Kezdőlap Blog Oldal 74

Hackney

Hackney

 

A fajta eredete és története

A fajta körülbelül a XVIII-XIX. században alakult ki Angliában. Melegvérű. A Hackney-t előszeretettel használják fogatban, bemutatókon és ügetőversenyeken. Elsősorban a látványos ügetőmozgásáért kedvelik, ez is volt a fő tenyésztési cél. A fajta két fajtából alakult ki, a Norfolki és a Yorkshire-i ügető lóból. Azt tudni kell, hogy a Hackney fajta szoros rokonságban van a Telivérrel. A Hackney Tenyésztők Egyesülete 1883-ban alakult meg.

A fajta jellemzői

A Hackney fajtának a kezdetekkor két típusa alakult ki, egy könnyebb és egy nehezebb, testesebb típus, majd a kettőből szépen lassan egy fajta lett.

Megjelenését tekintve igen kecses, gyönyörű alakot formál. A fej kicsi, félkosfej, kicsi fülekkel és nagy szemekkel. A nyak magasan illesztett, mellkasa mély, marja alacsony. Háta középhosszú. Jellemző a fajtára az úgynevezett “zászlós faroktartás”. A mellső végtagok hosszúak, akciók mozgásúak. Ugyanakkor a hátsó végtagok viszonylag rövidek.

Marmagassága 155-160 cm, bármilyen színben előfordulhat, de leggyakoribb a pej. A tarkákat kevésbé fogadják el. Fogatlónak és hátaslónak hasznosítják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Berber – Barb

Berber – Barb

 

A fajta eredete és története

Eredete időszámításunk előttre nyúlik vissza ennek az arab jellegű fajtának. Az arab után a második azon lófajták közül, melyek szerepet játszottak a világ lófajtáinak kialakításában. Az Angol telivér kialakításában is szerepet játszott. Ugyanakkor a Lipicai, Andalúz, és Lusinto fajtáknál volt hatalmas szerepe.

A Berber ló Észak-Afrikából, Marokkóból származik. Sivatagi fajta. Öregebbnek tartják az Arab lónál. A fajtát főként a mór hadseregben hasznosították. A Berber és Arab ló valamikor kereszteződött, de az Arab jellemet kevésbé lehet benne megtalálni, főleg az alkatát tekintve. Mára a fajta sokkal kifinomultabb.

A fajta jellemzői

Feje egyenes, nem arab jelleget mutat, gyakran kosfej is jellemzi. Nyaka erős, középmagasan illesztett, rövid, de alacsony és gyakran kifejezett a mar. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Lapockája meredek, vállak olykor kiállóak. Ágyéka feszes, háta nem hosszú, inkább rövid. Fara és a hátsó végtagjai nem túl tökéletesek, ugyanakkor fara csapott, farka mélyen tűzött. Rövid távon gyors. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. Patája rendkívül kemény. Marmagasság: 147-160 cm, súlya: 380-450 kg között, szárkörmérete: 18,5-19,5, övmérete: 170-180 cm.

A fajta keménységet, életerőt sugároz. Igaz rá a menőkedv.

Bármilyen színű lehet, kivéve a tarkát, mégis a szürke szín a legjellemzőbb rá. Eredeti színe állítólag pej és fekete volt.

Főként hátaslónak hasznosítják, de hazájában mindenféle munkára befogják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Akhal-tekini

Akhal-tekini

 

A fajta eredete és története

Ez az érdekes, titokzatos lófajta Türkmenisztánból származik. Jellegét tekintve Arab. Bőre és szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez, így a vékony bőr és finom szőr jellemzi. Türkmenisztán területén az Akhal-Tekini feltehetőleg már 3000 évvel ezelőtt létezett. Valószínűnek tartják, hogy rokona az arab Munaghi versenytörzsnek. Nevét a Kaped-dag hegység és a Kora-kun sivatag közötti, Ahalnak nevezett oázisról, és a teke nevű törzsről kapta.

A fajta fejlődésére a XX. század nagy hatással volt. Dokumentumok maradtak ránk ezekből az időkből nagy versenyzőkről és nagy örökítőkről.

A Kara-kum sivatag oázisaiban tenyésztik. Asgabat a központja. Sok fajta vérvonalában találunk Akhal-Tekini vérvonalat, de saját fajtája idegen vérrel nem keveredett. Sikertelenül próbálták Telivérrel keresztezni. A Türkmének fő célja a fajtával a versenyzés volt. A felkészítésre nagyon odafigyeltek. Az időjárástól (meleg és hideg) nemeztakaróval védték. Árpával, tojással, lucernával, birkazsírpogácsával etették őket.

A fajta jellemzői

Megjelenését tekintve sokan furcsának, különlegesnek tartják. Nem éppen az a kimondott “nyugati lóideál”. Hatalmas teljesítményre képes sivatagi körülmények között is. Feje nagyságát tekintve változó, de egyenes orrprofilú, nagy szemekkel, és széles orrlyukakkal, egymástól távol álló fülekkel. Előfordulhat kosfej is a fajtában. Hosszú, vékony nyak jellemzi, mely a fejjel 45 fokos szöget zár be. Nyakát “szarvasnyaknak” is nevezik, hossza szintén változó. Háta hosszú, kissé előremélyedt. Mellkasa nem tűnik mélynek. Végtagjai hosszúak. Alkata miatt kifejezetten kényelmes lónak tartják a lovaglás szempontjából. Patái kicsik, kemények és szabályosak.

Méretét tekintve 160 cm a marmagassága. Szárkörmérete 20 cm, övmérete 170 cm körüli.

Minden színben megtalálható, kivétel a tarka. Aranysárga színe, mely fémesen csillog, a fajta egyedi sajátossága.

