„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz meg százezer. … De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon.
… Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
A kis herceg
Antoine de Saint-Exupéry
Az állatokkal való bánásmóddal kapcsolatban különböző vélemények alakultak ki. Az egyik csoportot az állatokról való gondoskodás jellemezte, a másikat az állatokkal szembeni közöny, rosszabb esetben a kegyetlenkedés.
Az emberiség felvilágosultabb tagjai már a korai időkben kénytelenek voltak törvényeket hozni az erkölcstelen emberek magatartása miatt az állatok védelmében.
Megfogalmazásra került az állati jogok tízparancsolata, mely az embereknek szól és az állatokkal szemben tanúsítandó emberi magatartási normákat foglalja egybe.
“Új alaptörvényre van szükségük az állatoknak, egy nekünk szóló tízparancsolatra, amely rákényszerít bennünket, hogy minden téren tiszteletben tartsuk az állati jogok szerződését”:
1. Az állatot nem szabad fölruházni képzeletbeli jó és rossz tulajdonságokkal, hogy tápot adjunk saját babonás hiedelmeinknek vagy vallásos előítéleteinknek.
2. Állatot nem szabad az ember szórakoztatására leigázni vagy megalázni.
3. Állatot nem szabad fogságban tartani, csak ha megfelelő fizikai és társas környezetet tudunk neki nyújtani.
4. Állatot nem szabad társként tartani, csak ha képes könnyen alkalmazkodni gazdája életstílusához.
5. Állatfajt közvetlen üldözéssel vagy az emberi népesség további növekedésével nem szabad a kipusztulásba kergetni.
6. Állatnak emberi sport céljából nem szabad fájdalmat vagy szorongást okozni.
7. Állatnak szükségtelen kísérletek céljából nem szabad testi vagy lelki gyötrelmet okozni. 8. Gazdasági állatot nem szabad nyomorúságos környezetben tartani, hogy élelemmel és más termékekkel lásson el bennünket.
9. Állatot nem szabad kihasználni a prémjéért, a bőréért, az elefántcsontért vagy bármi más luxustermékért.
10. Munkavégző állatot nem szabad nehéz feladatok végzésére kényszeríteni, ami stresszt és fájdalmat okoz neki. (Morris, 1995.)
Az Európai Unió Göteborgi Tanácsa 2001-ben állást foglalt amellett, hogy az állatjóléti fejlesztések is a Közös Agrárpolitika (KAP) szerves részét képezzék. Az állatvédelem az EU Vidékfejlesztési Rendeletében központi helyet kapott. Rogers Brambell jelentése nyomán öt szabadságjogot (Az állatok öt szabadságjoga) biztosítottak az állatoknak, amelyeket 1998-ban az EU Haszonállatokat Védő Bizottsága alapelvként fogadott el:
1. Az éhezés és a szomjazás elkerülése – a friss vízhez, a teljes egészséghez és életerőhöz szükséges táplálékhoz való hozzáféréssel.
2. A kényelmetlenségek elkerülése – megfelelő környezet, óvó- és pihenőterület biztosításával.
3. Fájdalom, sérülések, betegségek elkerülése – megfelelő megelőző, intézkedéssel, a gyors, diagnosztizálással, gyógykezeléssel.
4. A normál viselkedéstől való eltérés elkerülése – megfelelő hely és lehetőség biztosítással az állatok és utódaik számára.
5. Félelem és a káros mértékű stressz elkerülése – a mentális szenvedés megakadályozására szolgáló feltételek biztosításával és kezelésekkel. (Pelyva, 2008.) és (Buri, 2007)
Az állatok viselkedésével foglalkozó tudomány az utóbbi 50-60 évben igen jelentős előre lepéseket ért el, és számos vadon, illetve ház körül élő állat viselkedésének mintáit rajzolták meg tudományos pontossággal az etológia szakemberei.
Konrad Lorenz osztrák zoológus, ornitológus, az úgynevezett klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, illetve a modern etológia egyik megalapítója meghatározó szerepet játszott az etológia tudományos elindítása terén, mely tevékenységéért 1973-ban Karl von Frischsel és Nikolaas Tinbergennel megosztva megkapta az orvosi Nobel-díjat az egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért. (hu.wikipedia.org/wiki, 2018.)
Háziállataink etogramja is ismert, mind a tudomány, mind a gyakorlati szakemberek előtt. A mai modern kutatások egyik úttörője Dr. Temple Grandin (http://www.grandin.com/) professzor, aki az állattartást segítő eszközök kifejlesztésével szerezte hírnevét. Grandin az autizmus egyik formájában, Asperger-szindrómában szenved. Valószínűleg ennek köszönheti azon képességét, hogy különös érzékenységgel bír az állatok viselkedése iránt. Az egyetemen pszichológiát és zoológiát tanult, majd tudományos fokozatot szerzett, és a nagyüzemi állattartás szakértője lett.
A kutatások rámutattak, hogy a társadalom érzékenyen reagál az állatokkal való bánásmódra (tartási körülmények, szállítás), az állatok érzékelik a másik állat által átélt stresszt és kerülik az ilyen helyeket. (Grandin, 1994.)
Az állatokkal való helyes bánásmód gazdasági előnyökkel is jár, hiszen a békés állatok kisebb eséllyel szenvednek sérüléseket, így a hús minősége nem romlik. A felmérések kimutatták, hogy a durva bánásmód az amerikai növendék állatok tekintetében 1 USD, a tehenek és bikák esetében pedig, 3,91 USD kárt okozott. (Grandin, 1995.)
A tejtermelésben alkalmazott tehenek és borjaikkal kapcsolatos kutatások rávilágítottak arra a tényre, hogy az Egyesült Államokban – National Market Cow and Bull Audit, 1999. – járképtelen, sánta, rossz közérzetnek örvendő szarvasmarha állomány fokozatosan növekedett az öt (5) éves vizsgálati időszak alatt, annak ellenére, hogy ezen leromlott állomány 75%-a megmenthető lett volna kellő odafigyelést mutató megelőzéssel. Az állomány jobb állapotban tartható, ha a tehenek tartásakor és az elléskor, valamint a borjak nevelésekor több figyelmet kap a takarmányozás, a környezet kialakítása, a szaruápolás, a tőgy higiéniája és az állatorvosi beavatkozások. (Grandin, 2000.)
Az állatok számára kialakított jogokkal kapcsolatban számtalan erkölcsi kérdés merül fel, különösen, ha azokat az embereket megillető jogokkal hasonlítjuk össze. Mindaddig amíg az állatok az emberek tulajdonát képezik, az állatokat el lehet adni, le lehet vágni, kísérleteket lehet végezni rajtuk és nekik ezen fájdalmakat és a félelmet el kell szenvedniük. Természetesen, a törvényhozó emberek által kialakított jogi háttér az emberek állatokkal szembeni magatartását szabályozni igyekszik. Ennek ellenére az állatok jóléthez és jólléthez való jogai eltörpülnek az emberek jogai mellett, vagyis az ember a saját faját igyekszik védeni. Az állatok ma is az embernek kiszolgáltatottan élnek. Változhat és/vagy fejlődhet a törvényi háttér, de ez csakis és kizárólag annyit ér az állatok számára, amilyen pozitív hatással jár az állatok jóléte és jólléte szempontjából. (Grandin, 2002.)
Az állatokat érő fájdalom és félelem szenvedést okozhat az egyed számára. Korábban azt feltételezték, hogy az agy mérete és összetettsége összefüggésben áll az állatok által érzékelt szenvedés mértékével. Kisebb méretű aggyal rendelkező állatok kevesebbet szenvednek, mint a nagyobb aggyal rendelkező állatok. Ezen a téren végzett kutatások rámutattak, hogy az idegrendszer felépítése ugyanazon elvek szerint rendeződik az állatvilág fajainál, így a félelem és a fájdalom által okozott szenvedés is hasonló lehet az egyed számára. Ezen kísérletek arra is rámutattak, hogy fájdalom érzésének képessége és finomsága összefüggésben áll az idegpályák számával, valamint a központi idegrendszerrel való kapcsolatukkal. Ezen vizsgálatok azt is bizonyították, hogy a madarak és az emlősök fájdalomból és félelemből eredő szenvedéseinek mechanizmusával a tudomány jobban tisztában van, mint a halak, kétéltűek és hüllők esetében, ahol további vizsgálatok szükségesek. (Grandin, 2003.)
