Kezdőlap Blog Oldal 690

Tanácskozás Kaposmérőn 2002

Tanácskozás Kaposmérőn

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kht. (ONTE Kht.) határozott lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy területén rendszeres lovas rendezvényekre kerüljön sor.

Az emlékpark igazgatójának, Nagy László úrnak ezen törekvését szolgálta tanácskozó testületi ülésünk összehívása. Dr. Pál János, a Magyar Huszár- és Lovas Hagyományőrző Társaság ügyvezető elnöke és T. Nagy Ferenc, a Gidrán-Senior Kft. tulajdonosa, Körünk lelkes tagja és támogatója vállalták a tanácskozás megszervezését. Kassai Lajos világbajnok lovas íjász örömmel adott otthont kaposmérői birtokán ülésünknek.

A meghívottak közül Nagy László igazgatón és a szervezőkön kívül megjelent Bartók László, a Parádi Cifra istálló méntelep vezetője, Kucsora István, a Hód-Mezőgazda Rt. Aranyági Ménesének ménesvezetője, báró Győrffy Villám András, a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Társaság elnöke, Somogyi Győző huszár hagyományőrző, festő és grafikusművész, dr. Pataki Balázs, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet főtanácsosa, Zilahy István, a Hortobágyi Nemzeti Park Mátai Ménesének ménesigazgatója és jómagam.

Az érdemi tárgyalások előtt nem mindennapi élményben volt részünk. Kassai úr végigkalauzolt bennünket festőien szép birtokán. A terület maradéktalanul szolgálja a nomád lótartást, a lovas íjász képzést és versenyek rendezését.

Megtudhattuk, hogy 15 éve művelője a honfoglalás kori lovas harcászatoknak, melyet a legmagasabb fokon képvisel a világon. Képzésre és vizsgára messze földről érkeznek a lovas íjászok birtokára. Versenyeket és bemutatókat 1994 óta rendez Kaposmérőn, azzal a céllal, hogy olimpiai sportággá váljék a lovasíjászat. Emellett történelmi órákat nyújt a diákságnak és jurtájában elméleti oktatást tart hazánk honfoglalás koráról, majd lóra ülteti őket, hogy “megfertőződjenek” lószeretettel. lovairól csak annyit, hogy egyik fajtának sem elkötelezettje, de ragaszkodik tradicionális lófajtáinkhoz, illetve azok félvéreihez.

Állománya 12-15 lóból áll, melyeket ő lovagol be. Télen-nyáron a dombos legelőn vannak, nem ismerik a patkót, csak körmöli őket. Ha a tó jege beszakad alattuk és rájuk fagy a víz, akkor Kassai úr leveri róluk a jeget, és már mehetnek is tovább mozogni, játszani a betegségeket nem ismerve. A változatos domborzati viszonyok lovaiban kifejlesztik a biztos járást, a tökéletes egyensúlyt.

A birtok bejárása után az éppen történelem órára érkezőkkel együtt nézhettük meg a házigazda bemutatóját. Minden alkalommal lenyűgöz pontossága, tévedhetetlensége, lovával kialakult tökéletes összeszokottsága. A bemutatót ebéd követte, nem a reform konyhás fajtából. Kassai úr babgulyást készített marhalábszárral, kemencés kenyérlepénnyel, mindezt pedig villányi borokkal öblíthette le az, aki nem volt autóvezetésre ítélve. Az ízletes ebéd és a rövid ejtőzés után kezdődött el tanácskozásunk a jurtában.

Először az ülésnap két szervezője 1: Nagy Ferenc és dr. Pál János köszöntötték a házigazdát, a megjelenteket és megnyitották az érdemi tárgyalást. Nagy László úr, az ONTE Kht. Igazgatója vázolta a nemzeti park adottságait, terveit és azt, hogy miben is kérné az egybegyűlt lovas szakemberek segítségét. Nagy úr 1995-tól vezetője a parknak, melyet úgy igyekszik működtetni, hogy az történetiségével, hitelességével méltó őrzője legyen nemzeti kulturális örökségünknek. Az évek során 300 utazási irodával alakított ki jó kapcsolatot. A park eddigi látogatottságával és programjaival tulajdonképpen elégedett is lehetne, de tudja, hogy bővíteni kell ezt a palettát olyan színes lovas programmal, mely honfoglalásunktól kiindulva a népies gazdafogataink elterjedéséig átfogó képet jelenítene meg a látogatók számára, illetve a fiatalok szervezett oktatása céljából. A bemutatók időpontjai áprilistói októberig ismétlődnének, egy- vagy kétheti rendszerességgel. A nemzeti park két kiemelkedő ünnepsége a június utolsó szombatján rendezett Hunniális és Szent István napja, augusztus 20-án. Az igazgató úr kihangsúlyozta, hogy pályázat útján elnyert finanszírozásból szeretné működtetni a parkot, nem pedig üzleti vállalkozásként. Mindezek után Nagy László úrnak bőven volt jegyzetelni valója, hiszen a megjelent személyek mindegyike ontotta az értékes ötleteket és ajánlatokat.

Végül is kialakult egy egységes vélemény a nemzeti park lovas programjairól, miszerint azoknak a történelmi helyhez méltón, kizárólag a magyar lovas hagyományokat és lótenyésztésünk ügyét kell képviselnie, bemutatnia. Mentesülnie kell a lovassport szakágak versenyeitől, hiszen az élsport egyetlen célja a győzelem, az eddigi eredmények megdöntése. Az Ópusztaszerre látogató közönség ismerje meg őseink lovas harcmodorát, csodálja meg nyalka huszárainkat, gyönyörködjön lófajtáink kiváló egyedeiben, teljes képet kapjon hazánk népies fogatairól, kocsijaink, szerszámaink fajtáiról és az egykori gazdák, lovasok, hajtók változatos öltözékéről. Mindezekhez a ló és emberanyag az eszközökkel együtt hazákban elszórtan létezik, összehívható, és színvonalas bemutatóra képes. Muszáj azonban a dolgok anyagi oldalát, követelését is mérlegre tenni. Egyetlen résztvevő sem haszonszerzés céljából kíván majd szerepelni, csupán járulékos költségeit szeretné megkapni étkezési és szállás ellátásával együtt.

Éppen ezért a tanácskozás végén Nagy László úr azt kérte, hogy a javaslatok alapján összeállított programok költségeiről mihamarabb kapjon részletes kimutatást. Ennek tükrében tudunk továbblépni, melynek konkrét tervéről még ez év végéig újból tárgyalnunk kell. Házigazdánktól Kassai Lajos úrtól búcsúzáskor a Magyar Lovas Kör nevében egy termetes Miska-kancsót adtam át Szűcsné Szabó Kata munkáját. Egyrészt baráti vendéglátásunkért, de főleg annak a fanatikus, teljes életet követelő, eredményes munkának elismeréséért, amelyet Kassai úr kivívott magának és a magyar lovas hagyományoknak hazánkban és szerte a világon.

Egy pár gondolattal szeretném megvilágítani ennek az összejövetelnek a leendő hatását Körünkre nézve. Amennyiben az elképzelések megvalósulnának, úgy a gazdaversenyeink és a távhajtó emlékversenyeink tekintetében elérnénk néhai alelnökünk, Menthy Árpád törekvését, Körünk egyik főfeladatát. Ennek lényege, hogy ne csak produkciót lásson a közönség a lovas rendezvényeken. A résztvevői zöme kulturált magánlótartókból álljon, akik saját színvonalas kedvtelésüket, lovas hagyományaink hiteles ápolását mutatják be mindenki örömére. Hatásukra tovább növekedne a képzett lótartók száma olyan mértékűvé, hogy valóban lovas nemzetnek tekinthessük magunkat. Mindez persze csak jól átgondolt és megfelelően szervezett oktatással, kontrollálással építhető fel több év munkájával. De ezt is valamikor el kell kezdeni, mégpedig azon szakemberek vezetésével, ellenőrzésévei, akik tanítómestereiktől ismerik lovas hagyományainkat. A tudást és a tapasztalatot pedig kötelessége mindenkinek átadni a következő generációnak. Jó lenne, ha lovaséletünk vezetői nem csak kizárólag a kiemelt tenyésztésben és az élsportban tevékenykednének. Nem minden lótartó akar a tenyésztés és a lovassport kiválósága lenni. Az viszont minden magánlótartótól elvárható legyen, hogy ismerje a lótartás, lovaglás, hajtás, stilisztika és lovaskultúra alapjait. Ehhez kéne a szakavatott segítség és nem a legyintő sajnálkozás, a megmagyarázott tehetetlenség. Ne vándorcirkuszként működjék produkciójával néhány tenyészegyesület, lovas hagyományőrző, magán lovas és fogathajtó, hiszen hazánk egymástól távol eső lovas rendezvényein nem ugyanazokra a szereplőkre kíváncsi a közönség. Még akkor sem, ha tehetséges, lelkes, képzett lovasemberek mindannyian. Szeretett lófajtáink egyedeit – tisztelet a kivételnek – nem elég csak származásuk és küllemük által csodálni, hanem teljesítményük által kell őket értékelni. Ere nyújtana kitűnő felmérési lehetőséget távhajtó emlékversenyünk.

Egyre több lovunk kaphatna minősítést, ezáltal magas piaci értéket és tekintélyt. Mindezek szervezéséhez, rendezéséhez, bonyolításához Körünknek eddig is megvoltak képzett és elismert orvosai, bírái, írnokai, vagyis egy jól működő szakmai csapat. Ópusztaszer és a Magyar Lovas Kör közös sikere komoly eredményt és elismerést jelenthetne mindkét félnek. Nemes célunk legyen jelmondatunk: „Mindent a magyar lóért!”

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
2002.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.

IV. Budapesti Lovas Juniális 2002.

IV. Budapesti Lovas Juniális
2002. június 29-30.

A Nemzeti Lovas Marketing Társaság idei rendezvényének időpontja egybe esett a futball-világbajnokság döntőjének küzdelmével. Ennek ellenére a lovas programokat szerető közönség – az előző évekhez hasonlóan – tekintélyes számban látogatott ki a Hajógyári-szigeten zajló kétnapos lovas juniálisra.

Az időjárás rendkívül kegyes volt hozzánk, hiszen péntek délután és éjszaka kellő mennyiségű esővel portalanított, majd szombaton és vasárnap derült, napos, mérsékelten nyárias meleggel ajándékozott meg minket.

Az előző évek tapasztalatait, tanulságait figyelembe véve ideális körülményeket teremtettek a Társaság vezetői, Pető Sándor elnök, Kovács Ágnes titkár és Szabados András technikai vezető, a sikeres rendezés érdekében. Gondolok itt a lovas pálya kijelölésére, méretére, a várható látogatottság és a kézművesek, árusok, büfék számának megfelelő arányára. Külön dicséretet érdemel a hangosítás, amely a tucatnyi hangfalnak és helyes irányba állított hangszórásának megfelelően a terület minden pontján élvezhető volt. Lényeges és nehéz feladat ez, akárcsak egy jó film esetében, hiszen a háttérzene megválasztása, hangereje, hanghatása észrevétlenül kell, hogy keretet adjon a látottaknak.

A szombati nap programsorozatát az Első Magyar Pónifogathajtó Egyesület nyitotta a Kossuth-kupa versenyszámával, Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója tiszteletére. Kemény küzdelmet láthatott a közönség, mintegy 16 pónifogat részvételével. Gratulálunk tagtársunknak, Bartha Józsefnek, hogy az előkelő II. helyen végzett a komolyan felkészült vetélytársak között. A szinkron- és akadályhajtás után a pónisok fogathajtó karusszellel, pünkösdölő lovas népi játékkal, csikós bemutatóval és Karai Antal jóvoltából puszta ötös bemutatóval nyújtottak élvezetes látnivalót a közönségnek.

A Mészáros fivérek minden alkalommal biztos sikert aratnak négyes és egyesfogatukkal. Az idén csatlakozott hozzájuk egy “idősebb” hajtó is póni kettesfogatával, a 10 éves Makai Dániel személyében. Ősmagyarjaink harcművészetét Kelemen Zsolt, Kassai Lajos világhírű lovasíjász és a Felvidékről érkezett Csallóközi Lovas Íjászok képviselték fergeteges sikerrel. Körünk különdíját a csallóközi lovas hagyományőrző barátainknak adtuk át leírhatatlan lelkesedésükért, magukkal ragadva mindannyiunkat egy látványos, mozgalmas történelmi utazásra. Elismerésünket és díjunkat az Egyesületük vezetője könnyes szemmel és baráti öleléssel fogadta és vette át a nézők vastapsa kíséretében. Üdeséget és eleganciát sugároztak a lovas hölgyek bemutató számai. Kafka Zsófia, a Monori Hegyessy Nyerges Fogadó díjlovasa, az Eőry Lovasiskola négy fiatal növendéke és francia dámalovasok képviselték az ellenpólust a kemény lovas harcművészek, lovagi tornászok és lovas kaszkadőrök bemutatói között.

A kutyák szerelmesei is különleges élményekkel lettek gazdagabbak a Magyar Pásztor Kutyás Bemutatócsoport ügyességi, szórakoztató és őrzővédő programja láttán. A magyar lófajták bemutatója tulajdonképpen a lovas szakágak bemutatóját is jelentette. A Tápióbicskei Tüzércsapat ágyúlövéseinek robaj a hathatósan pezsdítette fel a vasárnap délutánra elpilledt közönséget. Némedi István és Nagy Sándor urak, fogathajtó kiválóságaink, ügyességi szlalomhajtásban mérték össze tudásukat Karai Antal pónifogatával. „Atom Antinak” semmi oka nem volt a szégyenkezésre, hiszen pörgős lábú póniai parányi időkülönbséggel a második helyen végeztek.
A fóti westernlovasok hamisítatlan vadnyugati életképet mutattak be szikrázó pisztolyforgatás és trükklovaglás kíséretében.

