Annak a személynek a megfelelő cselekvésétől, aki szükség esetén elsősegélyben részesíti a lovat, legalább annyira függ, hogy a ló ismét egészséges lesz-e, mint az állatorvostól vagy a klinikától, amely végül ellátja. Az elméleti alapismeretek ugyanolyan fontosak a veszélyhelyzet felismeréséhez, mint azután a helyes gyakorlati ellátás.
Tulajdonképpen magától értetődőnek kellene lennie, hogy mindenki igyekezzen megszerezni ezeket az ismereteket, aki kapcsolatban áll lovakkal vagy lovakat tart. De többnyire még a nagy lovardákban – amelyek pedig “iparszerűen” űzik a lótartást és kiképzést – sincs senki, aki szükség esetén helyesen el tudna látni egy lovat. A megfelelő képzettség mellett legtöbbször az anyagi feltételek is hiányoznak a hatékony elsősegélyhez. Gondoltak már arra, hogy vajon ki felel tulajdonképpen azért, ha egy drága sportló elpusztul, mert egy súlyos sérülés után nem volt megfelelő kötszer az istállóban, hogy csillapítani tudják a vérzést?
Értelmes azonnali segítség
Elsősegély alatt azokat az intézkedéseket értjük, amelyeket a baj megtörténte után azonnal megtesznek. Az elsősegély célja az, hogy megakadályozza a ló állapotának további romlását, és biztosítsa az optimális végleges ellátást.
Milyennek kell lennie az elsősegély-felszerelésnek? Szándékosan nem használom az “istállópatika” szót. Elsősegélyt gyógyszerek nélkül is lehet adni. Bármilyen gyógyszer – amelyek garmadával hevernek az istállóban – hibás alkalmazása meghiúsíthatja az optimális végleges ellátást. A hibás elsősegélynyújtás jellemző példája a “kék spray” reflexszerű használata mély sebeknél. Egy meggondolatlanul befújt sebet például többé már nem lehet összevarrni.
Sajnos számolni kell azzal is, hogy a sérülés esetleg olyan fokú, hogy végül a ló kényszervágását eredményezi, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy állatszeretetétől hajtva lemondjon egy négy-ötmázsás állat vágóáráról, ráadásul az elaltatott és nem vágóhídra küldött ló tetemének elhelyezése sem éppen egyszerű dolog. A lovak az európai jogszabályok szerint alapvetően olyan állatoknak számítanak, amelyek élelmezési célokat szolgálnak. A gyógyszerek használata viszont lehetetlenné teheti a ló levágását, mert az antibiotikumok és más vényköteles gyógyszerek használatánál is be kell tartani az élelmezésegészségügyi várakozási időt.
A gyógyszerek alkalmazása ráadásul már kezelés, nem pedig elsősegély! És igaz, hogy tulajdonképpen semmilyen rendelet nem tiltja, hogy akárki kezelhesse bárki lovát, a kezelési hibákért a “terapeuta” jogilag is felelős. ő felel azokért a károkért, amelyeket a kezelés hibái okoznak.
A felszerelés
A lovak elsősegély-felszerelése jó kötszerekből, lázmérőből és megfelelő kényszerítő eszközökből áll, hogy a lovat szükség esetén nyugodttá tegyék a segítségnyújtáshoz.
Mindig legalább két lóláb ellátására elegendő kötszernek kell rendelkezésre állnia. Nagyobb lóállomány esetén természetesen tanácsos nagyobb készletet raktározni. A szívverés mérése néhány esetben, mint a kólika, keringési zavarok, de erős fájdalmak esetén is, mint például egy savós patairha-gyulladás, fontos információkat szolgáltat a betegség súlyosságáról. Egy lótartónak képesnek kell lennie megállapítania lova szívverését. Ez mindenféle eszköz nélkül is lehetséges a pulzus mérésével a pofacsontnál vagy a farok tövénél. De nyugtalanabb lónál ez sokszor még a gyakorlottabbaknak sem sikerül. Egy sztetoszkóppal nagyon egyszerűen és biztosan meg lehet mérni a szívfrekvenciát.
