A fríz ló története
Kialakulása
A fríz lovat sokan a vadlovak egyik tömeges, nagyon erős testfelépítésű alfajától származó hidegvérű jellegű lófajtának tartják. Több száz éves története és a történelem viharai során számos idegen hatás érte. A keleti majd később inkább az andalúziai és főként a spanyol ló gazdagította jelentősen a fajta génállományát.
Hihetetlen ereje és nyugodt vérmérséklete miatt a páncélos lovagok tökéletes társának bizonyult, ezért hosszú időn keresztül harci lóként tenyésztették. A XVIII-XIX. század elejére gyakrabban futtatták ügetőversenyeken, többnyire ~325 méteres távon. Az ekkor végzett keresztezések eredményeként javult a gyorsasága, de barokk jellegéből sokat veszített.
A XX. század elejére – párhuzamosan a mai holland melegvérű őseinek tekintett gelderlandi és groningeni elterjedésével – népszerűsége nagyon lecsökkent és csaknem kihalt. Ez is magyarázza a jelenlegi nem túl nagy genetikai bázisát. Napjainkban ismét fellendülőben van a tenyésztési kedv, mert eredetében kuriózum, küllemében pedig jellegzetes fajtáról van szó, melynek használati tulajdonságai bizonyos szintig egészen kiválóak is lehetnek.
Külleme
A fríz lófajta minden egyede teljesen büszke megjelenésű, harmonikus felépítésű állat. A hidegvérű és a melegvérű közötti átmenetet képviselő sodrott jellegű ló benyomását kelti. Markáns, de mégis nemes feje, valamint magasan illesztett, középhosszú ívelt nyaka van és feltűnően dús, hullámos lefutású hosszú sörénye, mely gyakran két oldalra hajlik. Így szinte minden lovasemberben első látásra mély nyomot hagy.
Lapockája meglehetősen hosszú, erős, kissé viszont meredek. Marja elmosódott. A mellkas kifejezetten dongás, de elég mély is – összességében arányos. Fara csapott, amit még kifejezettebbé tesz a kissé mélyen tűzött farok. A sörényhez hasonlóan a farokszőrök is nagyon dúsan nőnek és száluk göndörödésre hajlamos. A hátulsó lábak rövidek, a csánkok mélyen vannak, miáltal az alcomb hosszú.
Jól izmolt, csontozata szilárd, következésképpen a végtagok erősek. Az elülső lábak ugyancsak rövidek és erősek. Az ízületek terjedelmesek, szárazak és tiszták, de a lábvégeket borító dús bokaszőrök miatt kevésbé kivehetőek. A paták keménysége és tömörsége kifogásolható, de mindez az életfeltételekkel magyarázható, hiszen a fríz lovak évszázadokon át ingoványos, lápos területeken éltek. Ezek a küllemi sajátosságok erős, ideális kocsiló alkatot kölcsönöznek neki.
Magassága a törzskönyvi előírások szerint a 2,5 éves tenyészjelöltek esetében legalább 158 cm bottal, négyéves korban minimum 160 cm. Az anyakancák nem lehetnek kisebbek 150 cm-nél, de előnyben részesítik a 155 cm feletti (“Star” minősítésű) egyedeket. A “Model” besorolású kancák marmagassága legalább 158 cm. A fajta tömegességét jól mutatja a 200 cm körüli övméret, a 21-23 cm körüli szárkörméret és a 650-700 kg élősúly. Színe csak fekete, nyárifekete lehet. A homlokon néhány fehér szőrszál megengedett, de több nem. Ugyanakkor korábban előfordult még a hókás egyed is (pl. 1009 Bles, sz. 1891). Ráadásul az 1920-as évekig akadt néhány sárga, melyeket aztán rendre kihagytak a tenyésztésből. (Az örökléstani ismeretek kibővülésével érthető, hogy nagy riadalmat keltett, amikor a 90-es években újból született sárga színű csikó. A származások minden kétséget kizáróan hitelesek voltak. Ez a példa is bizonyította, hogy a recesszív génektől rendkívül nehéz mentesíteni bármely populációt, legyen az színeződés vagy más tulajdonság.)
Mozgása lépésben térölelő és könnyed, ügetése akciós. Kiemelkedő a hátulsó lábak hajlított csánkokkal végzett energikus munkája, melyet a lengő bokaszőrök és a dús sörény valamit farok tovább hangsúlyoz. Vágtája kissé talán nehézkes, de folyamatos.
Használati tulajdonságok – Tjeerd Velstra
A fajta sokoldalúságát bizonyítja, hogy mint régebben, úgy ma is használható nyereg alatt és fogatban egyaránt. Könnyen idomítható és érdekes módon szívesen ugrik. Viszonylag kevés takarmányon tartva is nehéz munkára fogható anélkül, hogy kondíciójából vagy jellegzetes menőkedvéből komolyan veszítene.
Hosszú időn keresztül nehéz páncélos harci lovaknak tenyésztették. Alkata, kezelhetősége és mozgása erre tökéletesen alkalmassá tette. Később a mezőgazdasági munkában, majd a már említett ügetőversenyeken – és így a közlekedésben bizonyította hasznosságát. Az egyik legfontosabb alkalmazási területe azonban még a II. világháború után is a mezőgazdasági munka volt.
Ma barokk küllemű elegáns szabadidő-lóként – főként kocsiba fogatolják a hagyományos gigek előtt is, melyek a XVIII. század második felének rokokó stílusát idézik vissza. A XVIII-XIX. században rendezett ügetőversenyeket napjainkban ismét felelevenítik Hollandiában.
Előszeretettel alkalmazzák cirkuszokban, mivel tanulékonyak és megjelenésük, mozgásuk megkapó látványt nyújt. Menőkedve és temperamentuma miatt díjlóként szintén nagyra értékelik. Telivérrel keresztezve sportlóként is szóba jöhet. Ugyanakkor a nemzetközi sporteredményeket tekintve igazából sem nyereg alatt, sem kocsiban nem versenyképes, bár mindig akadnak tehetsége egyedek, amelyek szakszerűen felkészítve komoly sikereket érhetnek el. Példa erre az egykori világbajnok négyesfogat-hajtó Tjeerd Velstra is, aki fríz lévén versenyzői pályafutását e fajta egyedeivel kezdte. Tulajdonságai miatt Hollandia nemzeti kincsének tartják, amit Beatrix királynő és a királyi család is többször kinyilvánított. 1954 óra használhatják a “királyi” jelzőt.
Holland tenyésztőszervezet
A fríz ló Hollandia legrégebbi dokumentált múlttal rendelkező lófajtája, első méneskönyvét 1879-ben alapították. Az idők során azonban – a fentebb említetteknek megfelelően – változtak az igények és az ízlések. A korábbi elismerések és sikerek ellenére a fajta a XX. század elején a kihalás szélére került. Ekkortájt még regisztrálták a keresztezett egyedeket is és a korabeli törzskönyvi bejegyzések szerint csupán három tisztavérű mént tartottak nyilván. Ennek ellenére néhány megszállott és lelkes tenyésztő a divatirányzatokat figyelmen kívül hagyva fajtatisztán meg tudta menteni ezt a kis létszámú populációt. Közben 1943 óta a “Het Friesch Paarden-Stamboek” feladata lett a fajtatiszta egyedek adatainak nyilvántartása, de átütő eredményeket még a 60-as években sem tudtak felmutatni (kb. 500 regisztrált egyed). A fellendülés kezdeti jelei az 1974-es első komolyabb amerikai export idejére tehetőek. Azóta számos országban szerveződtek a szimpatizánsok egyesületekbe. A “Fríz lovat tenyésztők világszövetsége” pedig a nemzetközi koordináció feladatait látja el. Napjainkban közel 9000 tagot számlálnak világszerte és 30.000 ló adatai tartják nyilván. Az egyesület tagjainak és a regisztrált egyedek létszámának növekedése dinamikus.
Ez a jelentős növekedés nyilván nem a véletlen műve. Az egyesület vezetőségében választás útján képviselteti magát számos szakterület, beleértve a genetikuson, biológuson és állatorvoson át a gazdasági jellegű ügyek felelősétől a biometriai elemzésekben járatos statikusig, sőt a marketing-tanácsadóig mindenkit. Az egyesület szoros kapcsolatban áll az Utrechti Egyetem Állatorvosi Kara valamint a Wageningeni Mezőgazdaságtudományi Egyetem és számos más intézet szakembereivel is.
Az elnökség dolgozza ki a költségvetési javaslatot, éves beszámolót készít és az operatív teendőkre vonatkozó irányelveket fekteti le, melyeket a titkárság valósít meg. A méneskönyv alkalmazottai felelnek azért, hogy az elnökség által kijelölt feladatokat a titkárság az eredeti elképzeléseknek megfelelően töltse meg tartalommal. Igen fontos szerepet játszik a tenyésztési bizottság. A tájegységenkénti helyi szervezetek legnagyobb feladata a szemlék időzítése, szervezése és lebonyolítása. Az egyesület havonta megjelenő magazint szerkeszt Phryso néven, melyben gyakorlati és elméleti jellegű ismeretek egyaránt megtalálhatóak tenyésztésről, tartásról, sportról. Beszámolnak a különféle régiók aktuális eseményeiről is.
World Friesian Horse Organization – Drachten
2002. augusztus 10-12-én ünnepélyes külsőségek között a holland királyi család tagjainak és több száz meghívott vendégnek a jelenlétében adták át az újonnan épült fríz lovas központot Drachten-ben.
Az épületegyüttes kevesebb, mint egy év alatt készült el és alkalmas bemutatók, tenyészszemlék, sőt nemzetközi versenyek színvonalas lebonyolítására is. A közel 150 ló elhelyezéséhez, gondozásához szükséges épületekhez kapcsolódnak a homokos és füves karámok, jártatógépek, három fedeles lovarda lelátókkal, előadótermek, kulturált étkezési és szálláslehetőség valamint a fríz ló történetét bemutató igényes kiállítás. A törzskönyvezési feladatok ellátását végző szakemberek külön épületszárnyba költözhettek, ahol rendelkezésre áll a mai infrastruktúra teljes választéka.
A központ hagyományos minősítési és regisztrálási feladatai mellett kiemelt helyen áll a fajta népszerűsítése. Az eddig elért eredmények megőrzésén túl azért is fontos ez a munka, mert a nemzetközi porondon más népszerűbb fajták között kell meggyőzően bizonyítani az egyediséget, a különleges értéket. Ők bíznak a sikerben és vállalják a megmérettetést!
Fríz lovak a nagyvilágban
Hollandián kívül ma már Európa számos országában megtalálható a fríz ló. A nemzeti tenyésztőegyesületek munkájának összehangolását a “World Friesian Horse Organisation” végzi. A fríz lovat előszeretettel használták több fajta nemesítésére is. Példa lehet erre az angol dales és fell póni, a shire valamint a norvég dole fajta.
Biztosan átörökített értékes tulajdonságai miatt a XIX. század elején meghatározó szerepet kapott a Hollandiával határos német területeken is, főként az oldenburgi tenyészkörzetben.
A kladrubi fajta fekete vonalának vérfrissítése érdekében szintén fríz ménnel próbálkoztak. Az elképzelés attól a prof. Michaltól származik, aki az 1938-ban Bábolnán született – és Kladrubban Favory K néven vonalat alapító – mén megvásárlását is szorgalmazta. A 234 Romke nevű fríz mén a vonalalapítóként említett Ritske fia. 1978-ban érkezett Slatinany-ba, ahol a fekete kladrubi lovakat tenyésztették. Nem volt kifejezetten fríz jellegű, inkább a tömeges, rámás, szilárd csontozatú kladrubi fajta jegyeit viselte magán. Méretei is ezt bizonyítják: 163-195-23,8 cm. Bírálói kifogásolták hengeres törzsét, kissé talán hosszú, beszűrődésre hajlamos lábait valamint puha patáit. Az évek során 48 utóda született. Elismerően nyilatkoztak azonban az ivadékok kívánatos nyakáról, dús sörényéről és tetszetős mozgásáról, melyet apjuktól örököltek. A fejalakulás a hagyományos kladrubi típusnál finomabb volt, ahogy az összbenyomás is könnyedebbé, nemesebbé vált. Az Eleusina-2 kancából született – talán legjobb – fia Romke-I néven lett törzsmén és rajta keresztül már a harmadik generáció képviseli az alapítót. A későbbi leszármazottak azonban lassan beolvadnak a kladrubi fajtába. Romke idősebb korában visszakerült Hollandiába és ott egy fia vitte tovább tulajdonságait, de ez a vonal végül kihalt.
Tóth Zsuzsanna
Köszönet a forrásért a Lovas Nemzet c. újságnak. (Lovas Nemzet 2002. február – Pongrácz László, Tóth Zsuzsanna írása, www.lovasnemzet.hu)
A fajtának 1978-tól zárt törzskönyve van. Ez egyrészt génszervezetének a védelmét szolgálja, ugyanakkor megnehezíti a fajtafenntartást, mert ebben a kis populációban növeli a beltenyésztettség mértékét. Ennek elkerülése érdekében a párosítások megtervezése nagyon szigorú előírások alapján történik. Az első néhány generációban rokonokat felmutató egyedek egymással nem párosíthatók. Korlátozzák továbbá az egyes ménekhez beosztható kancák számát, legyen az a mén bármilyen kiváló is.
Napjainkban a szakirodalom rendszerint három első ménvonalat említ (Ritske, Tetman és Age). A vonalakat tovább feldolgozva azonban nem is kell messzire menni ahhoz, hogy hamarosan kiderüljön: mindhárom mén őse 121 Paulus (sz. 1913). Ez a mén a század elején szinte rányomta a bélyegét a fajtára, tenyészműködése egy új kezdetet jelentett. Később a létszám növekedésével párhuzamosan került előtérbe a már ismertetett három vonalalapító, mikor a bővülő ménparkból már több szempont szerint lehetett, kellett választani. Ha ugyanis minden mén visszavezethető egy közös ősre, akkor a szoros rokontenyésztés elkerülése és a párosítások megkönnyítése miatt a vonalak kialakítása hasznos segítség.
Szelekció
A tenyészállatok kiválasztásánál a mének és kancák esetében egyaránt értékelik a származást, küllemet, teljesítményt és a vérmérsékletet/természetet. Nagy hangsúlyt helyeznek az egészséges állatok kiválogatására, mert ezzel sok időt és anyagiakat spórolhatnak meg. Méneknél a legfontosabb szempontok között tartják számon még a megfelelő spermaminőséget is, hiszen a jelentős beltenyésztettségből kifolyólag a szaporodási eredmények meglehetősen gyengék.
Az ivadékokat a tenyészszemléken hivatalosan csak egyszer minősítik. Ekkor végzik el az egyedi megjelölést, ami hagyományosan a nyak bal oldalára bélyegzett “F” volt. Ma már a chip beültetését alkalmazzák. A csikókat 1976-tól külön is nyilvántartják és csak 2,5 évesen kerülhetnek a főtörzskönyvbe. A küllemileg és egészségileg megfelelő jó származású fiatal mének ideiglenesen fedezhetnek. Később az egyesület központjában ménenként ivadékcsoportokat alakítanak ki. Ez egyrészt a saját teljesítmény megítélése szempontjából nyújt fontos információkat kezelhetőségről, használhatóságról és vérmérsékletről. Ennél is fontosabb azonban, hogy az ivadékcsoport teljesítménye alapján is(!) értékelik a jelölteket és csak ezután kerülhet a mén a kiemelten ajánlottak közé. Az évente fogadható kancák száma azonban még így is behatárolt.
Frissítve: 2023.04.06.
Fotók: Canva
