Kezdőlap Blog Oldal 695

Alternatív módszerek, III. Országos Konferencia 2000. március 10-11.

Alternatív módszerek az állat gyógyászatban, állattartásban és az élelmiszertermelésben
III. Országos Konferencia 2000. március 10-11.

 

A CEU Szálló és Konferencia Központ adott otthont a kétnapos konferenciának, melynek célját a rendező Mátray-Ház Kft. a következőkben határozta meg. Meggyőződésünk, hogy az alternatív módszereknek mind nagyobb szerep jut a jövő mezőgazdaságában és élelmiszertermelésében egyaránt. Konferenciánk célja, hogy lehetőséget biztosítson e módszerek művelőinek munkájuk, eredményeik, esetleges tanulságos kudarcaik bemutatására. Ezzel kívánjuk támogatni a leghatékonyabb, legeredményesebb eljárások minél szélesebb körben történő megismertetését és elterjesztését.

A konferencia szakmai elemzését ne várják el tőlem, csupán a színvonalas rendezésről, az előadók és kollégáik, évfolyamtársaik baráti hangulatú szakmai összejöveteléről számolhatok be önöknek. A két nap alatt 27 előadás hangzott el, melyből Dr. Zimmermann István állatorvos, evangélikus teológus értékes mondatait, gondolatait próbálom összefoglalni. Nagyapjának, Dr. Zimmermann Ágoston születésének 125. évfordulója tiszteletére “A ló a Bibliában” címmel tartott rövid előadást. Témája a “Tudományok és a Biblia” kapcsolatát, azonosságait és különbözőségeit elemzi.

A Biblia 72 állatot sorol fel, melyeket 4 törzsre lehet osztani: az ízeltlábúak, a puhatestűek, a gerincesek és a kétéltűek. A tudományokat 5 területre oszthatjuk: a természet, az agrár, az orvos, a műszaki és a társadalomtudományokra. A Bibliát pedig Ó- és Újszövetségre bonthatjuk. Hívő ember számára a Biblia Isten által sugallt, ember által leírt könyvek (66) gyűjteménye, mely az 1800-as évektől kezdve több millió kiadást ért meg, több milliárdos példányszámban. Nem hívőnek a Biblia egy olyan könyv olvasása, vizsgálata, amely a világtörténelem legnagyobb példányszámú könyve. A tudományok kérdésköre az ok és okozat vizsgálata, a Bibliáé pedig a “mi az értelme”? A Biblia mindig az emberrel foglalkozik, a tudományok csak egy-egy szeletét vizsgálják az embernek. Érdekes az a megállapítás, hogy az ismeretek növekedésével a hit is növekszik és erősödik az emberben. Példa lehet erre, hogy a Nobel-díjasok 85%-a hívő ember.

Lóval a legtöbbet az ószövetségi Bibliában találkozunk. A ló üzenete, szerepe szerteágazó, többek között: hasonlat, áldozat, a gazdagság mutatója, külső megjelenés, közlekedési eszköz, a héber hónapok neveiben szereplő, áldás vagy átok, gyorsaság. A “Jelenések Könyvében” a vörös ló a béke elvesztését hozza, a fekete ló lovasának kezében mindig mérleg van, a sárga ló a halál, a fehér ló a győzelem kifejezője.

Dr. Zimmermann István előadása nagy tetszést és elismerést aratott a homeopata orvosok között.

A homeopátia hazai helyzetéről és megítéléséről egy hölgy hozzászólása adott tökéletes képet. Azért kell összefognunk és nem hibáznunk, mert ha egy hagyományos módszerrel gyógyító állatorvos kezelése alatt egy állat nem gyógyul, netalán elhullik, akkor ezért azt az egyetlen állatorvost okolják. Ha ez a helyzet áll elő egy homeopata állatorvossal, akkor viszont magát a homeopatás gyógymódot hibáztatják és ítélik el.

Végezetül köszönjük Dr. Mátray Árpád és felesége, Magdolna meghívását. A konferencia pár előadását hallgatva öröm és büszkeség töltött el, hogy ilyen nagyszerű, tekintélyes embereket tudhatunk tagjaink soraiban, mint a Mátray házaspár. Őszintén gratulálunk nekik a kiemelkedő jelentőségű országos konferencia sikeres megrendezéséért.