Az Akhal-Tekinit hátaslónak hasznosítják, és szívesen versenyeznek is ezzel a fajtával. Tulajdonképpen ma már tenyésztésének az elsődleges célja a versenyló-tenyésztés. Számuk kevés. Magyarországra is mindössze hat mén került. Fajtatiszta állomány Magyarországon ma már viszont nincs.

(Elterjedt elnevezései: Akhal-Tekini, Akhal-Teke, Ahal-teke)

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Aegidienbergi

Aegidienbergi

 

A fajta eredete és története

Walter Feldmann-nak, az izlandi lótenyésztőnek az az ötlete támadt, hogy keresztezi az izlandi pónit és a Paso-t. Olyan lovat szeretett volna tenyészteni, ami az izlandi robosztus kinézetét, tempóját és képességeit de a Paso eleganciáját, járását egyaránt hordozza. Együtt a Rheinischen Pferdestammbuch-i állattenyésztőkkel, úgymint a Bonni egyetem segítségével létrejött egy tenyésztőprogram mintájára egy keresztezés: 5 rész izlandi és 3 rész Paso. 1990-ben ezt a keresztezést elismerték önálló fajnak és a Heimatort Aegidienberg nevet kapta. Ez a ló nagyon jól kombinálja a Paso és az izlandi ló tulajdonságait.

A fajta jellemzői

A keresztezés célja egy emberbarát, középméretű de robusztus, elegáns versenyló. Jó állóképességgel, a temperamentuma ellenére mégis kezelhető és könnyen lovagolható legyen.

Fordította: K.B.K. és N.S.
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Adaj – Adaev Horse – Aedaevskaya

Adaj – Adaev Horse – Aedaevskaya

 

A fajta eredete és története

Az Adaj ló a Kaszpi-mélyföldről származik és a Kazah típusba tartozik, ami az i.e. 5. századból eredeztethető. Ez az ősi eredet hosszú kapcsolattal jár ember és ló között, és az Adaj lovak különféle szükségletekre lettek tenyésztve. Más fajták nemesítésére is megfelelőek, mint például a Jabe (egy másik kazah fajta).

Az 1980-as években a fajta újjáéledt a vérvonaluk megőrzésében megnőtt érdekeltség miatt. Tenyésztők összegyűjtötték állatok ezreit a megőrzés érdekében. Miután számuk növekedett, a fajta javítására koncentráltak, nagyobb és robosztusabb szerkezetet kialakítva. Így Doni lóval, angol telivérrel és Orlov ügetővel keresztezték az Adejt a vérvonal feljavítása érdekében.

Az eredmény egy fellépésében könnyedebb állat lett, ami sokkal kevésbé volt alkalmas a kíméletlen környezet elviselésére más kazah lovaknál.

A fajta jellemzői

Átlagos marmagasságuk 132-143 cm. Három típusa alakult ki:

  1. Masszív – a legfontosabb típus és a legkeményebben tenyésztett. Arányos felépítésű, nagydarab. Feje gyakran kosfej, magasan illesztett, közepesen hosszú nyaka van, lábainak ízületei határozottak.
  2. Közepes – kisebbek, ezek az állatok hordozzák a Doni ló és az Orlov ügető által behozott jegyeket, robosztus hátaslovak. Hosszú nyak, kiemelkedő mar és egyenes hát jellemzi.
  3. Könnyed – kimondottan hátaslovak könnyű jármóddal és nemes megjelenéssel. Gyakran Akhal-teke vérrel nemesített. Hosszú nyak, kiemelkedő mar és egyenes hát jellemzi.

Sárga, pej, szürke és krémszínben fordulnak elő. Sok energiával rendelkeznek. Hátas- és munkalónak is használják, illetve tenyésztik húsáért és tejéért is, amiből kumiszt készítenek.

 

Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

A hobbi westernló

A hobbi (szabadidős) westernló

 

Mik azok az alapkövetelmények, amelyeket egy hobbi western lónak tudnia kell ahhoz, hogy lovasa és önmaga örömét lelje a lovaglásban?

A kérdés nem egyszerű. Még a legmagasabb szinten kiképzett Champion westernló sem fog örömet okozni egy olyan lovasnak, akinek téves, vagy hiányos ismeretei vannak. Egyrészt azért, mert vagy egyáltalán el sem tudja lovagolni a lovat, mert “nem egy nyelvet beszélnek”, másrészt még ha a dolog úgy-ahogy működne is, az nem tartana tovább pár napnál, mert ellovagolná a lovat.

A képzettség kérdése

Ahhoz, hogy egy hobbi lovas kellemes órákat tudjon eltölteni a nyeregben viszont az sem kell, hogy Bob Loomis, vagy Némethy Bertalan legyen. A mércét olyan magasra kell állítani, amit saját maga és lova is el tud érni. A legfontosabb az, hogy lovával szakszerűen, módszeresen, emberségesen tudjon bánni és a lova ne jelentsen rá és másokra veszélyt. Ahhoz, hogy ezek a feltételek teljesülhessenek, mindkét félnek bizonyos alapismeretekkel (alapképzettséggel) kell rendelkeznie. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ahhoz, hogy egy ló jó hobbi ló legyen, mennyire kell képzettnek lennie. Ez sok mindentől függhet:

Mit vár el a lovas a lovaglástól? Elég-e számára egy kellemes séta terep, vagy szeretne tudni csoportos túrákon, vagy esetleg néha-néha lovardai munkában, vagy “házi versenyeken” is részt venni?

Hol, milyen körülmények között van alkalma lovagolni? Lakatlan területeken, ahol szinte rajta kívül a madár sem jár, nehéz terepen, vagy olyan helyen, ahol fokozottabban van kitéve veszélynek: pl. forgalmas úton kell átkelni, vagy mellette haladni, más (esetleg idegen) lovasokkal kell tudnia együtt lovagolni, stb. – ami a ló felé még külön elvárásokat is támaszt.

Gyerekről, képzetlen, kevés tapasztalattal rendelkező, vagy képzettebb lovasról van-e szó? Gyerekeknek, kevés tapasztalattal és tudással rendelkező (kezdő) lovasoknak mindenképpen egy már szakember által kiképzett, idősebb, jó magaviseletre nevelt, megbízható, nyugodt ló ajánlott!

Kezdő lovasok

Itt két dolgot szeretnék megjegyezni:
Az egyik leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a gyerekeknek kiscsikót vesznek, mondván: milyen jól össze fognak szokni, mire együtt felnőnek. Hasonló hibát szoktak a kevés képzettséggel, tapasztalattal rendelkező (kezdő) lovasok is elkövetni: nyerscsikót vesznek és azt maguk szeretnék belovagolni. Ez egy téves és veszélyes elgondolás, mivel nem csak a ló tanulhat az embertől, hanem az ember is a lótól.

Egy gyereknek, vagy egy nem eléggé képzett lovasnak, akinek nyilvánvalóan nincs túl nagy tapasztalata a lóról, olyan lovat kellene venni, ami megfelelő kiképzést kapott. Egyrészt a lónak tudnia kell, hogy hogyan kell az emberrel szemben viselkedni, hogy a közös együttlét során ne rossz élményeket vagy balesetet, hanem örömet okozzon, másrészt megfelelő hátasló kiképzésben is kellett, hogy részesüljön, hogy lovasa egyáltalán tudjon rajta lovagolni és tanulhasson tőle. Gyakori az a tapasztalat, hogy a lovas nem is tudja, hogy mi az, amit a lovától el kell, vagy el lehet, hogy várjon. (A Lada is csak addig a legjobb autó, míg Mercédeszbe nem ültünk!) Az első tapasztalatok meghatározóak lehetnek a lovas későbbi lovas-életét illetően. Elgondolkodtató az a tény, hogy azok közül, akik lovaglásra adják a fejüket, miért nem jut el odáig még a fele sem, hogy tényleg “megtanuljon” lovagolni. Lehet, hogy többek között ezért?

A másik, szintén gyakori hiba, hogy kezdő, vagy haladó lovasok olyan magasan képzett, elismert verseny teljesítménnyel rendelkező lovat vesznek maguknak, amelyik képzettsége messze meghaladja az ő lovas tudásukat. Ez egyrészt pénzkidobás, mivel az ilyen lovak ára is nagyságrendekkel magasabb egy átlagosan képzett, de jó ló áránál. Másrészt a lovas alacsonyabb tudásszintje miatt nem tudja a lóban rejlő tudást kihasználni. És egy idő után itt is érvényes lesz az az aranyszabály, miszerint “egy ló mindig csak olyan jó, mint amennyire jó a lovasa”. Vagyis az ilyen ló is rövid időn belül a lovasa “szintjére fog süllyedni”.

A képzettebb hobbilovasok esetleg foglalkozhatnak már a kevésbé képzett csikók lovaglásának gondolatával is – erről úgy sem lehet őket lebeszélni -, megfelelő szakmai segítség és/vagy felügyelet mellett. Egy lovas minél inkább tisztában van a helyes (=optimális) segítségadásokkal, annál inkább kontroll alatt tudja tartani lovát. A kontroll akkor megfelelő, ha a teljes lóra, fejére, nyakára, vállaira oldalára, hátuljára is érvényes. Csak az a ló nevezhető megbízhatónak, csak az a ló fog lovasának maximálisan engedelmeskedni, amelyik teljes mértékben lovasa kontrollja alatt van.

A jó hobbi westernlóra vonatkozó legfontosabb alapkövetelmények

A ló természetét tekintve

Legyen nyugodt vérmérsékletű, kiegyensúlyozott. Az ideges, gyenge idegzetű ló nehéz lovaglású, nem hobbilovasnak való. Az ilyen lóra nem lehet gyereket, gyengébb lovast “rábízni”, mert egyrészt labilis idegrendszere miatt kiszámíthatatlan, másrészt nem annyira megbízható, hogy az ember lazára engedett szárral is lovagolni merje.

Ne legyen félős. A félős ló gyakran megugorhat. Az ilyen lovat lazára engedett szárral szintén nem “életbiztosítás” lovagolni. Arról nem is beszélve, hogy a lovaglás élvezeti értékét rontja, ha a ló nem hajlandó ott elhaladni, átkelni, ahol szeretnénk, illetve ahol a többiek (víz, árok, híd, forgalmas út).

Legyen könnyen kezelhető (engedelmes természetű). A lovasával állandóan harcban álló (ellenkező), vagy nemileg túlfűtött mén, esetleg abnormális nemi működésű ló, nehezen kezelhető és nehéz lovaglású, ezért gyengébb tudású lovas számára nem ajánlott. (Mén egyébként sem javasolható gyereknek, kezdő lovasnak!)

A nevelésével kapcsolatban

A ló tisztelje az embert, elsősorban lovasát és bízzon meg benne. A ló természetes körülmények között csoportosan, ménesben élő állat, amiben rangsor uralkodik. A ló más élőlényeket is e szisztéma szerint kezel. Az ember helye ebben az ember-ló kapcsolatban csak a rangsor első helyén lehet. Vigyázzunk! Egy ló bizalmát nehéz elnyerni, de könnyű elveszteni!

Legyen “jó magaviseletre nevelt”. Az ember mellett ne legyen hirtelen, ne nyalogassa, szaglássza, hogy ruháját bekoszolja, ne lökje fel az embert, ne lépjen rá a lábára, még abban az esetben sem, ha esetleg valamitől megijedne, stb.

Engedje magát felszerszámozni, hosszú száron vezetni. Pl. ne emelje fel a fejét, ha kantározni akarjuk, vezetés közben hosszú száron is nyugodtan mindig az ember tempóját követve – nem lemaradva, nem előre sietve, nem forgolódva, nem nézelődve – haladjon vezetője mellett/után stb.

Legyen megköthető és várakozzon nyugodtan. A magát megkötni nem tűrő, kötelet szaggató ló egyrészt veszélyes, mert elszabadulva baleseteket okozhat, másrészt kényelmetlen, ha terep, vagy túra lovaglás alkalmával állandóan kézben kell tartani. Az ilyen állatot állatorvosi kezeléshez, szállítás alkalmával, körmöléshez, etetéshez sem lehet megbízhatóan megkötni stb.

Felszállás, állás közben álljon türelmesen. Az olyan ló, amelyik nem áll nyugodtan felszállás közben, nem megbízható, mert ha elindul, vagy megugrik, akkor a fél lábbal már a kengyelben lévő lovasa könnyen egyensúlyát veszítheti. A kengyelben fennakadt lovastól a ló megijedhet és esetleg a kengyelbe szorult lábú, földön fekvő lovasát a földön húzhatja. Az állás közben való nyugodt várakozás a westernló egyik ismérve, előnyeiről, kényelmi szempontjairól nem is beszélve.

A ló kiképzésére vonatkozóan

A ló legyen átengedő és engedelmeskedjen a szársegítségeknek. Azt a lovat nevezhetjük átengedőnek, amelyik a száraknak (a zabla nyomásának) és a lábszár segítségeknek megfelelőképpen enged és nem ellentart. Mit is jelent ez? Ha a lónak előrehajtó lábszár segítséget adunk (“neki hajtjuk a zablának”, vagy másképen: “zablára lovagoljuk”) és közben kezünk kitart, úgy hogy a szárak belógását megszüntetjük (így a zabla által egy “falat” állítva a ló elé), a ló az előrehajtó lábszársegítség miatt a hátsó lábait jól maga alá veszi és a zabla kitartó hatása miatt – hogy a zabla nyomásától megszabaduljon – tarkóban enged, vagyis az orrát lefelé-hátrafelé viszi. Ez az első lépés az összeszedettség elérése felé. Valamint ez az alapja a sebességkontrollnak, a megállításnak és a hátraléptetésnek. (Vigyázat, a kitartó szársegítség nem egyenlő a szárak folyamatos hátrafelé húzásával!)

Miért van erre szükség? Azért, mert e nélkül a lovas nem tudja lova előrehaladó mozgását megbízhatóan kontrollálni, azt bárhol, bármikor megállítani, hátraléptetni. Az a ló, amelyik nem elég átengedő, a zabla nyomására felveti a fejét és a zabla ellen megy, az az előbb említett esetben az előrehajtó segítségekre is pont fordítva reagál: gyorsítani fog. Az olyan ló, amelyiknek a sebességét nem tudjuk megfelelően kontroll alatt tartani, amelyiket nem akkor és ott tudjuk megállítani, ahol akarjuk, az mind lovasára, mind környezetére kockázatos lehet! Mit jelent az, hogy a ló engedelmeskedik a száraknak? Western módon lovagolt ló esetén ez két dolgot jelent:

  1. Fiatal ló lovaglásakor, kétkezes szárhasználat esetén azt, hogy a csikó fejét mindkét oldalra könnyű (direkt) szárhasználattal állítani tudjuk és fordulat esetén a ló készségesen, a megfelelő testtartásban kell kövesse a valamelyik oldalon finoman felvett (=húzott-engedett) szárat. Vagyis amerre a ló fejét húzzuk, a lónak “az orrát követve” arra kell elfordulnia.
  2. Idősebb, már belovagolt ló esetén azt, hogy a ló a nyakára tett külső (indirekt) szár nyomására, attól kitérve az ellenkező irányba forduljon.

Engedelmeskedjen a lábszársegítségeknek. A ló számára az természetes (gyorsan megtanulható), hogy a lábszárak nyomására előre való mozgással reagáljon. A lóra gyakorolt kontroll az egyoldali lábszársegítségekre való engedelmessé tétellel fokozható. Ahhoz, hogy a ló a lábszárak egyoldali nyomásának megfelelően engedjen, szintén szükség van az átengedőség bizonyos fokára. Enélkül ugyanis erre szinte csak előre való mozgással reagálna. A heveder elé helyezett láb nyomására a lónak a vállával, a hevederhez helyezett láb nyomására az egész testével, és a heveder mögé helyezett láb nyomására a hátuljával kell a nyomás elől kitérnie, miközben a kitartó kéz szükség szerint az előre való mozgást megakadályozza.

Miért van erre egy hobbi lovasnak szüksége? Egyrészt az egyoldali lábszársegítségekre való engedelmesség az előrehajtó lábszársegítségekre való engedelmességet is fokozza. Másrészt, bizonyos esetekben, ha a ló ellenszegül és nem hajlandó pl. egy árkon átkelni, kapun bemenni, lejtőn helyesen lemenni, legtöbbször vagy az elejével, vagy a hátuljával tör ki. Ha a probléma megoldásához nem tudjuk a lábszársegítséget igénybe venni, akkor nehezen fogunk boldogulni.

Maradjon midig a szárak között. Mit is jelent ez? Ha a ló vállai felett is kontrollal rendelkezünk, akkor mondhatjuk azt, hogy lovunk “szárak között van”. Ilyenkor a ló nem vállazik ki (nem ejti a vállát) egyik irányba sem, tehát nem dől egyik szárra sem, vagyis a szárak között van. Miért szükséges ez? Ugyanúgy, ahogy szükség van a ló egyéb testrészeinek kontroll alatt tartására, így szükség van a vállainak kontroll alatt tartására is. Ha a ló ejti valamelyik vállát, általában megpróbál abba az irányba sodródni. A lovak gyorsan megtanulják, hogy a válluk ejtésével ki tudják vonni magukat a lovas kontrollja alól, és így ellenszegülhetnek.

Ne váltson magától iramot, irányt, jármódot. A lovaglás a lovas számára nem okoz örömet, ha lova akarata ellenére állandóan önállósítja magát. A legbosszantóbb, ha magától iramot, esetleg jármódot, vagy irányt vált. A kellemetlensége mellett ez kikapcsolódás helyett állandó munkát ad a lovasnak.

Egykezes szárhasználattal és lazára engedett (nem egyenlő: odadobott!) szárral is megbízhatóan irányítható legyen. Az egykezes, laza szárhasználat a western lovaglás igazi ismérve. Ehhez viszont a lónak már magasabb szinten kiképzettnek kell lennie, a segítségekre megfelelően, minden körülmények között engedelmesen kell reagálnia. Ez az egykezes, laza szárhasználat mind a lónak, mind a lovasnak nagyobb szabadságot ad, ami mindkettőjük számára kellemesebbé teheti a lovaglást. Ezért ideális a hobbi lovasok számára.

Ez a rendszerezés terjedelme miatt nem készülhetett a teljesség igényével. Viszont szerette volna felhívni a hobbilovasok figyelmét azokra a legszükségesebb alapkövetelményekre, amik nélkül lovaglásuk nem lehet maximálisan örömteli. Remélhetőleg azt is sikerült megértetni, hogy az idomítás nem csak a versenylovasok “hóbortja”, hanem olyan alapfeltétel, aminek bizonyos szintje nélkül nem létezik igényes és biztonságos lovaglás.

 

Istenes Csilla, IC Ranch, Lovas Élet
Forrás: www.maxinet.hu/westernlo
Frissítve: 2023.04.17.
Fotók: Canva

Harmadszor rendeztek tájékozódási lovasversenyt Gödön

Harmadszor rendeztek tájékozódási lovasversenyt Gödön

 

A későbbre halasztott időpont és a hideg idő ellenére is sikerrel rendeztek lovas tájékozódási versenyt Gödön. A dunaparti városban idén harmadik alkalommal hirdették meg a lovas viadalt, melyre a Göd, Sződ, Vácrátót, Csomád, Fót által határolt területen került sor március 23-án.

Az esemény a huszárok parancsőrtiszti szolgálatának hagyományait elevenítette fel. A Gödi Lovasok Baráti Köre által szervezett látványos esemény rajt- és a célterülete az alsógödi Szálender Lovastanya volt.

A verseny alkalmával térkép és iránytű segítségével 17 kilométert kellett teljesíteniük a lovasoknak időre, kilenc akadály (tájékozódási pont) érintésével.

A feladatot leggyorsabban a Farkas TamásBagyánszki János duó teljesítette 67 perc alatt; a második helyezett páros mindössze „orrhosszal”, 20 másodperccel maradt le. Egyéniben Hertel Gábor győzött.

Katona Sándor főszervező megnyitó beszédében ismertette a viadal menetét. Ezután Szilágyi Péter hagyományőrző huszár az 1848-49-es huszár tradíciókról beszélt, megemlékezve Zeyk Domonkos századosról, aki parancsőrtiszti szolgálata közben Bem József seregében, 1849. július 31-én, Petőfi Sándorral egy napon esett el Segesvárnál. Az esemény megnyitóján felszólalt még Markó József, Göd polgármestere, aki elmondta, hogy a város a lovassportot és a lovas turizmust, és annak a lakosság körében történő népszerűsítését egyaránt támogatja.

Eredmények, egyéni verseny:

  1. Hertel Gábor (Remény nevű lovával)
  2. Petrik Ádám (Moha)
  3. Balla Zoltán (Harmat)

Eredmények, csapatverseny:

  1. Farkas Tamás (Amazon), Bagyánszki János (Csicska)
  2. Szlávik Gábor (Árva), Temesi István (Fergana), Szabó Zita (Rodeo)
  3. Bartos Imre (Sziszi), Gergely Tamás (Marica)

 

2013.03.27. Szabados Bettina, Lovasok.hu
Frissítve: 2023.06.28.
Fotók: Canva

Lósport vagy lovassport?

Lósport vagy lovassport?

 

A lóval való sportolási formák egyik alapvető csoportosítása a lóversenysportok, illetve lovassportok. Fontos ezt a két fogalmat tisztázni, hogy a lovat kedvtelésből tartó se mondjon olyat, mondjuk egy díjugrató versenyre indulván, hogy “kimegyek a lóversenyre”, mert ezzel esetleg feleslegesen válhat derültség tárgyává szakemberek előtt.

A lósportra jellemző, hogy alapvetően a lovak versenyeznek egymással, a lovak eredményeit jegyzik, és “másodlagos” szerepe van (ha lehet ilyet mondani) a lovasnak illetve hajtónak. Természetesen a jó eredményekhez nem csak jó ló, de jó lovas illetve hajtó is kell. A lovak együtt futnak, mezőnyökben, és időre, gyorsaságra megy a verseny.

Alapvetően két ága van a lóversenyzésnek: az egyik a galopp, amit angol telivérek futnak (bár bizonyos versenyeken versenyfélvérek is részt vesznek, illetve vannak galopp futamok arab lovak számára is), a másik az ügető, amit ügető fajtájú lovak futnak, ügetés jármódban, és a meghatározott távot többnyire kétkerekű kocsiba, úgynevezett sulkyba fogva teljesítik. (Azért a “többnyire”, mert pl. Franciaországban rendeznek ügető futamokat nyereg alatt is.) Ilyen fajták pl. az amerikai ügető, vagy az orlov ügető.

Az angol telivérek versenyeit újabb három területre lehet osztani: Síkverseny: ahol különböző távokat sík pályán futnak a lovak. Gátverseny: ahol ezen a pályán (ami nagyjából ellipszis alakú körpálya) kisebb akadályokat is elhelyeznek. Akadályverseny, vagy steeple-chase: amikor a pálya meghatározott vonalvezetésű, és komolyabb méretű, természetes jellegű akadályok (sövény, vizesárok, szárazárok, stb.) nehezítik. Mindhárom versenyen vágta jármódban „közlekednek” a lovak.

A galopp-versenyeken csak a helyezéseket tarják nyilván, míg az ügetőknél az időeredményt is. A galoppon is és az ügetőn is különböző korosztályú lovaknak különböző távú versenyeket írnak ki. A galoppon az úgynevezett handicap versenyeken a lovaknak az esélykiegyenlítés érdekében addigi teljesítményük alapján számolt, eltérő súlyt kell vinniük. A jobb ló nehezebb teherrel fut.

A lóverseny eredményeire fogadásokat lehet kötni a fogadás-szervező irodáknál. Akit ennél mélyebben érdekel a lóversenyzés, az az arra vonatkozó szakirodalmat megtalálja, itt csak néhány alapfogalmat szerettem volna tisztázni.

A lovassportok esetében az előzőhöz képest az egyik alapvető különbség, hogy a lovasok, illetve hajtók versenyeznek alapvetően, és az értékelésben másodlagos a ló kiléte (az eredmény természetesen itt is mindkettőn múlik), kivétel néhány speciális verseny, pl. a kezdő lovak versenye, vagy a tenyészversenyek.

A másik nagy különbség, hogy a lovasok egyesével, külön-külön teljesítik a feladatokat, és hibapontjaik valamint idejük alapján alakul ki a rangsor a versenyzők között. A lovassportok különböző szakágaiban meghatározott versenyszabályok szerint folynak a küzdelmek, és mindegyiknek megvan a saját pontozásos rendszere, illetve az idő figyelembevételének mikéntje annak érdekében, hogy a külön külön induló lovasok illetve fogatok teljesítménye egymással objektíven összehasonlítható legyen.

Lássuk nagyon röviden, melyek ezek a sportok.

Díjugratás

Ma hazánkban talán ez a legnépszerűbb szakág. A díjugratás versenyein a lovasnak egy pályán meghatározott számú (általában 8-13), verhető, mesterséges akadályt kell meghatározott sorrendben leküzdenie. Kihagyni nem lehet egyiket sem. (Kivétel néhány speciális versenyszám.)

Az akadályok többnyire rudakból vagy palánkokból állnak, de lehet stilizált kőfal is, illetve vizesárok, vagy ezek kombinációi. Vannak úgynevezett szóló és összetett akadályok. Összetett az az akadály, amikor a két erőkifejtés (ugrás) között háromnál kevesebb vágtaugrásnyi távolság van. Az összetett akadály lehet kettes vagy hármas ugrás, ilyenkor az akadálynak A, B és C eleméről beszélünk. Az akadály lehet meredek, vagy széles. Az utóbbinak horizontális kiterjedése is jelentős, vagyis a lovat nem csak magas, de távolugrásra is készteti. A pálya talaja lehet füves vagy homokos, esetleg egyéb, mesterséges talaj. Versenyeket rendeznek szabad téren és fedeles lovardákban, csarnokokban egyaránt. A díjugratáson belül igen sokféle versenykiírás illetve elbírálási mód létezik. Ezeket a díjugrató versenyszabályzat taglalja.

Díjlovaglás

A díjlovaglás a lovak idomítottsági versenyének tekinthető, leginkább az emberek talajtornájához hasonlítható. A verseny egy téglalap alakú négyszögben zajlik, ahol akadályok nincsenek, hanem a négyszög szélén betűk vannak elhelyezve. A különböző nehézségű versenyszámokban általában meghatározott, előre leírt program szerint a lovasnak az adott betűknél adott feladatot kell a lovával bemutatnia, és a feladatok végrehajtását a bírók pontozzák. A pontozás során alakul ki a verseny eredménye. Speciális versenyszám a zenés kűr, amikor a lovas saját maga által választott zenéhez maga állítja össze a program koreográfiáját, úgy, hogy az harmonizáljon a zenével, megfeleljen a ló kiképzettségi szintjének, és a ló erősségeit domborítsa ki.

Military

A military összetett verseny, három részből áll. Első része a díjlovaglás, második része a tereplovaglás, amikor a lovasnak a terepen meghatározott időn belül meghatározott hosszúságú pályát kell teljesítenie, és közben rögzített, természetes akadályokat kell leküzdenie. Az akadályokat úgy alakítják ki, hogy alternatívákat kínáljon a lovasnak: vagy a rövidebb utat és nehezebb feladatot, vagy a hosszabb utat, de könnyebb feladatot választhatja. A harmadik részfeladat a díjugratás, ami a lovaknak a terepnap utáni erőnlétét, engedelmességét méri fel. A végső eredményhez a részfeladatok eredményeit hibapontokra számítják át, és úgy hasonlítják össze. Hagyományosan a három versenyszámot három egymást követő napon bonyolítják le, bár napjainkban – a versenyzési és rendezési költségek csökkentése érdekében – kezdenek terjedni az egynapos versenyek is.

Fogathajtás

A lovasversenyek közé tartoznak a kettes- és a négyesfogatok számára kiírt fogatversenyek. Leginkább a militaryhoz hasonlíthatók, ugyanis a fogatok első versenyszáma a díjhajtás, a második a terep. A maraton “E” szakaszán meghatározott számú akadályon kell a fogatoknak a betűkkel kijelölt kapukon a lehető legrövidebb időn belül keresztülhajtaniuk, és az egész pályát alapidőn belül teljesíteni. A harmadik, befejező szám az akadályhajtás, ahol adott vonalvezetésű pályán felállított szűk kapukon kell alapidőn belül áthajtani úgy, hogy a seibák (bólyák) tetején elhelyezett labdák ne essenek le. A három versenyszámot külön külön is értékelik, de a végeredményt az összesített értékelés adja.

Lovastorna

Speciális verseny a lovastorna, amikor a versenyző egy futószáron vágtázó vagy lépő lovon tornagyakorlatokat mutat be. Vannak egyéni, és vannak csoportos gyakorlatok. Ehhez a sporthoz igen kiegyensúlyozott idegrendszerű, és jó egyensúlyban mozgó lóra van szükség. (A magam részéről inkább egy szép, speciális tornász-sportnak tekintem, ahol a “tornaszer” egy jól képzett, egyenletesen vágtázó, kiegyensúlyozott ló.)

Távlovaglás, -hajtás

Újabban hazánkban is egyre népszerűbb a távlovaglás és a távhajtás, ahol hosszú távon (20, 40, 80, 120 km stb.) versenyeznek a lovasok illetve a hajtók, meghatározott szabályok szerint, szigorú állatorvosi kontroll mellett. A verseny időre megy.

Lovaspóló

Speciális lovas labdajáték a lovaspóló, amit itt csak megemlíteni szeretnék. A lovasok két csapatban, hosszú ütővel, lóhátról “kergetnek” egy kis méretű labdát. 7 perces menetekben zajlik a mérkőzés.

Western

Nálunk is egyre népszerűbb a western lovaglás, mint lovaglási stílus. Ennek a stílusnak saját versenyei vannak, amelyeket az utóbbi néhány évben már Magyarországon is rendeztek a stílus művelői számára. Általában quarter horse fajtájú lovakat lovagolnak ezeken a versenyeken. Ilyen versenyek pl. a hordókerülés, a borjú kifogás és terelés (cutting), vagy a western lovak saját “díjlovagló” versenyei, illetve különböző ügyességi versenyek.

 

Novotni Péter
Frissítve: 2023.07.12.
Fotók: Canva

Lovas Világjátékok – Beszámoló a tizenhatodik napról

Lovas Világjátékok –
Beszámoló a tizenhatodik napról

 

2010.10.10. – A Világjátékok utolsó napján, vasárnap volt a fogathajtás, a lovastorna és a para-díjlovaglás döntője, valamint a záró ceremónia.

38 682 néző volt vasárnap a Parkban, és összesen a tizenhat nap alatt több mint félmillió néző érkezett.

A para-díjlovaglás a IV. kategória egyéni kűr versenyszámával végződött. Sophie Wells Nagy-Britanniából nyert, mögötte Michele George Belgiumból és Frank Hosmar Hollandiából végzett.

A Fogathajtó Világbajnokság utolsó száma az akadályhajtás volt vasárnap. A hollandok vihették haza az aranyérmet, az Egyesült Államok az ezüstöt és Németország a bronzot. Egyéniben Boyd Exell megtartotta a vezetését, és aranyéremmel térhetett haza. Ijsbrand Chardon Hollandiából ezüstöt szerzett, Tucker Johnson az Egyesült Államokból pedig bronzot.

A fedett pályán a lovastorna csapatok mutatták be a csapat kűr döntőt. Az Egyesült Államok szerezte meg az aranyat, Németország az ezüstöt és Ausztria a bronzot.

A para-díjlovas kűrben Nagy-Britannia és Németország osztozik az aranyérmen

Nagy-Britannia és Németország lovasai domináltak mind az öt kategória para-díjlovas kűrjeiben. Vasárnap dőlt el a IV. kategória bajnoksága, melyet a brit Sophie Wells nyert meg Pinocchio-val (78,50%).

Az aranyérmeket a III. kategóriában a német Hannelore Brenner Women Of The World hátán, a II. kategóriában a német dr. Angelika Trabert Ariva-Avanti nyergében, az I.b kategóriában a brit Lee Pearson Gentleman-nel, az I.a kategóriában pedig a brit Emma Sheardown Purdy’s Dream-mel nyerték meg.

„Kicsit energikusabb volt ma, mint máskor, ezért úgy döntöttem, pálca nélkül lovagolok, és ezért az elejétől fogva nagy kockázatot vállaltam” – mondta Wells.

Pearson a legjobb kűr pontszámát kapta ebben a versenyben. „Nekem az ügetőmunka sokkal egyszerűbb, mint a lépésmunka, ezért megpróbálok belefoglalni egy kis oldaljárást és egy kis nyújtást” – mondta. „Videót küldök a zenekészítőmnek a programomról, megmondom, hogy milyen országba megyek, és ahhoz illő zenét csinál. Erre a Játékokra nagyon gyors, cowboy-os zenét készített.”

Sheardown azt mondta, hogy a bemelegítés nagyon jól felkészítette őt és lovát a programra. „Nagyon örülök a lovamnak” – mondta. „Nagyon jól ment, és megpróbáltam nyugodtan tartani. A többi nagyon jó érzés volt.”

Az I.a kategóriában Nagy-Britannia minden érmet elvitt. Sophie Christiansen Rivaldo Of Berkeley-vel (77,85%) ezüstérmet szerzett, Anne Dunham Teddy-vel (74,80%) pedig bronzot.

Az I.b kategóriában a dán Stinna Tange Kaastrup Labbenhus Snoevs nyergében (77,00%) szerzett ezüstöt, a finn Katja Karjalainen Rosie-val (72,85%) pedig bronzot.

Kaastrup volt az egyik, aki nem melegvérűt lovagolt, hanem egy New Forest pónit. „Mióta elkezdtem, közel egy évbe került, hogy így menjen, mint ahogy most megy” – mondta. „Nem egyszerű. A féloldalazásokkal van problémám. Nem igazán egyszerű lábak nélkül megoldani, de megcsináltam, és ő is nagyon jó volt.”

A II. kategória ezüstérmese a holland Gert Bolmer Triumph nyergében (75,85%), és a bronz a brit Jo Pitt-é lett Estralita-val (74,95%).

„Nagyon jó volt a programom” – mondta Bolmer. „A II. kategóriában nagyon jó volt a verseny. Mások nyerték a kűrt, mint az egyéni számot, tehát a verseny nagyon jó és nagyon nehéz volt. Hosszú, de jó verseny volt.”

A III. kategória pénteken fejeződött be, amiben a dán Annika Lykke Dalskov Preussen Wind-del lett ezüstérmes (75,40%), az ausztrál Sharon Jarvis Applewood Odorado-val pedig bronzérmes (74,70%).

A mai IV. kategória kűrje zárta a Para-díjlovas Világbajnokságot, amiben a belga Michele George FBW Rainman hátán (78,05%) vihette haza az ezüstöt, míg a bronz Frank Hosmar-é lett Tiesto-val (77,25%).

A Lovastorna Világbajnokságot az Egyesült Államok csapata nyerte

„Ma nagyon összetartottunk – mindenki egymás szemébe nézett” – mondta a csapattag és edző, Devon Maitozo. „A lovunk nagyon jó volt, és a közönség szeretetét is éreztük, ami segített. Mindenki jó bőrben volt ma.”

A mai nap az előző, pénteki kűr versenyszám ellentétje volt, amikor a csapatból ketten leestek a lóról, Maitozo szerint azért, mert a ló, Palatine kicsit félt a pályán. Az Egyesült Államok csapata vezetett a kötelező után, de aztán harmadik helyre csúsztak Németország és Ausztria mögé.

A vasárnapi készülésről Maitozo ezt mondta: „Más tervvel készülünk a lónak és magunknak is. Egy lépést visszavettünk az intenzitásból. Nagyon lenyugtattuk, és összeszedtük magunkat, és a ló hosszabb, de nyugodtabb bemelegítést kapott.”

A terv működött, és a bírók a nap legmagasabb kűr pontszámával jutalmazták az Egyesült Államok csapatát (8,779), ami összesítésben 8,029 pontot eredményezett.

A csapat Sergei Prokofiev Rómeó és Júlia zenéjére adta elő programját, amit kicsit megfűszerezett Maitozo a csapattag, Rosalind Ross szerint. Hozzátette, hogy „Így igyekszünk elválasztani magunkat a verseny többi indulójától, hogy a voltizsálásból inkább táncos és színházi előadást alkotunk, mintsem csupán ló hátán való gimnasztikát.”

„Szeretnénk, hogy ez legyen a tánc” – mondta Maitozo. „Szeretnénk, hogy ez legyen az érzések és a mozgás drámája, az elegancia – a lóval együtt, nem a ló ellen. A lóval táncolunk, nem a lovon.”

A többi csapattag Blake Dahlgren, Annalise Van Vranken, Mary Garrett, Mari Inouye és Emily Hogye voltak. A futószárazó és a ló edzője Carolyn Bland.

A tapasztalt csapat nyerte 2010-ben az Egyesült Államok Lovasszövetségének, illetve az Amerikai Lovastorna Egyesület nemzeti díját. A csapat néhány tagja már a 2006-os Lovas Világjátékokon ezüstöt, a 2008-as Lovastorna Világbajnokságon pedig bronzot szerzett. Maitozo az 1998-as Világjátékok egyéni aranyérmese volt. „Azt mondhatom, hogy ez talán minden idők egyik legtapasztaltabb csapata” – mondta Maitozo.

Németország vezetett a vasárnapi kűr kezdetéig, de sajnos egy esés volt az előadásukban, így a második helyet szerezték meg összesítésben (8,010). Michaela Hohlmeier a csapatból azt mondta: „Szomorú, de ez a sport, ezért megtörténhet.” A németek lova Adlon, egy 15 éves brandenburgi, és a futószárazó Alexander Hartl.

Ausztria lendületes programot mutatott be, amivel bronzérmet szereztek (7,990). A csapatból Daniela Penz azt mondta, hogy „ez csapatmunka volt”, ami a csapat idei legjobb kűr teljesítményét jelentette. „Mindenki érmet akar – és érmet szerez!” – mondta. Az osztrákok lova Elliot, a futószárazó Klaus Haidacher.

Magyar tulajdonú lovakkal Exell Boyd a világ tetején!

Rendkívüli izgalmakat és minimális pontkülönbséget hozott az utolsó nap is a fogathajtó világbajnokságon. A helyszínen tartózkodó szakértők szerint a mezőny túlnyomó többsége már alig-alig várta a „legek világjátékának” kikiáltott verseny végét, az ugyanis egyre inkább kezdett egy hollywoodi thrillerhez hasonlítani. Volt itt akció: meghibásodott az időmérő berendezés, dráma: Tomas Eriksson-t pályatévesztés miatt kizárták, show: az amerikaiak nyerték az utolsó napot, és végül happy end: Exell Boyd lett a világbajnok!

Frissítve: 2023.06.28.
Fotók: Canva

Anglia lovasai szerezték a legtöbb érmet Kentuckyban

Anglia lovasai szerezték a legtöbb érmet Kentuckyban

2010.10.11. – Angol lovasok vihették haza a legtöbb érmet az Alltech FEI Lovas Világjátékokon, 9 aranyat, 7 ezüstöt és 3 bronzos, összességében tehát 19 medált. A német lovasok is kitettek magukért, 14 érmet szereztek, köztük öt aranyat.

Íme a végleges éremtáblázat:

Helyezés Ország Arany Ezüst Bronz Összesen
1. Nagy-Britannia 9 7 3 19
2. Németország 5 5 4 14
3. Hollandia 5 3 1 9
4. USA 3 2 3 8
5. Belgium 1 2 1 4
6. Egyesült Arab Emirátus 1 1 1 3
7. Ausztrália 1 0 2 3
8. Svájc 1 0 0 1
8. Spanyolország 1 0 0 1
10. Dánia 0 3 3 6
11. Franciaország 0 2 1 3
12. Kanada 0 1 2 3
13. Szaúd-Arábia 0 1 0 1
14. Új-Zéland 0 0 2 2
15. Olaszország 0 0 1 1
15. Norvégia 0 0 1 1
15. Finnország 0 0 1 1
15. Ausztria 0 0 1 1

Frissítve: 2023.06.28.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés