Kezdőlap Blog Oldal 114

Karl May: Winnetou (részlet)

Karl May: Winnetou (részlet)

A pejkó

– Mi a véleménye a lovaglásról?
– Nem nagy dolog – feleltem. – Csak a felkapaszkodás nehéz. Ha már a nyeregben ülök, a többi gyerekjáték.
Fürkészően nézett rám. Nem tudta, tréfálok-e, vagy komolyan beszélek. De olyan bárgyú arcot vágtam, hogy nem gyanakodott tovább.
– Igaza van – mondta. – A felszállás egy kis erőfeszítést kíván. A leszállás könnyebb, mert a ló is segít.
– Úgy gondolja, hogy ledobja az embert? – kérdeztem.
– A legjobb lovassal is megesik.
– Velem ugyan nem – jelentettem ki büszkén. – Nincs olyan ló, amely engem levetne a hátáról.
– Csináljunk egy próbát? – kérdezte Mr. Henry.
– Szívesen – feleltem.


Mr. Henry az órájára pillantott.
– Futja az időből – mondta. – Elmegyünk Jim Cornerhoz, a lókereskedőhöz. Van egy pejkója, amin még nem tudott túladni. Kissé makrancos, tudja?
– Nézzük meg – mondtam.
Jim Corner háza mögött óriási udvar terült el, amelyet istállók vettek körül. A lókereskedő, úgy láttam, régi ismerőse volt Mr. Henrynek. Barátságosan fogadott bennünket, és megkérdezte, miben lehet a szolgálatunkra.
– Ez a fiatalember azt állítja, hogy nincs olyan ló, amely le tudná vetni a hátáról. – mondta Mr. Henry. – Eszembe jutott a maga pejkója. Mit szól hozzá, Mr. Corner?
A lókereskedő alaposan szemügyre vett, elégedetten bólintott, aztán így szólt:
– Úgy látom, elég izmos, és a csontozata is megfelelő. Ha meg akar próbálkozni a pejkómmal, semmi kifogásom ellene.
Parancsára két lovász nemsokára előhozta a megnyergelt pejkót az istállóból. A ló nagyon idegesen viselkedett. Mr. Henry hirtelen megbánta, hogy idehozott, s most már lebeszélt a kísérletről. Ám én nem osztottam aggodalmát, s hallani sem akartam arról, hogy meghátráljak. Csak egy lovaglóostort kértem és egy pár sarkantyút. Felcsatoltam, aztán felpattantam a nyeregbe. Ez persze nem ment olyan simán, s csak több eredménytelen kísérlet után sikerült, mert a ló mindent elkövetett, hogy szándékomtól eltérítsen. Amikor már a nyeregben ültem, mind a négy lábát megfeszítve felugrott a magasba; majd oldalt hajolva igyekezett tőlem megszabadulni. De én sem hagytam magam, pedig a lábam még nem volt a kengyelben. Amikor ez is megtörtént, a ló úgy felágaskodott, hogy a két lovász ijedten félrehúzódott. Még mindig tartottam magam a nyeregben. Ekkor az okos állat az egyik falhoz szaladt és oda akart nyomni, de az ostorom észre térítette. Akkor még nem voltam gyakorlott lovas, és az ügyesség hiányát combjaim erejével igyekeztem pótolni. A kemény szorítás arra kényszerítette a pejkót, hogy törődjék bele a helyzetbe. Nagy erőlködésembe került, de győztem. Amikor leugrottam a nyeregből, lábam erősen remegett, a pejkót meg egészen ellepte a veríték; szája is csupa tajték volt.
Mr. Corner megparancsolta, hogy három pokrócot terítsenek rá, és lassan sétáltassák, míg le nem hűl.
– No, ezt nem gondoltam volna, fiatalember! – fordult hozzám a lókereskedő. – Biztosra vettem, hogy már az első percben kirepül a nyeregből. Egy centet sem kell fizetnie, uram, az magától értetődik. Sőt megkérném arra, ha van egy kis ideje, jöjjön el újra, és törje be ezt a bestiát. Azt se bánom, ha tíz dollárt számít fel érte. A pejkót elég drágán vásároltam, és csak akkor tudom eladni, ha kezesebb lesz.
Mr. Henry csak most tért magához ijedtségéből, és boldogan rázogatta a kezemet.
– Ha tudná, mennyire örülök! – mondta. – Hisz maga nagyszerűen ért a lovakhoz! Hol tanulta ezt, hol gyakorolta?
– A véletlennek köszönhetem – feleltem. – Egyszer egy tüzes magyar ló került a kezembe. A végtelen puszta volt a hazája, és nem tűrt meg senkit a hátán. Hetekig tartott, amíg engedelmességre szoktattam. Nehéz küzdelem volt, de azóta a legmakacsabb lótól sem riadok vissza. Csakhogy most már sietnem kell, mert elkésem az órámat!

Forrás:
Karl May – Winnetou
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

Galopp-Kisokos: előkészületek

Nevezés

A versenyekre minden esetben előre kell nevezni. Ez jelenthet pár hetet, de akár több hónapot is, a futam kiírásától függően. A legrangosabb versenyekre mindig hónapokkal korábban kell jelentkezni, ilyenkor általában a nevezési díjat is több részletben, meghatározott időpontokban kell megfizetni, feltéve, hogy az adott ló végig „állva marad”. Mert ha valakit menet közben visszaléptetnek, értelemszerűen az újabb részleteket sem kell megfizetni utána, de az addig befizetett pénz elvész.

