Magyarországi Mezőhegyesi Méntelepen tenyésztették ki 1816-ban, az Arabian fajta egyik egyedével (Siglavy Gidran). 1817-ben ez a gesztenyepej/pej színű csődör 6 csikót nemzett arabian, turkish, transylvanian, Spanish-Naples fajta kancákkal. Később ezek a csikók Mezőhegyesre kerültek, és ott a fajta alapítói lettek. 1820-ban a spanish-naples kancának csikója született, 2. Gidran, és ő lett a fajta alapítója. 1855-ig a Gidran fajta anyaállatai 33% arabian, 22% transilvanian, 16% spanish, 16% nonius, 6% hungarian natives és 6% gidran kancák voltak.
A kép illusztráció
Aztán megjelent az angol telivér és 1893-ban 3 generáción keresztül használták a fajta “utólagos” fejlesztésére. Shagya Arabian csődörökkel mégtovább fejlesztették a fajtát. Az “eredmény” a fajta másik típusa lett, amely kiváló vágta és ugróképességekkel rendelkezett. A modern Gidran fajta tehetséges lovaglásban és driving-ban (lovaskocsiknál); továbbá különösen ismertek az atlétikai képességeikről, jól kiegyensúlyozott vérmérsékletükről és izmos testfelépítésükről. Gidran fajta kitűnik a FEI közbeni fegyelmével, ahol a fajták gyorsaságát, kitartását/állóképességét, reflexeit, és bátorságát nézik. Mérete: 15,3-17 marok lehet magasságig. Kitételek a fajtához tartozáshoz: 4 generációra visszamenőleg igazolandó a ló őseinek származása (csak gesztenyepej/pej színű, melegvérű, Arabian, Anglo-Arabian fajta lehet), ezenkívül a minimális mérete 15,2 marok.
Veszélyeztetett fajta, az egész világon kevesebb, mint 200 egyede van!
A Kisbéri félvér alapítója a Kisbéri ménes, Magyarországon. A méntelep 1853-ban létesült 15.000 holdon. Elsősorban Telivér fajtából fejlődött ki. A mén ivadékai tehetségesek voltak, versenyképesek, nyertes lett az Epsom Derby-n, ugyanakkor meg kell említenünk itt Kincsemet, a verhetetlen kancát, aki új utat nyitott a „Guinness Book of World Records” könyvébe a töretlen 54 versenyével.
A kép illusztráció
A Kisbéri mén nemcsak permanens a telivérek versenyének történetében, de ezenkívül egy félvér ló, amelyik a „világ egyik legszebb sportlova”. Gondosan kitervelték és figyelték a tenyésztő programot, szigorú volt a szelektálás, egy külön típus bontakozott ki. Száz éven keresztül próbálták a legjobbat kihozni, eredménye meglett, sok minden a sajátossága lett, amire vágyunk egy modern sportlóban: alkalmazkodó, atlétikus, élénk és temperamentumos.
1945-ben több félvér fajtát veszteség ért. Sokukat elhurcolták. Hogy javítsák a fajtát, más fajtákat használtak.
Megpróbálták két kontinensen megmenteni ezt a fajtát. Úgy tűnt, hogy kihal, kevesebb, mint 2000 Kisbéri félvér volt a világon. Ez a fajta harcolt a megbecsülésért.
A szövetség tenyészcélja egy kiváló teljesítményű ló, mely ugyanakkor gyönyörű, kitartó, eszes, kiegyensúlyozott és tökéletes karakterű. A Kisbéri félvér lovak alkalmasak az összes lovassportra. Minden színben megtalálható, ami magába foglalja a Palomino-t és a Bucksin színt is, de a tarka Kisbéri nem elfogadott. 15.3-17 marok magas. Elfogadott keresztezések: Trakehner, Telivér, Arab, Anglo-Arab, Shagya Arab és a Selle Francais egy négy generációs pedigrével és 15,2 marok minimum magassággal. Az összes tenyészmént felülvizsgálják és a bizottság engedélyezheti a tenyésztést.
Tudtátok, hogy a Furioso és a North Star elnevezés az alapító lovak nevei voltak? Magyar fajta, a XIX. századból ered. Kialakulását pontosabban az 1841-es évekre tehetjük. A Mezőhegyesi félvér megnevezése azért van, mert a ménese Mezőhegyesen volt.
A kép illusztráció
Az alapítómén Angol telivér volt mely a fajtát méretben javította. Furioso egy pej angol telivér volt. Ugyanakkor meg kell említenünk North Star nevű angol telivér mént is, mely szintén sokáig fedezte Mezőhegyes kancáit. A fajta kialakulására a Nóniusz fajta is hatással volt. Egyébként az imént említett fajtával szoros rokonságban áll a Furioso. Nagyszerű hátasló, feje nemességet tükröz, nyaka nem túl hosszú, a test zömök, mellkasa mély, lapockája dőlt, a hátulsó lábak erősek, fara jól izmolt. Marmagassága 170 cm körüli, jellemző színe a fekete és a pej, de sárga is lehet.
Készítette: Jenna2
Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület honlapja: www.furiosonorthstar.hu
Mezőhegyesi félvér – Furioso-North Star
Származása
Az 1785-ben alapított mezőhegyesi ménesben kialakult fajta. A fajta kialakulása 1841-től veszi kezdetét, amikor a 3. és a 8. számú pej ménes kancáit a Furioso nevű pej angol telivér ménnel kezdik fedeztetni. Két mén ivadéka alapított geneológiai vonalat ménesben.
Mezőhegyesre került 1852-ben a North Star nevű szintén angol telivér mén, amelyik 6 éven át fedezi a pej ménes főleg angol hátterű kancáit. Geneológiai vonalat a North Star IV. és a North Star VI. törzsmének alkottak.
A két törzsalapító felmenői között számos közös ős található, ezért a furioso kancákat north star ménekkel és viszont fedeztették.
A furioso-north star kialakulása idejére már elegendő tapasztalatokat szereztek az angol telivérrel. Világosan látták, hogy az ismételt angol telivér keresztezések túl finom, ideges, hámos munkára alkalmatlan egyedek egész sorát adják. Ezeknek hasznát a magyar paraszt sem vehette.
A mezőhegyesi félvér (a Furioso-North Star) előállításánál a rámás, csontos, tömeges félvér lovak előállítása volt a cél, amelyet a tenyésztők széles tábora és a felhasználó hadsereg is univerzálisan alkalmazni tudott. A fajta kialakulására lényegében a négy vonalalapító (Furioso-2, Furioso-3 és North Star 4, North Star 6) és kisebb mértékben Deutscher Michel angol telivér utáni ivadékok nyomták rá bélyegüket.
Bár fedezett a törzsben – a nemesség, az acélosság, a győzősség formálása érdekében – több angol telivér mén is, ezek vonalalapítóként nem kaptak lehetőséget. Az F 1 ménutódokat a fajtában nem tenyésztették tovább, az F 1 kancákat a mezőhegyesi tenyésztési szisztéma elvei szerint mindig furioso ménekkel fedeztették. Visszazártak.
Külleme
Nemes, tömeges angol félvér. Nagy rámájú, erős testalkat jellemzi. Középnehéz hámos és hátas típusú. Feje egyenes vonalú, nemes. Hosszú, karcsú, izmos, középmagasan illesztett nyaka van.
Baltavágása kifejezett, hosszú, magas, izmos mar jellemzi. Háta középhosszú vagy rövid, kötése feszes. Fara jól izmolt, többnyire tojás vagy dinnyefar. Mellkasa mély, de emellett elég dongás is. Hosszú, széles, dőlt lapockája van. Küllemi korrektségére mindig nagy gondot fordítottak. Lépése, ügetése térnyerő, lendületes vágtájú.
Bottal mért marmagassága 162-168 cm
Szalaggal mért marmagassága 171-180 cm
Övmérete 190-200 cm
Szárkörmérete 21-23 cm
Színe pej. Ritkán fekete, sárga.
Felhasználása, értékmérő tulajdonságai
A Furioso-North Star fajta elég erőteljes és tömeges volt ahhoz, hogy fogatos lóként elvégezze a hadsereg szállítási munkáit, de megőrizze az angol félvér nemességét, laza mozgását, ami által a vadászlovaglások kedvelt hátaslovává vált. Ez a kettősség jellemzi ma is ezt a szilárd szervezetű lófajtát. Tenyészkörzetei mindig a kötött talajú területeken voltak és maradtak. Mezőhegyes, Békés, Csongrád, Szolnok (Nagykunság, Karcag), Szabolcs-Szatmár beregi része. Itt a mezőgazdasági munkában tesz kitűnő szolgálatot. A lovassportok területén szinte mindenütt jól használhatók. Eredményes díjlovak, military sportban használt egyedek, sőt fogatsportban világbajnokok kerültek ki a fajtából.
A Furioso-North Star meg tudta őrizni eredeti fajtajellegét és nyugodt vérmérsékletét, ezért a munkában, sportban, szabadidőben egyaránt ideális társat kínál.
A fajta jelenlegi helyzete, várható szerepe
A jelenlegi helyzet a mezőhegyesi félvér esetében sem érthető meg a közelmúlt történéseinek ismerete nélkül. 1961-ben a mezőhegyesi félvér is új helyre került. Előbb a Nagykunsági Állami Gazdaságba, majd a Kiskunsági Állami Gazdaságba. Az új helyen a lovakhoz való kötődés, a közgazdasági környezet nem biztosította a fajta múltjának megfelelő szintű tenyésztést. 1962-tól a fajtatiszta tenyésztés elvén is csorba esett. Idegen fajtájú ménektől várták a megoldást.
Mindezek egyedüli eredménye a létszám csökkenése, a genetikai érték háttérbe szorítása, értékes kancacsaládok felszámolódása, a tenyészanyag heterogénné válása lett.
A jelenlegi mezőhegyesi félvér kancaállomány túlnyomó többsége népies jellegű tenyészanyagra vezethető vissza. A mének között is előfordulnak ilyenek.
Az utóbbi néhány évben megindult tenyészanyag import révén mind Romániából, mind Szlovákiából olyan egyedek kerültek a magyar tenyésztésbe, amelyek az eredeti mezőhegyesi háttérrel rendelkeznek. A fajta népszerűsége egyre nő. A törzskönyvi ellenőrzésben állók száma közelíti az ötszáz egyedet. Több százra tehető az egyesületi tagok száma is. A fajta fontos géntartalék. Eredeti genetikai szerkezetét illetően kuriózum számba megy Európában. E tekintetben egyetlen más fajtához sem hasonlítható. Ezt az állapotot épp a jobb értékesítési lehetőség érdekében célszerű fenntartani. A nagyobb sportteljesítmény felmutatása miatt erőteljesen csábít az angol telivérrel való (ismételt) keresztezés. A haszonegyedeknél ez nyilvánvaló, tenyészegyedeknél a fajtaidentitás miatt ez átgondoltan végezhető.
Elismert tenyésztő szervezete
Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület
5152 Jászberény, Pórtelek 79.
A fajta nagyobb létszámú fontosabb tenyészetei
Hód-Mezőgazda Rt., Hódmezővásárhely, Aranyági ménes
A fajta legfőbb ismerői
Dr. Ócsag Imre, Csónaki József, Novák Pál, Bartók László, Kucsora István, Dr. Bodó Imre.
Mezőhegyesi Ló Mesterséges Termékenyítő állomás és Kórház
Friss sperma
For Feeling
1996. évi 167 cm magas sárga Hannoveri mén Spermadíj: 65.000 HUF + ÁFA A kanca nem vemhesülése esetén 30.000 HUF visszatérítendő.
SZÁRMAZÁSA:
Furioso xx
Furioso II
Dame de Granville
For Pleasure
Grannus
Gigantin
Goldi
Marcio xx
Monaco
Ahnenranke
Mien Droom
Graphit
Grandessa
Lametta
For Feeling (1996), a világ egyik legeredményesebb ugrólovának, For Pleasure-nek a fia. For Feeling a hannoveri ménvizsga (Körung ) megnyerése után 1999-ben Adelheidsdorfban kimagasló eredménnyel nyeri a hannoveri lovak sajátteljesítmény vizsgáját is (100 napos teszt). 6 évesen hannoveri champion Dobrockban és 7 évesen már első S kategóriás versenyét nyeri Joachim Winterrel.
Ezek után 3 évre a svéd állami ménes (Flyinge) bérli, majd 10 évesen kerül vissza Németországba Ralf Litz Istállójába és újra versenyezni kezd. A 3 év kihagyás után a mén S**-S*** versenyeken indul több győzelmet és helyezést szerez lovasával Amke Stromannal. A nem túl hosszú versenykarrierje alatt összesen 180 helyezést ért el A-S kat -ig és ebből 57-szer “győztesként ” hagyta el az ugró pályát, ami kimagasló teljesítmény!
Németországban 140 regisztrált utódja van. Tenyésztésbe állított ménutódainak száma 5, államilag elismert kanca utódainak száma pedig 42. Sportban 2011-ben 56 csikója versenyzett.
Legkiemelkedőbb utódai:
Fidji Island S*****(Katharina Offel). Videó megtekintéséhez kérem kattintsonIDE.
Viszonylag kis számú ivadéka ellenére eddig nagyon sok eredményesen versenyző lovat adott és reméljük így lesz ez Magyarországon is. Tenyészértéke (Zuchtwerte FN) ugróban 133 pont, 90 %-os biztonsággal.
For Feeling 2012-ben egy éves bérletre került a Mezőhegyesi Ló Mesterséges Termékenyítő Állomásra.
A kép illusztráció
Odermus R
1996. évi 172 cm magas szürke KWPN mén Spermadíj: 65.000 HUF + ÁFA
A kanca nem vemhesülése esetén 30.000 HUF visszatérítendő.
SZÁRMAZÁSA:
Caletto I
Cantus
Monoline H
Calido I
Coriander
Baroness VII
Kollet
Raimond
Ramiro Z
Valine
Dwermie
Joost
Wermie
Termie
Odermus R apja, Calido I, jelenleg a legnépszerűbb ugróörökítők egyike a világon, kiemelkedő ugróképessége mellett kiváló mozgását is örökíti utódaiban. A 2011-es WBFSH fedezőmén ranglistán az előkelő 25-ik helyet foglalja el, 3068 ponttal. Calido I típusában a modern sportló megtestesítője, 150 feletti ugróindexszel rendelkezik. Utódainak sportteljesítménye megközelíti a kétmillió eurót.
Anyja, Dwermie, két jelentős ménutóddal is büszkélkedhet: Burggraf után 1994-ben Mermus R és Calido I után 1996-ban Odermus R. Magas telivér vérhányaddal rendelkező (54%), nemes küllemű, domináns kanca volt. Mermus R és Odermus R mellett Ladalco ( Aldato- Ladykiller xx) után született fia, Joker díjugratásban versenyzett. Lányai Hollandia egyik vezető tenyészete, a Stal Roleofs értékes tenyészkancái.
Odermus R 1999-ben szerzett fedeztetési engedélyt, később megnyerte a KWPN ménvizsgát. Az olimpiai bajnok Jeroen Dubbeldamm alatt nemzetközi szintig jutott a versenysportban, de egy sajnálatos sérülés idő előtt véget vetett nagy reményekkel kecsegtető ugrókarrierjének. Kiemelkedő képességeit ezután a tenyésztésben kamatoztatta. Utódai között több sikeres lovat találunk, mint például Udermus, Unico, Up to date, V Anubertha, Vilandro K. Lányai közül Wirbalia SHB megnyerte a frieslandi kancachampionátust, majd harmadik helyett szerzett a KWPN elit kancák között, Zilverbea pedig második volt a holland kancavizsga szabadonugró számában.
Legismertebb fia a 2005-ben született Olympic Fire a Sosath ménállomás tulajdonában áll. Odermus R nem csak a saját és ivadékai kvalitásai révén méltán részese a szűk európai elitnek, pedigréjében halmozottan vannak jelen a legjobb örökítők: Ramzes x és Cottage Son xx ötször, Anblick xx négyszer, Cor de la Bryere háromszor szerepel.
Felmenői közül már többen bizonyítottak Magyarországon, így joggal remélhetjük, hogy 2012-ben Mezőhegyesen való tartózkodása során jótékony hatással lesz az egész ország lótenyésztésének színvonalára is.
Született: 1970. március 4., Rheden
Ország: Hollandia
Szakág: díjlovaglás
14 évesen tanult meg lovagolni Rien van der Schaft-nál mielőtt Anky van Grunsven-hez került. Még mindig edz Anky-vel és Sjeff Janssen-nel, csakúgy, mint üzleti partnerével, Nicole Werner-rel.
Legjobb lova Moorlands Totilas, akinek apját, Gribaldit is Edward Gal lovagolta. 2009-ben a londoni karácsonyi versenyen saját világrekordját döntötte meg a Nagydíj Kűrben 92,30%-kal. Totilassal az elmúlt két év során minden nagy versenyt megnyert, többek között idén az Aachen-i Nagydíjat is.
A 2010-es Lovas Világjátékokra abszolút favoritként érkezett, és ezt sikerült is megtartania minden versenyszámban a díjlovas versenyek során. Talán a Nagydíj Speciál versenyszámban akadhatott volna legyőzője, ahogy a 2009-es windsori EB-n, de Adelinde Cornelissen Parzival nevű lova sajnos az első versenynapon elharapta a nyelvét, így kizárásra került.
Edward Gal eredményei:
Világbajnokságok:
Arany 2010 Lexington csapat
Arany 2010 Lexington Nagydíj Speciál
Arany 2010 Lexington Nagydíj Kűr
Ezüst 2006 Aachen csapat
Európa Bajnokságok:
Arany 2009 Windsor csapat
Arany 2009 Windsor Nagydíj Kűr
Ezüst 2005 Hagen csapat
Ezüst 2009 Windsor Nagydíj Speciál
Moorlands Totilas
Edward Gal Totilas-ról: “Totilas egy nagyon különleges ló. Hatalmas nagy képesség van benne, és élvezet lovagolni. Totilas minden, amit egy lovas akarhat!”
Totilas Toto 2000. május 23. mén fekete 175 cm KWPN (holland sportló) J.K.Schuil & A. Visser Moorland BV
Apja: GribaldiAnyja: Lomnika
Apja: Kostolany
Anyja: Gondola II
Apja: Glendale
Anyja: Elsa
Laura Bechtolsheimer
Született: 1985.01.31., Mainz, Németország
Ország: Nagy-Britannia
Edző: Dr. Wilfred Bechtolsheimer
Laura akkor kezdett el lovagolni, amikor harmadik születésnapjára egy pónit kapott. Póni Klub versenyeken indult, és megnyerte 12 évesen az iskolák nemzeti bajnokságát. A díjlovaglásra 13 évesen kezdett koncentrálni, és a Póni Európa Bajnokságon ezüstérmet szerzett.
A 2010-es Világbajnokságon három ezüstérmet szerzett, ezzel élete legjobb eredményeit érte el.
Példakép: „A dán lovas Andreas Helgstrand. Nagyon szeretem, ahogy lovagol; tisztességes a lovaival, és nagyon jól dolgozik velük a versenyeken.”
Milyen képességeket néz a díjlovakban: „Szeretem az erős és nagy lovakat – az olyan típusúakat, amiken kényelmesen érezhetem magam.”
Milyen más karriert választott volna: „Filozófiát és politikát tanulok a Bristoli Egyetemen, és a családi vállalkozást fogom tovább vinni, ami ingatlanmenedzsment. Ha nem ezt csinálnám, akkor újságíró lennék, vagy nemzetközi ügyekre és politikára szakosodnék.”
Legjobb lova: Mistral Hojris
Született: 1995.
Fajta: dán sportló
Nem: herélt
Szín: sárga
Származás: Michellino x Virginia
Steffen Peters
Született: 1964. szeptember 18., Wesel, Németország
Lakhely: Escondido, Kalifornia, Egyesült Államok
Gyerekkora óta lovagol. 1984-ben San Diego-ba hívták egy istállóhoz dolgozni. 1985-ben költözött állandó jelleggel az Egyesült Államokba, és 1992-ben kapta meg az állampolgárságot. Négy évvel később Atlantában már a fogadott nemzetéért lovagolt. Steffen Peters háromszoros olimpikon, egy csapat bronzérem tulajdonosa az 1996-os Atlantai Olimpiáról és az Aacheni Világbajnokságról, valamint egyéniben volt negyedik helyezett.
A 2010-es Világjátékokon a Nagydíj Speciál és Kűr számokban is bronzérmet szerzett.
Legjobb lova: Ravel
Született: 1998.
Fajta: dán melegvérű
Szín: pej
Nem: herélt
Származás: Contango x Democraat
A Lovas Világjátékok híreinek megjelenését az
Altech támogatja.
Lovardák funkcionális kapcsolatai és telepítési elvei
Amikor egy új lovas létesítményt szeretne valaki megvalósítani, legfontosabb az, hogy meg tudja fogalmazni mi lesz a lovarda elsődleges funkciója. A szakmai és gazdasági hátteret miként fogja biztosítani. Amikor ezek alaposan végig gondoltuk, akkor érdemes a lovas létesítmények tervezésében és a lovas szakmában jártas építészt megkeresni. Ajánlott már a helyszín kiválasztásában is a tervező szakember véleményét kikérni.
A kép illusztráció
Fő funkció szerint négy + egy alapvető kategóriát sorolhatunk föl:
Sport és az oktatást kiszolgáló funkció, ahol az egyes szakágakat ki kell szolgálni edzőpályákkal és versenyek bonyolítására alkalmas környezet kialakításával
Hobbilovaglás, amikor a lovas iskola és a ló bértartás az elsődleges
Tenyéssz telep
Vendéglátó és turisztikai, szolgáltató funkció, mely a rendezvényeknek, lovas műsoroknak ad otthont a legkülönbözőbb témákban
Vegyes funkció, amikor keverednek a tevékenységek és egymást vagy gazdaságilag, vagy logisztikai szempontból egészítik ki
Mind a négy alapestben eltérő funkcionális elvárások merülnek fel. Jellemzően ma Magyarországon, tisztán sportcélt kiszolgáló műhelyek kis számban vannak, és ezek önfenntartása csak nemzetközi élmezőnyben való folyamatos jelenlét mellett biztosított! A professzionális szakmai munka eléréséhez a jó ló, lovas és edző mellett speciális munkakörnyezetre lenne szükség, ahol az egyes szakágak képviselői számára kialakított környezetben tudnak felkészülni az év minden időszakában. Ezekben a műhelyekben a tapasztalt versenyzők szélesebb körben képezhetnék az utánpótlást. Jelen tendencia azt mutatja, hogy egyre több a hobbilovaglást és a turisztikai célokat kiszolgáló lovarda, melyek műszaki színvonala elég eltérő szintet mutat. Sok múlik a rendelkezésre álló pénzen, de véleményem szerint közel ugyanannyi múlik a környezetünkkel szembeni igényességen is. Az ápolt lovak, fényesre pucolt lovagló csízmák mellett, a rendszeresen kimeszelt és tisztán tartott istállóknak, öltözőknek is vissza kellene térniük, hogy ismét itthon is elnyerje megfelelő rangját a lovas szakma.
Közlekedési utak, funkcionális zónák
Téli időszakban vagyunk, és ilyenkor a lovardákban a sár a legnagyobb ellenség, mely a legkörültekintőbb gondosság mellett is belopja magát a belső és a külső terekbe egyaránt. Megnehezíti a pályákon való lovas munkát, pályakarbantartást, gépekkel való közlekedést és a gyalogos forgalmat. Mi is a teendő? Új létesítmény tervezése során ezt a közlekedési utak szétválasztásával, funkcionális zónák kialakításával, valamint a terep adottságainak, lejtési viszonyainak kihasználásával lehet a legjobban kezelni. Joggal kérdezhetik a sík területen fekvő lovarda tulajdonosok, hogy náluk miként folyjon le a víz, és hova vezessék, amikor nincsen csatornarendszer, ahol azt el lehetne vezetni! És esetlegesen nincsen anyagi keret sem a legmodernebb lovardatalajok telepítésére, melyek réteges felépítésűek és szivárgó rendszereken vezetik el a csapadékvizet. A terület finom tereprendezésével és a belső lejtési viszonyok megtervezésével sokat lehet segíteni. Ez töredéke költséggel megvalósítható, mint a professzionális lovarda talajok építése, de ugyanazt a gondozást igényli, mivel a boronálásnál nem csak a lovak által kitaposott járást kell elegyengetni, hanem rendszeresen az egész terület lejtését is figyelembe véve kell karbantartani a pályát.
A közlekedési útvonalak és funkcionális zónák kialakítására az alábbi szempontokat fontos figyelemben tartani:
különválasztott gazdasági és vendégforgalom,
egymást ne keresztezzék az eltérő funkciójú utak, így a telepre érkező lovasnak nem kell térdig gázolnia a sárban civil ruhában, hogy eljusson az öltözőhöz vagy a lovához az istállóba
szerviz utak biztosítása a telepen való gépekkel történő közlekedés részére, melynek köszönhetően elkerülhető az esős időben a vágtapálya és az edzőpályák tönkretétele a traktorral és a lószállítóval
megfelelő burkolatok biztosítása a gazdasági járművek részére és a vendégforgalom részére
rendezvények esetén a vendég ellenőrzött útvonalon jusson el a vendégforgalmi területekre
egy vendégbejáró legyen, ahol a beléptetés történhet
külön gazdasági bejárat a teherforgalom (lószállító, takarmány és trágyaszállító) számára
A kép illusztráció
Tájolás
Amikor a funkcionális elrendezést tervezzük, a terület tájolását és széljárását is fontos szempontként figyelembe kell venni. A benapozás szerepet játszik a pályák fény és árnyékviszonyainak alakulásában. A külső és belső munkapályák szempontjából fontos az egyenletes megvilágítás, és a talajon levő vetett árnyékok minimalizálása! Lovasok ismerik a vetett árnyékokon való átlovaglás problémakörét, melyhez a lovakat lehet szoktatni, de azért ez bármikor okozhat meglepetéseket! Az alacsony horizonton járó nap fénysugarai a lovast és a nézőt egyaránt zavarhatja. Ez fokozottan jelentkező hatás, amikor üveg, vagy tükörfelületeken jön létre! A széljárásnak szerepe van a por és a szagok terjedésében. Nem szerencsés, amikor az uralkodó szélirány a vágtapálya porát közvetlenül a nyitott istálló ablakán viszi be, vagy a trágyatároló nem mindig és mindenki számára kellemes illatát az étterem teraszára vagy a vendégszobák ablakához röpíti. A benapozásnak és a széliránynak kiemelt jelentősége van például a lovas íjász pályák telepítésénél is, vagy a pályák mellett lelátók kialakításánál, amikor egy fontos szempont, hogy lehetőség szerint a legkevesebb nézőnek kelljen nappal szemben ellenfényben gyönyörködni a lovas programban. Meg kell tervezni, hogy a telepen belül honnan hova lehet ellátni! A jó vizuális kapcsolat az egyes területrészek között a vendégek, rendezvények szervezői számára, napi koordinációs munkában és biztonsági okokból is egyaránt fontos. Meg kell tervezni, kinek melyik pontból a különböző használati módok mellett hova kell ellátni, és hova nem kell belátni! Mi az, amit megmutatni szeretnénk a vendég részére a lelátóról, a büfé mellől, vagy amikor éppen megérkezik a lovardába és mi az, amit teljes mértékben el szeretnénk rejteni. De ugyan ilyen fontos, hogy a portásfüléből, a lovászok pihenő helyéről, a zsűri toronyból, az istálló ajtóból és sorolhatnám még tovább, hova lehet ellátni. A lovardában tehát a jól megtervezett vizuális kommunikációs kapcsolatoknak is fontos szerepe van!
Az egyes épületrészek és külső területrészek egymástól való távolsága is jó tervezés esetén nagyban segítheti és komfortosabbá teheti a munkát. Érdemes végig gondolni kinek, honnan hova naponta hányszor és milyen közlekedési eszközzel kell eljutnia. Például az istállótól milyen messze van és milyen burkolatú úton jutunk el a fedelesbe, a jártató géphez, a karámokhoz, a lovasiskola edző pályájához, az öltözőhöz, a takarmány tárolóhoz. Ugyanezeket a kapcsolatokat végig kell nézni és optimalizálni szükséges az elsődleges funkcionális célok figyelemben tartása mellett minden súlyponti területre vonatkozóan! Itt említeném meg, hogy az akadálymentes közlekedés biztosítását is fontos figyelembe venni! Kerekes kocsival, vagy csökkent járóképességgel rendelkező lovasok és vendégeknek is önállóan kellene tudni közlekedni, amennyiben a belső úthálózat kapcsolatai és kialakítása megfelelően lett tervezve. Ez sok esetben minimális többletköltséget jelent, ha az elején odafigyelünk és tervezési szempontként figyelembe vesszük.
Az egyes funkcionális egységek napi használati módja is fontos a telepítés belső szabályrendszerének felállítása során. Ki, mikor, melyik típusú pályát használhatja és az adott típusú lovas munka után milyen pályakarbantartás szükséges. A bérlovarda, a futószáras ló idomítás, az ugrók, a lovastorna és az egyes szakágak jellemzően másképp használják a pályát és eltérő eszközök szükségesek az edzéshez. Ez vegyes funkciójú lovardáknál komoly időbeli és térbeni koordinációt igényel. Az évszakokhoz és versenyidényekhez kapcsolódó egyes súlyponti területek használatát se felejtsük el! Egy versenyen hova lehet mobil boxokat építeni, vendég kamionnal és személygépkocsival parkolni, ideiglenes szociális helyiségeket esetlegesen elhelyezni (mobil WC, büfé, stb).
Funkcionálisan két fő területegységet határoznék meg! Az első a lovas technológiai területek, amihez tartoznak az istállók, nyerges, a karámrendszer, edző és versenypályák, takarmánytárolók, alomtároló, kocsiszín, raktárak, gazdasági gépek és járművek parkolója, szolgálati lakás, kovácsműhely és minden a lovakat kiszolgáló, a telep működését biztosító létesítmény. A második körbe tartoznak a vendégtérhez kapcsolódó területek, azaz a vendégparkoló, öltöző, büfé, étterem, panzió, egyéb sportpályák, játszótér és minden, ami a vendégek számára fenntartott nem technológiai terület. Ezeket két külön csoportba érdemes telepíteni, ügyelve arra, hogy a már részletezett kapcsolatok helyesen legyenek kialakítva. Természetesen a napi működés során ez ennyire nem válik ketté, de ha versenyt vagy bármilyen rendezvényt szerveznek a létesítményben, akkor nagyon fontos, hogy ellenőrizhető módon a civil közönség vendégtere és a lovas „üzemi terület” akár kordonokkal is elválasztható legyen!
A területek elhatárolásában és a közlekedési utak kijelölésében nagy segítséget nyújthat a kertépítészeti elemek alkalmazása. Lovardába azért látogatunk, hogy a lóval kapcsolatba kerüljünk és felelevenítsük a több ezer éves kapcsolatunkat a természettel. A lovak és az emberek számára nem csak esztétikai szerepe van a növényzetnek, parkosításnak, hanem a természetes regenerálódást, a mentális pihenést is nagyban elősegíti. A karámok környezetébe jól telepített fasor árnyékot ad a lovaknak, és a parkosított bejárati tér nem csak becsalogatja a vendéget, de a lovardába érkező kísérőknek is kellemes helyet biztosít a kikapcsolódásra.
Összefoglalva elengedhetetlen, hogy térben, időben és a lovarda feltételezett használati módjait vizsgálva történjen a területhasználat megtervezése. Ez ha jól meg van tervezve, akkor természetesnek vesszük és a használat során szinte nem is fordítunk rá figyelmet, de ha nincsen kellően végig gondolva, akkor a napi működés során nagyban megnehezítheti mind a lovarda vendégei, mind pedig az üzemeltetők életét. Amennyiben a funkcionális elvárásokat sikerült letisztázni, kezdődhet a lovarda helyszínének kiválasztása!
Soron következő cikkben ezt a témakört fogjuk elemezni!
Írta: Tasnádi Gábor építészmérnök
ügyvezető igazgató, PannonExpert Kft. www.pannonexpert.hu
Az etetendő takarmányok mennyiségét annak figyelembevételével kell megszabni, hogy a kancát megfelelő tenyészkondícióban tartsuk, de kerüljük el mind az alultápláltságot, mind az elhízást. Így a bevitt szárazanyag és energia mennyisége csökkenjen, de a fehérje-, ásványianyag- és vitaminigény kielégítésére különös gondot kell fordítani. A megfelelő kondíciót az jelzi, ha a kanca bordái nem látszanak, de tapintható és csak elhanyagolható zsírréteg van a bőr és a csont között.
Bár nem várhatunk az anyajuh, vagy az anyakoca flushingolásakor megfigyelhető látványos eredményt a fedeztetés előtti többlettakarmánytól, a fedeztetés előtti napokban az energiabevitel 10-20%-os emelését javasolják. A hatóanyagellátás viszont rendkívül fontos, különösen zabon, szalmán, régi szénán, takarmányrépán, cukorrépaszeleten tartott állatok esetében. A napi 80-100 ezer NE A- és 100 mg E-vitamin, továbbá kb. 300 mg beta-karotin etetése a fedeztetési idény előtti hónapban javítja a fogamzási eredményeket. (A karotinnak a kanca esetében is – a tehénhez hasonlóan – önálló szerepet is tulajdonítanak.)
A kép illusztráció
A fedeztetési időszakban és az azt követő 2 hónapban ne változtassuk az előzőek szerint kialakított fejadagot.
A vemhesség első 6 hónapjában a magzatépítés táplálóanyagigénye gyakorlatilag elhanyagolható. Így a többletmunkát nem végző kanca az életfönntartónak megfelelő fejadagot kaphatja: 7-8 kg szárazanyag, 70-75 MJ DE, 300-350 gramm emészthető nyersfehérje, 23-25 gramm kalcium és 14-15 gramm foszfor. Ez azt jelenti, hogy megfelelő legelőn való tartáskor még ásványianyag-kiegészítéséről sem kell gondoskodni. Istállózó tartás esetén 6-8 kg rétiszéna, 0.5-1 kg lucernaliszt (pogácsa, vagy granulátum), 1-1.5 kg zab, vagy lótáp és esetleg ásványianyag-vitamin kiegészítő szükséges.
A vemhesség utolsó 3 hónapja. A magzat és a vemhességi termékek gyarapodása jelentős és a kanca súlyának mintegy 10-12%-át teszi ki. A napi szárazanyagfölvevő képesség a testsúly 1.4-1.8%-a. Naponta mintegy 80-85 MJ emészthető energiát, 380-420 gramm emészthető nyersfehérjét, 30-35 gramm kalciumot és 23-24 gramm foszfort igényel egy 500-600 kg-os kanca. A gyakorlatban az abrak, illetve lótáp napi adagját – a tömegtakarmány mennyiségének enyhe csökkentésével párhuzamosan – 2-3 kg-ra emeljük. A konyhasóellátást nyalósóval célszerű fedezni. CUNHA (1980) 30% zabból, 10% kukorica-, vagy kölesdarából, 12-25% árpából, 10% búzakorpából, 11% extrahált szójadarából, 4% lenmagdarából (expeller!), 10% lucernalisztből, 7% melaszból, 2% kalcium-foszfátból, 0.75% takarmánymészből, 1% mikroelemekkel dúsított konyhasóból és 2% vitaminos premixből álló lótáp etetését javasolja.
Az ellés előtti napokban a tömegtakarmány mennyiségét csökkenteni kell. Az ellés napján csak búzakorpát, lenmagot és konyhasót tartalmazó híg ivósat adjunk.
A laktáció első 3 hónapja. Az első héten a jó minőségű réti és lucernaszéna adagját csak fokozatosan emeljük, s az abrakból (tápból) is csak az ellés előtti adagot adjuk. Mivel a kancák a teljes szoptatási időszak alatt 1500-2000 liter tejet is megtermelnek, táplálóanyag-igényük is nagy. A napi szárazanyag-fölvevő képesség a testsúlynak mintegy 2%-a, az energiaigény 115-125 MJ DE, 800-900 gramm emészthető nyersfehérjével, 50-60 kalciummal és 30-40 gramm foszforral. A naponta termelt tej mennyisége 8-14 liter. A kancatej a tehénhez viszonyítva hígabb, 10.5-13.0% szárazanyagot, 1-1.3% zsírt, 1.9-2.1% fehérjét, 7% tejcukrot (!), 0.07% kalciumot és 0.04% foszfort tartalmaz.
A táplálóanyag-igényt 5-8 kg jó minőségű szénával és 6-8 kg lótáppal; illetve 3-6 kg zabbal + 2-3 kg fehérjében gazdag kiegészítő etetésével elégíthetjük ki. MEYER (1986) szerint az utóbbi 20% emészthető nyersfehérjét 10% nyrsrostot, 5% nyerszsírt (benne 30% linolsav), 2% kalciumot, 0.8% foszfort, 30 mg rezet, 25 000 NE A- és 2500 NE D-vitamint tartalmazzon. A tejes fejadag nyersfehérjeszintje a szárazanyagra vonatkoztatva 14% legyen.
A laktáció második fele. A kanca napi tejtermelése a laktáció 4. hónapjában 7-9, az ötödikben 4-6 literre csökken. A napi szárazanyag-fölvétel a testsúly 1.9%-a, az energiaigény 100-110 MJ DE, 600-700 gramm emészthető nyersfehérjével, 40-45 gramm kalciummal és 27-32 gramm foszforral. A szárazanyagra vonatkoztatott nyersfehérje-koncentráció 12.5% legyen. Ezzel párhuzamosan a csikó szilárd takarmányfölvétele egyre nő, függősége a kancától csökken. A fejadag 6-8 kg szénából és 3-5 kg abrakból álljon. Amint a vegetáció és az időjárás lehetővé teszi, a szoptató kancát legeltessük. Ez esetben az 1-3 kg kiegészítő tápot éjszakára, az istállóban kapja.
Különleges figyelmet kell fordítani a szoptató kanca vízellátására: minden kg fölvett szárazanyagra 4 liter vizet (vegetációs + ivóvíz összesen) igényel. A mikroelemekkel dúsított nyalósó folyamatosan álljon az állat rendelkezésére!
A szopós csikó takarmányozása
Az általános tájékozódás érdekében azt lehet mondani, hogy a születési súly mintegy tizede a kifejlett korinak. Mint ismeretes, a csikó főként a föcstejen keresztül jut a számára nélkülözhetetlen immunglobulinokhoz. Az első szopás ideje az ellés utáni 0.5-2 óra. Az első 2-3 hétben az a legfontosabb “takarmányozási” feladat, hogy biztosítsuk a csikó tetszés szerinti szopását. A csikó naponta többször (30-40-szer) szopik. Az első szilárd takarmányfölvétel az első hét után következik be. Ha az első zabtételekbe kevés porcukrot keverünk, a csikó hamarabb megszokja azt. Ettől kezdve ki kell annak alakítani a technikai lehetőségét (csikóóvoda) hogy a csikó ad libitum zabhoz (lehetőség szerint zúzottan) és jó minőségű réti vagy lucernaszénához jusson. A napi zabfogyasztás kb. annyi liter, ahány hónapos a csikó, a szénából pedig 2-3 kg (ÓCSAG, 1971).
A VÁLASZTÁS ideje a csikó 5, gyengébben fejlett egyedek esetében 6 hónapos kora. Melegvérű csikók kifejlettkori testsúlyuk 40-45, a hidegvérűek mintegy 50% érik el ekkorra. A választott csikók takarmányozása aszerint alakul, hogy hideg-, vagy melegvérű, illetve hogy milyen célra (tenyész-utánpótlás, sport-, igás-, vágóló) neveljük. A választás stresszét – különösen sportcélra nevelt csikók esetében – enyhíthetjük napi 2-4 liter fölözött tehéntej vagy tejpótló borjútápszerből készült keverék itatásával 2-3 hónapon át. CSAPÓ (1972) a három és fél hónapos csikókat délben 2-3 órára és éjszakára elkülönítette az anyjuktól. A csikók részére fönntartott területen abrakot és pillangószénát helyezett el. Tapasztalatai szerint igy kisebb stresszel jár az 5 hónapos korban történő elválasztás.
ÁRVÁN MARADT csikók fölnevelése. Az elárvult csikót legegyszerűbben dajkasába adva lehet fölnevelni. (Erre a célra hidegvérű kanca illetve törpekecske felel meg.) Erre azonban nem mindig van lehetőség. A 40 kg-nál kisebb illetve a napos korban föcstejhez nem jutott csikók túlélési esélyei rendkívül kicsik. Ilyen esetekben más kanca illetve mélyhűtött és fölmelegített kolosztrum itatása, esetleg a testsúly-kilogrammonkénti 20 ml kancavér intravénás transzfúziója ajánlható (FRAPE, 1986). A mesterséges fölneveléshez használhatunk 6 dl tehéntejből, 4 dl vízből (forralt, majd lehűtött) és 35 gramm porcukorból álló keveréket. A napi adag 6-10 liter, amelyet az első hónapban 1-2 óránként itassunk. A második hónapban az itatások számát ritkíthatjuk és fölözött tejet is adhatunk. SCHMIDT, Ellen (1994) önálló disszertációban dolgozta föl az anyamentes csikófölnevelés ún. lipcsei modelljét.
Itathatunk humán vagy borjú tejpótló tápszerből készített keveréket is. A kezdeti szárazanyag-konczentrációjú 22% legyen; a 3. naptól naponta l%-nyit csökkentsük és a 14-15%-os oldatot itassuk választásig. A 7-14. naptól 18% nyersfehérje-tartalmú csikó (pre)startert és “borjúszénát” is adjunk (schmidt, 1996). Biztosítsuk annak a lehetőségét,hogy a felnőtt ló bélsarához hozzájuthassanak a csikók, amivel normál bélflórájuk kialakulását segítik elő. A naponta etetett 1-2 nyers tojás a vitaminellátást biztonságossá teszi (DVG, 1996).
A növendékcsikó takarmányozása
A csikók napi átlagos súlygyarapodását a 1.táblázat, a napi energia- és fehérjeigényt a 2.táblázat összegzi. Minden esetben az optimális növekedésre kell törekedni, azaz a növekedés ütemét aszerint kell szabályozni, hogy mi lesz a jövőben a csikó használati módja. Természetesen figyelembe kell venni a csikó fajtáját, típusát is. A 3.táblázat a különböző fajták testsúlyát és marmagasságát közli, 6., 12. és 18. hónapos korban. Általános szabályként az mondható, hogy a csikó egyéves korára felnőttkori súlyának 65-70 és marmagasságának 80-85%-át éri el.
3. táblázat, Jelmagyarázat: Tt = testsúly; Mm = marmagasság
A VÁLASZTOTT CSIKÓ abrakkeveréke vagy tisztán zabból, vagy 50-70% zabból, 10-15% extrahált szója-, napraforgó- vagy lenmagdarából és 10-15% kukoricából álljon. Egyéves korig ad libitum, utána adagoltan etetjük. Az első szakaszban mintegy napi 3-4 kg fogy; a 12-18. hónapos kor között a napi adag – melegvérűek esetében – 4-6, a 18 hónaposoknak 6-7 kg legyen. A napi 2-4 kg széna előnyös, ha fele részben réti illetve lucernaszénából tevődik össze. A zöldtakarmányt a legelő jelentse illetve télen 2-4 kg sárgarépa pótolja azt. Ügetőknek 3-5 kg jó minőségű szilázst is lehet adni. Télen általában mesterséges D-vitamin bevitelére is szükség van.
A KOR ELőREHALADTÁVAL (kb. a 18. hónaptól) az abrak mennyiségét fokozatosan csökkenteni lehet 1-2 kg-ra, benne a kukorica részaránya növekedhet; az abrakadag csökkenésével a rendelkezésre álló tömegtakarmány (legelő, zöld, szilázs, széna) mennyisége nőjön. A 4.táblázat a különböző korú, melegvérű fajtájú lovak fejadagjának ajánlott abrak–tömegtakarmány arányát ismerteti. Fontos szempont, hogy a versenyző fajtájú lovaknál ezt az abrakról tömegtakarmányra történő hangsúlyeltolódást kevésbé érvényesítsük!
Megjegyzés: 500 kg-os kifejletkori testsúllyal számolva;a táp 18% nyersfehérjét tartalmazzon;a széna 8.4, illetve 9.2 MJ DE/kg energiatartalmú, a táp nagyobb mennyisége az alacsonyabb energiakoncentrációjú szénával etetendő.
A hidegvérű csikók fejlődési esélye nagyobb. Megfelelő takarmányozás esetén éves korukra csaknem teljesen kifejlődnek. Napi táplálóanyag-igénye a melegvérűekénél nagyobb, de az összetevők iránt kevésbé igényes: abrakkeverékében (napi 1-2 kg) árpa, kukorica, szárított répaszelet is szerepelhet. A táplálóanyag-ellátás alapja itt a széna (4-7 kg) vagy szilázs, esetleg szenázs (10-20 kg) legyen. Nyáron a legelő és a kaszált zöldtakarmány (10-20 kg) helyettesítheti ezt. Kisüzemi körülmények között fölszeletelt répából, burgonyából, törekből, pelyvából, széna-, majd a kor előrehaladtával szalmaszecskából álló, lehetőség szerint melaszos vízzel meglocsolt pácot (“keveréket”) is etethetnek.
Éves kor után jellemző fejadag a 6-8 kg szénából és/vagy 15-25 kg szilázsból áll, amelyet szükség szerint cukorrépa szelettel, burgonyával, csövesen darált kukoricával, melasszal egészítünk ki.
A Német Állatorvostársaság 1996-ban európai konferenciát rendezett a csikók takarmányozásáról és anyagforgalmi betegségeiről Celle-ben (DVG, 1996).
A főbb érintett területek a következők voltak:
– a testösszetétel változása a növekedés során,
– mikroelem- és vitaminellátás,
– a koraszülött csikó fölnevelése és
– a parenterális táplálás
– választási stressz
A tenyészmén takarmányozása
A tenyészmén táplálóanyag-igényére vonatkozóan kevés tudományosan megalapozott adattal rendelkezünk. A mén fertilitása szezonálisan változik: a legjobb tavasszal és legrosszabb télen. Fehérjében gazdagabb takarmányozással és mesterséges fénnyel januárban és februárban már javítható a termékenyítőképesség. (Hazánkban az állami méneket február 15-június 15. közötti időszakban helyezik ki a fedeztető állomásokra.)
A mén táplálóanyag-igénye a tenyészidényen kívül a környezeti hőmérséklettől és mozgásintenzitásától függ s általában a könnyű munkát végző lóéhoz áll közel. Az elhízás hátrányos a mén nemi aktivitására, ezért fejadagját a testsúly folyamatos ellenőrzése alapján szabjuk meg. A mén normál testsúlya mintegy 5-10%-kal nagyobb a kancáénál. A fedeztetési időszak előtt 2 héttel a fejadag táplálóanyag koncentrációját növelni kell. Erős igénybevétel (10-15 ugratás hetente) és könnyű, 1 órás mozgás esetén az energiaigény az életfönntartónak kb. másfélszerese. A fehérjeigény az életfönntartónak 3-4-szerese, különösen kéntartalmú aminosavak iránti igény nagy. Egy 600 kg-os mén 60-80 gramm lizint és 40-50 gramm metionin-cisztint igényel. Az ásványianyag- és vitaminigény kb. a magasan vemhes kancáéhoz hasonlítható.
MEYER (1986) egy 600 kg-os, napi 1-2 órás könnyű mozgást végző ménnek 4 kg réti-, 2 kg lucernaszénából, 2 kg zabból és 3 kg lótápból álló fejadagot ajánl (100-110 MJ DE, 1000-1100 gramm emészthető nyersfehérje). A lótáp 52% zabból, 10% búzacsírából, 10% búzakorpából, 10% extrahált szójadarából, 5% szárított sörélesztőből, 5% hallisztből, 5% lucernalisztből és 3% ásványianyag-vitamin premixből áll és kilogrammonként 11.6 MJ DE-t, 17.6% emészthető nyersfehérjét, 12 gramm lizint és 6.6 gramm metionin-cisztint tartalmaz, Tejpor, tejpótló csikó- (esetleg borjú-) tápszer, esetleg nyers tojás etetése is szóba jöhet.
Kedvező hatású a zöldtakarmány (5-10 kg-os) vagy a forró levegővel szárított zöldliszt (1 kg-os napi adagban) kiegészítő etetése.
A munkalovak takarmányozása
Az ide sorolt használati formák közös jellemzője az, hogy alapvetően izommunkát végeznek, így elsősorban energia-ellátásukról kell gondoskodni. Ennek mértéke a kifejtett izommunka tartamától és intenzitásától függ. A munkavégzés többletének fehérjeigényével nem kell külön számolni, mert az az energiapótláskor automatikusan kielégítődik.
A termelt izzadság mennyisége jelentős lehet, könnyű munkában 5-10, közepesben 10-30 és nehézben 30-70 ml/ttkg/nap (Gesellschaft für Ernahrungsphysiologie der Haustiere, 1982). Egy kilogramm izzadság 98.5% vizet, 0.2 gramm fehérjét, 0.8 gramm karbamidot, 3-3.6 gramm nátriumot, 5.5 gramm klórt, 1.5 gramm káliumot, 200 mg kalciumot, 150 mg anorganikus foszfort, 120 mg magnéziumot, 20 mg vasat, 4 mg rezet, 10 mg cinket és 30-100 mg folsavat tartalmaz (MEYER, 1986), ezért elsősorban ivóvíz és konyhasó pótlásáról kell gondoskodni.
Az igáslovak takarmányozása
Az igásló munkáját mkp-ban szokás mérni. (Ez műszaki-mechanikai mértékegység; l mkp = 9.807 J = 3.704 0.000001 LEh). Az igásló munkáját ÓCSAG (1971) a következőképpen csoportosítja: könnyű munka (0.7-1.5 millió mkp), közepes munka (1.5-2.0 millió mkp), nehéz munka (2.0-3.0 millió mkp) és igen nehéz munka (3.0 millió mkp fölött). De mint már CSUKÁS (1952) kifejti, a dolgozó ló által kifejtett munka csak hozzávetőleg ítélhető meg. Hatással van ugyanis rá a testalakulás módja, a gyorsaság, a gyakorlottság, az út minősége, az esetleges vemhesség vagy szoptatás stb. Így a már ismertetett szükségleti értékekkel történő számítás mellett elengedhetetlen az állat kondíciójának folyamatos figyelemmel kisérése és a fejadag szükség szerinti korrigálása.
Az igáslovak takarmányozását olcsó tömegtakarmányokra kell alapozni. Így a klasszikus széna-zab-szalma triász mellett a silókukorica-szilázs, a szárított cukorgyári répaszelet, cukor- és takarmányrépa, illetve még az ún. melléktermék-szilázs (kukoricaszár+melasz+répaszelet) is szóba jöhet. Az abrak nagyobb hányadát (akár 100%-ig) képezheti kukorica. Az említett takarmányok szegényes, vagy kiegyensúlyozatlan hatóanyag-tartalma miatt az ásványianyag vitaminkiegészítés különösen fontos. Az energiában gazdag takarmányozás miatt pihenőnapok után fönnáll a bénulásos izomfesték-vizelés (myglobinuria, pünkösdi betegség) veszélye, ezért pihenőnapokon csökkentsük a fejadagot és mindenképpen jártassuk meg a lovakat.
Külön bizottságot hozott létre a FAO az igásállatok témakörében. Az 1996-os zaragozai szimpóziumon TISSERAND foglalta össze az igáslovak takarmányozási stratégiáját (FAO-REU, 1996).
A sportlovak takarmányozása
Itt a sport- és a kedvtelésből, de nem kifejezett versenyeken való részvételre tartott állatok takarmányozását tárgyalom. A táplálóanyag-igény a testsúlytól és a végzett munka intenzitásától függ. A napi 1-3 óra igénybevételt könnyű, a 3-5 órait közepes és az 5-8 órait nehéznek tekintik. A klasszikus szabály az, hogy 100 kg testsúlya könnyű munka esetén 1.5 kg jó minőségű szénát és 0.5 kg abrakot számolunk. Közepes munka esetén 1.25 és 1.0, nehéz munka végzésekor pedig 1.0 és 1.5 kg etetendő az említett takarmányokból (WOLTER, 1976). Nyalósó állandóan álljon az állat rendelkezésére.
A helyi lehetőségeknek megfelelően szalmát, silókukorica-szilázst és zöldtakarmányokat is fölhasználhatunk. Több takarmánynak ismerjük az ún. széna-, illetve zab helyettesítő értékét is (MEYER, 1986). Így a 35% szárazanyag-tartalmú fűszilázsból 2.5, a leveles cukorrépafej-szilázsból 4 és a sörtörköly-szilázsból 2.5 kg egyenértékű 1 kg szénával; a cukorrépaszelet-szilázs 5, a sárgarépa 6.5, a burgonya 4, a cukorrépa 3.5, az árpa 0.9, a kukorica 0.8 és a búzakorpa 1.25 kg-ja helyettesíthet 1 kg zabot.
A versenylovak takarmányozása
Az idetartozó hasznosítási típusokba sorolt lovak (ügető-, galopp-, ugró- és díjló) úgy tekintendők, mint egy atléta. A legfontosabb különbség az, hogy a ló viszonylag fiatalabb korban versenyez. Emiatt a versenylovakat már születésüktől különös gonddal kell nevelni, takarmányozni.
A versenylovak takarmányozásának legfontosabb alapszabálya az, hogy mind az alultápláltságot, mind a túlkondíciót el kell kerülni. A későbbi igénybevételre nem elsősorban “energiaraktárak” képzésével, hanem a mindenkori terhelésnek megfelelő fejadaggal kell a lovat képesíteni. A túl bőséges takarmányozás elzsírosodáshoz vezet, ami pedig plusz terhet ró a szívre; egyidejűleg a hőtermelés és így hőveszteség megnő. A zsírbontó enzimek aktivitása csökken, holott ezek működése elengedhetetlen az intenzív munkavégzés közben. A túletetés extrém esetben a lábak vizenyőjéhez, a bőrön csalánkiütések kialakulásához, kólikás gyomor-bél bántalmakhoz, patairha-gyulladáshoz, (túlerőltetéses) izomelfajuláshoz és a test túlhevüléséhez vezethet.
A fejadag ellenőrzéshez segítséget ad annak ismerete, hogy az életfönntartó energiaigényen felül óránként és élősúly-kilogrammonként séta, jártatás esetén 2, néhány rövid vágtával “tarkított” lassú ügetéskor 21 (500 kg-os ló esetében ez kb. 1 kg zabenergiaértékével egyenértékű), gyors, vágtákkal és néhány ugrással bővített ügetéskor 53, rövid vágta, galopp, ugrás esetén 97, kimerítő erőfeszítéskor (lovaspoló, verseny teljes sebességgel) 250 kJ DE-t igényel a ló.
Az etetés során alapszabály, hogy naponta legalább háromszor adjunk abrakot vagy lótápot, reggel és délben kevés, este bőséges szénával együtt. Ivóvíz és nyalósó folyamatosan álljon a lovak rendelkezésére. Több állat azonban nem veszi föl ilyen módon a szükséges konyhasó mennyiséget, ezért napi fejadagjába további 60 gramm konyhasót keverjünk. Gyakorlati megfigyelések szerint egy sík terepen versenyző, mintegy 500 kg élősúlyú ló 13-18 kg (légszáraz) takarmányt is képes elfogyasztani, ami testsúlyának 2.7-3.7%-a. (Mint az 1.táblázatból kitűnik, a gyakorlat számára fölső határként a 3%-os érték javasolható.) A lótáp (gabonafélék, korpa, extrahált darák) teszi ki a fejadag 30-60%-át. Van olyan megfigyelés is, hogy a normán fölül nyújtott fehérje javítja a futóteljesítményt (FRAPE, 1986). Bár nincsenek közvetlen bizonyítékok arra, hogy a versenyló ásványianyag- és vitaminigénye különbözne a többi hasznosítási típusától, a vérképzés érdekében a vas-, réz-, folsav-, B12- és B6-, a szív- és a vérkeringési rendszer támogatására az E-vitamin-, a konyhasó- és szelén-, a csontvázfejlődés és -karbantartás céljából a kalcium-, foszfor- és D-vitamin-, az izomzat optimális szerkezetének megőrzésének és energiaforgalmának támogatására az E-vitamin, szelén-, a B1-, B2-vitamin, pantoténsav-, nikotinsav- és magnéziumellátásra különös figyelmet kell fordítani. Ígéretes eredmények születtek az L-karnitin fölhasználása kapcsán (HAUSENBLASZ és mtsai, 1996).
>* 77%-os, átlagos fehérjeemészthetőség föltételezésével
Az erős és tartós igénybevételnek kitett lovak energia igényük egy részét zsírraktáraik bontásával fedezik. Több adat amellett szól, hogy a versenylovak takarmányának zsír- illetve olajkiegészítése (kb. 8%-ban) előnyös, és megakadályozhatja a vércukorszint csökkenését (HINTZ, 1984; GLADE, 1989).
Az edzés időszakában nem javasolható a szénaadag mérséklése a gyomor-béltartalom tömegének, az ún. holtsúlynak a csökkentésére, mert az emésztési zavarokhoz (a vakbél és remese elsavanyodásához, a bélflóra működésének károsodásához) vezethet. A napi takarmányadag 4-6 kg rétiszénából (angol szakértők szerint ne adjunk pillangós szénát; a német takarmányozási iskola viszont a herefüves illetve lucernaszénát kifejezetten ajánlja; voltaképpen a helyes energia-fehérjearány az, amit tartani kell !), 2-8 kg abrakból (zab, és/vagy kukorica), 1-5 kg lótápból (11-13 MJ DE, 65-75 gramm emészthető nyersfehérje/kg), kevés búzakorpából (0.25-1.0 kg) és 5-10 dkg ásványianyag-vitaminkiegészítőből álljon (240 g Ca, 40 g P, 125 g NaCl, 600 000 NE A-, 80 000 NE D3-, 2g E- és 2 g C-vitamin/kg). A napi takarmányadag 120-130 MJ DE-t, 800-1000 g emészthető nyersfehérjét tartalmazzon.
Versenyszezonra, erős és tartós igénybevételre való takarmányozási fölkészítés 6-8 héttel korábban kezdődjön. Az induláskor adott abrakkeveréket (tápot) a kezdeti napi 5 kg-os adagról fokozatosan 8-8.5 kg-ra emeljük. Az említett mennyiségeket négy részletben célszerű kiosztani. Mindezzel párhuzamosan a szénaadagot 3.5-4 kg-ra csökkentjük, amelynek harmadát reggel, kétharmadát este etessük meg. Rendkívül fontos, hogy az esetleges pihenő napon (vagy csökkentett edzésadag esetén) az abrakadagot csökkentsük, a szénáét emeljük.
Közvetlen hosszabb ideig tartó verseny előtti 1-2 napban korábbi 1-2 kg tápot adhatunk, a szénaadag rovására. A verseny napján nem szükséges szilárd takarmányt adni, a nyalósó és az ivóvíz általában elegendő (bár a gyakorlatban reggel kevés szilárdat is szoktak etetni). Rövid távú futás előtt viszont hasznos lehet a start előtt 3-4 órával adott kevés abrak. (Az időzítés rendkívül fontos !) A versenyló táplálóanyagellátása javítható az abrakösszetevők hőkezelésével, extrudálásával, továbbá a takarmányismereti részben ismertetett mash etetésével.
Selejtlovak följavítása
A jó kondícióban levő selejtezendő lovak nem igényelnek semmiféle vágás előtti előkészítést, hiszen csak zsírraktárakat képeznének. A leromlott selejtlovakat ezzel szemben mintegy 45 napig tartó intenzív takarmányozásnak célszerű alávetni: az elérendő átlagos napi súlygyarapodás 1.2-1.3 kg. A hizlalás fehérjeigénye csekély, alig haladja meg az életfenntartót, így a takarmányadagban silókukorica szilázs, répaszelet, burgonya (lehetőség szerint hőkezelve) és gazdasági abrak (kukorica, roppantott árpa) egyaránt szerepelhet.
Külön szakággá nőtte ki magát a ló DIÉTÁS TAKARMÁNYOZÁSA (Zeyner, 1995)
A takarmányok táplálóértékének számítása laboratóriumi eredményekből
A korszerű takarmányértékelési rendszer kidolgozásához számos állatkísérletre, ún. kihasználási vizsgálatra volt szükség a ló esetében is. A szakemberek – különösképpen az ellenőrző hatóságok – részéről viszont nagy az igény az idő- és költségtakarékos, sorozatvizsgálatokra is használható, a takarmányok táplálóértékének becslésére alkalmas módszer iránt. A tényleges kémiai összetétel és megfelelő regressziós egyenletek segítségével jó közelítéssel kiszámíthatjuk a takarmány, vagy – keverék emészthető, metabolizálható, illetve nettó energiatartalmát. Még pontosabb eredményt adnak azok a regressziós összefüggések, amelyek – az emésztési együtthatók ismeretében – az emészthető összetételből indulnak ki.
Hazánkban HOFFMANN és SCHIEMANN (1980) nyomán az
y = 0.0242 x1 + 0.0341 x2 + 0.0185 x3 + 0.017 x4
egyenlet alkalmazása terjedt el, ahol az y = MJ DE/tak-kg, az x1 az emészthető nyersfehérje, az x2 az emészthető nyerszsír, az x3 az emészthető nyersrost és az x4 az emészthető N-m.k.a., gramm/kg-ban kifejezve.
Az emészthető energiatartalom (DE, MJ/kg) kiszámítására HARRIS és mtsai (1972) az alábbi egyenleteket javasolja:
DE = 0.7 + 0.15 TDN %, illetve
DE = 0.16 TDN% + 0.036 N-m.k.a. % – 1.2.
Az emészthető nyersfehérje-tartalom (y, %) előjelzésére KNIGHT és HARRIS (1966) a nyersfehérje-tartalom (x, %) ismeretét föltételező összefüggéseket ajánlanak:
– zöldtakarmányok, szénák: y = 0.849 x – 2.47
– szilázsok: y = 0.908 x – 3.88
– abraktakarmányok:y = 0.916 x – 2.76.
Teljesértékű (komplett) lótápokra érvényesek MEYER és mtsai (1987) egyenletei, ahol az összetevőket g/kg-ban kell szerepeltetni:
DE, MJ/kg = 12.614 + 0.018 ny .rost – 0.00018 ny. rost2 + 0.00382 ny. feh., illetve
Em. ny.feh., g/kg = 0.99 nyfeh. -0.16 ny.rost – 22.1.
Ingyenes belépés egyszeri alkalommal az Equifestre és péntek délelőtti Cadre Noir de Saumur interaktív bemutató regisztrált LOVASOK számára: www.alounnepe.hu/regisztracio
Talaj feletti gyakorlatok és iskolaugrások A talaj feletti gyakorlatok az olasz reneszánsz korában jelentek meg azzal a céllal, hogy az akkoriban divatos karüsszelek, azaz csoportos lovasbemutatók repertoárját, koreográfiáját színesítsék. E feladatokkal a lovasok nem csak azt mutatták be, milyen mélyreható tudással rendelkeznek az idomítás területén, hanem azt is, hogy milyen hihetetlen egyensúllyal és biztonságérzettel rendelkeznek lóháton.
Ilyen szintű feladatok bemutatásához és tanításához – akár lovas alatt, akár földről végezve – elengedhetetlen a ló és a lovas összhangja – egy közös nyelv, melyet használnak – és természetesen hosszú-hosszúórák kemény munkája. A talaj feletti gyakorlatok tanítása és bemutatása is kimondottan erre épül. A courbettes, a croupades és a cabrioles azok az úgynevezett iskolaugrások vagy talaj feletti gyakorlatok, amelyeket a saumuri lovas iskolában alkalmaznak.
A kép illusztráció
Hagyomány és sport Mára már a lovak háborúkban betöltött szerepét a lovassportok váltották fel. Bár a saumuri iskola lovasai továbbviszik a föld feletti feladatok és az úgynevezett iskolaugrások hagyományát, alapvetően egyre inkább a sportokra, a versenyzésre készítik fel lovaikat.
Manapság úgy a díjugratást, mint a díjlovaglást elegánsan és tökéletesen kell végrehajtani; a gyorsaság, precizitás, lazaság, és díjugratás esetében a magasságok könnyed átugratása egyaránt fontos az egyre inkább kiéleződő versenyek során.
A lovaglás magasiskolája
A magasiskolai feladatok végrehajtásakor és az egész munka során a ló nagy figyelemmel dolgozik, a finom, irányító jelzésekre reagálva végzi a gyakorlatokat, ami ugyan nagyon nagy koncentrációt igényel tőle, de mégsem gátolja természetes testtartásának és járásmódjának megőrzésében. A lovaglás magasiskolája és a talaj feletti gyakorlatok értéke nem a lovas mozdulatainak látványosságán múlik, hanem azon, hogy a ló könnyedébben és szinte a lovas gondolatára hajtsa végre a feladatokat.
Talaj feletti gyakorlatok földről történő bemutatása
Az iskola főlovasának vezetése alatt bemutatásra kerülnek a talajfeletti gyakorlatok vagy más néven iskolaugrások.
Ezúttal a lovas nem a lovon ül, hanem a földön állva ad a segítséget a feladatokhoz, mint amilyen a courbettes és a croupades.
Pas de trois
A „pas de trois” egy olyan bemutató, ahol 3 lovas teljes összhangban, egymás mozdulatait és helyzetét folyamatosan figyelve hajtja végre a zenés koreográfiát. Ez a produkció igen szoros rokonságban van a koreografált művészi előadásokkal, táncbemutatókkal.
A Nemzeti Lovasiskola lovai
A Francia Nemzeti Lovasiskola támogatói a Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium és a francia nemzeti ménes, az Haras Nationaux. Az Haras Nationaux négy kiváló fedezőménjét az iskola főlovasa vezeti fel és mutatja be.
E bemutató jól példázza, hogy a Colbert által alapított jelentős intézmény fő feladata a lovak genetikai tulajdon ságainak javítása, a sportokhoz leginkább kívánatos jegyek átörökítése, illetve a lovaglás minél szélesebb körben való elterjesztése.
Lovas alatt végzett talaj feletti gyakorlatok Ahhoz, hogy a lovas be tudja mutatni a föld feletti gyakorlatokat és az úgynevezett iskolaugrásokat, azaz courbettes-et, croupades-ot és cabrioles-t, három, de inkább öt éves speciális idomítási munka szükséges.
A hagyományos magasiskolai gyakorlatok karüsszeljében keringő ritmusára váltakoznak a courbettes-ek, croupades-ok, melyeket a lovasok közös koreográfiára mutatnak be, a végén egy cabrioles-lal zárva az előadást.
Ugratás dupla futószáron
Sokkal precízebb és mozgalmasabb, mint földről irányított, kötőféken végzett munka. Ezzel változatossá lehet tenni az idomítást. A lovas a földről irányítja a lovat, játszik a ló lépéshosszával, tempójával, ezzel fejlesztve annak egyensúlyérzékét, stílusát, hajlékonyságát, irányíthatóságát és az akadály, a rúd iránti respektjét.
Történelmi áttekintés
A 18–19. században négy lovast kell kiemelni a hagyományos francia lovaglás területéről: François Robichon de la Guérinière az idomítás „atyja”, Aure grófja a természetes és ösztönös lovaglás buzgó védelmezője, François Baucher, aki úgy vélte, hogy a ló idomítását mindig tudatosan kell felépíteni.
És végül, Alexis François L’Hotte tábornok kiválóan egyesítette az Aure grófja és François Baucher által elért eredményeket, és a „Nyugalom, előre, egyenesen” szavakkal nagyszerűen meghatározta a francia lovaselméletet. Elméletét és az ebből származó idomítási módszereket máig törvényként tisztelik Saumurben és a világ számos más pontján.
A kép illusztráció
Nagydíj zenés kűr A díjlovagló versenyeken az előírt programok mellett zenés kűr versenyszámokat is meghirdetnek a verseny kiírói. Ebben a számban a lovas a díjlovagló négyszögben egy általa tervezett koreográfiára és saját maga választotta zenére mutatja be a kötelező elemeket szabadon választható sorrendben és pozícióban.
Ez a ló és lovas közötti tökéletes összhang és harmónia egy lélegzetelállító, mintegy öt és fél perces művészi szintű előadást eredményez.
A századfordulón
A szecesszió korabeli tréfás szórakozások felidézése a századfordulón vált divatossá.
A híres asztal-, szék- és cölöpugratások ló és lovas bátorságáról, precizitásáról tanúskodnak.
Ezen tréfás mutatványokkal a Saumur számára oly dicsőséges időszak emlékét idézik fel újra.
Karüsszel A karüsszel egy olyan harmonikusan felépített koreográfia, melyben a lovasok alakzatokban együttesen mutatnak be különböző jármódokat és feladatokat, mint például az oldaljárást, a passage-t vagy az ugrásváltást.
A lovasok hagyományos saumuri egyenruhában, a híres háromszínű kokárdás és aranyszalagos kalapban, a lovarda főlovasának irányításával mutatják be a hagyományos francia díjlovaglást egy karüsszel keretében.
Májusi rózsák nyíltak éppen,
bodza bomlott és orgonák,
mikor a ló elleni készül.
Sokszor pihent, döcögve járt.
Pöttöm legényke jártatta lassan
virágos réten és dalolt.
Mire fáradtan hazaértek
az ég kék vállán ült a Hold.
Az istállóban, puha almon,
tajték verte ki, remegett,
szuszogtak, fújtak, fekve nézték
szétterült hasú tehenek.
Amikor a kazlak is aludtak,
s a göncöl rúdja délnek állt,
a ló megellett. Sokáig nyalta
leragadt szemű csikaját.
Anyja mellett aludt a jövevény,
dunnából kiszakadt pehely.
Sose terült a szalma szebben,
nem aludt így a hó, a tej.
Piros kalappal jött a hajnal,
intett és aztán elfutott.
A csikó fölállt, csomós kis lába
reszketett, akár a habok.
S ahogy az ablakon bedugta kék orrát
a reggel, s rájuk szagolt,
anyja hasát döfködte vidáman,
hamvas pofával megszopott.
Lombok susogtak össze-vissza,
tyúkok kotortak, boldogok,
irigységükben elhervadtak az arany szirmú csillagok.
Forrás: csicsada.freeblog.hu
Lovászy Károly: A négy fekete ló
Lovat akartam gyermekkoromban
Csak kérni kellett, hozták már nyomban.
Alighogy kértem már ott volt a ló,
Kicsike, mézeskalácsból való.
És én mégis sírva fakadtam:
“- Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam!”
Később, mikor egy néhány év eltellett,
Nekem megint csak lovacska kellett.
Volt rajta nyereg gyeplő takaró
De ez sem kellett mert fából való;
És én újra sírva fakadtam :
– Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam!”
Nagy sokára, mikor férfi lettem,
S a lovakat már el is felejtettem,
Akkor egy aranyos kocsival, ó,
Kapunkban állott négy igazi ló,
És én a kapuba szaladtam:
– Hisz egyszer én ép ilyen lovat akartam,
Egyszer én ép ilyen lovat akartam!”
Anyámért jöttek, kit úgy szerettem
S én ekkor újra kis gyermek lettem.
Mintha csak mondanám: Nézz oda, ó,
Milyen szép ez a négy fekete ló!”
S aztán megint sírva fakadtam:
– Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam!”
Forrás: csicsada.freeblog.hu
Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok
Jönnek
Isten hozott, szép angyalok.
Elvermelt almát adhatok.
Ki küldött vajon vigaszul?
Itt egy jonatán, egy batul.
Féltem nagyon, hogy a szemöldök-
fában homlokkal összetörtök,
és tört angyalt hogy ápolok?
Be szerencsével jártatok!
Mint a petróleum-lángot, kicsinyre
húztátok angyalságotok.
Mennek
Először fölkelt Áriel,
aki a karban énekel.
Azután fölkelt Rafael.
Ne menj még, kérlek. – Menni kell.
Az ifjúságtól, lustaságtól
hullámos-léptű, lassu Gábor
indult aztán. – Ne menj. – Az arca
pelyhes volt, mint a fűzfabarka.
Utolsónak maradt Mihály.
Vasderes-színű tüske-hajjal,
mint az apák, ez olyan angyal.
– A csuhád csücskét megfogom,
az alma kásás volt, tudom,
de nincs más, nincs más, nincs – megállj!
És mégiscsak elment Mihály.
Út
Patkolj nekem lovat, kovács,
hadd vigyen egyszer már haza.
Jó ez a szódás paripa.
A cukrászboltnál majd megállunk,
ott utoljára még benézek,
akár egy alkony ablakán;
hogy villognak a sütemények,
a sok mennyei marcipán –
és aztán minden színtelen.
És nem lát minket senkisem.
A ló dobog csak, tompa dobja,
mintha egy szív ver, távolodva.
És lassan úsztatunk tovább,
valami víz, valami fák,
valami lombos némaság,
talán valami suhogó,
lomb-kupolák alatt futó,
talán folyó a rengetegben –
de nem tudom – minden nevetlen –
lehajlok. Ne érjen az ág.
Átölelem a ló nyakát.
A lovak és az angyalok
Mert végül semmisem marad,
csak az angyalok s a lovak.
Csak állnak lent az udvaron,
az angyalok meg a szobámban;
csellengnek néha szinte százan –
egy lény mit is tesz önmagában?
Feldobrokol, s ismét megáll,
vagy szárnyát csattogtatja olykor,
mint egy szellőzködő madár.
Csak állnak és nincs semmi más,
csak látvány és csak látomás,
csak láb, csak szárny – az út, az ég,
bennük lakik a messzeség –
oly távol vannak, oly közel.
Talán ők már nem hagynak el.
Forrás: dia.jadox.pim.hu
Bolesław Leśmian: A ló
Lovacska, rozzant, te almásderes,
vékony sörénnyel ékszeres:
szeretem gyeplőd verejtékszagát, –
a zöld fű vérét leheli a szád.
Békén vállamra nyomhatod
lecsüggő ajkú, kemény kobakod,
mint bakfis-emlőt. Szép nyugton maradj csak,
hadd érezzem reszketését nyakadnak.
Örök időkre szomorú lovacska,
gazdáid csíkot égettek húsodba.
Légy barátom, miként a jászol ökre,
lépj kunyhómba, és asztalomhoz ülj le.
Ónkorsómból neked inni adok,
s hozzá szénát, friss kenyérabrakot,
fehér cukorral, sóval is etetlek,
s tárt ablakomból lehúzom a mennyet.
Ne ráncold pofád, szemöldöködet,
mindent, mindent odaadok neked!
Sötét az éj: házamból kirekesztjük,
s az esti imát majd elmondjuk együtt.
A dombsoron lovak dobognak át,
Fújják a völgybe szét napok aranyporát.
Lerontanak,s ahol reng a kék öböl,
sörényük olvadt szurka szétömöl.
Nézik a víz csillámló fodrait,
nyakukba most a hold ezüstpányvát hajít.
Árnyától megriad a ménes, elrobog,
a kelő nap felé sörénye fellobog.
A lófejek körül a tavasz napja zeng.
A bögölyhad még álmosan kereng.
De este már csípése mérges –
fülét lesunyja, fölnyihog a ménes.
Pata robajlik egyre élesebben,
felcseng a hang és elhal a füzesben.
A víz a csillagos nagy égig tornyosul,
tükrére bögölyök hamu-esője hull.
A réten az alkony fáradt kékje leng,
sípja szaván a pásztor elmereng.
Figyel a ló, lehajtja nagy fejét,
hallgatja csöndesen a pásztor énekét.
Visszhang harangja zeng, finoman rezzenő,
üzen a széllel egy sosem-legelt mező …
(Ford.: Rab Zsuzsa)
Forrás: csicsada.freeblog.hu
Illyés Gyula: Vágta
Naphosszat micsoda vita
a csuklómra kötött
karórám s fölhúzott szívem
dobogása között!
Micsoda vad feleselés
a földi eleven
s a hideg csillag-perc között.
Szorongva figyelem.
Hogy üt s kiált egymásra a
vérünkben lüktető
és az – mely mégsincs nélkülünk –
az öröklét-idő!
Nyomom órámra fülemet,
eremre ujjamat.
Két mén rohan párban, de úgy
hogy egymásba harap.
Versengve egy szekérrel, egy
úton futnak – hova?
Haza? Jó volna tudni, hol
ennek, annak hona!
Rohan a két ló, táncol a
szekér kegyetlenül,
míg – kerekével ég felé –
árokba nem repül.
Forrás: csicsada.freeblog.hu
csicsada: Ügetőverseny
„Bitte zur Parade!”… „Fogatok a rajthoz!”
a verseny szelleme hajtókat felajzott.
Harsog a hangszóró szerte az Ügetőn,
izgatott lovak csapata a sulkyk előtt.
„Teilnehmer…ab!” indul a mezőny szaporán,
tolong a sok fogat, egy lány pálya falán.
Nyit majd, csak vár a kedvező pillanatra,
általában lovát ő okosan hajtja.
Pata dobban, sörény lobban, feszül a szár,
lelátón a tömeg győzelemért kiált.
Nagy küzdelemben egyik másikat bezár,
egyszerre elsötétül a látóhatár.
Hé!…, gyí!…, gyerünk ügess,szedd lábad szaporán!
bíztatja a hajtó kedves versenylovát.
A paták dobognak, sörények repkednek,
porfelhőben úszik most minden Badenben.
A mezőny szétszakad, elhúzott az élboly,
Némelyik nézőt már elkapta a téboly.
Paripák habzanak, orrlyukuk kitágul,
szőrük merő tajték, a szívük kitárul:
az utolsó hatszáz… már a fordulóban,
az egyik ugrott, hát diszkvalifikálva.
Csökken ezzel az esélyesek száma,
célfotói döntés soha nincs kizárva.
Prüszkölve, zihálva, utolsó erővel
célba ér a hármas hatalmas előnnyel.
Szurkolók egy része csalódottan legyint,
másoknak sikerült fogadása megint.
Poroszkálva fordulnak győztesek vissza,
hogy tiszteletkörüket lovuk lefussa.
Fáradt a versenyló, boldog a hajtója,
győzelmükért jutalom répa és kupa.
Forrás: csicsada.freeblog.hu
Mészöly Dezső: Az első ló (Abai emlék)
Mért jár eszemben az a ló?
Madár, az állatorvoséknál…
Miért is volt azt nézni jó,
hogy farkával legyezve sétál,
egy-egy leányt hátára vesz,
s meghintáztatja fürge trappban?…
Ne kérdezzétek! Fontos ez?
Nem is volt más izgalmas abban,
csak a remény, hogy majd talán
megszólal egyszer incselegve
valamelyik lovas-leány:
“No, öcskös, hát nem ülsz nyeregbe?”
Aki még sose vágtatott,
(csupán a Corso-mozi mélyin,
ültében is röpülve ott,
míg száll a cowboy át a prérin)
ki nem szorított még sosem
térdével élő póni-kancát,
az érzi csak, mily végtelen
gyönyör lehet, ha csizmasarkát
a ló véknyába nyomja és
úgy vág neki a tág határnak…
Egetverő reménykedés!
Lehet, hogy ez valóra válhat? –
“No, öcskös, hát nem ülsz nyeregbe?” –
elhangzott végre ez a szó!
Intett a lány, hogy most helyette
én ülhetek a póniló
hátára, hogyha jól vigyázok:
s elmagyarázta sebesen,
hogy amikor kengyelbe hágok,
ő majd hátulról, cselesen
csempészi markomba a pálcát,
hogy meg ne lássa lovam…
mert lovagláshoz kell a pálca,
de a bolond Madár olyan,
hogy tűri bár, de hogyha látja,
attól megugrik, s elrohan…
Azóta hány ló volt alattam
– hajaj! – s hányat feledtem el…
(hisz lovardákból elmaradtam,
s a futtatás sem érdekel),
de azt az órát elfelednem
holtom napjáig sem lehet,
mikor először önfeledten
nyargaltam ott, a ház megett…
Mert úgy megindult ám alattam
az a bolond kedvű Madár,
hogy kerten, szérűn túlhaladtam,
s kinyílt előttem a határ!
Néztek a lányok, kiabáltak,
mert féltettek, hogy felbukom;
“Ne nyargalj úgy a vakvilágnak!
Vigyázz, maradj a járt úton!” –
Jól elragadott az a póni…
Miről is kezdtem versemet?
(Ki fesztelen szeret dalolni,
kötött formában is fecseg…)
Olyan siralmas e december,
s olyan hosszú a délután!
Örökké csak gubbaszt az ember,
s eped homályos cél után…
Bús elmebaj! Mit is kívánok?
A mennyországban volna jó,
hol angyalok közt nyargalászik
három leány, s egy póni ló.
Forrás: verseksmsek.com
Pintér Zoltán: A rézpatkó
Az istállón faajtó,
istállóban három ló.
A lábukon rézpatkó,
rézpatkó a koppantó.
Kippen-koppan
rézpatkó,
rézpatkóján
csattantó.
Csattantóján
rengető,
szép dallamot
pengető.
Tizenkét láb
három lóra,
rászoktak a
rézpatkóra.
Fényesítik
reggel-este,
süsse a Nap
fényesebbre!
Csillog-villog,
kippen-koppan,
kopogj te is
az ajtóban!
Forrás: csicsada.freeblog.hu
Juhász Gyula: Ember, állat
(1925)
Egy lovat vert egy ember a Tiszánál,
Szelíd sömlyék közt, borús ég alatt.
Szegény, vert állat nyerített s a száján
A hab fehérlett és a gondolat
Az ember vak agyában csak derengett.
Szegény vak ember, míg te egyre verted
Szegény lovat, én sírtam tehetetlen
S az égre, földre néztem és kerestem
Az Istent, aki jó, aki hatalmas,
A megváltásra gondoltam. Kereszten
Halt Krisztus. S győz az ostor, dárda,
kardvas.
Kis János – A ló és a darázs
Egy darázs egy lovat megcsíp fullánkjával,
Ez nagy mérgesen rúg feléje lábával;
De ez csak imígy szól csendesen hozzája:
“Lassabban vitézek kedvelt paripája!
Vedd jól gondolóra menedékhelyemet,
Hidd el, meg nem rúghatsz semmikép engemet!”
Végre a kevély ló kérni nem átalja,
Mellyre a darázsnak illy válaszát hallja:
“A szelidség mindég győző szokott lenni
Lásd, én sem fogok már neked semmit tenni”
Forrás: wikiforras.hu
Johann Wolfgang von Goethe
– A patkó legendája
1797. – fordító: Dóczy Lajos
Mikor Urunk még szegény sorban
Járt itt alant a földi porban,
A hol sok tanulók kisérték,
Kik beszédeit ritkán érték,
Ő csak úgy úton, útfelen
Oktatta őket szüntelen.
Mivelhogy szabad ég alatt
A szó is könnyű és szabad.
Mint rejtett forrás ha kitárúl,
Folyt az igazság ajakárúl,
Főkép a hasonlat és példa…
Ugy, hogy imádság lett a séta.
Igy mendegéltek egyszer békén
Egy mezőváros tar vidékén,
S szemébe tünt egy csillogás:
Patkó az úton, semmi más.
És Urunk Szent Péterhez fordúl,
Venné föl a patkót a porbúl.
Szent Péter nem volt jó kedvében,
Talán nagyobbat álmodt épen,
Világuralmat s mást, miket
Sok ember annyira szeret:
Ő főkép kedvelt ilyenformát,
Mert hisz az agynak nincsen korlát.
Kevesli a vasat tehát,
Hogy meggörbítse derekát.
Igen, ha korona lett volna,
Akkor szivesen meghajolna.
Hát félre néz és úgy teszen,
Mint ki nem hallott semmit sem.
Az Úr, mennyei türelmével
A félpatkót maga szedé fel,
Szó nélkül zsebre rakta szépen,
S hogy a városba értek délben,
Kovács ott a kapúba állván,
Eladta három fillér árán.
S hogy a piaczon végig sétált,
Egy kosár érett cseresznyét lát.
És vett belőle, nem alkúdva,
A mennyi egy garasból futja,
És szót se váltva senkivel
Az ing ujjába teszi el.
Másik kapún immár kimenve
Sík földre érnek, végtelenre.
Se fa, se ház, csak föld, mező,
Sütött a nap, nagy volt a hő –
Ugy hogy korty vízért ottan nyomba’
Egy aranyat is adtak volna.
Az Úr elől ment s véletlenkép’
Elejt ujjából egy cseresnyét,
S Szent Péter kapja, úgy hajolva,
Mint hogy ha arany alma volna,
A friss édesség jól esett…
Perc múlva az Úr uj szemet
Ejtett a földre s mint a kánya
Kap Péter úr megint utána.
S így görnyesztette derekát
Szent Péter hosszu úton át,
Míg végre az Úr megelégli
És mosolyogva szóla néki:
Ha mozdúlsz annak idején,
Elérted volna könnyedén.
Ki apró dolgot föl se vesz,
Apróbbért duplán görnyedez.
Forrás: http://hu.wikisource.org/
Pósa Lajos – Gyermekversek
A kis Peti.
Készülődik a kis Peti,
Sárga lovát kefélgeti,
Mint a bársony, ragyogóra,
Szép simára,
Hanyatt esik rajta majd a
Nap sugára.
Ezüst patkó van a lábán,
Boglár csillog a kantárján,
Be van fonva a sörénye
Pántlikával,
Mintha volna a hétszinű
Szivárványnyal.
«Édes gazdám, megyünk-e már?
Olyan vagyok, mint a madár!
Tedd a lábad hamarosan
A kengyelbe,
Hadd vigyelek katonának
Örömembe!»
«Várj egy kicsit, jó paripám!
Sir a hugom, kis Rózsikám.
Hadd tegyen a csákómra egy
Piros rózsát –
Akkor aztán, szülőfalum,
Isten hozzád!»
«Édes gazdám, megyünk-e már?
Repülhetnék, mint a madár!
Nem hallod-e, én hallom, hogy
Trombitálnak,
Trombitaszó, ez a jele
A csatának.»
«Mindjárt, mindjárt, jó paripám!
Hadd adjon egy csókot anyám!
Hadd kösse föl a kardomat
Oldalamra,
Gyöngyön függő kis keresztjét
A nyakamba!»
«Gazdám, gazdám, kész vagy-e már?
Kirepülök, mint a madár!
Puska ropog, ágyu dörög,
Csattog a kard,
Az ellenség bántja már a
Szegény magyart!»
«Gyi, paripám! Gyi, te Sárga!
Vigy sebesen a csatába!
Keress föl majd, édes anyám,
Kis testvérem,
Ha meghalok a hazáért
Csatatéren!»
Forrás: mek.oszk.hu
Péczeli József– Ló, ember, vaddisznó
Szabadon élt régen a ló az erdőben,
Kedvére futkosott minden sík mezőben.
Víg éltét az ember bik-makkal tartotta,
A szamarat, lovat, s öszvért nem bántotta.
Szekérre, kocsira nem vala szüksége;
Gyalog járt, fű és víz vala elesége.
Okozza hát a ló, maga bolondságát,
Hogy elveszté végre minden szabadságát.
Pere lévén egyszer egy nagy vad sertéssel,
Az emberhez méne könyes könyörgéssel.
Mondván, hogy magának hol kész tanyát tarta,
A disznó oda ment, s vizét felzavarta.
Kérte ne sajnáljon érte boszút állni
S hogy rá vegye, kezdte hátával kinálni.
Az ember zabolát kapcsol a szájába,
Ráül s csakhamar ér a disznó sarkába,
Fejét célba vévén azt által szegezi,
S szerencsésen a pert köztük elvégezi.
A ló elfelejté akkor minden baját,
Látván hogy nemesen állhatta boszúját,
Örömmel térek már – úgymond – szállásomra.
Köszönöm, hogy füled hajtád panaszomra.
Hogy-hogy? mond az ember, nem mégy el barátom.
A hátadon, ülni nem bolondság látom.
Ezt mondván: beköti egy kis istálóba,
A hol a ló sorsát siratta valóba.
Mit ér a jó élet, oda a szabadság,
Más alatt folydogál róla az izzadság!…
Ha szemed elébe akad az istáló
Tanítson e példa oh te boszúálló!
A boszúállás ád kis gyönyörűséget,
De nem ád a szívnek soha békességet:
A ki szabadságát eladta érette;
E lélek gyötrelmét ugyan drágán vette.
Forrás: http://hu.wikisource.org/
Jakab Ödön: Rokkant lovak
Lassan döcög a szemetes szekér,
Előtte két ló: egy pej s egy fehér,
Az egyik béna lábára beteg,
A másik hátán régi, mély sebek.
Látni rajtok, hogy igába fogott,
Elnyűtt testöknek nehéz a robot,
Fáj a nagy terű, fáj a durva hám,
De valami még jobban fáj talán!
Mindkettő búsan hajtja le fejét,
Fásultan tűrve sorsuk szégyenét.
Míg gondolatjuk messze kóborol
Tarka emlékek földjén valahol.
Hej, milyen másként festett az a múlt!
Szabad róna, mely végtelenbe nyúlt,
Szép, buja rétek, hűs akácliget,
Izzó verőfény, délibábvizek!
Aztán virradtak rá még szebb napok:
Huszárcsapat és szédítő galopp,
Trombitazengés, csaták mámora,
Miket feledni nem lehet soha!
S míg így tűnődnek, gépkocsitülök
Éles sikolya csapja meg fülök,
Mintha csak ismét ott künn szólana
Rohamra hívó trombiták szava!
Hurrá!… Száguldni szeretnének ők!
De ott vannak már a kapu előtt,
Hol kosarakban rengeteg szemét
Várakozik, hogy szekérre vegyék.
Csak álljatok meg, szegény, jó lovak!
Hagyjátok el a fényes álmokat,
S ne búsuljatok, nézzetek reánk:
Mi sem vagyunk ám, kik egykor valánk!
Mi is tudjuk, hogy mi a csatatér,
Nekünk is termett egykor ott babér,
Most pedig szürkén, gyáván poshadunk,
S idegen járom sebzi a nyakunk!
A ti sorsotok mégsem oly gonosz,
Mert titeket csak egy kéz ostoroz,
De rajtunk, kiket ég, föld elhagyott,
A fél világ bősz ostora sajog!
A ti sebetek immár behegedt,
De a mieink vérző, nyílt sebek,
S csak a jó Isten tudja egymaga:
Begyógyulnak még egyszer valaha!
Háború volt, halálos télben
rühes lovak közt dülöngéltem.
Katonalovak voltak, árvák,
a poklok útjait bejárták.
Táncoltak nyihogva a bálban,
a légnyomások udvarában.
Megsüketedve jöttek onnan,
esőben, fülledt nappalokban.
Lettek a ragálytól pompásak,
sebektől vasderesre váltak.
Jászlukhoz beálltak zihálva,
széna volt ingereik álma.
Etettem őket, megitattam,
ne haljanak meg énmiattam.
Más hasznosat nem is tehettem,
néha fejüknél megpihentem.
Néha a szemük világában
keselyűket s csontokat láttam.
S létem szikráját, ahogy este
fekete, véres hó belepte.
A Hold amikor égre táncolt,
bőrükre selyem szőrt varázsolt.
Álmomban kihajtottam őket,
Jártuk a szeles, zöld mezőket.
Forrás: csicsada.freeblog.hu
A lovas imája
Teremtő Uram a Mennyekben!
Adj nekem erőt, hogy irányítani tudjam lovamat.
Adj nekem gyengéd kezet, és tiszta gondolatokat.
Add, hogy megértsem őt, és ő is megértsen engem.
Te valami különös szeretettel töltötted meg szívemet ezek iránt
a teremtmények iránt, s én igérem neked, hogy ezt soha nem tévesztem szem elől.
Lelkemet megajándékoztad az irántuk való mély tisztelettel, ami
nem hogy gyengülne, de az idő múlásával egyre inkább erősödik bennem.
Add,hogy szívem mindig fényárban ússzon mikor a nap sugara finoman megérinti őket.
Add, hogy lelkem mindig felderüljön amint meghallom szelíd nyihogásukat.
Add, hogy mindig édesnek érezzem a friss széna és a bontatlan zab illatát.
Add, hogy mindig mosolyra késztessen ha egy meleg orr érinti kezemet.
Élvezem egy forró nap örömét a farmon, a vágtató ló kecsességét és pompáját.
A patadobogás hallatán fátyolos lesz a szemem és elszorul a szívem.
Add, hogy ez mindig így legyen.
Teremtőm !
Adj nekem türelmet, mert a lovak olyanok mint a vitorlába fogott szél, s a befogott szél szeszélyes.
Add, hogy ne ijesszem meg őket,és ne ártsak nekik.
Ehelyett mutasd meg a természetes utat hozzájuk, hogy megértsem őket.
De mindezek felett, Uram, töltsd meg velük az életem !
Ha majd itt kell hagynom ezt a világot, ne küldd lelkem olyan mennyországba ahol ők nincsenek velem.
Mert ez a szeretet megszépíti az életemet, s ezért én óvom ezt az érzést, és mindig áldani fogom érte a nevedet.
Amen
Fordította: Vilcsek Adrienn
angol nyelvről, ismeretlen szerző után
2010.04.07.
M. Simon Katalin Gyí, lovam, lovacskám!
Hajnalban keltem,
A vásárba mentem,
Pej lovat vettem,
A hátára ültem.
Pejkóm ezt nem bánta,
Sörényét megrázta,
Vidáman nyerített,
S mint a szél röpített.
Keményen megültem,
Benne kedvem leltem,
Meg-megsarkantyúztam,
Szép szóval biztattam:
Gyí, lovam, lovacskám,
Vérbeli paripám,
Vigyél ki a rétre,
Aranyló mezőre,
Folyónak partjára,
Fűzfa árnyékába,
Erdőnek szélére,
A világ végére!
Hogyha elfáradtál,
Állj meg egy forrásnál,
Annak csobogása
Szomjadat eloltja,
Zöld fűnek zamatja
Erőd visszaadja.
Éjszaka csöndje,
Ha leszáll fölénkbe,
Betakarózunk majd
Sötét köpenyébe,
Én lehajtom fejem
Bársonyos mohára,
Te füvet ropogtatsz,
S vigyázunk egymásra.
Forrás:
vmek.oszk.hu
Ismeretlen szerző: A ló fohásza
Amikor véget ér a napi munka,
nyújts nekem menedéket, tiszta
almot és elegendő helyet az istállóban. Adj nekem ételt és italt, és
vigyázz rám.
Beszélj hozzám, mert a hangod
lesz a gyeplő, légy jó hozzám, és
még boldogabban foglak szolgálni
még jobban foglak szeretni.
Ne rángasd a szárat, ne nyúlj a
pálcáért, amikor emelkedőhöz
érünk, ne üss meg, ha nem értelek, adj időt, hogy rájöjjek, mit
akarsz mondani.
Ne gondold, hogy engedetlen
vagyok, ha nem teszem azt, amit
te akarsz. Lehet, hogy valami
nincs rendben a szerszámmal,
vagy a patámmal.
Vizsgáld meg a fogaimat, ha nem
eszem, talán kilyukadt az egyik,
és tudod, hogy az mennyire tud
fájni.
Ne köss ki túl szorosan és ne
vágd rövidre a farkam, mert ez
az egyetlen fegyverem a szúnyogok és legyek ellen.
S ha eljön a nap, drága gazdám,
amikor többé nem lehetek hasznodra, ne hagyj éhezni vagy
fázni, és ne adj el.Ne adj oda
idegennek vagy olyan gazdának,
aki halálra kínoz és éheztet.
Légy kíméletes hozzám, és adj
nekem gyors és kegyes halált;
Isten megjutalmaz érte, most és
mindörökké, hadd kérjem ezt
tőled, és ne gondolj tiszteletlennek,
ha annak a nevében kérlek,
aki az istállóban született…
Ámen.
Forrás:
verseksmsek.com
Somlyó Zoltán – A kovács
Az útszélen van egy kovács,
a kenyere a patkolás.
Csak patkol este-nappal,
mindig levett kalappal.
Előtte bőrkötény fityeg,
a lovat úgy patkolja meg.
Hét patkószeg kezében,
haja lobog a szélben.
Mind hozzájőnek a lovak,
pejek, feketék, táltosak,
az apraja, a nagyja –
patájuk símogatja.
És biztos lábbal, vidoran,
a sok ló tőle elrohan,
nagy gőgösen nyerítve,
rája se hederítve.
Néha kínos a patkolás,
mert rugást is kap a kovács –
de ő csak este s nappal
patkol, levett kalappal.
Forrás: vmek.oszk.hu
Simon István: Mirza
Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.
Mirza, Mirza… mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót.”
S így hívta ő is a kiscsikót,
kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.
Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
“Hej, de megijesztettél, te Mirza!”
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.
Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.
Örömöt, kedvet… Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.
S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.
Forrás:najo.hu
Szigeti Piroska: Sárgaszőrű kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba’,
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van , mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
Forrás: jazsoli5.freeblog.hu
Nagy Bandó András – Ülj le csak egyszer
Ülj le csak egyszer a pusztai végen,
Láthatod, ébred és béget a nyáj,
Nézheted százszor is, épp ahogy régen,
Vágtat a ménes és porzik a táj.
Ülj le csak egyszer a százszinü réten,
Hallhatod, pásztorok víg dala szól,
Láthatod, ott ül a négy puli szépen,
Árnyat ad nád alatt két kutyaól.
Ülj le csak egyszer a régi kaszálón,
Látod, a fűben az ürge szalad,
Gondba’ van, ott a lyuk, néz,
Mi’ csináljon,
végre bebújik, és benne marad.
Ülj le csak egyszer a róna ölében,
Várj kicsit, láthatod száz madarát,
Új ruha díszlik a nádi verében,
Gólya kutatja a béka nyomát.
Ülj le csak egyszer a tarka mezőben,
Láthatod, ott jön a szürke gulya,
Házban a rét ura, még delel éppen,
Ágya előtt van a sárga duda.
Ülj le csak egyszer a pázsitos ágyon,
Látod, a pásztor is éppen itat,
Érzed, az ég heve perzsel a tájon,
Bábokat, árnyakat mozgat a nap.
Ülj le csak egyszer a rét közepében,
Nézd, ahogy izzik az alkonyi nap,
Gömbje világol a vérszinü vértben,
És nézz oda, végül a földbe harap.
Forrás: bando.hu
Hajnal Anna – A musztáng
Igaz, csak képről ismerem,
de a musztángot szeretem,
magasan a hegyekben él,
vagy a prérin fut, mint a szél,
Ó, rövid, boldog préri – nyár !
a musztáng selyemfűben jár,
de akié a legfőbb jó,
azt hinnéd, a musztángcsikó:
mert ő, ha felnő is szabad,
s rejti a magas prérifű
(a prérifű csak nyáron hű)
s nem nyomja sem hám, sem nyereg
(bár istállója sincs meleg),
üldözik éhes farkasok,
jaj, félelmes a farkasfog,
s jeges a szél, éles a szél,
és hosszú jaj,hosszú a tél …
Horváth Ferenc – A derby szonettje
Gyönyörű minden Derby, mint az élet,
egyetlen és egyszeri villanás,
megcsillannak, s illannak az esélyek,
a vártnak megvalósulása más.
S vehetjük egyszer elhangzó zenének,
dallama a szív legmélyére ás,
s olyan borzongató benne a lényeg,
a reményteljes, komor suhanás.
Mint az élet, mondtam – s bár más nagyon,
e hasonlatot mégis meghagyom,
felértékelve így az életet.
Bizony más: Kentuckyban, Alagon,
Epsomban, akármerre, valahol –
a Derbyn azért győzni is lehet.
Forrás: http://csicsada.freeblog.hu/
Benedek Elek lovas verseiből… Forrás: http://csicsada.freeblog.hu/
Szellő, Ráró…
Szellő, Ráró,
Szépen járó.
Jó lovaim, fussatok!
Majd estére,
Hazatérve,
Kaptok finom abrakot.
Jön a vonat,
Ni, hogy szalad!
Szaladjatok ti is ám!
A vonaton,
Azon, azon,
Jön az én édes anyám!
Búcsú a réttől
Meleg nyárnak, langyos ősznek vége, vége, vége már,
Hol nem régen virág nyílt még, erdő, mező oly kopár!
Gulya, ménes búcsúzódik, hazafelé mendegél,
A szél mind csak azt dúdolja: jön a tél, jön a tél! lovasok.hu
A kis bojtár dala
Künn a pusztán születtem én,
Kiskunsági bojtár legény.
A síkság az én országom,
Más országba nem is vágyom.
Itt született az apám is,
A hetedik nagyapám is.
Itten éltek, itten haltak,
Soha senki nem uraltak.
Ver az eső, a nap éget,
Mégis szép a vándorélet.
Szabad vagyok, mint a madár,
Enyém a végtelen határ.
Hej, Kiskunság szabad földje,
Nem tudnék megválni tőle!
Hol őseim éltek, haltak,
Magam is ott éljek, haljak!
(Forrás: Cimbora, l928.10.20.)
Az én kispejlovam nem szereti
Származási hely: Kalotaszeg
Az én kispejlovam nem szereti a szénát meg a zabot
Hej de amióta amióta a zöld árpára szokott
Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára
Engem pedig fiatalon engem pedig maga mellé az ágyra
Ej te hamis kislány mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra hogy engemet elvisznek katonának
Besoroztak engem el is visznek a regátba hadi munkára
Azt a kutya mindenit azt a betyár mindenit a világnak…
Forrás: www.nepdal.gyujtemeny.com
Bényei József: Kiscsikó
Szalad a fényes legelőn, táncol s hátsó lábára áll. Sörénye szélben repdeső madár, madár, bolond madár.
Csillag-virágú homlokát lehajtja bársony fű fölé, prüszköl, fújtat és fölnyerít, mekkora világ az övé!
Kecses bokája gyöngyfehér, naphosszat nem rebbenti szó, hátára fordul, hempereg, csikó, csikó, bolond
csikó!
Lobbanó szemmel fölfigyel, fölpattan, táltos-szárnya nő, s hetedhét határnál nagyobb, tágas lesz az a legelő –
Tüzes hab fodroz orrlikán, de anyja mellé sündörög, nyakához bújik és kacag: kölyök, kölyök, bolond kölyök…
Elveszett a Szellő…
Elveszett a Szellő,
Elveszett az éjjel,
Haj, a szegény csikós legény
Versenyt fut a széllel.
Versenyt fut a széllel,
Versenyt a madárral,
A végtelen rónaságon
Fergetegként szárnyal.
Van a rónaságon
Gulya, ménes-tenger,
Megáll itt is, megáll ott is
Szegény csikós ember.
Kérdi ezt is, azt is,
Kérdi fűtől, fától,
A végtelen róna felett
Repülő madártúl:
Láttak-e egy csikót,
Kinek szőre fényes?
Fehér csillag a homlokán,
A járása kényes.
Még a szélvésznél is
Sebesen szállt a’
Nem volt párja messze földön…
Hej, senki sem látta!
Fordulj vissza, csikós,
Ne keresd hiába,
Eladták eddig a Szellőt
A túri vásárba!…
Fakó lovam
katona népdal
Fakó lovam, fakó lovam fel van kantározva,
El is megyek, el is megyek a rózsámhoz rajta.
Repülj fakó, szikrázzék a patkó,
Ez a kislány, ez a kislány be kedvemre való.
Megérik a, megérik a szőlő nemsokára,
Árván marad, árván marad a töve utána.
Te is árván maradsz, szép angyalom,
Most már nekem, most már nekem el kell masíroznom.
Forrás: www.nepdal.gyujtemeny.com
Sej az én lovam
katona népdal
Sej az én lovam megérdemli a zabot
Megkerülte kétszer Magyarországot
Harmadszor is meg akarta sej de kerülni
Sej de az apám nem akarta engedni
Sej szombat este érkeztem a csatábu
Leesett a vas a lovam lábáru
Nyisd ki kovács azt a füstös műhelyajtódat
Sej vasald meg az almásderes lovamat
Forrás: www.nepdal.gyujtemeny.com
Huszárosra vágatom a hajamat
katona népdal
Huszárosra vágatom a hajamat
Nyírbökönbe nyergelik a lovamat
Széna szalma porcióba van bele pakolva
Adj egy csókot kisangyalom az útra.
Csókot adni a huszárnak nem lehet
Mert a huszár nem igaz szívből szeret
Ha a huszár igaz szívből sejhaj szeretne
Maga mellé a nyeregbe ültetne.
Gyenge vagy még kisangyalom a lóra,
Táncol a ló, te meg leesel róla.
De ha egyszer én ülök a sejhaj nyeregbe,
Felugratok a csillagos egekbe!
Csillag ég merre van az én hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Nem sirat az, mer’ el van már sejhaj temetve,
Kék nefelejcs a sírjára ültetve.
Forrás: www.nepdal.gyujtemeny.com
Nagy Bandó András: A csikó álma
Völgyek mélyén, tanyán éltem,
egy kis ódon istállóban,
anyám mellett sosem féltem,
se a vízben, se a hóban.
Aki csikó, sosem árva,
jó anyámmal szaladgáltam,
tarka rétet végigjárva
fürödhettem kalandvágyban.
Édesanyám kancatejét
reggel, este szíttam, szíttam,
kerestem a magam helyét,
szénát ettem, vizet ittam.
Boldog voltam egy szép kinccsel,
nyakamban a csengőm lógott,
hallgathattam, hogy csilingel,
hogyha vígan rugdalózok.
Hányszor néztem már az eget
völgyek mélyén épp ocsúdva,
bámulva a havas hegyet,
bárcsak juthatnék a csúcsra!
Ó, ha egyszer nagyra növök,
táltos szárnnyal égig szállok,
és ha majdan visszajövök,
fő táltosként itt szolgálok.
Tagscherer Katalin: Fekete ló
Messze, távol, sötétségben,
fekete ló fut az éjben,
de a szép és nemes állat
szemében nyugszik a bánat.
Elvesztette kis kancáját,
kiscsikója édesanyját,
úgy szerette, úgy imádta,
szerelmének nincsen párja.
Nagy autóval érte jöttek,
lasszót nyakára kötöttek,
behajtották zárt nagy részbe,
elvitték a messzeségbe.
Hős nagy ménje elindult hát,
megkeresni kis kancáját.
Ki is vágtat a földútra,
vele tart a kiscsikója.
Hosszú úton autók szembe,
kíváncsian lesik egyre,
honnan jő, és hova tarthat,
ez a két szép nemes állat.
Telik az idő, fogy a rét,
ismeretlen helyre ért,
lassít mert egyszerre látja,
ott legel a kis kancája.
Körös-körül karám mellett,
fut a ménje és a gyermek,
nyerít, hogy meghallja társa,
itt van szíve két virága.
A kanca felkapja fejét,
ijedtében egyet hátralép
boldogan rohan arra,
honnan ménje hangját hallja.
Minden erőt összeszedve,
nekifut, és reménykedve
általrepül a karámon,
családjához, minden áron.
Messze, távol, sötétségben,
három szép ló fut az éjben,
a fekete mén megfogadja,
családját többé el nem hagyja.
Forrás: http://csicsada.freeblog.hu
Hajnal Anna: A kiscsikó
Hajnal Anna: A kiscsikó
Anyám alatt arany alom,
tejet iszom,ha szomjazom,
s anyám meleg oldalában
melengetem gyönge hátam.
Zúghat odakinn az eső,
zöld lóhere zöldebbre nő,
nekem kaszálja a gazda,
hadd nőhessek szépen,nagyra.
Zúghat odakinn a szél is,
szívem nem remeg ,ha fél is,
tető alatt fekszem bátran,
anyám meleg oldalában.
Hát a farkas? kiscsikó ?
Éhes ám,ha hull a hó !
Engem meg nem ehet ő,
megvéd gazda,fal,tető.
És a gazda megmarad,
Ha fékez is simogat,
Etet,itat,fölnevel,
Ha zaboláz,megölel.
Jazsoli5: A kiscsikó
A pajkos kiscsikó
kopp-kopp zeng a patkó,
kiszaladt a mezőre
a friss ,harmatos fűbe.
Hátán táncolt napsugár,
élvezte szabadságát.
Borzolta haját a szél,
most semmitől sem félt.
Csak vidáman nyargalászott,
minden bokor alá bekukkantott,
belegázolt a patakba,
ismerkedett a világgal.
Észre sem vette, hogy este lett,
most igazán félni kezdett.
Hiányzott az édesanyja
istállóban a meleg szalma.
Futott volna, de merre?
A hazautat elfelejtette.
Ácsorgott csak egyedül
a rét is elcsendesült.
Panaszosan nyihogott,
de senki sem válaszolt.
Forró csikó-könnyeket ejtett,
de baján ez nem segített.
Otthon is volt ribillió!
Hová tűnt a kiscsikó?
Futott ki merre látott
keresni a csavargót.
Végül édesanyja megtalálta.
“Ejnye fiam!”-nyihogta.
Készült , hogy összeszidja,
helyette inkább megcsókolta.
Forrás: jazsoli5.freeblog.hu
Gara Ákos: Az én lovam
Nagy Bandó András: Csikólesen
Az én lovam selyemszőrű fajta,
Ha kedvem jön, lovagolok rajta.
Selyemszőrű, kedves paripámon
A pusztákat össze-vissza járom.
Az én lovam sebes, mint a villám,
Úgy repül, mint kis gyermek a hintán.
Jó kedvemben fel is ülök rája,
Még a szélvész se jár a nyomába.
Az én lovam aranyos kis jószág,
Többet ér, mint a legdrágább ország.
Ha akarom, könnyű, mint a lepke,
Ha akarom, lassú, mint a medve.
Édesanyám vette tavaly nyáron,
Mikor egyszer künn járt a vásáron.
Kis lovamnak sehol párja nincsen,
Csak az kár, hogy fából van a kincsem.
Forrás: Cimbora – Jó gyermekek képes hetilapja,
Szatmár, 1922.
Kicsi csikó, pár napos tán,
nemrég érkezett a postán.
Ugrabugrál, jó a kedve,
anyja nézi elmélkedve.
Ő is bámul, néha pillog,
gomb a szeme, gyöngyként csillog.
Sörénye lóg a nyakába,
csillag hullott homlokára.
Egyszer-egyszer légyért kapkod,
farka lendül, böglyöt csapkod.
Néha hátát vakarássza,
időnként a fejét rázza.
Fülecskéit rezegteti,
patácskáit kőhöz veri.
Zabot eszik, szaporázza,
kivillan a foga máza.
Fűben fekszik elterülve,
cifrázgatja állva-ülve.
Anyját bújja, csecsét nyúzza,
és a napot átalussza.
Zelk Zoltán – A költő szerencséje
Egyszer majd én is kimegyek
a lóverseny pályára —
fülembe súgja Krúdy úr:
Az ötös lovat játssza…
Bajszos, szép arcát emeli
a gyűrött turfújságból:
Persze, hogy azt, csak az ötöst…
mondja Hunyady Sándor.És dobognak már a lovak,
forr, sistereg a pálya –
mint Krúdy úr pegazusa,
úgy röpül az a sárga!
A többi tíz, amíg lohol,
az ÖTÖS beröpülte
Nyírséget már és Óbudát,
úgy száll vissza a fűre.
öt hossz? tíz hossz? ezer talán!
A végét mondom már csak,
mikor Krúdy és Hunyady
éppen konflisba szállnak
s én mondanám, hogy Köszönöm,
de mire szót találok,
a fellegek közt viszi már
a ló a két varázslót:
a konflist is az az ÖTÖS,
ő röpíti az égen…
s én állok csak, mi mást tegyek,
számolva tenger pénzem.
Karácsonyi lovas versek
Unger Lívia – Álmaid lova
Álmaid lova
Végtelen mezők
Vad lova táncol,
Túl minden erdőn,
Oly messze, távol!
Végtelen álmok
Kósza árnya…
Széllel száguld,
S mégsem fárad.
Túl a képzeleten,
Túl a gondolaton;
Őt ott leled meg,
Vadon, s oly szabadon!
Éjfekete sörényt
Repít a szél,
Álmaid örvényén
E ló örökké él!
Ady Endre – AZ ELTÉVEDT LOVAS
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kísértetes nálunk az ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a dombkerítéses sikon
Köd-gubában jár a November.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru utnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.
Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
További Lovas Versek
„ó bár tudnék lóúl dalolni
zablát kantárt rám Múzsa fonna
abrakom hymni odi psalmi
nyeregbe Orpheus pattanna…”
Weöres Sándor Le Journal
„Lovam lába halkan csendben
Tipeg topog fű se rezzen,
Szépen lassan andalog
Táncol mint az angyalok…”
Pintér Zoltán Lovam hátán
Jönnek majd fekete,
vörös, sárga lovak,
örvendezzetek a
fehér csikónak!
Zsoltárt ficánkol a
Duna-Tisza között,
leendő lovasa
házamba költözött.
Kovács Géza A fehér csikó
Lám a lovagkor füstbe mén,
éhen döglik a büszke mén,
de zabban, szénában a fránya
szamárnak sose lesz hiánya.
(Heine)
“Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.”
Ady Endre Új s új lovat
Puszták ezer bitang lova,
szélnél vadabb,és mind szabad,
mint habzó tengeren a hab.
Én veled vágtázom, tudod hogyan
túl a medvén és a jávorszarvason.
Én veled vágtázom télen és nyáron
ezen a gyönyörű tájon.
Én veled vágtázom, hol nincsen határ,
Veled vágtázom, amíg csak akarod.
Byron, Henry James
Romhányi József: LÓVERSENY
De sok deli mén
a pálya peremén.
Csupa finom formás!
Egyre fogam fenem én!
Húszat tettem tétre,
erre a sötétre.
Másik húszat helyre,
itt e helyre pejre.
Helyén van már mind itt!
S az indító indít.
Most galopp, majd vágta,
mert oldalba vágta
lovát a lovasa vasa a hasán,
most érnek a kanyarba
nyargalva???
De nézni ezt nem élvezet.
Nem látszik, hogy melyik vezet,
egy ember ordít nyersen:
csalás ez a verseny!
Verseny ez a csalás: ordítom fordítva,
s kezemben a “Turf”-ot fordítom ordítva.
Odanézek, s bennem háborog az ebéd
legelöl látni a legsilányabb gebét,
s én csak nézem, nézem elmerengőn:
így tehát elúszott mind a negyven pengőm!
Negyven kerek pengő,
ez hatalmas vagyon!
Üssenek agyon!
Ady Endre – Új s új lovat
Segítsd meg, Isten, új lovaddal
A régi, hû útra-kelõt,
Hogy sóbálvánnyá ne meredjek
Mai csodák elõtt.
Az Irgalmatlant küldd társamnak,
A rohanó, büszke hevet
S az emberségem ezután már
Legyen kegyetlenebb.
Ne rendeld romló nyájaidnak
Sorsa alá a sorsomat,
Az embered, ha nem ma-ember,
Kapjon új s új lovat.
A nagy Nyíl kilövi alóla
Kegyelmed egy-egy szép lovát,
De ültesd szebb lóra az embert,
Hadd vágtasson tovább.
A végesség: halhatatlanság
S csak a Máé a rettenet,
Az Embernek, míg csak van ember,
Megállni nem lehet.
A nagy Nyíl az útját kiszabta,
Teljes és nyugodt mámorok
Célját áhíttatja süvöltve,
Míg a Föld háborog.
Változat és Halál adódtak
Belül egy-egy gyarló körön,
De várja az Embert víg célja:
Piros, tartós öröm.
Élet s Halál együtt-mérendõk
S akit a nagy Nyíl útja bánt,
Hadd, óh, Uram, szépülten futni,
Megérkezett gyanánt.
Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.
Riadó, szennyes, kerge nyájak
Ne állítsák meg új lovát
Emberednek, hogy hadd nyargaljon
Elõbbre és tovább.
A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.
Füst Milán – EGY MAGÁNOS LOVAS
Hol sohasem voltál azelőtt, az Arany Partok mentén
Most gondtalan csatangolsz. Ám, ha rádköszönt az alkonyat s az árny elédbe lép,
Te nyergedben felállsz és merőn nézel napnyugat felé.
Tán az álombéli lángoknak ama tájékát figyeled, hol a nap
Aranyabroncsokat ereget, sötét tűzkarikákat hajigál s hol gyorsan kavarogva
Füstöt vet a fény s eliramlik. . . S ami túl van az alkonyaton,
Derengni kezd és szinte felmagasztosúl. És csend van mindenütt.
Akár az álomlátás íze, oly fanyar a sárga táj
S akár a tenger mélye, hallgatag. S hiába kérdenéd, hogy túl az égő messzeségeken
S a napnyugat mögött mi lappang, mely világ rejtőzködik? És mért oly ismerős?
Mi voltál egykor ott? Mi volt tulajdon egy neved? – A néma mozgalom
Nem tudja, nem felel…
S hiába bámulod, leselkedel a tüzes ég alá, –
Hogy kit szerettél ott, már nem emlékezel.
Így élsz most egymagad. S el-elcsodálkozol, ha este van. Majd lőporos-táskádból estebédedet
Előszeded. . . S a hatalmas, nagy némaságban, mint a csontvázé, mely enni kezd,
Iszonytató két állkapcsod ropog s egymásba kap.
És nem vagy szomorú. Lóháton álldogálsz s tünődöl társtalan : –
Hogy réges-rég, az évezredek mélyén volt-e gyermeked?
Magyar László András: Két lóvers
1.
Dzsáfár, a vezír, hószín paripán
seregét rendezgeti éppen:
“Mahmúd, te a balszárnyat vezeted,
s Ali küzd hadainak közepében,
Qámár a gyalogság élire áll,
Abdullé lesz a sok íjász,
jobbról Ma amún támad, s a török
lovasok kapitánya ma Níjáz.”
Dzsáfár lova mindent hall, meg is ért
(ami kész csoda egy paci szintjén),
megrázza fejét, prüszköl keserűn:
“Jó,jó, de a ló ki? Megin én?”
2.
Egy zoofil, lovába belezúgva
fejest ugrott a fortyogó Vezúvba,
mert azt mondta egy alávaló vátesz
néki, hogy – forrón – a láva lóvá tesz.
Sík Sándor – A magvető
Jön.
Nagy, néma árnyék, óriás lovon.
A verejtékes, nehéz éjszakában
Úgy nyúlik el rettentő ködalakja,
Úgy ölel körül mindent hidegen,
Mint a szívet a halálfélelem.
Setét lovát a föld vetette ki,
Párolgó teste úgy szövődött össze
Vér párájából, könnycseppek ködéből.
Feje fölér a felhők tengerébe,
Nehéz felhők elátkozott vizén
Ott úszik két világtalan gödrével,
Amelyből iszony s őrület villámlanak.
Ínyetlen arca onnan vigyorog le,
És onnan csillog fehér koponyája.
A régi rém az, a csonttestű Cézár,
A mindeneket meghajoltató.
Amerre megy,
Léptei alatt meghervad a föld,
És felnyög, hosszan, hosszan, súlyosan.
Amerre karja int:
Az őszült fákról pereg a levél,
A messzeségből véresen vonagló
Bukott lovak sikoltanak,
És megkonyulnak az emberfejek.
Amerre néz,
Az alvó mellre kísértetek ülnek,
A pisla mécs magasra csapkod rémesen.