 

2000. Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.08.17.
Fotók: Canva

Ruth Giffels magasiskolája, a klasszikus idomítás gyökerei

Ruth Giffels magasiskolája, a klasszikus idomítás gyökerei

 

A klasszikus idomítás terén Ruth Giffels-hez hasonló, hozzá mérhető lovas hölgy nincs Németországban. Iskolájának alapjait régi nagy mesterek, mint de la Guériniére vagy Pluvinel munkái jelentik. Amikor beszélgetünk vele, egyre csak csodálkozunk, milyen természetes egyszerűséggel beszél az ugrásváltásról, piruettekről és pesaderól – pedig ezek a fogalmak a mai lovaséletben egyre ritkábban fordulnak elő. Számára ezek jelentik a “mindennapi kenyeret”, célja, hogy lovai a lehető legtökéletesebben sajátítsák el ezeket a feladatokat. Ez azonban nem öncélú elképzelés, mert a lovak tornáztatásával nyílik lehetőség arra, hogy a lovaglás még finomabb és pontosabb legyen, ami a munkát mindkét fél számára könnyedebbé teszi. Az ehhez szükséges alapokat igen korán megszerezte: már tizenévesen Egon von Neindorff lovasiskolájában tanult. A fiatal lány számára – aki addigra már a díjlovaglás nehéz kategóriájában is indult – egy egészen új világ tárult fel, új követelményekkel, amelyeket eddig nem ismert.

A hetvenes évek végén, amikor Ruth tizennégy éves volt, von Neindorff iskolájában tanult. A mester megengedte neki, hogy legendás lusitano lován, Jaguaron lovagoljon. A nyolcvanas évektől pedig édesapja lovával, Kenóval szerepelt “A klasszikus lovasművészet ünnepi estélye”-in.

1987 őszén ismerkedett meg von Neindorff iskolájában Richard Hinrichs-szel, akihez három év múlva lovaival együtt átköltözött a Lüneburgi Heide gyönyörű vidékére. Így alakult itt ki a klasszikus lovasművészet apró, de annál színvonalasabb “Mekkája”.

Ruth Giffels és Richard Hinrichs

Ők alkotják az igazi barokk lovas párost! Összetéveszthetetlenek kiválóan képzett lovaikon és gyönyörű barokk ruháik jelentik a pontot az i-re az előadások során. A lovak harmónikus mozgásához nem is illene a mai, visszafogott lovasöltözék, míg a barokk ruhák lágy vonalai alátámasztják a lovak finom mozdulatait. Ezzel együtt nem kosztümös lovaglásról van szó – a ruházat csupán hangsúlyozza a lovaglóstílust.

Néhány évig együtt lovagoltak a “Hófehérke – egy mese a lovakhoz” című előadáson, ahol Ruth Richard Hinrichs ébenfekete fríz ménjén adta elő Hófehérke szerepét.
Előadásukhoz a hannoveri főrendiház kertje szolgáltat különlegesen szép hátteret, ahol minden évben a “Lovak tűzijátéká”-t mutatják be. A pár hatalmas baráti köre és tanítványaik segítségével különböző fajtákat, stílusokat és különleges feladatokat mutatnak be. A hannoveri Expo-ra “A világ kultúrái a lovasművészetek tükrében” című előadásukkal készültek. Ennek előkészületei pedig sokkal többet igényeltek, mint “csupán” lovastudást. Amikor nem valamely előadásra zajlik a felkészülés, a Hinrichs-Giffels házban akkor is mindennap lovagolnak. Minden este munka után – hiszen mindkettőjüknek van munkahelye – este tizenegyig is dolgoznak a lovardában. Napközben gyakornokok látják el a lovakat, futószárazzák őket, igazi kiképző munka csak este, munkaidő után zajlik.

Természetesen nem csak saját lovakat edzenek. Állandóan vannak náluk tanulók is – némelyek még saját lovukkal érkeznek -, akik vagy Hinrichs úrnál vagy Giffels asszonynál tanulnak lovagolni.

Nagy lovasok tanításai

Ruth Giffels – a szokásos díjlovagló versenyek mércéjével mérve – Grand Prix színvonalon lovagol. Mégis – vagy éppen ezért, hiszen az igazán jók mindig szerények – rendszeresen kikéri tapasztalt lovasok véleményét és segítségét.

Újra és újra ellátogat a bécsi Spanyol Lovasiskolába, a spanyolországi Jerezbe vagy a portugál Magasiskolába. Kurt Albrecht, a bécsi Spanyol Lovasiskola egykori vezetője is gyakori vendég és oktató a Hinrichs-Giffels házban.

A kiképzés öröme

Ruth Giffels szívesen adja át tudását. Nála még egy elméleti előadás is roppant érdekes, hiszen rendkívül igényes, de barátságos és megértő tanár. Számára az a fontos, hogy a lovat ne csak mechanikusan “ledolgozzák”, hanem elsősorban megnyerjék maguknak. Ezért fontos, hogy első lépésként a lovas mondja meg, mit is vár lovától. Ezután megvizsgálják, hogy a kívánalom összeegyeztethető-e azzal, amit a ló külleme és belső tulajdonságai kínálnak.