Például a Royal Ascot-on rendezett King’s Stand Stakes-re két hónappal a verseny előtt kell nevezni 1050 angol fontért, majd egy hónappal előtte további 1200 font dukál, végül, ha az adott ló el is indul, az még 750 font. Ami összesen „csak” 3000. Utónevezni ugyanis lehet két héttel a verseny előtt is, de már 30 000 fontért! Az összeg „büntető jellege” nem véletlen: nevezze mindenki időben a lovát, és fizessen, amíg lát egy kis esélyt az akár hónapokkal később megrendezendő futamban való jó szereplésre. A tulajdonosok pedig bizakodnak, tehát sokan nevezik a lovaikat, de ha menet közben nem az elképzelésüknek megfelelően alakul a ló formája, rögvest vissza is léptetik, hogy ne vigyen több pénzt. A példaként vett 2011-es King’s Stand Stakes-re 59 lovat neveztek, majd 35-en maradtak állva a második körre, végül 19-en indultak a futamban, azaz máris összejött közel 120 ezer font a nevezésekből, ami a 300 ezer fontos versenydíj 40%-a.

Igazi művészet megtervezni, hogy egy adott lovat hová neveznek. Ha ugyanis túl erős versenyeket néz ki a tréner/tulajdonos, akkor nemcsak a nevezési díjak kerülnek sok pénzébe, hanem a ló sem hoz versenydíjat (mert futamonként csak az 5-6 legjobbat díjazzák). Ha viszont túl könnyű futamokban indítják, akkor relatíve olcsóbbak a nevezési díjak, de a versenydíjak sem lesznek magasak. Sokan ezért több forgatókönyvben gondolkodnak, és egy-egy időszakra több versenybe is benevezik a lovat, aztán az eredményei és a formája függvényében döntenek róla, hogy melyekben hagyják állva.

Zsokéválasztás

A lovasokat az idomár kéri fel (többnyire a tulajdonossal egyeztetve), akiknek lovaglópénz (fix összeg) és meghatározott százalék jár a versenydíjból (utóbbi miatt a legkeresettebb zsokék akár mérlegelhetik is, melyik lóval látják a legjobb esélyt a legmagasabb versenydíjra). Hogy ezen felül fizet-e valaki a zsokénak, és mennyit, az kettejük titka. Külföldi lovas esetében az útiköltség megfizetése bevett szokás, összege azon tulajdonosok között oszlik meg, akiknek a lovait a zsoké az adott versenynapon viszi. A lovasok ilyenkor mindig mérlegelik, hogy mivel egy napon csak egy adott pályán tudnak versenyezni, ott milyen pénzdíjakat nyerhetnek. Ez hazánkban és a környező országokban nem nagy dilemma, lévén kevés a pálya, de például Angliában és Írországban 90, Franciaországban 143 (ebből 22 számít nagyobbnak), és Németországban is több mint 40 versenypálya található (bár ezek között akad néhány, ahol csupán egy-két versenynapot tartanak).

Ha a zsoké már elfogad egy felkérést és leszerződik rá, abból nem illik visszakozni (kivéve, ha sérült). A legjobbakat így idejében „le kell foglalni”. Hiába szeretett volna Soumillon 2010 augusztusában eljönni Budapestre Overdose-t lovagolni, nem tehette, mert Dózi versenye csak jóval azután lett kiírva, hogy ő már elfogadott egy felkérést az ugyanaznap megrendezett Német Derbyre.

A tulajdonos a zsoké sérülése (vagy nagyon ritka esetben rossz formája) láttán az adott verseny indítása előtt is változtathat, és felkérhet mást a lovára. Ám ilyenkor már csak azokból választhat, akik jelen vannak, az adott versenyben nem érdekeltek, és vállalják a felkérést.

A zsoké csak elvétve visz lovat munkában, a felkészülés során ez a munkalovas (lovász) feladata. Ilyenre például akkor kerül sor, ha a zsoké tudása vagy ismerete szükséges az adott ló felkészültségének lemérésére.

Istállólovas

A legnagyobb istállók, amelyek esetenként több száz lovat is versenyeztethetnek, általában saját lovas(oka)t szerződtetnek. Ilyenkor az istálló dönt róla, hogy mely versenyben mely lovukat melyik állandó lovasuk vigye.

A legtöbb istállólovasnak megengedik, hogy azokban a futamokban, ahol az istállónak nincs érdekeltsége, más istállók lovait vigyék, vagy egy-egy olyan napon, amikor nincs indulójuk, a zsoké oda szerződjön, ahová akar. Ez az istállónak is jó, hiszen minél több futamban és pályán versenyez a zsoké, annál nagyobb eséllyel érhet el jó eredményt az ő lovukkal is, a megfelelő pályaismeret ugyanis nélkülözhetetlen a sikerhez. Christophe Soumillon is csak istállója engedélyével vihette Overdose-t Budapesten és Baden-Badenben. A Kincsem Parkban Overdose futama előtt két másik versenyben is lovagolt, hogy minél jobban megismerje a pályát.

A zsokék dresszei

A lovasok minden versenyben a ló istállójának/tulajdonosának regisztrált versenyszíneit viselik, akik igyekeznek minél jellegzetesebb, egyedi színkombinációt/mintát választani. Ha egy versenyben egyazon istálló több lova is indul, akkor a zsokéik dresszeinek is megkülönböztethetőnek kell lenniük. Általában csekély az eltérés, például más a sapkájuk színe, kereszt- vagy vállszalagot viselnek.

Hölgy lovasok

Az amatőrök között több nőt találunk, a profik között sajnos már kevesebbet. Angliában Hayley Turner sikereinek köszönhetően egyre többen állnak zsokénak közülük. Az angol hölgy 2011-ben első nőként Group I-es futamot nyert, sőt alig egy hónapon belül duplázott (July Cup és Nunthorpe Stakes – mindkettő sprint), és ő volt az első női zsoké, aki egy évben 100 nyerőt lovagolt (2008). A Kincsem Parkban hagyomány, hogy a derby napon külön amatőr versenyt rendeznek a hölgy lovasok számára.

 

Frissítve: 2022.08.10.
2023.07.08.
Fotók: Canva

Lovasok és motorosok

A Lovasok.hu összegyűjtötte a legfontosabb szabályokat, valamint hogy milyen óvintézkedésekkel előzhetőek meg és kerülhetőek el a baleseteket, ha egy lovas és motoros találkozik az úton.

A ló úgynevezett menekülő állat, így egy hirtelen zajt, vagy egy apró mozdulatot is fenyegetőnek találhat, melyet meneküléssel reagálhat le. Sokan nem is gondolnak bele, de jobban belemélyedve rájöhetünk, hogy ha egy több száz kilós, önálló gondolkodású állat megijed és menekülni kezd, nem csupán a lovasa kerül veszélyhelyzetbe, de a körülötte lévő motorosokat is baleset érheti. Sajnos erre a legtöbb motoros nem gondol és gyakran alakulnak ki igen kellemetlen, akár balesettel végződő esetek is, pedig néhány egyszerű szabály betartásával mindez elkerülhető és mind a motorosok, mind pedig a lovasok biztonságban élvezhetik a természetet és hobbijaikat.

Néhány kiemelkedő KRESZ szabály melynek betartásával mind a két fél máris rengeteget segíthet, hogy elkerüljük a baleseteket okozó szituációkat:

  • Az általános „jobbra tarts” (KRESZ 25. – Haladás az úton) szabály a lovasokra is vonatkozik, tehát lovat vezetve, lóháton, lovaskocsit hajtva is szorosan az úttest jobb széléhez húzódva kell közlekedni.
  • Autósok figyelmébe ajánljuk, hogy ha lovassal találkoznak szembe és a ló láthatóan ijedős, vagy a lovas feltartott karral jelzi, hogy problémái vannak, az autósnak, illetve egyéb gépjárműnek lassítania kell, vagy ha szükséges, akár meg is állni. (KRESZ 32. – Kitérés)

Éjszaka és korlátozott látási viszonyok esetén fényvisszaverő mellényt (ruházatot) kell viselnie a lovasnak. Ezt érdemes kiegészíteni kifejezetten a lovakra tervezett fényvisszaverő felszerelésekkel. Valamint az első állat bal oldalán fehér vagy sárga, az utolsó állat bal oldalán piros, a járművek vezetői által kellő távolságból észlelhető lámpát kell vinni. Valamint további rengeteg szabály van, melyek betartásával megfér egymás mellett mind a két szabadidős tevékenység és ehhez csupán arra van szükség, hogy figyelemmel és tisztelettel bánjunk sporttársainkkal.

A motorosok sokat segíthetnek a lovasokon ennek a néhány szabálynak a betartásával:

  • Ha a motoros utoléri a lovast, feltétlenül kerülje a dudálást, illetve ne közelítse meg hátulról közvetlenül, hisz a lovas mindenképp félreáll majd, valószínűleg szembefordítja a lovat a közeledő gépjárművel. Ha van lehetőséged, ezt mindenképpen várd meg, utána haladj el óvatosan mellette.
  • Ha többen motoroztok, az első motoros jelezze a lovasnak/ lovasoknak, hogy pontosan hányan vannak, hány járműre kell számítania!
  • A motoros minél nagyobb ívben próbálja meg elkerülni a közvetlen találkozást, lehetőleg felesleges gázhúzás nélkül
  • A motoros mindig tartson nagyobb, legalább egy autónyi távolságot a lovasoktól.
  • Ha a lovat már szembefordították a motorossal, de látni, hogy az állat nyugtalan, a lovas testi épsége érdekében állítsuk le a motort! A megugró lóról a lovas leeshet, vagy letépheti egy ág, súlyos sérülést okozva.
  • Ha már megtörtént a baj és a lovas leesett és esetleg a lova is elszabadult, feltétlenül szálljunk le a motorról, ne feledkezzünk meg a kötelező segítségnyújtásról! Hatalmas segítség ilyenkor, ha a motoros elmegy a lovardába, és a mentőcsapatot elvezeti a baleset helyszínére. Semmiképp sem menjen az elszabadult ló után! Ne akarja megfogni addig, amíg erre kifejezetten nem kérik!

A lovasok számára néhány szabály/ tanács a balesetek elkerüléséhez:

  • A lovas legtöbbször azzal tudja segíteni a lovat, ha megpróbál a szituációban minél nyugodtabb maradni, hiszen a lovak megérzik, ha a lovas is fél az adott helyzetben. Segíthet, ha nyugodtan beszélünk hozzájuk közben, ám készüljünk fel az esetleges kitörésekre és megugrásokra is.
  • Általános jelzés a lovasok részéről, ha a közeledő járművet látva az út felé eső karjának kinyújtásával jelzi, hogy lassítson a jármű. Ezt komolyan kell venni, hiszen rengeteg balesetet előzhetünk meg vele.
  • Amennyiben a ló mégis megijed és menekülni kezd, a nyílt terepen, jó szolgálatot tehet, ha a lovat “körre fogjuk” azaz a lovas nem hagyja egyenesen a “semmibe” vágtázni, hanem nagy köröket leírva vágtázik vele, mert ez jellegéből adódóan lassíthatja a lovat.
  • Csak megfelelően képzett lóval vágjunk bele a lovardán kívüli kalandokba.
  • Fontos, hogy mindig legyen jól látható a lovas és viseljen megfelelő védőfelszerelést!

Segítségnyújtás – felelősség:

Felmerülhet a kérdés bennünk,hogy kit terhel felelősség a földúton, erdei úton bekövetkező balesetért, illetve mit tesznek ennek megelőzésére?

Az 1/1975 (II. 5) KPM-BM, azaz a KRESZ szerint: “erdőben, mezőgazdasági területen történő balesetek nem minősülnek közvetlenül közúti balesetnek. Ekkor, ha az elkövető magán kívül nem okoz másnak 8 napon túl gyógyuló sérülést, illetve ha az ütközés csak anyagi kárral jár, akkor rendőrségi eljárás nem indul, polgári peres eljárásban érvényesíthető a kártérítés.”

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a motocrossok a törvény szerint alapvetően ki vannak tiltva az erdő területéről. Az erdő járművel történő látogatásáról az Erdőtörvény 92. § és 92. §/A-a a következőképpen rendelkezik: “erdőben quaddal, terep-motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral valamint motorkerékpárral közlekedni tilos.”

A lovaglás céljából történő erdőlátogatásra az Erdőtörvény 91. § és 93. §-a rendelkezi.

Egy kis előzékenység,tudatosság és odafigyelés sokat segíthet abban, hogy mindenki biztonságban tudja élvezni kedvenc sportját, legyen szó motorozásról vagy lovaglásról! Vigyázzunk egymásra az utakon és figyeljünk környezetünkre!

2021.06.16. Lovasok.hu
Frissítve: 2022.08.16.
Fotó: Canva

 

A herpeszvírus okozta megbetegedés kancáknál

A lovak herpeszvírusa egy csepp fertőződéssel, lóról – lóra terjedő megbetegedés. A légzőszervi és idegrendszeri elváltozások mellett, a vemhes kancáknál vetélést is okozhat. Ezért kiemelten fontos, hogy megfelelően védekezzünk ellene! A megelőzésben leghatékonyabb fegyverünk a védőoltás, aminek beadatása a tenyésztésben résztvevő kancák és mének számára erősen ajánlott!

De mi is az a lóherpeszvírus?

A lovak herpeszvírusát a Equid Herpesvirus (EHV) okozza, ami az egész világon elterjedt kórokozó. A megfertőződött ló élete végéig hordozó marad. A nagy lóállománnyal rendelkező kontinenseken, mint Európában és Amerikában a megbetegedések száma igen magas. Az EHV nem reagál az antibiotikum kúrára, emellett hatalmas gazdasági károkat is okoz, ezért fontos a vakcinázással történő megelőzése.

Öt különböző fajtája ismert

A lovak herpeszvírusának az orvostudomány öt különböző változatát különíti el. Az EHV-1 az idegrendszert támadja, az EHV2 általában tünetmentes vagy enyhe légúti megbetegedést okoz, azonban a csikókra veszélyt jelent, ugyanis az immunrendszer legyengítésével más súlyos betegségeknek ad táptalajt. Az EHV3 a lovak ivarszervein okoz hólyagos elváltozásokat, legfőképpen a tenyész állományt érinti, mivel a többi herpeszvírussal ellentétben kizárólag közvetlen, általában nemi úton terjed. A két legjelentősebb variáns az EHV4 és az EHV1, előbbi légúti megbetegedéseket okoz, utóbbi pedig a kancák vetéléséért tehető felelőssé.

Az EHV1-ről

Az EHV1 a megfertőződést követően a felső-légúti nyálkahártyák hámsejtjeiben szaporodik el, majd innen megfertőzi a nyirokcsomókat és a fehérvérsejteken keresztül eljut az központiidegrendszerbe és a magzathoz.

Az EHV1 legfőbb kísérő tünete és következménye a vírusos vetélés, ezért a vemhes kancákra fokozott veszélyt jelent. A vírus ezen fajtája erősen károsítja a magzatot, elpusztítja az embriót, amit aztán a kanca szervezete, természetes védekezésből kilök magából. Az esetek többségében a betegség nem okoz szövődményt, a kanca ellenálóbb lesz egy esetleges újabb fertőzéssel szemben.

Az EHV nem tartozik a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségek közé, azonban amennyiben a legapróbb tüneteket észleljük a lovon, különítsük el azt társaitól és értesítsük az állatorvost. A gyors és szakszerű orvosi beavatkozás csökkentheti a súlyos szövődmények kialakulásának esélyét!

EHV 1-4 oltás

A lovak herpeszvírusa ellen a leghatékonyabb védekezést a védőoltás jelenti. Az alapimmunizálás már 5 hónapos korban megkezdhető, az első vakcina beadása után 4-6 héttel később ismétlő oltást kell lovunknak kapnia. Ezt követően 5 hónappal később, majd félévente vakcinázunk. Vemhes kancákat ajánlott a vemhesség 5., 7. és 9. hónapjában ismételten oltani. 

2022.09.10.
Tanner Eszter
Forrás: pannonlogyogyasz.hu, lovaspraxis.hu
Kép: canva.com

A spártai nők, akik kezükben tartották a gyeplőt

Az ókori Hellászban a nők szerepe többnyire a gyermekek nevelésére és a háztartás vezetésére korlátozódott. A nők nem vettek részt a közéletben, tilos volt számukra bizonyos sporttevékenységek folytatása, mint például a lovaglás és a vadászat.

A spártai nők helyzete kivételes volt, hiszen sokkal több joggal rendelkeztek, mint más poliszok női lakosai. Az ókori Spártában fontosnak tartották, hogy a nők is sportoljanak, úgy vélték a rendszeres testmozgás elősegíti a könnyű szülést és erős utódokat eredményez. Cikkünkben két spártai hölgyet mutatunk be, akiket az olimpiai győzelemig repítettek lovaik.

Kyniska a spártai uralkodó leánya kr.e 442 körül született. Fiatal korától kezdve sok időt töltött sporttevékenységgel, elsajátította a szekérhajtást, megtanulta a lovak kiképzését, lótenyésztésben is jártasságot szerzett. Testvére, Agesilaus ösztönzésére vett részt az olimpián.

Az “összgörög” versenyen alapvetően csak férfiak mérettethették meg magukat. Kivételt képezett ez alól a szekérhajtás, ahol abban az esetben indulhatott női versenyző, ha hajtója és tulajdonosa is volt egyben a lovaknak. Az ókori játékokon győztesnek csak a lovak tulajdonosát tekintették.

Kr.e 396-ban a Kynikos által képzett négyes fogat megnyerte a szekérhajtó versenyszámot, majd kr.e 392.-ben újabb győzelmet aratott. Ő volt az első olyan nő, aki kiérdemelte a győztesnek járó olajfaágból font koszorút, hírnevet szerezve ezzel nemcsak magának, hanem Euripontidosz-háznak is. Spártában és Olympiában is szobrot emeltek a győzelem emlékére. A szobor talpazatán a következő felirat áll:

Spárta királyai voltak atyáim, s véreim is most.
Gyorsparipáju fogattal díjat nyerve Kyniska
állíttatta e szobrot; egész Hellasban egyetlen
nő vagyok én, ki fején hordhat ilyen koszorút.

A nő, aki nem félt a lovak közé csapni!

Kyniska után akadt még egy nő, aki nem félt a lovak közé csapniEuryleonis kr.e 370 körül élt Spártában és lótenyésztéssel foglalkozott. Kr.e 368-ban indult az olimpiai játékokon kettesfogatával, elődjéhez hasonlóan Euryleonis is megnyerte a szekérhajtó versenyt, tiszteletére szobrot állítottak hazájában.

Tanner Eszter
Idézet forrása: Németh György: Görög-Római szöveggyűjtemény
Kép: Canva
2023.02.17.

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem – részlet

Gárdonyi Géza – Hosszúhajú veszedelem /részlet/
Finum Ilka

   Végre megérkezek. Felhúzom a szép vajszínű glaszékesztyűmet, s fogom az esernyőt. Kifeszítem, mivelhogy még csöpögdögél az eső. S kiszállok nagy boldogan a kis falusi állomáson. Egy nyakig sárfröccsös, parasztforma ember siet felém. Szőke és kis potrohos, mint a pók. Köszön nagy, tisztelettel.

– Izsák János küldte? – kérdezem, mivelhogy más embert nem láttam.

– Én magam volnék Izsák János, szolgálatjára – feleli.

S valami áporodott, furcsa szag árad a ruhájából. Bagószag-e, vagy pinceszag? Vagy istállószag? – hirtelenében nem lehetett megválasztani. Szíves készséggel szedi-fogja a cókmókomat. Nyakába a puskát, hóna alá a fehérneműs táskát: a két kezébe a másik két motyómat.

– No, mehetünk.

Vezet a kis állomásház mellett a ház mögé. Egy borzasztó komisz, sáros taliga áll ott. Képzeljetek egy durva, nagy ferslógot; két sáros kereket alatta; fölötte meg egy gyalulatlan kis deszkát, alig tenyérnyi széleset, de még az is sárfröccsös.

– Csak nem ezen fogunk tán utazni? – kérdem elszörnyedve.

S körülnézek. De nincs ott semmi más kocsiféle.

– Hát bizony ezen, tekintetes uram – feleli Izsák János. – Mert, tetszik tudni, nekem jobbféle nincsen.

Kedvem lett volna inkább visszafordulni. De hát gondoltam: egyszer az életben kordén is ülhetek. A kertész ezen hordja a zöldségeit valahova a városba, megszokta: azt véli, másnak is jó. De milyen takaros pej a lova! Sáros ugyan az is, de azért szép állat. Az elé az ocsmány taliga elé ugyan kár ilyet fogni. S a pej legott megragadja a fantáziámat: hiszen ezen lovagolni is lehet!

No, lovagolok olykor. Hajnalonkint, mint Lord Bájron. Azonban a cipőmre is kell ügyelnem. Az állomás mögött már nincs kavics. A kertész csak könnyen cammog a nagy lóbőrcsizmában, de nekem bizony tojástáncot kell járnom, hogy a félcipőm meg ne merüljön.

– Micsoda sárban jártak maguk? – kérdezem a kertészt.

– Hát bizon, tekintetes uram – feleli -, ilyen az út, mikor eső esik. Az éjjel bőven esett, hál’istennek.

Ezt mondva berakja hátul a holmimat a taligába. Én meg tűnődve nézem, hogy azon a keresztbe tett deszkácskán fogunk-e ülni. No, bizony azon. De hát hogy üljek én oda a szépen kivasalt pepita ruhámban? A kertész mintha megértette volna a gondolatomat, megfordította a deszkát. Alól még sárosabb volt, mint fölül, hát letörülte a kezével; a kezét meg beletörülte a ruhájának azon részébe, amelyen ülni szokott.

– Gyékényt kellett volna hozni – dünnyögte. – De most mán hát nem tehessünk róla. – S hozzátörülte a deszkát a pejnek a hátához is.!

– No, most mán jó lesz.

Nézem, hol a hágóvas? Nem látok semmi affélét. Hát hogy a manóba szoktak felülni? Hátul, vagy oldalt? Mégiscsak oldalt. No, jer elő tornásztudomány: hágjunk a kerékagyra, onnan a kerék tetejére, onnan fel a lábat magas lendítéssel!…

– Messze megyünk-e?

– Nem, nem messze – feleli a kertész.

– Mégis, mennyi időbe kerül?

– Hát… félórába se, tekintetes uram. Csak egyszer meginduljunk.

Azzal fölhág a rúdra, s mellém ereszkedik a háromféle szagával együtt.

– Csak egyszer meginduljunk – dünnyögte az ostort a kezébe véve.

Gondoltam, most már ha kordéra kerültem is, a lovacska jó: megyünk, mint Pesten a konflison, gurulunk a gyönyörű tóhoz. Csak ez a fene keskeny deszkaülés… S vártam, hogy indulunk. Közben sajnálkozva szemléltem a kesztyűmet, hogy mind a két tenyeremen beszennyeződött. A kertész azonban jobbra-balra forgatta a fejét, meg hátra a kis állomásra.

– Vár még valakit?

– Nem várok – felelte.

S újra nézgelődik mindenfelé. Végre megrázogatja a gyeplőt:

– No, isten segíts! Gyű, Csillag! Gyühű!

S rá is csap a lóra az ostorral, de úgy, hogy sokalltam. A ló egyet emelint a hátulsó lábán, mintha legyet rázna le, s marad állton.

– No, Csillag, gyű!

– Mi baj? – kérdezem. – Mi lelte ezt a lovat?

Az ember megint rásújt a lovára:

– No, Csillag, gyű! Az apád teremtésit!

A ló nem mozdul. Csak áll, mintha oda volna kötve, csak éppen a bőrét rándítja, hátulsó lábát emelinti.

– Hát mért nem megy ez a ló?

– Mer cudar, a tályog essen bele! Nem mozdul ez, míg meg nem indítják. – Nem értettem az ügyet.

– Indítják? Hát indítsa!

– Hászen én indítanám, a holló egye meg!

– Hát mér nem indul?

– Mer nem akar a cudar.

– Nem akar? Hát mér nem akar?

– Mer olyan a természete, a holló egye meg… – És megint csapkodja a lovat.

– Nem indul ez a dög, csak ha valaki vezeti néhány lépést.

– Hát szálljon le, aztán vezesse.

– Csakhogy akkor én itt maradok.

– Hát majd felül. Egypár lépést csak gyalogolhat.

– Ph! Ha lehetne.

– Hát mér nem lehet?

– Mer nem lehet. Ha ez egyszer elindul…

És ellegyintett a füle mellett. Az ügy kezdett aggodalmassá válni. Ma se tudom, hogy vannak-e őrültek a lovak közt is – de annyi bizonyos, hogy az a ló fának vagy minek képzelte magát. A kertész végre is leszállott.

– Bemegyek az állomásra: hívok valakit, aki indítson. Tessen, a gyeplő. – S leszáll.

Abban a pillanatban megugrik a Csillag, hogy majd hanyatt estem. Vágtat, mintha tüzes ördögök kergetnék. Én ijedtemben azt se tudtam, hova kapjak, kapaszkodjak. Csak éppen annyi lélek maradt bennem, hogy a gyeplőt nem bocsátottam ki a markomból. Mondanom se kell, hogy az ülődeszka volt az első, amelyik elmozdult helyéről, én meg hanyatt be a taliga mélyébe. A cilinderkalapom is leesik. Meg se kaphatom. Mert rohanvást rohan velem az ördög taligája. Rohan olyan zökögősen, ugrálósan, hogyha göndör lett volna a hajam, akkor is zsindelyszögekként meredt volna az égnek.

– Hó! Hó! – kiáltoztam rémüldözve.

De az csak annál bolondabbul vágtatott. S vitt az átkozott bestia! Ragadt bőszülten. Ragadt eleinte a zökögős kocsiúton, aztán lefelé valahova, mintha valami mélységbe vitt volna; a következő pillanatban meg fölfelé, föl, meredeken, mintha a felhők közé akarna száguldani. Aztán ki valami szántóföldnek, keresztül-kasul répán, lóherén, kukoricán, aztán egy dimbes-dombos legelőn. Olykor hozzákoppant a hátulsó két patkója a taliga fenekéhez, s majd kirúgott engem is a fenékdeszkákkal együtt. No, még a két szemem golyója is ugrált a zöcskölésben.

Szerettem volna én kiugrani vagy legalábbis kifordulni hátul valahogyan, de nem lehetett. Attól is tartottam pedig, hogy a patronok elsülnek alattam, ha a Csillag még egyszer megrúgja a fenékdeszkát. No, azt hittem, sose szakad vége az őrült hercehurcának!

Végre is valami juhász elfogta a lovat, és megállította a legelő közepén. Nekem az volt az első cselekedetem, hogy nagy gőzölögve, lihegve kikászálódtam a taligából, és káprázó szemmel tapogattam körül magamat: megvan-e mind a kétszázharminchárom csontom? Nem törött-e el a lábam szára? Csak azután hebegtem köszönetet az életem megmentőjének, a juhásznak. S kivettem a taligában maradt egyetlen táskámat. Letettem a gyöpre. Ráültem, hogy pihenjek.

Negyedóra is beletelt, míg végre előtűnt nagy lihegve-lehelődzve Izsák János is, amint hozta a vállán, a hátán, karjain a másik két motyómat, puskámat, festőállványomat és cilinderemet; a hóna alatt meg az ülésdeszkát. Csak az esernyőm veszett el.

– Mán nem tehessünk rúla – mentegetődzött verejtékezve. Néha bolondján van ez a gonosz pára. Kivált, ha rendesen nem indítják… – S feligazította az ülésdeszkát is.

– No, tessen felülni.

– De nem ülök én!

– De csak tessen…

– Örülök, hogy leszállhattam.

– Hát gyalog tetszene?…

– Inkább gyalog, a ménkű üssön a kordéjába! Életemben először ültem kordén, de nem is fogok többé. – S búsan tisztogattam a sarat a ruhámról és a cilinderemről. Szegény cilinderem úgy meg volt nyomorodva, hogy a pesti szemétdombon különbek hevernek.

– Hát én nem bánom – felelte búsan a kertész. – De még sáros az út, tekintetes uram, és nem tetszik csizmában lenni.

Ez valóban aggasztó ügy volt. A nap már kisütött ugyan, de a fűszálakon még csillogtak az esőcseppek. A taligáról csepegett a sár.

– De ha megint megvadul ez a bestia…
– Nem vadul most mán, ne tessen félni. A Kálmán kivezeti az útra, és megindítja. Nézz be estére, Kálmán: kapsz egy kosár meggyet. – És csóválta a fejét – Mondtam az asszonynak: ne adjon annyi zabot. De mindig abrakolják, mindig.

Mit tehettem egyebet, megint csak felültem. – A juhász kivezette a lovat a kocsiútra. Néhány lépést ballagott vele, aztán félreugrott. A Csillag megint nekiiramlott kissé, de aztán csakhamar megrendesedett. Hallgatva gurultunk a sáros kocsiúton. Szidtam magamat, hogy mi a fenének indultam én ilyen ismeretlen világba ismeretlen kertészek és lovak közé! S fél kézzel ugyancsak kellett kapaszkodnom a lőcsbe. Az út kövezetlen volt, és a mély kátyúkban hol jobbra billent a taliga, hol balra. És fecsegett a sár minden kátyúnál, minden pocsaknál, ahová a pej beletoccsantotta a patkóját. Eleinte csak törülgettem a zsebkendőmmel az arcomról, térdemről, lábam száráról; de aztán láttam, hogy nem győzöm, hát csak az arcomról törülgettem.

Forrás: mek.oszk.hu
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.18.

Gárdonyi Géza – A kövirózsa /részlet/

Gárdonyi Géza
A kövirózsa /részlet/

Pille

Az útmellett az árokparton egy időses parasztasszony ül. Meztelen sáros két lábát maga elé nyujtja, s varr. Bocskort varr. Mögötte birkanyáj legelész. Magyar és merinói juhok. Fehérek és tiszták még a nyirástól. Az asszony tekintget rám. Közeledtemre oldalt mozdul. Akkor látom, hogy ember is van mellette: a gyepen hever. Puli kutyácska ugat felém. Az asszony rászól. Az ember fölserken.

Néz.

Ásít.

Fölteszi a kalapját.

Szájába illeszti a pipáját.

Vén juhász. Ételes fazék hever mellettök madzagkantárban. A juhász köszönt. Megállok.

– Jól megyek-e erre a kastély felé?

– Jól, nemzetes uram, – feleli a juhász. S belekandikál a pipájába.

– Csak igenyösen tessék – toldja meg az asszony.

– A Balázs úré ez a nyáj?

– Az övé, nemzetes uram, – felel a juhász.

– A Balázs nagyságos úré – toldja meg az asszony.

Lórobogás hangzik az úton. Egy szép sárga ló száguld felénk, fellegekbe verve maga mögött az út porát. S mintha csak lábhegygyel érintgetné a föld szinét, mintha láthatatlan szárnyak hoznák, oly könnyü a futása.

A kutya ugat.

– Csiba te!

– Nini, – álmélkodik a juhász. – Isz ez a mi lovunk. Jó, hogy el nem fogták a cigányok.

– Az a. A Pille, – toldja az asszony. – Bizonyosan futtatták.

S a juhász elállja az útat. A ló meglassudik s békén engedi, hogy elfogják. Gyönyörü nemes paripa! Csupa hab a szája. A fején kantár. A hátán kis angol nyereg.

– No ez hát levetette a majmát, – mondja a juhász.

– Ugy kell neki, – toldja az asszony. – Mindig hajszolják ezt a szegény állatot.

És hozzám fordul:

– Az ur egy kis angol lovászt hozott. Futtatnak az idén Pesten.

A juhász tünődik.

– Be nem vihetem, – mondja.

– Majdcsak jön erre valaki – vélekedik az asszony. – Vagy az ángol jön érte, ha ugyan ki nem törte a nyakát.

A juhász hozzákötötte a paripát egy útszéli akáczfához. S nézte nagy tetszéssel.

– Az Isten is arra teremtette, hogy futtassák.

Közben a szamár is hozzánk ballagott, s a paripa mellett legelt tovább. És ott állt egymás mellett a két rokon állat. Az egyik délceg, büszke, fényes, tüzesszemű állat; csupa jólét, csupa erő, csupa szépség. A másik alázatos, fakó, bús-nyugodt, csupa szerénység, csupa kopottság, egykedvü ostobaság…

Forrás: Gárdonyi Géza: A kövirózsa, részlet.
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.18.

Hárman egy kapcsolatban: ilyen ha egy lovassal randizol

Hárman egy kapcsolatban: ilyen ha egy lovassal randizol

Előnyök és hátrányok

Ha az ember meghallja, hogy szíve választottja patásokkal foglalkozik, általában az első kép, amit vizualizál igazán csábító. Gondoljunk csak a szűk, tapadós ruhákra, a sportos életvitelre és a páratlan állóképességre. Azt hiszem ezt sehogy nem kell tovább fejtegetni…

De milyen is ez valójában? 

Az állatok igényeit mindig ki kell szolgálni és ez rengeteg időt emészt fel. Éppen ezért ha ez ember párja lovas, a pontossághoz való kritikus hozzáállás alapbeállítás. Hiszen elég egy kedvetlen tekintet a négylábú gyermek részéről és szívszerelmed képes az egész éjszakát az istállóban töltve virrasztani, akár az évfordulótokon is.

Viszont amennyire hátrányos sokszor a lótartás, annyi, olcsó, mégis sokrétű és élvezetes randi ötlet is kihozható belőle. Ha el is tekintünk a közös lovaglás szépségeitől, akkor is program listára vehetjük a nyári lófürdetést, az őszi naplementében a lovak karámjának javítását, vagy pedig a széna behordását.

De ha az ember kissé bevállalósabb, vagy akár már meg is fertőződött a lovaglás szeretetével, nincs jobb, mint egy több órás romantikus tereplovaglás együtt a kedveseddel. Amennyiben mégis sikerül elrángatni szerelmedet a lovardából, úgy sem úszhatod meg a különböző természetjáró, vagy épp lovasbolt túrákat.

Ha pedig ezeket olvasva megjött a kedved egy közös, akár lovazós programhoz, nyugodtan nézz körül folyamatosan frissülő Programajánlónkban!

Horváth Lilla
2023.02.14.
Fotó: Canva

A lovunknak is jár a szerelem!

A lovunknak is jár a szerelem!

De hogyan juthat hozzá?

 

Nyakunkon a tavasz, és Valentin-nap alkalmából ma a szívekben is ott zsong az újjászületés hónapjának lehellete. Pontosan ebből az alkalomból szeretnénk ma megmutatni milyen lehetőségek állnak a lovunk szerelmének beteljesesedésére.

A természetességtől a lombikig

Ha visszanyúlunk egy kicsit a történelem időfonalán, világossá válik számunkra, hogy a legrégebbi és nevéhez híven a legtermészetesebb tenyésztéstechnika, a természetes avagy kézből való fedeztetés. Bár utóbbi elnevezés kissé csalóka emberi beavatkozás nélkül is kerülhet sor naturalista megtermékenyítésre. A modern világ azonban a tenyésztési metódusokat is megreformálta, módunkban áll mostmár friss spermás, illetve mélyhűtött spermás mesterséges termékenyítési eljárásokat alkalmazni. Nem is beszélve az embrióbeültetés módszeréről.

Friss sperma a hűtőből

A mesterséges termékenyítés legegyszerűbben friss spermával végezhető el. Azonban a spermiumok így csak rövid ideig életképesek, a mén és a kanca nem lehet túl messze egymástól, legjobb, ha ugyanazon az állomáson vannak. Ennek másik oka, hogy a termékenyítés és a peteérés között eltelő időnek döntő szerepe van a vemhesülés szempontjából. Amennyiben mégsem a szomszédban lakik a kiszemelt apa, tartósítani kell az örökítőanyagot, hogy mindenképpen túlélje az utazást.  Ennek legkézenfekvőbb megoldása pedig a hűtés. A lehűtött spermát 48  órán belül felhasználják!

Mélyhűtés: örök csikó kémcsőben tartósítva

A legtöbb neves mén a sport csatasoraiban teljesíti szolgálatát, viszont ez nem akadályozza meg abban, hogy apaként is helytállon. Annak érdekében, hogy megóvják a méneket a kettősterhelés hátrányaitól, gyakran csak mélyhűtőtt spermát kínálnak. Ez annyit tesz, hogy a versenyszezon szüneteiben a lehető legtöbb spermát leveszik, majd azt egész évben rendelkezésre bocsájták. Ehhez a spermát egy különleges, direkt erre a célra kifejlesztett mélyhűtő-hígítóval kezelik, majd -196°C alá hűtik.

Lombikcsikó bérkancából

Az embrióátültetés valódi lehetőség az élsportban szereplő kancáknak, hogy a sportkarrierjük tovább íveljen felfelé, miközben örökítik értékes génjeiket. Ennek ellenére az embriók levétele, majd átültetése bérkancákba még nem elég elterjedt. A kancát termékenyítik, így természetes körülmények között jön létre az embrió, amit 6-8 nap eltelte után kimossák a méhből. Ezután a lehűtött embriót elszállítják, majd beültetik az ideális béranyába.

Ovum-Pick-Up – kémcsőben fejlődő szerelmi gyümölcs

Az OPU, avagy petesejtlevétel és az ezt követő introcitoplazmatikus spermainjekció a legújabb megtermékenyítő eljárások egyike. 2020-ban 12 egészséges csikó született az OPU/ICSI-eljárásból. Hollandiában és Belgiumban legalább három-négy éve olyan online árveréseket bonyolítanak le, amelyeken ilyen, rendkívül jó vérvonallal rendelkező, akár szexált (megálapított nemű) embriók kerülnek kalapács alá.

Ha ezek alapján kedvet kaptál megajándékozni kancádat egy kis romantikával, de nem tudod mi alapján keress számára megfelelő randi-jelöltet, mindenképpen nézz bele Hogyan válasszunk fedező mént? cikkünkbe is.

Ha pedig meg van az álom mén elképzelése, a Lovasok.hu Fedezőmének oldalán számos kiváló fedezőmént találsz, akik beválthatják reményeidet. Nézz körül köztük és találd meg a megfelelő mént kancád számára!

Ha pedig a mén csikódnak szeretnél biztos jövőt adó szerelmeket, olvasd el, hogyan lehet belőle hivatalos fedezőmén!

Horváth Lilla
2023.02.14.
Fotó: Canva

Milyen lovas tudás szükséges egy lovastúrához?

 Avagy hogyan tudd magad biztonságban!

Magától értetődő, hogy egy szabadtéri, vadregényes környezetben lefolytatott lovastúrán a legnagyobb előny, ha gyakorlottan tudunk együttműködni hátasunkkal.

Adódhatnak olyan helyzetek, amelyekben különösen nagy hasznát vehetjük a haladó szintű lovagló tudásunknak, mi több az a túra előfeltételét képezi.

 

Az Ivói Izlandi Lovarda nagy odafigyeléssel biztosítja a tudás megalapozását mielőtt terepre bocsátja a csapatot. Elvárható egy ügetés szintű lovasismeret a túrákra jelentkezőktől, de amennyiben kezdő vagy sem kell lemondanod az élményről. A lovarda csapata által tartott foglalkozások kitűnő lehetőséget nyújtanak a lovas tudás felzárkóztatására és ha már magabiztos, felkészült embernek látnak, semmi nem áll a kalandok útjába a Hargitán.

A gyakorló foglalkozások nemcsak kezdőknek, hanem olyan résztvevőknek is hasznos lehet, akik még nem ültek izlandi lovon, ugyanis jobb még a lovarda biztonságos karámjában megszokni az izlandiak különleges jármódait és az izlandi nyergeket.

A túra során természetesen a kevésbé biztos tudású lovasok és gyermekek folyamatos segítségben részesülnek, hogy nyugodt lélekkel járhassák be Ivó mesébe illő vidékét. A 8-12 fős csapat tempója mindig a tapasztalatlanabb tagokhoz igazodik, így esélytelen, hogy ha nemrég kezdtél el ismerkedni a lovaglással is lemaradj bármiféle mókáról!


Legyél részese az élménynek!

További információkért, jelentkezéshez írj vagy telefonálj bátran!

Tel: +40 756 094251
E-mail: activity@elkfarm.ro

 

Képek: Ivói Izlandi Lovarda

Hiba bejelentés