A rendezvény két kulcsemberének bemutatásával még adós vagyok. Egyikük Kurdics Mihály úr, a pónifogathajtók egyesületének titkára, aki megalakulásuk óta versenyeik levezetője, műsorvezetője. Érthetően, humorosan fogalmaz, és ennek ellenére soha nem akar a látottak fölé emelkedni. Mondataival észrevétlenül tölti ki a holtidőket, és a számára kissé ismeretlenebb témában is határozottan kommentál, de soha nem pongyolán fogalmazva, vagy helytelen megnevezéseket használva. A másik illető minden kételyt és előítéletet eloszlatott az átlag diszkósok felől. DJ Smasch lemezlovas, aki az idő törtrésze alatt tudott hatni a közönség, elsősorban a gyerekek hangulatára. Pedig, ahogy mondani szokás, a gyerek nagy kritikus. A kritikát pedig jelesen kiállta ezen a hétvégén, a gyerekek kedvence, mókamestere lett.

Azt hiszem első olvasatra is sikerült mindenkit meggyőznöm arról, hogy gazdag lovasprogramot láthattak az érdeklődők. Akik pedig kihagyták, csak sajnálhatják mulasztásukat, azonban jövőre ők is bepótolhatják mindezt az V. Budapesti Lovas Juniálison. A sok pozitív élmény mellett szólnom kell hibákról is. Az egyik csupán szervezés kérdése. Pető Sándor úr talán túl sokat szeretett volna nyújtani a közönségnek. Kevesebb program is elegendő, hiszen akkor nincs torlódás, időelcsúszás és vannak kellő mennyiségű születtek a nézelődésre, étkezésre, vásárlásra. A másik nem szervezési gond, hanem egy buta, bosszantó szokás. Minden évben az útbaigazító táblák a kezdés napjának reggelére eltűnnek a sziget területéről.

Kézműveseinket dicséret illeti, hiszen munkabemutatóik és árukészletük valóban emelték a rendezvény színvonalát. Társrendezőknek azért nevezhetjük magunkat, mert az aktív szereplés mellett a lovas fesztivál szervezésében és bonyolításban is részt vettünk. Egyes programok kiválasztása, néhány résztvevő beszervezése, a lovas pálya bizonyos elemeinek tárolása, szállítása, az akadályok megépítése és versenybíráskodás volt többek között a feladatunk Muszkán István úrral karöltve. Mindez persze csak töredéke annak a hatalmas és hosszadalmas munkának, amit a lovas rendezvény egésze kívánt szervezőjétől, a Nemzeti Lovas Marketing Társaságtól. Gratulálunk a szervezőknek a sikeres rendezésért!

Versenyeredmények:

Kossuth-kupa, póni kettesfogatok versenyének összesített eredménye:
I. Kovács Roland, sh. Kovács Sándorné – Tündér – Surda (Kiskunmajsa)
II. Bartha József, sh. ifj Bartha József – Betti – Dáma (Dabas, MLK)
III. Szabó Elek, sh. Stegma László – Högyke – Csillag (Orgovány)
IV. Kovács Dávid, sh. Pál Katalin – Nóri – Zafír (Alsónémedi)
V. Joó Lajos, sh. Joó Barbara – Ocsi – Tündér (Agasegyháza)
VI. Koczka Géza, sh. Hajdú Tibor Lenke – Vihar (Bény)

Provera-díj kettesfogatok és pónifogatok szlalom versenye:
I. Némedi István, sh. Oláh Mihály – Vipera – Manó (Dóra-major)
II. Karai Antal, sh. Szikura Attila – Ricsi – Pajkos (Nagykőrös)
III. Nagy Sándor sh. Gliba Gyula – Corso – Viktor (Dóra-major)

Köszönet néhai Fehér István családjának!

Fogathajtó sportunk és lovas kultúránk kiemelkedő alakját, Fehér Istvánt tavaly vesztettük el. Szerető családja megtisztelt bennünket azzal, hogy Pista bácsi használati és emléktárgyai közül néhányat Körünknek adományozott. Meghatódva vettem át a számomra ereklyeként tisztelt hagyaték minden darabját. Szakkönyvek, jelvények, díj- és emlékszalagok, patinás zablák és hiányos szerszámzatok “mesélnek” egy eredményekben, sikerekben gazdag életútról. Köszönet a Fehér családnak! Pista bácsi, ígérem, hogy barátságunkhoz, örök emlékedhez méltóan őrizzük hagyatékodat!

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.17.

Bella, a kisbéri klasszis

Bella, a kisbéri klasszis

Lázár Zoltánnak eddigi példátlanul sikeres pályafutása során csak egy olyan lova volt, amelyikkel 3 egymás után következő világbajnokságon tudott versenyezni. Ezt a lovat Bellának hívják.

Mikor és hogyan került Önhöz ez a kivételes képességű fogat ló?

Bella egy Magyarországon tenyésztett kisbéri félvér kanca, de én már Ausztriából vásároltam meg 1994-ben. Magyarországról adták el és én úgy kerültem Ausztriába, hogy egy ismerősöm szólt, hogy van kint két jó képességű ló, amelyeke gazdájuk nem igazán tud elhajtani. „Nézzem meg – mondta, biztosan fog tetszeni!” Kiutaztam és valóban nagyon megtetszett a két ló.

Ausztriában Bella és Tünde kisebb versenyeken indultak tulajdonosukkal, változó sikerrel. Majd okoztak egy komoly balesetet, amikor elszaladtak hajtójukkal, ezért úgy gondolta a gazdájuk hogy megválik tőlük. Amikor kipróbáltam őket, jó benyomást keltettek, nagyon jó volt őket hajtani. Így cserét ajánlottam értük és egy féléves huzavona után nagy nehezen, de sikerült megkötni az üzletet. Következő évben 1995-ben, Poznan-ban ezzel a fogattal indultam életem első világbajnokságán és rögtön második lettem a maraton hajtásban, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy megnyerjem ezt a versenyszámot. Az összetett eredményem kicsit elmaradt a várakozástól, hiszen a két ló közük igazán jó és egyenletes teljesítményt csak Bella tudott nyújtani.

A következő év őszén, úgy gondoltam, hogy új fogatot építek, így Bellát és Tündét eladtam. Ez utólag nem igazán bizonyult jó döntésnek. Az új lovaim nem váltották be hozzájuk fűzött reményeimet, így ’97 tavaszán visszavásároltam régi lovaimat, de a Riesenbeck-i VB-n már csak Bella versenyzett új társával Fabula nevű lipicai lovammal. Ezzel az összeállítású fogattal tudtam egyéni VB-t nyerni.

Két év múlva kecskeméti VB-re ismét új társat kellet keresni Bellának, hiszen szegény Fabula időközben elpusztult. Az új összeállítású csapatom Bella vezérletével megnyerte a maraton hajtást, úgy, hogy a nyolc akadályból ötben mi voltunk a leggyorsabbak. Az összetett versenyben pedig bátyám, Vili mögött a dobogó második fokára állhattam és a csapat aranyérmet is megszereztük.

Az 1999-es év hatalmas siker volt a magyar fogathajtó sportnak és természetesen a Lázár családnak, hiszen mindent megnyertünk amit csak lehetett és a bátyám, Vili is egyéni világbajnok lett. A következő Vb-re szerettem volna Bellát újra felkészíteni, de egy edzés során rosszul lett és én úgy éreztem, hogy ez egy jelzés volt arra, hogy ne erőltessem a versenyzését. Így 2001-ben fejezte be sikeres sport pályafutását.

Mi volt Bella erőssége?

A maraton versenyszámban nagyon jól teljesített, hihetetlen szíve van, nagyon jó versenyző, hiszen a versenyeken mindig sokkal többet tudott nyújtani mint az edzéseken. Nagyon gyors volt, robbanékony, jól fordult, könnyen feltudtam venni, élmény volt vele a versenyzés. Amíg a fogatom tagja volt, Magyarországon minden maraton versenyszámot megnyertünk, egyszer sem tudtak legyőzni minket! Mai napig, amikor a négyes fogatom összeállításánál gondjaim vannak, mindig eszembe jut: „De jó lenne, ha a Mama – így hívtam Bellát – fiatalabb lenne!”. Még most is eltudnám képzelni a fogatom élén. Amióta befejezte versenyzői pályafutását, a Lázár Lovaspark kanca ménesében tölti jól megérdemelt „nyugdíjas éveit”.

Bella eredményei:

1994-től versenyzett Magyarországon, 3 VB-n vett részt.

1995 – Poznan VB: maraton hajtás 2. hely
1997 – Riesenbeck VB: egyéni 1. hely,    maraton hajtás 3. hely
1999 – Kecskemét VB: egyéni 2. hely, csapat 1. hely,  maraton hajtás 1. hely

Bella 2001-ben ménesbe vonult.

Szerző: Tóth István
Frissítve: 2023.05.16.
Fotó: Canva

Épületek elhelyezése

Az egyes létesítmények, felépítése, elhelyezése

Épületek elhelyezése

Cél: a lovak és lovasok számára, a napi munkához legkedvezőbb elrendezés kialakítása és minél kevesebb dolgozó, minél hatékonyabban dolgozzon (trágyázás, almozás, karbantartás)

  • minden istállóépületet, ill. az egész létesítményt célszerű karámmal körülvenni
  • istálló megközelíthetősége
  • abraktároló és roppantógép egy helyen legyen
  • takarmány és trágyatároló az istálló közelében, jól megközelíthető legyen
  • az istálló közel, vagy egybeépítve a fedett lovardával
  • lovaspálya az istállótól távolabb (lovak nyugalma miatt)
  • tűzvédelem (villámhárító, tűzoltó készülék, tűzcsapok)
  • nagyobb létesítmények esetén gépesítés

Szociális helyiségek

  • öltözők, lovász szobák (lakások), az istállótól elválasztva (fűthető helyiségek)

Istálló

  • elhelyezése: lejtőn, vagy magaslaton, vagy mezőn (sík helyen) fontos a geopatikus zónák figyelembe vétele (4. kép)
  • építéskor a lehető legtöbb természetes anyag használata; a beton kerülendő
  • mérete a lovak számától és a tartás módjától függ
  • min. 3-4m belmagasság
  • istálló típusok (nyitott-zárt, német, angol rendszer, futóistálló, gyűjtőboxok (5. kép)
  • istálló folyosó: talaja aszfalt, aszfaltbeton, 2,5 – 3,5 m széles, (balesetvédelem), szintje a boxok alapszintjénél alacsonyabb legyen
  • lehetőleg 2 bejárat, nagy ablakok, a legtöbb természetes fény érdekében (6. kép), infra lámpa (“lószolárium”)
  • abraktakarmány tárolása (rágcsálóktól mentes, zárható, száraz hely)
  • szerszámos, nyerges, szociális helyiségek
Bokor Árpád, 2002
Frissítve: 2023.05.06.
Fotó: Canva

 

Lóvásárlás: Lovat venni nem nehéz…?

Lóvásárlás:  Lovat venni nem nehéz…?

Még ha határozott elképzeléseink is vannak jövendőbeli lovunkról, a lóvásárláskor számos dolog nem derül ki egyetlen pillanat alatt a lóról, amelynek vételéről döntenünk kell – hacsak nincs hozzá különleges tehetségünk, hogy az eladó dicshimnuszai mögött felfedezzük a valóságot. Ugyanakkor egy ló eladásának számos oka lehet, amely nem feltétlenül a lóval való elégedetlenségen alapul. Nemritkán szomorú események vagy megváltozott életkörülmények teszik szükségessé ezt a lépést.

A ló túl kicsi, illetve a kislány nőtt meg, az egykori lovas egyetemre megy, szakmát tanul (egyszerűen túl kevés lesz az ideje a lóra), sportágat váltott és ehhez régi lova nem felel meg számára, de anyagi gondok vagy a tulajdonos költözése, betegsége vagy halála is indokolhatja a ló eladását.
Sok lovat kereskedőnek, “lókupecnek” adnak tovább eladásra, akit – kevés kivételtől eltekintve – nem igazán érdekel a ló előélete. A lovat tehát látható előnyei alapján kínálják megvételre, és ennek megfelelően dicsérik. A küllemet és az adottságokat többnyire könnyen fel lehet ismerni. Viszont a ló rejtett hibái, viselkedése, az, hogy mit szeret és mit nem, csak több hét után derül ki. A visszaadási lehetőség törvényileg garantált nyolcnapos határideje ezért nem ritkán kihasználatlan marad. A lovak általában nagyon érzékenyen reagálnak az idegen környezetre és a költözésre. A kezdeti visszafogottság az új istállóban, az új gazdáknál és új lótársaknál, amelyekkel szemben még nem sikerült kivívnia a megfelelő helyét, néhány hét múlva elmúlik, és a rendes kis ló egyszer csak mindenféle kellemetlen “játszadozásba” kezd. Persze az ellenkezője is megtörténhet: esetenként a tulajdonosváltás és az ezzel járó jobb tartási körülmények rendes, megbízható lóvá tehetik a korábban kevésbé kedves állatot.

Egy kis kockázat mindig marad…

…de minimálisra csökkenteni azért lehet. Először is nem vihetünk magunkkal találomra egy lovat, hogy majd meglátjuk, mi lesz belőle, ha nem vagyunk tisztában vele, hogy az ilyen spontán vásárlás nagyon megbosszulhatja magát. Lehetőleg legyen viszonylag pontos elképzelésünk arról, hogy mit is szeretnénk, igyekezzünk reálisan felmérni saját képességeinket és korlátainkat, valamint alaposan tájékozódjunk a kiválasztott ló előéletéről és tulajdonságairól.

