Dr. Heuschmann Totilas visszatéréséről, valamint a lovaglás jelenéről és jövőjéről

Totilas miatt a rollkur kérdése ismét az érdeklődés középpontjába került. Véleménye szerint a rollkur valóban egy nagy és széles körben elterjedt probléma a német lovagló-és kiképzőistállókban, vagy Totilas csak egyedi eset?

Dr. Heuschmann: Totilas csak az általánosan elterjedt betegség egy tünete. A problémát leginkább abban látom, hogy ezeknek a lovaknak lehetősége van ilyen módon sikereket elérni, mert vannak bírók, akik eljuttatják a dobogóig. A lovassport teljesen rossz irányba tart.

Mit érzett, amikor értesült Matthias Rath és a holland szövetségi edző, Sjef Janssen együttműködéséről?

Dr. Heuschmann: Ez az egész német lovas világ arculcsapása. Matthias Rath Totilas átvétele előtt Klaus Balkenhohllal edzett, aki a klasszikus elveket meglehetősen nagyra tartja. Ő azonban elutasította a lóval való edzést. Mindannyian, akik ezt testközelből éltük át – mint ahogyan én is – csalódottak voltunk, hogy a Sjef Janssennel való együttműködés ötlete egyáltalán felmerült. Persze érthető ennek a döntésnek a másik oldala is, hiszen a családban meglehetősen nagy lehetett a kétségbeesés, hiszen nem volt sok választási lehetőségük. Vagy el kell ismerniük, hogy minden idők legdrágább díjlovát nem tudják lovagolni, vagy be kell látniuk, hogy a ló talán rosszul van kiképezve. Most a kulisszák mögött megpróbálnak egy olyan kiképzési módot találni, amely legalább a látszatot megőrzi. Nagyon nehéz egy ilyen híres lovat megvenni, és ezen a szinten megtartani.

Az időközben tragikus hirtelenséggel elhunyt szövetségi edző, Holger Schmezer néhány héttel halála előtt ezt nyilatkozta: A lovassportban sok minden megváltozott. Jobb lenne, ha a klasszikus elveken alapulna, de “Ha mindezt betartjuk, akkor nyolcadikok vagy kilencedikek leszünk, és nem tudjuk tartani a lépést.” Ezt Ön is így látja?

Dr. Heuschmann: Sajnos ez így van. Ha az ember a jelen állapotot fogadja el, és nem nézi, hogy hová fejlődik a sport, akkor valóban igaza volt. Én azonban úgy gondolom, hogy a vizsgarendszert a klasszikus elvekhez kéne igazítani, és nem a klasszikus tanokat egy félresikerült vizsgarendszerhez. Ha rossz, kiegyensúlyozatlan lovaglásért magas pontszámok járnak, akkor a hiba ebben keresendő.

Ön a Totilas-Cameback után nyíltan szót emelt, és petíciót nyújtott be “Mikor látunk újra szép lovaglást?” címmel, ami időközben 1.500 támogató aláírást szerzett, és amelyben Ön javasolja az elengedettség és átengedőség pontozással történő értékelését is. Mit remél ettől?

Dr. Heuschmann: Hagenben, Totilas úgynevezett visszatérésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a melegítőpályán hogyan lovagolták. Nyilvánosan csak a szombati lovaglásról esett szó. Azt rebesgették azonban, hogy a péntek még ennél is rosszabb volt. Ezt saját szememmel nem láttam, azonban ezek a hírek közszájon forogtak. Ez egy újabb lehetőség, hogy hassunk a Német Lovasszövetségre és azt mondjuk a lovasoknak: “Tartsátok magatokat végre a szabályokhoz! Mit érnek az irányelvek és az etikai alapszabályok, ha ezeknek pont az ellenkezője mutatkozik meg a versenyeken?!”

