Építsünk hidat a szakágak között
Ezzel a címmel illetve felszólítással vette kezdetét egy rendezvénysorozat, amely minden ló szerető embert, legyen az díjlovas vagy éppen fogathajtó, kíván egy „asztal mellé ültetni”.
Úgy tartják, a magyar nép lovas nemzet, de mégsem viselkedik úgy. Lázár Vilmos bátran beismerte, hogy ez a cím csak a régi idők szép emléke miatt ragadt ránk, hiszen egy-egy lovas rendezvény már képtelen megmozgatni az országot.
Dallos Gyula bölcsen átlátta, hogy csak úgy tehetünk valamit a lovakért, a lovas sportért, „ha a lovas társadalom maga is egy, közös nyelvet beszél. Ha a különböző szakágak képviselői nem falakat, hanem hidakat építenek egymás között. Hiszen mindenki a ló szeretetén, tiszteletén keresztül teszi a dolgát.”
Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire szükség volt egy ilyen közös találkozóra, mint hogy a Sóskúti Lovassport Club a nagy érdeklődés miatt nem tudott mindenkinek helyet szorítani, hogy eljöhessen erre a rendezvényre.
A jelenlévőket a hideg sem tántoríthatta el attól, hogy megcsodálják a különböző lovas szakágak szépségeit. Az első előadás témája a fiatal ló kiválasztása egészen a szakági szakosodásig. Az első bemutató, illetve előadó után rájöhettünk, hogy az alapok minden egyes sportágnál megegyeznek. És pedig; elnyerni a ló bizalmát, majd tiszteletét, mert ahogyan Kassai Lajos rávilágított a lényegre, ha nincs bizalom, nincs tisztelet sem a ló irányából az ember felé. A bemutatók megtanítottak minket arra, hogy tiszteljük a többieket, felnyitotta a szemünket, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű íjakat lövöldözgetni a ló hátáról, vagy kecsesen ugrásváltást lovagolni vagy akadályt átugrani, vagy éppen egyszerre négy lovat is irányítani.
Hiába fagytunk oda a padhoz, hiába vacogtunk már egész testünkben, mert a hideg csak azért is próbára akart tenni bennünket, azért is áhítattal néztük, ahogyan Kassai Lajos lova, gazdájának minden lélegzetvételére reagál, és még a legnagyobb zaj, és csata közepette sem hagyta cserben lovasát. Mosolyogva hallgattuk Viktor Fröschl-t, aki komolyan kioktatott bennünket, hogy nincs rossz ló, csak rossz lovas. És bizony, ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor be kell látnunk, hogy igaza van.
Dallos Gyula megnyugtatott bennünket, hogy a ló igenis társ, neki ugyanúgy akarni kell elvégeznie azt a feladatot, amit mi szeretnénk tőle. Tuska Pál és Zupán Péter is bemutatták, hogy ahhoz, hogy bátor és pontos társat kapjanak, ahhoz bizony nem a 140 cm-es léceknél kell kezdeni a tanítást. Móró Lajos négyes lipicai fogatát is megcsodálhattuk. Gyönyörű volt látni a négy kecses lovat, ahogyan a patáik egyszerre érték a földet.
A bemutatók végén mindenki elégedetten, boldogan hagyta el a fedeles lovardát, hiszen egy nem mindennapi dolog kezdetének volt a részese.
Az elméleti előadások szintén megerősítették bennünk azt, hogy egy fiatal ló kiválasztásánál mennyire egyeznek a szempontok.
Dallos Gyula tudatosította bennünk, hogy egy tanuló lónál a legnagyobb stresszt a testsúlyunk jelenti. Eddig bele sem gondoltunk abba, hogy egy legelőn felnőtt szabad állat számára milyen traumát jelenthet egy kis agresszív emberke, aki a hátán ülve mindenféle feladatok megoldására sarkalja. A mester felhívta a figyelmünket, a bizalom és a tisztelet elnyerésén kívül a hierarchikus rendre is; miszerint előbb van az ember, aztán a ló. A titkot is elárulta, hogy hogyan választhatunk jó csikót. Az első szempont a ló karaktere; hiszen hiába a tehetség, a jó felépítés, ha a társunk egyáltalán nem hajlandó teljesíteni a kérésünket. A második szempont a csikó egészségi állapota; fiatal korban, még nem lehetnek különböző sérülései, elváltozásai a lónak, mert ez a terheléstől csak súlyosbodni fog. A harmadik szempont pedig az adottság; ahogyan nem mindenkiből lehet műugró bajnok, úgy nem minden ló lehet eredményes a díjlovas szakágban sem.
Kassai Lajos lovasíjász mester által is okosabbak lettünk. Ő is fontosnak tartotta a földmunkát, ahogyan Dallos Gyula is. Sőt ő egészen addig nem ül csikója hátára, amíg nem tökéletes közöttük az összhang. Felhívta a figyelmünket arra, hogy mennyire fontos egy csikó alapkiképzése, türelemre intett bennünket, hogy legyen időnk kivárni azt a három évet, amely alatt lovunk kijárja az iskolát, hiszen után 10-15 évig hűséges társunk lesz.
Páska Ildikó lovastorna szövetségi kapitány egyetértett az előtte elhangzottakkal. Számukra ugyanis még fontosabb, hogy egy jól idomított lovat kapjanak, illetve vásároljanak, mert náluk csak hétéves kortól vehetnek részt a lovak a versenyeken.
Varga Katalin kíméletlenül, de bölcsen tudomásunkra hozta a magyar távlovasok hiányosságait, akik hajlamosak az alapkiképzés egyes lépéseit figyelmen kívül hagyni. A távlovaglás sajátossága, hogy itt önálló gondolkodásra is tanítják a versenyző lovat, akinek sokszor a több órás lovaglásban elfáradt lovasa helyett is kell gondolkodnia.
Viktor Fröschl aki Dallos Gyulával tartott első közös rendezvényével felhívta a mester figyelmét, hogy mennyire szükség van a különböző szakágak egyetértésére. Tőle megtanulhattuk, hogy nem születik rosszindulatú ló, azt valaki ilyenné tette.
Lázár Vilmos és Borka József figyelmeztetett bennünket arra, hogy a fogatló nem egyenlő dinnyét húzó kocsis loval. Kitartónak kell lennie a maratonhoz, elegánsnak a díjhajtáshoz, és együttműködőnek az akadályhajtáshoz.
Zupán Péter díjugrató szakedző Dallos Gyula paraméterein túl fontos tartotta még, hogy tanítványa jól ugorjon, szervezeti szilárdsággal kell rendelkeznie, pontos legyen, és gyorsan reagáljon. Viccesen meg is jegyezte, hogy a díjlovasoknál sok díjugrató ló „kallódik”.
Tuska Pál military szakedző megállapította, hogy a legjobb ló a military-ra kell. Éppen ezért itt is fontos a bázis képzés, de ez alatt a két év alatt, mindhárom szakágban meg kell kapja a specifikus képzést. A ló bizalma elérhető, és az ember az alázatával pedig mindenre ráveheti. Eloszlatta bennünk azt a tévhitet, amely azt hirdeti, hogy a military a lovak számára nagyon veszélyes.
Dr. Révy Dénes felhívta azokra a szempontokra a figyelmünket, amelyeket egy ló vásárlásánál be kell tartani, míg Prutkay Zoltán a sportló tenyésztéséről tartott előadást.
Az előadás végén jó volt hallani, ahogyan az egyes szakágak nagyjai beismerték, hogy ezen a napon rengeteget tanultak a másiktól. Mi pedig megtanultuk, bármilyen sportot is űzzünk lovunkkal nagyon fontos a bizalom, és a megfelelő alapkiképzés, mert ezek nélkül sohasem lehetünk eredményesek.
Nagy hálával tartozunk Dallos Gyulának, aki felismerte, hogy egy asztal mellé kell ültetni az összes lovas embert, feleségének Dallos Beának, aki megtette azokat a lépéseket, hogy férje álma valóra válhasson, és Szűcs-Gáspár Kingának, aki fáradtságot nem kímélve biztosította nekünk azt, hogy Sóskúton maradéktalanul jól érezzük magunkat, és hogy itt legyen mindenki, aki számít. Vobecky Zoltán a Danubius rádió sportszerkesztője nagy rutinnal, a lovassport mélységeivel ismerkedve vezette le az egész napi előadásokat, segítve ezzel a résztvevők munkáját, érdekesebbé téve a hallgatóság számára a produkciókat.
Úgy gondolom, hogy amit szerettek volna, azért megtették az első lépést. Összejöttünk, meghallgattuk egymást, tanultunk a másiktól, és még jobban szeretnénk megismerni a többi szakágat is, amire januárban újra lehetőséget biztosítanak nekünk.
Hajdú Bíborka
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.26.
(2).jpg)