Zsák a foltját…

Illik egymáshoz a ló és a lovas, ideális párosnak mondhatók? Ez talán a legfontosabb kérdés. Hiszen mi haszna van egy tüzes paripának, ha a gazdája félénkebb jellem, aki nem tudja ellenőrzése alatt tartani?
Néhány vevő számára a fajta, származás, kor, nem, nagyság, szín és teljesítmény a döntő, másoknak mindez mellékes. Ők teljesen más kritériumok szerint keresnek, és érzésből döntenek. Nagyon sok ló talált már így új otthonra, és a gazdáik is elégedettek voltak. De tanácsolni nem lehet általánosságban az ilyen vásárlást.

Milyen fajtát?

Hobbilovas-körökben egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a különlegesebb fajták képviselői – töltöző izlandiak, mangalarga marchadores, pasók… De a berberek, arab-berberek, a hidegvérűek és a legkülönbözőbb pónik és kislovak is egyre divatosabbak. Ezek a fajták valóban jók a nyugodt tereplovagláshoz, hobbi szintű díjlovagláshoz, és jól tűrik a nyitott istállóban való tartást is. A különböző fajtákról az egyes tenyészegyesületek adnak felvilágosítást. És vásárlás előtt feltétlenül tájékozódni kell! A szakirodalom alapos áttanulmányozásával, valamint más tulajdonosokkal, tenyésztőkkel folytatott beszélgetésekkel lehet kideríteni, tényleg rendelkezik-e a fajta azokkal az előnyös tulajdonságokkal, amelyeket szeretnénk, milyen hátrányokra lehet esetleg számítani, és tényleg illik-e hozzánk majd a ló.
Aki a fajta tekintetében már elhatározásra jutott, a kor, nem, szín és nagyság kérdésében kell döntenie. Ebben a kérdésben a legkisebb a súlyos következményekkel járó hibás választás veszélye, és mások tanácsára sincs feltétlenül szükség, hacsak nem kimondottan ritka, rendkívüli lovat akarunk. Így lehetőség szerint ne legyen feltétlenül mén, ha nem tudunk tényleg megfelelő életet biztosítani a számára – a csikóvásárlást is jól meg kell fontolni, mert nem minden lovas képes maga kiképezni egy lovat!
Vannak olyan vevők is, akik nem maguknak keresnek lovat, hanem gyereküknek vagy unokájuknak. Még ha “csak” egy kis póniról van is szó, akkor is ügyelni kell az egészségére és barátságos jellemére. A lovaglásban tapasztalatlan gyerekeket nem szabad fiatal lóra felültetni, akármilyen fajtájú legyen is. Az alapszabály: Fiatal lovas – öreg ló, öreg lovas – fiatal ló!
A “fiatal” és “öreg” fogalmát itt persze a “tapasztalatlan” és “tapasztalt” szavakkal kell helyettesíteni. Egy békés ló fél életbiztosítás. Különösen a gyerekeknél kell erre ügyelni! Az esetleg megfontolatlan cselekedeteket a lónak nem kell rögtön rúgással, harapással vagy más durvasággal kiegyenlítenie. Nemcsak a lovaglásnak, hanem a napi kapcsolatnak is örömet kell szereznie gyereknek és lónak egyaránt. A gyerekek érdekében nem kell vakon elhinni az eladó minden kijelentését, és mindig mellettük kell lenni, ha a gyerek és a póni találkozik. Ez különösen a tereplovaglásokra érvényes!

Nyitott szemmel

A lóvásárlás bizalmi ügy, mondják – de a túl naiv vevők keserű tapasztalatai az ellenkezőjét sejtetik. Természetesen nem kell eleve bizalmatlansággal telve elindulni új társunk keresésére. De az egészséges mértékű kritikus megfigyelőkészség és egy szakember objektív tanácsa megakadályozza a legcsúnyább csalódásokat. A legjobb szakértő a lóvásárlásban az, akinek megfelelő tapasztalata van, semmilyen érdeke nem fűződik az adásvétel létrejöttéhez, és a vevő barátja. Érdemes őt magunkkal vinnünk “lókereső” útjainkra, mert ő lehet az, aki józanul ítélve meg a helyzetet, szerencsésen lebeszélhet minket arról, hogy egy-egy megigéző lópillantástól vagy dúsan lobogó sörénytől megrészegülve elhamarkodott döntést hozzunk egy-egy nem megfelelő ló vételéről.

Ezt megveszem!

Ha semmi nem szól az üzlet megkötése ellen, azért egy állatorvost hívjunk el. Valószínűleg el fog végezni egy kis “vásárlás előtti vizsgálatot”, amiből megállapítja a ló általános egészségi, gondozottsági és táplálási állapotát.
A drága sportlovakat, amelyek a “nagy” versenyeken vesznek részt, és teljesítményre készítik fel őket, inkább olyan kritériumok alapján veszik meg, amelyek a vevő csekkfüzetében csapódnak le. A végső tulajdonosváltás előtt egy klinikán alaposan megvizsgálják és megröntgenezik őket, de ez a speciális lófajtáknál is egyre inkább elterjed. Elgondolkodtató leleteket nem szabad hagyni “kimagyarázni”. Bár tényleg sok hendikepes ló létezik, amely ennek ellenére kitűnő sporteredményeket ér el, olyanok is vannak, amelyek éppen ezektől a hendikepektől szenvednek, és többé nem lehet őket használni.
A hobbilovasnak, aki a lovát saját nyitott istállójában akarja tartani, feltétlenül ügyelnie kell a ló ellenálló képességére és egészségére, érdeklődni az eddigi tartásról, táplálásról és a féregtelenítések időközeiről, ellenőrizni az oltási bizonyítványt. Különösen fontosak ezek az információk, ha a választott lónak nincsenek papírjai, amelyekből meg lehetne tudni a tenyésztő, az egykori tulajdonosok nevét, a sporttevékenységet és a pontos születési dátumot.

Kereskedők, tenyésztők, magánszemélyek

Lovat kistenyésztőtől, nagy tenyésztelepről, magánszemélyektől és kereskedőktől egyaránt lehet venni. Hogy melyikkel járunk a legjobban, azt nem lehet általánosságban megmondani. Ha elég tapasztalatunk, időnk és pénzünk van, és szeretnénk látni, ahogy a saját csikónk felnő, biztosan a tenyésztő a megfelelő választás. Ha azonban rögtön lovagolható lovat szeretnénk, nem feltétlenül a tenyésztőnél járunk jó helyen. Vannak olyan lókereskedők, akik igyekeznek a vevő kedvében járni, és a megfelelő lovat kínálni vagy gondosan felkutatni számára. Sajnos azonban vannak másmilyenek is. Legyünk szkeptikusak, ha a kereskedő megpróbálja a saját elképzeléseit ránk erőltetni, csak mert éppen nincs kéznél a kívánt típusú ló, és ehelyett egy “nagyon hasonlót” kínál, bár nekünk első látásra sem tetszett. A lóvásárlásnál a megérzés hasonló szerepet játszik, mint egy idegen emberrel való találkozáskor. Ha meggondoljuk, hány évig lelhetünk örömöt egy egészséges lóban, ne hagyjuk rögtön “rábeszélni” magunkat az új családtagra. Jó, ha előzetesen elbeszélgetünk az adottságairól, viselkedéséről, tulajdonságairól. Néhány próbalovaglás után jobban meg tudjuk ítélni, tényleg megvan-e benne mindaz, amit ígértek, és illünk-e egymáshoz.

Kérdezni, kérdezni, kérdezni!

Aki sokat kérdez, sok választ kap! Így megy ez. Ha a válaszok nagyon ellentmondásosak, az a ló ellen szól. Ha az eladó minden lova nagyon derekasan dolgozó, kedélyes, ragaszkodó, kocsiban jártas, terepbiztos, jámbor, makkegészséges és még minden más, ami jót csak el lehet mondani egy lóról, karakterében nem tér el lényegesen a többitől, legyünk résen – különösen, ha más érdeklődők más tulajdonságokat keresnek a lovakban, amelyekkel hirtelen szintén rendelkeznek mindannyian. A “mind nagyon rendesek” olyan kijelentés, amelynek körülbelül annyi a tartalma, mint hogy “mind lovak”. A precíz kérdések precíz válaszokat követelnek meg, amelyek tisztázzák a dolgokat. A jól hangzó általánosító kijelentések és ígéretek csak az eladási politikának használnak, de nem a vevőnek. A világos kijelentések és határozott, írásos ígéretek megnyugtatják a vevőt, és lehetővé teszik a vételt. Ha az adásvételi szerződésben az áll, hogy a ló kovács- és szállítójámbor, nem várhatjuk, hogy ennél többet nyújtson – mindegy, mit ígért vagy mire utalt az eladó.

A ló legjobb jelzője a “miénk”!

Ki ne ismerné a saját állatról szeretettel regélt, áradozó történeteket, amelyek iránti legnagyobb lelkesedés gyakran a mesélőtől és kevésbé a hallgatóságtól ered. A lóvásárlásnál ezeket kellő gyanakvással, de érdeklődő figyelemmel kell hallgatni. A “Lovunk” név sok mindent elmond a ló és gazdája kapcsolatáról. A hobbilovasok, akik családi lovat keresnek, biztosan nem járnak rosszul egy ilyen lóval.

Kegyelemkenyéren élő veteránok

Ezek többnyire idősebb lovak, amelyeken már nem lehet lovagolni, tenyésztésre sem használják, mégsem ölik meg őket. A kegyelemkenyéren élő lovakat egyre többen választják társukul, hogy gondoskodjanak a szükséges nyugalomról és lótársaságról a saját állományban. Az erőtől duzzadó fiatal állatok csoportjába nem szabad állítani őket, mert ott aligha találják meg megérdemelt nyugalmukat. Idősebb lovak vagy egy nyugodt fiatal állat társaságában érzik magukat a legjobban. Ezzel azonban többnyire ki is merült alkalmazási területük – tényleges erőnlétüktől függően néha szívesen mennek vezetéklóként terepre vagy tesznek kiadós sétát. Aki tudatosan ilyen ló mellett dönt, és megfelelően bánik vele, tiszteletet érdemel, mert éppen ezeknek a lovaknak van szükségük sokkal szeretőbb, megértőbb gondozásra és odafigyelésre, amit csak bizalommal tudnak meghálálni.
Nem minden lovat, amely nem talál már gazdára és elviszik a vágóhídra, kellene tényleg levágni. Néhányukat még évekig lehetne legelőn tartani. De nem mindegyiket! A hibásan értelmezett állatszeretet esetleg csak meghosszabbítja a szenvedést. Az állatorvos tanácsát a kegyelemkenyéren élő lovaknál is ki kell kérni, mert a közvetlenül nem felismerhető krónikus betegségek vagy öregség okozta fájdalmas bajok olyan kínokat okozhatnak a lónak, amelyeket nem lehet megszüntetni, de még csillapítani sem. Ezeknek a lovaknak minden nap ajándék, amellyel korábban megszabadítják őket szenvedéseiktől.

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.februári számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Frissítve: 2023.03.29.
Fotó: Canva

 

Elsősegélynyújtás lovaknak

Annak a személynek a megfelelő cselekvésétől, aki szükség esetén elsősegélyben részesíti a lovat, legalább annyira függ, hogy a ló ismét egészséges lesz-e, mint az állatorvostól vagy a klinikától, amely végül ellátja. Az elméleti alapismeretek ugyanolyan fontosak a veszélyhelyzet felismeréséhez, mint azután a helyes gyakorlati ellátás.

Tulajdonképpen magától értetődőnek kellene lennie, hogy mindenki igyekezzen megszerezni ezeket az ismereteket, aki kapcsolatban áll lovakkal vagy lovakat tart. De többnyire még a nagy lovardákban – amelyek pedig “iparszerűen” űzik a lótartást és kiképzést – sincs senki, aki szükség esetén helyesen el tudna látni egy lovat. A megfelelő képzettség mellett legtöbbször az anyagi feltételek is hiányoznak a hatékony elsősegélyhez. Gondoltak már arra, hogy vajon ki felel tulajdonképpen azért, ha egy drága sportló elpusztul, mert egy súlyos sérülés után nem volt megfelelő kötszer az istállóban, hogy csillapítani tudják a vérzést?

Értelmes azonnali segítség

Elsősegély alatt azokat az intézkedéseket értjük, amelyeket a baj megtörténte után azonnal megtesznek. Az elsősegély célja az, hogy megakadályozza a ló állapotának további romlását, és biztosítsa az optimális végleges ellátást.
Milyennek kell lennie az elsősegély-felszerelésnek? Szándékosan nem használom az “istállópatika” szót. Elsősegélyt gyógyszerek nélkül is lehet adni. Bármilyen gyógyszer – amelyek garmadával hevernek az istállóban – hibás alkalmazása meghiúsíthatja az optimális végleges ellátást. A hibás elsősegélynyújtás jellemző példája a “kék spray” reflexszerű használata mély sebeknél. Egy meggondolatlanul befújt sebet például többé már nem lehet összevarrni.
Sajnos számolni kell azzal is, hogy a sérülés esetleg olyan fokú, hogy végül a ló kényszervágását eredményezi, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy állatszeretetétől hajtva lemondjon egy négy-ötmázsás állat vágóáráról, ráadásul az elaltatott és nem vágóhídra küldött ló tetemének elhelyezése sem éppen egyszerű dolog. A lovak az európai jogszabályok szerint alapvetően olyan állatoknak számítanak, amelyek élelmezési célokat szolgálnak. A gyógyszerek használata viszont lehetetlenné teheti a ló levágását, mert az antibiotikumok és más vényköteles gyógyszerek használatánál is be kell tartani az élelmezésegészségügyi várakozási időt.
A gyógyszerek alkalmazása ráadásul már kezelés, nem pedig elsősegély! És igaz, hogy tulajdonképpen semmilyen rendelet nem tiltja, hogy akárki kezelhesse bárki lovát, a kezelési hibákért a “terapeuta” jogilag is felelős. ő felel azokért a károkért, amelyeket a kezelés hibái okoznak.

A felszerelés

A lovak elsősegély-felszerelése jó kötszerekből, lázmérőből és megfelelő kényszerítő eszközökből áll, hogy a lovat szükség esetén nyugodttá tegyék a segítségnyújtáshoz.
Mindig legalább két lóláb ellátására elegendő kötszernek kell rendelkezésre állnia. Nagyobb lóállomány esetén természetesen tanácsos nagyobb készletet raktározni. A szívverés mérése néhány esetben, mint a kólika, keringési zavarok, de erős fájdalmak esetén is, mint például egy savós patairha-gyulladás, fontos információkat szolgáltat a betegség súlyosságáról. Egy lótartónak képesnek kell lennie megállapítania lova szívverését. Ez mindenféle eszköz nélkül is lehetséges a pulzus mérésével a pofacsontnál vagy a farok tövénél. De nyugtalanabb lónál ez sokszor még a gyakorlottabbaknak sem sikerül. Egy sztetoszkóppal nagyon egyszerűen és biztosan meg lehet mérni a szívfrekvenciát.
Egy digitális hőmérőnek minden istállóban ott a helye. Gyakran már a testhőmérséklet végbélben történő megmérésével tisztázni lehet, miért nem eszik a ló, vagy miért olyan lusta a kilovagláson. A helyes eredményhez jutáshoz a hőmérőt a digitális kijelzőig be kell vezetni a végbélbe. De az eredmények értékelésekor tartsuk szem előtt, hogy közvetlenül munka vagy szállítás után az értékek magasabbak is lehetnek.
Bár a sérülések csak egy részét teszik ki a vészhelyzeteknek, ezek az azonnali intézkedések leglátványosabb esetei. A sérüléseket sajnos majdnem mindig rosszul látják el. A megfelelő elsősegélynyújtás feltétele, hogy a ló hagyja, hogy segítsenek rajta. Senki sem kívánhatja meg, hogy egy segítő kockáztassa az egészségét vagy akár az életét egy sérült lóért. A ló hiányos nevelése most megbosszulhatja magát. Hogyan lehetne például egy balesetet szenvedett, nyugtalan ló hátsó lábára nyomókötést felhelyezni, ha meg sem engedi fogni a lábát? Ha a ló nem hagyja feltenni magát a lószállítóra, egy bélelzáródásos kólika a halálos ítélete lehet.

Biztonság

A legkezesebb lovak is heves védekező mozdulatokkal reagálhatnak a fájdalmas sérülések ellátásánál. Ezért mindig gondoljon a saját biztonságára! A lovon nem segít, ha az egyetlen, aki segíthetne rajta, maga is ellátásra szorul.
Egy világos, tiszta és kellően tágas terület a ló körül – ez nyújtja a legjobb munkafeltételeket. A szűk helyek, mint például egy kis méretű box, amelyben nincs lehetőség kitérni a pánikba esett ló elől, halálos csapdává válhat a segítők számára. Ha fennáll a veszélye, hogy a ló eleshet vagy elcsúszhat, a puha vagy kipárnázott talaj jobb, mint a beton. Mindig csak annyi ember dolgozzon a ló körül, amennyi a hatékony segítségnyújtáshoz valóban szükséges. A szenzációra éhes szájtátók csak idegesítik a sérült lovat, és “jó tanácsaikkal” a segítőket is zavarják. A sérült lovat úgy kell felszerszámozni, hogy a fejénél biztonságosan lehessen rögzíteni.
A ló elülső lábain való munkánál egy megbízható segítőnek az ellátandó vagy a beteg lábbal szemközti lábat mindig fel kell emelnie. A ló feltartott végtagokkal nem tud kitérni. Egy segítő sem állhat a ló lábainak közvetlen hatósugarában. Ha hátsó lábat kell ellátni, akkor vagy a beteg hátsó lábat, vagy az ugyanazon oldali mellső lábat kell felemelni. Így megnehezítjük a hátsó lábbal való célzott rúgást. Nagy segítség a lábak felemeléséhez a lábtartó hurok, amelyet akár egy futószár egy darabjából is készíthetünk. Ezzel nagyobb biztonsággal tartható meg a felemelt láb, mint ha egyszerűen kézben tartanánk azt.
A ló figyelmének rövid ideig tartó elterelésének egyszerű módja a nyak egy bőrredőjének felhúzása. Ez a figyelemelterelés gyakran elég az egyszerűbb elsősegély elvégzéséhez.
Nyugtalan lovaknál, különösen amikor a segítségnyújtás közben fájdalom léphet fel, ajánlatos az állatot “megpipázni”. Ez nem az ajkaknak okozott fájdalommal hat, ahogy tévesen még mindig gyakran hiszik, hanem a test saját morfiumszerű anyagainak, az endorfinoknak a kiválasztásával. Az ajkak nyomása olyan erős endorfin-kiválasztást eredményez, hogy az elsősegélyhez többnyire elegendő mennyiséget ér el. A modern elemzési módszerekkel igazolható a vér endorfintükrének emelkedése a pipa használata után. A legjobb nyugalmi helyzetet úgy érjük el, ha a pipa felhelyezése után várunk egy fél percet, mielőtt elkezdjük ellátni a lovat. Egy megfelelő pipa akár 10-15 percig is fent maradhat anélkül, hogy a felső ajak sérülne. Ennek ellenére csak akkor szabad használni, ha az egyszerűbb kényszerítő eszközök nem bizonyulnak elegendőnek!
Sose használjunk azonban bálamadzagból készített pipát, mert az igen vékony és erős műanyag zsinór heves fájdalmat okozhat a lónak. A legjobb az alumínium kapcsos pipa. Ez gyorsan fel lehet tenni, ha pedig túl szorosra nyomják, egyszerűen elhajlik. Angolul ezért “human twitch”-nek, humánus orrféknek nevezik. Mindenképpen magyaráztassa el az állatorvossal a fék használatát, és tanulja meg, hogyan kell helyesen bánni vele, mert az orrfék szükség esetén döntő segítség lehet!
Ritkán előfordulhat, hogy a fék felhelyezésekor a ló pánikba esik, és ahelyett, hogy megnyugodna, inkább a földhöz veri magát. Ez azonban csak kivételes esetekben következik be.

A sebek ellátásának alapjai

A cikk előző részében a lovak körüli elsősegélynyújtás alapjait ismertettük. Megvizsgáltuk, milyen felszerelések nélkülözhetetlenek az “istállópatikában”, illetve hogyan cselekedjünk ésszerűen, gyorsan és hatékonyan, ha baj történik. Az egyik leggyakoribb helyzet, amikor elsősegélyben kell részesítenünk egy lovat, amíg az állatorvos megérkezik, ha valamilyen sérülés, sebesülés következik be. Nézzük tehát, mik a legfontosabb tudnivalók, ha egy ló sebesülését kell azonnal ellátnunk.

A sebek ellátásánál az első és legfontosabb feladat, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat. Először gondolkodjunk, csak aztán cselekedjünk. Azokat a sebeket, amelyek átütnek a bőrön, a következő alapszabályok szerint látjuk el: steril sebfedés, kipárnázás, öntapadó kötszer. Az erős vérzéseket nyomókötéssel és nem elkötéssel csillapítjuk.
A sérülések okozta vérveszteséget többnyire mértéktelenül túlbecsülik. Egy 500 kg súlyú lónak körülbelül 35-40 liter vére van, így még hét-nyolc liter vérveszteség sem életveszélyes számára. Ilyen nagyságrendű vérveszteség a lábtőízület vagy a csánk alatti sérüléseknél csak többórás vérzés után következik be.


Friss sebre nem szabad rojtosodó kötözőszert tenni. A fertőtlenítő szerek agresszív anyagok, amelyek a kórokozókat a sejtek közvetlen roncsolása által pusztítják el. A felületek sterilizálására, eszközök, helyiségek vagy az érintetlen bőrfelszín sebészeti beavatkozások előtti előkészítésére fejlesztették ki őket. A bőr alatti szövetet szétroncsolják. Ez a “holt” szövet aztán a baktériumok ideális táptalaja. A fertőtlenítő szerek helytelen használata védtelenebbé teszi a sebet a fertőzésekkel szemben. A sebek elsősegélyének célja, hogy megteremtse az állatorvos számára a seb összevarrásának feltételeit. A jó kötés csillapítja a vérzést, védi a sebet a szennyeződésektől és megakadályozza a sebszélek duzzadását és tátongását. A jó elsősegély a gyors és esztétikailag optimális gyógyulás feltétele. Sok csúnya heg nem alakult volna ki a lovak lábán, ha megfelelően ellátták volna őket.
A láb tájékán minden sérülést azonnal be kell kötözni. Hogy a sebet még össze lehet-e varrni, a sebben lévő kórokozók mennyiségétől függ. Az esetek többségében lábsérüléseknél kell elsősegélyt nyújtani. A pata és a lábtő, illetve a pata és a csánk közötti sérüléseket különösen fenyegeti a további szennyeződés. Három-négy órán belül véglegesen el kell látni őket, mert később már alig lehetséges összevarrni a sebet.
A ló lábának helyes bekötözéséhez megfelelő kötszerre van szükség. A segítő számára a vészhelyzet rendkívüli stresszt jelent. Ha még alkalmatlan kötszerekkel is bajlódnia kell, nem ér el használható eredményt. A hatékony elsősegélyhez feltétlenül szükséges a speciálisan lovak számára fejlesztett, lehetőleg egyszerűen kezelhető kötszer. A ló lábának bekötözésekor figyelembe kell venni anatómiai adottságait is. A lábtőízület és a csánk alatt a bőr közvetlenül a csonton és a felületi hajlítóínon fekszik. Ezeken a helyeken a kötés túl erős nyomása teljesen megszakítja a bőr vérellátását. Ha a helytelen kötés két óránál tovább marad fent, a bőr elhal. Egy elég vastag vattapárna a kötés alatt megakadályozza ezt a gondot. Kétség esetén mindig egy kicsit jobban párnázzuk ki. A kiugró csontoknál, amelyeket a bőr közvetlenül fedi, a párnának különösen vastagnak kell lennie a kötés alatt.

A láb sérüléseinek megfelelő ellátása
1. A sebet steril sebfedéssel letakarni
2. Gézzel fedett vattával jól kipárnázni, a párnát kétszer körbetekerve a lábon
3. A kötést öntapadó kötszerrel körbetekerni

SOHA ne használjunk rojtosodó anyagot közvetlenül a sebre helyezve!
SOHA ne vigyünk fertőtlenítő szert, kenőcsöt vagy hintőport közvetlenül a sebbe!
A LEHETő LEGGYORSABBAN gondoskodjunk a seb végleges, állatorvosi ellátásáról!

A ló lábsérüléseinek ellátására szolgáló kötés három alapelemből áll. Közvetlenül a sebre kerül a steril sebfedés. Soha nem lehet foszló, rojtosodó anyagból. Ideális a készen kapható 10×20 cm-es sebfedés. A párnázóanyag sem rojtosodhat. A legmegfelelőbbek a mindkét oldalán gézzel fedett, 40 cm széles és kb. 1 cm vastag vatták. A párnázást készre vágott kötözőpárnaként vagy többméteres tekercsben is meg lehet vásárolni. A kötés külső rétegét a kötszer képezi. A legjobb kötést öntapadós, 10 cm széles és 4,5 méter hosszú kötszerekkel lehet elérni. A kötszer tekercsei egymáshoz tapadnak, a kötés elcsúszása szinte kizárt. Ezzel az anyaggal még egy laikus is képes jó kötést készíteni.
A kötszereket portól és nedvességtől védve kell tárolni, hiszen bármikor szükség lehet rájuk. Erre az istállóban ideálisak az alumínium- vagy műanyag dobozok. Túralovagláshoz a kötszereket víz- és porátnemeresztő fóliába kell csomagolni. A felhasznált kötszereket azonnal pótolni kell. Azoknak a lovastársainak, akik szeretik magukat az ön készletéből kiszolgálni, udvariasan, de határozottan hívja fel a figyelmét, hogy az anyag nem ingyen van…
A ló lábának kerülete fentről lefelé csökken. A kötés elcsúszásának megakadályozására a magasabban lévő sebek bekötözését mindig alulról kell kezdeni, és felfelé haladva betekerni. A sérült testrészre sebfedést kell tenni. Ha előbb gondolkodunk, és csak azután cselekszünk, akkor már nem is tűnik a dolog igazán nehéznek, ugye?
A hastájék sérüléseit egy tiszta sebfedés és egy lótakaró segítségével is el lehet látni.
Egy szügyhám, futószárazó heveder, takaró-leszorító heveder, farmatring, vagy épp egy kis ragtapasz és más segédeszközök szintén segítenek a sebfedést a “normál” kötszerrel nehezen elérhető helyeken is rögzíteni. A kötés felhelyezése előtt készítse elő a teljes kötéshez szükséges összes anyagot.

FONTOS!
A seb nagysága semmit sem mond a veszélyességéről. A legkisebb szúrt sebek az ízületeken és ínhüvelyeken örökre tönkretehetik a ló egészségét. A kisebb szúrt sebek az egyébként veszélytelen helyeken oltatlan lovaknál tetanuszhoz vezethetnek.
A nagyobb bőr- és izomsebek megfelelő kezelés mellett meglepően hamar gyógyulnak. A mély sebeket az ízületek és ínhüvelyek környékén állatorvosnak kell a lehető leggyorsabban alaposan megvizsgálnia és kezelnie. Alapvetően a kötés csak elsősegély, és semmiképpen sem helyettesíti a ló állatorvosi ellátását.

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.decemberi és 2002.januári számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Frissítve: 2023.03.31.
Fotó: Canva

 

A lovak immunrendszere

A lovak immunrendszere

Lovaink ellenálló képességét és ezáltal egészségét rendkívül sok tényező befolyásolhatja az állat korától a környezet hatásain át a takarmányozásig. Befolyásolja a külső hőmérséklet megváltozása éppúgy, mint a különféle tartási módok, az ápolás, az edzési módszerek vagy a különféle stresszfaktorok. Amikor az állat testét vírusok, baktériumok, gombák vagy más mikroorganizmusok támadják meg, és ezek képesek rajta megtelepedni, akkor fertőzésről beszélünk.

A kórokozók ellen az elsődleges anatómiai akadályt a bőr és a nyálkahártyák jelentik, a rajtuk található mikroflórával és kémiai védőrétegükkel, valamint a kötőszövet, a kötőhártya, a szerveket védő tokok és hártyák. A kórokozók, ha ezeket az akadályokat leküzdik, és bekerülnek a szervezetbe – pl. egy seben keresztül -, akkor a szervezet először egy nem specifikus védekező rendszer segítségével, gyulladás formájában próbálja őket megsemmisíteni. Ebben jelentős szerepet játszanak a granulocyták (mikrofágok) és a makrofágok. Ehhez járulnak hozzá a nem specifikus humorális válaszok, mint pl. a szövet pH-értékének csökkenése (tejsav, zsírsav) és egyéb módszerek, amelyek a kórokozók elszaporodását próbálják megakadályozni. A láz, a test belső hőmérsékletének emelkedése erősíti a szervezet elhárítási készségét és jelzi, hogy az erős, lokális fertőzés miatt szisztematikus védekező reakciók léptek működésbe.

A fertőzés leküzdésének élettani alapjai

Azt a nem kórokozó- és antigén specifikus védelmi rendszert, amely gyorsan, de behatárolható időtartam alatt áll fenn, paramunitásnak nevezzük. Ebben az állapotban a mikrofágok és a makrofágok erősen stimuláltak és ilyenkor a szervezet rövid idő alatt celluláris és humorális védekező rendszert is latba vethet a kórokozók sokasága ellen.
A paramunitással ellentétes az immunitás, amely a védekező rendszer szerzett, kórokozó- és antigénspecifikus állapota. Ez két mechanizmuson alapul: a celluláris védekezés, amelyért főként a makrofágok és a T-limfociták felelősek, illetve a humorális védekezés, amelyet a makrofágok és a B-lymphocyták közvetítenek. A makrofágoknak először a kórokozók sejtalkotórészeit kell feldolgozniuk, hogy antigéneket tudjanak előállítani. A T-lymphocyták rendszere elsődlegesen a celluláris antigének ellen irányul, elősegítve ezzel a testidegen sejtek és a megváltozott saját test sejtek megsemmisítését. Ha a szervezet a kórokozóval vagy annak toxinjával kapcsolatba került (fertőzés vagy oltás során), akkor aktív immunválaszt alakít ki. Ennek kifejlesztéséhez kb. két hétre van szüksége, és hatása eltart – a kórokozótól függően – néhány hónapig vagy akár több évig is. Amikor a szervezet ismételten kapcsolatba kerül a kórokozóval vagy ismétlőoltást kap, az immunitás erőteljesebbé válik (Booster-hatás). Aktív immunizálás során a szervezet direkt az antigénnel kerül kapcsolatba. Az antigének legtöbbször proteinek, poliszacharidok vagy ezek kombinációi. Antitest rendszerint csak a testidegen anyagok ellen képződik.
Ha a saját-sejt felismerő rendszer zavart szenved, akkor előfordulhat, hogy a test saját anyagát vagy sejtjét idegenként kezeli és ezáltal immun-patológikus folyamat indul el. Az immunitás fennmaradása a hosszú életű T- és B-lymphocyták azon képességétől függ, hogy az ismételt antigénnel való találkozás során mennyire tudják magukat megsokszorozni. (A T-lymphocyták a celluláris védekezésért, a B-lymphocyták az antitest termelésért felelősek. A celluláris védekezés főleg az intracelluláris antigének ellen irányul, mint a különféle paraziták, elfajult sejtek, vírusok és gombák, míg a humorális védekezés főleg a baktériumok ellen lép fel.)
Passzív immunitás alatt azt az állapotot értjük, amikor az immunoglobulinok átkerülnek az egyik szervezetből egy másik, még védtelen szervezetbe (pl. a kanca kolosztrumával a csikó szervezetébe). Ez a védelem azonnal hatásos, de csak kb. hat héten keresztül, amíg a testidegen fehérjét a szervezet le nem bontja, és újakra cseréli át.
Egyes fajok, fajták és vonalak öröklött, kórokozó- és antigénspecifikus – egyes kórokozókkal vagy toxinjaikkal szembeni – érzéketlenségét védettségnek nevezzük. Ez úgy lehetséges, hogy a kórokozó, vagy a toxin a védett szervezet szöveteiben nem tud megtapadni és így patogén hatását sem tudja kifejteni. A szervezet legyengülése következtében a védettség mértéke csökkenhet, de ugyanakkor céltudatos tenyésztői munkával a védettség részben javítható. A faji, fajtabeli és vonal védettségen kívül létezik kor szerinti védettség is, ami azt jelenti, hogy egy betegség csak bizonyos korcsoportot érinthet.
Míg az immunitás rendszerint semmiféle észrevehető klinikai tüneteket nem mutat, addig az allergia a szervezet abnormális reakcióját jelenti egy idegen antigénnel (allergén) szemben. Ez lehet a védekező rendszer lokális vagy általános hibás reakciója, amely akár halálos kimenetelű is lehet – pl. anafilaxiás sokk (vészhelyzet!) esetén.

Az immunizálás alapjai

Immunhiány léphet fel bakteriális vagy parazitás fertőzés következtében, de leggyakrabban vírusos fertőzés után. További következményeként, járulékosan a védekező rendszer kieséséhez vezethet, krónikus betegségek, helytelen takarmányozás, alultápláltság stb. miatt.
Aktív immunizálás, ha specifikus kórokozót, alkotórészét vagy anyagcseretermékét megfelelő formában a szervezetbe juttatják (védőoltás). Hátránya, hogy hatása nem azonnali, az immunválasz kialakításának ideje tíz-tizennégy nap. Előnye: a védettség évekig is kitarthat, frissítéssel újra aktualizálható (pl. veszettség elleni védőoltás, rhinopneumonitis vagy lóinfluenza elleni oltás).
Passzív immunizálás, ha egy másik “gazda” által már előállított antitest kerül át a szervezetbe. A fogadó szervezetben tehát jelen lesznek az idegen antitestek, melyek passzív védelmet jelentenek. Hátránya, hogy hatása csak néhány hétre korlátozódik, amíg az antitestek lebontásra nem kerülnek. (Pl. amikor az újszülött csikók a föcstej elfogyasztásával anyjuktól kapnak védettséget egyes fertőző betegségekkel szemben.)
Szimultánoltás: egyidejű, de lokálisan különválasztott beadása aktív és passzív hatású oltásoknak.
Ismétlő oltás (booster-hatás): egy oltást néhány héttel, hónappal, évvel követő újabb oltás, amely az immunválasz stimulálását és erősítését szolgálja.

Immunizációs program

Megkülönböztetünk
– aktív immunizálást
– passzív immunizálást
– nem specifikus immunizálást (paramunizálás)

A passzív immunizálás szükséges intézkedés
– csikóknál, amelyek nem vettek fel kolosztrumot, átmeneti védettséget jelent a fertőző betegségekkel szemben
– átmeneti védettség a veszélyeztetett állatoknak
– a már meglévő vírusnál, a betegség időtartamának lerövidítésére, a gyógyulás felgyorsítására vagy a toxin közömbösítésére.

Az aktív immunizálás hatásos
– védelem a fertőzéssel szemben (a védelem a potenciális fertőzési kapura és a mikroorganizmusok elszaporodására terjed ki)
– védelem a betegséggel szemben (a szerveken való megtelepedés és a súlyosabb tünetek jelentkezése esetén)

Homeopátiás immunterápiák

A homeopátiás szerek kiválóak a test saját védekező rendszerének stimulálására, védekezésre alkalmas anyagok képzésére, mivel összetevőik a nem specifikus ingerterápia értelmében javítják a sejtszövet vírus- és baktériumellenes védekező rendszerét.
Meghűlés, láz és fertőző folyamatok során, vagy épp a légcső krónikus, visszatérő megbetegedésének kezelésére, bizonyos bőrbetegségek (pl. ekcéma, sömör) belső kezelésére, célzott influenza megelőzésre, a lábadozási időszak lerövidítésére egyaránt használhatók, de ugyanígy segítenek a vírusok okozta akut és krónikus gyulladások gyógyításában is, amelyeknél az antibiotikumok gyakorta hatástalannak bizonyulnak.
Az eredményes védekezés az akut és krónikus fertőzésekkel szemben, amelyet baktérium, vírus vagy baktérium-toxin okoz, a szervezet védettségétől függ, különösen a lokális, a bőr és a nyálkahártya saját védelmi mechanizmusától és az alapimmunitás meglététől.
Ma már egyre több, a homeopátiás gyógyítási módszerekre szakosodott állatorvos tud megfelelő segítséget nyújtani abban, hogy lovainkat is a szervezet saját védelmi rendszerét általánosságban erősítő szerekkel segítsük a gyógyulás folyamatát, vagy előzzük meg a bajt.
A megelőzéshez azonban hozzátartozik az is, hogy bizonyos alapvető lótartási szabályokat gondosan betartsunk.

Megelőző intézkedések

Alapfeltétel a megfelelő tartási körülmény, továbbá, hogy a gazda átfogó ismeretekkel rendelkezzen lova egészségi állapotáról és ellenállóképességéről, illetve a kórokozó természetéről. A fertőzés leggyakoribb kiváltó oka a külvilággal való érintkezés – a versenypályán, a versenyek helyszínén, az idegen lovakkal együtt tartott túralovaglásokon, vadászlovaglásokon, vagy egyszerűen a nyilvános lovaglóutakon. Egyes lovaknál még ilyen kontaktusra sincs szükség a fertőzéshez, különösen, ha a tartási- és környezeti feltételek kedveznek a kórokozók bejutásának vagy egy felülfertőződésnek.
A megelőző intézkedések a következők lehetnek:
– A ló megfelelő takarmányozása nagyon fontos, hiszen bármilyen hiány csökkenti az állat ellenállóképességét.
– A box legyen tiszta, világos és száraz.
– Rendszeresen féregtelenítsünk, mert az élősködőkkel való fertőzöttség szinten csökkenti az ellenállóképességet.
– A rendszeres oltások is nagyon fontosak.
– A takarmány (abrak, széna és szalma stb.) minősége kifogástalan legyen.
– Az etetőt és itatót gyakran tisztítsuk ki.
– Az etetés higiénikus körülmények között történjen.
– Az egész istállót is mindig tartsuk tisztán.
– Egy ló elszállítása után a boxot takarítsuk ki és fertőtlenítsük.
– A lónak legyen kifutója és jusson friss levegőhöz (az oxigént nemcsak általánosan igényli a szervezet, hanem aktiválja a védekező rendszert is).
– A takarmány tartalmazzon elegendő mennyiségű és minőségű vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet.
– Ellenőrizzük a belső hőmérsékletet. A hőmérséklet változása kedvez a fertőzések kialakulásának.
– Ne legyen huzat az istállóban, mert a tartós légmozgás károsítja az immunrendszert.
– Ne vigyük a lovat izzadtan a boxba, mert ilyenkor nagyon magas a meghűlés veszélye!
– Ne használjunk egy nyerget, kantárt és tisztító eszközöket több lóhoz, ezeket is gyakran tisztítsuk és fertőtlenítsük.
– Ha egy istállóban fertőzési forrás van, tartsuk tőle távol az egészséges lovakat.
– Ne engedjük közös legelőre vagy karámba az egészséges és a fertőzött állatokat.
– Ne szállítsunk együtt egészséges és fertőzött állatokat.

Ha mindezekre gondosan odafigyelünk – márpedig e nélkül egyetlen lótartó sem mondhatja magát valóban gondos gazdának -, akkor bízhatunk abban, hogy lovunk hosszú éveken át egészséges, erőtől és munkakedvtől duzzadó, boldog sport- és szabadidőpartnerünk lesz!

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.februári számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Frissítve: 2023.03.31.
Fotó: Canva

Hidegvérűek – egy kicsit másképp

“XXL-es” hátasok
Hidegvérűek – egy kicsit másképp

Hidegvérűek: ki ne gondolna rögtön a bozontos sörényű, meleg szemű, hatalmas lovakra, amelyek vígan húzzák a legnehezebb terheket is? Aki “hidegvérűt” mond, többnyire “XXL-es” méretű, söröskocsi elé fogott lovakra gondol, amelyek hatékony reklámként végzik a dolgukat. Hihetetlenül szélesek és nehezek, hatalmas fejjel, oszlopszerű lábakkal és óriási farral. Egy igazi hidegvérűn minden extra méretű – gondolhatnánk. 

De vessünk csak egy pillantást például a legnagyobbik óriásra: a shire ugyan magasságát tekintve hatalmas, szélességi méretei azonban “eltörpülnek” a zömökebb izompacsirták, mondjuk egy ardenni vagy egy clydesdale robusztussága mellett. Aztán hosszabb gondolkodás után egyre több kivétel is eszünkbe jut, olyan fajták, amelyeket ugyan szintén a hidegvérűek közé sorolunk, de típusuk nem egészen felel meg a hatalmas söröslovakénak: a szép schwarzwaldi sárgák, amelyek kicsit úgy néznek ki, mint egy túldimenzionált haflingi – mely utóbbi fajta szintén besorolható a hidegvérűek közé is -, vagy a svájciak freibergije, vagy akár a fjord, amely kisló ugyan, mégis valójában hidegvérűnek (is) minősül.

Ekevontató vagy gyengéd óriás?

Ha a rendkívül nehéz testű, hatalmas testméretekkel rendelkező ló képe nem elég, hogy a hidegvérűeket egy kalap alá vegyük, akkor mi bennük a közös, ami mégis egy csoportba sorolja őket?
Tulajdonképpen kevésbé a küllemük vagy akár belső tulajdonságaik, hanem leginkább használatuk módja az, ami minden hidegvérű lóban közös: munkalóként a nehéz terhek vontatására nagyszerűen használhatók, ahol nem a gyorsaság, hanem az erő a lényeg. Egy hidegvérű a kocsiban szinte kizárólag lépésben dolgozik, amivel nagyobb távolságokat legyőzni igen hosszadalmas lenne, azonban e “nyugodt erő” olyan hihetetlen súlyokat képes megmozgatni, melyet több markos legénynek is nehezére esik egyáltalán felpakolni a kocsira…
Ez az alapvető egyezés természetesen egészen egyedi megoldásokat is megenged, így a területi különbségek a használat vonatkozásában az idők során a hidegvérűek nagyon eltérő változatait alakították ki. Ráadásul nem lehet mindig pontosan meghúzni a határokat az egyes típusok között, azaz a melegvérűek és a pónik “átfedéseit” a hidegvérű fajtákkal. Így fordulhat elő, hogy néhány hidegvérű messze van attól, hogy XXL nagyságú legyen, de az L méretet azért mindenképpen el kell érnie. De akkor mi pontosan az a hidegvérű?

A múlt

Egy kicsit vissza kell pillantanunk az időben, amikor még nem gépek és traktorok, hanem lovak tartották mozgásban a szállítást, mező- és erdőgazdaságot. Az eke, a szénásszekér, az aratógép és a társzekerek előtt idővel lovak váltották fel az ökröket, amelyeket régebben vontató állatként használtak. A parasztoknak és az erdészeti munkásoknak egy bizonyos típusú lóra volt szükségük, amely lényegesen különbözött a hátas- vagy versenylovaktól. Mindig megbízhatóan kellett végeznie a munkáját lépésben, nem pazarolhatta az energiáját. Erejét az emberrel együttműködve, célzottan kellett használnia, de könnyen kezelhetőnek és igénytelennek kellett lennie. Ezeknek az egyezéseknek az ellenére természetesen helyi különbségek is voltak, és alkalmazási területtől függően különböző súlypontok a szelekcióban.

Egy hatalmas termetű “izomkolosszus” például, amely a síkságon súlyos terheket húzott és tökéletesen megfelelt a célnak, az erdei munkában túl nehéz lett volna és nem is elég mozgékony: összetaposná a talajt, kárt tenne a gyökerekben és fákban, nem tud elég rugalmasan mozogni a sűrű erdőben. A hegyi legelőkön és meredek utakon a rendkívüli méretű paták a nagy testtömeggel párosulva komoly károkat okoztak volna. Középhegység vagy síkság, nehéz vontatás vagy farönkök, hegység vagy tengerpart: ezeken a helyeken egészen különböző, de mindig jól megtermett lovak végezték a munkájukat.

A lovak felosztása meleg- és hidegvérűekre, hátas- vagy vontatólóra akkoriban nem játszott nagy szerepet, sok lovat éppúgy lovagoltak, ahogy kocsit is húzattak velük, típusuk valahol a kettő között volt. Modern sportlovaink ősei még száz évvel ezelőtt is teljesen másképp néztek ki, mint ma, lényegesen megtermettebbek, tömörebbek, kerekebbek, egyszóval hidegvérű jellegűek voltak. Ennek a folyamatnak még ma sincs vége: néhány, a melegvérűekhez vagy pónikhoz sorolt fajta egyértelműen hidegvérűre utaló jegyekkel rendelkezik (például a fríz, a tinker póni), míg némely hidegvérű – gyakran hagyományaikat ápoló tenyésztőik sajnálatára – egyre könnyebbé és a modern sportló irányába tenyésztettebbé válik (ilyen például a freibergi, amelyet ma már “nehéz melegvérűként” tartanak számon).
Tulajdonképpen kár, mert azóta tényleg olyan nagy a fajtaválaszték, hogy minden ízléshez és szükséglethez meg lehet találni a megfelelőt, és sokkal jobban kellene fáradozni azon, hogy a régi fajtákat megtartsuk eredeti formájukban – hiszen kulturális örökségünk részei!

A hidegvérűek ma

Aki hidegvérűn szeretne lovagolni, nem kell a régi, nehéz fajtákból generációkon át könnyebbeket és hátaslóhoz hasonlóbbakat tenyésztenie – már vannak fordulékonyabb, könnyebb, mégis egészen tipikus hidegvérű fajták. A “tipikus hidegvérű” ugyanis nem azt jelenti, hogy rendkívül nehéz, rendkívül nagy és rendkívül jóindulatú, sokkal inkább azt, hogy ezek a lovak az ugyanolyan nagyságú melegvérűekkel és pónikkal szemben erősebb csontozattal, kimondottan kompakt, kerek formákkal, különösen erős végtagokkal, rendkívül izmos, gyakran barázdált farral, rövid, vastag nyakkal, súlyos fejjel és feltűnően nagy övmérettel, azaz mellkasmélységgel rendelkeznek.

A “tipikus” hidegvérű tehát a söröslovak fajtájából fajtacsoportjának csak egy képviselője, sok másikról első pillantásra nem is látszik olyan nyilvánvalóan a hidegvérűekhez való tartozása. Mégis éppen ezek a lovak azok, amelyek ma érdekesek lehetnek a szabadidős lovasok és a hidegvérű-kedvelők számára.

A hidegvérűek ugyanis egyre divatosabbá válnak. Ahol más fajták éppen csak stagnálnak, a fedezések száma és az állomány csökken, az eladás nehézségeiről beszélgetnek legtöbbet a tenyésztők, a hidegvérű fajták az utóbbi években rendkívül nagyot léptek előre. Néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, rossz idők köszönnek a kedélyes óriásokra, hiszen eredeti alkalmazási területükről már régen kiszorították őket, a szabadidős lovaglás piaca pedig más fajtákat fedezett fel magának.
Azonban lassan, de biztosan, éppen a maguk módján nemcsak elveszettnek hitt területüket hódítják meg újra, hanem a lovassport egészen új részein is nélkülözhetetlenné válnak. Különösen a fordulékony, kisebb termetű fajták bizonyítják manapság egyre gyakrabban a nyereg alatt, hogy a hidegvérűek nem lusták.
Nem beszélve arról, hogy a szabadidős lovasok körében a fajtaválasztás nem elhanyagolható szempontja sok esetben a különös megjelenés is. Egy hidegvérű pedig lovassal a hátán – mindenhol feltűnést kelt!

Nagyok, nagyobbak és óriások

XXL hazai: magyar hidegvérű, avagy a muraközi: 1953-tól lett elismert fajta. Vas és Zala megyében tenyésztették ki nóri, clydesdale, belga-ardenni, és percheron mének segítségével.

Nagyság: 150-165 cm
Szín: pej, szürke, sárga, feketes, deres
Testfelépítés: Feje arányos, nyaka közepesen hosszú, jól izmolt. A mar nem kifejezett, a sörénye és a farka dús, a hát széles és közepesen hosszú. Fara terjedelmes, jól izmolt, szügye mély, lapockája közepesen dőlt, izületei burkoltak.

Az óriások óriása: a shire

Nagy-Britanniából származik, és eredeti munkaköre szerint is hátaslóként szolgált: a páncélos lovagok többmázsás súlyát hordozta a hátán. Később a teherhúzásban kapott szerepet, ma pedig második fénykorát éli – egyrészt mint élő reklámhordozó, ma is a tradicionális nagy sörgyárak szolgálatában áll számos shire, és szerepel a fesztiválokon, másrészt egyre több szabadidőlovas fedezi fel magának ezt a rendkívüli látványú és emellett jóindulatú, mégis kellően temperamentumos lovat.

Származás: Közép-Anglia, Leichestershire, Staffordshire és Derbyshire vidéke
Nagyság: 180 cm felett, de akár 2 méter is lehet! Súlya 1000-1200 kg
Szín: többnyire pej, a minél nagyobb fehér jegyek kívánatosak
Testfelépítés: hatalmas termetű, de mégsem kelt durva benyomást
Alapok: hatalmas paták, erős, 28-30 cm körméretű szár, dús bokaszőr
Mozgás: hatalmas méreteihez viszonyítva aránylag könnyed
Használat: hatalmas erejű, így szinte bármilyen feladatban helytáll
Karakter: könnyen kezelhető, jóindulatú, szorgalmas munkaló

A kihalás veszélye fenyegeti: pfalzi-ardenni

Körülbelül 1890 óta tenyésztenek a Pfalzban az ardenni alapján egy helyi, kissé könnyebb változatot: a pfalz-ardennit. Állománya az utóbbi évtizedekben erősen megcsappant, csak nemrég tért magához kissé. Hogy a pfalz-ardenni hosszú távon is fennmarad-e, ma még lehetetlen megmondani. Nagy kár lenne érte: kifejező fejével, kellemes temperamentumával és rendkívül “praktikus” testméreteivel nemcsak értékes kulturális örökség, hanem sokoldalú és rokonszenves hátas- és kocsiló is.

Származás: Pfalz, Saar-vidék, Ardennek
Nagyság: kancák kb. 157 cm, a mének valamivel nagyobbak.
Színek: minden szín
Felépítés: a fej nem nehéz és nagy, inkább kicsi, száraz és kifejező, éber szemével és kis fülével nagyon tetszetős. A test közepes nagyságú, kívánatos a ferde váll, széles és mély mellkas, valamint a terjedelmes far. Tipikus hidegvérű: rendkívül jól fejlett izomzattal rendelkezik.
Alapok: minden végtag erős, száraz és tiszta, kevés bokaszőrrel, a pata korrekt és kemény.
Mozgás: kívánatos a térölelő lépés és az energikus, lendületes és térnyerő ügetés.
Használat: egyaránt alkalmas munkalónak a mező- és erdőgazdaságban, és szabadidős lovagláshoz is.
Karakter: jóindulatú, nyugodt temperamentumú.

Egy sármos francia: a comtois

Franciaországból, pontosabban Burgundiából származik a közepes-kicsi változat képviselője. Láthatóan erre a fajtára is döntő befolyással volt az ardenni hidegvérű, gyökerei azonban a népvándorlás koráig nyúlnak vissza.

Származás: Franciaország, Franche-Comte
Nagyság: 150-160 cm, súly 600-800 kg.
Színek: sárga, többnyire világos sörénnyel, pej.
Felépítés: ennél a lónál is feltűnő kifejező feje éber szemével és kicsi, mozgékony fülével. Nyaka izmos, egyenes vonalú. A testfelépítés közepesen erős, bizonyos eleganciával rendelkezik. Ennek ellenére jó izomzatával, mély mellkasával és széles farával nagyon is “hidegvérűnek” néz ki.
Alapok: erős ízületek, fejlett izomzatú, terjedelmes far, jellegzetes bokaszőr a lábakon.
Mozgás: a comtois mozgása energikus, szorgalmas és a szabadidőlovas számára is megfelelően térnyerő.
Használat: túlnyomórészt a mezőgazdaságban használják, de szabadidős lovagláshoz is kitűnően alkalmas.
Karakter: kitűnő tulajdonságai szorgalma, szelídsége

Az erdő lakója: a schwarzwaldi

Valóban az erdőből származnak: a schwarzwaldi sárga, vagy más néven St. Märgeni a fekete-erdői lótenyésztők fáradozásainak kimondottan csinos eredménye. A “waldi” helyi változatának alapján, amelyet pinzgaui és ardenni vérrel nemesítettek, sokoldalúan használható lovat alkottak, amely ugyanolyan szép, mint amilyen szorgalmas.

Származás: Fekete-erdő, Baden-Württemberg, Bajorország
Nagyság: kancák 148-156 cm, a mének valamivel nagyobbak.
Színek: a sárga különböző árnyalatai
Felépítés: a schwarzwaldi sárgára jellemző a bár erős, de rövid, markáns és száraz fej kifejező szemekkel. A törzs viszonylag könnyű, illetve közepesen nehéz, de az erős izomzat ennél a fajtánál is világosan megmutatja, hogy hidegvérűvel van dolgunk.
Alapok: korrekt, száraz, erős lábakon áll erős ízületekkel és kemény patával.
Mozgás: mozgása lendületes és térölelő, szelíden és igyekvően húz.
Használat: igazi mindenes – a mező- és erdőgazdaságban ugyanúgy használják őket, mint a szabadidőlovasok és fogathajtók.
Karakter: a schwarzwaldi karakterét jóindulatúnak nevezik, további jellemzői igénytelensége és hosszú élettartama.

Nagy szív, nagy jövő

Tehát hidegvérű és hidegvérű között is van különbség, a hatalmas óriások nem mindannyian hatalmasok, és aki a hidegvérűeknél csak a termetes kocsihúzó lovakra gondol, mindazokról a fajtákról elfelejtkezik, a szabadidős lovasoknak és fogathajtóknak a legérdekesebbek. Lovagolni biztosan mindannyiukon lehet, de inkább a kisebb vagy közepes hidegvérűek alkalmasak a fogatban való, vagy a nyereg alatti használatra.

És itt van még “az óriások óriása”, a shire, amely hatalmas marmagasságával ugyan kissé megnehezíti nyeregbe szálló lovasa dolgát, de ha már sikerült a hátára “felkecmeregni”, varázslatos élményben – és a nézőközönség őszinte ámulatában – lesz része. A shire ugyanis csak marmagasságát tekintve XXL – mozgása és “áramvonalassága” inkább az L-es hidegvérűek, sőt, tulajdonképpen a melegvérűek jellemzőit tükrözi.

Aki a hidegvérűek mellett kötelezi el magát, kulturális örökségünk egy részét ugyanúgy megőrzi az utókornak, mint az értékes génállományt. A szeretet azonban nem elég, ahogy a reklámból is tudhatjuk: szakértelem, és sok-sok tapasztalat is kell hozzá, hogy a hidegvérű-szeretetnek jövője legyen. És gyakran éppen ez hiányzik, hiszen a hidegvérűeket gyakran alábecsülik, ami az igényeiket illeti. Jóindulatukat és már közmondásos hidegvérüket nem szabad összekeverni az igénytelenséggel és tompasággal, mert a hidegvérűek alapszükségletei nem különböznek más lovakétól, úgy mint: fény, levegő, mozgás és fajtársaik társasága.

Néhány negatív tulajdonságot sem szabad elhallgatni, mert néhány fajta vagy egyes példányok különösen hajlamosak az elhízásra, rossz patákra és bőrproblémákra, különösen a bokatájon.

És még egy gond: a felszerelés. Megfelelő zablát vagy nyerget gyakran nem vagy csak nagyon rossz minőségben lehet kapni. Így nem ritka, hogy hidegvérűeket hajtószárral felszerelve “csodálhatunk” meg nyereg alatt, nem megfelelő nyergeket láthatunk vastagon alápárnázva vagy túl szoros homlokszíjú kantárt a hatalmas lófejen.

A hidegvérűek kedvelői nem tesznek azzal szívességet kedvenc fajtájuknak, ha tudatlan lóbarátoknak különösen “könnyen kezelhetőként” és “kezdőknek is alkalmasként” dícsérik őket. Bár a meleg szívű nehéz óriások nem “light” lovak, az igazi lóbarátnak egyetlen kívánságát sem hagyják teljesítetlenül!

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.márciusi számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Frissítve: 2023.03.31.
Fotó: Canva

Western egyszeregy: 5. rész A westernlovaglás ágai

Western egyszeregy 5. rész

A westernlovaglás ágai

 

A westernlovaglás különböző speciális ágak nagyon széles palettáját nyújtja. Három részre oszthatjuk őket:

1. A “fun” számok:

Ezek például a funtrailek, a potato race és minden más, amihez nincs szükség feltétlenül westernlóra. Ezeket a számokat majdnem minden hobbilovasoknak tartott versenyen láthatjuk, ahol mindegy ki milyen stílusban lovagol, vagy milyen fajtájú lóval indul, barátságos versenyben mérik össze tudásukat és a szórakozás áll a középpontban – vagy legalábbis az a cél -, nem annyira a versenyteljesítmény.

2. A “valódi” versenyszámok, mint például a reining, a trail, a pleasure, a halter, a western horsemanship, a western riding.

3. A westernlovaglás nálunk még viszonylag ismeretlen részei, a “rodeó-számok“.

Nézzük sorjában, először a “valódi” western versenyszámokat!

Reining

A reining tulajdonképpen “western díjlovaglás“, amelyben a lónak – a verseny nehézségi fokától függően – különféle előírt feladatokat kell bemutatnia. Így például:

  • ugrásváltást, ami a hagyományos díjlovaglás során bemutatotthoz hasonló feladat
  • a “roll back“-et, ami vágta, lefékezés, a hátsó lábon megfordulás és állásból ismét vágtázás
  • a spint, amely kimondottan gyors “hátsó lábon fordulás”
  • illetve a sliding stopot, ami pedig egy gyors vágtából történő lefékezés a szár meghúzása nélkül, amikor a ló a mellső lábával továbbfut, a hátsóval pedig “alácsúszik”.

Rendkívüli súlya van az úgynevezett “speed control”-nak: a túl ideges ló, amelyet alig lehet megállítani, komoly pontlevonásokat kap.

A ló korától függ, hogy milyen kantárral és hogyan szabad lovagolni. A fiatal lovakat kétkezes szárhasználattal, bosallal vagy csikózablával ellátott kantárral lehet bemutatni, az idősebbeknél gyakran kötelező a feszítőzabla és az egykezes szárvezetés.

A reining nagyon látványos versenyszám, melynek láttán a közönség gyakran állva ünnepli a ló-lovas párost egy-egy bravúros program bemutatása után.

Trail

Manapság már szinte minden olyan versenyen rendeznek trail számokat, ahol hobbilovasok is indulhatnak. Ennél a számnál a lónak és a lovasnak egy sor különböző akadályt kell leküzdenie, miközben főleg a feladatok nyugodt és helyes végrehajtására figyelnek. A ló és lovas közötti harmónia is befolyásolja a későbbi helyezést.

A trail versenyeken gyakran szereplő feladat például a műanyag ponyván való átlovaglás egy libegő szalag alatt, egy kapu kinyitása, vizesárkon való átkelés, rúdlabirintus stb. Minél magasabb osztályban versenyeznek, természetesen annál nehezebbek az akadályok. Tapasztaltabb lovaknak a rúdlabirintust hátralépésben is le kell tudniuk küzdeni. A lónak mindig érdeklődőnek és figyelmesnek kell mutatkoznia, a vonakodás az akadályok előtt vagy a szemmel látható megriadás természetesen pontlevonással jár.

Létezik a trailnek olyan változata is, amikor a lovat a pályán át kell vezetni – nagyon érdekes alternatíva fiatal lovaknak vagy lovasoknak! A győztes az, aki a lovával a legtöbb akadályt a legszebben oldotta meg.

Pleasure

A pleasure versenyszámok egy díjlovas számára nagyon idegennek tűnhetnek. A lovat mindhárom jármódban hosszú száron lovagolva kell bemutatni. A western horsemanshippel ellentétben a pleasure-ben kizárólag a ló mozgását értékelik.

A ló sokat dicsért “ellazult” tartása azonban néha már a mellső lábakat komolyan megterheli, ha olyan mély fejtartásig fokozódik, melyet az USA-ban “peanut roller“-ként (“mogyorógörgető”) illetnek, mivel annyira mélyen tartják a fejüket, hogy akár egy földimogyorót is görgethetnének vele.

A pleasure-t csoportosan lovagolják, de minden lovas egyénileg lovagol, a bírók csupán utasításokat adnak a jármódról és az irányról. A vizsga végén a lovaknak a pálya közepén kell felállniuk, és nyugodtan állva maradniuk – ami sokkal nehezebb, mint amilyennek kinéz! A ló és lovas közötti harmóniát is értékelik, de nem olyan súllyal, mint a többi osztályban, ahol ez áll a középpontban. A jármódok, amelyeket a pleasure-lónak be kell mutatnia, a “walk” (lépés), “jog” (a westernlovak nagyon lassú, szinte teljesen akció nélküli ügetése) és a “canter” (nagyon lassú és nagyon kényelmes, háromütemű vágta – amit nem is olyan könnyű lovagolni!).

Halter

A halter osztály alapjában véve szépségverseny, amikor a ló felépítését kézen vezetve értékelik. Természetesen itt is nagy súlyt fektetnek a lovak száron vezethetőségére lépésben és ügetésben, valamint mozgásukra. Ebben az osztályban a fajtákat külön-külön értékelik.

Horsemanship

A western horsemanship osztály a pleasure-höz hasonló, de itt inkább a lovast értékelik, és kevésbé a lovat. Rögtön az elején egy kapun kell átlovagolni, amelyet aztán be kell csukni, majd különböző előírt feladatokat bemutatni, mint az ugrásváltás és megállások. A jó teljesítmény alapvető feltétele a jól lovagolt és átengedő ló. A segítségadás és a harmonikus összbenyomás is erősen befolyásolja az értékelést.

Rodeó-számok

A különféle “rodeó-számok” egy része nálunk még eléggé ismeretlen részei a westernsportoknak, aminek fő oka, hogy egyes számok megrendezése ellenkezik a Nyugat-Európában meglévő állatvédelmi rendelkezésekkel. Ugyanakkor persze egyáltalán nem minden állatkínzás, amit a rodeókon bemutatnak. A legtöbb versenyen külön erre a célra kiképzett, nagyértékű állatokat láthatunk.

Sok szám még meg is egyezik az idehaza is ismert versenyszámokkal, de azért szenteljünk nekik külön figyelmet. Kezdjük a bemutatást az utánpótlás számára kiírt ifjúsági számokkal.

Best working outfit: Itt három korcsoport létezik: 4-7, 8-11 és 12-15 éves korig. Ennek a számnak tulajdonképpen a lovagláshoz semmi köze, kizárólag a gyerek és a ló megjelenését értékelik, ami már az egészen kicsiknek is biztosan nagyszerű élmény. A parádén gyakran adnak díjakat a legcsinosabb “junior-“, illetve “senior-cowgirl”-nek, a legjobban kinéző “junior-“, illetve “senior-cowboy”-nak és a legjobb “ranch group”-nak, amely gyakran egy család tagjaiból tevődik össze.

Létezik junior western horsemanship osztály 12 évnél fiatalabbaknak, illetve 12-15 éveseknek, ami nagyon hasonlít a fent már bemutatott horsemanship versenyekre, de kizárólag gyerekek számára rendezik.

junior reined stockhorse osztály ugyanezekben a korcsoportokban már megmutatja, mennyire harmonizál egymással a ló és a lovas egy egyszerű reining számban.

Ezután a junior cowhorse osztály következik, szintén 12-15 éveseknek. Itt a lovat szintén reiningben mutatják be, de ezen kívül egy marhával is “dolgozni” kell, hiszen gyakorlat teszi a mestert! Gyakran csodálkozhatunk, milyen ügyesen állítja egyik-másik kis fickó a longhornt a sarokba!

Igazán sodró lendületű a keyhole race, amelyet szintén két korcsoportra osztanak: 12 éves kor alatt és 12-15 év között. Itt a lovasnak egy körbe kell belovagolnia teljes sebességgel, ahová csak egy keskeny folyosón lehet bemenni. A körben aztán meg kell fordulni, és ismét kilovagolni – ez gyakran már szinte tökéletes megállásokban, “sliding stop”-okban és “roll back”-ekben tetőzik – de jegyezzük meg még egyszer: mindez csak gyerekeknek!

Szintén a rodeón látható gyakran az úgynevezett Potato Race, amely azonban tényleg csak a móka kedvéért rendezett verseny, és gyakran a szünetek kitöltésére szolgál – ami azért nem akadályozza meg benne a közönséget, hogy a 16 év alatti fiatalokat úgy buzdítsa, ahogyan azt nálunk csak a focimeccseken hallani!

Minden jövendőbeli cowboy és cowgirl további reiningszáma a junior quadrangle stake race. Itt egy pályán bizonyos számú rudat kell a lehető leggyorsabban megkerülni, anélkül, hogy megérintenék vagy akár feldöntenék azokat. A barrel race, azaz a hordókerülés hasonlít ehhez, amely szintén leginkább a fiatalok versenye, a különbség csupán a rudak helyett hordók használata.

Az abszolút tehetségek számára ott van végül a junior team roping, ahol 8-15 évesek kettesével mutathatják meg, hogyan fognak be lasszóval egy fiatal marhát.

Gyakorlati tippek

Nos, aki kedvet kapott, hogy belekóstoljon a westernlovaglás világába, annak itt van néhány gyakorlati tipp az első lépésekhez a westernlovaglás világában.

A westernló ügetését “jog”-nak nevezik, és néhány dologban különbözik a “normál” ügetéstől. Először is nagyon lassan lovagolják, másodszor a szárak hosszúak, harmadszor pedig a lónak alig van akciója. “És hogyan magyarázzam meg ezt a lovamnak?” gondolhatja most. Nagyon egyszerűen: lassan!

Ne kövesse el azt a hibát, hogy az ügetésbe váltásnál rögtön ismét rövidebbre fogja a szárat. Lova nem érezhet különbséget! Továbbra is Ön a Big Bossy Buddy, maga a megtestesült nyugalom, és tudja, hogy a lova azt teszi, amit Ön akar. Hagyja körülbelül olyan hosszúra a szárakat, ahogy a díjlovaglásnál az elengedett szárat ismeri, ilyenkor még mindig elég kontrollja van felette, ugyanakkor segít lovának megtalálni az önálló munka felé vezető utat.

Ha a lovával korábban már dolgozott a talajról, időközben már ismernie kell egy vezényszót a lassításra is – a legjobb a hangos utasítás, vezényszó.

Pontosan azt a pillanatot kell elkapnia, amikor a ló ügetésbe vált. Az első és a második ügető lépés többnyire valamivel még lassabb, a ló csak ezután jön lendületbe. És éppen ekkor kell használnia a vezényszót és ezzel egyszerre a csípőjét – de semmiképpen sem a szárat! Dőljön kissé hátra, tegye “súlyossá” magát, aztán jöhet a “lassaaan” vagy “easy” vagy bármilyen más vezényszó. Kicsit húzhat a száron – hiszen ezt a jelet a ló már korábbról ismeri -, de ez csak kiegészítő segítség legyen.

Ha lova figyelmes, megint lépésbe akar váltani. A csípője ekkor tehermentesíti a hátat, gondolja azt, hogy “előre!”, és adja meg rá egészen finoman a jelet.

Lova kezdetben talán nem fogja érteni a feladatot. Ne próbáljon rögtön tökéletes westernjogot végezni – ez egyszerűen nem megy! Próbáljon meg egy kicsit lassabban ügetni, mint egyébként.

Ez persze nem egyszerű – és még egy kicsit meg is szeretném nehezíteni: lehetőleg ne használjon nyerget! Jó okom van erre a tanácsra: így jobban érzi, mit csinál a lova. Érezni fogja az enyhe feszültséget a hátán, amikor ügetésbe vált, amikor a hátsó láb először jobban kezd előretolni, érezni fogja a marján, hogyan készül az egyensúlyozáshoz másképp emelni a fejét, mint addig. És azt is érezni fogja, amikor ez a feszültség megnő, vagyis röviddel mielőtt a lova felgyorsulna. Egy további előny: jogban puhán kell ülni. Nem is hinné, mi mindent elnyel egy jó nyereg!

Próbálja ki egyszer, de ha a dolog még túl instabilnak tűnik, ne nyúljon rögtön ismét a nyereghez, hanem kezdjen intenzív ülésjavításba. A jól kiképzett westernló számára a legkisebb mozdulat is jel. Ha egyszer lehetősége lesz lovagolni egyen, a szegény pára az egymásnak ellentmondó jelek és a nyeregben tapasztalható nyugtalanság miatt hamarosan egyáltalán nem fogja tudni, mit is kellene csinálnia – és megpróbál megszabadulni a hátán lévő felesleges tehertől.

“De a westernnyeregben jobb az ember tartása”, érvelhetnek. A westernnyereg rendkívüli körülmények között alakult ki. Egy igazi cowboy olyan utakon üget fel-le, amelyekről Önnek eszébe sem jutna, hogy útnak nevezze őket. Ha azonban nincs meg az egyensúlya, a világ legjobb nyerge sem fogja megakadályozni, hogy egy nap úgy essen le a ló hátáról, mint egy zsák krumpli – csak az időpontot tolja ki! Éppen ez a kicsi, de finom különbség a westernlovas és egy westernnyeregben ülő lovas között.

Amint a lova megteszi az első, kissé lassabb ügető lépéseket, nyugodtan tanítson meg neki egy újabb vezényszót: “jog” (vagy persze bármi mást) – ha lehetséges anélkül, hogy gyorsabbá vagy lassabbá válna a tempó. Ha a lovát később egyszer ismét hagyományos módon akarja lovagolni, már most meg kell tanulnia a különbségeket, vagyis a jognak számára egészen mást kell jelentenie, mint az ügetésnek. Én úgy oldottam meg a problémát, hogy a jogot (vagy joghoz hasonló lépést) szóban vezetem be, az ügetést pedig a szokásos módon, “normális” segítségadással kérem. 90%-ban működik.

Ne gyakoroljon túlságosan sokáig. A lova éppen a kezdetekkor, ha nem tudja, mit kell csinálnia, hamar ideges lesz. Iktasson be tehát mindig hosszú lépésben tett köröket, hogy megnyugodjon, és végeztessen vele néhány olyan feladatot, amelyet már ismer.

Ha már néhány lépést a kívánt tempóban ügetett, először hagyja, aztán egyértelmű jellel kapcsoljon ismét egy sebességgel lejjebb, és csináljon valami mást. Minden gyakorlást valami olyannal fejezzen be, amit a lova tökéletes biztonsággal tud – ilyenkor megdicsérheti, és örülni fog a következő alkalomnak.

Fokozatosan növelje az ügető fázisokat, és próbálja meg lépésről lépésre lassítani a tempót, amíg azt a pontot el nem érik, amely a sebességet tekintve pontosan félúton van a lépés és az ügetés között, vagyis amikor sikerül pontosan azt a pillanatot elkapni, amikor a ló éppen az első átlós lépést teszi. Most már csak rögzíteni kell ezt az új jármódot. Ezzel párhuzamosan egészen lassan a szárat is egyre inkább elengedheti, ettől kezdve csak a testével és a hangjával tartja a lovat a kívánt irányban és sebességben. A szárat és a zablát ettől kezdve már csak abszolút vészféknek tekintse.

Karin Tillisch
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002. februári számában
Frissítve: 2012.03.18
2023.07.14.
Fotók: Pixabay

Sámándobok tanúja: a taki

Sámándobok tanúja: a taki

 

Két taki kancát szállítottak át november végén a Szegedi Vadasparkból a Hortobágyra, hogy ott a világ egyik legnagyobb vadló méneséhez csatlakozzanak. Valljuk be, ebben az egy mondatban azért elég sok olyan részlet van, amit ki kell fejtenünk. Éppen ezért a szállítások megtörténte után Dr. Gősi Gáborral, a Szegedi Vadaspark igazgatójával leültünk beszélgetni erről a ritka fajról, a takiról, másképpen a Przewalski-féle lóról, vagy, ha úgy tetszik, a mongol vadlóról.

E lovak elnevezése a – valószínűleg – lengyel származású orosz Przewalski ezredes nevéhez fűződik, akit állítólag a mongóliai Sinkiang környékére helyeztek ki (egyesek szerint mint kém működött ott). Nagy magányában ő fedezte fel a mongol vadlovat. Persze csak az európaiak szemszögéből, hiszen azok akkor már közel hatezer éve legelésztek eredeti élőhelyükön, a sztyeppéken, ahol egy idő után megjelentek a magyarok ősei is.

A pergő dobszók zajától, sámán elődeink nagy tüzeitől meg-megriadó vadló nemcsak a népvándorlások viharait élte túl, hanem fennmaradt az időjárás szélsőségei között is. Mígnem a vidéket egyre jobban uraló mongol pásztorok hosszú, fáradságos munkával gyakorlatilag kiirtották. Merthogy szabadon utoljára a XX. század 60-as éveiben láttak Mongóliában pár egyedet, de e természetes állomány becsülhető létszáma oly alacsony volt, amelyben elkerülhetetlen a genetikai leromlás, s nem volt biztosított a természetes reprodukcióhoz szükséges minimális állatszám sem. Így a fajtát kipusztultnak kell tekinteni.

A természetes környezetéből tehát eltűnt, annak ellenére, hogy az első befogott példány őserejét, vadságában is megkapó lényét még csodálták az első látogatók a Hagenbeck alapította hamburgi állatkertben. Hitetlenkedve álltak a kifutók előtt, s meg voltak róla győződve, hogy ilyen állat a szabad természetben nincs is. Mára – sajnos – igazuk lett.

A jelenlegi – 1500 körüli – állomány a világ legkülönbözőbb részein található állatkertekben, rezervátumokban, vadasparkokban tartott állatokból áll, gyakorlatilag a még a XIX. században fogságba esett példányok felszaporításával.

A takinak van egy bizonyos fajta természetes szépsége, melynek jellemzői: nagy, durva fej, izmos, rövid nyak és szintén rövid, masszív végtagok, tömzsi, hengeres test. A rövid szőrzet fakó, illetve vöröses-barna, durva, tömött, felálló. A hát szíjalt. A sörény legtöbbször felálló, döntő részben egyszínű, fekete, illetve sötét, a farok szintúgy. A lábvégek sötétek, gyakorlatilag feketék. Az átlagsúly 250-300 kiló, tehát gyakorlatilag póni méretű lovakról van szó. Nem véletlen, hogy e fajtajegyek sok mai póniban fellelhetők, némely esetben (mint például a fjord) a megszólalásig hasonlítanak hozzá (NLM 2001/12).

Ezek a jellemző tulajdonságok, mint mindig, most is az élőhelyhez való alkalmazkodás végeredményei. Egyúttal azonban kiirtásának is előidézői voltak, hiszen a pásztorkodási életmód elterjedésével egyre nagyobb problémát jelentett a vadlovak nagy területigénye. Európában ez konkurenciát teremtett a már háziasított állatfajoknak, mint pl. a háziló, a szarvasmarha vagy a juh, de ez sodorta a kipusztulás szélére Ázsiában is – igaz, jóval később –, a nomád állattartást végző mongolok révén.

Az erős állkapcsokat hordozó nagy, csontos, durva fej is szerepet játszhatott kipusztulásában. Hiszen gondoljuk el, a pásztorok valószínűleg nem nézték jó szemmel, ha egy robosztus fejű, és ezáltal komoly harapási veszélyt jelentő taki csődör összeverekedett a háziasított lovak finomcsontú, kisebb fejű kancáival vagy csődöreivel.

A jelenlegi létszám felett az Európai Állatkertek Szövetségének keretén belül működő fajmegmentő program bábáskodik.

A program célja, hogy megőrizze a takira jellemző eredeti genetikai állapotot. Tehát nem egy bizonyos tulajdonság kifejlesztésére, illetve megtartására törekednek, mint más lótenyésztő szervezetek – pl. az ugróló vagy a galoppló esetében –, hanem a vadon élő állomány génállományának visszaállítására, annak fenntartására és az állatok szaporítására, a visszatelepítés reményében. És bár már erre is történtek konkrét kísérletek, de eleddig azok nem hozták meg a kívánt eredményt.

A program keretében a Przewalski-lovakat törzskönyvezik, jelölik (Szegeden a nyakba ültetett mikrochippel, a Hortobágyon a lovaknál szokásos fagyasztásos eljárású sütéssel).
Ahogy fentebb írtuk, a morfológiai jegyek elvileg jellegzetesek. A programban résztvevő szakemberek között a tenyésztési szempontokról dúló vita viszont azt jelzi, vannak olyanok, akik szerint a standartól történő eltérés esetleg megtalálható (volt) a vadon élő állatok között is.

Álláspontjuk szerint attól, hogy nem az ideálisnak megfelelő megjelenésű a ló, még lehetnek olyan génjei, amelyek éppenséggel nagyon fontosak a faj egésze szempontjából.

A másik oldal véleménye szerint a morfológiai eltérések mind-mind valamilyen kereszteződés eredményei, s az állomány tisztasága céljából ezeket nem volna kívánatos tovább tenyészteni. Például csekély számban ugyan, de a világon jelenleg fellelhető összes mongol vadló között akadnak olyan egyedek, amelyek nem a jellegzetes felálló, sprőd sörénnyel rendelkeznek, hanem e szőrzetük szép, hullámos, lelógó. Ezt a tulajdonságot a szakemberek az állatkertek zárt közösségében elképzelhető kereszteződésnek tudják be, mégpedig a háziasított lóval.

A jobb híján mesterséges környezetben, illetve felügyelet alatt tartott, tenyésztett állatok tartását megnehezíti köztudomásúan nagy helyigényük. Nehézséget jelent továbbá, hogy egynél több kifejlett csődör egy csapatban nem maradhat meg. Ezt a problémát állatkertben elkülönítéssel oldják meg, vagy agglegénycsapatokat állítnak össze. E jellemzők, mint követelmények miatt az 1500 egyed nagy állománynak mondható, hiszen az állatkertek részére a fajmentő program rendelkezései nagy életteret szabnak meg.

A Szegedi Vadaspark mindenben igyekezett e magas szintű követelményrendszernek eleget tenni. A program keretén belül 1992-ben Rigából hozták a csődört és párját, az 1989 május 7-én született Mónit. Kettejük összepárosításából egy kancacsikó született ’94-ben, Dáma. A Hortobágyra először a mént helyezték ki néhány évvel ezelőtt, pár nappal ezelőtt pedig egymás után a két másik egyedet. Itt ideális helyen vannak: egy 2500 hektáros, óriási pusztában, ahol a kanca csikózáskor el tud különülni a többiektől olyan biztonságos távolságra, amit ösztönei megkövetelnek.

A hortobágyi állomány, amely a világon az egyik legnagyobbnak számít a maga harmincfős létszámával, ezen a hatalmas, zárt területen kell, hogy fennmaradjon. Teljes önellátásra alapozva, a mindennapi hatalmi harcok, rangsorviták, a természetes szelekció árnyékában. Erre minden esélyük megvan, hiszen a takik nagy önfenntartó képességére jellemző, hogy az eddig viszonylag kis helyen tartott szegedi lovaknak is csak két-háromévente kellett kezelni a patáját. A majdan a hortobágyi rónaságról kikerülő csikóknak tehát abszolút jó esélyeik lesznek arra, hogy visszakerülve természetes élőhelyeikre, Mongóliába, megállják majd a helyüket.

Ma, a célszerűséget előtérbe helyező világunkban felvetődik a kérdés, ami egészen biztosan hozzájárult a természetből való eltűnésükhöz is: mire jók ezek a lovak? Nos, a takik használhatóságát jól példázza e két, most áttelepített kanca esete: bár a mindennapos emberi közelség miatt szelídnek voltak mondhatók, de akár egy kötél nyakba, vagy akár csak nyakra helyezésével is hirtelen életveszélyesekké váltak.

Ez talán a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a taki igazi, eredeti vadló. Nem úgy, mint például a musztáng, amely elvadult háziló, s ezáltal – a takihoz képest – sokkal kezelhetőbb.

Illő, hogy végezetül említsünk pár szót a lovak eddigi gazdáiról is. A Szegedi Vadasparkot 1985-ben alapította a város, de csak négy év múlva nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Magyarország legfiatalabb, egyben legnagyobb területű állatkertjében az állatok zöme nagy, természetszerű kifutókban él, elfoglalva a rendelkezésre álló 40 hektár jó részét. Igaz, ezeken a tágas élettereken mostantól már nem látható a Przewalski-ló, de nagy helyigénye miatt, no és a genetikai frissítés okán is okos döntés volt, hogy a szabadban élő társaikhoz szállították őket.

A Vadaspark egyébként nemcsak a mongol vadló, hanem számos más állatfaj esetében is kuriózumokat tud felmutatni. A karmos majmok tekintetében olyan gyűjteményük van, ami Magyarországon egyedülálló, de ők vezetik a fehérarcú selyemmajmok európai törzskönyvét és fajkoordinációját is.

Akinek az állatkertben való szemlélődés csak távolról adatik meg, látogasson el weboldalukra a http://www.zooszeged.hu/ vagy a Magyarországi Állatkertek Szövetségének honlapjáról kiindulva a http://zoo.hu/masz-allatkertek/szegedi-vadaspark/ címen.

S hogy mi van azóta a két kihelyezett kancával? Lapzártakor rákérdeztünk. Móni, az anyakanca nem sokkal szabadon eresztése után találkozott a környéken rendszeresen kóborló csődőrrel, akivel eltűntek a bozótos irányába. Lánya, Dáma pedig a kieresztési területet kisajátította magának, s láthatóan meg van elégedve az életével.

Cziglányi Béla
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002. januári számában
Frissítve: 2023.09.24.
Fotók: Canva

Hiba bejelentés