Kezdőlap Blog Oldal 94

Északi igásló – Trait Du Nord

Északi igásló – Trait Du Nord

Környezet: Kontinentális éghajlat
Eredet: ÉK. – Franciaország
Jellege: Hidegvérű

Tenyésztés: A fajta kialakításában szerepet játszott az ardenecki, a belga igásló és a boulognei. Az északi igásló örökölte ezeknek a testfelépítését, jellemvonásait. A fajta törzskönyve 1919 – ig vezethető vissza, a tenyésztése Lille város környékére lokalizálódott.

Jellemző tulajdonságok: Feje nehéz, profilja egyenesvonalú, pofacsontja kiugró, szeme és füle kicsi. Nyaka izmos, rövid és széles. Hátvonala rövid és egyenes, háta széles és izmos, mellkasa széles, válla izmos és szabályos alakú.

Lábai rövidek és erősek, a térde alatt szőrcsomók találhatók. Hajlatai szélesek, lábai izmosak. Erős, rusztikus ló, energikus mégis nyugodt. Súlya kb. 600 – 800 kg.

Marmagasságuk 160 – 165 cm között van.

Színek: Pej, deres, almásderes

Hasznosítás: Igásló és mezőgazdasági munka

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

 

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Amerikai Miniatűr ló – American Miniature Horse

Amerikai Miniatűr ló – American Miniature Horse

 

A fajta története és eredete

Az első Miniature lovak Európából származnak. XVI. században ezeket az apró lovakat hobbiállatként tenyésztették az európai nemesség számára. 1765-re sok kép és cikk szólt ezekről a lovakról. Lady Estella Hope és a nővérei megpróbálták megőrizni az eredeti angol Miniature lovak tisztaságát.

Amerikában sok, a Miniature fajta legkissebb egyedeiből származik ettől a Hope- vérvonaltól.

Sajnos a fajta nem minden egyede volt királyi udvarokban elkényeztetve. Sokat használtak közülük közép-angliai és észak-európai szénbányákban.

Fajta jellemzői

A marmagasságuk maximum 34 hüvelyk (86,36 centiméter) lehet. A mai Miniature lovak egyediek, arányosak, valamint közel 400 éve ügyelnek a fajta tisztaságára.

A mai ideális Miniature ló az American Miniature Horse Association’s Standard of Perfection (~ Amerikai Miniature-fajta Szabványosító Testülete) szerint kicsi (marmagassága nem haladja meg a 34 hüvelyket (~86,36 centiméter), egészséges, kiegyensúlyozott, és megfelel a küllemi leírásoknak is.

Általános jellemzői a fajnak a részarányosság, jó erőnlét, ügyesség, éberség, a kancáknál kifinomultság és “nőiesség”, a csődöröknél pedig az erőnlét. A Miniature fajta bármilyen lehetséges ló-színben előfordulhat.

A kedves, gyengéd természetük és kis méretük miatt a Miniature lovak kiváló társaságot is nyújtanak. Gyakran nyújtanak társaságot gyerekeknek, felnőtteknek, nyugdíjasoknak és hátrányos helyzetű embereknek. Egy kisgyerek megijedhet egy nagy lótól, míg ugyanez a kisgyerek valószínűleg vágyat érez aziránt, hogy megölelje és egy Miniature fajta csikóval legyen. Ezek a csikók különösen szeretetre méltóak, valószínűleg a kis méretük (újszülött korukban: 16 hüvelyk -21 hüvelyjk (40,64 centiméter – ~53,34 centiméter) miatt.

A hátrányos helyzetű emberek a Miniature fajta lovakat megfelelő helyettesítőnek találják az “igazi” méretű lovak helyett, akiket ők valószínűleg nem tudnának kezelni.

American Miniature Horse Association

Az “American Miniature Horse Association” (=AMHA, ~Amerikai Miniature Társulat)-t elismert lovasok alapították 1978-ban, azért, hogy kialakítsanak egy általános leírást a fajtához. Ezzel szerették volna segíteni és támogatni a tenyésztőket, valamint segíteni fenntartani a fajtát.