Egy digitális hőmérőnek minden istállóban ott a helye. Gyakran már a testhőmérséklet végbélben történő megmérésével tisztázni lehet, miért nem eszik a ló, vagy miért olyan lusta a kilovagláson. A helyes eredményhez jutáshoz a hőmérőt a digitális kijelzőig be kell vezetni a végbélbe. De az eredmények értékelésekor tartsuk szem előtt, hogy közvetlenül munka vagy szállítás után az értékek magasabbak is lehetnek.
Bár a sérülések csak egy részét teszik ki a vészhelyzeteknek, ezek az azonnali intézkedések leglátványosabb esetei. A sérüléseket sajnos majdnem mindig rosszul látják el. A megfelelő elsősegélynyújtás feltétele, hogy a ló hagyja, hogy segítsenek rajta. Senki sem kívánhatja meg, hogy egy segítő kockáztassa az egészségét vagy akár az életét egy sérült lóért. A ló hiányos nevelése most megbosszulhatja magát. Hogyan lehetne például egy balesetet szenvedett, nyugtalan ló hátsó lábára nyomókötést felhelyezni, ha meg sem engedi fogni a lábát? Ha a ló nem hagyja feltenni magát a lószállítóra, egy bélelzáródásos kólika a halálos ítélete lehet.
Biztonság
A legkezesebb lovak is heves védekező mozdulatokkal reagálhatnak a fájdalmas sérülések ellátásánál. Ezért mindig gondoljon a saját biztonságára! A lovon nem segít, ha az egyetlen, aki segíthetne rajta, maga is ellátásra szorul.
Egy világos, tiszta és kellően tágas terület a ló körül – ez nyújtja a legjobb munkafeltételeket. A szűk helyek, mint például egy kis méretű box, amelyben nincs lehetőség kitérni a pánikba esett ló elől, halálos csapdává válhat a segítők számára. Ha fennáll a veszélye, hogy a ló eleshet vagy elcsúszhat, a puha vagy kipárnázott talaj jobb, mint a beton. Mindig csak annyi ember dolgozzon a ló körül, amennyi a hatékony segítségnyújtáshoz valóban szükséges. A szenzációra éhes szájtátók csak idegesítik a sérült lovat, és “jó tanácsaikkal” a segítőket is zavarják. A sérült lovat úgy kell felszerszámozni, hogy a fejénél biztonságosan lehessen rögzíteni.
A ló elülső lábain való munkánál egy megbízható segítőnek az ellátandó vagy a beteg lábbal szemközti lábat mindig fel kell emelnie. A ló feltartott végtagokkal nem tud kitérni. Egy segítő sem állhat a ló lábainak közvetlen hatósugarában. Ha hátsó lábat kell ellátni, akkor vagy a beteg hátsó lábat, vagy az ugyanazon oldali mellső lábat kell felemelni. Így megnehezítjük a hátsó lábbal való célzott rúgást. Nagy segítség a lábak felemeléséhez a lábtartó hurok, amelyet akár egy futószár egy darabjából is készíthetünk. Ezzel nagyobb biztonsággal tartható meg a felemelt láb, mint ha egyszerűen kézben tartanánk azt.
A ló figyelmének rövid ideig tartó elterelésének egyszerű módja a nyak egy bőrredőjének felhúzása. Ez a figyelemelterelés gyakran elég az egyszerűbb elsősegély elvégzéséhez.
Nyugtalan lovaknál, különösen amikor a segítségnyújtás közben fájdalom léphet fel, ajánlatos az állatot “megpipázni”. Ez nem az ajkaknak okozott fájdalommal hat, ahogy tévesen még mindig gyakran hiszik, hanem a test saját morfiumszerű anyagainak, az endorfinoknak a kiválasztásával. Az ajkak nyomása olyan erős endorfin-kiválasztást eredményez, hogy az elsősegélyhez többnyire elegendő mennyiséget ér el. A modern elemzési módszerekkel igazolható a vér endorfintükrének emelkedése a pipa használata után. A legjobb nyugalmi helyzetet úgy érjük el, ha a pipa felhelyezése után várunk egy fél percet, mielőtt elkezdjük ellátni a lovat. Egy megfelelő pipa akár 10-15 percig is fent maradhat anélkül, hogy a felső ajak sérülne. Ennek ellenére csak akkor szabad használni, ha az egyszerűbb kényszerítő eszközök nem bizonyulnak elegendőnek!