Hogy lehetséges, hogy a röviddel azelőtt még LDR-el lovagolt, összecsomagolt Totilas a Nagydíjban 83,809 %-ot ért el, és ezzel éppen elmaradt Edward Gal 84,085%-os világrekordjától?

Dr. Heuschmann: Azért, mert vannak bírók, akik vagy nem ismerik fel, hogy a ló rossz egyensúlyi helyzetben van, vagy azért, mert vannak bírók, akik azt szeretnék, hogy a ló rossz egyensúlyban legyen, és ezt találják jónak. Ez a bírókon múlik. Alapvetően csak azt tudom megmondani, hogy mi lenne a kívánatos, és arra utalni, hogy ez a kritika már korábban is megfogalmazódott: 1956-ban a stockholmi olimpiai játékokkal összefüggésben ez volt olvasható: “Egy bíró becsületbeli feladata, hogy megkülönböztessen egy átengedő lovat egy beejtett hátú lótól. Helyezést csak az átengedő lovaknak szabadna elérniük, figyelembe véve a kivitelezés minőségét is. Egy beejtett hátú lónak még tökéletes bemutatás esetén sem szabadna helyeztést elérni.” Ha ehhez tartanánk magunkat, akkor a dobogós helyeink valószínűleg üresek maradnának, a szalagok és kupák gyártói pedig csődbe mennének. Azt hiszem, hogy ebből a helyzetből csak egy határozott, erőteljes lépéssel vághatjuk ki magunkat. Nem lehet apránként bevezetni, hanem döntést hozni, és azt mondani: Egyszer s mindenkorra fejezzük be!

Ön szerint manapság melyek a legnagyobb problémák a lókiképzés terén? Mi az, amit a legtöbb lovas és kiképző rosszul csinál?

Dr. Heuschmann: A központi probléma meglátásom szerint, hogy mindenekelőtt szép formát próbálunk elérni, hogy a tükörben jól nézzünk ki, és csak ezután foglalkozunk a helyes lovaglással. Mindent újra kell gondolnunk. A küllem minden esetben a megfelelő lovaglás eredménye kell, hogy legyen. Az embernek erre a küllemre törekednie kell, dolgoznia rajta, nem pedig csak megszerezni, mert az mindig a ló egészségének rovására megy.

Hogyan tudom közepesen tehetséges lovasként felmérni, hogy a kiképzés során valamit rosszul csinálok, és lovamat nem megfelelően lovagolom és képzem? Melyek a figyelmeztető jelek?

Dr. Heuschmann: A figyelmeztető jel az, hogy a lovak egyszerűen nem mennek jól. Hibáznak, elrohannak, nem működnek együtt, az egyik kézre rosszabbul mennek, mint a másikra, terepen nem kontrollálhatók, lusták és hajtósak. Ezek mind a hát- és tarkó merevségének jelei, és arra utalnak, hogy a ló nem kapott megfelelő alapkiképzést, és nincs egyensúlyban. Azt hiszem, hogy a kiképzési skála első három pontja az alapja bármiféle lovaglásnak és minden lovas stílusnak, vagyis az ütem, az elengedettség és támaszkodás. Ha az ember ezeket elérte, az az optimális alap a sport elkezdéséhez. Ugyanez a hobbilovasokra is vonatkozik. Egy ló a természetes egyensúlyával egész életében egészséges maradhat anélkül, hogy elkopna, vagy merevvé válna. Mindig jó szolgálatot tesz, ha a hát kellőképp leng – az elengedettség a lengő hát szinonimája. Alapvetően mindenütt ugyanaz a probléma: egy laza hátú, testben és lélekben kiegyensúlyozott ló kiképzése a cél, ha ezt elértem, akkor a lóval mindent meg tudok csinálni, amit szeretnék, és sokáig örömöm telhet benne.

Veszelka Réka, Lovasok.hu
Forrás: Pferdplus.com
2012.06.28.

Frissítve: 2024.01.22.
Fotó: Canva