Dózi trénerével és munkalovasával beszélgettünk
Overdose – vagy ahogy mindenki becézi: Dózi – az elmúlt hetekben nem csupán a ló- és lovassport hazai kedvelőit hódította meg, hanem túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világhírre tett szert.
Áprilisi szereplését a Kincsem Parkban soha nem látott tömeg kísérte figyelemmel, és elérte azt, ami eddig lónak még nem sikerült: felkerült még a New York Times címlapjára is.
A csodaló trénerével, Ribárszki Sándorral és munkalovasával, Budinszki Barbarával Overdose-ról, a már lefutott és a jövőbeni versenyekről, a ló közelgő angliai utazásáról és nem utolsósorban a hazai galoppsportról beszélgettünk.
Lovasok.hu: Kezdjük talán az első és legfontosabb kérdéssel, amely valamennyi olvasónkban felmerül. Mikor indul Dózi Angliába?
Ribárszki Sándor: Még nem tudom. Volt szó róla, hogy május 3-án, vagy 4-én, de azt kicsit elcsúsztattuk. A napokban voltunk a Gresham palotában Mikóczy úrral és az új tulajdonosokkal, és megbeszéltük, hogy később induljon a ló. Abban maradtunk, hogy menjünk 16-án.
Azért Overdose tavaly 16.000 kilométert utazott. A párizsi 1.600 kilométeres út volt a leghosszabb, amit egyhuzamban utazott. Megszokta már ezeket az utakat. Ha beszáll a megszokott futójába, elindulunk 130-cal az autópályán és jól elvan. Egyedül a hajóúttól félek. Három óra a csatorna átszelése. Az új tulajdonos játszik a gondolattal, hogy inkább lezáratja, kibéreli az alagutat. Minden elképzelhető. Ez egy bolond ember! Rengeteg pénze van és mindenre hajlandó. Nem tudom, hogy jobb-e. De szerintem maradnánk a hajón.
Lovasok.hu: Miért volt szükség arra, hogy Mikóczy úr újabb tulajdonosokat vonjon be? Egyáltalán kik ők?
R.S: Mikóczy úr szeretne minél ideálisabb körülményeket biztosítani Dózinak. Emellett a jelenlegi gazdasági válság sajnos mindenkit érint. De eladni nem akarta a lovat. Beszállt ez a szlovák srác, Mario. A legnagyobb bank Szlovákiában az övé. Jó fej ember egyébként. A Zoli a főnök, megmaradt neki a ló, de pénzügyileg rendeződött a helyzet.
Ő szeretné, ha én végig kint lennék Angliában a lóval. De én sem tudok repülővel percenként rohangálni valahová! Van még itt 75 lovam…
Lovasok.hu: De térjünk vissza Angliára. Pontosan hogyan is nézne ki Overdose ottani programja?
R.S: Pulborough lenne a tréninghely, onnan 400 kilométerre van a Haydock Park, ahol Overdose először futni fog. Felmerült a lehetőség, hogy Dózit direkt a Haydock Parkba vigyük. De csak akkor viszem oda a lovat, ha nyugodt körülményeket tudunk biztosítani. Ha a mikrofon megy ott, megbolondul. Hallja, hogy mennek a versenyek, ő meg tuningolja magát. Akkor inkább elküldöm Pulborough-ba és szombaton megy a Haydock Parkba.
Ez ugyanúgy van, mint a napi munka, nem lehet előre leírni. Felébredek reggel, ránézek a lovakra és úgy dolgoznak a lovak. Le lehet írni, de változnak a dolgok. Lehet, hogy steifebb, merevebb a ló, akkor nem mehetünk a könyv szerint. A ló mondja meg az utolsó szót mindig.
Most persze nem a ló mondja meg, hogy mikor megy oda…
Lovasok.hu: És hogyan utazik Overdose? Speciális, esetleg légkondicionált lószállítóban?
R.S: A normál kettes futót szereti. Az ő megszokott kocsijában nyugodt. De 130 legyen a pályán. A légkondit nem szereti. A leghosszabb útja Róma volt – 1.400 km – azt egyhuzamban lenyomta. Párizsba mikor utaztunk, Baden-Badenben megszálltunk. Este 4-kor megérkezett, másnap reggel 7-kor pakolás. És délután 4-re odaérkezett a versenyre.
Lovasok.hu: Ha már Párizs… Mi történt Párizsban?