Sose használjunk azonban bálamadzagból készített pipát, mert az igen vékony és erős műanyag zsinór heves fájdalmat okozhat a lónak. A legjobb az alumínium kapcsos pipa. Ez gyorsan fel lehet tenni, ha pedig túl szorosra nyomják, egyszerűen elhajlik. Angolul ezért “human twitch”-nek, humánus orrféknek nevezik. Mindenképpen magyaráztassa el az állatorvossal a fék használatát, és tanulja meg, hogyan kell helyesen bánni vele, mert az orrfék szükség esetén döntő segítség lehet!
Ritkán előfordulhat, hogy a fék felhelyezésekor a ló pánikba esik, és ahelyett, hogy megnyugodna, inkább a földhöz veri magát. Ez azonban csak kivételes esetekben következik be.
A sebek ellátásának alapjai
A cikk előző részében a lovak körüli elsősegélynyújtás alapjait ismertettük. Megvizsgáltuk, milyen felszerelések nélkülözhetetlenek az “istállópatikában”, illetve hogyan cselekedjünk ésszerűen, gyorsan és hatékonyan, ha baj történik. Az egyik leggyakoribb helyzet, amikor elsősegélyben kell részesítenünk egy lovat, amíg az állatorvos megérkezik, ha valamilyen sérülés, sebesülés következik be. Nézzük tehát, mik a legfontosabb tudnivalók, ha egy ló sebesülését kell azonnal ellátnunk.
A sebek ellátásánál az első és legfontosabb feladat, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat. Először gondolkodjunk, csak aztán cselekedjünk. Azokat a sebeket, amelyek átütnek a bőrön, a következő alapszabályok szerint látjuk el: steril sebfedés, kipárnázás, öntapadó kötszer. Az erős vérzéseket nyomókötéssel és nem elkötéssel csillapítjuk.
A sérülések okozta vérveszteséget többnyire mértéktelenül túlbecsülik. Egy 500 kg súlyú lónak körülbelül 35-40 liter vére van, így még hét-nyolc liter vérveszteség sem életveszélyes számára. Ilyen nagyságrendű vérveszteség a lábtőízület vagy a csánk alatti sérüléseknél csak többórás vérzés után következik be.
Friss sebre nem szabad rojtosodó kötözőszert tenni. A fertőtlenítő szerek agresszív anyagok, amelyek a kórokozókat a sejtek közvetlen roncsolása által pusztítják el. A felületek sterilizálására, eszközök, helyiségek vagy az érintetlen bőrfelszín sebészeti beavatkozások előtti előkészítésére fejlesztették ki őket. A bőr alatti szövetet szétroncsolják. Ez a “holt” szövet aztán a baktériumok ideális táptalaja. A fertőtlenítő szerek helytelen használata védtelenebbé teszi a sebet a fertőzésekkel szemben. A sebek elsősegélyének célja, hogy megteremtse az állatorvos számára a seb összevarrásának feltételeit. A jó kötés csillapítja a vérzést, védi a sebet a szennyeződésektől és megakadályozza a sebszélek duzzadását és tátongását. A jó elsősegély a gyors és esztétikailag optimális gyógyulás feltétele. Sok csúnya heg nem alakult volna ki a lovak lábán, ha megfelelően ellátták volna őket.
A láb tájékán minden sérülést azonnal be kell kötözni. Hogy a sebet még össze lehet-e varrni, a sebben lévő kórokozók mennyiségétől függ. Az esetek többségében lábsérüléseknél kell elsősegélyt nyújtani. A pata és a lábtő, illetve a pata és a csánk közötti sérüléseket különösen fenyegeti a további szennyeződés. Három-négy órán belül véglegesen el kell látni őket, mert később már alig lehetséges összevarrni a sebet.
A ló lábának helyes bekötözéséhez megfelelő kötszerre van szükség. A segítő számára a vészhelyzet rendkívüli stresszt jelent. Ha még alkalmatlan kötszerekkel is bajlódnia kell, nem ér el használható eredményt. A hatékony elsősegélyhez feltétlenül szükséges a speciálisan lovak számára fejlesztett, lehetőleg egyszerűen kezelhető kötszer. A ló lábának bekötözésekor figyelembe kell venni anatómiai adottságait is. A lábtőízület és a csánk alatt a bőr közvetlenül a csonton és a felületi hajlítóínon fekszik. Ezeken a helyeken a kötés túl erős nyomása teljesen megszakítja a bőr vérellátását. Ha a helytelen kötés két óránál tovább marad fent, a bőr elhal. Egy elég vastag vattapárna a kötés alatt megakadályozza ezt a gondot. Kétség esetén mindig egy kicsit jobban párnázzuk ki. A kiugró csontoknál, amelyeket a bőr közvetlenül fedi, a párnának különösen vastagnak kell lennie a kötés alatt.
A láb sérüléseinek megfelelő ellátása
1. A sebet steril sebfedéssel letakarni
2. Gézzel fedett vattával jól kipárnázni, a párnát kétszer körbetekerve a lábon
3. A kötést öntapadó kötszerrel körbetekerni
SOHA ne használjunk rojtosodó anyagot közvetlenül a sebre helyezve!
SOHA ne vigyünk fertőtlenítő szert, kenőcsöt vagy hintőport közvetlenül a sebbe!
A LEHETő LEGGYORSABBAN gondoskodjunk a seb végleges, állatorvosi ellátásáról!
A ló lábsérüléseinek ellátására szolgáló kötés három alapelemből áll. Közvetlenül a sebre kerül a steril sebfedés. Soha nem lehet foszló, rojtosodó anyagból. Ideális a készen kapható 10×20 cm-es sebfedés. A párnázóanyag sem rojtosodhat. A legmegfelelőbbek a mindkét oldalán gézzel fedett, 40 cm széles és kb. 1 cm vastag vatták. A párnázást készre vágott kötözőpárnaként vagy többméteres tekercsben is meg lehet vásárolni. A kötés külső rétegét a kötszer képezi. A legjobb kötést öntapadós, 10 cm széles és 4,5 méter hosszú kötszerekkel lehet elérni. A kötszer tekercsei egymáshoz tapadnak, a kötés elcsúszása szinte kizárt. Ezzel az anyaggal még egy laikus is képes jó kötést készíteni.
A kötszereket portól és nedvességtől védve kell tárolni, hiszen bármikor szükség lehet rájuk. Erre az istállóban ideálisak az alumínium- vagy műanyag dobozok. Túralovagláshoz a kötszereket víz- és porátnemeresztő fóliába kell csomagolni. A felhasznált kötszereket azonnal pótolni kell. Azoknak a lovastársainak, akik szeretik magukat az ön készletéből kiszolgálni, udvariasan, de határozottan hívja fel a figyelmét, hogy az anyag nem ingyen van…
A ló lábának kerülete fentről lefelé csökken. A kötés elcsúszásának megakadályozására a magasabban lévő sebek bekötözését mindig alulról kell kezdeni, és felfelé haladva betekerni. A sérült testrészre sebfedést kell tenni. Ha előbb gondolkodunk, és csak azután cselekszünk, akkor már nem is tűnik a dolog igazán nehéznek, ugye?
A hastájék sérüléseit egy tiszta sebfedés és egy lótakaró segítségével is el lehet látni.
Egy szügyhám, futószárazó heveder, takaró-leszorító heveder, farmatring, vagy épp egy kis ragtapasz és más segédeszközök szintén segítenek a sebfedést a “normál” kötszerrel nehezen elérhető helyeken is rögzíteni. A kötés felhelyezése előtt készítse elő a teljes kötéshez szükséges összes anyagot.
FONTOS!
A seb nagysága semmit sem mond a veszélyességéről. A legkisebb szúrt sebek az ízületeken és ínhüvelyeken örökre tönkretehetik a ló egészségét. A kisebb szúrt sebek az egyébként veszélytelen helyeken oltatlan lovaknál tetanuszhoz vezethetnek.
A nagyobb bőr- és izomsebek megfelelő kezelés mellett meglepően hamar gyógyulnak. A mély sebeket az ízületek és ínhüvelyek környékén állatorvosnak kell a lehető leggyorsabban alaposan megvizsgálnia és kezelnie. Alapvetően a kötés csak elsősegély, és semmiképpen sem helyettesíti a ló állatorvosi ellátását.
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.decemberi és 2002.januári számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Frissítve: 2023.03.31.
Fotó: Canva
