Emlékezetes ünnep részesei voltak, akik október harmadik hétvégéjén a megújult Budapesti Vásárközpont avatása alkalmából rendezett eseménysorozatra látogattak.
Egyedülálló lovas kiállítás, az Equifest zajlott ekkor a lovas élet elismert hazai és külföldi képviselőinek, szervezeteinek közreműködésével. A világhírű Francia Nemzeti Lovasiskola, a Cadre Noir de Saumur sztárvendégként lépett fel a Budapesti Vásárközpont megújulásának ünnepi gáláján.
Kétszer telt a ház az Equifesten
Az új létesítményeket a GL Events elnöke, Olivier Ginon avatta fel október 18-án.
A cégtulajdonos, GL events beruházásában 22 millió eurós, mintegy hatmilliárd forint értékű fejlesztési program valósult meg az elmúlt másfél év alatt a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban.
Hatalmas érdeklődés kísérte a megújult Budapesti Vásárközpont átadása alkalmából október 17. és 19. között megrendezett Equifest – A Ló Ünnepe kiállítást, a hozzá kapcsolódó szakmai programokat és a hazai és külföldi lovasok bemutatóit.
A Cadre Noir de Saumur előadása mindkét alkalommal teltház előtt zajlott, mintegy tízezer néző élvezte a Francia Nemzeti Lovasiskola különleges bemutatóját az új G pavilon lelátójáról.
Sikeres volt a kiállítás is, elsősorban a lovak, lovasruházati termékek, illetve a lovas tanyák, panziók kínálata váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. Volt olyan francia lótenyésztő, aki az Equifest alatt valamennyi lovát értékesítette.
Az Equifestnek hagyományt kíván teremteni a szervező HUNGEXPO Zrt. Előreláthatóan jövőre is októberben fogadja majd a kiállítókat és a látogatókat.
Augusztus 12-én nagy öröm és hatalmas meglepetés érte a Viszmeg családot Baján.
Kancájuk, Omega ugyanis az éjszaka ikercsikóknak adott életet.
A két Calato apaságú csikó igazi meglepetésként érkezett, az előzetes ultrahang-vizsgálatok alapján az állatorvos ugyanis biztos volt benne, hogy csak egy csikó várható. A kanca a Camilla, míg a mén a Capri nevet kapta. További jó egészséget kívánunk a kancának és a kiscsikóknak is!
Mint minden hasonló esetben, ezúttal is kötelességünk elmondani, hogy az ikervemhességet a legjobb elkerülni. Az állatorvosnak 30 nappal a fedeztetést, vagy termékenyítést követően javasolt legalább egyszer ultrahanggal megvizsgálnia a kancát, hogy megerősíthesse a vemhességet és kizárhassa az ikervemhességet, amely nem csak a csikók, de a kanca életére is veszélyt jelentene.
Az esély arra, hogy egy kanca egészséges ikercsikóknak ad életet, nagyjából annyi, mint megnyerni a lottó ötöst. Az ikercsikók általában kisebbek, mint egyke kortársaik, egészségük pedig jóval ingatagabb, nem csak csikó korukban, de akár egész életükben fogékonyabbak lehetnek a megbetegedésekre.
2014.09.14. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Fotók: Canva
Frissítve: 2023.02.16.
Lovak és Emberek – az Izlandi lovak és a helyi közösségek életét bemutató film április 7-én és 10-én a Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon. Ez az abszurd jelenetekből álló komikus dráma volt 2014-ben Izland hivatalos Oscar-nevezése.
Izland egy távoli, barátságtalan völgyében a lovak ugyanolyan fontos tagjai a helyi közösségnek, mint az emberek. Értelmes, megértő szemeikkel figyelik meg azoknak az embereknek az életét, akik rajtuk lovagolnak, akik hozzájuk hasonlóan állati ösztöneiktől vezérelve élnek.
A falusiak állataikkal együtt dacolnak a jeges időjárással – köszönhetően a helyi, szívmelengető alkoholfajtának – a csodás táj részeként. A nagy csontú, erőteljes izlandi lovak legalább olyan önfejűek, mint gazdáik, és ez teljesen abszurd jelenetekhez vezet ebben a komikus drámában, ahol hol az emberek, hol a lovak húzzák a rövidebbet.