Kutatási tapasztalatok szerint a fenntartható szarvasmarhatartásban és tenyésztésben a technológiai hiányosságok, az állatok adaptációs rendellenességei és a fogyasztói, etikai igények változásai indokolják az állatjóléti fejlesztéseket, állatkímélő tartási- tenyésztési- szállítási- és vágási technológiák kialakítását. Figyelembe kell venni az eltérő intenzitású termelési módokat és hasznosításokat, valamint a jogi szabályzókat is. A fejlesztéseknek ki kell terjedniük a fogyasztói, etikai és gazdasági tényezők kölcsönhatásainak tisztázására, hatékonyabb oktatási-, tájékoztatási-, és közvélemény-kutatási programok bevezetésére, valamint az állatjóléti beruházások forrásainak megosztására.
A gazdasági állatok alkalmazkodó képességének rendellenességei, a technológiák okozta környezeti terhelhetőség problémái és a társadalmi csoportok által jelzett fogyasztói és etikai igények erősödése nyomán vált világossá, hogy a hagyományosan kidolgozott intenzív vagy éppen extenzív technológiák változatlanul tovább nem tarthatók fent, éppen az említett mellékhatások bizonyos mellőzése miatt.
A fenntartható szarvasmarha tenyésztés kialakítása érdekében, a napirenden lévő átfogó fejlesztésnek érintenie kell az alábbi területeket:
• gazdálkodási-szociális viszonyok (jövedelmezőség, foglalkoztatás),
• környezetvédelem (tájvédelem, természetvédelem, biodiverzitás fenntartása),
• fogyasztóvédelem (termékek azonosíthatósága, minőségi biztonsága),
• állatjóléti fejlesztések.
Jelentős gazdasági veszteséget okoz, hogy technológiáinkban a növendék, tejtermelő, vagy hústermelő populációk tenyésztési és tartási technológiákhoz való adaptációja romlott. A környezeti hatásokra kialakult stressz következtében az állatok homeosztázisa nem áll teljesen helyre, az endokrin-, immun- és a központi ideghálózat rendszereinek zavarai miatt csökken az erőnlétük, növekszik adott populációkban az állományszintű megbetegedések száma és mortalitási arány. A folyamat hatással van a viselkedési aberrációk gyakoriságának növekedésére is.
A különböző korú és hasznosítású szarvasmarhák fajra jellemző viselkedési mintái is gyakran sérülnek, vagy kialakulatlanok maradnak. Adaptációs zavarokra utal továbbá, hogy megnövekedett az intenzív technológiákban tapasztalható rendellenes viselkedések, rossz szokások (sztereotípiák) gyakorisága különböző hasznosítású és életkorú szarvasmarha állományokban. Az adaptációs rendellenességek közvetve, vagy közvetlenül nemcsak gazdasági károkat okoznak, hanem szükségtelen szenvedést is az állatoknak, mely sok esetben elkerülhető lenne.
A szelekciós munka korrekcióinak mintegy kiegészítéseként várható, hogy ha a tej- és hústermelő üzemekben a technológia és a döntéshozók jobban igazodnak az állatok biológiai igényeihez, csoportos struktúrájához, akkor a táplálóanyag allokációja révén a termelési jellemzők mellett a fitneszt meghatározó tulajdonságok is jobban fejlődhetnek.
A társadalmi irányítású állatjóléti fejlesztésekben meghatározó jelentősége van a jogi szabályozásnak. Az Európai Unió tagállamaiban növekedett az állatjóléttel kapcsolatos jogi szabályozás iránti igény. Ez valójában a fogyasztók azon igényét is jelenti, hogy a legfontosabb termékek lehetőleg állatbarát rendszerekből származzanak. Hangsúlyozni kívánjuk ugyanakkor, hogy ezek a jogszabályok bármilyen szigorúak is, mindig csak a minimális állatjóléti követelményeket határozhatják meg, az optimális követelményrendszer valójában az állattartók, kereskedők és fogyasztók társadalmi megállapodásaiban alakul ki.
A jóléti jellemzők megállapításánál ismertetett öt szabadságjog meghatározóvá vált és az etológiai vizsgálatok eredményei is természetszerűen megalapozó jelentőségűek. (Györkös, 2005.)
Készítette: Kádár Róbert
