Érzékszervek

Hallás

A ló fülei igen kifejezőek. Nagyon mozgékonyak: mindig az állat figyelmét felkeltő hang vagy jel irányába fordulnak. A munkájára összpontosító díjló a fülét kissé hátra, a lovas felé fordítja, amivel azt jelzi, hogy figyelmét gazdájának szenteli. A környzetből hallatszó zajra figyelő ló füle előre, a hang irányába mutat. A mérges vagy felzaklatott ló laposan hátracsapja a fülét, mintha csak ki akarná rekeszteni a kellemetlen szituációt vagy zajt.

Szaglás

A ló szaglása viselkedésének egyik meghatározó eleme. A kancák a szaguk alapján azonosítják a csikóikat, és a mének is így szereznek tudomást a párosodásra hajlamos kancákról. A vadon élő lovak egy bizonyos távolságból a szaglásuk segítségével találják meg a vizet, a hegyvidéki pónik pedig ösztönösen tudják, hogy a szaguk alapján miképpen kerülhetik el a mocsarakat, ingoványokat.

Hangok

A ló által kiadott hangok nagyon kifejezőek. A kanca gyengéden dünnyög a csikóhoz, a felségterületét védő mén éles hangon nyerít, a lovasát üdvözlő ló örömmel nyerít. Amikor a lóra ülnek, a horkantás vagy prüszkölés a hajlandóság és az összpontosítás jele, esetleg a parancsszóra adott válasz.

A szem és látás

Gyakran hallani, hogy egy lónak gyönyörű vagy kifejező szeme van. Valamennyi szárazföldi emlős közül a lónak van a legnagyobb szeme, és tekintete pontosan kifejezi különböző érzelmeit, például a bizalmat, a bizonytalanságot vagy a félelmet. A ragadozók támadásának kitett többi állathoz hasonlóan a ló szemei is a fej két oldalán helyezkednek el, így igen széles a látómezője. Mivel perifériás látása kiváló, mindössze két úgynevezett holttere van: az egyik közvetlenül a fara mögött, a másik pedig másfél-két méterrel az orra előt vagy alatt, ahol a látása legalábbis erősen életlen. Amikor egy ló felé sétálunk, lesz egy pont, ahol az állat már nem lát minket élesen, ezért elfordítja a fejét vagy hátrálni kezd, hogy ismét jól lásson bennünket. Ha például a legelőn szeretnénk megfogni egy lovat, a fenti reakciót akár úgy is értelmezhetnénk, hogy az állat menekül, mert nem akarja, hogy megfogják, pedig ha oldalról közelítenénk hozzá, hogy végig szemmel tarthasson minket, akkor nyugodtan megvárná, amíg odaérünk hozzá. Ha a ló mögé állunk, akkor általában az egész testét vagy a nyakát és a fejét elfordítja, hogy folyamatosan lásson bennünket, de egy fiatal vagy ideges állat figyelmeztető rúgással is reagálhat a láthatatlan betolakodóra.

Szemének sajátos helyzete miatt a lónak a fejét és a nyakát is használnia kell, amikor különböző vizuális ingerekre reagál. Magasra tartott fejjel közvetlenül maga előtt nem látja a talajt. Az egyenetlen talajon haladó ló mélyen lehajtja a fejét, hogy jól lássa, hová lép. Ha a földön vagy a környezetben ismeretlen, szokatlan tárgyat észlel, oldalra hajtja a fejét, hogy jobban szemügyre vehesse, mi az. Ha a tárgy “idegen”, akkor a ló így, oldalra hajtott fejjel és egy oldalirányú lépést téve halad el mellette, kissé megtorpan. Nagyon fontos, hogy a lovas megértse, miért cselekszik így az állat, és lehetőséget adjon a fiatal lónak, hogy nyugodtan megnézze az ismeretlen tárgyat. Ha közben büntetés éri, akár szándékos fenyítés, akár az, hogy a lovas megbillen a nyeregben és megrántja a szárat, a ló villámgyorsan megtanulja, hogy az ilyen veszélyeket a jövőben kerülnie kell, ami később komoly problémák kialakulásához vezethet.

Régebben úgy hitték, hogy a lovak színvakok. Ma már tudjuk, hogy ez nincs így, de az igaz, hogy jobban felismeri a sárga, a zöld és a kék színt, mint a vöröset, a lilát és a szürke különböző árnyalatait.

A lovak nagy távolságra is ellátnak (a legelőn gyakran látni, hogy egy ló tekintetét egy távoli, a gazdája számára kivehetetlen pontra szegezi), s a sötétben is kiválóan látnak.

Tapintás

A lovak tapintóérzéke igen fejlett. Még a hátukra szálló legyet is megérzik (és bőrük mozgatásával hajtják el), ami arra utal, hogy tapintásuk nagyon kifinomult. Ha egy hátasló nem hajlandó megindulni a lovas lábának jelzésére, akkor tízből kilenc esetben arról van szó, hogy lábjelzés túlzott alkalmazásának hatására a ló oldala érzéketlenné vált erre az utastásra. A napi rendszerességgel végzett szőrápolásnak köszönhetően a ló pozitívan fog reagálni a tapintóérzékén keresztül kiadott utasításokra, ráadásul a szőrzet gondozása meg is nyugtatja az állatot. Ez a csapatban legelő lovakon is megfigyelhető: a kölcsönös “bőrápolás” a kapcsolatteremtés és a barátkozás egyik jele.

Ízlelés

A lovak általában kedvelik az édes ízt. A mérgező növényeket szaguk és ízük alapján ösztönösen felismerik, mivel ezek a legtöbbször keserűek. A ló azonnal kiköpi, ami a szájában van, ha ismeretlen ízt érez, vagy ha rájön, hogy véletlenül olyan növény keveredett az édes fű és széna közé, amelyet nem szeret. Hamar rákap a nyalánkságokra is, és már egészen fiatalon megtanul cukor után kutatni az emberek zsebe tájékán.

Testbeszéd

A ló a testtartásával is többféle érzelmet tud kifejezni. A lágyan lengő farok például a nyugalom és kiegyensúlyozottság jele, míg a behúzott, feszes farok feszültséget vagy menekülési szándékot jelent. Az izzadásnak nem csupán az erőfeszítés, hanem a feszültség vagy izgalom is oka lehet, például egy sok ló részvételével zajló lószemle.

Lovasok Kézikönyve, magyar kiadás copyright 2004, Park Könyvkiadó
Fordította: Káldos Zsolt, Kovács Eszter
A kiadó engedélyével közölve
Frissítve: 2023.03.18.
Fotók: Canva