Március 8-án látta meg a napvilágot a lóverseny koronázatlan királynője, Zenyatta első csikója. A kis csődör szinte azonnal médiasztár lett.
Egy csikó világrajövetele nem egy olyan különleges hír, mely tömegek érdeklődésére tarthatna számot, kivéve ha egy sztárként ünnepelt ló kicsinyéről van szó. Zenyatta sorsát az egész USA figyelemmel kíséri: a történelem egyik legsikeresebb versenylovaként tartják számon, 20 versenyből 19-et nyert fantasztikus stílusban, az utolsó verseny veresége egyértelműen a zsoké számlájára írható. 2010-ben az USA-ban elnyerte az Év Lova címet, 2009-ben az év legjobb női atlétájának választásakor pedig a második helyen végzett Serena Williams teniszező mögött. Karrierje alatt Zenyatta összesen 7,3 millió dollár nyert.
Utolsó futama, a Breeders Cup után, ahol csupán egy orrhosszal maradt le a győztes négyéves mén, Blame mögött, elbúcsúztatták a versenysporttól, és tenyészállományba helyezték. Március 8-án a William S. Farish’s Lane’s End Farm-on (Kentucky államban) adott életet első csikójának.
Tulajdonosai, Ann and Jerry Moss szerint Zenyatta kiváló mama, nagyon büszke csikójára, akin már most látszik, hogy anyja természetét örökölte. A kis csődör kétségtelenül a legjobb úton jár, hogy meghódítsa az amerikaiak szívét.
Lóháton Pekingtől Londonig: Búcsú az öreg kontinenstől
Már több mint két hónapja, hogy búcsút intettünk Megannak és jó szerencsét kívántunk Londonig tartó útján.
Ez idő alatt keresztül lovagoltAusztrián, Németországon és Franciaországon, június 15-én, pénteken este pedig szerencsésen megérkezett a francia tengerpartra, Dieppe városába. Ezzel Megan ismét beírta magát a történelemkönyvekbe, hiszen ő az első, aki lóháton szelte át egész Eurázsiát.
Dallam kissé gyanakodva fogadta a lábai előtt elterülő hatalmas víztömeget, de mindent megvető bátorsággal megközelítette a hullámokat néhány méternyire. Első tengeri fürdőzésére minden bizonnyal várnunk kell még, egyszerre elég volt ennyi az újdonságokból.
Megan, hűséges sofőrje és segítője, Mike és lovaik Ingrid Delaitre Welsh pónitenyésztő farmján töltik a hétvégét, majd hétfő hajnalban kompra szállnak Newhaven felé.
Megan Lewis (pónitenyésztő, nemzetközi póni bíró, valamint távlovas) a 2008-as Pekingi Olimpia záró ünnepsége után kelt útra, hogy lóháton tegye meg az utat egészen Londonig, a 2012-es Olimpia helyszínéig. 2012-ben hazánkon keresztül vezetett útja.
2012.06.16.
Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.04.
Dr. Gerd Heuschmann kiképzésről, harmóniáról, teljesítményről és a lovak „összecsomagolásáról”
A sok vitát kiváltó állatorvos és kiképző, Dr. Gerd Heuschmann május végén szemináriumot tartott “Az egyensúly kérdése – A ló anatómiai felépítése meghatározza a kiképzési módszert” címmel a Piberi Ménesben.
A szervező, Alexandra Kueh felvezető beszéde után Dr. Gerd Heuschmann a ló biomechanikájának magyarázatával kezdte előadását, egyben azonnal arra is utalva, hogy a lókiképzést soha nem szabad csupán technikai alapokra helyezni. „A lovaglás érzéseken, nyugalmon, kiegyensúlyozottságon és az egyéni érzések kontrollján alapszik” mondta Heuschmann, „a psziché és a fizikum nem különülhet el egymástól, a lovaglás 60%-a pszichológia”.
