Kezdőlap Blog Oldal 622

A Nemzeti Lovasprogram törvényi háttere

Országgyűlési határozat-tervezet a Nemzeti Lovaságazati Stratégia megvalósításáról

 

Dr. Horváth Zsolt országgyűlési képviselő – többek között – elmondta, hogy terveik szerint az őszi ülésszak elé terjesztik „A Nemzeti Lovaságazati Stratégia Megvalósításáról” – szóló törvényt.

Az elkészült stratégiai alapján készül egy foglalkoztatási program-tervezet.

  • milyen jogszabályokon kell változtatni,
  • milyen új jogszabályokra van szükség,
  • hogyan épüljön be a stratégia az oktatásba, az egészségügybe, a turizmusba, a vendéglátásba,
  • hogyan lehet fejlesztési forrásokat felhasználni ehhez a területhez?

Az országgyűlési határozati javaslat-tervezet az első lépés a lovasstratégia megvalósításához. Ebben az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt a stratégia megvalósítására.

Arra kérik a Kormányt, hogy

  • az ágazati célok érdekében indítson hosszú távú jogalkotási programot;
  • végezze el a meglévő joganyag ésszerűsítését és a szükséges módosításokat;
  • hozzon létre kiemelt kormányzati cselekvési programot;
  • és alkossa meg azt a lovas ágazati stratégiát, amely hosszú távon szavatolja a magyar lovaságazat, a lovaskultúra felemelkedését.

A cselekvési program a tervek szerint kiterjed

  • az oktatási rendszer korszerűsítése;
  • az uniós és a nemzeti fejlesztési források hatékony lehívására és felhasználására;
  • a lótenyésztés, a lovas turizmus, a lovassportok, a lovas hagyományőrzés szakmai és  gazdasági hátterének rendezésére;
  • a lovas oktatási, -tréning és – versenyközpont kialakítására;
  • a korszerű lóversenyzés és fogadási rendszer megteremtésére.

A cél, hogy a határozati javaslatot az Országgyűlés 2010 őszén elfogadja.

 

Frissítve: 2023.07.16.
Fotók: Canva

Jó hír, rossz hír

Jó hír, rossz hír

Overdose hazatért, Mikóczy úr egyelőre Romániában marad

 

Overdose hazatért

A Lovasok.hu örömmel értesíti Overdose rajongóit, továbbá a sorsa iránt érdeklődőket, hogy a telivér angliai rehabilitációja befejeződött és Magyarországon folytatódik. A gondját viselő szakemberek szerint tavasszal kezdi el a komolyabb tréningeket, hogy mielőbb visszatérhessen a versenypályára, változatlanul magyar színekben.

Letöltendő börtönt kapott Overdose tulajdonosa

Egy év hét hónap letöltendő börtönre ítélte nem jogerősen egy romániai bíróság csődbűntett miatt Mikóczy Zoltánt, Overdose tulajdonosát. A vállalkozót és társát gyorsított eljárásban ítélték el. A döntés nem jogerős, mindketten annak felülvizsgálatát kérték.

 

2009.11.06.
Forrás: PannoniaOverdose, Origo
Frissítve: 2023.04.13.
Fotó: Pixabay

Overdose idén már nem versenyez

Overdose ebben a szezonban már nem fut

Beszámoló a Racing Post cikke nyomán

 

Overdose istállójának el kellett ismernie, hogy a ló ebben a szezonban már nem versenyezhet.

Mikóczy Zoltán a Racing Postnak megerősítette, hogy Dózi az idei párizsi Prix de L’Abbaye-n sem állhat majd rajthoz. A tulajdonos azt is elismerte, hogy Overdose rosszabb állapotban hagyta el a franciaországi istállót a balul sikerült „rehabilitáció” után, mint ahogy oda megérkezett. Pihenés és rehabilitáció helyett ugyanis ott munkára fogták a lovat.

A tulajdonos szerint Overdose rehabilitációja kitűnően halad Angliában, így valószínűleg október végéig marad majd Amanda Perrett istállójában.

Dózi hamarosan újabb gyógypatkót kap a mellső lábaira, fő programja pedig továbbra is a pihenés lesz.
Mikóczy Zoltán reményei szerint Overdose 2010-re teljesen felépül, és akkor lefuthatja azokat a versenyeket, melyek idén kimaradtak a programjából.

 

Forrás: RacingPost.com
Frissítve: 2023.04.04.
Fotó: Canva

A rodeó

A bikarodeó

A Rodeó legnépszerűbb és legveszélyesebb válfajának vannak a legegyszerűbb szabályai:

“Üld ki a bikát úgy, hogy csak egy kézzel kapaszkodsz a Bullrope-ba, és ne kerülj a földre mielőtt a 8 másodperc elteltét jelző gongszó megszólalna”.

De tényleg ilyen egyszerű lenne?

Két fontos dolgot kell észben tartani annak aki e sport űzésére adja a fejét, és az arénába lép. Először is nincs semmi trükk, vagy titkos módszer arra, hogy miként kell sikeresen megülni a bikát, másodszor gyakran nehezebb biztonságban földet érni, mint a bikán maradni. A bikarodeóról mondják, hogy itt telik el a legveszélyesebb 8 másodperc az összes professzionális sport közül.  Vajon mi késztet egy 80-100 kg-os versenyzőt, hogy egy nálánál akár tízszer nehezebb vad bika hátára másszon, ami néha még tekintélyes méretű szarvakkal is fel van fegyverkezve?

