Pete Ramey: A ló lábának gondozása és gyógyítása
Care and Rehabilitation of The Equine Foot
Ennek a könyvnek a szerzői valódi „álomcsapatot” alkotnak a lovakkal kapcsolatos tudás, tapasztalat és előrelátó gondolkodás terén. Mindamellett, hogy mindegyikük a legmagasabb szintet érte el a saját területén, van egy közös különleges jellemvonásuk: mindnyájan felfedezők.
Mindegyikük folyamatosan tanul. Egyikük sem elégedett meg saját tudásával és képességével. Mindegyikük folyamatosan keresi a választ a miértekre. Mindegyikük a maga sajátos módján hozzájárul a lovak világának jobbá tételéhez, s mindegyikük hírnévre tett szert a saját szakterületén, mégis mindegyikük még mindig csak tanulónak vallja magát a lovakkal kapcsolatos tudományban. Ilyen embereket szeretnénk magunk körül tudni, amikor lovunknak problémája van. Ők azok, akik elmélyítik az ismeretanyagot a lovas tudomány terén, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a lovaknak szerte a világon jobbá váljon az életük.
E könyv olvasása közben az olvasó számos ellentmondásra fog bukkanni a különböző szerzők tanításait illetően. Talán úgy is szerkeszthettem volna a tartalmat, hogy jobban elkülönüljenek az egyéni hangok, de ez éppen az egész ügynek a célját homályosította volna el.
A szerzők mindegyike gondolkodó szakember, és ennek a könyvnek a célja az, hogy az olvasókat is gondolkodásra késztesse. Ha átsiklok mindazon területen ahol a szerzőknek egymástól eltérő véleményük van, akkor önök helyett gondolkodnék.
Ezen túlmenően a szerzők mindegyike azt közvetíti önöknek, hogy a lovas tudomány távolról sem teljes; hogy minden, amit ma gondolunk, amit ma tudunk, megkérdőjelezhető egy jövőbeni felfedezés által. Ezen felül mindaz, amit egy bizonyos lóval, bizonyos időben tenni kell, tulajdonképpen mozgó cél. Bármelyik módszer, vagy javaslat helyes lehet bizonyos körülmények között, és helytelen máskor. Ez tehát ismét oda vezet vissza, ahonnan elindultam: a legtöbb, amit lovas szakemberként önökért tehetünk, az, hogy gondolkodásra késztessük önöket, ezáltal ösztönözve arra, hogy merjék átlépni a korlátaikat, s több lehetőséget kínálni önöknek ahhoz, hogy gondoljanak át minden egyes esetet.
Mezítláb vagy patkóval
Most kanyarodjunk el az előbbiektől és térjünk át fontosabb témákra. Vannak, akiknek az a véleménye, hogy a lovaknak minden körülmények között patkó nélkül kell élniük. Vannak, akik viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy a lovakon minden körülmények között legyen patkó. Az én véleményem az, hogy mindkét tábor téved. Minden tapasztalt lovas szakember látott már tönkretett lábú lovat megfelelő védelem hiányában és túlzott védelem miatt is. Személy szerint én is láttam már olyan lovat, amelyiknek tönkretette a patáját a fémpatkó, de láttam olyanokat is, amelyeknél életet mentett. (S ez érvényes mezítlábas lovakra is.) Mint minden vitás kérdés esetében, valahol itt is a két véglet között, félúton van az igazság.
Ez a könyv elejétől a végéig arról szól, hogy miként alakítható ki egészségesebb pataállapot. Az, hogy mit csinál az egészséges patákkal, az önön múlik. Jómagam már 14 éve nem szegeltem fel egyetlen fém patkót sem, egyszerűen azért mert úgy gondoltam, hogy a ló szempontjából a patkó szükségtelen. Megjegyzem, ami engem illet, én csaknem mindig találok a ló számára ennél kedvezőbb megoldást. Gyakran azonban emberi oldalról van igény a patkolásra. Éppen ezért rendszeresen irányítok lovakat képzett patkolókovácsokhoz, ami morális szempontból ugyanolyan, mintha magam patkolnám őket.
Néhány ember képtelen vagy egyszerűen nem hajlandó javítani a lova takarmányozásán, életmódján vagy a tartási körülményeken. Néhány ember nem hajlandó patacipővel kínlódni vagy időt és teret adni ahhoz, hogy a pata belső szerkezete megfelelően alakulhasson. Néhány ember egyszerűen mindent elkövet annak érdekében, hogy még egy versenyszezont végigvigyen a veszélyeztetett lovával – még akkor is, ha ezáltal annak maradandó károsodást okoz. Ez nekik üzlet, ebbe már évekkel ezelőtt bele kellett törődnöm, de nem akarok ennek tanúja lenni! Ami az ilyen emberek lovait illeti, két lehetőségem van: Akarom-e nézni őket, ahogy patkó nélkül sántikálnak anélkül, hogy reményt látnék bármiféle javulásra? Dehogy! Akkor inkább patkolva szeretném látni őket, ha csak egy kis esély is van arra, hogy ezáltal jobban érzik magukat! És azt is kijelentem itt és most, hogy talán néhány ló már olyan genetikai károsodással születik, hogy soha nem lesznek képesek olyan lábakon járni, melyek kényelmes támaszt nyújtanak számukra. Azonban a mozgáshiány, a helytelen takarmányozás, egészségtelen és nem megfelelő tartási körülmények, s a nem megfelelő pataápolás manapság annyira általános jelenség, hogy azoknak a patáknak (lovaknak) a száma, amelyek soha nem érhetik el potenciális hatékonyságukat, messze felülmúlják a kevésbé általános, valóban jól működő patáknak (lovaknak) a számát. Így aztán a legtöbb lótulajdonosnak nincs is fogalma arról, hogy a lova gyenge pataállapota genetikai örökség, vagy csupán egyszerűen az említett körülmények miatt nem volt rá mód, hogy a pataszerkezet megfelelően kialakuljon. Éppen ezért született meg ez a könyv, s reméljük, hogy sikerül ebben változásokat elérnünk.
A „mezítlábasok” gyakran úgy gondolják, le a patkóval, az majd a lónál minden bajt megold. Ezzel ellentétben a patkolás hívei gyakran úgy viselkednek, mintha maga a patkó lenne minden probléma megoldásának kulcsa. Bárki, aki valós tapasztalatokkal rendelkezik e téren, tudatában van annak, hogy mindkét oldal képviselői gyakran tévednek. Ebben a könyvben megtalálható minden olyan információ, amire a lovaknak szükségük van: a történet többi része!
Üzenet a patkolókovácsoknak:
Tudom, hogy jól csináljátok azt, amit csináltok. Véditek a lovat a versenyzés és a háziasított életmód következményeitől, ami csaknem minden esetben természetüknek megerőszakolását jelenti. Tudom, hogy jól érzitek magatokat a munkátokban, és ez így is van rendjén. De én is jó vagyok abban, amit csinálok. Én tartom magam ahhoz, hogy amit csinálok, azért teszem, hogy a lovak világa a lehető legegészségesebb legyen. Munkám során a lovas „biznisz” sokféle lovával találkozom. Sokszor teszek javaslatot a tulajdonosnak arra, hogy változtassa meg a lótartási körülményeket, s ezzel lovának életét. Néha azzal a javaslattal állok elő, hogy hagyja pihenni a lovát fél évig, akár a versenyszezon kellős közepén. Én jobban aggódom ugyanis amiatt, ahogy a ló majd 20 éves korában érzi magát, mint amiatt, hogy nyer-e hatévesen kék szalagot. S a lovak ezért hálásak nekem. Néhány lótulajdonos is hálás nekem ezért. néhányan viszont bolondnak tartanak és elmennek más szakemberhez, aki jobban illeszkedik mindahhoz, amit el akarnak érni, amire vágynak. – Ez az ő dolguk. Tehát egyelőre egyikünk sem fogja elveszteni az ügyfeleit, és én nem vagyok az ellenségetek. Ha a lovak legfőbb érdekeit nézitek, akkor egy csapat vagyunk mi, még akkor is, ha kissé más nézőpontból szemléljük a dolgokat. Ennek a könyvnek a szerzői legjobb tudásuk szerint ismertetik a lovak szempontjából fontos területeket, mint az állatorvosi ellátást, takarmányozást, körmölést, patacipőt, alátéteket, edzést, helyes mozgást, megfelelő környezetet és mindazon általános egészségügyi követelményeket, melyek ahhoz szükségesek, hogy a legjobb pataállapothoz segítsük lovainkat, amely genetikailag lehetséges számukra, és mindemellett megismerhessük számos probléma megelőzésének és orvoslásának módszereit. A legfőbb okok véleményünk szerint nem magában a patában, hanem a ló egyéb testrészeiben keresendők. Ugyanazok a tényezők, melyek pozitívan hatnak a patára, pozitívan hatnak a ló egészére: a teljesítményére, immunműködésére, sérülésekkel és betegségekkel szembeni ellenállóképességére, terhelhetőségére, közérzetére, tehát az álatalános egészségi állapotára, jólétére.
A szerzők mindegyike mély szeretetet érez a lovak iránt és tudjuk, hogy ön is. Így aztán akár az a szakmája, hogy lovakat patkol, vagy patkolt lova van, ez a könyv mindenképpen önnek való. Mi az ön oldalán vagyunk. Minden lótulajdonos tehet olyan apró lépéseket, amiből lovai sokat profitálhatnak. Az itt szereplő információk egyike sem abszolút érvényű. Egyik sem jelent „mindent vagy semmit”. Az, aki logikusan gondolkodik, az az egész „ mezítláb, vagy patkolva” vitában (de valójában csaknem minden vitatott kérdés esetében is) megpróbálja a két szélsőség között a középutat megtalálni.
Az út, ahogy én látom: “Ha a saját módszerük mellett megismerik az én módszeremet is, akkor tapasztaltabbak lesznek mindkettőnknél.” S ha ezt a könyvet ilyen hozzáállással tanulmányozzák, akkor ígérem önöknek, hogy segítségére lesznek az önök gondozásában lévő lovaknak.
2013.05.30. Fordította: Vilcsek Adrienne
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva
Mint egy „all-around” munkaló, (sokoldalú – egyszerűen fogalmazva, de itt főképpen a különböző munkafolyamatokat értjük a szerk.) az okos és intelligens, atlétikus ember is lehet sztár focista, kosárlabdás, vagy éppen baseball játékos, illetve általánosságban ügyes egyéb labdajátékokban. Mindössze egy kevés tapasztalat kell a lónak ahhoz, hogy felismerje a helyszíneket, vagy ahogy tetszik a különböző pályákat, és megérti a helyszínekhez kapcsolódó különböző szabályokat is. Mint egy felkészült atléta a ló is megtanulja mikor legyen támadó, illetve védekező, vagy gyors és agresszív jellem, esetleg finom és visszafogott megtartva az érzést és a könnyed folyamatosságot a munkában.