A kép illusztráció
Nincs jó, vagy rossz lovaglási módszer
A lovak legnagyobb problémája a nyeregben ül – ez pedig független a lovaglóstílustól, véli Dr. Gerd Heuschmann. “Szükségtelen a lovat kritizálni, inkább a lovasnak kellene tükörbe néznie.” Manapság alapvetően két lovaglási módszer létezik: a funkcionális lovaglás, és azok a lovaglási alapelvek, amiket 1912-ben a német hadsereg alkotott meg. “Nincsenek jó és rossz lovaglási módok, csak különböző módszerek, amelyek megérdemlik egymás kölcsönös tiszteletét.”
Egy jó lovasnak így Dr. Heuschmann felfogása szerint vezetőnek is kell lennie, törekednie kell a belső békére, de zsebre kell vágnia a vereségeket is, elismerni az elkövetett hibákat. Nem lehet ugyanakkor szűk látókörű, vagy dogmatikus.
A megoldás kulcsa: mindent megfigyelni, több dolgot kipróbálni, sok lovat lovagolni, és más lovaglási módszereket is alkalmazni. “Sajnálatos módon manapság az számít jó lovasnak, aki sok díjat zsebelt be”, mondja Dr. Gerd Heuschmann. Ez csalóka következtetésekhez vezet – ugyanis a sporteredmények már régóta nem adnak valós képet a lóhoz méltó lovaglásról, nem mindenki alkalmas példakép a fiatalok számára, aki az olimpián érmet nyer. Dr. Heuschmann képekkel illusztrálta, hogy miért lehetetlen az olyan kiképzési módszerekkel, mint az LDR (long-deep-round, avagy előre mélyen és kereken, illetve rollkur), korrekt nyújtottságot és valódi támaszkodást elérni. “A lovaknak szükségük van a nyakukra, és nem szabad őket összecsomagolni”.
A kiképzés célja a harmónia és az együttműködés
Nagy kihívás egy fiatal lóból érett lovat faragni. A csikó felnevelése és tartása minden későbbi munka alapja, melyhez a kiképzés során hozzáadódik a változatosság és a munkakedv. Hagyni kell, hogy a ló néha előre menjen. Egy frissítő vágta a terepen vagy a lovaspályán a lovast és a lovat is motiválja. A vágta nyújtása itt ténylegesen megjelenik, míg a kiképzés során ennek elérése tart a leghosszabb ideig. Dr. Heuschmann azt javasolja, hogy a hároméves lovakkal heti háromszor, a négyévesekkel heti négyszer, az ötévesekkel pedig hetente ötször dolgozzunk, nehogy túlerőltessük a még nem teljesen kifejlett fiatal ló szervezetét.
A ló kiképzésekor az elsőrendű cél a harmónia és az együttműködés elérése kell, hogy legyen, a teljesítmény csak ezután következhet. A lovasnak meg kell találnia a lóval azt a tempót, ami mellett mindketten jól érzik magukat, és így a hosszú hátizom is szabadon végezheti a feladatát. Ez csak akkor lehetséges, ha a lovas egy ütemre mozog a lóval. Egy nagyobb súlyú, azonban érzéssel lovagló lovas sokkal jobb hatással van a ló izmaira, mint egy könnyebb, aki viszont úgy ül a nyeregben, mint aki karót nyelt, mondja Heuschmann.
Hagyj időt a lovadnak!
Heuschmann előadásaiban sokszor utal a régi idők lovas mestereinek elvére: “Hagyj időt a lovadnak. A szükséges segítséget a lovastól fogja kérni.”, és Oscar Maria Stensbeck “Lovaglás” című könyvét ajánlja.
Hagyni kell, hogy a ló nyaka és feje előre-lefelé süllyedjen, ami nem jelenti egyben azt is, hogy a ló az elejére esik. A lovat kell a kézsegítségre lovagolni, és nem a kezeknek kell a lóhoz igazodni, így elérhető, hogy a segítség átmenjen a lovon, elősegítve a hátsó lábak munkáját.
Az egyenesre állítottságról is szó esett, ami a háton “megy át”, emellett Dr. Heuschmann egy oxfordi tanulmányról is beszámolt, mely szerint a ló természetes ferdeségének vélhetően genetikai okai is vannak.
Az összeszedett ügetés egyenes út az ínsérülésekhez
Dr. Heuschmann a nemzetközi díjlovas sportból merített néhány negatív példa bemutatásával rámutatott: “Sajnos a világ számos pontján a lovak idomítását értékelik, nem pedig a megfelelő lovaglást. Az összeszedett ügetés egyenes út az ínsérülésekhez. A világ sajnos tele van anatómiai szempontból rosszul lovagolt lovakkal, akik túlhajlítva, vagy éppen beejtett háttal mennek. A nyújtott ügetés korábban cirkuszi mutatvány volt, ma pedig népbetegség. “Nem idomításról van szó, hanem lovaglásról” – ezzel a mondattal zárta le Dr. Gerd Heuschmann az elméleti előadást, sokakat gondolkodóba ejtve.
Délutáni gyakorlati képzés
A szeminárium néhány résztvevője a délutáni gyakorlati képzésen saját lovával vett részt. A bemelegítés után Dr. Gerd Heuschmann lovagolta a lovakat, hogy a segítségével végül a lovasok már sikeresebbek legyenek a nyeregben.
„A vastag térdtámaszokkal ellátott, mély ülést biztosító nyergek a napjaink vívmányai, és a modern lovagláshoz igazodnak.” Heuschmann azt ajánlja, hogy a v-felrántószíjas nyergeknél az elülső felrántószíjat hagyjuk egy lyukkal hosszabbra, hogy a nyeregváz előnyösebben illeszkedjen a ló hátára, és hogy ne szorítsuk össze szükségtelenül a vállakat és a mart.
A fej és nyak rázása lovaglás közben annak a jele, hogy a ló a tarkó lazításához vezető úton jár. A hátsó lábakból eredő tolóerő kerek tarkót eredményez, amelyet a tarkó kerekítését elősegítő kéztartás támogathat (a belső kéz magasabban, mint a külső). “A cél a tarkó kerekítésének természetes elérése, nem pedig kikényszerítése”, mondja Heuschmann, majd folytatja: “A ló saját a lovas tükre. Csak akkor hordja önmagát, ha a lovas is megfelelő tartást vesz fel, és csak akkor lesz megfelelő a hátának lengése, ha ezt a lovas ezt saját lengő derekával elősegíti.”
A hátulról előre felé lovaglás ruganyossá teszi a ló hátsó felét
A lovasnak először fejben kell alkotnia egy képet, így Heuschmann. Közben a Nuno Olivera-ról készült videókra utal, aki, mielőtt elkezd dolgozni egy elrontott lóval, elképzeli, hogyan fog vele dolgozni. Így minden lóval más módszerrel halad a helyes irányba.
Egy merev lovat ismételt felvételekkel, és a szárak odaadásával lehet lépésben ellazítani, vagy például a Littauer szártartással (a szárak nem a kisujj felől, hanem a hüvelykujj felől futnak a marokban), ami könnyedebb kapcsolatot eredményez, és ezzel megakadályozza, hogy a lovas a segítségeivel akaratlanul is visszatartsa a lovat.
A hátrafelé való lovaglás vagy a “hátulról előre felé lovaglás” (nem összekeverendő a hátraléptetéssel) ruganyossá és aktívvá teszi a hátsó lábakat. A combra való engedés és a hátsó lábak túlléptetése (az első patanyomon) jó felkészítő gyakorlatok a hajlításhoz, ami az összeszedettség kulcsa.
A fiatal lovakat hagyni kell természetesen vágtázni, ezt pedig nem kézzel, hanem körön való munkával szabad csak összeszedettebbé tenni.
Várj a lovadra – akkor ő is várni fog rád!
„Wait for your Horse”, hangzik el Dr. Gerd Heuschmann mindig visszatérő mondataként, ami a következőre utal: Várd ki, amíg a lovad kész nem lesz arra, hogy úgy dolgozzon együtt Veled, mintha egy test és egy lélek lennétek. A feszességet az elengedettségtől többek között a fogcsikorgatás és a vaszorazörej (is) segít megkülönböztetni.
A lovak természetes ferdeségüknél fogva többnyire elutasítják az úgynevezett üres oldalon történő munkát (ez általában a sörény felőli oldal). A hátizom merevségére akár a ferdén tartott farok is utalhat. Ha a ló beejtett háttal megy, akkor lustává, vagy elrohanóssá válhat.
„A lovaglás során a cél a simulékony hát, puha száj és tarkó, végső soron pedig harmonikus együttműködés elérése a lóval” mondta Dr. Heuschmann kilenc órás, rendkívül informatív és emellett érdekes szeminárium végén.
Az anyja fejét örökölte, és olyan pimasz, mint a bátyja. Avagy: miért hasonlítanak egymásra annyira a rokonságban levő lovak? Most felfedjük a lógének titkait!
„Most vajon melyikük melyik?” hangzik el napjában többször a lovasok kérdése a hollófekete kancatestvérek kifutója előtt. A válasz általában tanácstalan vállvonogatás. A két kanca nem csak teljesen egyformán néz ki, hanem ugyanolyan nyughatatlan a természetük is. De miért is hasonlóak annyira a lótestvérek? A gének nem csak a külsőt, hanem a karaktert is meghatározzák? Milyen hatással van a tartás, a fejlődés és a kiképzés az alaptermészetre?
Hogy kinyomozhassuk a lócsaládok titkát, érdemes egy kicsit megbarátkoznunk a genetika alapjaival is. A kutatók rájöttek, hogy a petesejtek némileg több örökítőanyagot tartalmaznak, mint a hímivarsejtek. Pontos, százalékos értékek azonban erről még nem állnak rendelkezésre. Az azonban biztos, hogy a kancák orrhosszal vezetnek az örökítés terén. A testvérek átlagosan fele-fele arányban öröklik a szülők tulajdonságait. “Statisztikai tekintetben az édestestvérek öröklött tulajdonságai százalékos értékükben megegyeznek”, állítja Dr. Monika Reißmann, a berlini egyetem állattenyésztés-kutatója.
Vannak azonban extrém esetek is, amikor a testvérek ugyanazokat a tulajdonságokat öröklik, és olyan, mintha ikrek lennének. Vagy amikor éppenséggel pont az ellenkező részét kapják meg az örökségnek, és alig hasonlítanak egymásra. “A kártyákat mindig máshogy keveri a természet”- mondja Reißmann. Hiszen az anya-és az apaállat génjei is megtalálhatóak a csikó kromoszómáiban, de hogy milyen módon, azt egyedül a véletlen határozza meg. Erre Johann Gregor Mendel, a tudományos örökléstan atyja már 1860-ban rájött.
De mit határoznak meg az öröklött tulajdonságok, és mire van hatással az ember és a környezet? A genetika formálja a ló külsejét, mint például a magasságát, a szőrzete színét és sörény kinézetét. Azonban nem minden tulajdonság öröklődik erőteljesen. Erre Dr. Ludwig Christmann, a hannoveri tenyészszövetség tagja derített fényt egy tanulmányban, melynek során 5347 kancát vizsgált meg. A szülők a csikóikra leggyakrabban a fejformájukat örökítik át. A környezeti hatások kisebb mértékben hatnak rájuk. Nem csoda, hogy sok lócsalád tagjai szinte teljesen egymás hasonmásai.
A végtagok fejlődését azonban az ember is befolyásolni tudja. A jól terhelhető, egészséges lábakért sokat tehetünk rendszeres pataápolással, megfelelő tartási körülmények és elegendő mozgás biztosításával, valamint helyes táplálással.
A tenyésztők ezen kívül a ló jármódjaira is nagy figyelmet fordítanak. Vajon a csikó rendelkezik az apja álom-vágtájával és az anyja lendületes ügetésével egyaránt? A lovaknál az ügetés öröklődik a legerősebben, ezt követi a vágta. A lépés múlik a legkevésbé a géneken. Azt, hogy a csikó mely szakágban lesz tehetséges hozzávetőlegesen 50%-ban örökítik a szülők. Emellett, ha az egyik szakág iránti tehetséget örökli, az nem zárja ki, hogy a másikban is sikeres legyen. A legjobb példa erre a Salieri nevű mén, amely kétféle tehetségét adja tovább: csikói, az édes testvér Seven Up és Salinero mindketten indultak az olimpiai játékokon. Seven Up díjugrásban, Salinero pedig díjlovaglásban.
Fordította: Veszelka Réka, Lovasok.hu
Forrás: Monika Reißmann: Die Farben der Pferde
Kép forrása: Canva
2012.06.12.
Frissítve: 2022.01.28.
Nem minden ló marad türelmes és higgadt, amikor közeledik az állatorvos, egyes négylábúak alaposan megnehezítik az egészségügyi kezelések perceit mind állatorvosaik, mind gondozóik (és nem utolsó sorban saját maguk) számára.
A skóciai Edinburgh-ben nyáron megrendezett Nemzetközi Tudományos Lovas Konferencián egy brit állatorvos előadásában bemutatott egyszerű módszerek segítségével azonban a problémás négylábú betegek kezelése is sikeresebb és biztonságosabb lehet.
Jemma Pearson előadásában arra hívta fel kollégái figyelmét, hogy az állatorvosok, lótulajdonosok és lovak állategészségügyi kezelés során elszenvedett sérülései nagy biztonsággal elkerülhetők néhány, a viselkedéskutatásban és tanuláspszichológiában is ismert egyszerű módszer alkalmazásával.
Munkájuk során mind az állatorvosok, mind pedig asszisztenseik jelentős veszélynek vannak kitéve – hogy mekkora kockázatról is van valójában szó, arról sajnos pontos számok ill. felmérések nem állnak rendelkezésre.
Ez adott okot dr. Jemma Pearsonnak, hogy alaposabban tanulmányozza a témát. Egy éven keresztül végzett megfigyeléseket az Edinburgh-i Állatorvosi Egyetem (Royal School of Veterinary Studies) lóklinikáján és tanulmányozta az ott dolgozó állatorvosok és dolgozók munkáját.
Ez alatt az idő alatt nyolc dolgozó sérült meg és szorult orvosi ellátásra, ezek közül öt esetben szükséges volt a beteg kórházba szállítása.
A személyzet sérülései miatt mintegy 20 munkanap veszett kárba. Mint kiderült, az állatorvosok és asszisztenseik naponta találkoznak nehezen kezelhető páciensekkel, akik mindannyiuk számára biztonsági kockázatot jelentenek.
Pearson a két leggyakrabban előforduló problémás viselkedésforma vizsgálatára helyezte a hangsúlyt: a kezelő helyiségtől, illetve az injekcióstűtől való félelemre. A klinika személyzete szerint mindkét probléma napi szinten felmerül és folyamatos veszélyt jelent számukra.
Ahhoz, hogy rávegyék a lovakat, hogy bemenjenek a kezelő helyiségbe az ún. negatív megerősítés módszerét alkalmazták. A lovakat egy bizonyos nyomásnak tették ki és a megfelelő pozitív viselkedés esetén a lovat azzal jutalmazták, hogy csökkentették vagy egészen megszüntették azt.
Így a ló megtanulta, hogy a nyomás csak abban az esetben szűnik meg, ha közeledik a kezelő helyiség felé, végül pedig bemegy. Rövid időn belül ellenszegülés nélkül be lehetett vezetni a korábban makacskodó négylábú pácienseket a helyiségbe, ahol bent is tudták tartani őket.
Ezzel az egyszerű módszerrel jelentősen lerövidült az idő, ami alatt a lovat sikerült bevezetni a kezelőbe.
A tűiszony kezelésére Pears egy másik módszert, az ún. overshadowingot választotta. Ebben az esetben nem egy negatív, hanem egy semleges inger éri az állatot, mint pl. a gazdájának enyhe nyomására előre vagy hátrafelé lépkedni, miközben a félelem tárgyát, ez esetben a tűt végig előtte tartják.
Nagyon óvatosan jártak el és az injekciózás folyamatát több kisebb lépésre osztották. Elsőként megbizonyosodtak róla, hogy a ló a semleges ingerre nyugodtan reagál – ez mintegy elvonta az állat figyelmét a tűtől való félelméről. Ezzel a módszerrel már egy alkalom után képesek voltak beadni az injekciót a lónak anélkül, hogy az a legkisebb negatív reakciót is kiváltotta volna az állatból.
Mindkét módszer kulcsa az, hogy biztosították, hogy az állat nyugodt maradjon, ez pedig csökkenti annak a lehetőségét, hogy félelemmel reagál, így a kezelés sokkal hatékonyabbá és stresszmentesebbé válik mind a ló, mind pedig a kezelője számára.
Természetesen a kezeléseknél továbbra is helye van a hagyományos módszereknek a lovak megnyugtatására, mint pl. a bódítás vagy a pipa alkalmazása, véli Pearson – ám azok az állatorvosok, akik a munkájuk során alkalmazzák a fent említett egyszerű módszereket is, csökkenthetik a sérülések kockázatát, gyorsabban és hatékonyabban végezhetik munkájukat és megerősíthetik az ügyfelek bizalmát.
Vitathatatlan tény, hogy a lovak és gazdáik egyaránt profitálnak abból, ha az állatorvos látogatása által kiváltott stressz és félelem a minimumra csökkenthető.
Az egyetemes galopptörténelem egyik legsikeresebb együttműködésének végét jelentették be október 21-én, vasárnap koradélután. Az ismert és közkedvelt olasz zsoké majd két évtized után távozik a világ egyik legnagyobb versenyistállójától, a Godolphin csapatától.
A december 15-én 42. születésnapját ünneplő lovas jövőre szabadúszóként folytatja. Távozása egyértelműen Mickael Barzalona és Silvetre de Sousa év eleji szerződtetésére vezethető vissza. A királykék gárdánál addig tejhatalmat élvező zsokénak hirtelenjében osztozkodnia kellett az új csapattagokkal, ez pedig kimondva, kimondatlanul jókora feszültséget szült a csapaton belül.
Főleg a rendkívüli tehetséggel megáldott Barzalona-val gyűlt meg a baja. Mint ismert, az ifjú francia csillag és a rutinos olasz emlékezetes csatát vívott júniusban a hosszú távú Ascot Gold Cup finisében.
A Dettori által vezérelt Colour Vision, és a Barzalona lovagolta Opinion Poll szinte egymáshoz tapadt a Group 1-es viadal utolsó méterein. A lökdösődéssel tarkított küzdelemből végül Dettori jött ki győztesen, de a futamot követően mindkét zsokét meghallgatásra „invitálta” az ascot-i pálya versenyintézősége.
Sokan a szakítás egyik előjeleként értelmezték azt is, amikor Dettori egy összecsapás erejéig „átpártolt” az ír mamutistállóhoz, azaz a Ballydoyle-hoz. A nagy riválisnál az Angol és Ír Derby győztes Camelot lovaglásra kérték fel. A szuperfavorittal végül csak hetedik helyen ért célba a 4 millió € összdíjazású Prix de l’Arc de Triomphe futamában, de a történetünk szempontjából az eredmény, aligha játszott lényeges szerepet. „Frankieboy” mentségére szóljon (ha kell őt egyáltalán védeni), arcpirító, hogy egy ekkora merítési lehetőséggel rendelkező istálló, mint amilyen a Godolphin, egy lovat sem tudott csatasorba állítani az európai csúcsfutamban…
„Fantasztikus társulás volt a miénk. Rengeteg nagy sikert értünk el közösen.” – kommentálta Dettori távozását Simon Crisford, a csapat menedzsere, majd így folytatta: „Frankie-nek új kihívásokra van szüksége, így ez az egyetlen járható út a jövőre nézve. Szép napokat töltöttünk együtt, ami nem jelenti azt, hogy a továbbiakban ne dolgoznánk vele szívesen. Szabadúszóként is alkalmazni fogjuk, ha úgy hozza a szituáció.”
A poroszkálás sebességének új rekordját állította fel Carina Mayerhofer és saját tenyésztésű szürke ménje, Frami. Az eredmény az augusztusban megtartott Izlandi Lovak Középeurópai Bajnokságán (MEM) született Németországban.
Carina Mayerhofer a P2 versenyszámban 6,95 másodperces eredménnyel állított fel új világcsúcsot.
Eddig az izlandi Sigurður Sigurðarson volt hivatalosan a leggyorsabb: 2007-ben 7,18 másodperccel teljesítette a P2-t, azaz a 100 méteres távot. 23 századmásodperces előnyével most Carina Mayerhofer tudhatja magáénak az elsőséget. Lova, Frami így 51,8 km/órás sebességgel poroszkált végig a 100 méteres versenypályán.
Viva La Diva sikerét hozta tegnap a Kincsem Parkban a hároméves kancák számára kiírt Hazafi Díj. Az 1600 méteres főfutamban nyolc telivért szólítottak startgépbe, de Tábortűz állva maradt az indításnál, így a Bábolna-Tatai istálló lova korán kiesett a versenyből.
A favorit Viva La Diva (a képen) és zsokéja, Németh Sándor eleinte a mezőny végén helyezkedett, majd folyamatosan csökkentve hátrányukat az élen haladó lóval szemben, könnyedén vették át a vezetést. A finisre fordulva Ribárszki Sándor idomítottja már magabiztos előnnyel rendelkezett, amit egészen a célvonalig meg is őrzött. Második helyen a Szlovákiából érkező Samantha For Love (Zdenko Smida) ért célt, míg harmadikkéntMennydörgés (Kerekes Károly) végzett.
Említsük meg, hogy a Ribárszki-Németh páros rövid időn belül már a második kiemelt versenyt nyerte a Kincsem Parkban, mivel egy héttel korábban Makaam-mal arattak emlékezetes győzelmet a Káposztásmegyeri Díjban.
A vasárnapi versenynap legeredményesebb lovasa Bakos Gábor lett, aki az első futamban Mafumo-val nem talált legyőzőre, majd dr. Ecsedi Leticia úrhölgy lovát, Tobea Farmers Boy-t vezette győzelemre. A pályafutása első versenyét futó angol import annak ellenére tudott nyerni, hogy a start pillanatát kimondottan rosszul kapta el.
Az idomárok tekintetében kiegyenlített versenynapot zártunk. Kilenc futamban, kilenc különböző mester trenírozottja végzett az élen.
Bravúros lómentő akciók tartották lázban az amerikai lóbarátokat az elmúlt hetekben. Május 4-én három szakadékba zuhant ló szorult segítségre, majd május 15-én a Csendes-óceánból kellett kimenteni egy rémült hátast.
Drámai körülmények között mentettek ki három lovat a biztos halálból a kaliforniai speciális mentőegységek, amelyek egy túralovaglás során egy szakadékba zuhantak Dél-Kaliforniában – kettőt közülük helikopterrel repítettek ki.
A szerencsétlenség május 4-én, pénteken történt, a kora reggeli órákban. A lovas csoport, amely a Trabuco kanyon közelében egy négynapos túrán vett részt, ismeretlen körülmények között a szakadékba zuhant. Egy ló azonnal elpusztult, a másik három azonban szinte sértetlen maradt, ám a szakadékban rekedt.
A US Forest Services különítménye, valamint a tűzoltóság segítségének köszönhetően egy ló a saját lábán hagyta el a kanyont, a másik két hátas esetében azonban ez nem volt lehetséges. Az egyetlen esély az állatok megmentésére az volt, ha helikopterrel repítik ki őket a nagytestű állatok megmentésére szakosodott speciális csapat segítségével.
A három megmentőt – köztük egy állatorvost – is helikopter segítségével juttatták le a megközelíthetetlen szakadékba. Mialatt az állatorvos nyugtatót adott be a lovaknak, a másik két segítő felcsatolta rájuk a speciális mentőfelszerelést, majd az állatokat biztos helyre repítették, ahol megint csak állatorvos várta őket. Kimerültek voltak ugyan, és még a nyugtató hatása alatt álltak, azonban nem szenvedtek komolyabb sérülést. Lovasaik is épségben vészelték át a veszélyes kalandot.
Május 15-én egy William névre hallgató arab telivér került bajba: megrémült a hullámoktól egy, a Santa-Barbarai tengerparton zajló fotózáson, ledobta lovasát és egyenesen a vízbe menekült.
Mintegy négy kilométerre távolodott el a parttól és a parti őrség segítsége nélkül nem lett volna esélye a túlélésre. A megmentésére indult egységeket sürgette ez idő, hiszen meg kellett találniuk a lovat, mielőtt az teljesen kimerül az úszásban. A mentésben amotorcsónakok mellett egy helikopter is részt vett.
Megmentői egy motorcsónak oldalához csalogatták a megrémült jószágot, majd nyergénél fogva egy hajókötéllel a csónakhoz erősítették. Nyakára egy mentőöv került, hogy a kimerült állat fejét a víz felett tudják tartani. A több mint két órás mentőakció után Williamet állatorvos várta a parton, de a kimerültségen kívül szerencsére más baja nem esett.
26 ország fiatal díjlovasai szálltak nyeregbe a németországi Hagenben június 13. és 17. között hétvégén rendezett „Future Champion” versenyen. 1400 ló szerepelt a majdnem egy hetes versenyen póni, junior és fiatal lovas korosztályban, díjugratásban és díjlovaglásban.
Magyarországot csak díjlovasok képviselték. Póni kategóriában Neel EszterAntaressel 62.96 százalékos első napi eredmény után remek 65.528%-ot lovagolva egy hellyel maradt le a döntőről, így a „vigaszdíjban” döntőzve a 11. helyen zárta a versenyt.
Junior kategóriában két lovasunk indult. Máli Fanni és Bradley Beach nemzetközi debütálása nem volt ugyan egyenletes (61.82%, 55.132%, 61.127%), de első napi eredményük minősülést jelentett a korosztályos Európa Bajnokságra. A junior kategória rutinos magyar indulója, a Kristóf Réka – Josephine páros volt, akiktől két kitűnő produkciókat láthattunk 66.802% és 64.43%-os eredménnyel, ezzel bejutottak junior kűr döntőbe ahol a 12. helyet szerezték meg.
A fiatal lovasok népes mezőnyében, hazánkat Németh Fanni és Firanta képviselte. A páros mindhárom versenynapon egyenletes teljesítményt nyújtott (61.272%, 63.11%, 62.454%). Fanni így egyedüli magyar fiatal lovasként minősülést szerzett a Korosztályos Európa Bajnokságra.
Összességében nagyszerű élmény volt Európa egyik legjelentősebb fiatal lovasokat felvonultató versenyén magyarként részt venni, örülni sikereinknek és látni a célt, ahova igyekezni kellene díjlovas társadalmunknak.
2012.06.25. Németh József
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Pixabay
