapcsolatteremtéshez például – főleg a legkisebbeknek – nagyszerű élmény. A voltizslovakat szeretettel gondozzák a gyerekek, miközben megtanulnak bánni a lóval. Az ápolás és ellátás éppolyan fontos, mint maga a sport. A lovastornánál a lóval való érintkezés folyamatosan “testközeli”. Intenzíven élőlényként élik meg a “tornaszert”, és nem csak egy eszköznek tekintik. Minden lovastornász állandóan tudatában van annak, mennyire függ lova jóindulatától és szorgalmától. Ennek következménye a hálás és körültekintő együttlét.
Lovastorna után lovaglás
Aki tehát tapasztalta a lóval mint társsal való találkozást, a nyereg alatt is érzi az élőlényt, és nem keveri össze a lovaglást a “motorozással”. Bármilyen könnyűnek is tűnjön a lovaglás a gyakorlatlanoknak is segédszárak, zablák, kantárok, nyergek, pálcák, ostorok használatával, az igazi lovaglástudás mégiscsak többet követel meg, mint a “kormányzás”, “gázadás” és “fékezés”. Csak a ló önkéntes és örömteli együttműködése tesz lehetővé komoly sikereket. Egy lovastornász mindezt a tudást már magával hozza a lovaglásoktatáshoz.
Bemelegítés
A voltizsedzések nem csak a ló bemelegítésével kezdődnek – maguk a lovastornászok is következetesen felkészülnek a lovon zajló edzésre. Ez magában foglalja az általános erőnléti edzéseket, többnyire futást, gimnasztikát, nyújtó és lazító gyakorlatokat, valamint a kötelező és kűrelemek “szárazedzését” a talajon vagy a tornalovon.
Melyik lovas állíthatja magáról őszintén, hogy következetesen bemelegít, mielőtt felszállna a lóra? A lovakra ugyanakkor már régen érvényes: teljesítményt csak akkor követelhetünk, ha a kondíció rendben van, valamint nem hanyagoltuk el a bemelegítő edzést és a lazító gyakorlatokat. A lovas számára azonban a “munka” többnyire minden előkészület nélkül kezdődik. Az egyes lovasok pucolási szorgalmától függően a ló tisztítását is gimnasztikának tekinthetjük, következetes bemelegítést azonban szinte senki sem végez. Ugyanakkor már a ló ellazítása is testi segítségeinek, vagyis izmainak intenzív használatát követeli meg a lovastól. A tipikus “lovas-lábköszvény” nagy valószínűséggel elkerülhető lenne, ha a lovasok “száraz-gimnasztikáról”, erőnléti edzésről és hasonlókról alkotott felfogása megváltozna.
Mozgékonyság és testkontroll
Ahogy a talajtornához, a voltizshoz is szükség van minimális mozgékonyságra. Aki nem a versenyeket tűzte maga elé célul, annak természetesen nem kell “kitekernie” a lábát, hanem lehetőségeinek keretein belül is élvezetet találhat a tornában. Ennek ellenére már a legegyszerűbb gyakorlatok is fejlesztik a mozgékonyságot. Az izmok, az inak és a szalagok nyújtásától lazábbak lesznek. A különböző testrészek összehangolását a lovastorna-gyakorlatok végzése szintén elősegíti. Egyes izomcsoportok megfeszítését és ellazítását célzottan kontrollálják, ezzel javítják a test általános érzetét.
Kinek ne lett volna már gondja azzal, hogy egyidejűleg olyan sok testrészét kontrollálja, amire a lovagláshoz szükség van? Fel a fejjel, vállakat le, egyenes hát, váll-csípő-sarok függőlegesen, mély ülés, lenyomott sarok stb.
Minden sportág, amely a test mozgékonyságát javítja, segít a lovasnak megbirkózni ezekkel a problémákkal. Az egyes izmok elszigetelt működtetésének képessége is nagy jelentőséggel bír a lovaglás szempontjából. Ennek minden fejlesztését csak üdvözölni lehet.
