Pleveni ló – Pleven

Írta:

Pleveni ló – Pleven

A fajta eredete és története

Újkeletű fajta, a XIX. sz. végén alakult ki, Georgi Dimitrov gazdaságában, Plevenához közel, Bulgáriában. A pleveni ló lényegében anglo-arab csődörök arab és hazai kancák kereszteződéséből jött létre. 25 évén át, 1938-ig arab és gidrán csődörökkel sorozatosan keresztezték a fajtát, amíg kialakultak a fajta stabil jegyei.

A fajta jellemzői

A pleveni ló felépítése lehetővé teszi, hogy jó ugróvá váljon. Sokoldalú ló, lovassportokban kiváló. Marmagasságuk kb. 155 cm, színük a vörössárga. Igáslóként is hasznosítják.

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.04.13.
Fotó: Pixabay

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Pinzgauer

Írta:

Lovasok.hu

Pinzgauer

A fajta eredete és története

A Pinzgauer az osztrák Noriker vérvonalból jött létre. A rómaiak kb. 2000 évvel ezelőtt az ausztriai Styria és Karinthia tartományban hidegvérű csatalovakat pároztatták a helyi állatállománnyal. Az eredmény egy nehézkes de biztos lábú ló lett, melyet a harcmezőkön, a szállításban és a mezőgazdaságban egyaránt hasznosítottak. A 16. században andalúziai és nápolyi vérrel javították a fajtát, ekkor már Pinzgau tartományban tenyésztették őket, innen származik a nevük is.

A fajta jellemzői

Szőrzete gyakran foltos, mely a spanyol lovaktól kapott örökség. Nehéz ló, nagy fejjel, nehézkes és erős végtagokkal. Farka és sörénye gazdag, gyakran hullámos. Jól hasznosítható mezőgazdasági és erdei munkában. Marmagasságuk 154-165 cm.

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.04.13.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Pintabian

Írta:

Lovasok.hu

Pintabian

A fajta eredete és története

A Pintabian (pin-tay-bee-an) 99%-ban arab vért hordoz tobiano jegyekkel.

A tobiano nem részarányos színezés, nagy és szabálytalan pöttyökkel. A jól megállapítható pöttyök véletlenül helyezkednek el a testen, de csak a fül és a farok között. A fej általában színes, fehér jegyekkel (mint például a csillag stb.), nem lehet pöttyös. Mind a négy láb általában fehér.

Minden tobiano egyedülálló. Az ideális, ha 50% színezett és 50% fehér foltos a tobiano színezetű ló.

A fajta jellemzői

Feje “mélyített”, távol ülő szemekkel, a nyak ívelt, a hát rövid és erős, a farok magasan illesztett. Marmagassága 144-154 cm.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.13.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Pindos póni

Írta:

Lovasok.hu

Pindos póni

A fajta eredete és története

Melegvérű pónifajta, mely a jégkorszakot megelőző időkből származik, Görögországból, Thessaloniki-ből. Biztos járású ló.

A fajta jellemzői

Kemények, kitartóak, a fej hosszú de nemes, a hát erős, a szárak hosszúak, paták nagyon kemények. A farok magasan tűzött.

Pej, sötétpej és fekete színben található meg, 135 cm marmagasságúak. Hátas-, fogat- és málháslóként is egyaránt használják.

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.13.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Perzsa Arab – Persian Arab

Írta:

Lovasok.hu

Perzsa Arab – Persian Arab

A fajta eredete és története

A perzsák már a régi időktől kezdve hoztak arab lovakat a sivatagból a fajta javításának céljából. A perzsa arab ló az arab ló egyik változata, amivel közös az eredete, fej és test formája.

Iránban két különböző típusa létezik:

Dareshouri – Farsból számazik
Jaf – Kurdisztánból származik

A fajta jellemzői

A perzsa arab gyors és kitartó ló, képes hosszú távok megtételére. Mozgása élénk és energikus. Középmagas ló, átlagos marmagassága 145-153 cm. A Jaf fajta kitartóbb, a Dareshouri kicsit elegánsabb megjelenésű. Pej, szürke, ritkán fekete színűek. Hátaslónak használják.

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.04.13.
Fotók: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Kuhaylan

Írta:

Lovasok.hu

Kuhaylan

A fajta eredete és története

A “Kuhaylan” szó az arab lovak szeme körüli fekete bőrből ered. Úgy tartják, hogy ez az eredeti típus, amiből az összes többi arab ló is származik.

A fajta jellemzői

Nagy erejükről ismertek, sokszor pej színűek finom, selyemszerű szőrzettel és nagy sötét szemekkel. Csontozatuk nehezebb, de nem durva.

Kitartó. Ideális hátasló hatalmas szívóssággal. Mély és széles törzse és fara van.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Konyik – Polish Konyik

Írta:

Lovasok.hu

Konyik – Polish Konyik

A fajta eredete és története

Melegvérű pónifajta, mely a jégkorszak előtti időkből származik, Lengyelország déli és keleti részéről. Neve lovacskát jelent. A kiinduló állomány a Tarpán fajta volt, mely a szervezeti szilárdságot is adta. Majd a fajtát keleti hatással, Arab fajtával javították.

A fajta jellemzői

Nyugodt, könnyen kezelhető fajta, igénytelen a tartását tekintve. Feje száraz, nyaka rövid és erős, a mar nem túl kifejezett, a hát nem túl hosszú, de széles, a törzs erős, mély mellkassal. A far erős és jól izmolt. A lábai erősek, patái kemények.

Marmagassága 135 cm körül van, súlya 380 kg körül. Színe a fakó. Jellemző a fajtára a szíjalt hát. Fogat-, és könnyű igáslónak hasznosítják, de Lengyelországban félvadan is tartják őket.

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Knabstruppi

Írta:

Lovasok.hu

Knabstruppi

A fajta eredete és története

Melegvérű fajta, mely a XIX. századi Dániából származik. Az 1800-as években spanyol kancával tenyésztették ki, az alapot Flaebenhoppen adta. Frederiksborgi-val keresztezték, és így alakult ki a foltos Knabstruppi fajta. Egyébként a Frederiksborgi a méretet és a jobb mozgást is örökítette. Tenyésztőszervezete 1970-től létezik.

A fajta jellemzői

Kemény és intelligens fajta, de tudni kell róla, hogy ma már igen ritka.

A fej kedves, enyhén kosfej, jellemző rá a márványozott száj, a lapocka meredek, marja alacsony, háta egyenes, nem túl hosszú. Marmagasságuk 160 cm körül van. Súlya 400-550 kg. Hátaslónak hasznosítják, és igen feltűnő, mivel pöttyös, illetve foltos lóról van szó.

Készítette: Jenna2
Frissítve:2023.04.12.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Kladrubi

Írta:

Lovasok.hu

Kladrubi

A fajta eredete és története

Nevét egy kis hegységről kapta. Az 1579-ben kidolgozták a tenyészcélt, mely tulajdonképpen kocsiló kitenyésztése volt. A ménes a dokumentációkkal együtt 1757-ben porráégett, melyet II. József császár épített újra 1770-től.

Kladrubban kizárólag a nehezebb testű lovakat tenyésztették és tartották, a könnyebb testűeket Kopcsányban tenyésztették. Eredetileg szürke, pej és fekete színű lovakat tenyésztettek. Később próbálkoztak más fajtákkal való keresztezéssel, de ezek mind csődbe mentek, mert a kitenyésztett fajta elvesztette nehézségét. Nóniusszal próbálkoztak, de a Lipiciai látszott hatásosnak.

A fajta csaknem kihalt a háborúk során, 3 mén és csak néhány kanca maradt életben, velük próbálták újra helyreállítani a fajtát. A mai Kladrubi már nem olyan robosztus mint az egykori. Végül fríz ló keresztezésével is próbálkoztak, mely ért el sikereket. De ma már próbálják a keresztezéseket kiszorítani a fajtából.

A fajta jellemzői

Feje nagy, kosfej jellegű, nyaka magasan illesztett, közepesen hosszú, marja nem kifejezett, háta hosszú, a far terjedelmes. Marmagasságuk 165 cm-től 168 cm-ig terjed, súlyuk 600-630 kg. Színe a szürke, fekete és a sötétpej.

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Kiso

Írta:

Lovasok.hu

Kiso

A fajta eredete és története

A Kiso fajta körülbelül ezer évig népesítette be Japánt, és nélkülözhetetlen segéderőnek bizonyult a farmoknál és a szállításnál is. Pontos származása a Kisonak csakúgy mint más régi Japán lovaknak nem ismert. Valószínűleg vagy mongol lovak, vagy valamelyik Közép-Ázsiai fennsíki fajta leszármazottja.

A japánok katonai célokra is használják a lovaikat, ugyanúgy mint mezőgazdasági vagy szállítási célokra. A tizenkettedik században állítólag Yashinaka Kiso szamurájnak 10 ezer lovas katonája volt. Az Edo-korszakban (1600-1867) ismét a lovak katonai felhasználására tevődött a hangsúly. A Kiso-szurdok az Owari feudális klán kezébe került. Erre az időre vonatkozó feljegyzések szerint ezek az ősi típusok értékesek voltak a modern tenyésztőknek. A Kiso-terület kormánya a Kiso fajtát stratégiai anyagnak tekintette, sokat tenyésztettek; és hamarosan ismét több, mint 10 ezer egyedet számláltak.

A Meidzsi-restauráció ideje alatt (1868-1903) Japán számos más országgal harcolt. Mivel a japán lovak méretre általában kicsik, a joghatóság “elriasztotta” a tenyésztőket a Kiso fajta “tisztán” tenyésztésétől, és keresztezési programra bátorította őket a Kiso és nagyobb méretű nyugati lovak között. A második világháború körül egy kormányprogram szerint szándékoztak kiherélni minden “tisztán Kiso-fajta” csődört. Következésképpen majdnem minden Kiso csődört kiheréltek. Sokkal nagyobb hatása volt a programnak, hiszen a fajta egyedeit hagyományosan, kiváló katonai lovaknak tartották. Más japán lovakat leginkább “csak” a mezőgazdaságban hasznosították.

A Kiso fajta fennállása leginkább egy “magányos” lóra mondható, akit szent lóként tiszteltek a Shinto szentélynél és éppen ezért nem lett kiherélve. A ló, név szerint Shinmei és egy Kiso kanca (akit Kayama-nak hívnak) fedeztetéséből született meg Dai-san Haruyama 1951-ben. Ez a ló lett a Kiso fajta utolsó, “tiszta” egyede. A mai Kiso fajta Dai-san Haruyama leszármazottjai, és más Kiso-leszármazottak “vissza-tenyésztéséből” származó lovak. Vannak farmok Japánban, amelyek a Kiso, vagy más japán lovak tenyésztésére specializálódtak.

A fajta jellemzői

A Kiso lovaknak a temperamentuma igen hasonló a Tarpán fajtáéhoz. Külsőre hasonlónak írták le a Przewalski, vagy a Mongol fajtához. Néhány Kiso szíjalt hátú. Ritka fajta.

Fordította: Tyr
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