Benedikt Erlingsson szokatlan bemutatkozó filmje arra összpontosít, ami az állatot és az embert összeköti. Mindegyik egyformán szenved a halál és a szerelem szorításában. Erlingsson különleges története csodásan van filmezve, és megvan a saját, egyedi ritmusa, akárcsak az izlandi lovak jellegzetes ügetésének. Ez a film volt Izland hivatalos Oscar-nevezése 2014-ben.
Vetítések:
2014. április 07. 19:15: Uránia Nemzeti Filmszínház
2014. április 10. 18:30: Puskin
A bemutatót kísérő rövidfilm Bucsi Réka Symphony no. 42. c. alkotása.
Taposómalmon járatja lovát egy orosz favágó, hogy szerszámai működtetéséhez elektromosságot nyerjen. Talán kikapcsolták nála az áramot, de az is lehet, hogy csupán négylábú kedvencét akarta lekötni egy újszerű feladattal.
Bármi legyen is az ok, igazán azt gondolta, hogy megéri fáradtságos munkával megépíteni ezt a meglehetősen szokatlan szerkezetet csak azért, hogy egy fűrészt üzemeltessen vele. A videó tanúbizonysága szerint mindenesetre elérte a célt, hisz az 1 lóerővel működtetett fűrész sebesen hasít keresztül a rönkökön.
Állítható meredekségével és sebességével ez a taposómalom nem sokban különbözik az edzőtermi futógéptől, azt leszámítva, hogy a lóval hajtott eszköz valódi energiát generál.
Az amisok számára ez a megoldás különösen áldásos, hiszen ők eleve elutasítanak mindent, ami működésével terheli a környezetet. Az általuk tervezett és épített taposómalom energiát szolgáltat a háztartási és szerszámgépek számára, s ráadásul a nap- és szélenergiával ellentétben ezzel nem kell az időjárás szeszélyéhez igazodniuk. Egyszerre lehetnek energiafüggetlenek és környezettudatosak, a limonádéba pedig lóerővel készült jégkocka kerül.
„Az idő nem fontos. Csak az élet számít!” – Luc Besson: Az ötödik elem
A patahenger szindróma (navicular desease) meghatározására éppúgy különböző leírásokat találunk, ahogy a kialakult betegség gyógyítására vonatkozó megközelítésre. A hétköznapi állatorvosi nomenklatúrában: A pataízület mögött helyeződő nyírcsont és a mögötte lévő nyálkatömlő (bursa) megbetegedése. A holisztikus megközelítés szerint minden, a szarutokon belüli kóros elváltozás kimeríti a patahenger szindróma fogalmát.
Írásunk célja nem a különböző nézetek összehasonlítása, hanem a kialakult betegség gyógyítása a leginkább érintett fél, a ló szempontjából.
A patahenger szindróma a természetben élő lovak között nem létező betegség. Kialakulásának kizárólagos oka az emberi környezet hatása, u.m. nem megfelelő tartási körülmények, terhelés, táplálkozás, patkolás (szoktak emlegetni genetikai okokat is, de, mivel a természetben nem létező betegségről beszélünk, a háziasított lovak pedig elenyésző mértékben különböznek genetikailag vadon élő társaiktól, így ezt az okot kizárhatjuk (Török Tibor genetikus: Mit tudunk a lovak genetikájáról? 2015). Fenti környezeti hatásokon felül hajlamosító tényezők lehetnek a túlsúly, nagy méret és leginkább a csikókori mozgáshiány.
Albert Einstein már-már közhelyes megállapítása szerint „Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket”. Figyelembe véve, hogy a patahenger szindrómával küzdő lovak jelentős hányadának életvitele messze elkerüli természetes igényeiket, tekinthetjük ezt a gondolatot kiindulópontnak a gyógyítás irányának meghatározásakor. Ez praktikusan azt jelenti, hogy kellő bátorsággal olyan döntéseket kell hoznunk, melyek elsősorban a ló fiziológiai igényeit veszik figyelembe.
Általánosságok helyett egy konkrét eset leírásán keresztül szeretnénk rávilágítani ezen döntések fontosságára.