“Félelem”
A voltizsnál nem szállnak le a lóról. Lecsúsznak, siklanak és ugranak minden variációban. Gondoljunk bele: például egy 150 cm magas gyerek, aki egy 165 cm marmagasságú lovon áll, jó háromméteres magasságból néz le, mielőtt vágtában leugrana a lóról. Ez nem különlegesség, hanem egy gyakorlat, amelyet a voltizscsoportok szinte minden kűrjében többször is végrehajtanak a résztvevők. Mivel az edzéseken természetesen a korrekt legurulást is gyakorolják, a kockázat minimális, és a gyerekek teljesen félelemmentesek.
A lóról való leesés elválaszthatatlanul hozzátartozik a lovagláshoz, többnyire azonban jobban félnek tőle, mint amennyire kellene. Sok esést meg is lehetne előzni, ha a lovas nem félne az eséstől. Aki fél, merevvé, görcsössé válik, elveszti az egyensúlyát, az esés pedig egyre bizonyosabbá válik. Ha azonban a lótól való elválás tényleg elkerülhetetlen, a félelemtől mentes lovasnak minden adu a kezében van. A laza test szinte önmagán segít. Aki lazán esik le, automatikusan legurul. Aki ezzel szemben görcsös a félelemtől, azt az a veszély fenyegeti, hogy már az ártalmatlan leeséseknél is súlyosan megsérül.
Kiegyensúlyozott ülés
A ló hátán a lovastornász gyerekek játékosan megtanulnak a ló mozgására hagyatkozni. Már a hat alapgyakorlat (alapülés, zászló, malom, lengés, állás, olló) nagymértékű egyensúlyérzéket követel meg, és a ló mozgásának érzését. A saját súlypontjukat a lóéval kell összhangba hozniuk, méghozzá nemcsak alapülésben, hanem a különböző tornamutatványok közben is. Sok lovastornász szinte a holdkóros biztonságával mozog a ló hátán.
Egy “normál” kezdőnek ezzel szemben sokat kell dolgoznia, hogy egy minimális lazaságot és biztos egyensúlyt érjen el a nyeregben. Aki már lovastornázott, általában nagyon gyorsan halad a lovaglás tanulásában is. A “lovagló voltizsáló” a “normál kezdőnél” sokkal ritkábban is esik ki a nyeregből, hiszen nem olyan könnyű kizökkenteni az egyensúlyából.
Ütemérzék
Éppen a versenyszerű lovastorna támaszt magas követelményeket az ütem és ritmus tekintetében. A megfelelő időzítéshez való érzék rendkívül fontos. Azoknál a gyakorlatoknál például, amelyekben több tornász vesz részt, minden attól függ, hogy a résztvevők egyezzenek a számoló-ütemben és a gyakorlat ritmusában. Csak akkor sikerülhet, ha a megfelelő pillanatban kezdik és fejezik be, engedik el, vesznek lendületet vagy lökik el.
Az ütem a ló kiképzési skáláján egészen elöl áll. A jármódok tisztasága minden lecke előtt való. A ló ütemének felismeréséhez, lovaglásához és megtartásához azonban a lovasnak fejlett ritmusérzékkel kell rendelkeznie. Ennek az ütemérzéknek a fejlesztéséhez a voltizsálás kimondottan hasznos.
Csapatszellem és csoportdinamika
A csapatszellem minden tornászcsoportban elengedhetetlen. Bár a versenyeken a kötelező gyakorlatoknál mindenkit egyenként értékelnek, a kűrben azonban a különböző képeket több tornász közösen hajtja végre, és a versenyen elért helyezéshez csak a közösen elért összesített eredmény számít. Ez elősegíti az összetartást. A voltizscsoportban mindenki fontos. Éppen a kűrgyakorlatokhoz van szükség sokféle különböző tehetségre. Kicsitől nagyig, a filigrántól az erősig, mindenki hozzájárulhat a sikerhez. Ezenkívül a csoport csapatdinamikára tesz szert, gyakran csak ez teszi lehetővé a különleges teljesítményeket.
A lovaglás ezzel szemben elsősorban egyéni sport. Kezdetben mindenki a saját sikeréért küzd. A verseny vagy akár az istálló légköre azonban jelentősen függ attól, mennyire készek az “egyéni versenyzők” elismerni más lovasok tehetségét és teljesítményét, vagy tanácsokat és gyakorlati segítséget nyújtani a gyengébb lovasoknak. Pedig lovasként is mindenképpen igyekezni kellene nem egymás ellen, hanem egymással edzeni. Mások teljesítményeit és sikereit nem irigyelni kell, hanem pozitív kihívást kell jelenteniük. Egy voltizsóra intenzív tanulási készségének légköre minden lovaglásórán kívánatos lenne.