Az AMHA házigazdaként is szolgál a minden évben megrendezésre kerülő National Futurity  számára is, ami kapcsolatban van a National Show-val. A National Futurity azért lett létrehozva, hogy támogassák a tenyésztőket és bebizonyítsák a Miniature fajta kiválóságát. 1996-ban az AMHA pézügyeivel foglalkozó osztály 88 ezer dollár jutalomban részesült.

Fordította: Tyr
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Jókai Mór – A magyar nép élce – A gyors paripa és a lusta puska

A gyors Paripa és a lusta puska

Hát egyszer volt a többi között egy igen jó lovam, amelyen elfoghattam volna a fecskét, ha akartam volna. Volt a pajtásomnak, a Horhi Miskának meg egy rossz perkussziós puskája, amiről már régen megmondtam neki, hogy könnyebb volna vele agyondobni, mint agyonlőni a nyulat.

Mi történik egyszer velünk?

Kimegyünk nyulászni; ő puskával, én meg csak a paripámon karikás ostorral. Alig érünk ki az ugarra, egyszerre felugrik előttünk egy óriási nyúl. Miska öcsém nekifordítja a puskát, durr! a nyúl még sebesebben futott. Ekkor aztán én neki a Szellővel; kettő, három! utolértem, egy csapás a karikás ostorral, a nyúl felbukfencezett; én leszálltam a lóról, felvettem a nyulat, hát egyszerre valami sebesen süvölt el a fülem mellett. Mi volt ez? Találják ki mi volt? Hát az a töltés sörét, amit Horhi Miska a nyúl után lőtt, még csak akkor ért oda, kicsibe múlt, hogy engemet nem lőtt meg.

Forrás: vmek.oszk.hu
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

Fekete István – Nevelés

Fekete István – Nevelés

Ha azt mondanám, hogy a fiam jó gyerek, nem mondanék igazat. Azt nem mondom, hogy rossz, mert nem rossz, de szeles, zabolátlan, könnyelmű, és vakon megy neki a tűznek is. Feleségem kétségbe van esve, és sokat tűnődik, hogy kitől örökölte ezt a rohanó nyugtalanságot, mert én csendes ember vagyok, ő pedig az ún. nagyon jó  gyerek ritka csoportjába tartozott. És ez a gyerek… ez a gyerek!… Hogy ez kire ütött?

Tegnap nagytakarítás volt nálunk. Ilyenkor sietve hagyom ott a lakást, és korán elmegyek, mert úgy érzem magam, mintha árverésre készülnénk. Éppen a kalapom akarom feltenni az előszobában, amikor fiam rohan be, megbotlik a küszöbben, és az előszoba sima kövén úgy vágódik el, mint a béka. Egy pillanatig nézem. Csúnyán megütötte magát, szinte elnyúlik, aztán felteszem a kalapom és megkérdezem:

– Na, kisfiam, megérkeztél? A gyerek feltápászkodik, porolja magát, és azt mondja: – Meg! És besántikál a szobába.

Az autóbuszon aztán elgondolkodtam, és eszembe jutott egy régi gyerek, akinek ugyanaz volt a neve, mint a fiamnak, és világosan megéreztem, mért nem kérdeztem meg a jó atya gondosságával, hogy: “Megütötted magad, kisfiam?”

Nyári délután volt akkor is. A füvet még nem kaszálták le a réten, a tücskök szorgalmasan hegedültek, és a lovak a saroglyából ették a bükkönyt. Közben megrázták néha magukat, és dühösen dobbantottak, mert annyi volt a bögöly, mint este a szúnyog. Az öreg Görbic a kocsi árnyékában pipázgatott, én pedig hason fekve néztem a szállongó kék pipafüstöt. Közben alkudoztam.

