A karácsony előtt megrendezett londoni világkupa kűrje volt Carl Hester és Uthopia utolsó versenye – de azt még nem tudni, hogy vajon elkelt-e már az olimpiai aranyat érő mén.
Carl Hester előtt sem volt soha titok, hogy el fog jönni a búcsú ideje. Ugyanakkor hálás Uthopia tulajdonosainak, hogy részt vehetett a lóval a londoni olimpián. „Nyilvánvaló, hogy nélküle a csapat nem nyerte volna meg a történelmi jelentőségű olimpia aranyérmet. Ez most az utolsó versenyem Uthopia-val és remélem, hogy találni fogok egy nagyszerű lovast, akivel folytathatja a karrierjét.”
„Olyan érzés, mintha véget ért volna egy utazás. De ez az utazás csodás volt, ezért nem is vagyok szomorú vagy boldogtalan, mert azt is tudom, hogy valaki más is boldog lesz, hogy lovagolhatja” – mondta Hester.
“Öröm számomra, amikor azt látom, hogy mások lovagolják a lovaimat – mint ahogyan például Charlotte Dujardin Valegro-t. Majdnem annyira jó, mintha én magam érnék el velük sikereket.”
Korábban az a hír járta, hogy Uthopia Irin Sasha Stewart tulajdonában áll és Hester kis részben résztulajdonosa a lónak. Időközben kiderült, hogy Stewart pár évvel ezelőtt eladta tulajdonrészét egy ismeretlen befektetőnek.
Az előzetes híresztelésekkel ellentétben, a vártnál két héttel hamarabb, már mostszombaton visszatér a versenypályára Black Caviar. Az ausztrál lósport legfényesebben tündöklő csillaga egymást követő huszadik győzelmére készül, és egyben rekordfelállításra tesz kísérletet.
A veretlen telivér pályafutása során először lép gyepre az Adelaide-től, mintegy tíz kilométerre található Morphettville-ben, a helyi versenyszervezők (South Australian Jockey Club) legnagyobb örömére, akik közel harmincezer látogatóra számítanak szombat délután.
Black Caviar legutóbb február közepén kápráztatta el népes rajongótáborát, amikor kitűnő lefutási idővel nyerte az 1000 méteres Coolmore Lightning Stakes-t.
Az emlékezetes győzelem után Peter Moody, a ló trénere, a tulajdonosokkal egyeztetve pihenőre küldte a kancát. Hiába reménykedtek tehát Dubajban, Black Caviar végül kihagyta a március 31-én megrendezésre került grandiózus versenynapot, ahova korábban benevezték.
A döntés némiképp váratlanul ért mindenkit, pedig annak oka abszolúte érthető volt. Black Caviar négy hét leforgása alatt már harmadik versenyében vett részt, s szemmel láthatólag a Lightning Stakes-ben élete eddigi legkiélezettebb csatáját vívta Hay List-tel.
Talán túlzás lenne azt állítani, hogy a futam során teljesen elkészült az erejével, de egybehangzó vélemények szerint, a sötétpej kanca önmagához képest szokatlanul fáradtan mozgott a versenyt követően.
A bejelentéssel egyidejűleg, az idomár arról is beszámolt a sajtó munkatársainak, hogy a tulajdonosi kör óhajának megfelelően, a csodakancát május végén Angliába reptetik, ahol a Royal Ascot meeting zárónapján (június 23-án) az európai sprintelittel kell majd szembenéznie.
Itt azért álljunk meg egy gondolat erejéig, és halkan jegyezzük meg, a szigetországi „turné” nem csak Black Caviar gazdáinak vágyálma, hanem azon sok ezer (elsősorban európai) ellenlábasé is, akik még mindig kételkednek a remekbe szabott rövidtávú vágtázó talentumában. S hogy igazuk van-e a szkeptikusoknak? Nos, ez egy olyan kérdés, amit ezen sorok írója százszor is, ezerszer is feltett már magának.
Tény: Black Caviar még soha nem hagyta el a „kenguruk földjét”, és az is igaz, hogy a félelmetes hírnév kellemetlen velejárójaként, az ausztrál futtatók jelentős hányada sokszor nem ereszti össze jobb képességű lovát a „Villám Ladyvel”. Ennek köszönhetően előfordulhat, hogy Black Caviar magához mérten kimondottan szerény kvalitású telivérekkel „mérettetik meg”, ilyenkor pedig gyakorta tűnhet úgy, mintha egy Forma 1-es autó közlekedne a személygépjárművek között.