R.S: Nem tudjuk, pontosan mi történt, miért maradt bent a ló a startgépben. Nem nyílt ki az ajtó, vagy a ló nem lökte ki. Ha egy ló bennmarad, mondjuk Overdose, én sem örülnék. Ott 14 éve nem történt ilyen dolog. Az igazgatóhelyettest el is bocsátották emiatt.
Amikor a startgépből kiugranak, a jól kezdő lovak az élen vannak. A jelzések nem voltak egyértelműek, a lámpák nem voltak egyértelműek, és Overdose már ott volt. Ilyen tempónál nem könnyű, senki nem tudta, menjünk, ne menjünk…
Amit inkorrektnek tartok, az az időpont. Három óra múlvára írták ki a futamot, ezt nem fogadtam el. Ha három nap, egy hét, két hét, ottmaradunk, de ezt technikailag nem lehetett megoldani, úgyhogy azt mondtuk, hogy viszontlátásra és jöttünk haza. Az időpont nem volt jó. De nem bántom őket, mert így alakult.
Marchand D’or számára ez nem volt gond. Nehezen kezd, időben megfogták, visszagaloppozott, pihent három órát és újra rajthoz állt. De ő öt éves. Akinek veszteni valója volt itt, az Overdose. A tizedik futásánál tartott és abból mindet megnyerte. Ha megfuttatjuk három órával később, egyrészt a lónak a szívét elvettük volna, és ha másodiknak fut be, akkor már mindenki másképp néz rá. A nyomás Dózin volt. Úgyhogy szépen hazajöttünk. Mert a ló az kell holnapra is. Pláne ő, aki egy rettentő érzékeny, rettentő jóindulatú ló.
Lovasok.hu: És mi történt ez után?
R.S: Utána meghívást kapott Hongkongba – amiről a tulajdonost ügyesen sikerült lebeszélnem. Három éves érzékeny ló… Elvittük volna Kölnbe, ott két hét karantén, teljesen idegen helyen. Onnan átvittük volna Frankfurtba, onnan utazott volna 20 órás repülőúttal Hong Kongba, ahol minden ló belázasodik egy-két-három napig. Na mármost, ha erős, 5-6 éves lovak belázasodnak, ő triplán belázasodik. Ismerem őt.
Így gyorsan beneveztem Rómába, és a tulajdonost megpróbáltam meggyőzni, hogy hagyjuk, kis érzékeny… Rómában nagyon jól éreztük magunkat, a ló könnyedén megoldotta azt a versenyt. És egészségileg nem károsodott. Hong Kongban eleve egy éles, erőteljes kanyar van. Overdose legjobb formáját mindig egyenesben futja.
Majd jött a tél, úgy volt, hogy Dózi Angliában kezd. Aztán bejelentkezett az OTP Bank, csinált egy olyan versenyt, ami Magyarországon egyedülálló lett, mint sprintverseny. Ilyen díjazással még sprintverseny Magyarországon nem volt soha! 3.850.000 forintot ért az első hely! 7.000.000 Ft volt az összdíjazás. A tulajdonos úgy döntött, hogy így legalább Magyarországon is láthatják, végülis jó verseny ez neki.
De nem volt nagyon könnyű eset, mert megsérült a patája, érzékeny volt a patkolás után. Kellemetlen lett volna, hogy meghirdetjük, hogy Overdose versenyfutam, aztán ő nem tud futni. De nem sokon múlott.
Lovasok.hu: Igen, láttuk a patkolásról szóló híreket. Az első gondolatom, ami felmerült, hogy szerencse, hogy a kovács egyáltalán odafért a lóhoz…
R.S: Nem volt szerencsés dolog szerintem. Nekem senki ne mondja, hogy patkolok egy lovat, és percenként kérdeznek… Pláne egy ilyen pataszerkezetű lónál annyira oda kell koncentrálni! Rengeteg kamera és fotós volt. És még kérdeztek is közben. Nem volt egy jó döntés.
Mindegy, így alakult, aztán a ló szerencsére megrázta magát, meg lett újra patkolva és rajthoz tudott állni makkegészségesen. De ha egy nagyon komoly versenyen vagyunk, akkor húzós lett volna. Igazából teljesen egészségesen ezt a ló meg kellett, hogy oldja. De egy komoly versenynél, mondjuk egy párizsi futamnál már számított volna.
Lovasok.hu: Le is lépte a patkóját verseny közben… Mennyire gyakran fordul elő ilyesmi?
R.S: Hát olyan gyakran nem fordul elő. De bármelyik lónál előfordulhat. És ő ráadásul annyira érzékeny, hogy mihelyt patkó nélkül van, nem teljesít annyira. Nem szereti patkó nélkül. De vannak ilyen lovak.
Lovasok.hu: De a verseny, a hangulat tényleg fantasztikus volt. Kimentünk, és ennyi ember… El sem mertük hinni.
R.S: Hát ennyi ember. Erre a magyar galoppsport nem tudott felkészülni. A cél az volt, hogy minél többen jöjjenek. Jöjjenek, hogy láthassák ezt a lovat. Már én is elkezdem hinni, hogy csoda.
Az életem egyik legszebb napját produkálta Overdose. De azért csak közrejátszottunk mi is, az istálló is valamit, hogy Magyarországra fókuszált az egész galoppsport.
Ilyen még Imperiál idején sem volt! Nem akarom lekicsinyelni, mert fantasztikus ló volt. De a média akkori és jelenlegi hatalma, hatékonysága összehasoníthatatlan.
Egy kis Overdose elég volt, a New York Times már hívott is, hogy riportot csináljunk.
Lovasok.hu: És mit mondott nekik?
R.S: Én azt említettem, hogy a nagy világgazdasági válság idején (a 20. század elején) Amerika romokban hevert. Történt az, hogy volt egy milliárdos tulajdonos…
(Feláll a szőr a hátamon – mondja, és tényleg látni, hogy annyira megfogja a történet, hogy libabőrös.)
… akinek a lovát War Admiralnak hívták. És volt egy szegény trénernek egy lova, akit Seabiscuitnek hívtak. Az Admiral nagyon ment. És a Seabiscuit a válság idején elindult és rengeteg pénzt keresett a tulajnak. Nagyon sok nehézséget le kellett küzdenie ahhoz, hogy megkapja a kihívást War Admiral ellen. Az embereknek ez adott reményt: kimentek a lóversenyre, vagy tévén keresztül nézték, de új életcélt, perspektívát adott. És ez hasonlít ahhoz, mint amin most átmegy ez a kis ország. Nem is beszélve a lósportról, ami igazából sehol nincsen. Adott az embereknek egy új hitet.
Hogy ilyet megélt Magyarország… Két dolgot mondok, de lehet, hogy lesz az három is.
1. A New York Times címlapján se egy arab sejknek, se az angol királynőnek lova még nem szerepelt. Mi pedig elértük ezt innen Dunakeszi-Alagról!
Bocsánat, közben egy korty bort ihatok? – nyúl a vörösbor felé.
Szóval a New York Times címlapján OD fotója jelent meg.
2. Suborics lovagolta tavaly a lovat, akivel semmi gondom nincs. Bejelentkezett a világ egyik legnagyobb zsokéja, Christophe Soumillon, hogy ő jönne. A lónak szerintem mindegy lett volna, hogy Soumillon lovagolja, vagy Suborics. Viszont a magyar galoppsportnak nem.
3. És ami még nagyon fontos: Christophe menedzserének a férje a világ legnagyobb, lóversenyt közvetítő tévéjének, az Equidia-nak a munkatársa. Az volt a célunk, hogy ők nagyon jól érezzék magukat. Így a központba kerülhetett, hogy a kis magyarországi galoppsport él, van. Ez az úr jól érezte magát, felvételeket csinált és másnap szerte a világon az Equidián Overdose futama ment és hogy az emberek hogy érezték itt magukat. Elment a hír a világba! Suborics által nem ment volna el a világba. Holott népes tábora van például Németországban.
Soumillon hajnal 4-kor ment haza vasárnap egy étteremből, akkor indult a gépe. Mikor megérkezett, Longchamp-ban egyfolytában Overdose és a magyarországi versenyek mentek. Christophe a futamok között riportokat adott egyfolytában. Amit megpróbáltunk elérni, az sikerült.
Általában Magyarországon láthatóak a franciaországi futamok és itt lehet fogadni a kinti versenyekre. A magyarok nézik a francia futamot, hát a franciák magyar futamot még nem láttak! Csak most először. Akkora értéke van ennek…
Lovasok.hu: És mi volt a Parlamentben?
R.S: Bent voltam, de nem tudom mi volt – mosolyog. – A Zoli kapott egy gyönyörű arany érmet. Tényleg arany! Olyan gyönyörű! Mi pedig oklevelet kaptunk.