Ez a herélt 2014 júliusában került hozzánk, akkori állapotában patkóban is sántaságot mutatott. A tulajdonosok elmondása alapján 4 éves korában jelentkezett először sántaság. A 4-9 éves kora közötti időszakban próbálták tünetmentessé tenni, de mindezek ellenére állapota folyamatosan romlott, míg végül a gyógyszeres kezelések is csak egy-két napra hoztak tünetmentességet mutató látszateredményeket. Életvitelére jellemző volt a korai és helytelen terhelés, bokszos, kis karámos tartás, patkó viselése, társas élet hiánya.
A rehabilitáció kezdetén, és 21 hónap elteltével
Mindezek ismeretében annak érdekében, hogy ez a fiatal ló hosszú távon esélyt kapjon az életminőség javulására, nem maradt más választás, mint a korábbiaktól eltérő eszközök alkalmazása. Legfontosabb szempontként azon korlátok megszüntetése, melyek egy ló szervezetét önmagukban is gátolják az egészség kényes egyensúlyának fenntartásában. A szűk, magányos élettér (boksz) helyett tágas, a folyamatos mozgás lehetőségét biztosító térbe (legelő) és a szociális lét lehetőségét biztosító ménesbe került. Az optimálisabb környezet optimálisabb működést eredményez.
A szociális kapcsolatok megléte szintén nagyon fontos tényezője az életminőség javulásának
Eltávolításra került a paták egészséges működését leginkább gátló tényező, a patkó. Nem célunk itt részletesen taglalni a pata működését és a működés hatását a ló teljes szervezetére. Ma már számos, könnyen elérhető dokumentáció áll rendelkezésre felvilágosult szakembereknek köszönhetően, melyek részletesen foglalkoznak a témával (Dr Tomas Teskey állatorvos: A béklyótól megszabadított láb, paradigmaváltás a lovak lábbetegségeivel kapcsolatban, Journal of Equine Veterinary Science in February, 2005, Pete Ramey kovács: Hoofcare in the 21th century, Dr Hiltrude Strasser állatorvos: New methods of the treatment of navicular desease stb.)
Bal első pata a patkólevétel után, és jelen állapotában
Nem kell feltétlenül szakembernek lennünk ahhoz, hogy józan eszünkre hallgatva jó döntéseket tudjunk hozni. A pata egy bonyolult szerv, évmilliók alatt alakult ki az a forma, mely kb 7 millió éve változatlan. Az elmúlt 7 millió évet a lovak sikeresen élték túl ezen formájú, szerkezetű, funkciójú patával. Nehéz elképzelni, hogy az ember jelenkori elvárásainak a ló egészségére gyakorolt hatása felülmúlná 7 millió év viszontagságait – utalva itt egy gyakori és széles körben elterjedt téves nézetre, miszerint a mai domesztikált lovak általában nem képesek „mezítláb” létezni, sportteljesítményt nyújtani.
Az életmód és a pata funkciója elválaszthatatlanul támogatják a lovat a túlélésben. A táplálék felvételének érdekében végzett folyamatos mozgás lehetővé teszi, hogy a patamechanizmus által támogatott keringés segítse a szív működését. A vese mellett kiválasztó szerepe is van, a patairha által kiválasztott elhasznált fehérjéket felhasználja a szaruképzéshez. A pata belső szerkezetének jelentős érhálózata táplálja azt, támogatja a tapintási érzékelést, valamint kiszolgálja a patamechanizmus által keltett pumpáló funkciót, segítve a vér visszajutását a szív felé. A pata egy élő, dinamikus szerv, egészségének megléte a ló egészségének alappillére. Az egészséges pata emellett dinamikus formák összetett egysége, melyek lehetővé teszik a ló számára azokat a mozgásokat, melyek túlélésének feltételei (minimális idő alatt elérhető végsebesség), és azokat is, melyek kb. 6 ezer éve szolgálják különböző érdekeinket (közlekedés, háború, munka, sport, rekreáció, hobbi stb).
Könnyen megérthető, hogyha ennek a csodálatos és összetett szervnek a működését bármi módon gátoljuk, az többé nem lesz képes funkcióját maximálisan ellátni, így a ló egészségét sem tudja többé szolgálni. Amennyiben korlátozzuk működését, annak káros hatása lesz elsősorban a vérkeringésre. Ma már nem kell orvoshoz fordulnunk azért az információért, hogy a nem megfelelő, renyhült keringés előbb, vagy utóbb a teljes szervrendszerre káros hatással lesz. Többek között a máj működésére, mely a lónak is a méregtelenítésért felelős első számú szerve.
És ezzel vissza is térhetünk 10 éves heréltünkhöz. A patkólevételt követő 6. héten állapotában erőteljes romlás következett be. A patákban lévő fájdalom miatt a lábra állás is nehézséget okozott neki. A fájdalom oka a patákban már korábban meglévő (patkóban is sánta volt) gyulladásos folyamatok térnyerése volt. A patkólevételt követően a patamechanizmus beindította a normális működést, a szervezet öngyógyító mechanizmusait, melyek elsődleges szerepe a gyulladások leküzdése volt. Az újraindult folyamatok miatt a szervezet „felismeri” és szabadulni igyekszik a károsodást okozó anyagoktól, mely folyamat során a szarutokban keletkező feszültség okozza az állat fájdalmát (tályogosodás). Ha nem tudnak ezek a folyamatokat kiteljesedni és befejeződni, nem lesz esély a valódi gyógyulásra, az elkendőzött problémák hamarosan újra jelentkezni fognak. Ennek elkerülése érdekében fájdalomcsillapítás mellett támogattuk a lovat abban, hogy állapotához képest a lehető legtöbbet mozogjon, érzékeny talpát patacipővel védtük. A patacipő védi a patát anélkül, hogy annak működését befolyásolná. A mozgás serkenti a keringést és ezzel gyorsítja a folyamatot. A segítségül hívott állatorvosok homeopátiás, valamint akupunktúrás kezeléssel is támogatták a lovat. Néhány nap múlva megnyílt a szarutok és a feszültséget okozó anyagok távozni kezdtek a patából. Ez a folyamat nyilvánvaló megkönnyebbülést okozott a lónak és ettől kezdve napról napra egyre többet és könnyebben mozgott. A több mozgás gyorsabb pozitív változásokat eredményez, e pozitív változások visszahatnak a teljes szervezet optimálisabb működésére, melyet mindeközben a ló számára a természeteshez közelítő fizikai (elegendő mozgástér 24/7) és mentális (ménesi lét) tényezők támogatnak.
Relapszus akkor, egészség most
A lábbetegségek, így a patahenger szindróma rehabilitációja esetén az alábbiakkal is számolni kell:
Időtényező: a beteg, deformálódott pataszerkezetet nem lehet kicserélni, mint egy lyukas biciklikereket, meg kell várni, amíg az magától kicserélődik. Tapasztalat szerint legalább egy évet vesz igénybe, amíg az új, egészséges pataszerkezet ismét kialakul. Ez alatt az idő alatt előfordulhatnak visszaesések, mindeközben a szerkezet folyamatosan átalakul.
Önmagában a patkó eltávolítása nem elegendő a gyógyuláshoz. Ha nem változtatunk olyan fontos tényezőkön, mint mozgás (mennyiség és minőség), táplálkozás, megfelelő szociális lét, nem biztosítjuk a fiziológiás pataszabályzást (nem azonos a patkolást előkészítő szabályzással), csak szerencsés esetben várhatunk hosszú távú javulást.
Károsodás mértéke: a káros hatások visszafordíthatatlan elváltozásokat okozhatnak az eltelt idő, a ló kora függvényében (pl. ízületek, szövetek károsodása, emésztőrendszeri problémák, pl.gyomorfekély).
Az esetleírásban szereplő fiatal ló életének jelentős részét ezzel a lábproblémával élte le, mely hatással volt fizikai és mentális fejlettségének állapotára (éveken át tartó folyamatos fájdalom), amennyiben nem volt ideje egészségesen elérni a felnőtt kort (kb 7 éves korukra érik el a fizikai érettséget). Így a rehabilitáció során fizikailag és mentálisan is újjá kellett magát építenie – ezt a feladatot lehetőségeihez mérten maximálisan teljesítette (fiziológiailag nem megfelelő tartás, táplálkozás, terhelés okozta térdprobléma ma is jelen van). A megfelelő környezet, kellő mennyiségű és minőségű mozgás, takarmány és pataszabályozás biztosítása mellett szervezete saját magát gyógyította meg.
