Kezdőlap Blog Oldal 619

TF Lovaskultúra Évnyitó 2009

Lovaskultúra évnyitó

2009. Szeptember 27. – Sóskút

Mint minden évben, idén is a másodévesek feladata volt, hogy megszervezzék az évnyitót, és lovas előadással örvendeztessék meg a megjelent elsősöket és a többi vendéget. Bemutatónk céljául nem kisebb dolgot fogalmaztunk meg, mint hogy a történelmen keresztül megmutassuk a ló és ember közötti kapcsolatot, a ló szerepét a történelem alakulásában, különös tekintettel a magyar kultúrára.

A kép illusztráció

Mivel nem állt rendelkezésünkre egy egész estés műsoridő, sokat kellett tanakodnunk azon, hogy mi férjen bele a műsorba, és mi az, ami elhagyható. A jelentek megválasztásánál arra törekedtünk, hogy egymásra épüljenek, legyen mondanivalójuk, és beleilleszkedjenek a hármas tagozódásba, amire az egész műsor alapult. A ló és ember kapcsolatából 3 szerepet emelünk ki:

1. A ló mint mitikus alak, a ló mint tanító – A ló megtanítja az embert, hogy nem egyszerű zsákmányállat, hanem nagyszerű társ
2. A ló mint munkatárs – A ló elkíséri és segíti az embert a távolságok leküzdésében, és hűséges társ a csatákban.
3. A ló mint szabadidős társ – Társasági események középpontja és sporttárs.

Ezt a három szerepet próbáltuk megjeleníteni az egyes színrelépésekben úgy, hogy közben egy történelmi idősíkon is végighaladtunk.

Az első részben a ló, mint zsákmányállat jelent meg. Néhány merész évfolyamtársunk ősembernek öltözve, botokkal, lándzsákkal próbálta levadászni a lovakat. Az egyik ősasszony ráébred, hogy a ló talán többre érdemes, kíváncsian kezdi szemlélni ezt a csodálatos állatot, és ahelyett, hogy legyilkolná, megpróbál kapcsolatot teremteni vele. Megtörténik az első érintés, a bizalom aranyszálának első fonogatása. Hatalmas lépés az emberiség történetében, lóhátról egészen más a világ!  Rituális tánccal istenítik a lovat, útjára indulnak a mesék, a mondák és legendák a fehér lóról.

A második részben is hatalmas léptekkel voltunk kénytelenek ugrálni az idő egyenesén, és színre vonultatni néhány történelmileg fontos kort, melyeken lóháton száguldozott át az emberiség. „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” felkiáltás indította a honfoglalás korát idéző színrelépést, melyben voltak gyalogos íjászok, sebesültek, és egy lovasíjász.

A vándorló népek kora hanyatlásnak indult, országhatárok kezdtek kirajzolódni a térképen. Az országok élére királyok kerültek, védelmükre hadseregeket állítottak fel. Nyugati mintára Magyarországon is népszerűvé váltak a lovagi tornák, ahol a katonák kipróbálhatták, összemérhették erejüket, gyorsaságukat, ügyességüket. A király és lánya bevonulása után, két páncélos lovag küzdött meg a királylány kegyeiért.

Az idők folyamán a páncél nehéznek bizonyult, a lovagok nehezen tudtak győzedelmeskedni a keletről érkező könnyűlovasokkal szemben. Egy hatalmas ugrással máris a huszárok korában találhatta magát a nézősereg, melyet egy huszárkarüsszel segítségével varázsoltunk a színpadra. És ha már ez a rész katonákról és lovakról szólt, szükségét éreztük annak, hogy említést tegyünk a magyar királyi ménesekről, és lehetőségeinkhez mérten bemutassunk egy-egy példányt kiváló magyar lófajtáinkból.

A harmadik rész egy olyan jelenettel kezdődött, amely átvezeti a nézőt a csaták véres küzdelmeiből egy békésebb világba. Élő hegedűszó, egy szép női hang, és egy táncoló pár népies elemekkel tűzdelt jelenete volt ez, melyből természetesen a ló sem hiányozhatott. Ebben a részben a mai lovas szakágak kialakulását, a ló- és lovassportok bemutatását tűztük ki célul.

A következő jelenet egy falkavadászatot idézett meg, mint a reformkor egyik legnagyobb társasági eseményét. Az ember számára a falkavadászat régi foglalatosság, de ekkor már nem az állat elejtése volt a tét, hanem főleg a szórakozás motiválta a falkázást. A rókát felváltotta a „róka lovas”, aki nyeregtáskából rózsaszirmot szórt nyomnak, őt űzték a kutyák, a vadászlovasok pedig a kutyákat.

Egy másik esemény, mely fontos színtere volt a korabeli társasági eseményeknek, a lóversenypálya. Gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós említése mellett nem feledkeztünk meg Kincsemről, a csodakancáról sem. Ebben a jelenetben a résztvevő urak és hölgyek korabeli ruhát viseltek, de a felvezetett telivér és zsokéja már a mai kornak megfelelően voltak öltözve.

A lósportok mellett egyre nagyobb teret hódítottak a lovassportok. Josiphovich Zsigmond tábornok vezetésével megnyitotta kapuit Örkénytáborban a Magyar Királyi Lovaglótanár Képző és Hajtóiskola. Számtalan kitűnő lovastisztet képeztek itt, akik kiváló sportemberként, lovakhoz értő szakemberként világhírre tettek szert. A második világháború után szétszóródtak a világban, továbbvitték tudásukat, tapasztalataikat az őket befogadó országokban. Az ő tiszteletükre készült a következő jelenet, ahol két évfolyamtársunk katonaruhába öltözve mutatott be díjlovaglást és díjugratást.

Az emberek lovakhoz fűződő viszonyát a világ fejlődése megváltoztatta. Nem volt már szükség az erejükre, és gyorsaságuk sem volt többé felülmúlhatatlan. Egyre több gép jelent meg a közlekedésben és a mezőgazdaságban is, míg végül teljesen kiszorították a lovat. A színteret biciklisek és motorosok lepték el, a modern kor fiatal ,,lovasai,,. Szomorú ezt látni, minden lovat szerető embernek, aki még hisz, és bízik abban, hogy majd egyszer újra régi fényében tündöklik a magyar ló- és lovassport.

Pár éve a reménység ege kiderülni látszik. Vannak ma már Magyarországon olyan intézmények, amelyek igazi lovas szakembereket képeznek. A legösszetettebb lovas képzés a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán a Lovaskultúra oktató szak, mely öt évvel ezelőtt Maus Gotthard, valamint Dobozy Laci bácsi kezdeményezésére alakult.
A legújabb elméleti, és gyakorlati ismereteket itt megszerezhetik a lovasok.
Célul tűzték ki, hogy olyan lovas szakembereket képezzenek, akik valamennyi szakágban jártasak, és rálátásuk van az egész lovas kultúrára.
Ehhez azonban összefogásra is szükség van a különböző lovasokat képző intézmények között, melyhez a remények szerint más oktatási intézmények is csatlakozni fognak. Így jött létre 2009. február 06-án a Konzorcium a Lovas Képzésért elnevezésű együttműködés a Kaposvári Egyetem, a Nyíregyházi Főiskola, a Semmelweis Egyetem, a Szent István Egyetem, és a Magyar Lovas szövetség között. Bízunk a jövőben, és a kitűzött célok megvalósításában.

Mialatt az előbbi szöveget mondta a narrátor, az évfolyam lóháton bevonult, és felsorakozott a zászlók mögött. Hatalmas kő esett le a szívünkről, és felsóhajtottunk, hogy sikerült, túl vagyunk rajta. Nem mintha nem élveztük volna minden egyes pillanatát az előadásnak, de 3 nappal azelőtt, amikor először tudtuk elgyakorolni a jeleneteket, még nem gondoltuk volna, hogy ez jól fog elsülni.

Köszönet mindenkinek, aki munkájával, idejével és minden más erőfeszítésével hozzájárult a rendezvény sikeréhez. Úgy gondolom, eddig ennek az eseménynek volt a legerősebb összekovácsoló hatása az évfolyamunkra nézve, ami külön öröm számomra.

Záró gondolatként a napokban ez fogalmazódott meg bennem: Ennek az iskolának az elvégzésében nem az a cél, hogy megszerezzük a „papírt”, hanem a cél maga az út, amit végigjárunk. A közös élmények, amit a táborokban megszerzünk, és az élettapasztalat, amit a különböző szakágak neves képviselői önzetlenül adnak át nekünk. Köszönet érte.

Fehér Lilian
Lovaskultúra oktató szak hallgatója 2008-2011

Frissítve: 2024.04.04.
Fotó: Canva

Western Star kálváriája

Western Star kálváriája

Western Star xx (Go Step xx x Avatar xx) 1986-os születésű angol telivér mén, mely mind a nemzetközi galoppsportban, mind apaménként jó nevet szerzett az elmúlt két évtizedben. Utódai a galopp-pályákon, valamint lovastusában teljesítenek nemzetközi szinten. A mén tulajdonosa Szebényi Dániel.

Western Start a kissomlyói M.A. elkérte egy idényre fedeztetésre.

A tulajdonos nemrég kapott egy telefonhívást, miszerint a ló rosszul van. A helyszínre siető állatorvos szinte halálra éheztetett állapotban találta Western Start: a ló környezetében sem takarmányt, sem vizet nem találtak. A mén percekig ivott, amikor vízzel kínálták.

Western Start  Pusztaberénybe vitték, ahol összeesett, miután levezették a lószállítóról. Azóta szerencsére már javult az állapota, bár a tulajdonos szerint a ló életkora miatt még mindig kétséges, hogy milyen mértékben fog felépülni, illetve hogy életben marad-e egyáltalán. Reménykeltő, hogy Western Star rendkívül szilárd szervezetű.

A mén tulajdonosa komoly szankcionálást kér a Magyar Lovas Szövetségtől mindazon személyek részére, akik Western Star éheztetéséért felelősek.

2009.09.06.
Forrás: Equime Design
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.17.

Emlékezzünk a harcok során elhunyt katonalovakra

Koszorúzás Komáromban (2009)

Az idei megemlékezésünkön dr. Pongrácz László egyetemi adjunktus, kisbéri lótenyésztő mondott ünnepi beszédet, melyből néhány gondolatot most megosztunk.

„A különféle forrásokból ismert hősök, és hőstettek mellett emlékeznünk kell azokra a névtelen hősökre, és hőstetteikre is, akik ugyanúgy a szebb magyar jövő oltárára helyezték áldozati adományukat. A magyar föld pedig bőkezűen adakozott; emberből és lóból egyaránt. És nem csupán mennyiségi, hanem minőségi tekintetben is „világszínvonalon”. Mert volt idő, méghozzá elég hosszú idő, amikor a magyar ló, a magyar katonaló volt az etalon. A szilárd szervezetű, az elnyűhetetlen, a bátor, robbanékony, nemes és elegáns magyar katonaló, mely megbecsült portéka volt szerte a világban.

Az emlékmű őrzi az emlékét e lovak tenyésztőinek, felnevelőinek és kiképzőinek egyaránt. Őrzi az emlékét mindazoknak, akik katonai pótlovat neveltek. Ehhez, pedig nélkülözhetetlen volt a magyar lószeretete és tettvágytól fűtött hozzáértése. Háttérként, pedig intézményes keretek között segítette a színvonalas magyar lótenyésztést a Méneskar. Bábolna és Kisbér ölelésében, itt Komáromban gondoljunk a Méneskarra, a méntelepek és az állami ménesek beosztottainak vezércsillagként tündöklő munkájára, melyek minőségi produktumaikkal az alapját jelentették békének – és háborúnak.

Ezen intézmények falai között egészségesen egymásra utaltan, szigorú rendszabályok – és néha korlátozó kényszerűség – közepette végezte „lóformáló” munkáját a tenyésztő mezőgazda és a „végfelhasználó” katona. A mottó, pedig a tisztesség és a tudás volt, melyek garanciát jelentettek a lótenyésztés, ezáltal pedig az ország sikeressé tételéhez. Hiszen ahogy Széchenyi is megállapította, akkoriban valóban a lótenyésztés jelentette egy ország gazdaságának, gazdagságának az alapját. Mert a közlekedésben vagy éppen a földművelésben jól teljesítő lóval a katona sem vallott szégyent.

Az eredményességhez, vagy ha úgy tetszik a világszínvonalhoz, tehát minden adott volt: a méntelepek szoros kapcsolatban álltak a köztenyésztéssel, azaz feladatuk az ország lótenyésztésének irányítása és szervezése volt, melyhez a megfelelő ménállományt a ménesek biztosították. Talán kevesen tudják, hogy emellett a Magyar Királyi Honvéd Méneskar az első világháborúig a hadsereg lószükségletének nyilvántartásában és biztosításában is közreműködött. Hogy mindez mekkora feladatot jelentett? Az első világháború utolsó szakaszában heti 8000 lovat veszített a Monarchia serege, a háború 4 évében összesen mintegy 1,5 milliót, melynek meghatározó része Magyarországról származott.

Még megdöbbentőbb a második világháború ide vonatkozó statisztikája: a harcoló felek mintegy 7 millió lovat vettek igénybe, melyeknek 60-65 %-a elpusztult. A veszteség tehát 4-4,5 millió lóra tehető akkor, amikor a harcoló egységek már erősen motorizáltak voltak. Hasonló arányokat, illetve változást mutat Magyarország lóállományának alakulása: 1939/40-ben 1 millióra becsülték a létszámot, mely 1944-re mintegy 860 000-re csökkent, majd a háború végére – egy év alatt – ahogy hallhattuk, 325 000-re. Ami pedig a legértékesebb – ma úgy mondanánk, hogy nukleusz vagy génrezerv – állományt illeti, nos az állami ménesek válogatott törzskancáinak és törzsménjeinek tragikus sorsa a megjelentek előtt minden bizonnyal ismert.

Az emlékmű láttán eszünkbe jutnak lófajtáink, melyek sokszínűségükkel és célszerűségükkel ámulatba ejtették a világot. Az 1800-as évek végére ugyanis Magyarországon típusában és hasznosításában is markánsan eltérő lófajtákat alakítottak ki elődeink. Az akkori közel 2 milliós lóállományból évi 10 000 egyedet igényelt a katonaság és további mintegy 80 000 lovat értékesíthettünk külföldre. Azidőtájt a német tartományokban 4 millió lovat tartottak, melynek 60 %-a volt melegvérű, ám a katonaság számára évente több tízezer (egyes források szerint közel 100 000) lovat vásároltak.

Így aztán nem véletlen hogy elismeréssel – és nem kevés irigységgel – konstatálták a kisbéri félvérek és a bábolnai arab lovak eleganciáját, a gidrán keménységét, a furioso nyugodt vérmérsékletét, vagy éppen a nóniusz terhelhetőségét. Jó lenne hinni, hogy e hagyományos magyar fajtáink feltámadhatnak szülőhazájukban is, és az őket megillető helyre kerülhetnek, nem pedig kiállítások tablói – és ez a kőoszlop itt – emlékeztet hajdan volt dicsőségükre. Az említett magyar fajták mellett a hadseregben szolgáltak még huculok és lipicaiak is, majd a két világháború között néhány vármegyében – igaz korlátozottan, de – megkezdődött a nóri és muraközi egyedek magyar hidegvérűvé formálása.

Hosszasan lehetne még sorolni, hogy mi mindenről szól ez az emlékmű, de úgy gondolom, önmagában az emlékezés és a múltidézés mit sem ér. Biztos vagyok benne, hogy ez az emlékmű kicsit a jelennek is szól. Mert hősök nem csupán voltak, hanem vannak is – a lovak között is; modern, „tudásintenzív” korunkban is! E lóhősök pedig teszik a dolgukat némán, a hétköznapok szürkeségébe belefásulva tűrik, hogy a hozzá nem értő, lelkiismeretlen „lóhasználók” lónak méltatlan körülmények között tartsák, dolgoztassák, használják és hajszolják őket. Hogy e tekintetben lovasnak mondott nemzetünknek ne kelljen szégyenkeznie Európa népei között, ahhoz a hazai lovas szakoktatás színvonalas és megfelelő logikai rendszerbe foglalt ismételt megteremtése nélkülözhetetlen. És persze a tudás mellett a tisztesség, ahogy a Méneskar esetében említettem. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy a lónak lóhoz – embernek, pedig emberhez – méltó élete lehessen. Ezt valljuk és vállaljuk, évente összegyűlve itt az emlékműnél, ápolva lovas kultúránkat, építve jövőnket, őrizve hagyományainkat.”


