Istállót építek. Mire kell figyelnem?
Az istállóépítésről alapfokon
Mielőtt összeütünk kedvencünknek otthon egy boxot érdemes utánanézni, hogyan is lenne a legcélszerűbb hozzákezdeni.
Az istálló elhelyezése. Ha lehetőségünk van megválasztani az istálló helyét, akkor célszerű délre nyíló módon kialakítani, és a területen úgy elhelyezni, hogy jól, okszerűen csatlakozzon a különböző kapcsolódó létesítményekhez, széna-tárolóhoz, abrakoshoz, szerszámoshoz, karámokhoz, lovardához, úthoz. Általában érdemes már az építéskor olyan módon tervezni, hogy a bővítés lehetősége benne legyen az épületben anélkül, hogy az néhány fejlesztés után toldozott-foltozott jelleget kapjon. Szerencsés megoldás, ha a lakásból rálátunk az istállóra illetve a karámokra. Amellett, hogy kellemes dolog mondjuk kávézás közben a lovainkban gyönyörködni, megnyugtató, és időtakarékos is, ha nem kell gyalogtúrát tenni ahhoz, hogy egy pillantást vessünk jószágunkra.
Anyaghasználat: Istállót lehet építeni téglából, vályogból, kőből és fából. Ez ízlés és pénztárca kérdése. Egy biztos: a ló nem igényli a drága épületet, kiválóan megfelel neki a keményfából készült istálló. Láttam már hobbiló számára vasúti vagonból kialakított, a célnak tökéletesen megfelelő boxos istállót. Az építésnél a vasat a minimális mértékre szorítsuk vissza (gondolok itt elsősorban vasajtókra, és általában minden szögletes, éles, kiálló fémre), a fenyő és egyéb puhafát pedig teljesen el lehet felejteni ott, ahol a ló hozzáfér. (Szétrágja, függetlenül attól, hogy mivel van befestve vagy bekenve.) A magam részéről pártolom a keményfát, mint építőanyagot, mert ez kellemes közérzetet nyújtó természetes anyag, nincs, ezért nem hullik le róla a vakolat, és esztétikus is. Különösen szép, ha lenolajkencével többször beeresztik a frissen épített istállót, mert így az akác is szép sárgás színű marad, és nem szürkül meg, mint kenőanyag nélkül.
Szellőzés: A lóistállóba fűtés nem kell, ezt rögtön az elején szögezzük le. A ló megfelelő takarmányozás mellett nem fázik, az egészen komoly hideget is könnyedén elviseli. Ezzel szemben nagyon fontos számára, hogy nagy légterű és világos legyen az istálló. Nem szabad azokat a még ma is hallható elveket követni, hogy az alacsony, kicsi ablakos istálló a jó, mert “azt könnyebben befűti a ló”. Az igaz, hogy befűti, csakhogy éppen az a jó, ha nem fűti be! Az ablakok legyenek minél nagyobbak (ha nem angol boxról van szó), és a belső légtér minél tágasabb, nagyobb. A futóistállóban vagy a boxon elhelyezett ablaknál természetesen ügyelni kell annak magasságára. Mégpedig annak figyelembe vételével, hogy mi a cél. Ha ún. kitekintő ablakot építünk, amin a ló kidughatja a fejét, annak alsó magassága kb. 130-140 cm legyen, ha az a cél, hogy a ló a fejét ne tudja kidugni, akkor 200-220 cm legyen az alsó párkány magassága. A kitekintő ablakot célszerű úgy méretezni, hogy a kibújásra azért ne csábítsa a lovat, illetve célszerű úgy kialakítani, hogy a “kimászásra” hajlamos lovaknál ráccsal zárható legyen (5 cm-es rácsközzel, hogy egy csikó patája se férjen közé). Megoldás lehet ilyen esetben az alsó ajtó felett még egy rúd keresztben – a megfelelő résméretek erre is vonatkoznak.
Istállótípusok: Az istállók különböző rendszerűek lehetnek.
-
A futóistállókat csikók és ménesi kancák tartására használják, a hobbiló tartásnál nem jellemző. Kifejezetten jó megoldás viszont, ha néhány csikót szeretnénk felnevelni. Ehhez azonban megfelelő méretű terület, lehetőleg legelő, vagy nagy karám is tartozzon. A futóistálló egyik hosszanti oldalának mindkét végén célszerű egy nagy méretű, állandóan nyitva lévő ajtót (vagy csak az ajtónyílást) kialakítani. Ennek célja, hogy a rangsorviták során a megszorított gyengébbnek legyen lehetősége kitérni, ne tudja a többi a sarokba szorítani.
-
A hagyományos állásos istálló sem ideális a családi lovak tartására. Az állásos istállók nagyon jól megfeleltek azokban az időkben, amikor a lovat még nap mint nap komolyan munkáltatták valamilyen formában, és az istállóban töltött ideje a pihenést szolgálta. E mellet volt az istállónak személyzete, aki baj esetén azt orvosolni tudta. Ezzel szemben azoknak a lovaknak, amelyek keveset dolgoznak (időben is és fizikai terhelés tekintetében is a hajdani munkalovakhoz képest), az állás nem a legszerencsésebb megoldás, mert a pihent állat könnyen léphet kötélbe, léphet át a streifán, szakíthatja el a kötelet vagy a kötőféket, e mellett még arra a minimális mozgásra sincs lehetősége, amit egy box lehetővé tesz. (A jelenleg hatályban lévő állattartási szabályok nem engedélyezik a ló tartását állásban, megkötve. Az időlegesen megkötött lovat sem szabad semmiképp láncra kötni, mert azt belelépés esetén késsel lehetetlen elvágni és komoly sérüléseket tud okozni!)
-
A család számára tartott lónak mindenképpen a box kialakítását javaslom. Ennek minimális mérete 3×3 m, de a 4×4 -es box az igazán kellemes a lónak Ez persze attól is függ, hogy mennyi időt tölt a boxában
-
Egyre elterjedtebb megoldás – szilárd meggyőződésem, hogy a lovak nagy örömére – az angol box. Ez tulajdonképpen egy, illetve sorban több egymás mellé épített boxból álló épület, melynél a boxok ajtaja egyenesen a szabadba nyílik. Természetesen célszerű a box előtt egy szélesebb, kb. 2 m-es ereszt kialakítani, ahová akár a ló is be tud húzódni, ha a box a karámra nyílik, de alkalmas arra is, hogy a szükséges lóápolást, körmözést, nyergelést ott végezzük el. Az a jó megoldás, ha ehhez a boxhoz vagy boxsorhoz folyamatosan kapcsolódik az abrakos, a nyerges öltözővel, és a szénatároló. A boxok fölött a padláson célszerűen lehet szénatárolót vagy szalmatárolót építeni. A boxokat úgy célszerű kialakítani, hogy az ajtók dél felé nyíljanak.
-
Amennyiben nem angol boxos, hanem hagyományos boxos istálló mellett döntünk, oda kell figyelni, hogy megfelelően széles folyosót hagyjunk az istállóban a lóval együtt való közlekedésre, különösen, ha később csikóra is lehet számítani. Sajnos általánosan elkövetett hiba, hogy a lehető legkisebb alapterületen akarnak a lehető legtöbb boxot kialakítani, és ezért olyan keskeny folyosókat hagynak, hogy ott egy termetesebb ember is nehezen fér el. Ez természetesen balesetveszélyes, egy esetleg megugró ló elől nem lehet kitérni, arról nem is beszélve, hogy egy lóval – szükség esetén – nem lehet megfordulni. Valamikor a nagyobb istállókban olyan szélességű folyosót kellett kialakítani, ahol két lovat egymás mellett biztonságosan el lehetett vezetni. Úgy gondolom, hogy ma, egy hobbiló-istállónál ez nem feltétlenül szükséges, de az igen, hogy egy lóval meg lehessen fordulni. Ez körülbelül 3 métert jelent. Sajnos sokan választják ilyenkor azt a rossz megoldást, hogy inkább csinálnak 2 sor 2,5 m-es boxot 1,5 méteres folyosóval. Ilyen szűk helyen közlekedni a lóval, netán csikóval a boxból ki-be, az állandó balesetveszélyt rejti magában.
Az istálló padozata lehet beton, fakocka, aszfalt, döngölt agyag, vagy maga a talaj. A beton az egyik legelterjedtebb padozat, mert kemény, könnyen tisztítható, és megfelelően elkészítve nagyjából csúszásmentes, de rideg és hideg. A fakocka a lónak roppant kellemes padozat, de ma már sajnos egyre ritkábban lehet látni. Hátránya, hogy nehezebben tisztítható. A döngölt agyag jól bevált padozat, elég szilárd, a lónak is kellemes, mert (a betonhoz képest) puha, és meleg. Hátránya, hogy a boxban időnként javítani, újítani kell, mert a ló kivizeli, esetleg felkapálja. Az aszfalt minden tekintetben kiváló: szilárd, de puha, mosható, meleg – viszont roppant drága. Homokos talajon remekül bevált a padozat nélküli angol box, mélyalmos tartással. Ez szintén meleg, puha, és állandóan száraz, mert a homok a vizeletet elvezeti. Hagyományos állásos istállóknál úgynevezett hidlást szoktak kialakítani, ami tulajdonképpen egy keményfa deszkákkal lefedett csatorna a ló faránál, ami a lecsurgó vizeletet elvezeti.
Fontos, hogy a box vagy állás padozatának szintje mindig magasabban legyen, mint a folyosó vagy az istálló előtti terület szintje, mert az istállóban a vizeletből keletkező ammónia, ponto¬sabban ammónium-vegyületek, a levegőnél nehezebbek, és így lefelé szállnak. Ha az elhasználódott, ammóniadús levegőnek nincs módja eltávozni, mintegy „lefolyni” a padozatról, akkor leülepszik a box alján, és a ló, vagy főképp a sokat fekvő csikó, éppen a legrosszabb levegőt szívja be. A boxok falát, legalább elöl úgy kell kialakítani, hogy a deszkák között kb. 2 cm-es rés legyen, és a levegő állandóan mozoghasson, szellőzhessen a box a padozat szintjén is.
Milyen a jó kiszolgáló épület? Az istálló építésénél nem szabad megfeledkeznünk a szükséges járulékos épületekről. Semmiképp sem szabad elspórolnunk a szénatárolót. A szálas takarmánynak és a szalmának legalább egy szint célszerű építeni. A kazalba rakott takarmányból túl sok károsodik az időjárás által. A kazal fóliával való takarása csak időlegesen nyújt megoldást, és az sem tökéletes. Rengeteg vesződséggel jár a kezelése, és egy fólia egy-két telet bír csak ki, tehát nem is olcsó megoldás. Hobbiló-tartás esetén a magam részéről a kisbálás szálastakarmányt tartom a legmegfelelőbbnek, mert könnyen mozgatható, viszonylag kis helyen tárolható. A nagybálában – ha megfelelően van elkészítve – talán jobb marad a takarmány minősége, de megfelelő tárolása igen nehézkes, helyigényes, nem beszélve arról, hogy mozgatása csak géppel lehetséges. (Nem számítva azt a lehetőséget, ha két-három ember görgeti a nagybálát.) Az egyébként jó minőségű úgynevezett szabados széna készítése sok kézi munkát igényel, bár kétségtelenül a legjobb minőséget lehet így előállítani. Természetesen az abrak megfelelő tárolásáról sem szabad megfeledkeznünk. Az abraktakarmányt célszerű ömlesztett állapotban tárolni, mert a zsákosan raktározott szemes terményben az egerek több kárt tudnak tenni a zsákok szétrágásával – ahol pedig termény van, ott egér is van. (Rosszabb esetben patkány.) Jó megoldás az, ha egy helyiség egyik, 1-4 méter széles részét elrekesztjük oly módon, hogy a falra felszerelünk egymással szemben egy-egy “U” profilt, mintegy sínként, a kettő közzé a sínbe egymás fölé colos deszkákat engedünk, így 20 cm-enként emelhetjük a válaszfalat. Ebbe a részbe önthetjük be az abrakot, és ahogyan fogy, vehetjük ki a deszkákat. Célszerű az istálló mellé építeni a szerszámost, nyergest is. Mindent úgy kell kialakítani, hogy a lóval való napi teendők, illetve a ló használata, ápolása minél könnyebben megoldható legyen, – a ló és gazdája számára egyaránt.
Szöveg: Novotni Péter
Frissítve: 2023.03.22.
Fotó: Canva
Egy lépés csak és a csikó eléri, mit vágyott, meglátja azt a híres, kalapácsos, bőrkötényes, óriás kovácsot. Mert hát óriások mind-mind a kovácsok, másképpen hogy is bírnák el a nagy kalapácsot. Bizony óriások, valahány kovácsok, homlokuk az eget éri, ahol csillagzápor sistereg szikrákból. Mondom, óriások mindahány kovácsok, a kiscsikó mégis bátran csak elébe állott, odaállott bátran a kovács elébe, és ahogyan kigondolta, de éppen úgy szóról szóra, köszöntötte, kérte, adjon neki egy szép szóért négy patkót cserébe… Nem kívánja vasból, dehogy kéri abból, úgy is jó lesz, az is jó lesz, hogyha csak aranyból…
Tenyésztés: A fajta szülőhazája Anglia, ahol a norfolkot az ügető mellett cob változatban is tenyésztették. A norfolk mindig is könnyű kocsiló, roadster volt, melyet azonban nyereg alatti munkára is használtak. A fajta alapító ménjének az 1733 – ban született Original Sales nevű lovat tekintik, amely közvetlen leszármazottja Darley Arabian – nek, a négy angol telivér fajtaalapító mén egyikének. A norfolk óriási hatással volt a világ lótenyésztésére. Számos ügetőfajta – Franciaországtól Oroszországon át az Egyesült Államokig -, valamint a boulonnais, a breton és még sok más fajta kialakításában részt vett. A mai modern hackney ló pedig tulajdonképpen a norfolk “utódának” tekinthető, hiszen a hackney – t norfolk és yorkshire ügetőből tenyésztették ki.
Az indián lovak fűvel és fakéreggel táplálkoztak, és ugyanolyan jól tűrték a nélkülözést, mint gazdáik.
A ló megjelenését tekintve a legfeltűnőbb a mintás szőrzete: a sötét alapon lévő néhány fehér pettytől kezdve az egész testén pöttyökkel tarkított lóig mindenféle kombináció megtalálható az appaloosa rajzolatán. Ez a fajta pettyezet egyedülálló megkülönböztető jegye ennek a fajtának, mely a bőrön található pigment foltoknak köszönhető. A mintázaton és a pöttyökön kívül jellegzetes appaloosa tulajdonság a hosszában csíkos pata is. Sokak által nagyon kedvelt vonása, hogy ennek a lónak fehér színű a szemfehérje (sclera), emiatt gyakran hasonlítják az emberi szemhez.
A texasi Fort Worthben 1965-ben alapított Amerikai Paint Horse Szövetség (APHA) a foltos lovakból – tisztán tenyésztési céllal – egy új lófaját hozott létre. A paint horse-nak keresztelt fajta egyedeit az APHA bejegyzi. Napjainkban kb. 400 ezer bejegyzett példányt tartanak nyilván.
AZ AMERIKAI QUARTER HORSE
A quater ló neve a negyed mérföldes lóversenyből (quarter miles race) származik. Ez egy kb. 400 méteres rövidtávfutó versenyt takar, mely két versenyló között dől el. A negyed mérföldes verseny az Egyesült Államokban már a 18. század közepén is igen közkedvelt volt. A kezdeti időszakból maradt ránk Steel Dust legendája. A történet színhelye egy texasi kistelepülés, az alig pár tucat házból álló McKinney. A lóversenyt a fél mérföld hosszú főutcán rendezték, ezért nagy volt a nyüzsgés, az emberek mustrálgatták a két induló lovat, fogadásokat kötöttek rájuk. Az egyik egy fiatal, tüzes versenyló volt, Old Monmouth. Megjelenése mindenki tetszését elnyerte, hiszen tele volt energiával, és sugárzott róla, hogy alig várja, hogy futhasson. Ezzel szemben a vetélytársa, Steel Dust egyáltalán nem nézett ki úgy, mint egy versenyló. 150 cm-es termetével, hidegvérűekre emlékeztető formájával, túlzott nyugodtságával szemmel láthatóan semmi esélye nem volt a győzelemre. Ami azonban végképp nevetségessé tette sok néző szemében, az a kora volt. Az emberek csodálkozva kérdezgették, mit kereshet egy 12 éves “matuzsálem” egy gyorsasági versenyen. A hangulat lassan a tetőfokára hágott. A lovak starthoz álltak. Rajt! És a két ló elindult. Old Monmouth hatalmas ugrásokkal haladt, de a kicsi mén a nyomában. Amikor a két ló már majdnem a táv feléhez ért, Old Monmouth lovasa a pálcáért nyúlt, míg a Steel Dust lovasa semmit nem tett. És lássatok csodát! Steel Dust 3 lóhosszal megverte fiatalabb társát. A célbafutás után a kis mén lovasa egy éles fordulattal visszafordította és hirtelen megállította lovát. A másik mén a lovasával a hátán vadul elszáguldott mellettük, és eltűntek a fák között. Old Monmouth versenytávja egy mérföld volt, Steel Dusté pedig negyed mérföld. A kis Steel Dust ezzel a győzelmével új irányzatot indított el az amerikai sportban. Negyed mérföldes távon a quarter horse máig is a leggyorsabb, legyőzhetetlen fajta.
A lovászok, lóvakarók és más babonás emberek megesküdtek arra, hogy Szemere Miklós beszélgetni szokott a lovával. A ló hűségesen válaszolt a hozzá intézett kérdésekre és ezért nem akadt senki az istállóban, aki Eltoli abrakját el merte volna lopni. Csak lovasaival nem volt megelégedve a versenyló. Rángatták, száját tépték, kellemetlenül ültek nyergében, sőt néha ok nélkül meg is verték, holott Eltoli mindig igyekezett kötelességének eleget tenni: a maga és gazdája ennivalójáról gondoskodni.
Peti megtorpan az istállónál, reszket egész testében, fekete szőrét kiveri a veríték, szája habzik. Édesapa leugrik. Zihál, alig jut szóhoz.