Nem minden lovas juthat el a magasiskola szintjére, de Ruth Giffels annak is örül, ha egy diákja jobb összhangot teremt lovával – anélkül, hogy a legnehezebb feladatokat hajtaná végre.

Egyes lovaknál előfordul, hogy lovasuk túl alacsony követelmények elé állítja őket és ezért unatkoznak – ekkor bizony elfogy Ruth Giffels türelme. Ilyenkor roppant szigorúnak tűnik, hiszen nem nézheti tétlenül, ha valaki kiváló képességű lovát túlságosan elengedi és unatkozni hagyja. Ebből persze a legritkább esetben lesz sértődés a tanítvány részéről, hiszen általában örülnek a lovasok, ha valaki felismeri, mennyi adottság rejtőzik még lovukban, és segít a tanulásvágy kialakításában.

Az évek során Ruth Giffels tudásának és pedagógiai érzékének Németország-szerte elterjedt a híre. Azóta nemcsak otthon, hanem Németország egész területén tart kurzusokat.

Keno, a nagy szerelem

Ruth Giffels minden lovát a magasiskolára képezte és képezi ki. Amikor anglo-arab lovát, Rephaimot huszonkét évesen “nyugdíjazta” patacsont-süllyedés miatt, a ló akkor is tudta még a piaffe-ot, passage-t, piruettet és az ugrásváltást is. Csak “frissítésképpen” gyakorolta a spanyol lépést, a fél térdre ereszkedést, a fektetést és a polkát.

Keno édesapja lova volt. Halála után került tizenöt évesen Ruth tulajdonába, és tizenkilenc évesen tanult meg piaffe-ozni, piruettezni és az ugrásváltást is elsajátította. Keno ma harmincegy (!) éves, és hetente két-három alkalommal ma is lovagolják vagy kézen mozgatják. A hosszú, rendszeres tornáztatás ezek szerint meghozza gyümölcsét – Keno ma is tisztán tud piaffe-ozni!

Ahol a kecskék és a kutyák is tanulnak…

A tanulás örömét nem csak a lovak élvezik. Még Tarka, a vidám keverék kutya is tudja a spanyol lépést, bukfencezik, figyel és a pesade-ot vagy a kurbettet is bemutatja. Sőt, állandóan féltékeny a szintén házi kedvenc kecskére, amelyikkel ugyancsak dolgoznak, és aki tud bókolni…

Sokoldalúság, befolyás a lóra, de néha egy kis engedékenység – ezek az alapelvek, amelyek megegyeznek a nagy meseterek tanításaival.

Különös, de régi, híres lovas hölgyekről nemigen hallani. Ruth Giffels mégis a klasszikus lovasművészet igazi mestere – a szó valódi értelmében.

Uta Over
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2000. novemberi számában
Frissítve: 2023.09.22.
Fotók: Canva, Pixabay

Lovak vasúton való szállítása

Lovak vasúton való szállítása

 

Augusztusi számunk könyvajánlatában a Lapu Bt. reprint kiadásában megjelent “A lófelszerelés kézikönyve” című könyvecskéről már adtunk pár mondatos ajánlást. Az igen értékes anyagot egykoron a lovascsendőrség használta, illetve tette előírássá alkotmánya részére. Ebből egy igen érdekes anyagrészt emelünk most ki, melynek témája napjainkban már igen ritkán kerülhet szóba.

A lovak vasúton való szállításáról beszélni éppen ezért különlegesség. Ha kicsi esélyszázalékkal is, de bármikor szembesülhetünk vele és akkor bizony nagy segítséget nyújthatnak a következőkben leírtak.

Lovak vasúton való szállításánál, ha szükséges, a parancsnok figyelme a következőkre terjedjen ki:

1. Idejében rendelje meg a szükséges lószállító vasúti teherkocsikat. Minden hat lóra egy kocsit számítson.

2. A kocsik átvétele idején azokat belülről alaposan meg kell vizsgálni, nincsenek-e bennük kiálló szegek, faszilánkok, vagy más éles alkatrészek, ami a lovakat megsérthetné. Az ablakokat egyik oldalról be kell csukni, télen mindkét oldalon. Nyáron igen nagy melegben mindkét oldalon nyitva hagyhatók.

3. Gondoskodni kell arról, hogy a lóápoló megfelelő mennyiségű alomszalmát helyezzen be a kocsiba és pedig akként, hogy a két szemben levő lóállás között is bőven legyen szalma. A lovakat legfeljebb két órával a vonat indulása előtt, az esti órákban azonban feltétlenül még napvilágnál kell a kocsikban elhelyezni.

4. A berakás előtt a berakóhidat, amelyen át a lovak a kocsikba vezettetnek, szalmával bőségesen kell beszórni, részben azért, hogy a lovak figyelmét eltereljük, másrészt azért, hogy a híd túlságos dobogásának elejét vegyük.

A kocsi szemben levő ajtaját be kell zárni. A híd két oldalára egy-egy embert kell állítani, hogy a lovak esetleges kitörését megakadályozzuk.

5. A lovakat kantározva és felnyergelve egyenesen kell a kocsiba bevezetni. Először a legnyugodtabb s utána a nyugtalanabb, ijedősebb lovakat.

Olyan lovakat, melyek nem akarnak a kocsiba bemenni, hátrafelé vagy bekötött szemmel kell oda bevezetni. A lovakkal gorombáskodni, vagy éppen ütlegelni őket tilos. Egy kocsiba csak egy rúgós vagy félős lovat szabad elhelyezni.

6. A lovak bevezetése után a mellrészt leakasztjuk, a lovakat a kötőfékszárral megkötjük, a válaszrudakat feltesszük s csak külön parancsra nyergeljük és kantározzuk le. A hevedereket feltétlenül meg kell ereszteni.

Négy óránál hosszabb utazásnál a lovakat le kell nyergelni.

A lovak felszerelésén kívül a lovasok felszerelését és a szükséges lótápot is a kocsiba kell berakni.

Két-két lóhoz egy-egy csendőrt kell beosztani. A többi lovas személyszállító-kocsiban utazik, saját felszerelésüket magukkal viszik.

A kocsi felszereléséhez tartozó fát úgy kell elhelyezni, hogy az tüzet ne okozhasson. Ragálygyanús lovakat külön kocsiban kell elhelyezni, s azt feltűnően meg kell jelölni. A lovak ellátásáról menetközben is éppen úgy kell gondoskodni, mint otthon. Nyáron nagy melegben többször kell állott vízzel kínálni azokat. A kirakás előtt a lovakat – ha azok le voltak nyergelve – újra fel kell nyergelni és kantározni. Minél később oldjuk el a lovakat, annál nyugodtabbak. Először mindig azokat a lovakat kell kivezetni a kocsiból, melyek a kirakás oldalától legtávolabb vannak. A kivezetésnél is, éppen úgy, mint a bevezetésnél, arra ügyeljünk, hogy a lovak meg ne sérüljenek, tarkójukat és csípőjüket le ne üssék.

 

Összeállította Pajlócz András, 2000.
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.06.21.
Fotók: Canva

A lovak megbetegedései elleni küzdelmeink

A lovak megbetegedései elleni küzdelmeink ezer éve – dióhéjban

 

Lovas magyarok

Sok ókori nép mitológiájában megjelenő szárnyas csodaménnek, legismertebb nevén Pegazusnak leszármazottai meghatározó szereplői civilizációnk fejlődésének. Különösen érvényes ez a megállapítás a Szkítiából ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencébe lóháton érkező, s a merseburgi csatáig egész Európát sarcoló és félelemben tartó magyarokra, akik lovas harcművészetük és lovas vadászatuk mellett a csikóheréléshez alkalmazott lódöntés szkíta módszerét is magukkal hozták Európába. – A kalandozásokhoz szükséges lovak mennyiségét a pusztáikon legeltetett hatalmas ménesek, egészségét a bizánci “Hippiatrika” előírásai biztosították. Az így elért nagyszerű eredményekről beszámol az 1151-tőI 1153-ig hazánkban tartózkodó arab utazó, Abu Hamid al Garnati al Andaluzi.

Lovas királyok

A “tatárjárásnak” nevezett mongol invázió (1241-1242) katasztrofális lóveszteségeit az országépítés rövid idő alatt pótolta, a lóorvosló eljárásokhoz III. Béla királyunk házassága révén hazánkba jött II. Frigyes császár főlovászmesterének, Jordanus Rufusnak 1250-ben készített “Hippiatria” c. munkájában foglalt gyógymódok szolgáltak alapul. E nevezetes mű receptúráját kéziratokban máig őrzik főrangú családjaink levéltárai, az eredményeket pedig tanúsítja, hogy a XIII. sz. elején a Német Lovagrend a lótudományáról híres Magyarországra helyezte székhelyét. Ugyancsak ennek köszönhető, hogy I. Károly királyunk 1326-ban Szent György-lovagrendet alapíthatott.

A kifejlődött hatalmas és egészséges lóállomány méreteiről az 1433-ban itt járt Bertrandon de la Brocquiére-nek, Burgundia uralkodója főlovászmesterének beszámolójából értesültünk. Hunyadi Mátyás király – nagyhatalmi terveinek megvalósítása érdekében – nagyszerű könnyűlovas hadsereget alapított, világhírű könyvtárában, a Bibliotheca corvinianában pedig minden ókori szerző lóorvoslással foglalkozó írása megtalálható volt. Bizonyára innen származik az a nevezetes Vegetius kézirat, amelynek bázeli kiadásával a híres magyar humanista Sambucus (Zsámboki János) 1574-ben az állatorvos-tudomány történetébe is örökre beírta nevét. A “Mulomedicina” c. könyv hosszú évszázadokon keresztül irányította hazánkban is a lóorvoslást, csupán a latin nyelvet nem ismerő műveletlen tábori sebészek (“felcserek”) és patkolókovácsok követték a “Tseh Márton” név alatt 1656-1822 között több kiadásban is megjelentetett lóorvoslási receptgyűjtemény babonás előírásait.

Állatorvos képzés megindulása

Nevezetes szerephez jutott Magyarországon a Habsburg Monarchia első lóorvosa, az olasz Scotti (1728-1806), aki Bolwgelat első tanítványainak egyikeként eleinte Bécs első állatorvosi iskolájának volt a tanára, később Csekonics tábornok “jobbkezeként” Európa legnagyobb ménesének, a Habsburg Monarchia katonai lótenyésztése központjának: Mezőhegyesnek, majd Bábolnának megalapításában és kifejlesztésében működött közre. Gyógymódjai mellett a “kézből fedeztetés” bevezetése is az ő nevéhez fűződik.

Az állatorvosképzés megindulása hazánkban (1787) az orvosi szemléletet hozta a lóorvoslásba. Ennek jótékony hatása érvényesült pl. akkor, amikor a Bábolnán veszedelmes méreteket öltő tenyészbénaság leküzdése vált szükségessé. A tenyészménekkel behurcolt lóbetegség tanulmányozása terén Timhoffer (1882), az idegrendszer kórszövettanának nemzetközileg elismert úttörőjeként szerzett érdemeket. Különleges érdeklődésre tart számot Konstantin (1792-1862) cs. kir. huszártiszt, aki a Habsburg Monarchia valamennyi országának nyelvén több kiadásban megjelentetett könyveivel az állathypnózis gyakorlati módszerét tette ismertté, s ezáltal őt az állat psychiatria úttörőjeként tiszteljük.

Úttörő magyarok

A lovak ősidők óta legsúlyosabb, az emberre is halálos veszélyt jelentő, hazánkban is hatalmas mértékben elterjedt betegségének, a takonykórnak a tanulmányozása és felszámolása a világhírű Hutÿra Ferenc (1860-1934) nevéhez fűződik. Másik világhírű tudósunk Marek József (1868-1952), a lovak belgyógyászati megbetegedéseinek diagnosztikáját és terápiáját emelte korának legkorszerűbb orvostudományi színvonalára. Nemzetközi szempontból figyelemreméltó kutatásokat végzett a lovak anyagcsere- és anyagforgalom élettani működésének kutatása terén a táplálkozás-élettan kiválósága Tangl Ferenc (1866-1917), a lovak szemészeti megbetegedéseinek tanulmányozásával pedig Szutter László (1891-1973).

Alapvetően megváltozott a helyzet a II. világháború hatalmas lóveszteségei, majd az új hadsereg motorizálása és a mezőgazdaság átszervezése és gépesítése következtében. Országunk nagy értékű lóállományát felszámolták, ám azóta állandó támogatásra szorul. Csak remélni tudjuk, hogy lassan bár, de mégis feléledni látszó lótenyésztésünk a ló orvoslás tudományának újabb eredményeivel karöltve újból a régiekhez hasonló sikereket fog biztosítani országunknak.

 

2000. Dr. Karasszon Dénes az MTA doktora
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.04.06.
Fotók: Canva

Váczi Ernő: Lóbizalom

Váczi Ernő: Lóbizalom

“Nagykátyúban elakadt a szekér…” dübörög dobhártyámon a mohácsi tamburások húrrezegretése, ami Deme János Farkas-csizmája nyomán gyorscsárdásba vált.,Kint vagyunk a kátyúból- érzékelem.
Más. Évezredes éhség első falatreményei 1945-ben. Földosztás utáni “se asszonyt, se gyereket, se lovat nem kímélő” paraszti reménysugarak. Mert “nincs az a szekér, amire több ne férne”. Majd “adj neki a lőccsel, ha elakad”. Így a népi bölcseletek sugalma, gyerekkori élményeimben. Magasan vendégoldalazott búzakévék tetejéről ostorozza méretes sodrott lovát a kocsolai horhosban a gazda.

“Se tüled, se hozzád”. A reményt vesztett ló teljesen kimerülve, zablát-dobva, csak toporog. Állja már az ostornyelet is. Körülötte csődület, jó tanácsok özöne. Mi gyerekek a löszfal tetejéró11enézve izguljuk a tortúrát. Végül előkerül Csókás Pista bácsi, cingár félvért vezetve.
„- Fogja ki szomszéd!
– Fogja mellé!
– Nem, csak egyesben!” – szóváltások után, a 200 kilónál véznább, hókás félvér (nyakveregetés, szembolt simítás és fülbemarkolás bizalmával) száron vezetve nekifeszül és sokszorozott erővel kihúzza a szekeret a 100 méterre lévő kövesútig.

A soktanulságos eseten révedeztem a lukácsházai maratonnapon, amikor egyik tehetséges fiatal versenyző az utolsó akadályban elakadt. Segédhajtójával a damokleszi őt percben mindent megpróbáltak (szárkezelés, ostorhasználat, hanghatás, küllőzés, kocsifar-emelgetés), a kifulladt lovak zablát dobva, szemfehéret villantva, kivárták az ötperces sípszót. Elmaradt az akadályok közti praktikus rápihentetés, a felkészülés során gyakorlandó bizalmi kontaktus vonzereje, a nyakveregető, száronvezetés szimbionta deleje – a feladat megoldhatóság lóbizalma.

Váczi Ernő
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.07.

Lovak a vulkán árnyékában

    Lovak a vulkán árnyékában

    Veszélyben a lovak Izlandon

    A 2010 április 14-én kitört izlandi vulkán, az Eyjafjöll egy hétre gyakorlatilag egész Európa légi közlekedését megbénította.

    A vulkánkitörés azonban nem csak a légi közlekedést, vagy az izlandon élő emberek életét forgatta fel, de veszélyt jelent az Izland nemzeti kincseként kezelt izlandi lovakra is.

    A lovaknak is árt a vulkáni hamuA vulkánból előtörő gázok, valamint vulkáni hamu belégzése ugyanis nem csupán az emberekre, de az állatokra is veszélyes.

    A vulkán közelében élő lovak különösen nagy veszélynek vannak kitéve, mert magas koncentrációban lélegezhetnek be vulkáni hamut, széndioxidot, hidrogén-szulfidot és más mérgező gázokat, melyek eszméletvesztéshez, illetve fulladáshoz vezethetnek, valamint különféle légúti megbetegedéseket okozhatnak.

    Legalább ennyire veszélyes lehet a lovak számára, ha hamuval szennyezett vizet, illetve takarmányt vesznek magukhoz.

    Szakértők azt javasolták a helyi lótartóknak, hogy a vulkán közeléből menekítsék ki jószágaikat, a távolabbi területeken pedig tartsák az istállóban az állatokat, ott biztosítsanak számukra tiszta takarmányt és vizet, az időjárás jelentések alapján pedig tájékozódjanak a hamufelhők mozgásáról. A légzési nehézséget mutató lovakhoz azonnal állatorvost kell hívni.

    A mentőalakulatok vasárnap nagy erőkkel segítették a vulkán körzetében élő gazdák és állataik kimenekítését. A vulkán környéki utakon egymást érték a lószállítók. "Sok állat haldoklik, főleg lovak és madarak" – mondta Solveig Olafsdottir, az izlandi Vöröskereszt munkatársa.

    Az Országos Környezetegészségügyi Intézet április 18-i közleménye szerint Magyarországon nem jelent veszélyt a hamufelhő, mivel nagyon magasan, 6 ezer és 8 ezer méter közötti magasságban található, így csak a repülőgépekre veszélyes, nem keveredik a talaj-közeli levegőmennyiséggel, így mi és lovaink nem lélegezzük be azt.

    Forrás: The Horse, RTL Klub
    Képek: Iceland Review, Boston.com

    A képekről azok sorrendjében:

    1 – Egy gazda próbálja becsalogatni lovát a biztonságot adó istállóba
    2 – Állattartó telep traktorokkal, fóliázott bálákkal, a háttérben pedig a vulkán
    3 – Legelő lovak csoportjához közelít a hamufelhő
    4 – Mének harca Izland egy békésebb szegletében
    5 – Egy gazda vezeti lovait a hamuval vastagon fedett úton

     

    Lev Tolsztoj – Holsztomer, egy ló története

      Tolsztoj: Holsztomer – egy ló története
      1. rész

       Holsztomer – 2. rész >>
       Holsztomer – 3. rész >>
      Holsztomer – 4. rész >>
      Holsztomer – 5. rész >>
      Holsztomer – 6. rész >>
      Holsztomer 7-8. rész>>

      amint kiérünk az útra, az öreg tüzet csihol, és rágyújt rézfoglalatú, láncos fapipájára...Az ég boltozata mind magasabbra és magasabbra emelkedett, szétáradt a hajnal. A harmat sápadt ezüstje egyre fehéredett, a hold sarlója egyre élettelenebbé vált, hangosodott az erdő… Az emberek ébredeztek, és az urasági ménes felől prüszkölés, szalmasustorgás, hangos, haragos nyerítés hallatszott. A lovak összevissza tolongtak, és valami ismeretlen okból rakoncátlankodtak.

      – No, türelem, hát ennyire megéheztetek? – szólt az öreg csikós, miközben sietve kitárta a nyikorgó kaput. – Hát te, hová? – kiáltott rá egy fiatal kancára, aki már nyomakodott volna kifelé a kapun.

      Nyesztyor, a csikós, kozákinget viselt, és rézpitykével kivert bőrövet; ostora vállán átvetve, kenyere kendőbe kötve csüngött övén. Kezében nyereg és kantár. A lovak nem ijedtek meg, és nem sértődtek meg a vén csikós csúfolódó beszédjétől; úgy tettek, mint akinek minden mindegy, és kényelmesen, sietség nélkül széjjelszéledtek a kapuból. Csupán egy sötét pej, nagy sörényű kanca hegyezte fülét, és fordult meg nagy sebesen. Egy kicsi fiatal kanca, amelyik hátul állt, s az egészhez semmi köze sem volt, felnyerített erre, és megrúgta a hozzá legközelebb eső lovat.

      – No! – kiáltott még hangosabban és fenyegetőbben az öreg, s ezzel bement az udvar sarkába.

      Valamennyi ló között (volt vagy száz) a legkevesebb türelmetlenséget egy tarka herélt árulta el, amelyik egyedül állt a sarokban az eresz alatt, és összehunyorított szemmel nyalogatta a pajta egyik tölgyfa gerendáját. Nem tudni, milyen ízűnek találhatta a gerendát, de arckifejezése komoly és gondolkozó volt, miközben nyalogatta.

      – Netene – szólt rá a csikós ugyanolyan csúfondáros hangon, miközben odalépett hozzá, és letette melléje a nyerget meg a kapott nyeregtakarót. A tarka ló abbahagyta a nyalogatást, és mozdulatlanul, sokáig nézett Nyesztyorra. Nem nevetett, nem haragudott, nem komorult el, csak megrázkódott, mélyen felsóhajtott, és elfordította fejét. A csikós átölelte nyakát, és rátette a kantárt.

      – Mit sóhajtasz? – kérdezte. A ló legyintett farkával, mintha azt mondaná: "Semmi, Nyesztyor, csak úgy." Nyesztyor most rátette a nyeregtakarót meg a nyerget, amire a ló fülét hegyezte: ezzel, úgy látszik, elégedetlenségét akarta kifejezni, de csak kikapott ezért a bolondságért, és a csikós meghúzta a hevedert.

      A tarka ló felfújta magát, de az öreg a ló szájába dugta az ujját, és térdével úgy hasba rúgta, hogy ki kellett eresztenie a levegőt. Mégis, amikor Nyesztyor fogával meghúzta a hevedert, ismét hátracsapta fülét, sőt még meg is fordult. Tudta, hogy ez mit sem segít, mégis szükségesnek tartotta kimutatni, hogy neki ez kellemetlen, s ezt minden alkalommal újra meg újra éreztetni fogja. Amikor megnyergelték, kissé felemelte dagadt jobb lábát, és harapdálni kezdte a zablát. Ennek is valami különös oka lehetett, mert hiszen már tudhatta, hogy a zablának semmiféle íze nincs.

      Nyesztyor a rövid kengyelbe hágott, és felült a lóra, kibogozta ostorát, kihúzogatta térde alól kozákingét, majd a kocsisok, vadászok, csikósok sajátos módján elhelyezkedett a nyeregben, és meghúzta a kantárszárat. A ló fölemelte fejét, jelezvén, hogy hajlandó menni, amerre parancsolják, de nem mozdult helyéből. Tudta, hogy mielőtt elindulnak, Nyesztyor még sokat fog kiabálni, s az ő hátáról fogja parancsait osztogatni Vaszkának, a másik csikósnak meg a lovaknak. Nyesztyor csakugyan kiabálni kezdett:

      – Vaszka, hé, Vaszka! A kancákat kiengedted? Hová mégy, te semmirekellő? No! Vagy alszol talán?… Nyisd ki a kaput! Engedd előre a vemhes kancákat! – és a többit.

      szopós kiscsikók néha idegen kancák lábai közé szaladtak...A kapu megnyikordult. Vaszka dühösen és álmosan, lovát kantárszáron vezetve állt a kapufélfánál, és egyenként engedte ki a lovakat. A lovak óvatosan lépkedtek, szagolgatták a szalmát, és egymás után haladtak kifelé: elöl a fiatal kancák, azután az éves csikók nyírott sörényükkel, majd a szopós csikók, és nyomukban egyenként a vemhes kancák, óvatosan hordozva hasukat. A fiatal kancák néha kettesével, hármasával is tolakodtak kifelé, fejüket egymás hátára fektették, és a kapuban meg-megtorpantak, amiért minden alkalommal kikaptak a csikóstól. A szopós kiscsikók néha idegen kancák lábai közé szaladtak, és ilyenkor hangos nyerítéssel válaszoltak anyjuk rövid nyihogására.

      Egy csintalan kicsi kanca, amint kiért a kapun, megrázta fejét, felvágott, és hangosan nyerített; de azután mégse merte megelőzni az öreg szürke Zsuldibát, aki csendesen, nehéz léptekkel, hasát rengetve, méltóságteljesen haladt, mint mindig, a többiek előtt.

      Néhány perc múlva az imént még élettől nyüzsgő udvar szánalmasan kiürült. Árván búslakodtak a pajta gerendái. Nem maradt egyéb, mint az összetiport, trágyás szalma. Bármennyire megszokta is a tarka ló az elhagyottságnak ezt a mindennapos képét, mégiscsak elszomorította, majd ismét fölemelte fejét, felsóhajtott, amennyire csak a meghúzott heveder engedte, s meggörbült, berozsdásodott lábaival bicegve megindult kifelé a karámból, csontos hátán az öreg Nyesztyorral.

      "Tudom, hogy most mi lesz: amint kiérünk az útra, az öreg tüzet csihol, és rágyújt rézfoglalatú, láncos fapipájára – gondolta magában a ló. – Ennek örülök, mert ilyenkor, harmatos kora reggelen, kellemes nekem ez az illat, és kellemes emlékeket ébreszt bennem. Csak az a bosszantó, hogy amint a pipát fogai közt érzi az öreg, hetykélkedni kezd, isten tudja, minek képzeli magát, és oldalvást ül, mindenképpen csak oldalvást; nekem pedig fáj az oldalam. Egyébként mindegy, megszoktam már, hogy szenvedjek a mások kedvteléséért; lassan-lassan már én is – ló módjára – kedvemet lelem benne. Hadd hősködjék szegény öreg. Hiszen csak addig tart az egész, amíg senki sem látja: hát üljön csak oldalvást" – elmélkedett a tarka ló, és meggörbült lábaival óvatosan lépkedve haladt az út közepén.

      Folytatása következik.
      M. A. Sztahovics emlékének.

      Forrás: csicsada.freeblog.hu
      Kép: Nagy Lajos
      http://lo.legszebbkepek.com/

      A csikó

      A csikó

      The Colt

      RendezteYelena Lanskaya
      2005, am. dráma

      Szereplők: 

      • Darcy Belsher
      • Ryan Merriman
      • Steve Bacic
      • Bill MacDonald
      • Scott Heindl

      A polgárháború idején Jim Rabb lova egy kiscsikónak ad életet, de a katona a parancs ellenére nem hajlandó lelőni az újszülöttet. Megtartja, és vele együtt vészeli át a háború nehézségeit és magányát.

      Itt megnézheted a film angol előzetesét:

       

      Lovaglás

        Lovas a sötétben

          Lovas a sötétben

          L'uomo che cavalcava nel buio

          Rendezte: Salvatore Basile

          2009, olasz drámasorozat

          Szereplők:

          • Francesca Cavallin
          • Terence Hill
          • Barbara Livi
          • Marcello Mazzarella
          • Luciano de Luca
          • Ivo Garrani

          Rocco 11 év után tér vissza lovasiskolájába, hogy eladja tulajdoni hányadát üzlettársa lányának. Ám kísérti a múltja: 11 évvel ezelőtt Rocco versenyre készítette fel az istálló legjobb lovát és lovasát, Fabriziót, ám a ló megbokrosodott, a zsoké pedig meghalt.

          Fabrizio kislánya időközben felnőtt, ám anyja nem engedi lovagolni. Rocco most hosszabb időt kénytelen a telepen tölteni, és ezáltal régi és új sérelmek kerülnek a felszínre.

          Itt megnézheted a film előzetesét magyarul:

           

          Hiba bejelentés