A tartástechnológia kifogyhatatlan téma lovasok közt, hisz szempontok sokaságát kell figyelembe venni a megtervezésénél. Sok minden befolyásolja, mint például terület mérete, infrastrukturális lehetőségek, hagyomány, használat, fajta… A legfontosabb talán azt meghatároznunk, hogy kinek szeretnénk kedvezni a tartástechnológia kialakításánál. Most nézzük meg a sokak által legjobbnak, leginkább ló-barátnak gondolt boxos tartás élettani hatásait, és vegyük át, hogyan tehetjük kellemesebbé ezt a – lovak számára nem optimális – tartási módot.
Fontos leszögezni, hogy a tartástechnológia e formája nem a ló, hanem az ember kényelmére lett szabva. A helytelenül megválasztott tartástechnológia nem kizárólag a ló közérzetére, de az egészségére is negatív hatással van.
A lovak alapvetően társas, magas mozgásigényű élőlények, szervezetük is ehhez az életmódhoz igazodott – például a megfelelő emésztés alapvető követelménye a táplálkozás közbeni előrehaladás. Tudj meg többet a lovakról az alábbi linkre kattintva: Tények, amelyeket jó, ha tudsz a lovakról!
Levegőtisztaság
A lovak légzőrendszere különösen érzékeny a porra és káros gázokra, ezért állategészségügyi szempontból rendkívül fontos, hogy megfelelő legyen a légmozgás, és friss levegőt biztosítsunk. A por- és csíratartalmat, valamint a káros gázok koncentrációját olyan szinten kell tartani, hogy az a lovak egészségét ne károsítsa. Ehhez a légmozgáson kívül fontos az alom és takarmány jó minősége, a lehető legkevesebb pormennyiséggel, és a tisztaság. Az istállómunka helyes szervezésével és kivitelezésével a lovakat érő porterhelés akár 80%-kal is csökkenthető (pl. almozás ideje alatt a lovak nem tartózkodnak az istállóban).
Az zárt istálló levegőjében a káros gázok közül leggyakoribb a szén-dioxid (C02) és az ammónia (NH3) megnövekedése. A többlet-szén-dioxid részben az állatok által kilégzett levegőből származik, részben a trágyában képződik. Az ammónia a vizelet és a trágya bomlása következtében kerül az istálló levegőjébe. A nagy szén-dioxid-tartalom esetén romlik az állatok oxigéncseréje, az ammónia pedig a nyálkahártyákat izgatva kötőhártyagyulladást és a légutakban gyulladást okoz.
A porszemcsék mikroorganizmusokkal szennyezettek és a mélyebb légutakba bejutva irritációt és fertőzést okoznak. A legtöbb por takarmányozás során keletkezik.
Az istálló levegője jelentős mennyiségű élőcsírát, penészgombákat, élesztőgombákat, vagy vírusokat is tartalmaz. A rossz szellőzés és megnövekedett páratartalom kedvez nekik; az optimális relatív páratartalom 60-80%.
Ha az elhasználódott, ammóniadús levegőnek nincs módja eltávozni, mintegy “lefolyni” a padozatról, akkor leülepszik a box alján, és a ló, vagy csikó a legrosszabb levegőt szívja be. A boxok falát úgy kell kialakítani, hogy a levegő állandóan mozoghasson, a lovak boxa teljes magasságában átszellőzhessen.
Klíma
Megfelelő légmozgás biztosításával a boxban tartott lovak is jól tolerálják a hőmérsékleti ingadozásokat. A lovanként szükséges minimális légtér 30 m3. Az állandó hőmérséklet fenntartása kifejezetten káros, mivel így az állatok természetes termoregulációs folyamatai nem indulnak be, vagyis nem alkalmazkodnak megfelelően a kinti szezonális hőmérséklet-változáshoz. Ismerős jelenség, mikor télen a zárt istállóajtók mögött reggelre kellemes párás meleg van az istállóban, azt gondoljuk, lovunk jól aludt, nem fázott. Ebben a közegben tesszük ki azonban leginkább a fertőzésveszélynek, hisz ez a közeg inkább a kórokozóknak kedvez. A lovak hőtűrő képessége sokkal jobb, mint az embereké. Az európai klímán egy egészséges, jól táplált, száraz ló nem fázik. Így ha ezeknek a feltételeknek eleget teszünk, nem kell kiegészítésként meleget is biztosítani számukra. Persze előfordulhat, hogy más megfontolásból kell az istállót melegen tartanunk, például a vízrendszer elfagyását megelőzendően. A fenti szempontokat azonban mérlegeljük egy ilyen döntés meghozatalánál.
Fény
A természetes fénynek pozitív hatása van többek között az anyagcserére, az ivari működésre valamint az ellenálló- és teljesítőképességre. Emellett tagadhatatlanul fontos a természetes fény hangulatra gyakorolt hatása. Zárt istállóban az ablakfelület az összes alapterület minimum 1/20-a legyen, de abban az esetben, ha az istálló egy része árnyékos helyre esik, akkor az árnyékos területnek megfelelő arányban kell növelni a fényt átengedő felületet. Mivel a ló természetes közegében napsütötte, szeles, tág térségben érzi magát jól, a zárt, sötét, levegőtlen istálló épp az ellenkezője, törekedjünk rá, hogy a megvilágítás erőssége legalább 60 lux, de inkább 100 lux legyen, és a fényforrás minél nagyobb arányban származzon természetes forrásból.
Méretek
A helyes boxméretek megállapításához a lovak alapvető igényeit kell figyelembe venni. Elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a ló/póni feje fölött álló helyzetben legalább még 0,9 m magas szabad tér legyen, valamint elég helye legyen kényelmesen lefeküdni, felkelni és megfordulni. Különböző lovak testméretei nagymértékben eltérhetnek egymástól, így nem könnyű a boxméretek standardizálása.
Egy általános számítási mód szerint az alapméret a következőképpen számolható ki: (2 x bottal mért marmagasság)×2. A box rövidebb fala pedig minimum 1,5 x bottal mért marmagasság.
A Brit Lovas Szövetség ajánlott bokszméretei: póni – 3 x 3,7 m alapterület; ló – 3,7 x 3,7 m; belmagasság 2,7 m és 3,4 m között.
Az istállófolyosó kialakításánál az egysoros, bokszos istállóban min. 2,5 m-t, míg a kétsoros elhelyezésnél min. 3 m-t helyet hagyjunk a lovak biztonságos vezetése érdekében.
Egyéb kritériumok, hogy kellemesebb legyen a box
A válaszfalakat lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy a lovak láthassák egymást, és az istálló nagy részét áttekinthessék. Amennyiben az alsó rész fából készül, azt lehetőleg „rúgás-biztosra” kell tervezni (keményfa vagy erős farostlemez). A beépített fémrácsok közötti távolság olyan legyen, hogy a rudak közé a lovak patája, illetve feje semmiképpen ne akadhasson be.
Etetők és itatók elhelyezésénél mind a munkaszervezési szempontokat, mind az állatok természetes igényeit figyelembe kell venni. Az etető alja a talajtól maximum 60 cm-re legyen, mert így a ló evés közben természetes tartást tud felvenni, aminek következtében még a táplálkozás közben termelt nyál mennyisége is nagyobb, ami elősegíti a megfelelő emésztést. A legjobb, ha az önitató az etetővel átlósan ellenkező sarokban helyezik el. Mivel a lovak rendszerint fejükkel az istállófolyosó felé állnak, ezért az önitatót célszerű az elülső bokszfalon elhelyezni, így csökkenthető az itatóba való bélsárürítés kockázata.
Alomanyagok
Legfőbb szempont az almolás során, hogy puha és száraz legyen, mert a nedves alomra a lovak ösztönösen nem szívesen fekszenek le. Természetes körülmények között, ha nedves talajra feküdnének, könnyen lehűlnének, elmerevednek, megfázhatnak. Szabadtartásban a lovak saját ürülékükbe ritkán fekszenek bele, ezért a trágya rendszeres eltávolítása a bokszban különösen fontos (akár napi több alkalommal).
A lovaknál is fontos, hogy megfelelő időt töltsenek REM (rapid eye movement) fázisú alvással, melyet csak az oldalukon fekve tudnak elérni. Amennyiben ezt az igényüket nem tudják kielégíteni, úgy szervezetük nem tud megfelelően regenerálódni, és ez akár az immunrendszer legyengüléséhez, illetve betegségek kialakulásához vezethet. Ezen kívül a használat közbeni sérülés veszélye is megnő, illetve a sérülésekből való felgyógyulás ideje elnyúlhat. A megfelelő alomanyag mellett azonban fontos, hogy a ló biztonságban érezze magát, másképp még jó alomra sem fekszik le.
Szeretnél megismerni egy olyan módszert, ami ezzel szemben a ló kényelmét, egészségét tartja szem előtt amellett, hogy kisebb befektetéssel, kevesebb energiával is fenntartható? Olvasd el az alábbi cikkünket: Paddock Paradise a ló egészsége érdekében!
2019.04.10., Both Anna, Frisch Andrea Lovasok.hu szerkesztősége
Forrás: Szabó Szilvia, Dr. Bartos Ádám: A lovak jóllétét befolyásoló tartástechnológiai tényezők
Képek forrása: Bigstockphoto.com
