Halálra ítélve
2008. június 26., Rédics…
Egy Lengyelországból Olaszországba tartó vágólovakat szállító kamion megállt megitatni a lovakat Rédicsen az itató állomáson.
A szállítás során az egyik lovat társai annyira megsebesítették, összerugdosták, hogy az állat továbbszállítása kétségessé vált. A ló transzportot egy Nagy-Britanniából érkező egyesület a World Horse Welfare Society is kísérte, amely szervezet a vágóhídra szánt lovak szállítását ellenőrzi, kíséri azokat, majd az itatóállomásokon ellenőrzi az állatok állapotát.
Természetesen az illetékes állatorvosok is az itatóállomáson tartózkodtak és a fent említett lovat a további tömeges szállításra alkalmatlannak találták. Ekkor az angol szervezet felvette a kapcsolatot a Fauna Egyesülettel, Pencz Levente a szervezet vezetője pedig a mi Alapítványunkkal lépett kapcsolatba, hiszen a NÉGY MANCS már előzőleg is mentett meg bajban lévő lovakat. Ekkor délelőtt 10.00 óra körül lehetett.
Mi azonnal segíteni akartunk a szerencsétlenül járt lovon és már indulásra készek voltunk, hogy elhozzuk a lovat, amikor a helyi állatorvos a megyei állatorvossal való értekezés után mégis úgy ítélte, hogy az állat sérülései ellenére szállítható állapotban van, ráadásul az ő ismeretei szerint civil szervezetnek az állat nem adható át.
Felkerestük Dr. Lorászkó Gábort a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) Állatvédelmi Bizottságának elnökét és a segítségét kértük az ügy megoldásában. Eközben a helyi állatorvos a lovat a transzportból mégis kivette, és az állatorvos a ló elaltatása mellett döntött és úgy határozott, hogy még aznap délután el is altatják a lovat. Mi időt kértünk.
A jogszabályokat bújta ekkor már mindenki a civil szervezeteknél, hiszen nem igazán akartuk elhinni, hogy „civil szervezetnek a ló nem adható át”. Fél óra elteltével meg is lett a megfelelő hivatkozás (lsd.: megjegyzés) de a helyi állatorvos az állatot időközben elaltatta. Amikor Dr. Lorászkó Gábor (MÁOK) megkérdezte a felelős állatorvost, hogy milyen jogszabály szerint járt el, akkor válaszában az állat pocsék egészségi állapotára hivatkozott, ami az egyik percben megfelelőnek bizonyult a tovább szállításra, a másikban pedig nem. Abban a pillanatban már az állatért nem lehetett semmit sem tenni.
Az esetet nem hagyjuk annyiban. A MÁOK Állatvédelmi Biztosság elnökének javaslatára a Fauna Egyesület és az Elnök úr segítségével állásfoglalási kérelmet fogalmazunk meg a Zala Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzési Állomás felé és ez csak az első lépés lesz.
Lassan a cyber korba lépő civilizációnkban még mindig megengedett az élő állatok szállítása. Állatvédő szervezetek teszik fel nap mint nap ugyanazt a kérdést (akik folyamatosan kompromisszumokat kötnek, és csak engednek): ha már állatok százezreit végzik ki naponta a világon akkor, miért kell élve szállítani az állatot? Miért nem egyszerűbb a szalámit hűtőkocsiban fuvarozni? Miért nem a vágóhíd utazik, vagy miért nincsenek a tenyésztelepek berendezkedve a gyilkolásra?
Három civil szervezet – egy Brit, egy nemzetközi és egy hazai – és az Állatorvosi Kamara összefogása sem volt elég a tudatlansággal szemben, hogy sikeres mentő akciót hajtsanak végre Magyarországon egyetlen ló esetében, hogy egy névtelen, több száz kilométert megtett és a vágóhídra tartó paci új esélyt kapjon az élettől.
Nevezzük el őt, aki már az örök vadászmezőkön legelészik, UNLUCKY-nak.
Megjegyzés:
Az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény 22.§ (2) bekezdése értemében: az elkobzott (~ szabálysértés, bűncselekmény) állatot az állat-egészségügyi hatóság térítés nélkül átadhatja állatvédelmi célú civil szervezetnek (kivéve: veszélyes, természetvédelmi oltalom alatt álló állat).
További információ:
Gergely Zsófia
Head of programs
NÉGY MANCS – Alapítvány az állatvédelemért
1061 Budapest, Dalszínház u. 10.
Tel., fax: +36 1 302-4137
Zsofia.gergely@negy-mancs.hu
www.negy-mancs.hu
Hegedűs Nikolett
Head of marketing
Mobil: +36-20/207-4557
nikolett.hegedus@negy-mancs.hu
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.20.
