Kezdőlap Blog Oldal 78

Shagya-arab

Shagya-arab

 

A fajta eredete és története

A Shagya arab Magyarország fajtáinak egyike. Ezt a fajtát nagy becsben tartják mind a magyarok, mind a külföldiek. Kiváló hátasló, híres a minőségéről. Arab jellegű és a XIX. századból származik. Sokan összetévesztik a Shagya arabot az Arab telivérrel. Pedig azért van különbség.

A tenyésztés célja eredetileg egy katonaló létrehozása volt. A Bábolnai Ménest 1789-ben alapították. 1816 után a tenyésztési előírások megkomolyodtak a Shagya-val szemben, meghatározták a tenyészcélt, miszerint a kancákat csak keleti vérű mének fedezhetik. Így a fajta magas arab vérhányaddal rendelkezik. Így természetesen a fajta kialakulásában a legnagyobb szerepet az Arab ló kapta, erről is kapta a nevét (Arab). Az Arab Ló Tenyésztőinek Szövetsége 1972-ben alakult. A fajtát önálló fajtaként csak 1978-ban ismerték el. Egyébként, hogy visszatérjük a fajta kialakulására, három fajtát kell az Arab telivéren kívül megemlítenünk, amelyek hozzájárultak a Shagya-arab fajtához. Ez a spanyol, a magyar, és az angol telivér. Shagya a fajta alapítóménjének a neve. Bábolnára 1836-ban érkezett Szíriából, 160 cm-es, szürke mén volt.

A fajta jellemzői

Tömegesebb mint az Arab telivér, a marja is kifejezettebb, és a lapockája is dőltebb. A fej gyönyörű, barátságos és előkelő, széles homlokkal, kifejező szemekkel. A fülek kicsik, a nyak magasan illesztett, nem túl hosszú. A hát középhosszú, olykor rövid, az ágyék tökéletes. A far terjedelmes, a hátsó végtagok szabályosak, az ízületek szárazok, a paták szabályosak. Farka magasan tűzött. Energikus, gyors, vágtája kerek.

Marmagassága 160 cm körüli, szárkörmérete 19-20 cm. Bármilyen színben előfordul, de a leggyakoribb a szürke, pej és a fekete.

Hátaslónak kiváló, de fogatlónak, kocsilónak is alkalmas. Találkozhatunk a fajtával díjugratásokon és díjlovaglásokon is. Élénk vérmérsekletű, de szelíd és tanulékony.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotók: Canva

Lipicai

Lipicai

 

A fajta eredete és története

A Lipicai ló melegvérű és már a XVI. századtól létezik. Lipicai lovakkal leginkább a Bécsi Spanyol Lovasiskolában találkozhatunk. Tenyésztése nemcsak nálunk, Magyarországon folyik, hanem máshol is, ahol saját típusok alakultak ki a Lipicain belül. A Lipicai lovakat főként a királyi udvarnak szánták.

A Lipicai spanyol-génhányadú ló, a tenyésztésben legnagyobb részt a Spanyol ló volt hatással. A fajta a nevét Lipica méneséről kapta, melyet 1580-ban hoztak létre. A fajtába került Arab génhányad is.

A fajta jellemzői

Kicsit tömegesebb, mint egy átlagos melegvérű. Nemcsak hátasként állja meg helyét, de nagyon sokszor fogják be fogatba, ahol szintén kiválóan állja a sarat. A fejen látszik az arab hatás, bár kissé kosfej jellegű. A nyaka izmos de rövid, a mar nem kifejezett, háta nem túl hosszú, fara széles, végtagjai rövidek, de erősek és a pata is kemény.

Marmagassága 155-170 cm közé esik, színe leggyakrabban a szürke, de előfordul pej és fekete színben is.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotók: Canva

Hucul

Hucul

 

A fajta eredete és története

A Kárpátok „kis” pónija, melynek származási helyéről sokaknak megoszlik a véleménye. Egyesek magyar fajtának vélik, de ha más nemzetiségűeket kérdezünk, mást mondanak. Így talán az a legjobb, ha megmarad bennünk a Kárpátok elnevezés, mert ami biztos, az az, hogy a Kárpátokban él. Melegvérű póni, de már a jégkorszak előtti időkből származik.

Kialakulására a Tarpán ló lehetett a legnagyobb hatással, illetve a Tarpán volt a kiindulási állomány. Úgy vélik, hogy a Tarpánt keleti vérvonalú lovak kísérték valamikor.

A fajta jellemzői

Munkalónak tartják, fogat- és málháslónak. Nevét egy népcsoportról kapta. Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, utakon, dombokon. Igénytelen fajta, a hidegben is megállja a helyét, ugyanakkor erős és tanulékony kis póni.