– Csak egyet fordulnék, Pista bácsi… – Nem lehet. – Adnék két pakli dohányt. – Nem azér… sok a bogár, megbolondul a ló, aztán magát leeszi a fene. – Engem? Tudok én lovagolni! Van öt szivarom is. Még búcsúkor tettem el… Az öreget a szivar levette a lábáról. – Hát nem bánom, de csak itt a kocsi körül. Szép, sárga lovunk, a Fokos nem tudta mire vélni a dolgot, amikor felültem a hátára. Nem akart elfordulni a bükkönytől. Hát már uzsonnázni sem hagyják a szegény lovat? – és szemrehányóan nézett az öreg kocsisra.

– Na, Fokos! Eleinte csak lépésben, aztán ügetésben. Ide-oda zötyögtem a lovon, körben a kocsi körül, és boldog voltam, pedig a ló majd a lelkem kirázta.

– Hajja – oktatott az öreg Görbic -, üljön a fenekére jobban, aztán adjon egy kis szárt neki! Fokosnak, úgy látszik,
csak a szár hiányzott. Megrázta fejét, vágtába ugrott, és irány: hazafelé!

– Hő… hő! – ordított öreg mesterem. – Rángassa meg a száját, fűrészelje, fű-réész-eeljee! – A többit már nem hallottam, mert Fokos úgy ragadott, mint a szél. A virágos réti út összemosódva rohant alám, és nekem csak arra tellett erőmből, hogy a ló hátán maradjak. Fűrészelni? Nevetséges! Fokos a fogára vette a zablát, s ahogy ma mondani szokás: a helyzetnek szilárdan ura maradt. Egész hazáig.

A faluban nagy feltűnést keltettünk, de igyekeztem úgy viselkedni, mintha sürgős üzenetet vinnék haza, hogy ég a határ, vagy akasztott embert találtunk valamelyik öreg fűzfa hajlott ágán, holott a határban nem gyulladhatott ki semmi, mert föld minden, mert a sás és az életunt vándorlegények is másfelé jártak ebben az időben, hogy hurkot kössenek szikkadt ádámcsutkás nyakukra. Közben hazaértünk. Sajnos, nem együtt. Az alacsony kapu be volt hajtva, és amikor Fokos egyetlen zökkenővel megállt a kapu előtt, én légi útra keltem, és nagy porfelhőt csapva zuhantam apám elé, aki éppen elindult valahová. Megvonaglottam a földön, és már majdnem elsírtam magam, amikor apám – csak úgy menet közben – csendesen megkérdezte: – Na, kisfiam, megérkeztél?

Elfelejtettem sírni.

Leporoltam magam, és azt mondtam: – Meg! – És besántikáltam a szobába. Hát ezért nem kérdeztem meg fiamat sem, hogy megütötte-e magát, mert egyszer majd egyedül marad ő is, mint ahogy én egyedül maradtam, és jobb, ha már most tudja, hogy mindenki csak saját magát üti meg, ha elesik, és az elesés meg a felkelés senki másra nem tartozik.

A Gyűrűk Ura sztárja kiválóan lovagol

A Gyűrűk Ura sztárja kiválóan lovagol

“Nagyon szerettem volna részt venni ebben a filmben, ugyanis ez volt a legjobb, lovakról szóló forgatókönyv, amellyel valaha találkoztam” – mondta a Hidalgó c. filmről Rex Peterson, aki már több mint 25 éve oktatja a lovaglás fortélyait Hollywood sztárjainak.

Peterson, aki a Fekete szépségben és a Suttogóban is dolgozott, ezúttal is lelkiismeretesen végezte munkáját. A négylábú főszereplő kivalásztása három hónapjába telt, és további három hónapot töltött a színészek “kiképzésével”.

“Egyetlen színészt sem ismerek, aki jobban lovagolna”- nyilatkozta Peterson a főszerepet játszó Viggo Mortensenről, aki utoljára A Gyűrűk Ura forgatásán ült lovon.