Közben megérkezik Barbi is, de rögtön szabadkozik, hogy sajnos nem ér rá.
R.S: Az a baj vele, hogy nem szeret nyilatkozni – mondja Barbiról. – Meg persze siet. De aztán két órát beszél arról, hogy mindjárt mennie kell.
Lovasok.hu: Mész ki Dózival Angliába, Te leszel vele végig?
Budinszki Barbara: Igen.
Lovasok.hu: Mik a terveid Angliára? Csak Dózival fogsz foglalkozni?
B.B: Lehet, hogy felülök más lóra is, mert lesz ott más ló is. De elsősorban ő lesz a középpontban.
Lovasok.hu: Akkor a munkalovas továbbra is Te leszel kint, te fogod napi szinten lovagolni?
B.B: Ha nem cserélnek le, akkor én. Bármi történhet kint.
Lovasok.hu: Kint is lesz egy edző, vagy itthonról kapod majd az utasításokat?
R.S: Kint nem lesz senki edző. Hanem az új tulaj szeretné, hogy én teljesen kint legyek. Kint nem tudok lenni. Viszont neki magánrepülője van. Ha kiérkezik és minden rendben van, 19-én nyergeljük fel először a lovat.
Lovasok. hu: Végülis Te vagy a kulcs a lóhoz… Hogyan fogjátok tartani a kapcsolatot? Te kint, a tréner itthon…
B.B: Sehogy. Hát ő felhív, én meg nem veszem fel! 🙂
Lovasok.hu: Barbi, itthon hány lóval dolgozol?
B.B: Változó.
Bemelegítés Alagon az istálló előtt
Lovasok.hu: És abszolút Overdose a kedvenced? Mármint attól eltekintve, hogy ennyire sikeres? Személyiségét tekintve is ő a kedvenced?
B.B: Igen. Már akkor is ő volt, amikor még nem volt ennyire sikeres.
Lovasok.hu: Mit mondtál Christophe Soumillonnak, amikor a startgép előtt a nagykörön voltatok?
B.B: Semmit. Megkérdeztem, jó-e a gurtnija, azt mondta, jó. (Van egy gurtni, ami rögzíti a nyerget, de azon felül is van egy gurtni, az übergurtni. Ezt a zsoké nem tudja meghúzni, ebben a felvezetőnek kell segítenie.) Meg azt is mondta, hogy tavalyhoz képest – amikor látta a földről – sokat nőtt és sokat változott a ló a télen.
Lovasok.hu: Versenyek után mit csinálsz vele? Hogyan nyugtatod meg?
B.B: Akkor már csak sétálunk. Tudja, hogy futott, végzett és ennyi.
Lovasok.hu: Dózi hogyan viseli a mostanában tapasztalható fokozott médiaérdeklődést?
B.B: Nagyon jól viselte azt a felhajtást, ami körülötte volt. Azt a sok embert, a fotósokat… Simán megtehette volna, hogy felrúg egy-két riportert. Nem hisztis, jó fej.
Lovasok.hu: Mik a hosszútávú terveid?
B.B: Szerintem maradok a galoppon. De ha a ló megy máshova, megyek vele én is. Ha eladják és mehetek vele, hát megyek.
Lovasok.hu: Hogy néz ki Dózi idei menetrendje?
R.S: Augusztus végén van a Goldene Peitsche Németországban, amit tavaly megnyert. Majd októberben Párizs, utána én hagynám nyugodtan a lovat. Én befejezném ezzel ezévi pályafutását. De ha már utazni kell, inkább maradjon Európában. Hongkongba, Ázsiába nem szeretnék menni. De mindig a ló mondja meg.
Lovasok.hu: Mi a titka Overdose sikerének és hány éves korig várhatjuk ezt a teljesítményt tőle?
R.S: Nem kortól, egészségi állapottól függ. 6-7 éves korban még repülhet, ha egészséges. Overdose viszont duplán károsodhat, mert ő tényleg a szívét kiadja. Vannak jó lovak, aki sumákolnak, spórolnak az energiával. Dózi viszont akármilyen áron, de nyerni akar.
Nagyon szépen köszönjük Budinszki Barbarának és Ribárszki Sándornak, hogy rendelkezésünkre álltak. Az egész csapatnak jó utazást kívánunk!
Magyar Dorottya
Frissítve: 2023.06.16.
Fotók: Lovasok.hu, Canva