Katonalovainkra emlékeztünk (2002. november)

Ünnepi beszédet Váczi Ernő úr tartott, akinek hiteles szívhez szóló szavai nagy hatással voltak az egybegyűltekre.

Kedves Barátaim!

A Magyar Lovas Kör elnöke agresszív barátsággal, érdemen felül érdemesítve kötelezett a mostani szólamlásra, ahol rangos személyiségek előtt, a leghűségesebb bajtárs emlékoszlopánál emlékezhetem a csatamezőkön velünk és értünk vérző társról, a katonalóról.

A mondandó témájához konkrét fogódzót keresve barátaim és saját könyvtáramban, történelmi és lovas-köteteket böngészve kutattam a nevesített katonalovak különleges szolgálatát, hőstetteit, mártírumát megörökítő, időben, térben behatárolt leírások, hiteles dokumentumok után. Hiányos az ilyen témájú memoárirodalom. A jelzett dokumentumok hiánya miatt, maradt számomra az érzelem tolulása, a témát övező gondolatok kifejtése.

Az igaznak vélt vagy igaztalannak hirdetett, hont foglaló vagy hont védő háborúk tömény sorozata az emberiség történelme. A kerék feltalálása után, mintegy tízezer évvel ezelőtt, először hasított körmű állatokat jármozva, majd ugyancsak járommal, ember nélküli kocsi elé fogva az ellenségre zúdította az ember a lovat. Lópusztítással kezdődött a több évezredes csaták sorozata. Következtek a bigák, trigák, quadrigák szekérharcai, majd a nyerges küzdelmek végtelennek tűnő sorozatai, szinte napjainkig – szoros szimbiózisban ló és lovas.

Az emberszolgálatra, megbízhatóságra, hűségre, magasabb kiképzésű lovak -levád, kurbett, kapriol idomítottsággal- együtt küzdöttek a lovasokkal a győzelemért, ha kellett mindhalálig.

Tisztelet a földgolyó valamennyi csatalovának, és megkülönböztetett tisztelet a magyar huszárlónak, mely hűséges hittel vitte, védte, óvta, vérezte honfitársainkat a Balkántól Párizsig, a Pripjet mocsaraktól a Don-kanyarig.

Hangozzék el néhány legenda emlék az emlékoszlop előtt.

Dr. Várady Jenő lírai hangvételű prózai írásából merítve: 1944 ősze Tiszaszentimre. “Odább”-ra, a még tejelő sárga kancára nyerget dobnak a rekviráló katonák és gyors menetben ellovagolják a ködereszkedésben. Nyerítő sírása lassan elhal. További sorsa, végzete ismeretlen, de csecsszopó, árva csikója hátra maradt, s Aranyos néven nemzeti büszkeségünk lett.

Szájhagyomány Darányiból: A bábolnai ménest már elmenekítették. A kitűnő küllemű, de ariózus természetű törzsmént, Kuhaylan Haifi 1-t Darányiba rejtették. A visszavonuló katonák rátaláltak és „vezéri hátasként” parancsnokuknak felnyergelték. Nyeregbe szállás után Haifi szájával hátranyúlt, lovasát földre rántva harapta, taposta, mire a rémült tiszt pisztolyt húzva, főbe lőtte a mént. Vérző tetemét a darányi-pusztai erdősávban hantolták el.

Művészszobrokkal hitelesített országos legenda: A győri csatában halálos sebbel lóról eső katona, estében lekantározta nyergesét. A szintén sebesült, kantártalan mén, nyereggel a hátán, a tíz évvel korábbi csikóemléket őrizve, szülőménesébe, Bábolnára vágtatott. Ott, szimbolizálva a csatavesztést, összeesett és kimúlt. A „leghűségesebb bajtárs” emlékét kettős változatú lószobor őrzi Bábolnán.

Vadászbarátaim egy könyvre hívták fel figyelmemet: „Cserkelés az életem”. Írója, Balza Antal, egykori magyar huszár, aki vadászélménye cserkelő útjain félévszázadot meghaladó emlékként rögzíti, hogy az orosz fronton, egy felderítő osztaggal aknazáporba került és menekülő vágta után, fedett terepre érve észlelte, hogy bajtársa, a nóniusz fajtájú „Siófok” csatakba izzadva, remegni kezdett. Lóról szállva látta, hogy a nyereg mögött, ökölnyi sebből vérző lova utolsó halálvágtával mentette meg az életét. Siófok, a messzi földben pihen, az öreg huszár, hatvan évvel később – hajnali cserkelések emlékeibe szőtt bajtársi fájdalommal szívében – tavaly tért örök pihenőre, Siófok közelében.

Kedves Barátaim! Komáromban vagyunk, a katonalovak hősi emlékoszlopánál, a novemberi ólmos őszön. Lehajtott fejjel, de feszes derékkal tisztelgünk „legjobb bajtársunk” emlékének. Közben szívünk táján pislog egy melegítő láng. Ennek neve: lelkiismeret.

Kép: Canva
Frissítve: 2023.08.31.

Kettesfogathajtó világbajnokság 2009 Eredménylisták

Kettesfogathajtó világbajnokság 2009
Eredménylisták  2009.08.23.

A kép illusztráció

Akadályhajtás

Helyezés

Név

1

Varga Péter

HUN

2

KOZLOWSKI Jacek

POL

3

DIBAK Jozsef

ITA

10

Lázár Vilmos

HUN

13

Ling Attila

HUN

16

Selyben Zsolt

HUN

22

Farkas László

HUN

33

Lázár Zoltán

HUN

35

Ifj. Juhász László

HUN

37

Galambos Nándor

HUN

50

Láng Zoltán

HUN

Részletes akadályhajtás eredménylista >>>

Egyéni összetett eredmény

Helyezés

Név

1

VERSTAPPEN Harrie

NED

2

SCHENK Beat

SUI

3

LÁZÁR Zoltán

HUN

10

Selyben Zsolt

HUN

13

Ling Attila

HUN

14

Varga Péter

HUN

23

Farkas László

HUN

25

Galambos Nándor

HUN

36

Láng Zoltán

HUN

61

Lázár Vilmos

HUN

Részletes egyéni eredménylista >>>

Csapat összetett eredmény

Helyezés Pontszám
1 HOLLANDIA
*GOSSCHALK Benny
*VAN TERGOUW Mieke
*VERSTAPPEN Harrie

282.3

2 MAGYARORSZÁG
*LÁZÁR Vilmos
*LÁZÁR Zoltán
*SELYBEN Zsolt

286.2

3 NÉMETORSZÁG
*HUBER Rudolf
*SCHRÖDER Hans-Georg
*WARNECK Sebastian

306.4

4 SVÁJC
*AUER Beat
*SCHENK Beat
*WÜTHRICH Daniel

307.2

Részletes csapat eredménylista >>>

Frissítve: 2024.05.27.
Fotó: Canva

Lázár Zoltán a 2009. év sportolója

Lázár Zoltán a 2009. év sportolója

A hatszoros fogathajtó világbajnokunk elsősorban bátyja Vilmos és a fogathajtósport vezetésének kérésére – nem kevés kockázatot vállalva – ült át az idén a négyesről a kettesfogat bakjára.

Sokan átéltük – tanúsíthatjuk: a kecskeméti XIII. Kettesfogathajtó Világbajnokság /2009. augusztus 19-23./ egyes szakaszaiban szinte egyedül vitte tovább a magyar esélyeket. Minden idők egyik legkiélezettebb küzdelmében a 23 ország 74 fogathajtóját starthoz szólító versenyen egyéni bronz- és csapat ezüstérmet szerzett. Sportemberi magatartásával, profi szemlélettel és teljesítményével érdemelte ki a 2009. ÉV LOVASSPORTOLÓJA kitüntető címet.


NÉVJEGY:

  • Hatszoros fogathajtó világbajnok.
  • A kettes- és négyesfogathajtó világ meghatározó személyisége.
  • Hatalmas nemzetközi tapasztalat, hajtókultúra jellemzi.
  • Négy kettesfogat-világbajnoki címe mellé a világon egyedül neki sikerült
    két világbajnoki aranyérmet nyerni a négyesek között is.
  • Egyesülete: Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad
  • Sportpályafutásának /fogathajtás/ kezdete: 1989
  • A fogat tulajdonosa a Lázár család.

Sportpályafutásának fontosabb eredményei:

  • Egyéni kettesfogathajtó világbajnok /1997., Riesenbeck, GER/
  • Háromszoros kettesfogathajtó csapat-világbajnok /1999., Kecskemét;
    Riesenbeck, GER; 2003., Jardy, FRA/; csapat vb-ezüstérmes /2009. Kecskemét/
  • Kettesfogathajtó egyéni VB-ezüstérmes /1999., Kecskemét/;
    bronzérmes /Kecskemét. 2009/
  • Négyesfogathajtó egyéni- és csapatvilágbajnok /2004., Kecskemét/
  • Négyesfogathajtó csapat bronzérem /2008., Beeds, NED/
  • Kiemelkedő nemzetközi sikerei közé tartozik a világ legnagyobb lovasversenyén,
    Aachenben, GER /2004/ kivívott csapatgyőzelem és az egyéni negyedik helye.
  • Tíz világbajnoki érem birtokosa.
  • Háromszoros négyes- /2004., 2007., 2008./,
  • Kétszeres kettesfogathajtó /1996., 1999./ Magyar Bajnok.
  • Kétszer nyert négyes Magyar Hajtóderbyt /2006., 2008./
  • Edzője:  +Máchánszky Gyula, a magyar lovassport kiemelkedő személyisége.
  • Háromszor volt az év lovassportolója.
  • A Gróf Széchenyi István Emlékérem /a legnagyobb lovas kitüntetés/,
  • a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkereszt
    és egy sor más magas rangú kitüntetés birtokosa.
  • A Magyar Lovassport Örökös Bajnoka
  • A Magyar Sportcsillagok Társaságának tagja
  • Budapest XVII. Kerület Díszpolgára
  • A Szent István Egyetem egyetemi lovastanára

Szerző: Prof. Dr. Fehér Károly
Kép: canva
Frissítve: 2023.08.15.

Rövid hírek a lovak világából – 2009. 30. hét

Rövid hírek a lovak világából

2009. 30. hét

Pálya helyett pláza?

Vásárvárost, vidámparkot és szerencsejáték-központot álmodik a dunakeszi lóversenypályára és repülőtérre egy brit hátterű befektetőcsoport.

A kép illusztráció

Éppen akkor zuhant a nézők közé a dunakeszi repülőnapon egy kisrepülőgép, amikor a klub és a városi önkormányzat viszonya amúgy is pattanásig feszült.
A repülőtérnek Nemzeti Közlekedési Hatóság a tavaszi felülvizsgálatkor csak néhány hónapos repülési engedélyt adott, ami augusztus végén jár le. Az ok formális: az engedély egyik feltétele, hogy a reptéringatlan tulajdonosa – itt az önkormányzat – megbízzon valakit az üzemeltetéssel, ez azonban még nem történt meg. A helyhatóság azt hangoztatja, hogy már készül a tervezet, sokan azonban a közel 90 hektáros ingatlant érintő üzletet sejtenek a háttérben.

Aggodalmaikat megalapozhatja egy terv a repülőtérrel szomszédos téli galopp-pálya fejlesztéséről, amely tavasszal megjárta a helyi képviselőtestületet is. A képviselőknek bemutatott dokumentumból kiderül, a tervezők a többi lovaspályával és a repülőtérrel is számoltak.

A tervezet többféle megoldást kínál, ám olyan, nehezen értelmezhető felhasználási lehetőségeket is felsorol, mint például „lóvilág”, „lóegyetem” vagy „állati Tesco”.

Az expókoncepció szerint a jelenlegi téli pályán vidámpark és kereskedelmi egységek kapnának helyet, a tréningpályán és a repülőtéren pedig kiállítási pavilonok épülnének, s része a tervnek egy ügetőpálya is.

A helyi civil mozgalom, a Szeretem Dunakeszit! aktivistái szerint az érintett területek egy része természeti, régészeti, illetve műemléki védettség alatt áll. A természetit – helyi védelemként – maga az önkormányzat adta a lovaspályák területének.

A repülőtér területén él Pest megye egyik legnagyobb ürgepopulációja A rövid füves, nyílt pusztán élő, vagyis tipikus „repülőtéri állat” ürge úgynevezett kulcsfaj az ökológiában: miközben rovarokat fogyaszt, többek közt táplálékul szolgál nagyobb ragadozóknak. A régészeti védelem törvényi erejű, mert a lovaspálya területe alatt található a római kori védrendszer, a Gödtől Temesvárig húzódó úgynevezett Csörsz-árok egy darabja.

Forrás: HVG


 

Beszámoló Bálint Laci állapotáról

Iványi Zsuzsi beszámolója Bálint Laci állapotáról:

„Először is nagyon szépen köszönjük az érdeklődést! Jólesik, hogy Laci iránti aggódás, érdeklődés az idő múlásával sem enyhül…

Bizony elég sok idő telt el május 12-e óta, de Laci hatalmas ereje, gyógyulni akarása, és persze a körülötte tevékenykedő egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók, gyógytornászok megfeszített munkája eredményeképp egyre jobban van… Ez a folyamat hosszú lesz, tudjuk azt is, hogy műtét is vár még rá, de bízunk és hiszünk a felépülésben. Laci gyógyulása ma már az ország egyik legjobb rehabilitációs intézetében folytatódik.

Anita ereje hatalmas! Igyekszik rendet tartani a tanyán, életben tartani az ottani működést. Ebben persze az ott dolgozóknak, segítőknek is nagy szerepük van.
Emellett persze szeretne minél többet Lacinál lenni, ami időben és anyagilag is próbatétel elé állítja, de bírja! Teszi ezt két kisgyerek mellett, úgy, hogy mindig előtérbe állítja azt a dolgot, ami éppen a legfontosabb.

S nem kis jelentőséggel bíró dolog az sem, hogy Bajáról, Nagykanizsáról, Budapestről is érkezett a napokban tárgyi felajánlás. Nagy segítség ez is, köszönjük! Köszönet az eddig összes felajánlásért, mindenkinek, akár névvel, akár névtelenül tette ezt!

Emellett szeretném megköszönni a Lovasok.hu segítségét is. A legutóbbi felajánlást a Kávéházi Beszélgetések után hallhattunk… Dallós Zsófi a Bálint családnak ajánlotta fel a bevétel rá eső részét. Szeretném jelezni, hogy a pénz célba ért! Nagy köszönet e nemes és nagylelkű ajánlatért!

Üdvözlettel Iványi Zsuzsi

Ui.: Egyik éjszaka azt álmodtam, hogy Laci szeptemberre többé-kevésbé felépül… Ugye az álmok valóra válnak??”


 

Hatodik érzék

Egy svéd kutatás tudományosan is alátámasztotta, hogy a lovas szívverésének gyorsulása a ló szívverésének gyorsulásához vezethet.

Ez alátámasztja azt, amit a lovasok eddig is állítottak: a lovas bizonytalansága elbizonytalanítja a lovat is. Az Uppsalai Egyetem szakértői a The Veterinary journal ehavi számában adtak hírt kutatásuk eredményéről.

A kutatás során számos különféle fajtájú, nemű, korú lovat és különféle lovasokat teszteltek.

Minden résztvevőt arra kértek, hogy két pont között lovagoljon végig, illetve hogy vezesse végig a pontok között a lovát. Az egyik alkalommal azt mondták a lovasoknak, hogy valaki egy esernyőt fog kinyitni az útvonal mellett (ez végül nem történt meg).

Mivel a ló semmit nem tudott az esernyőről, a kutatók biztosak lehettek abban, hogy szaporább pulzusát kizárólag a lovas idegessége okozhatta.
Ez a kutatás kiváló bizonyítéka annak, mennyire érzékenyek lovaink az ember hangulataira.
Frissítve: 2024.01.15.
Fotó: Canva

Hogy van Overdose?

Hogy van Overdose?