Szórakozás és jókedv
A lovastorna egyszerűen jó móka. Akár szabadidős sportként, akár versenysportként űzik, a tornászok lelkesedése mindig szemmel látható, érezhető örömük, amellyel a lovon tornáznak. Ezt természetesen a csapatszellem is elősegíti, de az a különlegesség is, hogy nem egy eszközön, hanem egy élő lovon gyakorolnak.
Aki lovasként egyszer egyszerűen fölül a voltizsheveder mögé, és megpróbálkozik a legegyszerűbb alapgyakorlatokkal, jól szórakozhat többnyire ügyetlen igyekezetén (feltéve, ha van humora…). Itt is érvényes: a csapat megteszi a magáét! Egy ilyen “tornaóra” a jókedven túl egy kis lazítást és pozitív változatosságot visz a lovaglási órarendbe.
Ugyanakkor ehelyütt talán arra is utalnunk kell, hogy egy igazi “laikus-óra” esetén mindig a ló javának kell előtérben állnia. Csak a megfelelő terhelést kapja a ló, a torna időtartamát tekintve is, valamint a résztvevők ügyetlenségének megvan a határa. Annak, aki például felüléskor zsákként zuhan a ló hátára vagy a gyakorlatok közben csak kontrollálatlanul tud mozogni, be kell látnia, hogy a lóval szembeni sportszerűség magától értetődő. Ezért először a saját testfeszültségünket javítsuk a szükséges mértékig, mielőtt új lendülettel a lóra ülnénk. De éppen az öröm, amit a voltizsálás szerez, gondoskodik a nagyobb vonzerőről, hogy magunkon dolgozzunk, mint ha egy teljesen átlagos gimnasztikaórán vennénk részt.
Lovastorna és lovaglás – igen, egymáshoz illik!
Mostanra, remélem, mindenki számára világossá vált, mennyi előnye van a lovastornának a lovagláshoz is. Ennek ellenére a voltizs nem a lovaglás előtti lépcső! Kezdés, hasznos kiegészítés és kiegyensúlyozó sport, ezek a lovastorna jelzői a klasszikus lovaglással kapcsolatban. A lovastorna azonban egy külön lovassport is, saját szabályokkal, saját versenyekkel és nagyfokú, sajátos vonzerővel.
Frissítve: 2019.04.16., Lovasok.hu szerkesztősége
Forrás: Balogh Eszter, Nemzetközi Lovas Magazin 2002. áprilisi száma
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.
Nincs értékesebb ajándék, mint egy személyre szóló, egyedi, kézzel készült alkotás! De ha egyszerűen csak fel szeretnéd dobni az otthonodat néhány stílusos kiegészítővel, akkor is remek választás egy pirográfia, vagy fotótranszfer technikával készült műalkotás!
Mi is az a pirográfia?
A pirográfia egy egyszerű ötleten alapuló, mégis hihetetlenül szép technika, amelyet a művészi faégetésként, vagy tűzfestésként is szokás emlegetni. Lényege, hogy fára, esetleg állati bőrre, vagy csontra egy speciális égetőtűvel mintát égetnek. A modern kor terjedő technológiája a lézeres faégetés, de ez utóbbi össze sem hasonlítható a hagyományos technikával készült jóval magasabb minőségbeli, és eszmei értékkel bíró egyedi alkotásokkal.
Mit jelent a fotótranszfer?
A fotótranszfer egy olyan speciális kézműves technika, amely a hagyományos iparművészet és a modern kori nyomtatás ötvözeteként írható le. Ezzel a módszerrel eredeti fényképek kerülnek fel bármilyen, lecsiszolt falapra. Ilyenkor csak a kép festékanyaga kerül át a falapra, így a fa erezete látható marad. A végeredmény egy különleges látványt nyújtó dísze lehet otthonodnak.
Szilágyi Somos Evelin grafikus, a Magmel Handcraft megálmodója nem kizárólag lovas témában vállal munkákat, de meg kell említenünk, hogy a természet és a lovak nagy rajongója, így a legszívesebben a hozzájuk fűződő emlékeket égeti fába.
Nem csak falra akasztható fára alkotott pirográfiákat készít, hanem mindenféle használati tárgyat vagy díszt, amelyre rá lehet égetni valamilyen mintát. Lehet az mécsestartó, kulcstartó, ékszeres doboz, fogas, hűtőmágnes, íjtartó, falióra, asztali- vagy akár karácsonyfadísz, mindent megvalósít az egyszerű mintáktól a fotórealista portrékig! A feladat tehát egyszerű: gondold ki, mit szeretnél és Evelin nagy örömmel megvalósítja Neked!
Ha cikkünkkel meghoztuk a kedved, hogy megálmodj magadnak, vagy szeretteidnek egy ilyen műalkotást, ebben a cikkben találod Szilágyi Somos Evelin elérhetőségét!
Készleten a legújabb fejlesztésű ütés- és rezgés elnyelő, ízületkímélő kengyel, a Francia gyártású Flex-On!❗️☝️
Néhány szó a tervezésről
A lovassportok színvonala folyamatosan növekszik az évek előrehaladtával, és vele együtt fejlődnek a technológiák is. De mi a helyzet a lovasokkal?
A lovak mellett a lovas izomzata és csontozata is számos behatásnak van kitéve a lovaglás során. Ennek sajnálatos következményei a rendszeres lovas sérülések (boka- és térd fájdalmak, izomhúzódások, derék- és hátfájás, stb.)
Emiatt tervezték meg a Flex-on kengyelt lónak és lovasnak egyaránt!
A Flex-on márka magába foglalja a legmodernebb technikákat. Franciaországban tervezték és gyártják, először ott került piacra ez a speciálisan kifejlesztett kengyel. A lovassport számára egyesíti design-t, a kényelmet és a teljesítményt. Az alumínium kengyelek megálmodása után piacra dobtak egy természetbarát műanyag kollekciót (Green Composit) is. A Flex-on kegyel teljesen összhangban van a jelenlegi trendekkel, és megfelel minden versenyzői igénynek!
A kezdet
A kengyel megszületése annak volt köszönhető, hogy Laurent Bordes találkozott feleségével Caroline-al, egy tapasztalt lovassal, akinek sajnos térd problémái voltak. A kengyel 2011 május elején indult útjára.
Laurent Bordes, a Bordes vállalat igazgatója, vasúti és űrhajózási szakember, és felesége Caroline, egy tapasztalt lovas, egyesítették tudásukat, tapasztalataikat a fejlesztés, tervezés során. Céljuk volt kifejleszteni egy olyan kengyelt, ami kiküszöböli a lovaglás közbeni, térdre és bokára ható rezgéseket, ütődéseket, ezzel megszünteti a fájdalmakat, ízületi sérüléseket, ami olyan sok lovasnak komoly problémát okoz.
Jelenleg a Flex-On az egyetlen olyan kengyel a piacon, ami tökéletesen egyénre szabható!
Ez az innovatív, strapabíró, erős és könnyű kengyel a következőket nyújtja:
Ütéscsillapító rendszer, a támasztófelület alatt lévő ütéselnyelő elasztomer (speciálisan tömörített gumi) rugóknak köszönhetően elnyeli a lovaglás okozta rezgéseket, ütődéseket
Széles támasztófelület, “gripp” és “ultra-gripp” csúszásmentes rendszer, a kényelem és stabilitás végett
Ergonomikus formák a támasztó felületen illetve a kengyelszíj bújtatónál, szintén a lovas kényelmét szolgálja és jobb kapcsolatot eredményez a lóval
Személyre szabható megjelenés, kialakítás (támasztófelület, elasztomer, szín megválasztása, stb.)
Ezek a technológiák az összes Flex-on terméken megtalálhatóak!
A “gripp”, azaz a támasztó felület egy speciális műanyagból készül. A POM ( polioximetilén) egy manapság a műszaki gyártásban igen elterjedt anyag kiváló tulajdonságainak köszönhetően. Nagyfokú keménység, kismértékű kopás, jó rugalmasság jellemzi.
Az “ultra-gripp” támasztófelület szintén POM-ból készül, öntött acél tüskékkel.
2019.03.07., Lovasok.hu szerkesztősége
Szöveg és képek forrása: TAnita lovasboltja
A tartástechnológia kifogyhatatlan téma lovasok közt, hisz szempontok sokaságát kell figyelembe venni a megtervezésénél. Sok minden befolyásolja, mint például terület mérete, infrastrukturális lehetőségek, hagyomány, használat, fajta… A legfontosabb talán azt meghatároznunk, hogy kinek szeretnénk kedvezni a tartástechnológia kialakításánál. Most nézzük meg a sokak által legjobbnak, leginkább ló-barátnak gondolt boxos tartás élettani hatásait, és vegyük át, hogyan tehetjük kellemesebbé ezt a – lovak számára nem optimális – tartási módot.
Fontos leszögezni, hogy a tartástechnológia e formája nem a ló, hanem az ember kényelmére lett szabva. A helytelenül megválasztott tartástechnológia nem kizárólag a ló közérzetére, de az egészségére is negatív hatással van.
A lovak alapvetően társas, magas mozgásigényű élőlények, szervezetük is ehhez az életmódhoz igazodott – például a megfelelő emésztés alapvető követelménye a táplálkozás közbeni előrehaladás. Tudj meg többet a lovakról az alábbi linkre kattintva: Tények, amelyeket jó, ha tudsz a lovakról!
A lovak légzőrendszere különösen érzékeny a porra és káros gázokra, ezért állategészségügyi szempontból rendkívül fontos, hogy megfelelő legyen a légmozgás, és friss levegőt biztosítsunk. A por- és csíratartalmat, valamint a káros gázok koncentrációját olyan szinten kell tartani, hogy az a lovak egészségét ne károsítsa. Ehhez a légmozgáson kívül fontos az alom és takarmány jó minősége, a lehető legkevesebb pormennyiséggel, és a tisztaság. Az istállómunka helyes szervezésével és kivitelezésével a lovakat érő porterhelés akár 80%-kal is csökkenthető (pl. almozás ideje alatt a lovak nem tartózkodnak az istállóban).
Az zárt istálló levegőjében a káros gázok közül leggyakoribb a szén-dioxid (C02) és az ammónia (NH3) megnövekedése. A többlet-szén-dioxid részben az állatok által kilégzett levegőből származik, részben a trágyában képződik. Az ammónia a vizelet és a trágya bomlása következtében kerül az istálló levegőjébe. A nagy szén-dioxid-tartalom esetén romlik az állatok oxigéncseréje, az ammónia pedig a nyálkahártyákat izgatva kötőhártyagyulladást és a légutakban gyulladást okoz.
A porszemcsék mikroorganizmusokkal szennyezettek és a mélyebb légutakba bejutva irritációt és fertőzést okoznak. A legtöbb por takarmányozás során keletkezik.
Az istálló levegője jelentős mennyiségű élőcsírát, penészgombákat, élesztőgombákat, vagy vírusokat is tartalmaz. A rossz szellőzés és megnövekedett páratartalom kedvez nekik; az optimális relatív páratartalom 60-80%.
Ha az elhasználódott, ammóniadús levegőnek nincs módja eltávozni, mintegy “lefolyni” a padozatról, akkor leülepszik a box alján, és a ló, vagy csikó a legrosszabb levegőt szívja be. A boxok falát úgy kell kialakítani, hogy a levegő állandóan mozoghasson, a lovak boxa teljes magasságában átszellőzhessen.
Klíma
Megfelelő légmozgás biztosításával a boxban tartott lovak is jól tolerálják a hőmérsékleti ingadozásokat. A lovanként szükséges minimális légtér 30 m3. Az állandó hőmérséklet fenntartása kifejezetten káros, mivel így az állatok természetes termoregulációs folyamatai nem indulnak be, vagyis nem alkalmazkodnak megfelelően a kinti szezonális hőmérséklet-változáshoz. Ismerős jelenség, mikor télen a zárt istállóajtók mögött reggelre kellemes párás meleg van az istállóban, azt gondoljuk, lovunk jól aludt, nem fázott. Ebben a közegben tesszük ki azonban leginkább a fertőzésveszélynek, hisz ez a közeg inkább a kórokozóknak kedvez. A lovak hőtűrő képessége sokkal jobb, mint az embereké. Az európai klímán egy egészséges, jól táplált, száraz ló nem fázik. Így ha ezeknek a feltételeknek eleget teszünk, nem kell kiegészítésként meleget is biztosítani számukra. Persze előfordulhat, hogy más megfontolásból kell az istállót melegen tartanunk, például a vízrendszer elfagyását megelőzendően. A fenti szempontokat azonban mérlegeljük egy ilyen döntés meghozatalánál.
Fény
A természetes fénynek pozitív hatása van többek között az anyagcserére, az ivari működésre valamint az ellenálló- és teljesítőképességre. Emellett tagadhatatlanul fontos a természetes fény hangulatra gyakorolt hatása. Zárt istállóban az ablakfelület az összes alapterület minimum 1/20-a legyen, de abban az esetben, ha az istálló egy része árnyékos helyre esik, akkor az árnyékos területnek megfelelő arányban kell növelni a fényt átengedő felületet. Mivel a ló természetes közegében napsütötte, szeles, tág térségben érzi magát jól, a zárt, sötét, levegőtlen istálló épp az ellenkezője, törekedjünk rá, hogy a megvilágítás erőssége legalább 60 lux, de inkább 100 lux legyen, és a fényforrás minél nagyobb arányban származzon természetes forrásból.
Méretek
A helyes boxméretek megállapításához a lovak alapvető igényeit kell figyelembe venni. Elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a ló/póni feje fölött álló helyzetben legalább még 0,9 m magas szabad tér legyen, valamint elég helye legyen kényelmesen lefeküdni, felkelni és megfordulni. Különböző lovak testméretei nagymértékben eltérhetnek egymástól, így nem könnyű a boxméretek standardizálása.
Egy általános számítási mód szerint az alapméret a következőképpen számolható ki: (2 x bottal mért marmagasság)×2. A box rövidebb fala pedig minimum 1,5 x bottal mért marmagasság.
A Brit Lovas Szövetség ajánlott bokszméretei: póni – 3 x 3,7 m alapterület; ló – 3,7 x 3,7 m; belmagasság 2,7 m és 3,4 m között.
Az istállófolyosó kialakításánál az egysoros, bokszos istállóban min. 2,5 m-t, míg a kétsoros elhelyezésnél min. 3 m-t helyet hagyjunk a lovak biztonságos vezetése érdekében.
Egyéb kritériumok, hogy kellemesebb legyen a box
A válaszfalakat lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy a lovak láthassák egymást, és az istálló nagy részét áttekinthessék. Amennyiben az alsó rész fából készül, azt lehetőleg „rúgás-biztosra” kell tervezni (keményfa vagy erős farostlemez). A beépített fémrácsok közötti távolság olyan legyen, hogy a rudak közé a lovak patája, illetve feje semmiképpen ne akadhasson be.
Etetők és itatók elhelyezésénél mind a munkaszervezési szempontokat, mind az állatok természetes igényeit figyelembe kell venni. Az etető alja a talajtól maximum 60 cm-re legyen, mert így a ló evés közben természetes tartást tud felvenni, aminek következtében még a táplálkozás közben termelt nyál mennyisége is nagyobb, ami elősegíti a megfelelő emésztést. A legjobb, ha az önitató az etetővel átlósan ellenkező sarokban helyezik el. Mivel a lovak rendszerint fejükkel az istállófolyosó felé állnak, ezért az önitatót célszerű az elülső bokszfalon elhelyezni, így csökkenthető az itatóba való bélsárürítés kockázata.
Alomanyagok
Legfőbb szempont az almolás során, hogy puha és száraz legyen, mert a nedves alomra a lovak ösztönösen nem szívesen fekszenek le. Természetes körülmények között, ha nedves talajra feküdnének, könnyen lehűlnének, elmerevednek, megfázhatnak. Szabadtartásban a lovak saját ürülékükbe ritkán fekszenek bele, ezért a trágya rendszeres eltávolítása a bokszban különösen fontos (akár napi több alkalommal).
A lovaknál is fontos, hogy megfelelő időt töltsenek REM (rapid eye movement) fázisú alvással, melyet csak az oldalukon fekve tudnak elérni. Amennyiben ezt az igényüket nem tudják kielégíteni, úgy szervezetük nem tud megfelelően regenerálódni, és ez akár az immunrendszer legyengüléséhez, illetve betegségek kialakulásához vezethet. Ezen kívül a használat közbeni sérülés veszélye is megnő, illetve a sérülésekből való felgyógyulás ideje elnyúlhat. A megfelelő alomanyag mellett azonban fontos, hogy a ló biztonságban érezze magát, másképp még jó alomra sem fekszik le.
Szeretnél megismerni egy olyan módszert, ami ezzel szemben a ló kényelmét, egészségét tartja szem előtt amellett, hogy kisebb befektetéssel, kevesebb energiával is fenntartható? Olvasd el az alábbi cikkünket: Paddock Paradise a ló egészsége érdekében!
2019.04.10., Both Anna, Frisch Andrea Lovasok.hu szerkesztősége
Forrás: Szabó Szilvia, Dr. Bartos Ádám: A lovak jóllétét befolyásoló tartástechnológiai tényezők
Képek forrása: Bigstockphoto.com
Hong Kong után a következő Longines Masters nagyszabású lovas eseménynek New York ad helyet április 25-28-án. Itt a legjobb lovasok és lovak mérettetnek meg. Az izgalmas műsorok, mint a Longines Gyorsasági Verseny vagy Grand Prix, élő zenével kísértek, és a sport mellett további izgalmas programokon vehetünk részt. Igazi luxus expo várja a látogatókat a Prestige Village-ban, ahol lehetőség van a legújabb lovas termékeket megvásárolni, vagy éppen a kulináris élményeknek hódolni.
Az olimpiai szintű lovasok mellett az arénában megmérettethetnek a legjobb junior, amatőr lovasok is, a Masters TWO és Masters THREE Trófeákért, ahol a felemelkedő csillagai a lovas sportnak vállvetve versenyezhetnek az igazi profikkal.
Idén a fellépők közt szerepel Santí Serra Camps spanyol szabadidomító is fergeteges műsorával, melyben a lovak mellett border collie fajtájú kutyák is szerepelnek. A bemutató után kutyakiállításon is részt vehetünk a rendezvény keretein belül!
A Grand Slam Indoor of Show JumpingTM komoly pénzdíjazással motiválja a lovasokat a küzdelemre:
GRAND SLAM
1 millió Euro három egymást követő győzelemért a Longines Grand Prixen egyik szezonról a másikra.
SUPER GRAND SLAM
2.25 millió Euro nyeremény, ha egymás után a páros megnyeri a Longines Grand Prix-et Párizsban, Hong-kongban és New Yorkban.
A tavalyi New Yorkban rendezett Longines Masters promóciós videója:
Gyönyörű lankák, magas hegycsúcsok, hagyományos székely vendégszeretet, lovak, és lovaglás minden mennyiségben! Ugye, Te is szívesen kirándulsz egy ilyen helyen? A Sopárkút Panzió egész évben várja a kikapcsolódni vágyó lovasokat!
A Sopárkút Panzió Hargita megyében, Székelyudvarhely és Csíkszereda közelében, Homoródfürdőn található egy csendes, vadvirágos, erdei tisztáson. Ez egy igazi, otthonos kis panzió, ahol vendégszerető házigazdák fogadják a városi nyüzsgésből kiszabadulni vágyó vendégeket.
A környéken vadregényes erdőségeken és hegyi kaszálókon keresztül ívelő túraútvonalak állnak rendelkezésre, melyeket bejárva egyedülálló természeti értékekkel találkozhatnak a túrázók. A túrák során olyan helyekre jutnak el a vendégek, mint a festőien szép Vargyas-szurdok, és a Fenyős-patak völgye, ahol a helyi vasolvasztóban egykor Gábor Áron öntötte ágyúit. Ellátogatnak a Csíkszentimrei Büdösfürdő kénes gödreihez, ahol maguk is megtapasztalhatják a vulkáni kigőzölések gyógyító erejét, amit a székelyek már több mint 500 éve ismernek. A fenyőerdő és az 1300 méteres magasság tiszta levegője, csendje és nyugalma, és a nyugodt, biztos lábú túralovak jelenléte a lelket is gyógyítják.
Egy ilyen erdélyi lovastúra kihagyhatatlan lehetőség azok számára, akik természetközeli kikapcsolódásra vágynak, de nem rettennek el egy kis lovas kalandtól sem!
Ha a leírtak felkeltették az érdeklődésed, tekintsd meg a Lovasok.hu Kártya elfogadóhely adatlapját, és jelentkezz egy fantasztikus hegyvidéki lovastúrára a Sopárkút Panzió szervezésében!