A fej nemes, közepes méretű, a nyak széles, közepesen hosszú, a mar lapos, a hát hosszú, a törzs rövid, a farok mélyen tűzött, ugyanakkor a farok és a sörény dús. Mellkasa mély, lábai erősek, ugyanez jellemzi a patát is.

Marmagassága 135 cm körüli, színe a pej, tarka és a fakó.

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

Szegény Gélyi János lovai (Mikszáth Kálmán – A jó palócok)

Szegény Gélyi János lovai 
Mikszáth Kálmán – A jó palócok

Előbb a Bokros aranyszőrű nyakát csinosítja ki bent az istállóban a gazda tengeri-haraszt pántlikával, majd a Tündér éjfekete sörényét fonja be, azután sorba a többiét.

Megérti a négy okos állat a parádét… a csörgőket is a kantárhoz kapcsolják… éppen mint tavaly ilyenkor, mikor a szép özvegy molnárnét, Vér Klárát hozták a házhoz, s olyan kevélyen hányják-vetik a nyakukat, mintha a vicispán hátaslova volna valamennyi…
De ha volnának bár magáé a nádorispányé, hogy aranyrácsból etetnék rózsa levelével, ezüstvályúból itatnák a gózoni szent kút vizével, mégsem lehetne olyan jó dolguk, mint a Gélyi János keze alatt.

Maga nevelése mind a négy, a szemei előtt nőttek fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, fésülte őket éber szeretettel, megmosta a zabot, de meg is rostálta, mielőtt od’adta volna, kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jó ízű, takargatta őket télen meleg pokróccal, nyáron megúsztatta, kiscsikó-korukban meg is csókolgatta.

Most már nem csókolja, mióta menyecske került a házhoz, mégpedig az a bizonyos, a régi szerető, mert másé volt már egyszer, kétszer lett édessé…

Most már nem csókolja, de azért él-hal értük most is, és nem adná négy lovát tizenhat csoltói, bodoki ménesért.

Pedig ha van valami nagy dolog a világon, mind morzsa csak a Csoltó, Bodok dicsőségéhez mérve. Kilenc vármegyében tudják, ötvenkettőben mesélik a lovak szép növését, vékony lábaikat, módos csípőiket, gyönyörű nyakukat.

Ahol egy nagy úr van, Csoltóra, Bodokra jön négyest válogatni a parasztoktól, és bizony megesik ilyenkor… legalább az öreg Csillom Pál megmondta egykor a belédi grófnak, mikor nősült, hogy de bizony abból a házasságból semmi sem lesz tavaszig, mert az én kiscsikóm még fiatal, és a Péri Jánoséra is korán volna a hám; egyebütt a világon pedig nincs ilyen ló.
…Bezzeg van már most, elleste a tudományukat Gélyi János, s olyanná nevelte ezt a négy csikót, hogy mikor végigröpülnek Csoltón, Bodokon, kiszalad a falu a csodájára, s elsápadnak az emberek az irigységtől.

…Ahogy befonta a sörényüket, felrakta rájuk a szerszámot. Úgy be volt csomózva az egyik hámistráng, hogy alig bírta kioldani. A négy tüzes csődör nyugtalanul rakosgatta szép, karcsú lábait, s csapkodott a farkával ide-oda.

Az istálló ajtaja ki volt nyitva, s szép pirospozsgás menyecske jelent meg benne – de nem vette észre Gélyi Jánost: a Ráró nyaka és a szénatartó eltakarta. János se vette észre az asszonyt, de nemsokára hallotta suttogó hangját odakünn… szaggatott szavakat, amelyeknek értelme is alig volt, mire hozzá értek. Vajon kivel beszélget?

– “Mondja meg neki, a lagziba én is elmegyek, de aztán… nem tudom még, mi lesz…” – Ez a Klári szava volt, tisztán hallotta. Aztán egy cserepes, nyöszörgő, köhécseléstől kísért hang felelt, ki tudja, mit, nem lehetett megérteni. Hanem a Klári suttogását ismét megértette.

– “Két mályvarózsa lesz a mellemen, legyen ott… legyen a kenderáztatóknál.” – János kiejtette kezéből a Ráró kantárját, nagyot csördült a dobogón a sok karika meg a zabla, de nem hallotta… nem azt hallgatta.

– “Ha a piros rózsát ejtem ki a kezemből az útra, akkor maradjon, ha a fehéret, akkor jöjjön.”

Gélyi János alig bírta felszerszámozni a negyedik lovat, elszorult a szíve, megzsibbadt a keze, mindent visszájárul tett. Sötét sejtelem nehezedett a szívére. Hallotta ő már valaha ezt a szelíd hangot ilyennek! Eh, bolondság! A szavak is megijesszék? Aminek teste nincs, annak az árnyékát lássa? Fekete gyanúnak fehér ágyat bontson? Nyugodtan vezette ki a felszerszámozott lovakat megitatni. Klári éppen akkor kísért ki a kapun egy töpörödött öregasszonyt.

– Ki volt az az ördögök nagyanyja? – kérdé a fiatal gazda féltréfásan.

– Vőnekiné, a templomsorról.

– Mit keres nálad az a boszorkány?

– Egy kis élesztőt kért szegény.

– Hüm! Hát kenyeret dagaszt őkigyelme?… No de most már siess felkészülni, Klári! Mindjárt indulunk. – A könnyű szekér már ki volt húzva a színből, s megkenve állt az udvaron, egy perc alatt be volt fogva. Felültek. János meglegyintette az ostort a négy tüzes állat fölött, s azok prüszkölve, ziháló orrlyukkal, aprózó táncban indultak ki az udvarból. Végigtekintett rajtuk, s amint elnézte azt a négy formás főt, mely hol a szügybe vágódik, hol fölhajlik nagy kényesen, a rézkarikák a szerszámon, amint csillognak, tündökölnek, a cifra sallang hogy körülröpködi nyúlánk derekukat, és az acélpatkó, amint meg akarja lábuk alatt gyújtani az anyaföldet, szíve megdagad örömében. De jó is, hogy oda nem adta a négy lovat senkinek, pedig hányszor kérték. Csak nemrég is négyezer forintot rakott össze Bodok, Csoltó, hogy megvegyék, és agyonüssék a határon. Hadd vesszen magva a különb fajnak!

De a lovakról egyszerre leesett a tekintete a felesége szép piros arcára, hófehér keblére, hófehér keblén a két mályvarózsára, pirosra, fehérre. Megmondta… így mondta.

Kieresztette az ostort Gélyi János, röpült a négy ló, ágaskodott a gyeplős és az ostorhegyes, a szépasszony rózsás tenyeréből ernyőt csinált hamis szemeinek, merengve nézte a vidéket, s ő is röpült.

– Nem is hittem, János, hogy elviszel, tudom, hogy nem szívesen teszed… mert még a rossz nyelvek nem teltek be velem, aztán meg… – Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen, de az is a vidéket bámulta, a szaladó réteket, a közeledő kenderáztatókat, melyek úgy csillogtak zöldes vizükkel, mint valami gúnyos szemek, s messzebb a hegyszakadékokat, ezeket az öblös, nyitott koporsókat.

– Aztán meg azt gondoltam, hogy mivel a holnapi vásárra készültél, a Csillomék lakodalmáról egyenesen oda indulsz. – Még erre sem felelt Gélyi János. Csak hadd jöjjön még közelebb az az asszony a töviseivel.

– Ej, beh kényes lett kend! Beszélni is restell. Hogy lesz hát, hadd hallom? Itthagysz-e azalatt, vagy magaddal viszel?

– Otthagylak – mondá kelletlenül. – Úgyis három napig tart a lagzi.

A kenderáztatóhoz értek. A dűlőúton ott mendegélt Csipke Sándor a tulipántos szűrében, az ünneplő kalapjával, s úgy tett, mintha csak véletlenül fordulna meg a kocsirobogásra – pedig azt még a föld is megérzi, ha a Gélyi János négy híres lova jön. De mit most a lovak!… A felesége arcát fürkészi. Ni, hogy csillog a szeme, ni, hogy odanézett a nyalka legényre, epedőn, lopva, hosszan vetette rá édes tekintetét. …S jaj, kiesett kezéből, nincs többé mellén a fehér mályvarózsa.

Ereszté a gyeplőt ellankadó keze mindig jobban, jobban… mint a siető szél, ha felhőket vinne, vágtatnak szilajon Gélyi paripái; nem is paripák már, a szörnyű sebesség összegyúrja őket egy fekete szárnnyá, amely röpül… röpül… Nem is szárny az, de a megvadult halál!

– Irgalom, segítség! Ó, tartsd azt a gyeplőt! – sikolt fel Vér Klári. – Itt a hegyszakadék, jaj, ott is egy örvény!…

– Verjen meg az isten; de meg is fog verni!

– Ó, tartsd azt a gyeplőt, édes uram, férjem! – Tartotta is, de csak míg kioldta rajta a bogot. Csettentett a szájával, s egy lóriasztó szisszentést hallatott:

– Gyi Tündér! Ráró!

Aztán odahajította két kibontott gyeplőszárát a Bokros és Villám nyaka közé…

Frissítve: 2023.04.21.
Fotó: Canva

Szardíniai ló

Szardíniai ló

 

A fajta eredete és története

Melegvérű lóról van szó, melynek hazája Olaszország, Szardínia. Eredete a XVI. századra nyúlik vissza.

Ha minden igaz, a fajta Berber és Arab fajták keresztezésének köszönheti mivoltát. Ugyanakkor a tenyésztésbe került Andalúz fajta is, de az alapot a Berber és az Arab nyújtotta. A tenyésztés 1720-ra lankadt, 1902-ben pedig megpróbálták a fajtát helyreállítani Arab ménekkel.

A fajta jellemzői

A fajta nemes, értelmes és jól ugrik.

A tenyésztés során többször találkozott Arab vérvonallal, ezért a legtöbbet tőle örökölte. A fej egyenes, nyaka arányos, lapockája dőlt és hosszú. A mar kifejezett, mellkasmélység megfelelő. Szárai hosszúak, a hátsó végtagok nem szimmetrikusak.

Marmagassága 160 cm körüli. Pej és sötétpej színben találhatóak meg, hátaslónak hasznosítják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.13.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Modern és hagyományos: Napjaink vitája a lókiképzésről

Modern és hagyományos

Napjaink vitája a lókiképzésről

 

Napjainkban vita zajlik a lókiképzés modern és hagyományos megközelítéséről. A polémia nem véletlen, ugyanis a lókiképzés története a 20. században alapvető fordulatot vett.

Az igények

Az előző évezredekben a lókiképzés legfontosabb célja a katonai szempontok érvényesítése volt. Ez a múlt évszázad elején megváltozott: a lovak harcászati használata háttérbe szorult a katonai technika robbanásszerű fejlődésével. Ugyanez áll a lovak polgári használatára is. A lovak elvesztették jelentőségüket a közlekedés és a gazdaság (például a mezőgazdaság) területén.

Sokan azt mondják, hogy ha a második világháború után nem lett volna annyi lószerető fiatal Európában, akkor kontinensünkről már kipusztult volna a ló. A lovaglás szabadidős tevékenységgé, sporttá vált. Ennek megfelelően a kiképzés céljai is alapvetően változtak és ez lényegileg alakította át a kiképzés módszereit. Míg a hagyományos megközelítésben az együttműködési készség és a hosszú használati élettartam állt a kiképzés fókuszában, addig mára – különösen az európai versenysportban – a teljesítmény végsőkig való fokozása, a látvány az, ami a kiképzés legfőbb célját jelenti.

Azonban ezek csak prioritások. Nincs ilyen, vagy olyan lókiképzés, csak jó és rossz. Egy évszázaddal ezelőtt ugyanez a vita zajlott hazánkban. Akkor is a modernisták és a klasszikusok vetették össze módszereiket. A kor legelismertebb lovasa Joszipovich Zsigmond volt, aki olyan mesterien lovagolt, kiképzési módszerei, lovaglási stílusa olyan vitán felül álló volt, hogy mindkét tábor rá hivatkozott, mint ideára.

Nagyon tanulságos, amit az Irányelvek ír a hagyományos és modern stílus kérdéskörében. A szöveg annyi kritikát azért érdemel, hogy annak német szerzői elfogultak, az idézetben a porosz lovaskultúrára történő utalások helyén (Poroszország, frigyesi lovasság, stb.) a magyar huszárságra és a magyar lovaskultúrára kell gondolnunk, mint a 18. század élenjáró katonai technológiájára. De ez a szöveg lényegén nem változtat!

„Míg Newcastle és Guériniére korának szemére vethetjük, hogy a magasiskolát többé vagy kevésbé öncélúan művelték és csak kismértékben fejlesztették a gyakorlati terep- és katonai lovaglást, addig Poroszországban a 18. század közepe körül olyan irányú fejlődés indult meg, ami a művészetet a kontinensen a campagne-lovaglással gazdagította.” (Ugye itt mindenkinek az örkénytábori lovaskultúra jut az eszébe? – Dr. Gőblyös István)

Ez az egészséges fejlődés azonban csak fokozatosan haladt előre és Németországban (Rosenberg) és Franciaországban  (d’Aure) csak jó száz évvel később vált a lovas világ közkincsévé.

Campagne

Mi is a campagne ló? Ma military-lónak nevezhetjük. Olyan ló, amit átengedővé tett az idomító munka, terepbiztossá a nevelés és ezáltal lehetővé teszi lovasa számára, hogy célját toronyiránt, akadályokon át, a legrövidebb úton, gyorsan, biztosan és erejével takarékoskodva elérhesse.

Ilyen lovat igényelt a csatát eldöntő lovasság. Ilyenek használatát rendelte el II. Frigyes (a magyar huszárság mintájára – Dr. Gőblyös István) és ezt valósították meg tábornokai, mindenekelőtt a zseniális Frederich Wilhelm von Seydliz (1721-1773). Néhány év alatt sikerült neki, hogy a nagy király seregeit az új taktika tökéletes eszközévé tegye.

A ló három tulajdonságát kellett kifejleszteni és gyakorolni:

  • gyorsaságát – rohamkor, melyet teljes iramban lovagoltak,
  • fordulékony engedelmességét, hogy zárt rendben való gyakorlatkor a lovas kezében maradjon és az egyedi harcban a király szavai szerint „egy tányér nagyságú helyen” táncolhasson és végül
  • terepbiztosságát, hogy szükség esetén kerítést és árkot habozás nélkül ugorjon.

Ez a három döntő tulajdonság jellemzi a campagne-lovaglást, ami most az iskolalovaglással párhuzamosan, annak alapelvein fejlődött ki.

Sajnos csak egy évszázad múlva következett be a két terület tartós, súrlódástól mentes, egymást kölcsönösen termékenyítő egymás mellett élése. “Egyelőre – eltekintve a frigyesi lovasságtól – az iskola és campagne-lovaglás ellenséges testvérek maradtak…” (Az utolsó előtti mondattal az Irányelvek valószínűleg téved! – Dr. Gőblyös István)

Lejjebb a szöveg így folytatódik:

„A francia lovasok tábora kétfelé szakadt. Egyfelől gyakran maradi, a külső formákhoz ragadt, lényegétől megfosztott „akadémikus művészet”, másfelől szabályozatlan, minden elméleti alapot nélkülöző, erdőn-mezőn lovaglás (anglománia). Ez megakadályozott minden egészséges fejlődést.

Ha valaki a modern és hagyományos lókiképzési megközelítés vitáját nézi önmagában és valamelyik oldalra áll, az nem érti meg nemzeti hagyományainkat! Ízlése persze mindenkinek lehet, szíve persze húzhat erre vagy arra! Azonban azt meg kell érteni, hogy az európai haditechnika a 18. században vette át a magyar könnyűlovasság haditechnikáját. Ez a technika, bár európai jelenlétünk kezdeteitől jellemzője volt harcászatunknak, véglegesen a török-magyar háborúban érlelődött ki. A porosz lókiképzés a nagytömegű könnyűlovasság terepen is magabiztosan mozgó arcát vette át, mint campagne-lovaglás. (Ezért helyes az Irányelvek megjegyzése, hogy a campagne-lovaglás kultúra nélküli változatát anglomániának titulálja!)

De a párviadalok lova, a magasiskolai képzettséggel rendelkező ló szintén a magyar lovaskultúra része volt! Hogy mással ne példázzam: a huszár minden ábrázoláson iskolajármódban szerepel!

A magyar lovaskultúra ezért kétarcú, a magyar lovaskultúra az úgynevezett modern és hagyományos lókiképzési megközelítést ötvözi! A magyar ló kiképzése mindig is eljutott a magasiskoláig, de nem öncélúan, akadémikusan művelte, hanem a párviadalok gyakorlati szempontjából, alapképzettségében pedig képes volt terepakadályok leküzdésére!

 

2013.08.29.
Forrás: Zabla&Kengyel Blog
Frissítve: 2023.07.17.
Fotók: Canva

Lóápolási alapok

A kötelező lókozmetika

Lóápolási alapok

 

Azt a lovat, amelyiket nap mint nap lovagolunk vagy fogatolunk, azt nap mint nap illik ápolni is. Pontosabban nem csak illik, de szükségszerű is, hiszen a munkában a ló megizzad, és a szerszám alatt, legyen az nyereg vagy hám, a szőr letapadva, összeragadva szárad meg, itt ugyanis a munka közben sokkal kevésbé szellőzik a bőr, és sokkal jobban izzad, mint egyéb testrészeken. Ennek következtében, ha a következő használat előtt ezeket a bőrfelületeket nem ápoljuk megfelelően, és az összetapadt, leragadt szőrre nyergelünk például, akkor szinte biztos, hogy nyeregtörés lesz a következmény, ami hetekre kivonja a lovat a „forgalomból”, amellett gyógykezelni is kell.

A ló ápolásának többszörös jelentősége van, mikéntjét és gyakoriságát nagyban befolyásolja a használat módja. Valamikor, amikor a ló még katonai és gazdasági eszköz volt, természetes volt, hogy reggelente gondozója leápolja. Természetesen ez a fedezőménekre is vonatkozott. Lehetőleg abrakolás után, az abrakolás és a munka megkezdése közti pihenő időben történt, illetve történik helyenként ma is a lovak ápolása. Az abrakolással egy időben nem szerencsés ápolni, mert sok ló ilyenkor nem veszi jó néven a zaklatást, és szeretnek általában egyedül enni. Előtte pedig pláne nem megy, hiszen akkor minden állat már az etetést várja.

A lóápolás alapvető eszközei és menete

Vakaró, gyökérkefe, porkefe, rongy, patatisztító. Először az összetapadt szőrfelületeket a gyökérkefével kikeféljük, azt csak finoman nyomva a bőrre, mert sok ló, különösen a vékonyabb bőrű fajták vagy egyedek érzékenyek, csiklandósak. A lábakon esetleg megtapadt sarat szintén a gyökérkefével távolíthatjuk el. Ezután az egész testfelületet a porkefével alaposan áttöröljük, és a porkeféből a port a vakaróba „kihúzzuk”.

A bádog vakarót lehetőleg ne használjuk közvetlenül a bőr dörzsölésére, mert azzal felkaparjuk azt a hámréteget, aminek szerepe a kültakaró bizonyos fokú védelme. (Különösen nem javasolt az éles marha-vakarók használata!) Helyette használjuk a gumi vagy műanyag eszközöket. Ezután a szőrzetet áttöröljük egy tiszta, puha ronggyal. A sörényt és az üstököt sörénykefével lehet szépen kifésülni, kíméletesen, lehetőleg minél kevesebb egészséges szőrszálat kitépve.

A sörény

Kiállítások, versenyek előtt lehet használni a ma már lovas boltokban kapható farok- és  sörénykezelő spray-ket, amelyek segítségével a hosszú szőrök ápolás után egymástól elválva maradnak, és szép, dús hatást keltenek. A sörény esetében szóba jön annak befonása, nyírása, vagy szabadon hagyása. Ez ízlés dolga, de vannak azért alapvető esztétikai szempontok.

A szépen befont sörény dísze lehet egy lónak, kiemelheti a nyak szép ívét (ha van), de ha nem jól sikerül, akkor el is csúfíthatja a nyakat. A természetesen szép, dús sörény mindig szép látványt nyújt, ha egyenletes, és szépen ápoltan, természet adta módon díszíti a lovat. A sörény kopaszra nyírása indokolt lehet sportlovaknál, hogy munka közben ne zavarja a lovast, vagy abban az esetben, ha a ló mondjuk a karámon kidugdosva a fejét, a sörény egy részét mindig eldörzsöli. Ez csúnya, akkor inkább egy kiállítás vagy szemle előtt kopaszra kell nyírni.

Talán a legkevésbé szép a növésben lévő sörény, ami néhány cm, és az ég felé meredezik, esetleg a teteje éppen kezd visszakonyulni. Ilyen „tarajos sün” frizurával nem ajánlatos kiállításon megjelenni egy lóval. Szemléken szoktak azzal próbálkozni, hogy a ló sörényét lenyírják, de a nyak közepe felé haladva néhány cm-nyit fokozatosan meghagynak, majd a mar felé ismét fokozatosan kopasz a nyakél, ezáltal próbálva olyan hatást kelteni, mintha szépen ívelt nyaka lenne a lónak. Ezt a trükköt a sötét lónál 50-100 méter távolságból a felületes szemlélő „beveszi”, de a bíráló bizottság nem, és a nyak megítélésénél az így nyírott sörény semmiképpen sem jelent plusz pontokat.

A farok

Nyírása, fazonírozása esetében is különböző szokások vannak. Az angol telivérek farkát pl. a csánk magasságában szokták egyenesre nyírni. Ez a fajtához illik, szép is ezeken a lovakon. Egyes külföldi fajtáknál szokás a farokrépa körül a szőrt lenyírni, ezáltal egy kicsit zászlósabb faroktartást szimulálni, de a lóval szemben mindenképpen kitolás, hiszen a farokrépa dús szőrzete a végbélnyílást és kancáknál a pérát hivatott védeni. Hagyományos magyar fajtáknál semmiképpen sem szokás. A legáltalánosabb, ha a farok szőrzetet a természetes csepp alakúra fésülik, ha túl hosszú, akkor kissé megtépik. Szerintem a legszebb a dús, csepp alakú, hosszú, kissé zászlósan hordott farok – de ez természetesen ízlés dolga. A hagyományokat azonban célszerű tiszteletben tartani.

Munka utáni ápolás

Ha nem áll módunkban a lovat addig sétáltatni, amíg megszárad, akkor a leszerszámozás után szalmacsutakkal dörzsöljük (csutakoljuk) át a megizzadt testtájakat, hogy a szőrzet ne összetapadva, és minél hamarabb megszáradhasson. Semmiképpen se akadályozzuk meg, hogy a ló, ha akar, a friss szalmában vagy a homokban (ha karámban van) meghempergőzzön, hiszen ez az ő természetes ápolási módja. Természetesen, ha boxban hempergőzik a ló munka után, várjuk meg, amíg feláll, nehogy úgy forduljon a lábával a box fala felé, hogy ne tudjon talpra állni. Ha ez mégis megtörténik, odébb kell húzni a lovat annyira, hogy fel tudjon állni, vagy segíteni kell neki visszafordulni a másik oldalára. Ez nem mindig könnyű. A ló lábát használat után szokás lemosni. Ennek két értelme van, az egyik a rátapadt sár eltávolítása, a másik az inak hűtése.

A paták tisztítása

A patából a trágyát, beletapadt szalmát a lovaglás előtt, az esetleg beletapadt földet, sarat pedig a lovaglás után a patatisztítóval távolítsuk el. Munka után érdemes ellenőrizni – ha olyan terepen jártunk – hogy nincs-e a patkó alá, vagy a patába szorult kavics, ami akár sántasághoz is vezethet.

Patkolás

A körmözést illetve a patkolást 6 hetente szükséges elvégeztetni megfelelő szakemberrel. Ügyelni kell arra, hogy a pata a növekedése során szabályos alakú maradjon, esetleg azzá váljon. A rendszeres körmözéssel sok rossz pataalakulás, sőt, lábszerkezetbeli probléma orvosolható bizonyos mértékig. Lényeges, hogy a pataszabályozás esetén inkább körmöztessünk sűrűbben, de mindig csak piciket korrigálva, nehogy az inakat károsítsuk a mesterségesen megváltoztatott erővonalak miatt. A patát ajánlatos rendszeresen (hetente, hetente egy-két alkalommal) patazsírral vékonyan bekenni, hogy óvjuk a kiszáradástól. Az arra való hajlamban nagyok az egyedi eltérések, és nagyban befolyásolja a talaj is.

Lófürdetés

Jó időben le lehet mosni az egész lovat is. Fontos viszont, hogy utána a napon sétálva szárítsuk meg (vannak persze már infralámpás lószárítók is nagyobb sportistállókban), mert ha fürdetés után nedvesen visszavezetjük a hűvösebb boxba, akkor könnyen megfázhat. Ha megszáradt, semmi baja nem lesz, de a tűző naptól a szőr veszít fényességéből.

Lónyírás

Sportlovakat szokás télen és tavasszal nyírógéppel megnyírni. Ennek jelentősége, hogy a ló munkában nehezebben izzad meg, és hamarabb megszárad, viszont ilyenkor a melegítés alatt, a lesétáltatáskor, és az istállóban takaró alatt kell lennie a lónak, hiszen természetes hőszigetelésétől megfosztottuk. Természetesen a szőrszálak felborzolásával bizonyos hőszabályozási mechanizmus még működik, de ha kevés a szőr között lévő levegő, akkor ennek hatása is csekély.

A nyírás a télen is sportszerűen lovagolt lovaknál lehet indokolt. A nyírásnak több típusa is van. Lehet a lovat füle hegyétől a pártaszélig megnyírni. Ennek előnye, hogy egyszínű marad, hátránya, hogy a lábakról, az inak fölül is lenyírjuk a szőrt, ahol annak bizonyos fokú védelmi szerepe van, és ott úgysem izzad a ló. A másik lehetőség, hogy a ló fejét és lábát nem nyírjuk meg. Ez praktikusabb megoldás, viszont így a ló „foltos” lesz. Van aki a nyereg alatt is meghagyja a szőrt. Olyan módon is lehet nyírni a lovat, hogy csak az izzadékony, nagy izomfelületeket nyírjuk meg.

A csikó ápolása

A csikók rendszeres ápolásának az a nagy jelentősége, hogy megszokja az emberrel a kapcsolatot, megtanul viselkedni, feladni a lábát, megtanulja az alapvető, istállón belüli vezényszavakat, és a nevét. A fiatal, néhány hónapos csikót esetenként bizonyos kezelésekhez (féregtelenítés, lázmérés, bélyegzés, esetleg a kötőfék első alkalommal való felhelyezése, oltás stb.), vagy egyéb okból meg kell fogni, „rögzíteni” kell. Ezt határozott, gyakorlott mozdulattal a csikó kb. hat hónapos koráig egy ügyes, jó fizikumú ember meg tudja tenni, a következő módon.

A csikó lehetőleg legyen a boxban. A gondozó a csikó egyik válla mellé áll, simogatja, nyugtatgatja. Amikor a csikó olyan módon helyezkedik el, hogy orrával az egyik sarok felé áll, valamelyik boxfal mellett, akkor gyors mozdulattal egyik kézzel megmarkolja a csikó egyik fülét, másikkal a farokrépa tövét, amit felfelé „visszatör”, közben testével a falhoz szorítja a csikót. A csikó előre menekülését megakadályozza a sarok, az oldalra menekülést a gondozó és a másik oldalon a fal, a hátrafelé menekülést pedig a feltört (felhajtott) faroktő. Gyakorlott ember ilyen módon egy pillanat alatt akár 6-7 hónapos csikót is egyedül meg tud fogni, nyugodt állatot akár a szabadban, karámban is. A kezelés elvégzése után a csikót elengedjük, közben megnyugtatjuk, simogatjuk. Az így megfogott csikó sokkal kevésbé fog félni, mint amelyiket szakszerűtlen módon félórákon keresztül üldöznek körbe-körbe a boxban vagy a karámban, míg végül nagy nehezen vadnyugati módszerekkel lelasszózzák és négyen-öten valahogy legyűrik.

A ménesi ló ápolása

A ménesben tartott tenyészkancák ápolása természetesen nem olyan napi feladat, mint a munkában lévő lovaké. Ha megfelelő módon tudnak saját maguk tisztálkodni, azaz hemperegni, fatörzsnél, karámfánál vakarózni, akkor az ő ápolásuk nagyjából a pataszabályozásra és pataápolásra szorítkozhat.


Novotni Péter
Frissítve: 2023.04.18.
Fotók: Canva

Belga melegvérű – Belgian Warmblood

Belga melegvérű – Belgian Warmblood

 

A fajta eredete és története

Habár a belgák elsősorban a nehéz fajtájú lovakat ismerik, azért létrehozták a Belga melegvérűt is. A melegvérű lovakat a tenyésztésnél megkülönböztetik, mint kiallítási (bemutató) lovakat, amelyek kitűnnek az idomításban és ugrástechnikájukkal az arénákban.

Ez a ló alapvetően pár vérvonal keveréke, amelynek a könnyebb típusú belga mezőgazdasági lovak voltak az alapjai. 1950-es években ezek a mezőgazdasági lovak keveredtek a Gelderlandival, amelynek eredményeképpen megnőtt a méretük és az erejük. 1960-ban Selle Français és Hannoveri lovakat hoztak be. Ezek a lófajták adták a Belga melegvérű megnövekedett atlétikai képességet és mozgásszabadságát. A telivér és Anglo-Arab behozatalból pedig kialakult a fajta felépítése és gyorsasága.

A fajta jellemzői

A Belga melegvérű 164 cm magas. A feje élénk, ami elsősorban az Anglo-Arab befolyásnak köszönhető. Teste izmos, kompakt. Felépítése megfelel a melegvérűeknek. Lábai izmosak nagy, biztos patákkal. Mindenféle színben megengedett.

Nagyon atlétikus és erős ló. Intelligens, szeret tanulni. Erős személyisége van.

 

Fordította: Gabrielle
Frissítve: 2023.04.11.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Francia ügető – Anglonormann – Anglo-Normann

Francia ügető – Anglonormann – Anglo-Normann

 

A fajta eredete és története

Franciaországból, Normandiából származik a XIX. századból. Tenyésztésének fő célja tulajdonképpen az ügetőversenyzés volt. Egy olyan fajtát szerettek volna kialakítani, ami kiválóan megállja a helyét az ügetőversenyeken.

A fajta három fajtának köszönheti tulajdonságait, kialakulását. A Norman lóból indultak ki, mely főleg a méretet adta. Ezt keresztezték Norfolk Roadster fajtával, és Telivérrel. A telivér a gyorsaságot adta, míg a Norfolk az ügetőképességet.

Később, hogy még jobban javítsák a fajta gyorsaságát, ügetőképességét, amerikai ügetővel is keresztezték.

A fajta jellemzői

A fajtát főleg versenylónak hasznosítják, mivel erre a célra is lett kitenyésztve, de megállja a helyét mint szimpla hátasló is. Feje nagy, nyaka hosszú, marja alacsony, háta nem túl hosszú. A far terjedelmes, erős. A végtagok kemények, szárazak és erősek.

Marmagassága 160-170 cm. Minden színben megtalálható, kivéve a tarkát.

Jó természetű, energikus, élénk temperamentumú.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.11.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Spielberg filmre viszi a War Horse-t

Spielberg filmre viszi a War Horse-t

 

Steven Spielberg filmet forgat Michael Morpurgo Warhorse című könyvéből, mely egy fiatalember és lova különleges kapcsolatát mutatja be az első világháború viszontagságai közepette.

A DreamWorks és a Disney közös filmje előreláthatólag 2011 augusztusában kerül a mozikba. Kathleen Kennedy, Frank Marsall is dolgoznak majd a film forgatásán, akik már a Seabiscuit című filmben is bizonyítottak.

Spielberg korábbi filmjeiben is foglalkozik háborús témákkal: a Ryan közlegény megmentése, valamint a Schindler listája a második világháború idején játszódik. Bevallása szerint a könyv kiolvasása után döntött úgy, hogy ezt a történetet mindenképpen szeretné megfilmesíteni.

Michel Morpurgo a London Evening Standard-ban korábban megjelent cikkében leírja, hogy a körülbelül 1.000.000 lóból, akiket átszállítottak a Csatornán csak mintegy 62.000 tért vissza Angliába. Történetével ezeknek a lovaknak állít emléket.

Mint ahogy arról a Lovasok.hu korábban már beszámolt, a történetet a New London Theatre színpadra vitte.

 

Forrás: http://www.variety.com
Frissítve: 2023.07.03.
Fotók: Canva

Hiba bejelentés