Az 1890-ben játszódó, igaz történeten alapuló filmben Mortensen alakítja Frank T. Hopkinst, egy cowboyt, aki Buffalo Bill vadnyugati show-jában lép fel. Frank benevez lovával a XIX. századi Dakarra, egy 3000 mérföldes rendkívül kemény, sivatagi versenyre, ahol félelmetes hírű beduin lovasok lesznek az ellenfelei.

Aragornnak bizony lesz egy-két nehéz pillanata a sivatagban, de ezúttal egyedül kell megoldania a problémáit, mert a jó tündér most nem segít rajta.

Forrás: Est.hu
2007.04.14.
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

Nyugat-Afrikai Berber – West African Barb – Arab-Barb

Nyugat-Afrikai Berber – West African Barb – Arab-Barb

A Nyugat-Afrikai Berber ló Nyugat-Afrika legtöbb régióiban megtalálható. Lovagló és kocsilónak is használják egyaránt. Túlsúlyban szürke színben láthatjuk. A Berber lóból alakult ki.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

 

 

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Norvég póni – Northlands

Norvég póni – Northlands

Másnéven: Northland Pony, Lyngen, Lyngshest (Norway), Nordland

A fajta eredetéről több változat létezik. Vizsgálat mutatja, hogy Norvégia keleti részéről származik nagyon korai időkből. A második világháború idején a fajta csaknem kihalt. Északi típusú fajta. Fő tenyészhelye Norvégiában van, de többféle nevet is kapott helyhez függően.

Sokan úgy gondolják, hogy a Nordland két különböző típusú versenyló kereszetezéséből alakult ki. Az egyik típus az Észak-Troms-ból származó Lyngen, és egy Norland-ből. A Lyngen típus meglehetősen nagyobb és erősebb volt, főleg sárga színű. A Norland típus kisebb volt sűrűbb sörénnyel és farokkal. Több színben is megtalálható volt. A különbség ma már még szemmel láthatóbb a fajtakeresztezés végett. Ritka fajta.

A póni felépítése rendszerint jónak mondható. Minden szín megengedett, kivétel a tarka és a deres. Domináló a sárga szín Troms környékén.

A póni könnyen idomítható, szolgálatkész, energikus és jó temperamentumú. A fajta aránylag mentes az egészségügyi problémáktól, gyakran a 30 évet is eléri.

Ma a pónit leginkább hátaslónak hasznosítják, de használják kocsilónak is, vagy málháslóként. Jó ugró- és show ló.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

 

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

 

Mindent a lovaglásról – 1. részlet

Hogyan kommunikáljunk a lóval?

Egy kis etológia

A legfontosabb, hogy a ló társas állat, csordában élt. Ezért fejlett kommunikációra képes testbeszéddel, és persze hanggal. Ezeket a jeleket, ha ismerjük, biztosan sokkal hamarabb megértünk bizonyos, a lovunk körüli történéseket.

Tekintettel arra, hogy az etológia (magyarul viselkedéstan) nagyon komoly, önálló tudomány, most ebben a témában is csak érintünk néhány olyan kérdést, ami a lóval való szükséges kommunikációt segíti. Lássunk néhány gyakori jelzést illetve viselkedésformát: A hátracsapott fül, mint arról már volt szó, a bizalmatlanság jele. Ha a ló a nyakát előre is nyújtja ezzel egyidejűleg, az már a támadás jele, amit nagy valószínűséggel harapás követ. A ló sok mindent a szagok alapján azonosít. Az idegen lovak orrukat összedugják és egymástól szagmintát vesznek. Ezt a szagolást általában, de legalábbis sokszor egy éles nyerítés, “nyígás” kíséri valamelyik, vagy mindkét ló részéről, és ilyenkor gyakran az első lábbal azonnal vág is előre a ló. Ez a két idegen közötti dominancia-sorrend azonnali tisztázására szolgál. Ha az egyik ló egyből elfogadja a másikat fölötte állónak, akkor ezzel a dolog le is zárult, ha mindkettő magát tekinti dominánsnak a másikkal szemben, akkor komoly harcra is sor kerülhet, ha van rá módja a lovaknak. A ló a másikkal többféle módon is harcolhat. Ha a harc egyoldalú, akkor elég egy fenyegető sunyítás, vagy jelzésértékű harapás. Ha ez nem elég, akkor komolyabb harapás következik, ha ez sem dönti el a “főnökséget”, akkor jön a rúgás. Vagy “fart lök” a két ló, és hátsó két lábbal rúg, vagy az első lábakkal küzdenek. Ez utóbbi méncsikóknál gyakran figyelhető meg játékos formában, amikor egymással szemben felágaskodnak, és a két első lábbal kapálnak, próbálják a másikat maguk alá gyűrni, a földre teperni. Sajnos erre viselkedésformára az emberrel szemben is képesek egyes, rossz természetű lovak, elsősorban mének. Ezért van, hogy a legbiztonságosabb hely a lónál a válla mellett van, mert ide az első lábával, a hátsó lábával illetve a fejével is igen nehezen, vagy sehogy nem ér el. A ló fülének előre hegyezése, nyitott, nagy szemekkel való figyelés az érdeklődés jele. Ha mindezt nyugodt szuszogás kíséri, akkor félelem nélküli az érdeklődés, ha idegesen horkant a ló, akkor még benne van az új dolog irányában a bizalmatlanság, bármelyik pillanatban félreugorhat, vagy megiramodhat. Ilyenkor a ló orrcimpái is tágra nyílnak. Ha a ló nyugodtan odadugja a fejét, nyugodt a tekintete, és az ajkaival (és nem a fogával!) piszkálódik, az a nyugodt, bizalomteli érdeklődés jele – örüljünk neki, és simogatással, veregetéssel viszonozzuk a közeledést.


A ló sok mindent a szag alapján azonosít


Barátkozás

Általában érdemes szem előtt tartani, hogy a ló megérzi, hogy az ember fél-e, és ennek megfelelően viselkedik ő is. Az idegesség is átragad rá az emberről. A lóval való bánás során mindig legyünk nyugodtak, határozottak, egyértelműek (!), de nem durvák. Az azonos dolgokat azonos módon kérjük minden alkalommal, hogy a megfelelő feltételes reflexek kialakulhassanak. Általában biztosan alapozhatunk az egyszerű feltételes reflexekre. Például a ló normálisan a hirtelen durva hangoktól megijed. Ezzel szemben a katonai hátaslovak kiképzése során minden abrakolás előtt elsütöttek egy ágyút, így a lovak nem hogy nem féltek, de kifejezetten kellemes élménnyel – az evéssel – kötötték össze a nagy durranásokat. Ami az alkoholszagot illeti, ez egyedi kérdés. Némelyik ló nem foglalkozik vele, van amelyik kifejezetten “allergiás” rá, és szabályosan támadja az italszagú embert, egyik-másik pedig vigyáz a részeges emberre. Ezt mondjuk nem kell feltétlenül tesztelni a vásárlás előtt, hacsak nem kifejezett szempont. A ló hangokkal is kommunikál. Figyeljük meg a különbözőféle nyerítéseket. Amikor például szomjas, és meghallja a vödör csörrenését, akkor “röhögve” kér vizet. Ilyen hangon üdvözölheti is a ló megszokott gazdáját – ha örül neki. Ehhez hasonló hang, de nem teljesen ugyanez, amikor a kanca röhög a csikójának, vagy fordítva. Másféle nyerítéssel “üdvözlik” egymást az ismerős lovak. A fenyegetés hangja a már említett éles, visításszerű “nyígás”. A mének esetleges küzdelme során igen félelmetesen tudnak ordítani, de jobb ha erre nem kerül sor.

Szerző és fotók: Novotni Péter
Frissítve: 2023.03.21.
Kiemelt kép: Canva

Nyilvántartás, törzskönyvezés

Hogyan válik azonosíthatóvá a csikó?

Nyilvántartás, törzskönyvezés

Minden lótartó álma, hogy saját csikója legyen. A megfelelő kanca és mén kiválasztása, a fedeztetés és a sikeres ellés után az álom valóra is válhat. Fel is nevelhetjük otthon a csikót, ki is képezhetjük. Ahhoz, hogy munkánk ne vesszen kárba, hogy a ráfordított energia és anyagiak ne a veszteség oldalon szerepeljenek elengedhetetlen, hogy mindezt a hivatalos, szabályos úton valósítsuk meg.

Mit jelent a „nyilvántartás”?
Korábban, amíg számos kisebb-nagyobb ménes tevékenykedett az országban, többnyire tsz és állami gazdaság tulajdonában, a törzskönyvezett kancaállomány döntő részét ezekben a ménesekben tartották nyilván. A tenyésztési eseményeket Lótenyésztési Naplóban vezették. Ezekben a naplókban minden törzskönyvezett kancának volt egy oldala, amelyre bejegyezték a kanca adatait (törzskönyvi számát és nevét, születési idejét, színét, jegyeit, bélyegzését, tenyésztőjét és származását), és ebben rögzítették a tenyésztési eseményeket, a fedeztetés idejét, a fedezőmén törzskönyvi számát és nevét, a fedeztetés eredményét, a megszületett csikó ivarát, színét, bélyegzését, születési idejét, és további sorsát. Ezen túl természetesen léteztek a magángazdáknál is törzskönyvezett kancák, amelyek kis kemény kötésű könyvecskével rendelkeztek. Ez a könyvecske tulajdonképpen egy egylovas Lótenyésztési Napló volt, amely – tekintve, hogy borítója piros színű volt – „piros könyv”-ként élt a köztudatban. Azt tudni kell, hogy a tsz vagy állami gazdaság méneseiben, és magángazdáknál is léteztek törzskönyvezett kancák hiányos, vagy akár ismeretlen származással is! Ez jelentős eltérés a mai törzskönyvezési gyakorlathoz képest. A mi szempontunkból most annyiból érdekes ez a tény, hogy tudjuk, hogy akár olyan kanca is létezhet még, amelynek törzskönyvi szám van a nyakába bélyegezve, de származása részben vagy netán teljesen ismeretlen. Külön rangot jelentett, ha egy állományt törzstenyészetnek nyilvánítottak, és igen szigorú követelményeknek kellett megfelelni. A törzstenyészet gyakorlatilag azt jelentette, hogy valamely fajta fenntartásában vehet részt a ménes. A feltételek folyamatos meglétét, és a szakmai munka színvonalát az ún. törzstenyészeti felülvizsgálatokon ellenőrizték a tenyésztési hatóság szakemberei, a lótenyésztési főfelügyelők.

Ma a törzskönyvezett állományt a fajtatenyésztő egyesületek tartják nyilván. A legegyszerűbb úgy elképzelni, mintha az egy fajtához tartozó törzskönyvezett kancák mind egy „ménesben” lennének, de különböző tulajdonosoknál. A törzskönyvezési munkát, a tenyészeredmények regisztrációját központilag végzi az egyesület tenyésztésvezetője. Ma a törzskönyveztetésnek alapvető feltétele a fajtához tartozó származás. Minden fajtának van tenyésztési szabályzata, amelyben meghatározták, hogy milyen származású egyedeket fogadnak el fajtabelinek, esetleg melyek a főtörzskönyves illetve előtörzskönyves kategória feltételei. (Előtörzskönyves az a kanca, amelynek csikója, ha megfelelő mén után születik, már főtörzskönyves lehet.)

A tenyésztési szabályzatot az egyesület közgyűlése, vagyis a tenyésztők összessége hagyja jóvá. A származáson túl az egyesület előírhat további feltételeket ahhoz, hogy a kancát törzskönyvezze. Ilyen például a tenyészszemlén való bemutatás (a kanca életében egyszer) és ott meghatározott minimumszint elérése. Ezt a feltételt már több egyesület bevezette, törzskönyvezett állományának minőségi javítása érdekében.

A fajtatenyésztő egyesületek munkája
Az egyesületek évente kiadják valamilyen formában ménkatalógusukat, amely azon mének listája, melyeket a fajta abban a tenyészévben apaállatnak elismer. Az adott fajtát tenyésztő lótartó ebből a katalógusból választhat mént kancájának párosításához, hogy a csikó is fajtabelinek szülessen (és bélyegzésekor az adott fajta bélyegzését megkaphassa). Egyes speciális esetekre némelyik egyesületnél létezik a célpárosítás „intézménye”. Ez azt jelenti, hogy ha valaki olyan ménnel kíván párosítani, amely nem szerepel az adott fajta azévi listáján, azt megfelelő indoklással a fedeztetési idény előtt beküldi az egyesülethez, és a tenyésztési bizottság, vagy a tenyésztésvezető jóváhagyja, vagy elutasítja az adott konkrét párosítást.

Ilyen indok lehet például, ha valakinek van egy, a fajtastandardnél sokkal tömegesebb, durvább kancája, és mondjuk egy kiváló arabbal kívánja párosítani. A célpárosítások elbírálásánál mindig szempont, hogy a megszülető csikó származását tekintve biztosan, de feltételezhetően külleme és egyéb tulajdonságai alapján is illeszkedjen a fajtába. A törzskönyvezés része, hogy ma már egyre több egyesület előírja a csikók származásazonosítását vércsoport-vizsgálat alapján. Ennek célja, hogy az esetleges szándékos csalásokat, illetve a véletlen „baleseteket” kiszűrjék, és egy törzskönyvezett kanca bélyegzett csikójának származása biztosan igazolható legyen.

Nyilvántartásba vétel, azonosítás
1. A csikó életének abszolút „alapdokumentuma”, a fedeztetési/termékenyítési jegyzőkönyv (korábban fedeztetési jegy). Ez a fedeztetéskor kerül kiállításra.
2. A lovak illetve csikók első nyilvántartásba-vétele bélyegzésük alkalmával történik, amit a megyei lótenyésztési felügyelők végeznek el. Ilyenkor kiállítják a csikóról a csikóbélyegzési jegyzőkönyvet, korábban beírták (ugyanezen) adatait a csikókönyvbe. A csikó bélyegzésekor a lótenyésztési felügyelő ellenőrzi, hogy a fedeztetési jegyen szereplő adatok megfelelnek-e a bélyegzéskor tapasztaltaknak, például a kanca bélyegei, színe, jegyei, a csikó születési ideje, és ha valamilyen kétség merül fel a csikó származásának tekintetében, megtagadhatják a bélyegzést, és elrendelhetik a származásazonosítást.

A nyilvántartásba vételről a felvett adatokat törzskönyvezett állomány esetében eljuttatják a törzskönyvező szervezethez, a fajta tenyésztő egyesületéhez.

Törzskönyvezés – tenyészszemlék
A törzskönyvezési munka része, hogy minden egyesület rendszeresen szervez tenyészszemléket. E rendezvényeken a tagságnak lehetősége van a tulajdonában lévő lovat illetve csikót szakemberekből álló bíráló bizottság előtt bemutatni, és megismerni – egy esetleg elfogulatlanabb, ezáltal objektívebb – véleményt az adott egyedről. Természetesen itt van lehetőség a kortársakkal való összehasonlításra is, hiszen a bírálat ivar és korcsoportok szerint történik. A szemléken a tenyésztő képet kaphat arról, hogy a fajtán belül melyek a kiemelkedően jónak tartott egyedek, milyen irányba halad a fajta tenyésztése, és hol áll az ő saját lova ebben a mezőnyben.

Kaphat segítséget arra nézve, hogy a kancájához milyen mén lenne a legmegfelelőbb, hogy a megszülető csikó (feltételezhetően) jobb lóvá fejlődjön, mint az anyja. (Ez a tenyésztés célja: az utódgeneráció szárnyalja túl elődeit.) Ezeken a szemléken történik a fedezőmén-jelöltek első minősítése, szűrése is. A tenyésztők itt elővezetik azokat a ménjeiket, méncsikóikat, melyeket a tenyésztésben kívánnak alkalmazni. A bíráló bizottság a ló származása, külleme, mozgása és esetleges munkakészsége (például szabadonugró teszt) alapján eldönti, hogy a bemutatott egyed alkalmas-e arra, hogy kísérletet tegyen a ménvizsga letételére. Ha igen, akkor „beutalót” kap a ménvizsgára, mellyel valamelyik, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet által üzemeltetett méntelepen (Saját Teljesítmény Vizsgáló Állomáson) bejelentkezik vizsgára. Ezeket a vizsgákat általában évente 3-4 alkalommal rendezik meg.

A vizsgán az MGSZH szakemberei a fajtatenyésztő egyesület által kiadott fajta-standard és teljesítmény-vizsgálati kódex szerint több napon keresztül figyelik a mének munkáját, viselkedését, küllemét, mozgását, tesztelik várható feltételezhető teljesítményüket. A vizsga végén kiállítják a ló eredményeit tartalmazó bizonyítványt (részeredmények és összesített pontszám), amely alapján a fajtát tenyésztő egyesület szakemberei eldöntik, hogy a mén kap-e tenyésztési engedélyt, ha igen, milyet. (Például lehet térben vagy időben korlátozni egy mén tenyésztési engedélyét, vagyis például szólhat csak saját kancákra, vagy csak mondjuk egy évre, vagy csak az úgynevezett köztenyésztésre, illetve lehet általános érvényű, és a fajtán belül teljes körű.) A szemlén elutasított mének egyik részének „van még egy lehetősége”: a saját teljesítmény alapján megszerzett tenyésztési engedély. Ezek az olyan mének, amelyeknek nincsen különösebb küllemi, mozgásbeli problémájuk, származásuk is „rendben van”, de a bírálók szerint nem olyan mértékben plusz variánsai a fajtának, ami tenyésztésbe állításukat indokolná. Ezek a lovak, ha a sportban bizonyítják, hogy igenis messze a fajta-átlag feletti minőséget képviselnek, teljesítményük alapján kaphatnak tenyésztési engedélyt. Vannak olyan mének, amelyek viszont olyan fokú küllemi, esetleg származásbeli, típusbeli problémával rendelkeznek, ami a tenyésztésből való kizárásukat indokolja.

Szöveg és fotók: Novotni Péter
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

 

Benedek Elek- a tehén és a ló

Benedek Elek – A tehén és a ló

Kezdetben, amikor az Úristen a világot teremtette, a tehénnek nem adott szarvat, csak fogakat. Ellenben szarvat adott a lónak, s fogat nem. A tehén sokat búsult amiatt, hogy nem volt szarva, mert minden állat reá támadott, s nem tudta magát megvédeni. Ő bizony elment az Úristenhez panaszra. Arra kérte a jó Istent, hogy vegye el a lótól a szarvát, s adja neki, mert különben nincsen nyugodalma az állatoktól. Azt mondta az Úristen:

– Én már nem veszem el a lótól a szarvakat, ha egyszer odaadtam. De nem bánom, ha cseréltek, a ló adja oda a szarvát, te pedig adj a fogadból. – El is ment a tehén a lóhoz, s elmondta, hogy az Úristen mit tanácsolt. Azt mondta a ló:

– Jól van, tehén, én nem bánom, néked adom a szarvamat, mert én a lábammal is meg tudom védeni magamat, aki bánt, azt megrúgom. Csak cserébe add a felső rend fogadat.

Egyszeriben megcsinálták a cserét, a ló a tehénnek adta a szarvát, a tehén a lónak a felső rend fogát. Azóta van a tehénnek szarva s a lónak foga.

Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés