Ló a Műegyetemen – Dallos Gyula előadása

A BME Építészmérnöki Kara és a Magyar Lovassport Szövetség ismét elindította „A lótartás építészeti vonatkozásai” című tantárgyat, melyben a hazai lovasélet képviselői és a Műegyetem tanárai mutatják be a lovaglás művészetét, a lovas építészettörténetet és a mai elvárásokat. Dallos Gyula előadásában, ló és ember kapcsolatáról beszélt.

Február 19-én a meghívott előadó Dallos Gyula örökös magyar bajnok, mesteredző, egyetemi lovastanár volt. Dr. Lázár Antal egyetemi tanár bevezetője után, „Ló és ember” címmel tartott előadást, melyen zsúfoltságig megtelt a terem. Ki kell emelni azt a figyelmességet, ahogyan mondanivalóját a hallgatóságához igazította.

Hiszen most a leendő építészeknek beszélt a lóról, párhuzamot vonva a ló és az építészet között. Mindkettőnél szembetűnő az egyensúly, az arányok, a harmónia, a szépség, a rugalmasság és a mozgalmasság. Mindenkiben elültette a gondolatot: jobb és több az ember a választott hivatásában, ha lószerető és lótisztelő. Útmutatást kaptak mi a teendő, ha magasabb emberi létformára vágynak:

„Minden szülő boldog lehet, ha gyermekét érdekli a ló. Ez a gyermek nem fog elveszni, kerülni fogja a káros szenvedélyeket. Amint kora és ideje engedi, kezdjen el lovagolni. A ló által viselkedni tanul. Mert jó érzés tölti el, hogy találkozhat egy olyan értelmes lénnyel, akitől szeretetet, türelmet, határozottságot és küzdőképességet tanul.”

Dallos Gyula kétórás előadása alatt végigvezette a hallgatóságát azon a hat évezreden, amelyet a ló és az ember közösen tettek meg. Megtudhattuk, hogy az első lovaglással foglalkozó mű Xenophonhoz köthető, aki Simon nevű főlovászának tapasztalatait vetette pergamenre. Ez a mű nemcsak keletkezésekor, hanem évszázadokkal később is a legnagyszerűbb segítséget nyújtotta a ló hadászatra való idomításához. Alapeszméje, hogy a ló – mivel egy igen értelmes állat – képes a tanulásra és ezáltal legsokoldalúbb szolgálataival tüntette ki az emberiséget. Ezért következetes munkával (dicséret/büntetés) magas fokig képezhető.

Majd Nagy Sándor hűséges lováról, Bukephalosról hallhattunk. Sajátságos külleme (a vállain lévő „ökörfej” alakú csontkinövések, melyekről nevét is kapta) kifejezetten előnyt jelentettek számára a csatákban. Jelleme pedig (tudni illik: „kiváló a kiválóhoz!” alapon csak Nagy Sándort engedte a hátára) vélhetően roppant mód serkentette a makedón uralkodót a lovaglás kultúrájának fejlődésében továbbá nagyra értékelte az előadó, Grisone Lovas Akadémiát alapító munkásságát is.

Még mindig a ló hadászati jelentőségének fonalát gombolyítva jutunk el a magyar vonatkozásokhoz. Először lóhátról hátrafelé nyilazó honfoglaló őseinkig, kiknek harcmodorát Kassai Lajos ujjáélesztette, és sporttá szelídítette. Majd a magyar huszárig, kinek neve fogalom: „észjárása, különleges megjelenése, ügyessége felülmúlhatatlan. A jelenkor díszelgő lovas századai létükkel az ő tartásuk előtt tisztelegnek. S ha már elértünk hazánkig, itt is maradunk.“

Előadónk megosztotta a hallgatósággal azt a véleményét, mely szerint „Isten a magyar embert és a lovat jókedvében teremtette”. Valamint azt az észrevételét, hogy a magyar emberből a legeltető állattartás kora óta, amikor testközeli kapcsolatban élt a lóval, még nem veszett ki az a tulajdonság, hogy ha valamelyik érzékszervével lovat észlel (lát, hall, illatát érzi), azonnal mozdul a lelke is.

És, ha lélekemelő gondolatokból nem lenne elég ennyi, azzal folytatja, hogy arra a legbüszkébb, hogy eredményeit Magyarországról magyarként érte el. A középszerű biztosan nem elég jó, törekednünk kell a szebbre, a jobbra, a tökéletes felé. Mindenkinek képessége szerint. A kiválóak felelőssége még nagyobb. Nekik szent kötelességük tudásukat hazájuk szolgálatába állítani legyen akár építész, akár lovas. S, hogy nekünk a szépreményű átlagnak, a lótól nyert energiák segítségével sikerülhet a középszerűből feljebb emelkednünk.

Előadónk a sportról így nyilatkozott: „A sport az a nemzetet egészségben tartó, és nemzetet felemelő erő, ami pótolhatatlan. Alázat, erkölcs, kitartás, becsület, tisztesség, bajtársiasság; minden magasztos emberi tulajdonság tanítója!”

Zárszóként elmondta, szeretné, ha a XI. században az építészek templomot, iskolát, sportpályát építenének a hit, a tudás, a szellem és test gyarapítása érdekében.

Az előadás végén egy néhány perces videó segítségével Dallos Gyula legnagyobb képességű lováról is tanulhattak a hallgatók. A videó Aktionról szólt, akivel hazai és nemzetközi versenyek sokaságát nyerte Dallos Gyula. A nézők nehezen tudták feldolgozni a látványt: a magas fokon kiképzett nemes és nagytehetségű mén lovasával szinte csúfot űzött a fizikai törvényszerűségeiből, gyakorlatai a művészi színvonalat mutatták.

2015.03.11. Kállainé Vojnár Márta

Frissítve: 2024.05.05.
Fotó: Canva