A lovas ülése, lábtartása

Az eredményes lovaglás egyik legfontosabb eleme a jó ülés. Egy jó üléssel ülő lovas képe, festménybe illő harmóniát, természetes egyensúlyt és könnyedséget mutat.

A western lovaglásban erre vonatkozóan nincsenek olyan szigorú szabályok, mint az angol stílusú lovaglásban. Bizonyos határokon belül és egy-két versenyszámtól eltekintve mindenki úgy ül ahogy akar, ami számít az csak a siker, az eredményesség. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a helyes ülés és a helyes testtartás önkényesen ízlés dolga lenne! Ez feltétele annak, hogy a lovas a lónak az optimális helyen és az optimális módon tudjon segítségeket adni. A lovasnak a ló hátán mindennemű kapaszkodás nélkül egyensúlyban kell lennie, miközben együtt mozog a lóval. A western nyeregben alaphelyzetben a lovas a nyereg közepén ül szimmetrikusan lábait leeresztve és annyira meghajlítva, hogy ez a lábtartás a mély ülést és az optimális segítségadásokat tegye lehetővé.

Az AQHA (=Amerikai QH Tenyésztők Egyesülete) versenyszabályzata szerint egyes versenyszámokban pl. a Western Horsemanship-ben (ebben a versenyszámban a lovast ülése, tartása és a lóval való bánásmódja alapján értékelik), az ideális ülés definíciója szerint: a fülnek, a vállaknak, a csípőnek és a sarok hátuljának egy függőleges vonalon kell elhelyezkednie. A legtöbb versenyszámban azonban ezt nem kérik számon.

A szabályzatban definiált ideális üléstől a marhával kapcsolatos munkák, a reining lovaglása és a szabadidős lovaglások során a kényelem és a praktikum szempontból el szoktak térni. A sarok általában kicsivel az előbb leírt függőleges előtt, de semmi képen nem a hevedernél előrébb van.

A kengyeleknek olyan hosszúaknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék a mély ülést és azt, hogy a sarok lejjebb lehessen, mint a lábfej. A lábfej körülbelül az enyhén behajlított, térd alatti függőlegesen helyezkedik el. A vádli tartson könnyű kapcsolatot a ló oldalával (érjen finoman hozzá).

A lábakat legtöbbször úgy helyezik a kengyelbe, hogy a csizma sarka érintse a kengyelt, de lehet úgy is, hogy a kengyelben a talppárnánkra támaszkodjunk. Az ha csak a lábujjak vannak a kengyelben, nem szabályos. A lábaknak a kengyelekre akkora nyomást kell gyakorolnia, hogy a lovas ne veszítse el a kengyeleket.

A leggyakrabban elkövetett hibák:

• az elferdült ülés,
• leszegett fej,
• túlságosan előretolt lábak,
• felhúzott sarkak.

A kéz- és szártartás

Az eredményes lovaglás másik fontos tényezője a finom, nyugodt kéz. A western lovaglásban a szárak kezelésére a ló korától és/vagy idomítottsági fokától függően egy vagy két kezet használunk. A kéznek, a csuklónak és az alkarnak laza, könnyű tartásban kell lenniük a test előtt úgy, hogy a felsőkar a törzzsel párhuzamos legyen.

Kétkezes szárhasználat esetén az alsókar, a könyöktől a ló szájáig tartó képzeletbeli egyenes vonal irányába mutasson. A szárakat úgy kell tartani, hogy azokat duplán összefogva, velük hidat alkossunk. A kézfejek a függőlegessel 30-45 fokos szöget kell, hogy bezárjanak.

Egykezes szárhasználat esetén -az AQHA versenyszabályzat szerint az ideális, egykezes kéztartás definíciója szerint, az alsókar a könyöktől a ló szájáig tartó képzeletbeli egyenes vonal irányába kell, hogy mutasson. Általában és az olyan versenyszámoknál, ahol ezt nem követelik meg a szárat tartó kéznél az alkar vízszintes, vagy attól kicsit lefele mutat. A szárak használata közben a kar kismértékben elmozdulhat.

A túlzott kézmunka nem kívánatos. A szárakat tartó kéz legyen közvetlenül a nyeregszarv felett, vagy egy kicsit előtte. Egykezes szárhasználat esetén a szárak kezelésére csak egy kezet lehet használni és nem szabad azokat váltani. A szárakat úgy kell tartani, hogy azok ne legyenek túl hosszúak vagy túl rövidek, a kéz és a ló szája között laza kapcsolat legyen. Az odadobott, túl hosszú szárral egyrészt nem lehet megfelelő segítségeket adni, másrészt veszélyes is lehet.

A leggyakrabban elkövetett hibák:

• kétkezes szárhasználat esetén az egymáshoz túlságosan közel lévő kezek,
• túl hosszú (oda dobott) szár,
• nem laza kézzel tartott (erővel markolt) szárak,
• nem elég nyugodt és finom kéz (állandóan, “10 dkg-nál” erősebb szársegítség).

A testtartás

A testtartásra a hanyag elegancia jellemző: legyen mindig kényelmes, laza és rugalmas, de ugyanakkor egyenes. A lovas hátának majdnem teljesen egyenes kell lennie, ami nem jelenti azonban a “karót nyelt”, feszes tartást. Csak laza, egyenes tartással és mozdulatlan felsőtesttel lehet a lovasnak a kezét is mozdulatlanul tartania, ami elengedhetetlenül szükséges, ahhoz, hogy a lovat ne zavarja. A lovas vállai legyenek hátrahúzva, leengedve.

A leggyakrabban elkövetett hibák:

Sok lovas gyakran túlságosan aktívan ül, a felső testével pumpáló mozdulatokat téve, vagy épp ellenkezően: gyakran teljesen merev, feszes tartással lovagol.

További hibák még:

• a púpos hát, az előre ejtett vállak,
• vagy a függőleges mögé vitt felsőtest, ami gyakran a lábak előre tolását eredményezi.

Forrás: www.maxinet.hu/westernlo
Cikk frissítve: 2022.08.12.
Képek: canva.com

Van, aki terepen tanult lovagolni, mert számára így hozta az élet, van, aki esetleg olyan szerencsés, hogy beleszületett -családja generációk óta a lovas életmódot folytat-, így kiskorától kezdve természetes volt, hogy lóháton üljön. Akár kezdő, akár haladó, vagy profi szinten űzzük a lovaglást, cikkünk most Mindenkihez szól. Fontos ugyanis, hogy nem feltétlenül heti rendszerességgel, de néha ellátogassunk egy lovardába, hogy az oktatók kicsit felfrissítsék tudásunkat.

A következőkben megosztjuk Veletek, miért.

Legyünk bármilyen szinten, jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy fejlődni, tanulni mindig lehet, és ezt mindig érdemes is kihasználni. Sokszor bele sem gondolunk, mennyi mindent csinálhatunk rosszul, ha nem a helyes módon tanuljuk meg a lovaglás rejtelmeit.

Ha hosszú időn keresztül elhanyagoljuk az edzést, romolhat a tartásunk, ami sem nekünk, sem a lónak nem kedvező. A berögzült mozdulatokat nehéz elhagyni, ráadásul egy külső, szakértő szemlélőnek erre sokkal jobb rálátása van, hatékonyan segíthet nekünk. Ezért érdemes legalább időnként 1-2 edzést beiktatni a terepek, túrák közé lovardai oktató segítségével.

Mint említettük, rendkívül fontos, hogy a helyes módon irányítsuk, üljük meg a lovunkat. Ne legyen se rövid, se hosszú távon kényelmetlen Neki, hiszen amellett, hogy fájdalmas sebeket okozhatunk neki, az ő gerince is fájhat, deformálódhat, amely az ember esetéhez hasonlóan csak hosszú és küzdelmes munkával javítható – ha javítható.

Fontos tehát hangsúlyoznunk, hogy saját és lovunk érdekében is törekedjünk a lehető legmegfelelőbb és legbiztonságosabb lovaglásra, melyet Partnereink lovardai kínálataiban magas fokon képzett lovasoktatók által könnyen el tudunk sajátítani.

Ugyanakkor, ha változatosságra vágyunk, többféle oktatás közül is választhatunk kedvünk szerint. Legyen szó futószárazásról, osztálylovaglásról, esetleg privát edzésről. Annak érdekében, hogy tisztában legyünk tudásunkkal és képességeinkkel, egy szintfelmérő edzés is megfelelő választás lehet, ha régen jártunk oktatónál.

Ha cikkünk elolvasása után úgy érzed, hasznos lenne számodra egy, vagy akár több lovardai edzés is, itt Te is megtalálhatod a számodra legszimpatikusabbat!

2019.07.15. Kurucz Linda, Lovasok.hu szerkesztő gyakornok

A képek forrása: canva.com
Frissítve: 2022.08.12.