Vessünk azonban egy pillantást az érme másik oldalára is. A statisztikai adatok, a hendikepszámok, és főként a különböző világranglisták évről-évre arról tanúskodnak, hogy az ausztrál galoppüzem magasan az élen jár, már ami a sprintereket illeti. Hogy mást ne említsek, az a Star Witness, aki hazájában több alkalommal kapitulált Black Caviar vetélytársaként, az európai legjobbak közt kis híján megnyerte azt a King’s Stand Stakes-t, ahol Overdose előkelő negyedik lett.
Az előzmények ismeretében térjünk vissza a szombati morphettville-i versenynap hetedik futamára, a Robert Sangster Stakes-re. Az 1200 méterre kiírt (Group 1-es besorolású) viadalban tíz indulót találunk. Egytől-egyig kancákat, lévén hogy a futam csak a gyengébbik nem képviselői előtt nyitott. A papírforma szerint Black Caviar és állandó lovasa, Luke Nolen könnyed sétagaloppra készülhet. A győzelmükhöz aligha férhet kétség.
Ez a verseny most mégis különleges jelentéstartalommal bír, amennyiben ugyanis Black Caviar huszadjára is győzedelmeskedik, egyben egyeduralkodóvá válik Ausztráliában az egymást követő veretlenül megvívott csaták tekintetében. A ranglistát egyenlőre Desert Gold-dal (1916), valamint Gloaming-gal (1921) társbérletben vezeti. Az évszámok alapján Önök is érzékelhetik, micsoda fantasztikus siker kapuján „kopogtat” a Fekete Kaviár.
Gyászol a galoppvilág. Március 29-én, életének tizenhatodik évében, vérmérgezés következtében elpusztult Montjeu, minden idők egyik legnagyobb versenylova.
Montjeu kapcsán csak és kizárólag szuperlatívuszokban beszélhetünk. Ahogy mondani szokás, a siker a génjeibe volt kódolva. Apja Sadler’s Wells tizenkét esztendőn keresztül vezette az angol és az ír fedezőmének ranglistáját. Montjeu mellett olyan híres angol telivéreket köszönhetünk neki, mint a két alkalommal Derby győztes Galileo, vagy éppenséggel a négyszeres Ascot Gold Cup nyertes Yeats.
A kezdetek
Montjeu 1996. április 4-én született Írországban. Tenyésztője Sir James Goldsmith, míg tulajdonosa, a magyar felmenőkkel is büszkélkedő milliárdos üzletember, Michael Tabor volt.
Versenykarrierjét a gall földön dolgozó angol trénernél, John E. Hammond-nál kezdi. Csikóként veretlenül vonul téli pihenőre, hogy aztán újult erővel vághasson neki a 1999-es síkszezonnak, amikor is hétszer fut, s öt győzelem mellett kétszer végez helyezettként. A kora nyári időszakban, egy hónap leforgása alatt, Franciaországban és Írországban is elhódítja a Derby trófeáját, majd októberben megnyeri Európa „kirakatfutamát”, a Prix de l’Arc de Triomphe-ot, amely kontinensünk leghíresebb évjárat összehasonlító versenye a galoppsportban klasszikusnak számító 2400 méteres távon.
Az ezredforduló évében tovább „menetel”. Újabb kiemelt győzelmek a fentebb már említett országokban, de májusban Angliában is „leteszi névjegyét”. Játszi könnyedséggel nyeri az angolok „Arc-ját”, azaz a King George VI & Queen Elizabeth Stakes-t.
Egy pálya vége
Ismételten benevezik az Arc de Triomphe-ra. Az előjelek bíztatóak, mivel magabiztosan abszolválja az Arc hivatalos felkészítő versenyét. A címvédés azonban már nem jött össze. Meglepetésre csak negyedikként ért célba. Két héttel később már a ködös Albionban vendégszerepel, de a várt győzelem megint elmarad. Kalanisi fél hosszal bizonyul nála jobbnak, így Montjeu csapatának be kellett érnie a második díjjal.
Novemberben futja pályafutása utolsó versenyét, az Egyesült Államokbéli Telivér Világbajnokságon, ismertebb nevén a Breeders’ Cup-on. Kalinsi itt is starthoz áll, és újabb fényes diadalt ünnepel. Montjeu életében először helyezetlen…
…s, ahogyan az ebben a sportágban szinte bevett szokás, a sikertelen versenyeket követően Montjeu-t is visszavonultatták.