A vakmerő “Rider” azzal kezdi a mutatványt, hogy a kalodába terelt, gyakran vadul szabadulni próbáló sokmázsás bika háta fölött terpeszben állva, egy erre a feladatra rendszeresített – előzőleg gyantával preparált – kötelet, az un. Bullrope-ot teker körbe a bika hasa alatt, közvetlenül az első lábai mögött úgy, hogy minél szorosabban rögzíti bőrkesztűbe bújtatott kezét a monstum hátához. A Bullrope-on alul egy kis fémkolomp fityeg kettős céllal. Egyrészről a bika mozgásának ütemében kong, ami még tovább bőszíti az amúgy sem túl nyugodt négylábút, másrészről pedig a versenyző “távozása” után nem elhanyagolható súlya okán a most már kilazulófélben lévő rope-ot húzza le az állatról. A bikára felkerül még egy másik kötél is a hátsó lábai előtt, ami a patást hivatott figyelemelterelő célzattal további ugrálásra ösztönözni, miután a versenyző földet ért róla, ugyanis néhány példánynak megvan az a rossz szokása, hogy megszabadulván ballasztjától, a rajta esett sérelmen feldühödve a földön fekvő, védtelen lovasa ellen fordul. Az igazat megvallva ezzel igencsak nagy veszélynek teszi ki emberünket, ugyanis elképzelhetjük, mennyi esélye van bárkinek is egy közel tonnás súllyal támadó, vadul fújtató izomkolosszus ellen, főleg úgy, hogy ha esés közben esetleg még meg is sérült. Ezért a versenyző testi épségét megóvandó, az ugynevezett rodeó-bohócok (Bull-fighters) áldásos és nem ritkán önfeláldozó tevékenységére van szükség. ők azok, akik akár a saját testi épségüket is kockára téve mentik a menthetőt, próbálják figyelmét eltereve távoltartani a még mindig táncoló, rúgkapáló bikát a földre került versenyzőtől, illetve ha ő mozgásképtelen, minél messzebb vonszolni, vagy akár ráfekve a saját testükkel védeni. Sokan nem is tudják elképzeni, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki rodeó-bohócnak álljon. Sokszor nem is lehet eldönteni, hogy nekik vagy a rodeó-versenyzőnek nehezebb-e a dolga.

A bikán ülve a versenyző a jobb vagy bal kezét a magasban tartva, a másikkal a Bull Rope-ba kapaszkodva, lábával a bika oldalát szorítva imádkozik, hogy a 8 másodpercet jelző kürtszó megszólaljon – jelezve neki, hogy sikeres versenyszámot mutatott be – és végre elrugaszkodhat a hánykolódó monstrum hátáról.

Álltalános szabályok

A versenyzőnek a látszat ellenére azért számos dologra kell ügyelnie, hogy értékelhető eredményt produkáljon, és a bíráktól minél több pontot kapjon. A versenyzőre vonatkozó legfontosabb szabályok amikre a döntnökök odafigyelnek a 8 másodperces időlimiten kívül:

  • – A kolompnak rajta kell lennie a Bullrope-on.

  • A Bullrope-on nem szabad lennie semmilyen akadálynak (csomónak) ami a bikáról való leesését akadályozná

  • Ha a bika nem teljesít a tőle elvárható szinten, vagy megáll, a bírák vagy a versenyző új indítást kérhet.

  • Nem lehet új indítást kérni, valamelyik eszköz hibájából (szakadásából) .

  • A felszerelések kölcsönzése nem megengedett.

  • Megfelelő ruházatban kell az arénába lépnie: a cowboyok sokat kibíró farmernadrágján és hagyományos mintázatú ingjén kívül viselnie kell egy – a hátán erősített – védőmellényt, speciális sarkantyút (szárai nem merőlegesek a csizma sarkára, hanem bizonyos szögben – 15-30 fok – állnak befelé, görgői nem foroghatnak, illetve ragasztószallaggal vannak ellátva, hogy ne tudjanak sérülést okozni a bikának), különleges bőrből készült, a Bullrope szorításához kiképzett kesztyűt, western bőrcsizmát, a hagyományosnál kicsit rövidebb, boka felett végződő rojtos lábszárvédőt, ugynevezett Chaps-et, (legyen minél színesebb és látványosabb), illetve még elengedhetetlen eszköz a tradícionális western kalap (amit mostanában a versenyeken egyre gyakrabban felvált a biztonsági ráccsal ellátott bukósisak). Megfigyelhetjük még a speciális tenyérnyi övcsatot is a ruházat kiegészítőjeként, ami általában valamilyen jellemző western életképet ábrázol kis dombormű formájában, de akár egy frappáns kis szlogen is díszeleghet rajta. Sokszor előfordul, hogy egy korábbi versenyen a legeredményesebben, vagy leglátványosabban teljesítő versenyző különdíjként kapta övcsatját, amit aztután büszkén visel az arénában.

Kizáráshoz vezető okok:

  • -8 MP ELŐTTI FÖLDETÉRÉS.
  • “FREE HAND” KEZÉNEK (AMELYIK NEM A BULLROPE-OT FOGJA) VÉGIG A MAGASBAN KELL LENNIE, SEM AZZAL, SEM A LÁBÁN KÍVÜL MÁS TESTRÉSZÉVEL A BIKÁT NEM ÉRINTHETI. A SZABAD KEZÉVEL SEM ÉRINTHETI ÖNMAGÁT.
  • HA A BÍRÁK TÚL ÉLESNEK TALÁLJÁK A SARKANTYÚT.
  • HA A VERSENYZŐ A SARKANTYÚT, VAGY A CHAPS-ET A BULLROPE ALÁ SZORÍTJA.
  • HA SZÁNDÉKOSAN A BULLROPE CSOMÓIBA KAPASZKODIK A SARKANYTÚJÁVAL.
  • NEM PROFESSZINÁLIS VERSENYZŐHÖZ MÉLTÓ MAGATARTÁS ÉS OBSZCÉN BESZÉD.

