Csontó Zoltán írása

Bár Kucsák László országgyűlési képviselő módosító javaslata nyomán várhatóan hamarosan újra változik a lovas szolgáltatásokat szabályozó ÖM rendelet és rendeződik az ismeretlen származású lovak helyzete, mindenképpen érdemes elolvasni Csontó Zoltán írását a témában:

A Lovasélet szeptemberi számában tárgyilagosan közöltük a lovardák működését szabályozó 14/2008-as számú ÖM rendeletben történt módosításokat. Most egy elemét ragadom ki, amely látszólag logikus, bizonyos szempontból pozitív, ugyanakkor katasztrofális hatással lehetne több ezer lóra, lovas vállalkozásra és lovasra, és a piac többi szereplőjére is.

Fotó: Szépalma Hotel és Lovarda

A rendelet egyes számú melléklete szerint a vendég lovagoltatásával járó lovas szolgáltatásban résztvevő lónak 2014. július elsejétől ismert származásúnak kell lenni: ez legalább az egyik ős, azaz az apa és a ló születési évének ismeretét jelenti. A rendelet bizonyára a tenyésztők helyzetén kíván segíteni azzal, hogy megnöveli a keresletet a jócskán befékeződött piacon. Helyénvaló is lenne ez a törekvés, hiszen tény, hogy a két aszályos év után, a válság hatodik évében a tenyésztők –akik pénzt, energiát öltek tevékenységükbe, és igyekeznek minőséget előállítani – felőrlődtek, ugyanakkor a  szaporítók és importőrök által olcsón piacra került lovak letörik az árat és lehetetlen helyzetbe hozzák a tenyésztést törvényesen folytatókat.

Az így kialakult helyzet vezérelt arra, hogy elgondolkodjak a rendelet lehetséges következményein.

Lehetséges kimenetelek

Az optimális

Nyilván, a rendelet alkotójának az optimális megoldás lebegett a szeme előtt, amikor megfogalmazta az iskolalóval szemben támasztott követelményeket. Tudva levő, hogy a közkézen forgó lovak jelentős részének a származása nem ismert, vagy ugyan  a tulajdonosa tudja, de nem dokumentált. Ennél fogva ezek olcsóbbak, mint a „papíros” társaik, így a  kevés pénzért lovagoltatók számára könnyebben elérhető, hamarabb megtérül, de még az is lehet, hogy alkalmasabb is a feladatra, mint a pedigrés hátas.

A rendelet szempontjából az optimális megoldás az lenne, ha az előttünk álló őszön, télen és tavaszon a lovardások eladnák a papír nélküli lovaikat és 2014. július 1-ig feltöltenék istállóikat ismert származásúakkal, kiképeznék azokat és le is vizsgáztatnák, hogy a jövő nyáron már a rendeletnek megfelelő állománnyal keressék a betevőjüket. A tenyésztőknek ezzel megoldódna sok problémájuk: apad a ló létszám, nő a bevétel, a jövő évi takarmányt már könnyedén meg tudja venni és még lehet, hogy nyaralásra is futni fogja.

Ez a megoldás több kérdést vet fel:

• Mennyi ismeretlen származású ló van Magyarországon a lovas szolgáltatóknál?
• Hány lovarda érintett ebben az állomány cserében?
• Milyen áron lehet eladni az ismeretlen származású lovakat?
• Kik fogják azokat megvenni?
• Hol vannak azok a vevők?
• Mennyiért tudnak majd ismert származású lovat venni a lovas vállalkozók?

 A válaszokat nem tudom, csak latolgatom a lehetőségeket, de a számok megdöbbentőek!

Az ÖM rendeletnek idáig megfelelt és bejelentett lovardákat a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal tartja nyilván. A honlapjukon valamennyi név szerint meg is tekinthető, a számbavételük körülményes és a keresés nehézkes közöttük. Ez alapján kb. 330-ra taksálom a legálisan működő lovardák számát.

Számba vettem a környezetemben 15 kilométeres körön belül működő lovardákat.  Sebtében húszat számoltam, és kerestem őket a honlapon, de egyet sem találtam a nyilvántartásban. Ez azt jelenti, hogy az én legálisan működő lovardámra 20 olyan jut, ami nem szerepel az MKEH nyilvántartásában! Ha ezt az arányt országosan kiterjesztem és a 330 jegyzett lovardát megszorzom 20-al, akkor 6600 nem bejelentett lovarda lehetséges, ez a bejelentettekkel együtt, durván 7000 lovas szolgáltatót jelent! Mennyi lehet ezekben az ismeretlen származású ló?

Ne essünk túlzásba, vegyünk csak kettőt lovardánként: 14.000 ló, aminek az elkövetkező félévben új gazdát kell keresni. Ez a Magyarországon fellelhető összes lólétszámunk kb. 22%-a. Vajon a rendelet alkotója tisztában van-e ezekkel a számokkal?

Kőrösi Krisztinánál az MLOSZ ügyvezető igazgatójánál érdeklődtem az ismeretlen származású lovak száma után: “Azt sem tudjuk, mennyi ló van Magyarországon, nem még azt, hogy ezek közül mennyi az ismeretlen származású” – hangzott a válasz.

Tudomásom szerint semmilyen felmérés vagy összeírás sem készült a lovardákról és a lovakról, tehát feltételezem, hogy más szervezet sem rendelkezik erre vonatkozóan adattal. Márpedig adatok nélkül ilyen volumenű döntést hozni!? Több ezer ló és több ezer ember, család sorsa forog kockán e rendelet nevezett pontja miatt.

Fotó: Seholsziget Élménypark, Sólyomszem Lovarda

Mi lesz a következménye, ha ezek a lovak piacra kerülnek? Kik vehetik meg?

 A lovardák kihúzva a listáról. A sportolók elméletileg vevők lehetnének, mert az MLSZ megengedi az ismeretlen származású lóval történő versenyzést, de valószínűleg kevés kivételtől eltekintve alkalmatlanok lennének e célra. Maradtak a szabadidőlovasok, de ekkora mennyiséget felvesz ez a piac tavaszig? Nem valószínűsíthető. Tehát a lovardáknak két lehetőségük maradt. Az egyik, hogy megtartják az ismeretlen származású lovaikat, a másik hogy megszabadulnak tőlük.

Ha megtartják őket, megint két lehetőségük van:

1. Kivonják a forgalomból és etetik őket tovább, szeretni azért még lehet őket. Tömegével nem lehet erre a megoldásra számítani.
2. Nem vonják ki őket a forgalomból, keresnek valamilyen legális megoldást, vagy nem keresnek és akkor illegálisan működnek tovább.

Ha értékesíteni nem tudják őket, akkor is két lehetőség van a megszabadulásra:

1. Kiírtatják, vagy lelövik őket, de akkor a tetem megsemmisítése is  (ATEV) pénzbe kerül
2. Elküldik vágóba, így valamennyi pénzhez is jut a nem túl rózsás helyzetben lévő lovas szolgáltató. Ez a megoldás logikusnak tűnik.

Nagyon profánul hangzik ez a levezetés és elnézést kérek azoktól, akik a lovukra úgy tekintenek mint, társra, munkatársra esetleg családtagra, mert számukra a ló nem egyszerűen két szülőpár statisztikai jelben megnyilvánuló előfordulása.

A rendelet optimális fordulata esetén, az ismeretlen származású lovak ára a piacon a túlkínálat miatt le fog menni, a papíros lóé pedig a kereslet növekedésével nőni fog. Tehát a jóhiszemű lovas szolgáltató az eladott két ló árán nem tud két, a rendelet által megkívánt lovat venni. Ha többet kell kicserélni, akkor a helyzete még reménytelenebb, tehát lovardák fognak megszűnni, emberi sorsok jutnak forduló ponthoz, mennek tönkre, vagy válik sorsuk jobbra, ahogy megszabadulnak az egyébként is alacsonyan jövedelmező tevékenységüktől.

És mi lesz azokkal a lovasokkal, akik alól eladják a lovat és bezárják előttük a lovardát? Az optimális az lenne, hogy a rendeletnek megfelelő lovardákban csapódnának le. Így nőne a kereslet, árat tudnának emelni és el tudnák kérni azt a pénzt, amit el kell kérni egy óra lovagoltatásért. De be fog ez következni? Ha nem lennének földrajzi és anyagi korlátaik a lovasoknak, akkor lehet.

Fotó: Bodor Major

Amit nyerünk a vámon, elveszítjük a réven

A vágóba elküldött 14.000 ló már nem fogja a 2014-es évi szénát és zabot enni, tehát jövőre közel 28.000 hektáron nem kell vetni, aratni és kaszálni. De tudják ezt a földhasználók? Valószínű nem! Tehát jövőre a takarmányból túlkínálat lesz, aminek a megmaradt lótulajdonosok fogják a hasznát látni.

A kb. 20.000 lovas, aki alól levágták a lovat és bezárták előttük a lovardát, nem fogja a lovasboltban megvenni az új nyári kollekciót, tehát csökken a háttéripar bevétele, azok nem tudják fenntartani az alkalmazottjaikat és az el nem adott termékek után ÁFÁ-t sem fognak fizetni az államkasszába. Három ló egy munkahelyet teremt: 14.000 ló „kolbászba töltése” kb. 5000 munkahely megszűnését jelenti.

A valóság

Valóban ez volt a rendelet alkotójának a szándéka? Valóban ez várható? Nem hiszem. Amit felvázoltam, az az optimális verzió, ami akkor következik be, ha a gazdaságban a piac törvényei a meghatározóak és törvénytisztelő a lovas vállalkozó. De mint a mellékelt számok mutatják, nem azok, és mint azt az elmúlt években megtanultuk a piaci törvények sem állnak mindenek felett.

A működő 7000 lovarda 95%-a valamilyen módon kibújt az ÖM rendelet hatálya alól, vagy fittyet hányt az egészre és folytatta a tevékenységét, mint ahogy azt azelőtt is tette. A lovasok jelentős része nem tartotta be az állattenyésztési törvényt sem, ezért van a rengeteg papír nélküli olcsó ló a rendszerben. Ha idáig nem tisztelték a törvényt miért pont a 14/2008-as számú ÖM rendelet módosítását tartanák be? Valószínű, hogy csak az a 330 vállalkozó fogja törni magát, hogy megfeleljen az újabb követelményeknek, akik idáig is megfeleltek.

Ez a rendelet olyan, mint a kerítés. Az is csak a tisztességes embereknek szab határt, a maradék 6600 pedig mit sem változtat, lovardázik tovább.

Fotó: Airport Ranch

Minden törvény annyit ér, amennyit betartatnak belőle

A jelenlegi állás szerint a lovardákat az MKEH illetékes osztálya ellenőrzi, ahol létszámleépítés miatt egy ember maradt erre a feladatra. Mivel ő Budapestről nem látja, hogy hol működik az a 6700 be nem jelentett lovarda, ezért csak bejelentés alapján folytat le ellenőrzést.

Amennyiben egy engedély nélküli lovardát első ízben fülön csípnek, nem lehet megbüntetni, csak a tevékenység folytatását betiltani és felszólítják az engedély megkérésére. Erről egy jogszabály rendelkezik, amit a  KKV-k ellenőrzése során alkalmazni kell. Ha másodízben kapják szabálysértésen, maximum 2.200 Ft hússzorosára, azaz 44.000 Ft-ra büntethetik meg. Ilyen szankciók és ilyen ellenőrzés mellett, ki fogja azt a rendeletet betartani?

Az állattenyésztési törvény szerint a tenyésztési hatóság (MLOSZ) faladata a tenyésztés ellenőrzése, azaz a törvény betartatása. Ennek érdekében mindenhol, ideértve az engedéllyel, vagy tenyésztő szervezeti elismeréssel nem rendelkező személyek, vagy szervezetek tevékenységének helyét is ellenőrizheti, bírságolhat, és elrendelheti az állatnak az állattartó költségére történő ivartalanítását, tehát, hogy elszaporodtak az ismeretlen származású lovak az elmúlt évtizedben, az az MLOSZ felelőssége. Az elmúlt egy-két évtized ellenőrzési és szervezési hiányosságait most egy huszárvágással akarják rendbe tenni, aminek a következményét a lovak, a vállalkozók, és a lovasok isszák meg.

Megoldási javaslat

A rendelet apró módosításával menteni lehetne a helyzetet. 2014. július 1. után engedni kellene dolgozni azokat az ismeretlen származású lovakat a vállalkozásokban, amelyek bizonyítják alkalmasságukat a vendég lovagoltatására, így a tulajdonosok motiváltak lennének, hogy levizsgáztassák lovaikat, menthetnék az értéküket, működőképesek maradnának a lovardák, és sorolhatnám még az előnyeit…  2014. július 1. után csak ismert származású lovat lehetne lovas vállalkozói tevékenységbe bevonni, így a nem hivatalos tenyésztés útját választók tisztában lesznek már a szülőpárok kiválasztásánál, hogy az utód piaci értéke csökkent lesz, értékesítése pedig nehézkes.

A huszárvágás helyett egy kiszámítható átmenetet kérek az egyébként is sok bizonytalansággal szembenéző lovas vállalkozók nevében.

Minden „nagykapu” mellett ott van egy „kiskapu”

Ha nem történik meg a könnyítés, akkor a vállalkozók meg fogják keresni a kiskaput. Mivel a rendelet nem vonatkozik a sportban használt lovakra, így bújtatottan, egyesület formájában fogják folytatni a tevékenységüket a lovardák, mint ahogy ezt a mai nap is sokan teszik. Így nem vonatkozik rájuk az ÖM rendelet egyetlen pontja sem.

Orbán Viktor miniszterelnök hatalomra kerülésekor kijelentette, hogy most már vége a hazudozásnak. Ennek megfelelően történtek is pozitív lépések, mint pl. mindenkinek alkotmányos joga, hogy állatot tartson és az istállót már nem kell gyümölcstároló néven megépíteni faluhelyen sem.  Ez a rendelet mégis hazudozásra készteti a vállalkozókat, és nem fehéredik tőle a gazdaság. Egy rendes lovasember tudja, hogy a lótól nem kér semmit akkor, ha nem tudja rajta számon kérni. Az adminisztrációnak is nemcsak a rendelet alkotására kellene hangsúlyt fektetni, hanem annak a betartatására is, egyébként csak saját tiszteletét ássa alá.

A kiskaput be kellene zárni az egyesületeknek, úgy, hogy kötelezni kellene őket, hogy tartozzanak valamilyen szakmai szövetséghez (hagyományőrző, szabadidő lovas sport, lovas turisztikai, vagy lovassport szövetséghez), ahol megszervezik tagjaik képzését, vizsgáztatását és minősítését. Ez esetben a szövetségek, kvázi kamarákként funkcionálnának, ellátnák tagjaik érdekvédelmét és a szervezet önszabályozását. Ez előre mozdíthatná a lovas szolgáltatások minőségbeli változását.