Utolsó évek
Szülőhazájába, a coolmore-i ménesbe viszik, ahol egészen halálig „vezetik elé a kancákat”. Eleinte 25 ezer euróért fedez, de az egyre eredményesebben teljesítő ivadékoknak köszönhetően a későbbiek folyamán a fedeztetési díja az ötszörösére nő, majd az úgynevezett privát kategóriába kerül, amikor mi laikusok már csak tippelhetünk egy-egy „légyott” összegére. Kiváló utódai között három Angol (Motivator – 2005, Authorized – 2007, Pour Moi – 2011), és három Ír Derby nyerőt találunk (Hurrican Run – 2005, Frozen Fire – 2008, Fame And Glory – 2009).
Szerencsésnek vallhatjuk magunkat mi magyarok is. Közvetlen leszármazottjai közül ugyanis néhány hazánkba is elkerült. Elég csak Suitcase Susie-ra gondolnunk, aki 2009-ben a hosszútávú Lovaregyleti díjat nyerte.
Felfoghatatlan halálával egy legendával lettünk szegényebbek…
Montjeu kiemelkedő győzelmei
1999
2000
Prix du Jockey Club
Irish Derby
Prix Niel
Prix de l’Arc de Triomphe
Tattersalls Gold Cup
Grand Prix de Saint-Cloud
King George VI & Queen Elizabeth Stakes
Prix Foy
Sok díjlovas teljesen új zenés kűrrel készül a londoni olimpiára – így a svéd Tinne Vilhemson-Silfvén is. A kűrzenék atyja, Cees Slings egy új darabot komponált neki és lovának, Don Auriello-nak.
Még év eleje volt, amikor Tinne Vilhelmson-Silfvén és Don Auriello először edzett a „Who’s Anton” dallamaira. Az olimpia még távolinak tűnt, így bőven volt idejük, hogy tökéletesítsék programjukat. Hogy milyen eredménnyel, az kiderül augusztus 9-én a Greenwich Parkban. A páros joggal reménykedhet a sikerben, hiszen amikor először bemutatták az újonnan komponált kűrt Rotterdamban, azonnal győzelmet arattak.
Most bemutatjuk, hogyan készül legjobb díjlovasok kűrjeinek zenéje. Pillants be a kulisszák mögé!
2012.07.25. Deák Anette Stefanie, Lovasok.hu
Forrás: St. Georg
Frissítve: 2023.04.19.
Fotó: Canva
Szombaton a Kincsem Parkban Latin Lover (Kerekes Károly) kisebb küzdelem után utasította maga mögé a Libanon-Varga Zoltán párost, így a 2000 méteres Alagi Díj után továbbra is a Magyar Derby egyik legfőbb várományosa.
A taktikai versenyben az utolsó 150 méteren hajrázta le a mezőnyt az évjárat első. Harmadik helyre óriási csata után Lake Louise (Nino Murru) érkezett, megelőzve a magyar tenyésztésű és tulajdonú, de szlovák tréningből induló Strébert (Robert Sara). Az első öt ló, három hosszon belül ért célba, így izgalmas Derbyre van kilátás.
Lefutották a Kancadíj utolsó felkészítő futamát is, a hároméveseknek kiírt Erzsébet Királyné Díját (2000 méter). Zala Csaba idomítottja Seperate Opinion (Bakos Szilvia) már múlthéten is mutatkozott, amikor közeli hatodik lett erős öreg lovak társaságában. Ezúttal nagy finissel verte a Magyarországon született Completta-t (Kerekes Károly). A dobogó legalsó fokára High Rainbow (Robert Sara) állhatott fel.
A nap egyik legjobban várt versenye a 900 méterre futott Villám Díj volt. Indult ugyanis az élő legenda, a tízévesen még mindig aktív Városbíró (Stanislav Georgiev).
Természetesen első számú esélyesnek számított, mégsem sikerült nyernie. Istállótársa, az ötéves Jezsuita (Kerekes Károly) mindenkit megtréfált és magabiztos 2 hosszas győzelmet aratott. Az öreg sprinternek a negyedik hely jutott, míg a második Amfetamin (Mészáros Zsolt), harmadik pedig Dancing Hussy (Laura Pike) lett.