Pest megye Évadzáró rendezvénye

Pest megye Évadzáró rendezvénye

 

A Pest Megyei Lovas Szövetség elnöksége és a Simonpusztai lovas sportegyesület jóvoltából 2009. január 9-én évadzáró rendezvényt tartott a Simonpusztai Lovas Klub területén található Gyertyafény étteremben.

Az elnökség még tavaly év elején határozta el, hogy hiánypótló szándékkal minden évben egy Pest-megyei évadzáró esemény keretein belül kívánja elismerni a megye lovasainak és edzőinek kiemelkedő munkáját. Az elmúlt évtizedekben hasonló kezdeményezésre nem került sor, de hogy milyen nagy az igény az ilyen jellegű összejövetelekre azt a megjelentek létszáma – lovasok, edzők, szülők, klubvezetők, szakági tisztségviselők – több mint 100 fő, illetve a meghívottak elismerő, köszönő szavai támasztották alá. A délután kezdődő eseményen az elnökség tagjai beszámoltak az elmúlt év eseményeiről a díjlovaglás és díjugratás terén. Ezt követően a szövetség elnöke, Machay János kiosztotta az év során kiemelkedő teljesítményt nyújtott lovasok részére az emlékplaketteket, majd az edzőiknek az üvegből csiszolt emléktárgyakat.

A Díjazottak:

Díjugratás:
-Gombos László: Felnőtt legeredményesebb lovas
-Béni Dániel: Ifjúsági legeredményesebb lovas
-Újvári Viktória: Legeredményesebb lovas az Utánp. Championátusban
-Vindeczker Alexandra: Legeredményesebb a Serd. A Championátusban
-Sopronyi Réka: Korosztályos Championátus  Győztes csapat tagja
-Vindeczker Alexandra: Korosztályos Championátus  Győztes csapat tagja
-Nagy Eleonóra: Korosztályos Championátus  Győztes csapat tagja
-Vindeczker Barbara: Korosztályos Championátus  Győztes csapat tagja
-Mike Dalma: Legeredményesebb a Serd B Championátusban
-Gaál Fanni : Legeredményesebb a Gyermek  Championátusban
-Varga Ábel: Legeredményesebb a Póni2 Championátusban
-Ötvös Bence :  Aranyos Kupa Champion ifi
-Dr. Juhász Csaba:  Aranyos Kupa Champion
-Struhács Zsófia: Pest megye Ifjúsági bajnoka
-Janik Valéria: Pest megye Amatőr bajnoka
-Janik Attila: Pest megye Felnőtt bajnoka

Magyar Bajnok Csapat
-Béni Lilla
-Béni Dániel
-Szabó Lőrinc
-Kelemen Kristóf

Edzők:
-Erdős Sándor
-Fábiáncsics Gábor
-Ákos Ajtony
-Kovács Zoltán
-Petrik Béla
-Rezgő Zoltán

Díjlovaglás
Felnőtt bajnok: Modránszky Erika Szt.György LK.
Fiatal lovas bajnok: Budai Alexandra Xenophon LK.
Junior bajnok: Decsi Enikő Xenophon LK.

Legeredményesebb lovasok:
Felnőtt: Dallos Zsófia
Fiatal lovas: Budai Alexandra
Junior: Garai Máté
Gyermek: Kristóf Réka
Edzők: Dallos Gyula és Pachl Péter

Az ajándékok kiosztása után kötetlen beszélgetés következett, amely nem nyúlt hosszúra, de két fontos dolgot kiemelnék: Dallos Gyula Örökös Magyar Bajnok megköszönte a díjat és elmondta, hogy minden ehhez hasonló rendezvény és díjátadás megérinti az embereket, azon belül is a lelkeket, és további motivációt biztosít mind edzők, mind versenyzők számára a munka folytatásához. Ez után egy kicsit szomorúbb felszólalást hallottunk, Dr. Góczy Gyula bejelentette, hogy visszavonul és az Aranyos Kupasorozat irányítását szívesen átadná Machay Jánosnak.

A beszélgetés végeztével a házigazda Dr. Korein László (lovas berkekben csak Alaszka) jó étvágyat kívánt a svédasztalos vacsorához. Az esemény végén egy kisebb karaoke partin vehettek részt a kitartó lovasok.

Az évadzáró rendezvény egyik legfontosabb tapasztalata talán az volt, hogy pontosan ilyen kezdeményezések teremthetik meg egy megye lovas életének közösségi szintre emelését.
Az ilyen alkalmak adnak lehetőséget annak az összefogásnak megteremtésére a szakágak, klubok, lovasok, edzők között, amely az esetek bizonyos százalékában bizony hiányoznak, illetve színtere lehet az évközben elmaradó közös gondolkodásnak és tervezésnek, és minderre egy közgyűlés formális keretein kívül ad lehetőséget.

Az elnökség nem titkolt szándéka volt felhívni a figyelmet, hogy a megyei lovas szövetség, annak elnöksége illetve tagságát alkotó klubok, lovasok, edzők nem egymástól elszeparált entitások, hanem az elnökség kitűzött célja szerint egy közösség, mely közös céljaiért közös erőfeszítéseket tesz, és közösen kíván fellépni.

Pest megye nagyon sok tekintetben példakép kell, hogy legyen lovas társadalmunk számára. Indokolja ezt az igazolt versenyzők, a sportegyesületek, és a megyében megrendezett versenyek magas száma, valamint a megyében versenyző lovasok által elért kimagasló eredmények.

Köszönjük Alaszkának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az éttermet és vendégül látott mindenkit. Sok sikert kívánunk mindenkinek a 2009-es évben is!

 

Pest Megyei Lovas Szövetség
Korbán Krisztián
Frissítve: 2023.06.27.
Fotók: Canva

Gondolatébresztő

Az önkormányzati miniszter 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelete a lovas szolgáltató tevékenységről

Olvasói levelek:

Gondolatébresztő

Örömmel értesültem arról a nagyszerű hírről, hogy végre megszületett a „lovardatörvény”. Egy kezdeményezés, amely a tisztességesen működő, minden szakmai elvárásnak eleget tevő, elsődlegesen a lovak érdekeit és lovasok biztonságát messzemenőkig szem előtt tartó lovardatulajdonosok, lovardavezetők megnyugtatására fogalmazódott meg. Ezzel háttérbe szorítja, majd kizárja azok népes táborát, akik sem szakmailag, sem erkölcsileg, nem méltók erre a „szolgáltatásra”. Talán egy kis értelmet nyer, hogy miért is dolgozik az ember napi 16 órát, (fázik, ázik, ég a napon) 365 napot évente.


Erre gondoltam, mikor még bele sem olvastam a rendeletbe, no meg a velejáró néhány ésszerűtlen, olykor fölösleges, ámde kötelező apróságra. Ezután jött csak a meglepetés…

Elolvastam és napokig nem tudtam megérteni, hogy mi vezérli azoknak az embereknek a gondolatait, akik ebben az előkészítő munkában vettek részt.

Bár közhely, de leszögezhetjük, hogy ismét valakinek önös érdekei kerültek előtérbe. Illetve csapjunk össze valamit, hirdessük, hogy ez milyen jó nektek, tegyük kötelezővé, majd kérjünk érte jó sok pénzt.

Az újdonsült rendelettel reményeim sajnos hamar szertefoszlottak… viszont elhatároztam, hogy jobbító szándékkal, legjobb tudásom szerint felfedem a hiányosságait, ellentmondásait.
Bízva abban, hogy az illetékesek elszégyellve magukat korrigálják hibáikat, és ezzel nem kötelezik a még működő jó nevű lovardákat a színvonal csökkentésére, értelmetlen „képzésre” illetőleg nem veszik el a kedvét annak a néhány leendő befektetőnek, akik ebbe a csekély nyereséggel működő, erőn felül teljesítő ágazatba tőkéjüket fektetnék.

Nem kívánom az egész rendeletet pontról pontra venni, (bár megérné) csupán találomra néhány pontot.

Előtte azonban szeretném megkérdezni, hogy érti-e valaki azt, ha a Magyar Lovas Szövetség a rendelet hatályon kívül helyezését kérte, az illetékesektől miért ez a válasz érkezett rá?

„Lovasok.hu: A rendelet hatályba lépése óta milyen kritikai észrevételek érkeztek a minisztériumba hivatalos úton,  a rendelettel kapcsolatban?
ÖM.: A rendelet hatályba lépése óta egyetlen javaslat érkezett a minisztériumba, mégpedig a Magyar Lovas Szövetség részéről. Ez arra irányult, hogy a miniszter úr helyezze hatályon kívül a jogszabályt. A javaslat indokait áttanulmányozva megállapítható volt, hogy a javaslattevő nem tanulmányozta át kellően a jogszabályt”.

Sajnos az ország rendeleteinek, jogszabályainak nagy részét jogászok alkotják, akik szorosan a rendelethez fűződő szakmának talán a létezéséről sem tudnak.

Igazán el kellene gondolkoznia a jogalkotónak, hogy szakmailag helyes-e a rendelet tartalma. Továbbá az előkészítő munkában érdemes lenne a szakmailag hiteles emberek észrevételeit figyelembe venni.

Végzettségemet tekintve nem vagyok jogász, így nem is érthetek mindenhez… A józan eszem mégis azt diktálja, hogy a jogi része a jogászok feladata, a szakmai része pedig a szakemberek feladata. Most pedig úgy néz ki, hogy felcserélődtek a szerepek!

Eszerint, ha jól értelmezem, nem számít, kinek milyen végzettsége van. Mindegy, hogy akkreditált lovasoktató, edző, szakedző, végzettséggel rendelkezik, és eddig ő volt a vezető oktató, edző, felelős vezető szakember. Ezentúl egy lovastúra-vezető képesítést szerzett ember lesz az általam – mint tulajdonos által – kijelölt személy, a felelőse a lovardám jó hírének, sikerének, bevételének.

Ő eldönti, ki, mikor, mit, hogyan hajtson végre. Hiszen erről papírja lesz és a törvény is előírja. A magasabban képzett, vendégkörrel rendelkező edzőimet elbocsátom, helyükre túravezetőket alkalmazok.

Konkrétan fel kell vennem a képesítésemnél lényegesen alacsonyabb képzettségű lovastúra-vezetőt, aki megmondja nekem, hogy miként végezzem dolgom a saját lovardámban.

Vagy befizetem és elvégzem a tanfolyamot?  Ez értelmetlen.

– Jogos kérdés, hogy egy 6 éves gyermek lovagoltatására elegendő-e a lovastúra-vezetői képzés.

– Az oktatás tematikája nem tartalmazza a legfontosabb részképzéseket. Amennyiben én agrárközgazdász diplomával rendelkezem, majd középfokú ill. szakedzői végzettséget szereztem, engem senki ne kötelezzen arra, (se jogász, se miniszter) hogy egy olyan tanfolyamot végezzek el a vállalkozásom folytatásához, saját költségemen közel 300.000 forintért 405 órában (elmélet gyakorlat együtt) két év alatt, amit képzettségem szerint én oktathatnék azoknak, akik ezt eladni próbálják. Ez az óraszám napi nyolc órával számolva 50 munkanap.

Magam részéről nem bízom a gyerekem, vagy családom egyetlen tagját sem (és ezt ismerőseimnek sem ajánlom) ilyen „szakemberre”… De a lovardámat sem, melyben az összes vagyonom, életem munkája van, amit én évtizedek alatt tanultam és építettem fel.

– Hogy kiknek a munkáját értékelhetjük, e mögött a rendelet mögött?

„Lovasok.hu: Mely lovas és más szakmai szervezetek vettek részt a tervezet előkészítésében?
ÖM.: A lovas szolgáltató tevékenységről szóló 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet előzetes egyeztetésében részt vett a Magyar Lótenyésztők és Lovasszervezetek Szövetsége, a Magyar Lovasturisztikai Közhasznú Szövetség, valamint a Magyar Lovasterápiás Szövetség.”

– A Lovasterápiás Szövetség képzése annyira jól szervezett és népszerű, hogy megyénként 1 szakembert sem tudnak felmutatni. Így nehéz lesz hippoterapeutát alkalmazni.

– A Lovasturisztikai Szövetség (amely a képzést is indítja) elnökének privát honlapján nem láthatóak gyerekek gerincvédőben ill. „kobakban”. Egyetlen lovas sem. Pedig ez alapvető lenne. Már csak a példamutatás miatt is.

– Magyar Lótenyésztők Szövetsége: Érthetetlen, hogy ezen a fórumon sem tűnt fel senkinek, ami mindenkinek kiüti a szemét. Pedig itt a tagok közt van a Magyar Lovas Szövetség előző elnöke. Jelenlegi elnöke a visszavonását kérte…

– Miért nem kell nyilvántartásba venni a fogatozást és a bemutatót? A fogatozás sem igényel kisebb szakmai tudást, mint a lovaglás vagy annak oktatása. A felelősség sem kisebb. A bevétel sem.  Akkor miért is nem?
Talán azért, mert ez sincs benne az oktatási rendszerben, így azt nem is lehet számon kérni… Akkor erre nem kell vizsgával rendelkezni.

– A lovak tartási körülményeire vonatkozó döntések helyesek, de ebben az esetben a Budapest belterületén lévő két legrégebbi lovardát be is lehetne zárni, ill. ezeket a tevékenységeket felfüggeszteni. Pedig jelenleg is ebből élnek.

– A többi lónak (sport) nem azonos tartási körülmény jár? Miért más egy bérló, hobbiló vagy sportló alapvető fizikai szükséglete? Talán először az állatvédelmi, állattartási rendeletet kellene megalkotni, és nem itt kell taglalni azok feltételeit.

Ismét egy rendelet, ami millió fölösleges terhet ró a nyakunkba.

„10. § (6) A szakmai tevékenységért felelős személy által kijelölt személynek államilag elismert képzésben megszerzett, vagy valamely EGT – államban szerzett lovastúra-vezető képesítéssel kell rendelkeznie.”

Tehát a megszerzett (oktató, edző, szakedző) képesítés mellé el kell végezni ezt is. Pedig az edzői – szakedzői képesítéssel nem említhető egy napon…Ez a képesítés a legnagyobb jó indulattal sem nevezhető elegendőnek.

A mi lovardánkban nincs túralovaglás, még csak tereplovaglás sem.

Köszönjük, hogy a lovaink és a mi (adófizetők pénzét) érdekeinket szemelőt tartva ismét építő, előremutató remek munkát végeztek választott vezetőink…

Utóirat: Bírálni a legkönnyebb. Kritizálni még könnyebb.
Az egyik lovas újságban olvastam, hogy a turisztikai képzés (70-80 óra a túravezetői tananyagban) kimaradt és így, e nélkül  a lovasturizmus nem létezhet…

Kérdésem csak annyi miért nyüstölnek minket értelmetlenségekkel? Amennyiben egyértelműen csak a bevételek emelésére szolgál, (és ez az indok) indítsanak kiegészítő képzést, csak a turisztikára vonatkozóan. Ez talán eladható, ellentétben ezzel a nagyon hiteltelen túravezetői képzéssel.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy örülök a kezdeményezésnek nagy szükség van a lovasoktatás, lovasturizmus rendbetételére, de sajnos ilyen módon többet árt, mint használ.

Aki még nem olvasta a “Nemzeti Szabvány a Lovas turizmusról” szóló gondolatokat, az tegy meg.

Egy érintett a témában
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva

Fábián László

Fábián László

Született: 1958. július 9.
Segédhajtó: Leitert Henrik
Lovak:
Mester 2000-es születésű szürke mén. Román lipicai, Maestoso XXXIX-2

Díjhajtó kocsi: Sport Phaeton, Leitert Henrik
Maraton kocsi: M2000, Leitert Henrik
Díjhajtó szerszám: Rittmann József
Maraton szerszám: Zilkó

Info: A fogathajtást 1996-ban kezdte kettesfogattal “B”, majd 2000-től “A” kategóriában.
Egyesfogatra 2002-ben ült át, majd pár év kihagyással 2006-ban eredményei alapján
az országos bajnokság 4.helyére került fel, amit 2007-ben a felerősödött egyesfogathajtó mezőnyben is megtudott tartani.

Fogattulajdonos: Fábián László, Leitert Henrik

Fogat fenntartó: Fábián család

Email: fabian.laszlo58@freemail.hu

 

Forrás: Egyesfogat.hu

Farkas József

Farkas József

Született: 1965.
Segédhajtók: Drobni Anikó
Lovak:
Marco Bay 1993-as születésű pej herélt
Szikla 1998-as születésű szürke herélt

Díjhajtó kocsi: Spider típusú, Leitert Henrik
Maraton kocsi: M2000, Leitert Henrik
Díjhajtó szerszám: Könnyű magyar díszhám, Nepp Dénes
Maraton szerszám: Van der Wiel

Info:2006-ban kezdett egyesfogatot hajtani. Warka-ban, az első nemzetközi versenyén 16.helyen végzett. Magyar Hajtó Derbi 3. helyezett, Eredményei alapján elsőosztályú versenyzői minősítést kapott, az Országos Bajnokság 7.helyezettje volt. A 2006-os Egyesfogathajtó Világbajnokságon a legeredményesebb magyar hajtó volt. 2007-ben a világ legjobb díjhajtó lovával magasan a Magyar Bajnokság legjobb hajtója lett.

Fogattulajdonos: Farkas József

Forrás: Egyesfogat.hu
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva

Prof. Dr. Sótonyi Péter a Lovasszövetség terveiről

Prof. Dr. Sótonyi Péter a Lovasszövetség terveiről

A Gazdasági Rádió adásának összefoglalója

Lakatos László vendége volt a Gazdasági Rádióban július 2-án pénteken Prof. Dr. Sótonyi Péter, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Anatómiai és Szövettani Tanszékének vezetője és a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke. A beszélgetés a magyar lovassport gazdasági helyzetéről szólt. A közel egy órás beszélgetésből készítettünk egy összefoglalót arra törekedve, hogy elsősorban a legfontosabb gazdasági vonatkozásokat emeljük ki. A történelmi visszatekintéssel együtt teljes beszélgetés meghallgatható a Gazdasági Rádió honlapján.

Mikor voltunk, mióta nem vagyunk „lovasnemzet”?

SÓTONYI PÉTER: Dicső múlt 1000 éven keresztül volt, hiszen őseink lóháton foglalták el ezt a hazát, és ezt követően a magyar könnyűlovasság végig a történelmünk során mindig bizonyította erejét. (…) A huszár szót valóban csaknem valamennyi ország átvette nyelvében is, hagyományaiban is, és olyan dicsőséget szerzett az országnak közel 500 éven keresztül, amilyet nem sok dolog mondhat el magáról. (…)

Mivel a lovaglásból politikai kérdést csináltak, hogy ló vagy traktor, és a traktor győzött. A háború előtti 1 millió 200 ezres magyar lóállományból 60 ezer maradt. Szerencsére a génállományból igen sok megmaradt. A hírességünk, a magyar huszárló egyszer, a magyar kocsiló másodszor vagy a magyar tüzérló az egyik legkeresettebb termék volt még az első világháború előtt. Olyan fajták, mint a nóniusz, a shagya arab, a magyar félvér, a furioso, ezek mind-mind világhírnévnek örvendő fajták voltak. Ki kell jelentenünk, hogy a ménesek, birtokon állami ménesbirtokokként jöttek létre, és véleményem szerint ezeknek állami tulajdonban is kell megmaradni. (…)

Akár most is üzlet lehet ezeknek a fajtáknak a tenyésztése, – amelyek elsősorban nem a versenysportra alkalmasak – ha megfelelő tudatossággal lesz a tenyésztés. Ma az a cél, hogy a lovasturizmust, a versenyt kell kiszolgálni. Nem hiszem, hogy az a járható út, hogy öncélúan, csak megtartsuk a génállományt. Az a járható út, hogy egy olyan teljesítmény-orientált szelekció jöjjön létre, amelyik a mai lovassportot szolgálja ki.

Miért nem üzlet ma a ló Magyarországon?

SÓTONYI PÉTER: Először befektetni kell, először fel kell emelni egy megfelelő szintre, ezután lesz önellátó, majd ezt követően fog termelni, úgy termelni, hogy igazán anyagi hasznot hozzon. Németországban 1 millió 200 ezres a lóállomány, Hollandiának 500 ezres a lóállománya. A magyar 60 ezres lóállományból 15 ezer a sport vagy turisztikai célra használt ló, a többi a mezőgazdaságban van még. Hollandiában az 500 ezer lónak a 85%-a sportcélokat elégít ki, turizmusban vesz részt, vagy épp a hippoterápiában vesz részt. Hatalmas üzlet van ebben, egy óriási iparág. Azt mondhatjuk, hogy jelen pillanatban a fejlett nyugati országok, – Hollandia, Németország, amik lovas nagyhatalmak, valóban lovas nemzetekké váltak – hogy két ló tud egy munkahelyet teremteni az ide bekapcsolódó iparágakkal.

Nagyon fontosnak tartom a szakemberképzést, nincsenek szakembereink. Teljesen szétaprózódott, tönkretett szakember-gárdánk van. Hiteles emberek hiányáról beszélhetünk.  A lovassportot és a lósportot egy közös ernyő alá kell hozni. Kell, hogy legyen egy olyan kiemelt ember kormány szinten, aki ezt összehangolja. Nincsen lótenyésztési tanszék egyetlen agráregyetemen sem. Meg kell teremteni alulról, az általános iskoláktól a középiskolákon keresztül egészen az egyetemekig a lovas szakember-képzést. Hollandia – akinek negyven évvel ezelőtt nem volt még lova – lóból származó exportbevétele másfélszer akkora, mint virágból! Természetesen azt tudni kell, hogy óriási pénzeket fektettek be a hollandok. Megvették a német legjobb lovakat, majd a megszületett lovakat már holland sportlóként bélyegezték be, és ma már viszik a világ minden részébe.

Meg kell teremteni azt, hogy a lóversenyzésnek és a lovasversenyzésnek megfelelő támogatottsága legyen. Meg kell teremteni, hogy népszerűsítsük ezt. A síelő nemzetként számon tartott Ausztriában a gyerekek 16%-a kerül kapcsolatba a lóval. Magyarországon a gyerekek 1%-a sem. (…) Ez nem olcsó (sport), de erre egy egész iparág tud épülni. Abban gondolkodjunk, hogy hány embernek tud ez kenyeret adni, hogyan tudja ez az egészséget megőrizni, és hogyan tudja a gyerekeket a természethez visszavezetni. (…)

Ehhez állami pénzekre van szükség, központilag kellene támogatni?

SÓTONYI PÉTER: Létre kell hozni – és erre kidolgozott tervek vannak – egy Nemzeti Lovas Központot. Ez a Kincsem Parkban jöhetne létre. Ide kerülne a lóversenyzés mellett a lovasversenyzés és az oktatási központ is.

Eddig miért nem jött létre ez? Ennek mi akadálya van?

SÓTONYI PÉTER: Minden kormány nagyon szépen beszélt az elmúlt években erről. Volt Nemzeti Lovas Program (2004), de hogy nem valósult meg belőle semmi, azt tudom. Valószínűleg pénzlöket kellett volna hozzá, és nagyobb potenciális hozzáállás, és nem ilyen impotencia, hogy így mondjam.  (…) A rövid távú, pillanatnyi érdekek felülírják a hosszú távú érdekeket, és nem volt meg a kellő összefogás. (…) Most azt hiszem, hogy egy olyan ember került a magyar lovassport élére (Lázár Vilmos személyében), aki ezt keresztül fogja tudni vinni. A kormányzat alatt egy olyan embert kell megnyerni, aki politikusi szinten képviseli a lovat. Hiszen a ló tartozik a sporthoz, az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a mezőgazdasághoz.

Hol kell elkezdeni?

SÓTONYI PÉTER: Teljes pályás letámadásra van szükség, hiszen nagyon sok dolog van, amihez nem kell pénz. Pénz kell ahhoz, hogy beindítsák a lóversenyzést, a szerencsejátékot, de ez pillanatok alatt, akár fél év alatt már termelő ágazattá válhat. Pénz kell ahhoz, hogy a Nemzeti Lovas Központ létrejöjjön. Idővel egy versenyközpont, európai minta versenyközpont jöhet létre. Nagyon gyorsan termelővé fog válni, mert hatalmas világversenyeket lehet itt rendezni. A közép-európai régiónak lehet itt központja. Oktatási központokat kell létrehozni a felcsúti Futball Akadémia mintájára például Kaposváron, Pest környékén vagy akár a zánkai gyerektáborban. (…) A megfelelő médiatámogatással egy pillanat alatt népszerűséget lehet teremteni a lónak, hogy bekerüljön a köztudatba.

Összeállította: Bardóczky Veronika
Lovasok.hu
Frissítve: 2023.03.25.
Fotó: Canva

 

Tovább a teljes rádióadásra >>

Érdektelenség a lovaglás iránt

Érdektelenség a lovaglás iránt

Siralmas helyzet, ha egy település a lakosság érdektelensége következtében a helyi lovas iskola vagy lovastanya néhány egyedből álló lóállományát sem tudja foglalkoztatni. A gazdának kell lovait lelovagolni, vagy vezetéken, esetleg szabadon állományát magával terepre vinni, mert az 1-2 bennfentes segítő (ingyen lovas) kivételével csak elvétve vetődik valaki (fizető lovas) az istállójába. Sokszor a reklám is hatástalan. Legtöbben csak a telefonálásig jutnak, soha nem érnek oda az istállóhoz.

Nem olcsó sport a lovaglás, hiszen egy öt mázsás állatot kell egész éven át jó kondícióban tartani, még akkor is, ha nincs igénybe véve. Ezzel ellentétben a különböző sporteszközöknek elhanyagolható a fenntartási költsége, még a motoros meghajtásúaknak is van olyan előnye a lóval szemben, hogy csak akkor fogyasztják az üzemanyagot, amikor dolgoznak.

Bár a társadalom erősen rétegződik, sok az elszegényedett család, az ok mégsem a szegénység lehet. Sokmillió forintos autók százezrével futnak az utcán, a még jobbak, még drágábbak üzembe helyezése szakadatlan. Minden felé paloták épülnek, az adriai kikötőkben magyar felségjelű hajók ringatóznak. Pénz tehát van, ha nem is mindenkinek.

Ha egy 30 000 fős vidéki városból naponta csak minden ötezredik személynek jutna eszébe, hogy lóra üljön egy bérlovagoltatással foglalkozó istállónál, az istállótulajdonos már tisztességesen megélhetne. Nem jut eszébe minden tízezrediknek sem. A gyerek egész délután (nyáron délelőtt is) a számítógépen játszik, vagy TV-t néz, esetleg angol nyelvtanfolyamra vagy különórákra jár. A pénzt erre odaadja a szülő, a lóra nem. Esetleg, ha mégis költene lovaglásra, azt drágának tartja.

Hány ember van, aki jó lovast tud nevelni? Biztosan sokkal kevesebb, mint ahány jó pedagógus van. A lovasok oktatásához az ismeretek mellett lovat és felszerelést, terepre még vezetőlovat is kell adni. A tantárgyak oktatásához a füzetet, könyvet, íróeszközt is a tanuló viszi magával. Mégis a lovaglást tartják drágának.
Milyen elfuserált világ az, ahol egy nagy múltú lovas nemzet jelenében egy képzetlen takarítónő nagyobb anyagi biztonságot tud magának teremteni, mint egy szakmai körökben elismert lótenyésztő vagy lovasoktató. A lovakkal bánó emberre folyamatosan leselkedik a baj. Kár érheti magát, lovait, tanítványait. Minél többet tanul meg élete folyamán szakmájából, egyre inkább rájön, hogy még mindig milyen keveset tud. Az említett másik „szakmánál” – hacsak nem fújja az ablaktisztító folyadékot a saját szemébe, vagy a konnektor működőképességéről nem egy kötőtű segítségével akar meggyőződni – tulajdonképpen kockázat nélkül végezheti munkáját.

Egyik nagyra becsült tagtársunk, aki néhány lovával próbálja családja anyagi helyzetét jobbítani, legutolsó beszélgetésünk alkalmával azt mondta: „Nálam már szalmáért, szénáért, abrakért, kukoricaszárért, benzinért is lehet lovagolni.” Mégsem jut ötről a hatra.

Az elmúlt év milliárdos aszálykára – bár ezt a média nem emlegeti – a lovasgazdákat igen keményen érintette. Júniusban nagygurigás szénát még 10000 Ft/bála értékben lehetett vásárolni, szeptemberben már 15000 Ft volt, tavasszal a 25 000 Ft-t is elkérik majd érte. A kisbálás lucernát 1000 Ft/bála értékben adják, még akkor is, ha „óvodás bála”, amit egy felnőtt ember csak úgy félkézzel hajít odább. Az abrakféleségek ára 70 Ft/kg körül mozog.

Az áremelkedést nem lehet ráterhelni a vendégre, mert akkor még ritkán sem fog jönni. A bértartásban lévő lovak gazdái is rosszul vannak, ha a tartásköltség emelkedik. Az istállótulajdonosnak a saját tulajdonú lovak eltartásának megnövekedett költségeit is elég elviselni, nemhogy még mások lovaiét is.
Egyik bértartó lovasomat megkérdeztem, mit gondol, mennyiért vettem egy mázsa (két zsák) kukoricát. Azt mondta, 1000 Ft-ért. Az ár a kereskedőnél 5200 Ft volt.
Másik bértartó lovasom azért vitte el tőlem a lovát, mert másfél év után az államilag elismert inflációt ezentúl be akartam számítani. Azt mondta, a benzin nem lett drágább, nincs infláció. A ló – most sajnos elmondhatjuk – nem benzinnel megy.
Harmadik bértartó lovasom azért vitte el a lovát, mert az istállómnál megszületett csikóját nem akartam ingyen felnevelni.

A fenti esetekben, ha anyagi helyzetünket egy napon lehetne említeni, rögtön lecserélném már leányban is elfogadható korú (18 éves) Ladámat.
A szolgáltatási célból tartott lónak többet kell keresnie az önfenntartásnál, hogy egész évben lekötött és becsületesen dolgozó gazdája is meg tudjon élni. Míg az iskolai sportképzés keretébe a lovaglás nem tud betörni, addig álldogáló lovak fogják tulajdonosaikról még a gatyát is leenni. Iskolai lovas oktatásba betörni anélkül, hogy ez ne képezné a testnevelőtanár-képzés kötelező (de legalább fakultatív) anyagát, nem lehet. Ezen álláspontomat „A nemzeti lovas programot előkészítő eseti bizottság” szíves figyelmébe ajánlom, hiszen céljaik között szerepel többek között a felnövekvő nemzedék lóhoz szoktatása. Rajtunk, lovas gazdákon ez nem fog múlni, lelkünkből adjuk hozzá lehetőségeinket és szakismereteinket.

Azt hiszem, hogy minden lovasiskolai vezetőnek és alkalmazottnak örömére szolgálna, ha végre aktualitását veszítené megboldogult régi jó lovas barátom azon mondása, miszerint: „Kétféle lovasiskola van. Egyik, amelyik már tönkrement, a másik, amelyik tönkre fog menni.” Szellemi képességeim teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy a lovas életünkben bekövetkező kedvező változás nem csak a szolgáltatók, hanem felnövekvő nemzedékünk érdeke is.

Vér Imre
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.03.20.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés