Tanácskozás Kaposmérőn
Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kht. (ONTE Kht.) határozott lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy területén rendszeres lovas rendezvényekre kerüljön sor.
Az emlékpark igazgatójának, Nagy László úrnak ezen törekvését szolgálta tanácskozó testületi ülésünk összehívása. Dr. Pál János, a Magyar Huszár- és Lovas Hagyományőrző Társaság ügyvezető elnöke és T. Nagy Ferenc, a Gidrán-Senior Kft. tulajdonosa, Körünk lelkes tagja és támogatója vállalták a tanácskozás megszervezését. Kassai Lajos világbajnok lovas íjász örömmel adott otthont kaposmérői birtokán ülésünknek.
A meghívottak közül Nagy László igazgatón és a szervezőkön kívül megjelent Bartók László, a Parádi Cifra istálló méntelep vezetője, Kucsora István, a Hód-Mezőgazda Rt. Aranyági Ménesének ménesvezetője, báró Győrffy Villám András, a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Társaság elnöke, Somogyi Győző huszár hagyományőrző, festő és grafikusművész, dr. Pataki Balázs, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet főtanácsosa, Zilahy István, a Hortobágyi Nemzeti Park Mátai Ménesének ménesigazgatója és jómagam.
Az érdemi tárgyalások előtt nem mindennapi élményben volt részünk. Kassai úr végigkalauzolt bennünket festőien szép birtokán. A terület maradéktalanul szolgálja a nomád lótartást, a lovas íjász képzést és versenyek rendezését.
Megtudhattuk, hogy 15 éve művelője a honfoglalás kori lovas harcászatoknak, melyet a legmagasabb fokon képvisel a világon. Képzésre és vizsgára messze földről érkeznek a lovas íjászok birtokára. Versenyeket és bemutatókat 1994 óta rendez Kaposmérőn, azzal a céllal, hogy olimpiai sportággá váljék a lovasíjászat. Emellett történelmi órákat nyújt a diákságnak és jurtájában elméleti oktatást tart hazánk honfoglalás koráról, majd lóra ülteti őket, hogy “megfertőződjenek” lószeretettel. lovairól csak annyit, hogy egyik fajtának sem elkötelezettje, de ragaszkodik tradicionális lófajtáinkhoz, illetve azok félvéreihez.
Állománya 12-15 lóból áll, melyeket ő lovagol be. Télen-nyáron a dombos legelőn vannak, nem ismerik a patkót, csak körmöli őket. Ha a tó jege beszakad alattuk és rájuk fagy a víz, akkor Kassai úr leveri róluk a jeget, és már mehetnek is tovább mozogni, játszani a betegségeket nem ismerve. A változatos domborzati viszonyok lovaiban kifejlesztik a biztos járást, a tökéletes egyensúlyt.
A birtok bejárása után az éppen történelem órára érkezőkkel együtt nézhettük meg a házigazda bemutatóját. Minden alkalommal lenyűgöz pontossága, tévedhetetlensége, lovával kialakult tökéletes összeszokottsága. A bemutatót ebéd követte, nem a reform konyhás fajtából. Kassai úr babgulyást készített marhalábszárral, kemencés kenyérlepénnyel, mindezt pedig villányi borokkal öblíthette le az, aki nem volt autóvezetésre ítélve. Az ízletes ebéd és a rövid ejtőzés után kezdődött el tanácskozásunk a jurtában.
Először az ülésnap két szervezője 1: Nagy Ferenc és dr. Pál János köszöntötték a házigazdát, a megjelenteket és megnyitották az érdemi tárgyalást. Nagy László úr, az ONTE Kht. Igazgatója vázolta a nemzeti park adottságait, terveit és azt, hogy miben is kérné az egybegyűlt lovas szakemberek segítségét. Nagy úr 1995-tól vezetője a parknak, melyet úgy igyekszik működtetni, hogy az történetiségével, hitelességével méltó őrzője legyen nemzeti kulturális örökségünknek. Az évek során 300 utazási irodával alakított ki jó kapcsolatot. A park eddigi látogatottságával és programjaival tulajdonképpen elégedett is lehetne, de tudja, hogy bővíteni kell ezt a palettát olyan színes lovas programmal, mely honfoglalásunktól kiindulva a népies gazdafogataink elterjedéséig átfogó képet jelenítene meg a látogatók számára, illetve a fiatalok szervezett oktatása céljából. A bemutatók időpontjai áprilistói októberig ismétlődnének, egy- vagy kétheti rendszerességgel. A nemzeti park két kiemelkedő ünnepsége a június utolsó szombatján rendezett Hunniális és Szent István napja, augusztus 20-án. Az igazgató úr kihangsúlyozta, hogy pályázat útján elnyert finanszírozásból szeretné működtetni a parkot, nem pedig üzleti vállalkozásként. Mindezek után Nagy László úrnak bőven volt jegyzetelni valója, hiszen a megjelent személyek mindegyike ontotta az értékes ötleteket és ajánlatokat.
Végül is kialakult egy egységes vélemény a nemzeti park lovas programjairól, miszerint azoknak a történelmi helyhez méltón, kizárólag a magyar lovas hagyományokat és lótenyésztésünk ügyét kell képviselnie, bemutatnia. Mentesülnie kell a lovassport szakágak versenyeitől, hiszen az élsport egyetlen célja a győzelem, az eddigi eredmények megdöntése. Az Ópusztaszerre látogató közönség ismerje meg őseink lovas harcmodorát, csodálja meg nyalka huszárainkat, gyönyörködjön lófajtáink kiváló egyedeiben, teljes képet kapjon hazánk népies fogatairól, kocsijaink, szerszámaink fajtáiról és az egykori gazdák, lovasok, hajtók változatos öltözékéről. Mindezekhez a ló és emberanyag az eszközökkel együtt hazákban elszórtan létezik, összehívható, és színvonalas bemutatóra képes. Muszáj azonban a dolgok anyagi oldalát, követelését is mérlegre tenni. Egyetlen résztvevő sem haszonszerzés céljából kíván majd szerepelni, csupán járulékos költségeit szeretné megkapni étkezési és szállás ellátásával együtt.
Éppen ezért a tanácskozás végén Nagy László úr azt kérte, hogy a javaslatok alapján összeállított programok költségeiről mihamarabb kapjon részletes kimutatást. Ennek tükrében tudunk továbblépni, melynek konkrét tervéről még ez év végéig újból tárgyalnunk kell. Házigazdánktól Kassai Lajos úrtól búcsúzáskor a Magyar Lovas Kör nevében egy termetes Miska-kancsót adtam át Szűcsné Szabó Kata munkáját. Egyrészt baráti vendéglátásunkért, de főleg annak a fanatikus, teljes életet követelő, eredményes munkának elismeréséért, amelyet Kassai úr kivívott magának és a magyar lovas hagyományoknak hazánkban és szerte a világon.
Egy pár gondolattal szeretném megvilágítani ennek az összejövetelnek a leendő hatását Körünkre nézve. Amennyiben az elképzelések megvalósulnának, úgy a gazdaversenyeink és a távhajtó emlékversenyeink tekintetében elérnénk néhai alelnökünk, Menthy Árpád törekvését, Körünk egyik főfeladatát. Ennek lényege, hogy ne csak produkciót lásson a közönség a lovas rendezvényeken. A résztvevői zöme kulturált magánlótartókból álljon, akik saját színvonalas kedvtelésüket, lovas hagyományaink hiteles ápolását mutatják be mindenki örömére. Hatásukra tovább növekedne a képzett lótartók száma olyan mértékűvé, hogy valóban lovas nemzetnek tekinthessük magunkat. Mindez persze csak jól átgondolt és megfelelően szervezett oktatással, kontrollálással építhető fel több év munkájával. De ezt is valamikor el kell kezdeni, mégpedig azon szakemberek vezetésével, ellenőrzésévei, akik tanítómestereiktől ismerik lovas hagyományainkat. A tudást és a tapasztalatot pedig kötelessége mindenkinek átadni a következő generációnak. Jó lenne, ha lovaséletünk vezetői nem csak kizárólag a kiemelt tenyésztésben és az élsportban tevékenykednének. Nem minden lótartó akar a tenyésztés és a lovassport kiválósága lenni. Az viszont minden magánlótartótól elvárható legyen, hogy ismerje a lótartás, lovaglás, hajtás, stilisztika és lovaskultúra alapjait. Ehhez kéne a szakavatott segítség és nem a legyintő sajnálkozás, a megmagyarázott tehetetlenség. Ne vándorcirkuszként működjék produkciójával néhány tenyészegyesület, lovas hagyományőrző, magán lovas és fogathajtó, hiszen hazánk egymástól távol eső lovas rendezvényein nem ugyanazokra a szereplőkre kíváncsi a közönség. Még akkor sem, ha tehetséges, lelkes, képzett lovasemberek mindannyian. Szeretett lófajtáink egyedeit – tisztelet a kivételnek – nem elég csak származásuk és küllemük által csodálni, hanem teljesítményük által kell őket értékelni. Ere nyújtana kitűnő felmérési lehetőséget távhajtó emlékversenyünk.
Egyre több lovunk kaphatna minősítést, ezáltal magas piaci értéket és tekintélyt. Mindezek szervezéséhez, rendezéséhez, bonyolításához Körünknek eddig is megvoltak képzett és elismert orvosai, bírái, írnokai, vagyis egy jól működő szakmai csapat. Ópusztaszer és a Magyar Lovas Kör közös sikere komoly eredményt és elismerést jelenthetne mindkét félnek. Nemes célunk legyen jelmondatunk: „Mindent a magyar lóért!”
Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
2002.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.