A sóderágy segíti többek között a mozgás lehetőségének fenntartását
A gyógyulás fogalmát minden szempontot figyelembe véve kell megfogalmaznunk. A gyógyítás célja nem elsősorban az, hogy az állat minél előbb ismét ki tudja szolgálni céljainkat. Tiszteljük lovainkat annyira, hogy életminőségük javítását saját érdekeink elé helyezzük – mely döntés szolgálni fogja érdekeinket, hiszen hosszú távon egészségesebb társunk lesz.
Munka változatos terep-és talajviszonyok között
Sokszor hangzik el az alábbi kérdés: miért működik mégis a lovak többsége patkóban? A válasz egyszerű: nem működnek. Egy németországi felmérés szerint a 80-as években Németországban a patkolt lábú lovak kb 80%-a láb-és elsősorban lábvég problémák miatt szenvedett maradandó károsodást, vagy hullott el. Ez az arány a 90-es évekre elérte a 96 %-ot.
Felelősek vagyunk lovaink egészségéért, érdemes gyarapítani ismereteinket róluk, hiszen ezen ismeretek birtokában tudunk felelősségteljes döntéseket hozni úgy a kialakult betegségek elérhető kezelésével, mint azok megelőzésének lehetőségeivel kapcsolatban.
2017-ben…
A felmerült kérdések, a döntések és azok kimenetelének összefoglalása:
Szerzők: Mészáros Zoltán / Boros Sarolta (Z-Clinic)
Pataszabályozás: Mészáros Zoltán
Konzultáció: Dr. Tomas G. Teskey (USA, AZ)
Fotó: Boros Sarolta, Mráz Edina Frissítve: 2023.02.27.
Ernst József: 100 év a magyar lovassport történetéből
Az elmúlt napokban jelent meg a Cartaphilus Kiadó gondozásában Ernst József, 100 év a magyar lovassport történetéből 1. kötet 1872 – 1914, míg a Bioenergetic Kiadó gondozásában a 100 év a magyar lovassport történetéből 2. kötet 1920 – 1944.
A kép illusztráció
A közelmúltban ünnepelte a Magyar Lovassport Szövetség 1924. február 29-én történt megalakulásának 90. évfordulóját. Erre az alkalomra látott napvilágot Ernst József, a lovassport történetének két világháború közötti időszakát felölelő munkája. Az első kötetet néhány évvel ezelőtt adták közre, ami teljesen elfogyott, és ezért a két kiadó összehangolt munkájának köszönhetően rekordgyorsasággal nyomták újra. A jól tagolt, olvasmányosan megírt kötetek, a versenyek követelményeinek, a teljesítmények elbírálásának ismertetésével, adataival és hivatkozásaival forrásmunkának is tekinthetők.
Az 1872-től 1914-ig tartó korszakot felölelő 1. kötetben a korszerű lovaglási stílus kialakulását tárgyalja a szerző, s több, eddig figyelembe nem vett összefüggést tár fel: miként ötvöződtek a különböző koroknak és a nemzetek igényeinek megfelelő lovaglási módok, és miként alakult ki a campagne-lovaglás, az iskolaló idomítottságával és a vadászló ügyességével rendelkező hátas-, katona- és sportló. Milyen különbségek voltak az egyes lovaglási iskolák követői között, s miképpen alakult ki az egységes lovaglási stílus a XX. század első évtizedeire?
A versenyeket Magyarországon és az Osztrák Magyar Monarchiában három magyar gróf, Széchenyi Dénes, Török Miklós és d’Orsay Emil kezdeményezésére az 1872-ben megalakult „Jól betanított lovakat díjjazó (sic!) társulat” rendezte. Az első díjlovagló verseny 1873-ban Pozsonyban volt, de a későbbiekben Bécs lett a főleg közös és honvéd huszárok, valamint az ulánusok tisztjeinek részvételével megtartott, és a könyvben is ismertetett versenyek helyszíne. Külön szól az 1894-től Budapesten, a Tattersallban szervezett versenyekről, majd a díjlovaglások és a díjugratások hagyományos kereteit átlépő, a XX. század első évtizedében elterjedő concours-hippiqe-ekről, amelyeken már több szakág versenyszámai szerepeltek.
A második kötet, a két világháború közti időszak tárgyalásában foglalkozik a versenyek követelményeinek és elbírálási rendszerének kialakítására 1921-ben megalakított Nemzetközi Lovas Szövetséggel, illetve a Magyar Lovassport Szövetség elődjének 1924. február 29-én való megalakításáról. Részletesen tárgyalja az országos lovasversenyeket, nemzetközi szereplésünket, eredményeinket.
A két kötetben tárgyaltakat szervesen egészítik ki az egykori versenyfeltételek, szakmai értékelések szószerinti közlése, továbbá a több száz egykori ábrázolás, a lovasokat és a lovas eseményeket megelevenítő korabeli fényképek, amelyek ilyen mennyiségben és válogatásban még sehol sem jelentek meg. Külön érdekessége a köteteknek a Függelékekben közreadott versenyeredmények 1873-tól 1914-ig és 1920-tól 1943-ig. A magyar lovassport harmadik időszakának történései, az 1945-1972. évek históriája a harmadik kötetben fog megjelenni. Az első két kötet kapható a nagyobb könyváruház-láncok (Alexandra, Líra, Libri) boltjaiban valamint a könyvértékesítő webáruházakban.
A könyvekből az elkövetkező időszakban részleteket fogunk megjelentetni.
1960. február 14-re virradó éjszakán hófagyos zimankó volt Kisbér-Apátipusztán. A telivér ménes 18-as istállója északi oldalának negyedik bokszában megszületett Imperiál. Az akkor érdekesnek minősíthető esemény csak évek múlva vált szenzációvá.
A kép illusztráció
Tudott, hogy a kancák döntő többsége komplikációmentesen, éjszaka ellik. A 60 kancás Apátipuszta három istállóját két éjjeliőr felügyelte, akik a január-június időszakban az „ellés várható” táblás bokszokra különösen figyeltek. A vajúdás észlelésével ébresztették a ménesmestert, akivel – a technológiát betartva – levezették az elléseket, idényenként 30-40 csikót segítve a világra. (Lelkes ménesvezető koromban – helyben lakva – elsőnek ébresztve, minden ellésnél jelen voltam, és adott esetben Molnár Ottó ménesmesternek segítve, mintegy száz telivércsikó világra-jötténél asszisztáltam – örömteli szakmai ambícióval).
E jelenség – az „aranyszőrű magyar csoda” – szenzációja ismeretében, három év múltán, 1963-ban sodort a jó-sorsom Apátipuszta ménesvezetői székébe. S beszéltettem, ifjonti lelkesedéssel hallgattam a helytörténet megéléseinek hites történeteit, a Kakula Imrék, Csőre Józsefek, Molnár Ottók, Barna Istvánok, Kocsis Jánosok, Zsédely Istvánok készséges meséit.
Azon a bizonyos február 14-i éjszakán két csikó született Apátipusztán. Négy boksznyira egymástól, mindkettő a 18-as istállóban. Éjfél tájban a méretes, acélos, sárga Hajadon, a sárga Intermezzo II után, életerős, azonnal talpra álló, szopásingeres, szépreményű, sárga méncsikót (későbbi nevén: Ibrahim) ellett – az akkor már derby-várományos Hadnagy (Hasan – Hajadon) kisöccsét. Alig tették rendbe Hajadon bokszát, odébb a kedves import kanca, Hurry is elleni készült.
Gyors előkészítés után, némi nehézséggel, de különösebb komplikáció nélkül a kis pej kanca – a robosztus pej Imi után – hatalmas, nyakigláb, sokjegyes, cifra, sárga méncsikót ellett.
Négy-ujjnyis köldökzsinór metszés, ezüst-nitrátos, majd sterogenolos köldökcsonk kezelés, szájnyák- és szempilla ellenőrzés után szalmacsutakolás, flanelruha törlés az újszülött-ellátás technológiai sora. Aztán a még kissé kába csikót a még fekvő anyja elé húzták, hogy ösztönös nyalogatással „szárítsa és tüdősítse” tovább. Az ellési fáradságon Hurry gyorsan átesett, felállva a magzatburkot elvetette, s orrával noszogatta a még fekvő, kényszer-fejmozgású csikóját. Az izzadt, magzatvizes kanca letakarítását követően – miután a csikó még nem kapott erőre – a szennyezett bokszalmot kitalicskázták, és a klórmeszes fertőtlenítés, majd homokterítés után következett a friss almozás. Ez a begyakorlott, tradicionális telivérménesi „ellés körüli teendő” egy óra alatt most is lezajlott.
Általában eddig a lustább újszülött csikók is felélénkülnek, segítséggel felállnak és ösztönös szopásingerrel csecsre törekszenek. Most az „anyányi cifra csikót” csak intenzív segítséggel sikerült talpra állítani. Egyensúlyt találva stabilizálódott, de csecsre erőltetve sem indult a szopásingere. „Pihenjen még!”– hagyták tovább, fekve szunyókálni.
Közben, a hajnali szürkületben indult a reggeli ménesi munka, és – mint rendesen – híre futott, hogy megszületett Apáti újabb derby-reménysége, Hadnagy öccse, egy gyönyörű sárga méncsikó. „Ja, és még egy különlegesség, egy életképtelen, cifra sárga, a két jegytelen pej (Imi – Hurry) szülőtől.” – őrzi a mondást a helyi istállólegenda. „Cifra borjú született Főnök, de nem akar élni” – köszönéssel fogadták a Kisbérről érkező Rádoki József ménesvezetőt, az életerőtől duzzadó férfi lovászok. „Föccstejet fejve, cumiztatni kell!” – szólt az ukáz, de órák elteltével, és a sikertelenség kudarcával, halványodott a remény.
Innét – a kezdő hetek feledésével – az apátipusztai szopós-boksz elhagyásától ismert és sokszor megénekelt az „aranyszőrű magyar csodaparipa” valós és színezett legendája. Egy kitűnő lóé, melynek farok-szőreibe olyan sokan kapaszkodtunk – lovasok és nem lovasok…De a pusztai hírharangra – többek között – egy ifjú leányzó, Markovics Mariska is előkerült és „szolgálatot kérve”, istápoló gondozást ígért, az esendően kedves csikó cumiztatásához. S többnapos szorgalmát látványos siker koronázta. A csikó elszurkolt, szopásingere és életereje fokozódott, domináns kivagyisága hetek alatt előtört és „Imperiálsága”, „császári”, „birodalmi” nomen est omen-je, élete végéig megmaradt.
Később, pusztai közösségünk együttélése során, az Apáti cselédsor gyalogútján, a hajnali derengésben, gyakran láttam lépést szaporítani az ászári keményítőgyár irányába egy sudárderekú ifjú hölgyet, egy megtört özvegyasszony kenyérkereső leányát, Markovics Mariskát.
És most – a Vajdahunyad Vár szűkös termében – Ernst Józseffel elmélyülten szemlélődünk két ló-csontváz társaságában. Kincsem és Imperiál! Mennyi tudós magyarázat a genetika fogódzóiról! Kincsem a yearling árverésen „fejletlen poszerasága” miatt visszamaradt tenyésztője Blaskovics Ernő tulajdonába, és lett „verhetetlen”, Imperiált pedig egy „névtelen” kislány indította az érdemes sikerek útjára.
A Magyar Lovassport Szövetség (1924-2014) 90 éves fennállására emlékező ünnepélyes Díjátadó Gálán Lázár Vilmos elnök 2014 február 22-én Budapesten, a New Orleans Clubban kitüntetéseket adott át.
Kimagasló munkásságuk elismeréseként hatan a Gróf Széchenyi István Emlékérmet, öten a Magyar Lovassportért Emlékérmet és egy Gróf Sándor Móric Díjat vettek át. Nyilvános elismerést kapott az elmúlt év legsikeresebb szövetségi kapitánya, edzője és tenyésztője is.
Gratulálunk a díjazottaknak!
A kép illusztráció
Gróf Széchenyi István Emlékérmet kaptak:
Dr. Borostyánkőy Tamás
Csicska István
Ferdinándy Géza
Komjáthy György
Kovács József
Tóth László
Magyar Lovassportért Emlékérmet kaptak:
Bérci Balázs
Kaszás Géza
Mondok József
Salánki Miklós
Varga Zoltán
Az év szövettségi kapitánya: ifj. Kövy András
2013. januárjától kapott vezető szerepet a díjugrató sportban, ahol az utánpótlás korosztályok szövetségi kapitányaként dolgozik.
A szakág legmagasabb kategóriájában, CSIO versenyeken sikeresen vezette a magyar ifjúsági csapatot nagydíj győzelemre és Nemzetek Díja helyezésekre.
Irányításával a gyermek-válogatott egy hét alatt kétszer aratott Nemzetek Díja győzelmet.
Történelmi sikert kovácsolt a spanyolországi Európa-bajnokságon, ahol országunk első egyéni aranyérmét Weinhardt Virág és első csapat bronzérmét a négyfős magyar válogatott szerezte meg.
Az év edzője: Füzér Gábor
Tanítványával az első lépésektől kezdve tudatos munkával jutott fel a csúcsra. A kiskunhalasi edző azzal is kiérdemelte ezt a kitüntető címet, hogy fiatal lovasa, Weinhardt Virág a 2012-es ezüstérem után 2013-ban Európa legjobbja lett.
Az év tenyésztője: Dallos Andor
Agrármérnök. A Nemzetközi Lipicai Szövetség (LIF) alelnöke. Lovastanár (hippológus). Az 1984-től végigjárt szakmai lépcsőfok 1993-ban az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad igazgatói székéig vezetett.
„Itt a legjobb lovakat tenyésszék” szólt a Lipizzán 1580-ban kiadott császári parancs. A Ménesgazdaság az elegancia, az energikus mozgás művésze a lipicai ló génvagyonát, az európai kulturális örökség részét ennek szellemében őrzi és fejleszti.
A génfenntartó nemesítés, a fajta értékmérő tulajdonságainak javítása a modern sport szabta követelmények figyelembevételével sikeresen folyik.
2013. a Ménesgazdaság sikeréve volt. Példa rá a kitüntetett irányításával Szilvásváradon tenyésztett Favory XXVII-11 szürke mén. A ló kiválóság a kistopolcsányi XV. Kettesfogathajtó Világbajnokságon a győztes Lázár Vilmos fogatának főszereplője; 2007-ben a kecskeméti vb-n Lázár Zoltánnal a maratont nyerte meg; a Duna-Alpesi Kupa győztese, sokszoros magyar bajnok. Teljesítménye alapján a világ egyik – ha nem a legeredményesebb – maraton lova. 2013-ban az Országos Mezőgazdasági Kiállításon (OMÉK) a Miniszteri Nagydíjat nyerte el. (Apja – az ugyancsak Szilvásváradon tenyésztett – 2697 Favory Párizsban Európa legszebb lipicai fedezőménje címet nyerte el.)
Egyik kiváló tenyészménjük a több évszázados hagyományú osztrák piberi ménesben fedez és a világhírű bécsi Spanyol Lovasiskola műsorában szerepel. A kitüntetett 2006 óta a marócpusztai gidrán ménes tenyésztői munkáját is irányítja.
2013-ban további embert próbáló feladatot kapott: a Kormány 1,65 milliárd forintos kiemelt beruházása, a szilvásváradi Lovas- és Rendezvényközpont munkáinak felelőse, lovasszakmai irányítója lett.
Magyar bajnokok:
Díjugratás – Horváth Balázs
Díjlovaglás – Ács Róbert
Military – Pintér Vanda
Fogathajtás – Lázár Zoltán
Távlovas – Kelenfi Norbert
Voltizs – Gadolla Réka
Western – Dörnyei Regina
Weinhardt Virág – Gyermek Díjugrató EB győztes
Hölle Martin – Póni Fogathajtó VB győztese
Érsek Anett – Gyermek Fogat EB győztese
Gratulálunk a díjazottaknak!
2014.02.25. Dr. Fehér Károly Kommunikációs igazgató,
Magyar Lovassport Szövetség
Hallottál már Nasar-ról a 3 éves arab csikóról? Nasar-t egy helyi orvos fogadta be otthonába Németországban, amikor a Xaver névre keresztelt vihar 2013. decemberében lesújtott a régióra.
Nasar mindenre kíváncsi, de elmondható, hogy igazi kultúrló: csak pár poharat vert le, nagyobb kárt nem okozott a lakásban. A ház minden zugában megtalálja azt, amivel elfoglalhatja magát: kíváncsian nézegeti magát a tükörben, időnként benéz a konyhába, játszik egy kicsit a zongorán, majd elvonul pihenni a nappaliba. Nasar nagy bánatára éjszakára nem maradhat bent a lakásban, olyankor visszaküldik az istállóba.
Szelle Kornél, a dunaszigeti ötpatkós Szelle Lovasudvar alapítója, a Magyar Póni Klub Szövetség alapító tagja és elnöke, a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség alelnöke életének 60. évében 2014.02.25.-én örökre megpihent.
