Az új-zélandi militarysport eredményességének háttere
Tisztelt Olvasó!
A 2000. évben tovább folytatjuk “Az új-zélandi militarysport eredményességének háttere” című jegyzet részletekben történő közlését. Reméljük, hogy a mostani, illetve későbbi részekben továbbra is, az Önök számára is érdekes információkkal tudunk szolgálni: Kifejezetten, hogy egyre inkább az összetevők részleteivel foglalkozunk.
Kellemes kikapcsolódást illetve Boldog és Sikerekben Gazdag Új Esztendőt Kívánok Valamennyi Olvasó számára!
Tartástechnológia a farmokon
A lovak itt is mint a tenyészetekben legelőn vannak egész éven áto A legelő méretétől, valamint a farm nagyságától függően 2-3-4 kancát, illetve heréltet tesz a farmer egy csoportba. A méneket egy-két legelő kihagyásával a kancáktól távol helyezik el. A csikók a legelőkön születnek mindenféle segítség nélkül. Így csak a legéleterősebbek maradhattak és maradhatnak életben. Ha a csikózás a farmépülettől nagyon távol eső legelőn történt, akkor a farmer legfeljebb egy közelebbi legelőre hozza a csikót anyjával, hogy jobban szemmel tudja őket tartani. A legelő melletti kiegészítő abrakadagot a kanca egyéni etetőedényekben kapja, amelyből a csikó is eltanulja anyjától az abrakevést. Az etetők lehetnek a tenyészetekben használtakhoz hasonlóan félbevágott 200 literes műanyag hordó, vagy kerítésre akasztható abrakoló. Ez az abrakoló feltétlenül olyan magasságban legyen, hogy a csikó is könnyedén elérhesse.
A csikók itt is 6 hónapos korukban kerülnek leválasztásra. A csikók számától függően 2-3 kerül együtt egy legelőre. A kötőféket ekkor helyezi fel a farmer a csikókra, majd 2-3 naponta – idejétől függően – foglalkozik a csikókkal. Kezdetben ez csupán jelenlétből áll, később patafeladásból, valamint a vezetgetésből. A csikókat vagy 2 éves korukban törik be, vagy 3-3,5 évesen kezdik el folyamatosan lovagolni őket. A kétéves korban történő betörés során 4-6 hét alatt a csikót hozzászoktatják a szerszámhoz (nyereg, kantár) és a lovas súlyához. Miután a csikó megszokta a lovas súlyát a karámban, elkezdik azt mozgásban (lépésben, ügetésben) is hozzászoktatni. A lovas súlyához történő mozgatás nem tart tovább mint 2-3 hét. Mivel a csikók még 2 éves korukban nincsenek kifejlődve a farmerek nem veszik munkába őket, a betörést inkább szerszámhoz és a lovas súlyához való mentális szoktatásnak tekintik, ami a csikókat a rövid időtartam miatt nem vetheti vissza a fejlődésben. Ezután a csikókat 2-3-asával, de mindenképpen csoportban visszarakják a legelőre. Ez a legelő általában durva domborzatú (30-50 fokos lejtésű). A farmerek ezt a csikók erősödése érdekében teszik. Az izületek, inak erősebbek lesznek, a paták szabályosan formálódnak, valamint a csikók természetes egyensúlya sokkal jobb lesz.
SCHANDL (1949) évtizedekkel korábban származó idézetévei jól alátámasztható az új-zélandi farmerek módszere, a következőket írta a csikó neveléséről: “A táplálás mellett nagy fontosságot tulajdonítsunk nevelés közben a kellő mozgásnak. Ha a fejlődő csikónak alkalmat adunk a mozgásra, esetleg arra kényszerítjük, akkor e munka megnöveszti az izmokat, megacélozza az inakat, tömörré teszi a csontokat, biztosítja az izületek kellő ruganyosságát és a patának a normális alakját. De mozgás közben élénkebben lüktet s így erősödik a szív, mélyebben lélegzik s így nagy kapacitású lesz a tüdő. Ezért a csikó születésétől kezdve állandóan szabadon legyen és ne legyen jászolhoz nyűgözve.” … “Ez a fokozottabb mozgás hatványozottan növeli a szervezet szívósságát, a szív és a tüdő munkaképességét, az izmok és inak acélosságát.” … “Figyelmet érdemel a csikó nevelésénél az a körülmény is, hogy a növendék kellőleg megedződjék az időjárás viszontagságaival szemben. A széltől is védett, meleg helyen istápolt csikó igen könnyen meghűl, és bármiféle betegség egy-kettőre letöri. Már pedig a használati ló viharnak, forróságnak, hidegnek egyaránt ki van téve, s így száz alkalom nyílik arra, hogy megbetegedjék. Ne tartsuk csikóinkat tehát zárt, meleg istállóban.” A legelőkön a csikók 2-4 vagy 5 éves korukig vannak. Amellett, hogy a szervezet megkapja a lehetőséget a kifejlődésre, a csikókat sokkal könnyebb 2 évesen “betörni” mint 4-5 évesen egy kifejlett lóval vesződni. ÓCSAG (1989) a kisbéri félvérről, annak munkába vételéről, felneveléséről- általánosítható igazsággal- a következőket írta: “Világunk a múlthoz képest felgyorsult, gyors megoldásokat keresünk. Az állattenyésztésben is az egyik sarkalatos cél a minél rövidebb felnevelési idő. Így van ez a lótenyésztésben is. A galopp-pályán a kétévesek már jelentős versenyeket futnak, s a sportcélú ménesekben úgy néznek a 2 évesekre, hogy mikor lehet már előmunkába venni őket. Még szerencse, hogy a nagyobb versenyeken a lovak indítása korhoz kötött, de általában így is tapasztalható, hogy a korai elővétel szinte minden esetben megbosszulja magát: idő előtt besavanyodik, letörik a csikó. A meggondolatlanul korán munkába állított csikó selejtbe kerülését meggátolandó, megokolt lenne, ha 4 éves korig a növendéket csikónak, fejlődő szervezetnek tekintenék.” SCHANOL (1949) határozottan figyelmeztetett a korai munkába vétel hátrányaira: .. .”a korán befogott csikó szervezetét rendszerint aránylag nagy munka terheli, melyre még az egyes szervek ellenálló képessége, szívóssága nem megfelelő. Innen van, hogy még a kellő szilárdságot el nem ért csontokon holttetemek, az inakban gyulladások lépnek fel, mihez még esetleg szívtágulás, vagy fulladozás járulhat. Mindezek alapján nálunk a melegvérű csikókat 3-3,5, a hidegvérűeket 2,5 éves korukban szokták befogni, de még 1-2 évig megerőltető munkára nem használják őket. Teljes munkaképességűnek úgy a melegvérű, mint a hidegvérű ló csak 5 éves kora után tekinthető.” Magam is lovagoltam egy 5 éves telivért, amelyet 2 éves korban törtek be, mely után 3 évig legelőn volt. A szereléshez, valamint a súlyomhoz való újraszoktatás 1-2 nap volt. Ezután elkezdtem lovagolni. Ez a metódus megegyezik minden lónál, legyen galopp-, military-, vagy éppen farmló, amennyiben ezt a betörési eljárást használja a farmer.
A másik eljárás, amikor minden elő-“betörés” nélkül 3-3,5 évesen kezdik el a szerszámhoz és a lovashoz való szoktatást. Az előbbi módszertől a másik nagy eltérés, hogy a lovat tovább lovagolják. Természetesen lovaglás és munka után a lovak a legelőn vannak.
A természet erői (szél, eső, jégeső, napsütés) ellen védelmet istállók hiányában a legelőn lévő fák nyújtanak.
Tartástechnológia a lovasiskolákban és a galopptrénereknél . Ezen két ágban a lovaglásnak két tartástípusa terjedt el:
a) legelőn b) bokszban és legelőn
a) legelőn
Az ilyen típusúra berendezkedett trén erek és lovasiskolák egyéni legelőkön tartják lovaikat. A munka megkezdése előtt a kívánt lovat, lovakat bevezetik a legelőről és bekötik egy állásokkal rendelkező színbe, ahol megpucolják, majd felszerszámozzák őket.
Munka után itt leszerszámozzák és lemossák a lovakat. Felkerül rájuk a lótakaró, majd visszaküldik őket a legelőre. A lótakaró télen megóvja a lovakat a túl hosszú szőr növesztésétől, nyáron pedig a szőrzet kifakulásától.
b) bokszban és legelőn
Ennél a tartási módszernél a lovakat teljes egészében bokszban tartják.
Legelőre pihenőnapon, verseny után, valamint edzés előtt és után egy órára kerülnek ki. Ezzel a tartási módszerrel nagyon ritkán lehet találkozni.
2. Takarmányozás
A takarmányozás egészéről elmondhatjuk, hogy a tartási módtól függetlenül gyepre alapozott. A legelőnek a csikó nevelésében betöltött szerepéről SCHANDL (1949) a következőképpen vélekedett: “A legelő változatos növényzete nyújtja legtermészetesebb, legkedveltebb formában azo bt a tápanyagokat, melyekből a fejlődő szervezetnek legtökéletesebb felépülésére szükség van. A legelőn nevelt állattól várható csak kellő ellenállás az időjárás viszontagságaival szemben, mert a szabadban a szél csővel, a forró napsugár hideg zivatarokkal váltakozik. Mindezek próbára teszik a fejlődő szervezetet, mely e küzdelemből támogatva a legelő füvén ek bámulatos táplálásától győztesen, megedzve kerül ki. Az állandó mozgás, csintalan ugrándozás, futkározás folytán a szív, tüdő, izmok, inak is erősödnek.” A legelőn lévő lovak közül kizárólag a munkában lévők kapnak abrakkiegészítést. Eltéréseket csupán az abrak mennyiségében és összetételében találunk.
Ahol a versenylovak mellett dolgoztam, ott az abrak négy-öt kg zabdarából, ásványi ki”egészítőkből és takarmánysóból állt. Military lovasok körében kétféle gazdasági abrak-keverékkel találkoztam.
Ezek összetevői:
A.
maláta szója napraforgómag kukorica szecskázott lucerna lenmag melasz só (Supermix abrakkeverék)
B.
rozs zab szecskázott lucerna naprafogómag búza Ca kukorica borsó tört lenmag szója maláta só
Az említett alapanyagok és abrakkeverékek felhasználásával állítják össze a lovasok receptúráikat. Így az abrak összetétele lehet:
– kukoricadara, vízzel hígított melasszal nedvesen összekeverve (6-7 kg nedvesen) – 1,5 mérő rozs, 1,5 mérő szecskázott lucerna, 2 mérő “Supermix” (1 mérő=lkg), 1,5 kg jó minőségű lucernaszéna és Blud vaskiegészítő.
Az abrakot sok esetben vízzel keverik össze.
3. Tenyésztés
Új-Zéland lótenyésztése mint olyan, nincs állami irányítás alatt. A sportló tenyésztésben, így a militaryló-tenyésztésben sincsenek sikeresebb családok vagy vonalak, mivel a lovassportok a versenyló-tenyésztésből nyerik az utánpótlást. Általános tendencia, hogy aki esetleg sportlovat tenyészt az a kancáját körzetében az ő megítélése szerinti mindenkori legjobb sporteredményekkel rendelkező ménhez viszi.
A versenylótenyésztés kisebb és nagyobb tenyészetekben folyik saját ménekkel. A méneket vagy megvásárolja a tenyészet, vagy a tulajdonos bérbe állítja be tenyésztésbe. Természetesen a versenylótenyésztésben a tenyésztést a mindenkori, anyagilag legjobban elérhető mén szabja meg.
Ezen kívül melegvérű fajtaszövetségeket találunk Új-Zélandban (pl.: Arab, Andaluz, Hannoveri). Ezek a szövetségek rendszeresen rendeznek fajtákon belül kanca, csikó és ménbírálatokat.
Ezek pénzdíjazású “show”-k, ahol a tenyésztők saját maguk vezetik fel lovaikat. Így hozzávetőleges mén-, vagy kancarangsor csak ezen bírálatok alapján lehetséges. Ha a bírálat alapján kedvezőnek ígérkező mén a tenyésztőnek elérhető távolságon belül van, akkor mindenképpen azt fogja használni. Ha messzebb van, akkor a mindenkori legközelebbi legjobb mént fogja használni, mivel a melegsperma használata nincs széles körben elterjedve.
4. Értékesítés
Eddig a pontig még konkrétan nem dől el, hogy a ló milyen hasznosítási irányú lesz. Ezt Uj-Zélandban az értékesítés kor az új tulajdonos fogja meghatározni. A ló a tulajdonos elképzelésének megfelelő szakágban fog indulni, így militaryban, ugratás ban, vagy díjlovaglásban is. Az értékesítés kétféleképpen történhet: magánúton hirdetések, vagy árverések útján. A hirdetéseket lovasmagazinokban jelentetik meg, vagy lovasversenyeken tűzik ki hirdetőtáblára. Ezzel az értékesítési eljárással belovagolt, versenytapasztalattal rendelkező lovak, vagy melegvérű csikók kerülnek eladásra.
Ezzel az eljárással értékesített lovak átlagárai: (NZ Dollárban) Pályáról lejött telivérek 200-600 Kezdő military-, ugró-, díjló 1000-1500 Haladó military-, ugró-, díjló 2000-6000 Nehéz kategóriás military-, ugró-, díjló 10.000 felett Árverések útján a telivérek kerülnek értékesítésre. A yearlingeket másfél évesen viszik eladni. A legalacsonyabb árak 20-30.000 Dollár közöttiek. Az átlagár 100-120.000 Dollár, míg a legmagasabb ár 1 millió Dollár körül van.
Az árverésen megvásárolt lovakat tulajdonosaik trénereknek adják kiképzésre. A 2-2,5 évesen be nem vált lovakat vagy értékesítik, vagy ha van bennük ugróképesség, akkor kipróbálják őket gát-, illetve akadályversenyben. Akadályon és gáton pedig egyes lovak képesek 10-15 éves korukig futm.
Új-Zélandban a következő kategóriákból kerülnek ki az ország military lovai (a növelő számsor csökkenő tendenciát mutat):
1. Akadály- és gátló 2. Galoppló 3. Kezdő, haladó ugróló 4. Másodrangú árverésről vagy farmról vásárolt telivér
50-75% vérhányadú telivér (a nem telivér hányad általában Clevelandbay, Hunter, Irish draft.Clydale, Trackeneni vagy Hannoveri)
Felkészülés
Amíg Európában edzők tömege áll szakáganként a lovasok rendelkezésére, addig Új-Zélandban a lovasok egyedül, magukra hagyatva kell, hogy dolgozzanak. A klubok tagjai elszórtan egymástól távol farmokon, vagy a városok eltérő kerületeiben laknak. Így mindenki ott lovagol, ahol a lovát tartja, legyen az saját farm, vagy bérelt terület. Az előbbiekből kifolyólag az európai lovasiskolákhoz hasonló csak egy-kettő létezik Új-Zélandon. Így szervezett, folyamatos oktatást sem lehet megvalósítani. A lovaglást a kezdetekben, ha lehetséges, lovaglótanártól kell elsajátítani. A lovaglás alapjainak és a meglévő tudás csiszolásának különböző módjai alakulnak ki.
Lovagolni már 4-5 éves korban elkezdenek a kisgyerekek pónikon. A póniklub tagjai 12 éves kortól lehetnek. Számukra a szervezett oktatás ekkor kezdődik. A póniklub tagjai 3-5 hetenként jönnek össze edzésre. Az edzéseket vagy a klub saját instruktora, vagy meghívott, a körzeten belül sikeresebb versenyzők tartják. Az edzések során mind együtt, mind pedig külön-külön foglalkoznak a tagokkal. Egy-egy lovasra 15-20 perc jut. Fejlődésüket a póniklub bajnokságok segítik. Ezen bajnokságokat megrendezik mind a három szakág – military, ugratás, díjlovaglás – területén. A póniszámokban viszont csak 17 éves korig lehet indulni. Így a relatíve szervezett oktatás időszaka befejeződik. Jóllehet, póni klubtagok 21 éves korukig lehetnek a lovasok, 17 és 21 éves kor közötti sportolók számára már nem szerveznek olyan gyakran edzéseket.
A fiatalabb, tanulni vágyó versenyzők számára a lovasszövetség nyújt segítséget kurzusok szervezésével. A kurzusok megtartására a különböző szakágak, nemzetközileg sikeres, jelenkori, vagy múltbeli versenyzőit hívja meg. Így tartanak military, ugró, valamint díj lovas kurzusokat. A díjlovas kurzusokat angol, ausztrál, valamint nyugat-európai díjlovasok tartják. Az ugratás oktatására amerikai, angol, valamint ausztrál lovasokat hívnak meg.
Military kurzust Angliából érkező lovasok tartanak. A tanulás másik módszere, amikor eredményes versenyzők fiatal lovasokat vesznek fel egy-két hónapra, úgynevezett “Workingpupil” pozícióba. Ez annyit jelent, hogy a felvett lovas(diák), a versenyző farmján segít a mindenkori munkában (kerítéstelepítés, műtrágyázás, elletés, nyírás). Ennek fejében lovával, vagy anélkül szállást, ellátást, és ami a legfontosabb, órákat kap.
Az oktatóvideókon és a lovasirodalom állandó tanulmányozása mellett a fiatalabb lovasgenerációnak lehetősége van a nemzetközi versenyeken Új-Zélandot képviselt lovasoktól véleményt kérni, “cross” -szakaszt és ugrópályát sétálni. A military bajnokságban különösen jól szereplő fiatal lovasok közül évente egynek a szövetség lehetőséget biztosít, hogy ösztöndíjjal Angliába mehessen egy, az akkor Angliában versenyző sikeres új-zélandi lovashoz. Itt egy egész versenyidényt tölt mint lovász és mint lovas tanuló. Új-Zélandban a lovaglás mai minőségre való emelésében meghatározó szerepe volt Colomon de Bolgárnak (Bolgár Kálmán).
Bolgár Kálmán egy magyar hadseregben szolgáló tiszt fiaként született 1914-ben. 6 éves korában kezdett el lovagolni. Tanulmányait 1932-ben kezdte a Ludovika Katonai Akadémián. Az akadémiai évek után kétszer volt magyar öttusa bajnok és képviselte hazánkat a Berlini Nemzetközi Öttusa Bajnokságon a II. Világháború előtt. A háború után mint katonatisztet a francia hadsereg felkérte ugrócsapatuk edzésére. Franciaországban eltöltött évei alatt vezette be a “lovassízést”. 1947 -ben az Olasz Öttusa Szövetség felkérte válogatottjuk felkészítésére az 1948-as Olimpiára. Olaszországban 1951-ig élt, ahol versenyistállója is volt. 1951-ben került családjával Új-Zélandba, ahol a lovasszövetség tudomást szerzett ugrólovakkal végzett korábbi munkájáról. 1953-ban felkérték az ugró válogatott edzőjének. 1953-56-ig mint az új-zélandi lovasszövetség hivatalos edzője dolgozott, ami után a szövetség tiszteletbeli edző címet kapta meg, melyet még mindig magáénak mondhat.
Az új-zélandi válogatottat felkészítette az 1955-ös sikeres ausztrál turnéra, az 1960-as Római Olimpiára (ahová pénzszűke miatt csak egy versenyzővel tudott menni, aki a 6. helyezést érte el), valamint az 1964-es Tokiói Olimpiára. Több száz kurzusa során 7-8000 lovas kiképzésében volt szerepe. Kurzusai során eljutott az ország minden pontjára, külföldön pedig Ausztráliába és Japánba. Az ugrósport színvonalának mai szintre emelkedése – Új-Zélandon és Ausztráliában – sokat köszönhet az ő edzői munkásságának.
Versenyszervezés
Az egy-, kettő-, illetve háromnapos versenyeken részt venni kívánó versenyzők a versenyek programját 4 héttel a nevezési határidő előtt kézhez kapják. Ezért az Új-Zéland-i Lovas Szövetség military szakbizottsága felelős. A nevezési díjat, ami 70-100 NZ Dollár között van, a nevezéssel együtt kell leadni. Ez a nevezési díj tartalmazza a szállásdíjat is. Amikor a papírok rendezettek és elérkezett a verseny hétvégéje, a lovasok felrakják lovaikat a lószállítókra és elindulnak a verseny színhelyére. Indulásig a farmon az aznapi munkákat természetesen el kell végezni. Igy a fiatalabb versenyzőket az egyik szülő elkísérheti a versenyre, mégis sokszor előfordul, hogy a versenyzőnek, vagy a kísérő szülőnek haza kell menni fejni, vagy egyéb munkát elvégezni. A versenyek helyszínére általában a verseny kezdetét megelőző délután érkeznek a lovasok. A lószállítót, után futót a kijelölt legelőn parkolják. Ezután egy hirdetőtábláról megtudják lovuk szálláshelyét.
Versenyzés
Az új-zélandi military eredményességének fontos része ezen fejezet, mely versenykategóriákkal, pontrendszerrel, követelményekkel és a versenyidény felállításával foglalkozik.
A military szakág osztályai
Advanced class: kizárólag Advanced és Intermediate lovak indulhatnak.
Követelményszint: Advanced Open Intennediate class: bármely kategóriájú ló számára nyitott.
Követelményszint: Intermediate Novice class: kizárólag Novice kategóriájú lovak indulhatnak.
Követelményszint: Novice Young Rider class: bármely kategóriájú, kezdő lovas által lovagolt ló számára nyitott.
Követelményszint: Novice Training class: nem pontszerző verseny, nyitva van bármely ló számára.
Követelményszint: a treningkiírásban megállapítva.
Pony class: kizárólag Pony kategóriájú lovak számára nyitott.
Követelményszint: Pony Követelményszint alatt, a kategória a meghatározott akadályméreteit, iramait és egyéb, a kategóriákra külön-külön megszabott szabályokat érti.
A kategóriák és a pontozási rendszer
A versenyeken szerzett pontok alapján három kategóriát különböztet meg az új-zélandi military szakág:
Advanced 60 pont vagy ennél több Intermediate 20-59 között Novice 20 pont alatt A pontszerzés lehetősége kategóriától, a verseny típusától, valamint a versenyen belüli indulók számától függ. A versenyek típusai: egy-, kettő- illetve háromnapos verseny.
a) Egynapos versenyek Indulók száma kategóriák Advanced Intermediate Novice
1. 2-3 12 9 6
2. 4-6 10 7 5
3. 7-9 8 5 4
4. 10-12 6 4 3
5. 13-15 4 3 2
6. 16-nál több 2 2 I
b) Kétnapos versenyek 1. 2-3 18 12 9
2. 4-6 12 10 7
3. 7-9 9 8 5
4. 10-12 7 6 4
5. 13-15 5 4 3
6. 16-nál több 3 2 2
c) Háromnapos versenyek 1. 1-3 18 1- 12
2. 4-6 14 12 10
3. 7-9 10 9 8
4. 10-12 8 7 6
5. 13-15 6 5 4
6. 16-nál több 4 3 2
Helyezéseket csak abban az esetben állapítanak meg, ha a helyezéshez szükséges versenyzők száma elindult a versenyen.
Az “A” szakasz nem, a “C” szakasz viszont már kötelező, amelynek hossza nem lehet kevesebb mint 4800 méter.
Az Új-Zéland-i Lovasszövetség Military Szakbizottsága az előzőekben említett versenytípusokat felhasználva állítja össze az éves versenynaptárt, amelyet a lovasok beépítenek edzésterveikbe.
Az egyes versenytípusok egymáshoz viszonyított aránya % -ban kifejezve:
Egynapos versenyek: 53% *Egynapos versenyek: 33 % Kétnapos versenyek: 8% Háromnapos versenyek: 6% A *-gal megjelölt egynapos versenyeket két nap alatt bonyolítják le.
A versenyeken indulók száma változó. A legkevesebb, amit tapasztaltam 150, a legtöbb pedig 255 induló volt. Ez utóbbi versenyen végzett felmérésem alapján a versenyzők kategóriánkénti megoszlása a következő volt:
Kategória Versenyzők száma fő % Advanced 8 3,13 Intermediate 33 12,95 Young rider 29 11,37 Novice 185 72,55 Összesen: 255 100,00
Az említett versenyeken felmért lovasok kategóriánkénti megoszlása mérvadónak tekinthető az összes új-zélandi military lovas sportágon belüli megoszlására.
Mészáros Gyula
Forrás: Magyar Lovas Kör
2000.
Frissítve: 2023.12.31.
Fotó: Canva
