A bikarodeó
A Rodeó legnépszerűbb és legveszélyesebb válfajának vannak a legegyszerűbb szabályai:
“Üld ki a bikát úgy, hogy csak egy kézzel kapaszkodsz a Bullrope-ba, és ne kerülj a földre mielőtt a 8 másodperc elteltét jelző gongszó megszólalna”.
De tényleg ilyen egyszerű lenne?
Két fontos dolgot kell észben tartani annak aki e sport űzésére adja a fejét, és az arénába lép. Először is nincs semmi trükk, vagy titkos módszer arra, hogy miként kell sikeresen megülni a bikát, másodszor gyakran nehezebb biztonságban földet érni, mint a bikán maradni. A bikarodeóról mondják, hogy itt telik el a legveszélyesebb 8 másodperc az összes professzionális sport közül. Vajon mi késztet egy 80-100 kg-os versenyzőt, hogy egy nálánál akár tízszer nehezebb vad bika hátára másszon, ami néha még tekintélyes méretű szarvakkal is fel van fegyverkezve?
A vakmerő “Rider” azzal kezdi a mutatványt, hogy a kalodába terelt, gyakran vadul szabadulni próbáló sokmázsás bika háta fölött terpeszben állva, egy erre a feladatra rendszeresített – előzőleg gyantával preparált – kötelet, az un. Bullrope-ot teker körbe a bika hasa alatt, közvetlenül az első lábai mögött úgy, hogy minél szorosabban rögzíti bőrkesztűbe bújtatott kezét a monstum hátához. A Bullrope-on alul egy kis fémkolomp fityeg kettős céllal. Egyrészről a bika mozgásának ütemében kong, ami még tovább bőszíti az amúgy sem túl nyugodt négylábút, másrészről pedig a versenyző “távozása” után nem elhanyagolható súlya okán a most már kilazulófélben lévő rope-ot húzza le az állatról. A bikára felkerül még egy másik kötél is a hátsó lábai előtt, ami a patást hivatott figyelemelterelő célzattal további ugrálásra ösztönözni, miután a versenyző földet ért róla, ugyanis néhány példánynak megvan az a rossz szokása, hogy megszabadulván ballasztjától, a rajta esett sérelmen feldühödve a földön fekvő, védtelen lovasa ellen fordul. Az igazat megvallva ezzel igencsak nagy veszélynek teszi ki emberünket, ugyanis elképzelhetjük, mennyi esélye van bárkinek is egy közel tonnás súllyal támadó, vadul fújtató izomkolosszus ellen, főleg úgy, hogy ha esés közben esetleg még meg is sérült. Ezért a versenyző testi épségét megóvandó, az ugynevezett rodeó-bohócok (Bull-fighters) áldásos és nem ritkán önfeláldozó tevékenységére van szükség. ők azok, akik akár a saját testi épségüket is kockára téve mentik a menthetőt, próbálják figyelmét eltereve távoltartani a még mindig táncoló, rúgkapáló bikát a földre került versenyzőtől, illetve ha ő mozgásképtelen, minél messzebb vonszolni, vagy akár ráfekve a saját testükkel védeni. Sokan nem is tudják elképzeni, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki rodeó-bohócnak álljon. Sokszor nem is lehet eldönteni, hogy nekik vagy a rodeó-versenyzőnek nehezebb-e a dolga.
A bikán ülve a versenyző a jobb vagy bal kezét a magasban tartva, a másikkal a Bull Rope-ba kapaszkodva, lábával a bika oldalát szorítva imádkozik, hogy a 8 másodpercet jelző kürtszó megszólaljon – jelezve neki, hogy sikeres versenyszámot mutatott be – és végre elrugaszkodhat a hánykolódó monstrum hátáról.
Álltalános szabályok
A versenyzőnek a látszat ellenére azért számos dologra kell ügyelnie, hogy értékelhető eredményt produkáljon, és a bíráktól minél több pontot kapjon. A versenyzőre vonatkozó legfontosabb szabályok amikre a döntnökök odafigyelnek a 8 másodperces időlimiten kívül:
-
– A kolompnak rajta kell lennie a Bullrope-on.
-
A Bullrope-on nem szabad lennie semmilyen akadálynak (csomónak) ami a bikáról való leesését akadályozná
-
Ha a bika nem teljesít a tőle elvárható szinten, vagy megáll, a bírák vagy a versenyző új indítást kérhet.
-
Nem lehet új indítást kérni, valamelyik eszköz hibájából (szakadásából) .
-
A felszerelések kölcsönzése nem megengedett.
-
Megfelelő ruházatban kell az arénába lépnie: a cowboyok sokat kibíró farmernadrágján és hagyományos mintázatú ingjén kívül viselnie kell egy – a hátán erősített – védőmellényt, speciális sarkantyút (szárai nem merőlegesek a csizma sarkára, hanem bizonyos szögben – 15-30 fok – állnak befelé, görgői nem foroghatnak, illetve ragasztószallaggal vannak ellátva, hogy ne tudjanak sérülést okozni a bikának), különleges bőrből készült, a Bullrope szorításához kiképzett kesztyűt, western bőrcsizmát, a hagyományosnál kicsit rövidebb, boka felett végződő rojtos lábszárvédőt, ugynevezett Chaps-et, (legyen minél színesebb és látványosabb), illetve még elengedhetetlen eszköz a tradícionális western kalap (amit mostanában a versenyeken egyre gyakrabban felvált a biztonsági ráccsal ellátott bukósisak). Megfigyelhetjük még a speciális tenyérnyi övcsatot is a ruházat kiegészítőjeként, ami általában valamilyen jellemző western életképet ábrázol kis dombormű formájában, de akár egy frappáns kis szlogen is díszeleghet rajta. Sokszor előfordul, hogy egy korábbi versenyen a legeredményesebben, vagy leglátványosabban teljesítő versenyző különdíjként kapta övcsatját, amit aztután büszkén visel az arénában.
Kizáráshoz vezető okok:
- -8 MP ELŐTTI FÖLDETÉRÉS.
- “FREE HAND” KEZÉNEK (AMELYIK NEM A BULLROPE-OT FOGJA) VÉGIG A MAGASBAN KELL LENNIE, SEM AZZAL, SEM A LÁBÁN KÍVÜL MÁS TESTRÉSZÉVEL A BIKÁT NEM ÉRINTHETI. A SZABAD KEZÉVEL SEM ÉRINTHETI ÖNMAGÁT.
- HA A BÍRÁK TÚL ÉLESNEK TALÁLJÁK A SARKANTYÚT.
- HA A VERSENYZŐ A SARKANTYÚT, VAGY A CHAPS-ET A BULLROPE ALÁ SZORÍTJA.
- HA SZÁNDÉKOSAN A BULLROPE CSOMÓIBA KAPASZKODIK A SARKANYTÚJÁVAL.
- NEM PROFESSZINÁLIS VERSENYZŐHÖZ MÉLTÓ MAGATARTÁS ÉS OBSZCÉN BESZÉD.