A zsokék és a trénerek között is találunk két-két duplázót. A lovasoknál Dickinson Judit az amatőrverseny mellett, az utolsó hendikepben is boldogan mehetett a visszamázsálásra. Mellette a két nagydíjat nyert Kerekes Károlynak volt oka az örömre. Az idomároknál szintén egy hölgy és egy úr kétszerezte meg győzelmei számát. Név szerint Németh Ildikó, és Kovács Sándor.
Vasárnap Szlovákiában izgulhattunk a magyar galopp lovakért a hagyományos pozsonyi Turf Gálán. A négyéves kanca Alfkona (Zdenko Smida) szállította a magyar sikert, miután könnyen hódította el az 1200 méteres rövidtávú nagy verseny trófeáját.
A Milleniumi Díj első két helyezettje szintén Pozsonyba látogatott a hétvégén. A tavalyi “Év lova” Ostinato (Nino Murru) nagy küzdelem után maradt alul, és lett végül második a 2400 méteres futamban, míg a szürke Fiery Wing (Stanislav Georgiev) az 1800-as nagydíjban szintén egy elkeseredett csata után, minimális különbséggel csúszott le az „aranyéremről”. A reményteli kanca Viva La Diva (Stanislav Georgiev) ezúttal sajnos csak ötödik. A versenynap folyamán Canadian Princess (Stanislav Georgiev) és Insagi (Frézer Róbert) szerzett még értékes helyezéseket alacsonyabb besorolású futamokban.
Az amerikai ugrólovas, McLain Ward 17 éves, Sapphire nevű kancája nyugdíjba vonul.A belga származású, Darco apaságú kanca két olimpiai aranyéremhez segítette hozzá lovasát – Athénban és Pekingben. A 2006-os aacheni Világbajnokságon pedig a dobogó második fokán állhattak.
Sapphire tavaly márciusban, a wellingtoni Nagydíj előtt megsérült, jobb lábán részleges ínszalag szakadást szenvedett. Csupán néhány héttel előtte nyerték meg az amerikai csapattal a wellingtoni Nemzetek Díját.
“Miután kitudódott a hír, hogy Sara-t nyugdíjaztatom, szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a számos hozzászólásért, melyek könnybe lábasztották szemeimet. Habár ez egy csodálatos karrier vége, nem szeretnék szomorkodni. Sara egészségesen és boldogan vonul vissza” – nyilatkozta McLain Ward. Sapphire ezentúl a legelőn fogja élvezni élete hátralevő részét, és talán megélheti majd az anyaságot is…
Azok, akik figyelemmel kísérték/kísérik a nemzetközi galoppélet történéseit, bizonyára értik mire gondolok, ha azt mondom, az elmúlt években a csodakancák bűvöletében éltünk. Ilyen (volt) a Prix de l’Arc de Triomphe nyerő, veretlen Zarkava, Zenyatta, aki csak egyetlen versenyt veszített el pályafutása során, a tucatnyi történelmi rekordot átíró Rachel Alexandra, és a föld egyetlen háromszoros Breeder’s Cup nyerője, Goldikova.
Ebbe a csodás felsorolásba illik bele Black Caviar, aki jelenleg a világ legjobb sprintere, és Frankel mögött a második legmagasabbra értékelt versenyló napjainkban. A mérlege makulátlan, 18 start 18 győzelem, amiből 8 Group 1-es besorolású (ez a legmagasabb kategória a versenyek között). Továbbá ő az egyetlen a világon, aki hat egymást követő futásáért 130 feletti osztályzást kapott a Racing Posttól.
Ez a kivételes ló Ausztráliában, szintén ausztrál tenyésztésű szülőktől látta meg a napvilágot 2006 augusztusában. Érdekesség, hogy Helsinge, Black Caviar anyja, sosem állt starthoz. A ló trénere Peter Moody, állandó lovasa pedig Luke Nolen, aki a 18 versenyből 15 alkalommal volt a kanca társa.
Black Caviar versenykarrierjét 2 éves korában kezdte, igaz ennyi idősen csak 2 futamban vett részt. 2010 novemberében indult el első Group 1-es besorolású versenyén Flemingtonban, Ausztráliában. Ez az 1200 méteres Patinack Farm Classic volt, amit szintén megnyert. A következő nagy sikerét 2011 februárjában aratta, amikor ő ért be elsőként a célba a Newmarket Handicap-ben. Ezzel ő lett a 2010 októberétől 2011 márciusáig tartó időszakban a világ legjobb lova. 2011 októberében a Schillaci Stakes megnyerésével beállította Phar Lap győzelmi rekordját, aki 14 egymást követő versenyében őrizte veretlenségét, és Ausztráliában szintén hatalmas népszerűségnek örvendett a maga idejében.
Black Caviar sikereit elismervén hazájában, a 2010-2011-es idényben (ezen a távoli kontinensen másképp alakul a versenynaptár, mint például Európában) ő lett az Év Lova. Emellett ő lett a legjobb sprinter, és a legnépszerűbb ló is, ami mutatja, mennyire kedveli a nagyközönség őt. Február 11-én, szombaton futotta a 18. versenyét, ami azért volt különleges, mert most hosszabb távot kellett legyőznie a csodakancának. Eddig 1000 vagy 1200 méteres versenyeken láttuk remekelni, most viszont 1400 méteren kellett megmutatnia mit tud, ami sikerült is. És hogy mit is jelent ez a 18 győzelem? A mostani sikerével Black Caviar már a harmadik a veretlen lovak listáján, igaz Eclipse-szel és Karayellel osztozva. Ez az a lista, amelyet a mi utolérhetetlen Kincsemünk vezet 54 első helyezéssel.
Ez a klasszis kanca nem csak hazájában lopta be magát az emberek szívébe, hanem nemzetközi szinten is hihetetlen rajongás veszi körül annak ellenére is, hogy még sosem lépett pályára Ausztrálián kívül. A futására több tízezres tömegek látogatnak ki, és ki tudja, hányan nézik közvetítésről őt. Az emberek zászlókkal, őt bíztató drapériákkal szurkolnak neki. Egy-egy megmérettetése kapcsán számtalan cikk jelenik meg róla a világsajtóban. A szakma nagyon várja már a külföldi futásait, amire úgy tűnik, idén sor is kerül. A ló tulajdonosainak fő célja a Royal Ascoton való részvétel, a június 23-án megrendezésre kerülő Diamond Jubilee Stakes. Black Caviar neve kapcsán rebesgetnek egy esetleges futást Dubajban, méghozzá a 3 hónapos Dubai Word Cup Carnival záró estéjén. Sőt, annyira szeretnék a kancát az otthonán kívül is versenyben látni, hogy egy nemzetközileg ismert szakember már egy világ körüli turnét is kidolgozott, hogy minél több helyre eljusson ez a fantasztikus ló versenyezni.
A brit luxusautó gyártó, Rolls-Royce piacra dobta a legújabb Phantom Coupét, amit a 20. század egyik legjelentősebb arab lova ihletett.
Mirage-t a Sebaa törzstől vásárolta meg Faisal, Irak királya a 20. század elején. Egy időben a neves arabló-tenyésztő Lady Wentworth tulajdonában volt, majd az Egyesült Államokba került Roger Shelbyhez. Világhírnévre az 1920-’30-as években tett szert, ő volt korának egyik legacélosabb és leggyorsabb lova. 1926-ban megnyerte a Richmond Royal Show-t, 1934-ben pedig a National Arabian Show-t Nashville-ben. Az 1920-as és 30-as években fedezett.
Az egyedi modell Kadhim Al Helli, a Rolls-Royce abu dhabi márkamenedzserének ötletei alapján készült és a Phantom Coupé Mirage fantázianevet kapta.
„Az arab lovak és a Rolls-Royce márka közti hasonlóságot nehéz figyelmen kívül hagyni. Az arab ló az egyik legrégebben tenyésztett fajta nagyszerű fizikummal és temperamentummal, míg a Rolls-Royce a tökéletes dizájn, hibátlan megjelenés szinonímája. Ez az autó megtestesíti az igazi bajnok, Mirage szellemiségét” – mondja Al Helli.
A luxusautót a szakemberek a legnagyobb műgonddal, kézzel készítik a Rolls-Royce otthonában, az angliai Goodwoodban. A matt fekete külső megjelenéshez vörös és fekete belső tér társul. A Mirage-lófej motívum jellemzi az egész autó dizájnját, megjelenik a műszerfalon, valamint az első és hátsó fejtámlákra hímezve is. Az utastéri panelt, az ajtókat és az első lökhárítót exkluzív ezüst berakással díszítették.
Az autót várhatóan nagy érdeklődéssel fogadják majd az Egyesült Arab Emirátusokban, ahol az arab lónak történelmi és kulturális jelentősége van, az erő és gazdagság szimbólumának tekintik.
A mögöttünk hagyott hétvégén Európa két galoppfellegvárában is derbyt rendeztek. Szombaton Angliában mindössze kilenc indulót találtunk az Epsom Derbyben(ilyenre utoljára 1907-ben volt példa), míg vasárnap a franciáknál igazi mamutmezőnyt, húsz lovat szólítottak a startgéphez a Prix Du Jockey Club-ban.
Az Egyesült Királyságban már pénteken megkezdődött a hivatalos derbymeeting. Ekkor az Epsom Oaks, azaz az angolok Kancadíja jelentette a legfőbb látnivalót. A gyengébbik nem számára kiírt 2400 méteres klasszikus futamnak tizenkét telivér vágott neki, közülük öt indulót jegyzett az ír trénerzseni, Aidan O’Brien.
A fogadóirodák többségénél The Fugue (William Buick) és Maybe (Joseph O’Brien) képviselte a legjobb esélyt, de Vow (Johnny Murtagh) tétosztaléka is csak egy kevéssel maradt el a vezető kettősétől. Ők hárman azonban csak a képzeletbeli dobogó legalsó fokáért küzdöttek, ugyanis az első két helyen két outsider Was (Seamus Heffernan) és Shirocco Star (Daryll Holland) osztozkodott.
Joseph O’Brien
A Derby napján százezres tömeg tolongott Epsom Downs-ban, s maga a királynő, II. Erzsébet is megjelent a Londonhoz közeli versenypályán. Persze nem véletlenül. Uralkodásának hatvanadik évfordulója alkalmából néhány, az év folyamán lefutásra kerülő kiemelt viadalt átkereszteltek a tiszteletére, többek között azt a Coronation Cup-ot is, melyet a favorit St. Nicholas Abbey, nyergében a mindösszesen tizenkilenc esztendős Joseph O’Brien-nel, nagy fölénnyel nyert meg.
A „kis” Joseph-re azonban várt még egy hatalmas feladat a délután későbbi részében. Apja, a már fentebb is említett Aidan O’Brien idomítottját, a kasszafavorit Camelot-ot lovagolta a 233. Epsom Derbyben. A befutóban úgy tűnt Astrology (Ryan Moore) komoly feladat elé állíthatja a Montjeu ivadékot, de végül Camelot megoldotta az istállótárs jelentette problémát. Camelot mögött öt hosszal lemaradva Main Sequence (Ted Durcan) ért célba. A sokáig vezető Astrology az utolsó pillanatban szorult a harmadik helyre.
Camelot
„Camelot nagyon különleges telivér” – mondta Joseph a versenyt követően, majd hozzátette: “Szerencsés vagyok, hogy lovagolhattam. Szeretnék köszönetet mondani a tulajdonosoknak, és mindazoknak, akik ebben a sikerben részt vállaltak.”
A tulajdonosi kör tagjai közül Derrick Smith állt a sajtó munkatársainak rendelkezésére: „Ez az a futam, amit mindenki meg akar nyerni. A derbygyőzelem álmaink netovábbját jelenti.”
Aidan O’Brien, aki korábban két nagyszerű angol telivér, Galileo és High Chaparral révén már elhódította a szigetország derbytrófeáját ekképp beszélt trenírozottjáról: „Az első naptól kezdve érezni lehetett rajta, hogy rendkívüli teremtmény. Kétévesen látványos teljesítményt nyújtott, amikor pedig idei első futására megnyerte a 2000 Guineas Stakes-t, olyan volt, mintha a felhők felett járnánk.”
Az elengedhetetlen merre tovább kérdésre így felelt az idomár: „Rengeteg különböző opció van. Indíthatjuk a hazai Derbyben, de az is elképzelhető, hogy kihagyjuk vele ezt a megmérettetést, és rövid pihenőt kap.”
Camelot továbbra is őrzi makulátlan mérlegét (négy futás, négy siker a neve mellett).
Ráadásul a mérföldes (kb. 1600 méteres) 2000 Guineas-ben, és az Epsom Derbyben (2400 m) aratott győzelmei után, életben maradt a remény, hogy a legendás Nijinsky 1970-es Triple Crown diadalát követően, újra Hármas Korona nyerőnek tapsolhassanak angol honban.