 

Hosszú szünet után végre új híreket kaphattunk Overdose-ról. Állapotáról állatorvosa, Dr. Szmodits Zsolt tájékoztatta a Lovasok.hu-t.

Lovasok.hu: Jártál kint mostanában Dózinál?

Dr. Szmodits Zsolt: Mostanában nem. Teljesen felesleges lett volna, mert nagyon jól együtt tudunk dolgozni a kinti állatorvossal. Folyamatosan kapcsolatban állunk telefonon, e-mailben. Átküldi az összes vizsgálati eredményt, röntgen- és ultrahang-felvételeket. Minden kezelés előtt egyeztetünk. Dózit pontosan azon protokoll alapján kezelik, amit előír a szakma, itthon sem tudnánk mást csinálni.

Lovasok.hu: Ezek szerint elégedett vagy a pulborough-i istállóval?
Dr. Szmodits Zsolt: Igen, maximálisan. Nagyon jó a hozzáállásuk. Mikor megérkeztünk, és vártuk, hogy a Dózit szállító kamion beérkezzen Franciaországból, a telepvezető leültetett minket az irodájában és az első kérdése az volt, hogy mi mit szeretnénk és miben tud ő segíteni.
Nagyon jó kinti állatorvos kollégát biztosított, akivel meg tudtuk vizsgálni a lovat és megbeszéltük a kezelést.
Nagyon megnyugtató, hogy végre maximális biztonságban tudjuk Dózit.

Lovasok.hu: Pontosan milyen kezelésre van most szükség?
Dr. Szmodits Zsolt: A balul sikerült franciaországi „kitérő” után, amikor Overdose Angliába került sajnos kiújult a patairha-gyulladása a jobb első lábán, így elölről kellett kezdeni mindent, amit itthon már végigcsináltunk: kötözgetés, sarokemelés, bokszpihenő.
Bevérzések voltak a talpán, pucolgatni kellett a talpi szarut folyamatosan, amíg az egészséges szaruhoz el nem értünk, szárítókötésben állt hetekig.
Azt hozzá kell tennem, hogy ez nem egy heveny lefolyású, hanem idült patairhagyulladás volt. Tehát szerencsére nem került annyira súlyos állapotba, mint korábban itthon.
Körülbelül két hete lehetett igazán stabilizálni az állapotát. Egy hete már patkót is kapott.
Most valóban megfelelően van patkolva, azzal a fajta nyírmegtámasztásos patkóval, amire ilyenkor szükség van.

Lovasok.hu: Továbbra is Max Furnier francia ortopéd kovács patkolja Dózit?
Dr. Szmodits Zsolt: Nem. Az istálló kiváló kovácsot tudott biztosítani Overdose számára helyben.

Lovasok.hu: Az úszást végül nem sikerült megszerettetni Dózival?
Dr. Szmodits Zsolt: Nem. Ugye az is probléma volt, hogy pár napig próbálták az úszáshoz szoktatni, de az ellenkezés közbeni ugrálás, toporgás, ágaskodás sajnos nem használt az ő érzékeny pataszerkezetének. Úgyhogy erről le is tettünk.

Lovasok.hu: Mivel telnek akkor Overdose napjai?
Dr. Szmodits Zsolt: Maximális pihenőn van. A következő patkolás 5 hét múlva, október közepén esedékes. Ha addig nem történik semmi, és ilyen szépen gyógyul, akkor október végén haza tud jönni.
A mostani röntgenfelvételei nagyon jók, csak korrigálható elváltozásokat mutatnak. Ha megkapja a megfelelő időt, pihenőt, akkor jövőre lehet vele tervezni. De majd a tél folyamán meglátjuk, hogy alakul.

Lovasok.hu: Tehát akkor teljes boksznyugalom?
Dr. Szmodits Zsolt: Igen a következő vasalásig. Nagyon jól viseli.

Lovasok.hu: És hogyan tovább?
Dr. Szmodits Zsolt: Elég hosszú mozgási rehabilitáció fog következni. Egy ilyen hosszú pihenő után csak nagyon fokozatosan lehet újra edzésbe venni.

Lovasok.hu: Barbi folyamatosan kint van Dózival?
Dr. Szmodits Zsolt: Igen, ő mindig ott van, vele is tartjuk a kapcsolatot, azonnal jelzi, ha bármiféle probléma merül fel.

 

2009.09.10.
Frissítve: 2023.03.31.
Fotók: Canva

A lovak kertje

A lovak kertje

A természet egyensúlyához a növény- és állatvilág harmonikus együttélésére van szükség. A lovak természetes élettere a nagy kiterjedésű  végtelen legelőkön terül el.

Lovarda külső környezetének kialakítása

Napi élelemkereséssel, legeléssel 6-7,5 km-t tesz meg egy ló, fajtától és a természeti adottságoktól függően. A régi időkben, amikor az erdős részeket még hatalmas összefüggő rétek kötötték össze, nem jelentett gondot, hogy szabadon vándoroljanak a ménesek és felkutassák a számukra ideális területeket. Mostanra beszűkültek a terek. Az újonnan létesítésre kerülő lovardákat, általában korábban szántóként művelt területeken alakítják ki. A beszántott területeken ismét dús legelőket kialakítani komoly és költséges feladat.  Minden esetben az első kérdés az, hogy mit vessenek a felszántott földbe és azt miként készítsék elő, hogy a következő évben kövér legelővé fejlődjön.  Egy enyhén lejtős területen mi is legyen a sorrend a karámrendszer kialakításánál és milyen korszerű berendezésekre lesz szükség a korszerű működés biztosításához.

Először érdemes egy tereprendezési tervet készíteni a geodéziai felmérést követően. Ez alapján a meglévő, vagy tervezett épületek és lovaspályák szintjeihez igazodva lehet a karámrendszer kiosztását és lejtési viszonyait megtervezni és kialakítani. A karámok között utakat kell vezetni, melynek esős időben sem lenne jó, ha sáros lenne. Az utak megfelelő burkolati kialakítása mellett ezt segíti elő az utak mellett vezetett árok és szikkasztó rendszer. Az utak és a karámok között érdemes a fásítást is megtervezni, mely a lovaknak árnyékot tud majd nyújtani. A karámok közti „utca” szélességét tehát a közlekedő út szélességén kívül az árkok, a fasor és a karámokhoz vezetendő közművek nyomvonalai és védőtávolságai határozzák meg.

A harmonikus környezetet a dús növényzet nélkül nem is nagyon lehet elképzelni. A karámok méretétől és az eredeti természetes növényzeti adottságoktól függően, a fák és cserjék kerülhetnek a karámokon kívülre és belülre. Akár a karám kerítése is kialakítható növényfalból, sövényből. Itt fontos megjegyezni, hogy bizonyos növények a lovak számára mérgezőek. Ezeket nem szabad lovardába telepíteni a lovak védelme érdekében. Nem csak a lovakat kell félteni bizonyos növényektől, hanem fordítva is igaz, hogy a lovaktól is óvni kell a növényzetet.  A fiatal fák és cserjék könnyen kipusztulhatnak, ha nem kerítjük körbe őket. A lovak előszeretettel rágják meg a friss hajtásokat, vagy törhetik ki a fiatal fák törzseit egy jobb vakarózás alkalmával.

A színes, változatos növényzet nem csak esztétikai szempontból fontos. A lovakat védik a természet viszontagságaitól, a naptól, széltől, kisebb záporoktól. Egy lovarda optimális esetben több hektáros területen fekszik, ahol a dús növényzet között számtalan kis állat és madár talál otthonra, ezzel is színesítve a területen élő állatvilágot.

A Magyarországon élő kisebb és nagyobb vadállatok (róka, őz, szarvas, vaddisznó) jelentős részét érdemes a telekhatáron kívül tartani, melyet egy akácoszlopokra kifeszített vadháló kerítéssel lehet a legpraktikusabban megoldani.  A vadháló fölé érdemes színes huzalt kifeszíteni, mely távolról is jól észrevehetővé teszi a kerítést a vadaknak. A kisebb testű állatok bejutásának megakadályozása érdekében a kerítés aljának és a föld kapcsolatának hézagmentes lezárását kell biztosítani. Egyszerűbb esetekben a vadháló alját tüskékkel húzatják le a földhöz.  A legjobb alsó lezárást az biztosítja, ha a vadháló alját visszahajtva egy ásónyom mélyen beássák a földbe. Ezzel a kerítés alatt bejutni szándékozó állatokat is távol lehet tartani. A fa kerítésoszlopok földbe kerülő részét a rothadás megakadályozása érdekében érdemes kezelni. Legegyszerűbb megoldás, amikor megégetik az oszlop végét, vagy só impregnálással kezelik. Kevésbé környezetbarát, de hatásos megoldás, amikor kátrány alapú szerekkel kenik be a fát.

Az utcafronti kerítésben kialakításra kerülő főkaput érdemes az általában keskeny bekötő utak szélétől pár méterre beljebb építeni. Ezáltal a kamionokkal történő befordulást nagy mértékben meg lehet könnyíteni. A főkaput javasolt 4,5-5 m szélesre tervezni, hogy minden közlekedési eszközzel kényelmesen át lehessen hajtani rajta.  A kapuk nyíló szárnyainak borítását érdemes jó minőségű telített keményfából készíteni: vörösfenyőből, akácból, tölgyből. Ezeknek a beszerzési ára jóval magasabb, mint a hagyományos fenyő fűrészárunak, de hosszútávon megtérül a befektetés. A hagyományos fenyőből készülő kapu faanyaga 3-5 év után elkezd tönkremenni. A jó minőségű faanyagból készült fakapu élettartalma karbantartástól függően 30-50 év is lehet! Az elektronikusan, távvezérléssel nyitható kapuk nagyon praktikusak, mert az épületek, akár 50-150 m-re vagy még távolabb vannak a kerítéstől.

Karámok kialakítása

A lovak alapvetően szeretik a megszokott biztonságos környezetet, a bokszukat, az etetőhelyüket. Ezen felül azonban a lovak nem helyhez kötött élőlények. Mindig mozgásban szeretnek lenni és rendszeresen bejárják és felfedezik az élőhelyük környezetét. A mozgás és vándorlás egyik fő oka az élelemkeresés. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a ló menekülő állat és villámgyorsan hátat fordítva elvágtázik, amennyiben veszélyt észlel. A karámban való lótartásnál az elsődleges cél, hogy a ló jól érezze magát a számára kijelölt területen és ne kerüljön olyan szituációba, hogy onnan ki akarjon törni.

Milyen feltételekkel biztosítható a ló megfelelő „komfortérzete”?

Talán az egyik legfontosabb a karám alapterülete. Minél kisebb a területű a karám vagy kifutó, annál nagyobb és stabilabb karámkerítést kell építeni. A kis kifutó karámoknál ahol a ló hamar elunja magát 1,6-1,8 m magas karámot érdemes építeni. A nagyobb kiterjedésű legelőkön az 1,2-1,5 m magasság is megfelelő.

Ha lovaink mégis vándorútra akarnának menni, akkor a karámkerítések mutatják meg a helyes irányt! Milyen esetekben akarhat kitörni a ló a karámból? Amennyiben lelegelte a karámban a füvet, rossz minőségű a kerítés, esetleg egyedül maradt a karámban. Mének esetében az elérhető közelségben lévő sárló kanca is elég ok lehet a karámból való távozás megkísérlésére.

Akkor jó a karámkerítés, ha a ló messziről látja és tiszteletben tartja a jelzett határvonalat. A karámkerítésnek kitörésbiztosnak kell lennie. Egy szakszerűen megépített karámkerítés semmilyen körülmények között nem okozhat sérülést a lónak! A fa oszlopok éleit le kell kerekíteni. A fém kerítések rögzítési pontjait úgy kell kialakítani, hogy ne karcolhassa meg a lovat, ha nekidől. A legprofibban kivitelezett karámokat is rendszeresen ellenőrizni kell!

Karámkerítések:

Jeladós rendszer: A hagyományos villanypásztorok mellett megjelentek újabb megoldások is, melyeket Franciaországban és Németországban kezdték el alkalmazni.  A karámozott állatok nyakába egy felrögzített jeladót tesznek. Amennyiben az állat 1-1,5 m-nél közelebb megy a földben vezetett dróthoz, először hangjelzést ad a rendszer, ha nincs reakció vagy nem kezd eltávolodni a kerítés vonaltól, akkor az állat nyakára helyezett érzékelő egy kicsi áramütést fejt ki. Hazánkban elsősorban kutyák esetén használt megoldás.

Fa-rúdkarám: Amennyiben szakszerűen van megépítve relatív kitörés-biztos, de nagyon sok faanyagot igényel. A lovak előszeretettel rágják meg a fa elemeket! Megfelelő magasságúra építve biztonságos megoldás, sok helyen alkalmazzák.

Fa-villanypásztor kombináció: Fokozottabb védelmet biztosít az egyszerű fakarámokhoz képest. Kitörésbiztosabb, mivel maximális tiszteletet parancsol, optikailag is figyelmeztető hatású. Egy középmagas karám kiegészítve a vezető dróttal vagy szalaggal jól látható minden esetben. A villanypásztoros kiegészítés miatt elegendő alacsonyabbra építeni a kerítést, mint az egyszerű fakarám esetében.

Gumikötél: Amennyiben a vízszintes karámdeszkákat gumiszalaggal szeretnénk kiváltani, jóval erősebb oszlopokat kell telepíteni (pl.: régi fa telefonoszlop, ami kb. 30 cm átmérőjű). A gumiszalagot erősen ki kell feszíteni és rögzíteni az oszlophoz. A gumi rugalmassága és a feszítőerő miatt szükséges a vastagabb oszlop. A gumiszalagok, 5-10 cm szélesek és 50 m-es tekercsben lehet megvásárolni. Kifeszítéshez traktort vagy összkerékhajtású személyautót is lehet használni. Csak a megfelelően kifeszített szalagok adnak megfelelő biztonságot! Villanypásztoros kiegészítés nélkül nem biztonságos!

Műanyag kerítések: Főként Amerikában terjedt el. A műanyag előnye, hogy amennyiben a karámnak nekimegy a ló vagy a lovas nekiesik, úgy törik, hogy nem okoz sérülést. A műagyag karámkerítést is villanypásztorral javasolt kombinálni. Megvásárlás előtt érdemes tájékozódni az egyes gyártók termékei felől. A műanyag alkotóelemeket alaposan meg kell nézni, mivel a gyengébb minőségű anyagok hamarabb törnek, szakadnak, öregednek az UV sugárzás hatására. Megvásárlás előtt javasolt a gyártói garanciavállalás felől tájékozódni.

Fémkerítések:  A fémkerítések (pl.: fém-panelek) jól felhasználhatóak mind a lovardák, mind pedig a karámok bekerítésére. Az egyik legstabilabb megoldás, mivel az elemeket egymáshoz hegesztik. Magas bekerülési költsége miatt nem igazán használják a mezőn lévő karámok bekerítésére.  Biztonsági okokból ajánlott itt is az E-kerítéses kiegészítés. Javasolt a bokszokhoz kapcsolódó kisebb kifutók bekerítésénél alkalmazni.

Elektromos kerítés: Az elektromos kerítéseket lehet a leggyorsabban telepíteni. Ideiglenes legelő lehatárolásokra is jól alkalmazható. A három sorban kihúzott vezetékeket fa, műagyag vagy fém oszlopok közé feszítik ki. Az oszlopokra műanyag klipszeket kell rögzíteni, erre hurkolják rá a vezetéket. A fém villanypásztor oszlopokra általában előre ráteszik a gyárban a műanyag klipszet. A fémoszlopos megoldásokat jellemzően a mobil villanypásztoros karámoknál alkalmazzák.  Széles választékból lehet vezetéket vásárolni. A hagyományos dróthuzaltól a különböző műanyaggal kombinált bevonatú színes huzalokon keresztül, a villanypásztor szalagokig széles a választék. Fontos szempont, hogy jól látható legyen a ló számára a vezeték!  A hagyományos dróthuzal, legfőképpen az alsó sorban balesetveszélyes lehet.  Középmagas lovak esetében a villanypásztor szalagot nem szabad 65 cm-nél alacsonyabbra telepíteni a sérülések elkerülése érdekében. Fa oszlopokra szerelt villanypásztort házilag is könnyen lehet telepíteni. A vásárláskor érdemes az egész rendszert kompletten egyben megvásárolni. Vannak profi gyártók, ahol a termék árában a villanypásztorra vonatkozó biztosítás is benne foglaltatik.

Lovanként az egy hektáros legelő lenne az ideális, mely már az éves szénamennyiség betakarítására is elegendő. A lovak legelőn történő jóízű lakmározását befolyásolja, hogy milyen a növényzet összetétele, állapota és mérete. A lovak relatív mélyen harapják le a fűszálakat, ezért mély gyökerű, gyökérsarjakat hajtó, intenzív növekedésű fűféléket érdemes vetni. Ilyenek például az ausztrál tarack, angol és a réti perje, valamint a vörös csenkesz. A csenkeszfélék különösen jól bírják a szárazságot. Amennyiben van rá mód, érdemes öntözőrendszert telepíteni a legelőkre. Minél kisebb a terület – azaz rövid ideig lehet pihentetni a területet – annál fontosabb, hogy a növényzet a lehető leggyorsabb módon regenerálódni tudjon, miután a lovak lelegelték és kijárták. Az életerős dús rétnek fontos a megfelelő tápanyag utánpótlás, melyet a talaj minőségétől függően különböző tápoldatokkal és trágyázással lehet biztosítani. Érdemes az extenzív gazdálkodás szempontjait is figyelembe venni, mint például a természetes növényszaporulat előfeltétele, hogy a tavaszi virágzás előtt ne kaszáljuk és legeltessük le a rétet. Ezáltal az utánvetés jelentős része megspórolható lesz.  Amennyiben a legelőről szeretnénk a szénát begyűjteni, érdemes felváltva legeltetni és kaszálni a területünket.

Miután a kövér legelőn jóllaktak a lovak, szeretnének egy jót inni! Egy ló naponta 20-60 liter vizet iszik meg a legelőn. A napi vízszükségletet befolyásolja a ló mérete, az időjárás, a fű nedvességtartalma és a ló napi mozgásmennyisége. Fontos, hogy tiszta, szennyeződésektől mentes vizet tudjon inni a ló. A hagyományos kutak mellett elhelyezett itatóvályúk is kiszolgálják a lovakat, de az itató folyamatos feltöltése és tisztántartása jelentős odafigyelést és emberi erőforrást igényel. Ahol nincsen kút, ott egy mobil víztartályból is megoldható az itatás. Kereskedelmi forgalomban kaphatóak speciális mobil önitatós víztartály, melyeket feltöltés után egy traktorral ki lehet húzni a legelőre. A legmodernebb megoldás, amikor a karámokban az önitatók kiépített vízhálózatra vannak rákötve. Véleményem szerint a legjobbak a fagymentes kivitelű labdás itatók. Ezek egy és két itatós kivitelben kaphatóak.

Amennyiben nincsen közműszolgáltató által biztosított vezetékes vízellátás, akkor egy jó minőségű fúrt kúttal is megoldható az önitató rendszer vízellátása. Jelenleg a kút fúrása engedélyköteles! Több hónapos procedúra a tervezés, engedélyezés és a kivitelezés utáni bevizsgálás, melynek jelentős költségvonzata is van. Ez akár több százezer forint is lehet. Egy engedéllyel rendelkező 40 m körüli kút létesítési költsége az egy millió forintot is meghaladhatja minden járulékos költséggel együtt. Vannak kútfúrók akik versenytársaiknál jóval olcsóbban is fúrnak kutat, de általában ezen kutak nem megfelelő technológiával készülnek, ezáltal nagyteljesítményű öntöző- vagy önitatórendszer folyamatos ellátására nem alkalmasak.

Tasnádi Gábor építészmérnök – Megjelent a Lovas Nemzet 2009. júliusi számában
Frissítve: 2012.04.25, 2024.03.13.
Kép: Canva

Lóvá tett lovagok

Lóvá tett lovagok

A történet kitalált, de ha valaki mégis magára ismer, az nem a véletlen műve

Márkos Attila – 2009. július 22.

A lovasok és lótartók legnagyobb problémája a jelenlegi gazdasági recesszióban az értékesítés. Sok az eladó, de kevés a vevő. Csodák pedig vannak!
Egyszer csak megcsörren a telefon és egy akcentussal bizalomgerjesztő, búgó hang jelentkezik. “A hirdetés ügyében keresem”, és udvariasan bemutatkozik jó hangzású német nevén. A hívott lázasan kutatni kezd gondolataiban, hogy kerti kapát vagy palota pincsit hirdetett-e? De rögvest segítenek neki, hogy lovat szeretnének tőle vásárolni.
Természetesen nem hirdettek lovat és nem is akartak eladni, de ha egyszer valaki jelentkezik, és talán jó pénzt ígér érte, miért is ne? Ebben a pillanatban máris eladókká válnak. A bizalom épülni kezd és az ismeretlen egyre közelebb került, hiszen a ló mindenkit összeköt.

Rövidesen megegyeznek a találkozás idejében, és már a vevőjelölt tud mindent, az értékesítésre szánt lovakról. Nem riadt meg a bemondott magas ártól sem, hiszen valószínűleg egy gazdag külföldi volt.

Csak egy kis zavaró tényező volt a beszélgetésben, hogy telefonunk nem írta ki a hívószámát. Elkezdődik a visszaszámlálás, hányat kell még aludni a vevő érkezéséig. Az egész család fényesíti a lovakat, hogy a legjobb képet mutassák.

Elérkezik az előző este, a német úr hívja az eladót, hogy sajnos csak kettő, vagy három nap múlva érkezik, mert közbe jött valami.  Az indulása előtt majd odaszól. Ilyen egy rendes ember konstatálja a család, a bizalom még szorosabbá vált.

A kép illusztráció

Begördül az udvarba a szép új terepjáró, megérkezik a legmenőbb western színészeket megszégyenítő külsővel csúcs szerkóban a nagykalapos ember. Rögvest kezdetét veszi a lovasbemutató. A férfi szótlanul áll, akár csak Henri Fonda a Volt egyszer egy vadnyugatban. Hunyorgó tekintete nagy szaktudásról árulkodik, miközben csak az eladó beszél.
Már-már úgy tűnik, mintha maga Fort Pleasure kerülne értékesítésre, közben vevőnk a helyszínről telefonon közvetít német nyelven külföldre. Szófoszlányokból érződik, hogy pont arról a lóról van szó. Az égbe szöknek az árak, legnagyobb meglepetésre nem is egy, hanem rögtön két-három ló is elkel.

Minden esetre a nyomaték kedvéért foglalóként százezer forintot fizet. Búcsúzóul még elejt egy sokat sejtető mosolyt, és kellő komolysággal figyelmezteti az eladót, nehogy meggondolja magát, amikor majd meglátja a kamiont! Mindenki fogadkozik, hogy ilyen elő nem fordulhat. A lovak szállítása néhány nap múlva lesz, és ezennel megköttetett az üzlet. Írásra szükség nincs, mert a papír az csak papír, de az adott szó az már valami!

A vevő távozása után az eladó családja ünneplésbe kezd. Tervezgetik a külföldi utat, az új autó befizetését, persze azért sajnálják a lovakat is. Nyugtatják magukat, hogy tulajdonképpen megszabadultak egy csomó problémától és egyszerűbbé válik az életük.

Két nap múlva újra jelentkezik a vásárló. Most viszont a telefon kiírja a számot, még a laikusnak is feltűnik, hogy a hívás Németországból érkezett. Elnézést kér, de a múltkori nagy sietségben elfelejtette felírni a lovak besütéseit, pedig a külföldre történő szállításhoz ez nélkülözhetetlen.

A kép illusztráció

Az eladót rögtön a cinkosává is teszi egyúttal, mert közli, hogy vérmintára nincs szükség, hiszen rendkívül jó kapcsolatai vannak, és az állatorvosa ezt elintézi.

Majd bizalmas beszélgetésbe kezd. Elmondja, hogy sikerült vidéken vásárolnia két csodálatos lovat, de van egy kis problémája, mert egy elég nehéz természetű embertől vette. Soha nincs otthon és fél, hogy meggondolja magát, pedig nagyon jó lovak, és nem szeretné, ha az üzlet visszamenne. Most viszont le kell tennie a telefont, de holnap elugrana egy kis megbeszélésre.

Meg is érkezik a megbeszélt időben, mint ahogy ez úriembereknél szokás. Régi ismerősként köszönti a családot, elfogadja a kávét és kiváló emberismerettel rendelkezve, lassan átveszi a beszélgetés irányítását. Észrevétlenül rátér a lényegre. Szeretné az eladónál azt a két lovat elhelyezni, hogy a kamionnak ne kelljen ezért külön az Alföldre lemennie. Természetesen a tartást kifizeti, és így a papírmunka is egyszerűbb. Kis gondolkodás után az eladó belemegy ebbe a kitűnő ötletbe is.

A kép illusztráció

Másnap megérkezik a német rendszámú autó az utánfutóval, benne a két egészen jó kinézetű lóval. Hímes tojásként kezelik őket, mert nagy értékű jószágokról van szó. A nagykalapos megadja a megfelelő kezelési útmutatót, ezután újra elérkezik a búcsú pillanata. Az idő ólom léptekkel telik, az eladó egyre türelmetlenebb lesz.
Nem tudják mi az oka a szállítás késlekedésének, az utolsó pillanatban mikor pont elfogyna a türelem, betoppan minden előzetes bejelentés nélkül a western figura. Arca vonásaiból sajnálatra méltó reménytelen helyzet tükröződik. Gondterhelten rogyik a székbe, ezután az egész családot beavatja ebbe a megoldhatatlannak tűnő problémába.

“A következő történt…” mondja, miközben kínosan ügyel arra, hogy szerepléséért legalább egy Jászai Mari Díj járjon. A szállítás objektív okok miatt késlekedik, és az alföldi eladó nem hajlandó tovább várni a pénzére. Sajnos ő bizalmatlan volt és ott kellett papírt írni, amibe fizetési határidő is volt szabva. Most pedig vissza kell vinnie a lovakat. Ezért szeretné kifizetni a tartást, majd teátrális mozdulattal nyúl a zsebébe.
Miközben felvázolja, hogy az itt vásárolt három lovat is esetleg csak hetek múlva tudja majd elvinni, hiszen félig rakott kamionnal gazdaságtalan a szállítás. Ebben a minutában viszont remek ötlete támad. Igaz így egy kicsit ugyan rosszabbul fog járni, de a barátság illetve az ismeretség valamint az üzlet kedvéért mindenre képes.

Az eladó segítségét kéri, hogy a két ló árát fizesse ki, ami egymillió forint. Így létrejöhet az üzlet, és a szállítás napján majd kamatostól elszámolják. Rövid gondolkodás után a gazda belemegy, hiszen akkor az ő lovai is végre elmennek és megkapja a várva várt pénzét.

A pénzt két napon belül megszerzi, ezzel kézbe csapnak. Elérkezik a nap, a nagykalapos már úgy jön, mintha hazaérkezne, beül a fotelba, átveszi a pénzt, gondosan megszámolja, mert így illik, nyugtázza, hogy most már minden a legnagyobb rendben van. Előveszi a telefonját, és németül felhívja a speditőrt, hogy öt nap múlva jöhet a lovakért. Közben a hitelesség kedvéért az eladótól kéri a pontos címet, útvonalat, hogy a sofőr majd idetaláljon. Írás nem készül, mert a lovak úgyis itt vannak. Nem sietősen még egy kicsit beszélget, úgymond betekintést enged a magánszférájába, majd búcsúzik.

Komótos léptekkel indul, hasonlót csak a hollywoodi nagyjelenetekben lehet látni.

Ezután felül Kámfor nevű lovára belevágja tarajos sarkantyúját az oldalába, már csak a porfelhő látszik, ahogy örökre eltűnik a nagy végeláthatatlan pusztaságban. Happiand? Az nincs!

A fenti történet megjelent a Lovasok.hu Blogban is, ahol a kapcsolódó hozzászólások is olvashatók.

Lovasok.hu Tipp:

  • Lovak adásvételével kapcsolatos ügyeinket intézzük írásban.
  • Egy ló eladójaként nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy pénzt kelljen kifizetnünk, idegen lovakat szállítanunk, vagy elhelyeznünk a saját istállónkban. Ha ilyesmire kér a majdani vevő, kezeljük egészséges gyanakvással.
  • Érdeklődjünk ismerősi körünkben és a környezetünkben élő lovasoknál a majdani vevőről.
  • Lovaink azonosítóit, dokumentumait kezeljük bizalmasan, tartsuk elzárt helyen, másolatot csak nagyon indokolt esetben adjunk!


 

Frissítve: 2023.07.05.
Fotó: Canva

Gránittábla őrzi Juhász Imre fogathajtó emlékét

Búcsúlap Juhász Imre (1935-2005) emlékére

A magyar fogathajtó sport „gránittáblásainak” sorában méltó személyiség Juhász Imre. Olyan korban szállt bakra és lett földi támasza, szürke eminenciása a világsikerekben tobzódó magyar fogathajtásnak – melyre Pataki Balázs így emlékezik:

„…felidéződik a kor, melyet a magyar fogathajtás aranykorának is szoktak nevezni: amikor a lovasember mint fogalom, egy életformát jelentett, amikor a versenyeken a barátság az együvé tartozás érzése még legalább olyan fontos volt, mint az eredményesség, amikor az ügyszeretet felülmúlta az anyagiasságot, amikor egy hívó szóra seregnyi ember állt elő, és valamennyien tehetségük, képességeik szerint, egy irányban, egy cél érdekében dolgoztak.”

Juhász Imre tőről metszett szatmári magyar. Nyílt tekintete, határozott hanghordozása tükrözte személyiségét. Elkötelezettsége, szakma-alapossága, kitartó küzdelme vonzotta az ifjú követőket, s egy irányba húzó erejük kialakított egy igaz szatmári szekerészkultúrát, mely a százados elődöktől örökölt sistergő tehetséget közvetít az ezredforduló Európáját gyönyörködtető hungarikumról.

Megbízható társ volt a fogatversenyek szervezésénél Hortobágytól Máriapócson át a hazai világbajnokságokig. Hitte és ismerte az utánpótlás-nevelés és a világbajnoki válogatás fortélyát, a javítandó elhajlások egyenesítését. Jól tudtunk együttműködni „abban a korban”, amikor a maraton-szolgálat telepítése – gépkocsi- és mobiltelefon híján szinte indián füstjelek gyakorlásával – a megbízhatóságon alapult. Utólag is igazolhatóan, Juhász Imre társadalmi stábja helyben és időben mindig pontosan teljesített. Kicsiben ez a tény is hitelesít egy főállású életkarriert, mely következetes tettrekészségen, alapozott szakmai tudáson, elkötelezett tisztességen alapult.

Személyes emlékeim tárházában, találkozásaink szakmai- és emberi morzsáinak sokasága árad. Egy vidéki egyenes ember tiszteletet adó és követelő, tiszta tekintetű őszintesége, aki hatalmas tenyere marokszorításával – ha kell – vizet fakaszt a villanyélből is, de lágy simogató ölelésre is kész, az igaz barátság perceiben. Őrzöm a hortobágyi kávás-kút gémjének rejtelméről adott bölcseletét, a máriapócsi maratonpálya jelzőkaróinak cövekverését, a létavértesi ürgelyukas legelőn kifejtett közszár-csatolási véleményét, a pócspetri rokonházi vacsora pohárkoccintását, a Kecskemét-széktói világbajnoki stadion maraton-startjánál megjósolt versenyeredmény szakmai töltését.

Érdemes ember vette át hetvenévesen a magyar fogathajtás szolgálatának életműdíját, és gránittáblával, kiváló hazánkfiának állít örök emléket neki a Magyar Fogathajtás Emlékbizottsága. Élő örök emléket, mert csak az hal meg, akit elfelejtenek.

2009. július, Váczi Ernő
Képek: canva.com
Frissítve: 2022.08.05.


KapcsoLÓdó cikkek:

Lovassport, fogathajtás: Váczi Ernő volt a Dinó Sporthíradó vendége >>

Váczi Ernő: Lóbizalom >>

Füles, az ezerszázalékos társ >>

Máchánszky Gyula, a Lázár-fivérek megbecsült lovasoktatója >>

Hiba bejelentés