Ehhez az utolsó leküzdendő akadály a szeptember eleji 2800 méteres St. Leger Stakes lesz Doncaster-ben.
Aidan O’Brien
Ami Aidan O’Brien-t illeti ritkán látható sorozatot tudhat magénak (Group 1-es szinten). 2012-es produktuma kapcsán, azok is kalapot emelnek neki, akik sok esetben kritikával illetik a mestert. Májusban 1000 és 2000 Guineas siker Newmarket-ben, míg a mostani hétvégén a Derbyt, a Coronation Cup-ot és az Oaks-t is az ő idomítottja nyerte. Hab a tortán (s talán ezzel kellett volna kezdenem) a több mint két évszázada íródó Epsom Derby krónikája során először jegyezhettünk fel apa és fia által közösen véghezvitt győzelmet.
Chantilly
Vasárnap minden tekintet a franciákra irányult, hiszen a festői szépségű Chantilly-ban a gallok derbyje, azaz a Prix Du Jockey Club volt programon. Az angolok évjárat összehasonlító versenyével ellentétben, Franciaországban igazi mamutmezőny, egész pontosan húsz résztevővő várta a 2100 méteres futam startját.
A játékosok leginkább French Fifteen-től (Christophe Soumillon) és Imperial Monarch-tól (Joseph O’Brien – akinek, mint azt Önök is láthatják nem jutott túl sok ideje ünnepelni) vártak eredményes futást, de hatalmas meglepetésre az egyik legszélső sanszként számon tartott ló, Saonois (Antoine Hamelin) nyerte a tülekedések sokaságával tarkított, kimondottan lassú taktikai versenyt. Az „ezüstérem” sorsáról hármas célfotó döntött.Saint Baudolino (Maxime Guyon) lett a második, az ötvenszeres odds-szal rendelkező Nutello (Flavien Prat) pedig a harmadik. Az eleddig veretlen Kesampour (Christophe-Patrice Lemaire) szoros negyedik. A két favorit csak a vert mezőnyben.
A távlovas és távhajtó OB negyedik, egyben idei utolsó fordulóját a már hagyományos helyszínen, Izsákon rendezték meg november első hétvégéjén, ahol a szakág elnöke, Bányai Béla is nyeregbe szállt. Elődjéhez hasonlóan ő sem adta fel a versenyzést és a lovaglást, de ma már nem az eredményekért, hanem az egészségmegőrzés jegyében lovagol rendszeresen.
A felnőtt középtávú (80 km) versenyszámotFeketéné Wachtler Katalin nyerte, és ezzel együtt a 2012-es magyar bajnoki címet is megszerezte ebben a kategóriában. Arató Barna második,Kelenfi Norbert harmadik lett, ők a bajnokságon is ugyanezeket a pozíciókat szerezték meg.
A junior távlovas kategória 2012-es magyar bajnoka a pécsi Matyi Bianka lett, aki taktikus versenyzésével a záró forduló második helyezettje lett, de így is meggyőző fölénnyel nyerte el a bajnoki címet. A záró forduló első helyén Bartos Viktória végzett.
Varga Károly, tiszakécskei rövid távú (40 km) versenyző az OB első három fordulójában akkora előnyt szerzett, hogy a negyedik fordulón már nem indult, de így is magabiztosan nyerte a bajnoki címet az egri Feketéné Wachtler Katalinnal szemben.
Izsákon a távhajtók is megmérették magukat, a 100 kilométeres versenyt Molnár Lajos nyerte. Peter Kulier, a tavalyi bajnok harmadikként végzett a záró fordulón, és megszerzett eredményével idén is őt avatják a kategória bajnokává. Molnár Lajos, aki korábban már háromszor megszerezte a bajnoki címet (2004, 2005 és 2010), idén második lett kategóriájában.
Megtartották az idei szakági közgyűlést is, melyen a szakág jövőjéről esett szó. Az elnök elmondta, hogy december 9-én tartják a bajnokavató ünnepséget és eseménydús év következik felnőtt EB és junior VB részvétellel, amire a felkészítést továbbra is Ódor Lajos, a válogatott kapitánya vezeti majd. Évről évre erősödik a szakág és a fiatal lovak világbajnokságán elért bronzérmes helyezés is a sikert bizonyítja.
