Lovasíjász hírek

Írta:

Tavaszi lovasíjász hírek

A Kassai-völgy a tavasszal együtt kezd éledezni, és a közelmúltban első nyílt napjukat is megtartották az évadnyitó versennyel együtt.

Kassai Lajosra mozgalmas időszak vár, mivel a hazai és nemzetközi kapcsolatai is sok elfoglaltsággal járnak. A völgybe számos külföldi érkezik, többek között kazah vendégeket is várnak.
A Kassai-völgy a tavasszal együtt kezd éledezni, és a közelmúltban első nyílt napjukat is megtartották az évadnyitó versennyel együtt. A völgybe érkező török és mongol vendégek megtekintették Kassai Lajos és tanítványai a lovasíjász bemutatóját. A mongol delegációban az ottani lovasíjászat négyszeres bajnoka is megjelent.

A csapat Európa-bajnoki címet is megszerezték a csabaiak

Történelmi környezetben, a gyulai várkertben, remek időben zajlott a HDH-IAA történelmi íjász Európa-bajnokság.

Nagy fába vágta a fejszéjét a Kerecsényi László Íjász Egyesület: a HDH-IAA történelmi íjász Európa-bajnokság házigazdájának szerepét vállalták fel. Történelmi helyszínen, a várkertben gyönyörű, napsütéses időben három napig tartott a bajnokság, amelyre hét országból 157 versenyző érkezett. Öt békéscsabai és két gyulai aranyérem a Békés megyei termés.

Lovász Tamás ezúttal egyik versenyszámba sem nevezett be, a gyulai Kerecsényi László Íjász Egyesület sportolója a szervezésben vállalt szerepet, emellett az Európa-bajnokság főbírói tisztét is ellátta.

“Először rendeztünk ilyen nagy versenyt, amely elsőre igen nagy kihívásnak tűnt, de úgy érzem, jól megoldottuk a feladatot” mondta Lovász Tamás. “A külföldi íjászoktól is jók voltak a visszajelzések, Olaszországból, Portugáliából és Ausztriából is jelentkeztek és meghívtak az ottani versenyekre. Sajnálom, hogy az irániak nem indulhattak, vízumproblémák miatt nem értek ide Gyulára.”

“Izgalmas döntőkön vagyunk túl, a remek egyéni eredményeknek köszönhetően Békés megyében, csapatunknál maradt a csapat Európa-bajnoki cím, amire nagyon büszkék vagyunk” mondta Fabulya Attila, a Csaba Lovas Íjász Kör elnöke. “Azok nyerhettek, akik a legfelkészültebbek voltak, s a három nap során a legjobban koncentráltak.”

“Nagyon boldog vagyok, hiszen nagyon fárasztó három nap után sikerült megnyernem életem első Európa-bajnokságát” nyilatkozta a pusztai íjban győztes békéscsabai Fabulyáné Kovács Tímea. “Minden nap a három dimenziós vadászban, a lőlaposban és az ügyességi számban kellett teljesíteni a huszonegy célos versenyt; majd szombat délután következtek a döntők. Itt akár az utolsó helyen bekerült íjász is nyerhetett volna. A legjobban a vadásszal kínlódtam meg, ugyanis a szememet leginkább a kiscélok vonzzák, az állatalakokon nincs elütő cél.”

A Csaba Lovas Íjász Kör Európa-bajnokai.
Női: Pusztai íj: Fabulyáné Kovács Tímea.
Férfi: Szenior pusztai íj: Bagdi Ferenc, szenior hosszú íj: Bagdi Zoltán, természetes íj: Víg József
Csapat, Európa-bajnok: Csaba Lovas Íjász Kör (Fabulyáné Kovács Tímea, Bagdi Ferenc, Bagdi Zoltán, Víg József, Opauszki Zoltán, Prókai Sándor, Perei Károly, Fabulya Attila, Sajben Mihály), európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági hagyományos: Sajben Mihály.

A gyulai Kerecsényi László Íjász Egyesület eredményei:
Női, felnőtt. Reflex: 1. Sotus Gizella.
Fiúk, ifjúsági reflex: 1. Geszner Dávid. Gyermek, hagyományos: 2. Zvolenszki Richárd.

2013.04.25.

II. Jordániai Nemzetközi Lovasíjász Verseny – Al Faris

2012. május 23-26.

A 2012-es Jordániában megrendezett lovasíjász világbajnokságot Kassai Lajos nyerte.

20 országból összesen 48 versenyző állt a rajthoz.
Az első helyezést II. Abdullah jordán király fia Hussein Herceg adta át személyesen Kassai Lajosnak.

A résztvevő országok: Magyarország, Jordánia, Kína, Anglia, Franciaország, Németország, Irán, Japán, Korea, Luxemburg, Malajzia, Lengyelország, Románia, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, USA, Brazília.

A Nagy Falon innen és túl

Kína- útibeszámoló 2012

Az emberiség két nagy kultúrát hozott létre: a keletit és a nyugatit. Míg nyugat kifelé, az anyagi világ felé fordult, addig kelet befelé, önmaga középpontja felé. Nyugat távcsövet épített és mikroszkópot, hogy lássa a legnagyobbat és a legkisebbet. Kelet pedig a megvilágosodást kereste, a lélek rejtelmeit.

Magyarnak születtem, európainak, gondolkodásmódom nyugati, de lelkem keletre húz. Sem a lovas, sem az íjász sportokban nem találtam meg a helyem. Én nem a célt akarom eltalálni, hanem minden lövéssel önmagam középpontjához akarok közelebb kerülni. Én nem lovas versenyt akarok nyerni, hanem társra találni a lóban, aki visszavezet a természetbe, a természetességbe.

Egy a gyerekkoromban éledő, egyre erősödő vágy sodort a lovasíjászat felé. Nem tudom, hogy én találtam meg a lovasíjászatot vagy a lovasíjászat talált meg engem, de úgy egymásba gabalyodtunk, hogy csak a halál tud szétválasztani minket. Ennek a csodálatos harcművészetnek köszönhetem, hogy bejárhattam legbensőbb világom rejtett zugait és körbe utazhattam a földet. Makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy az embernek egész életén át munkálkodnia kell azon, hogy ha egy lépést tesz a külvilág megismerése felé, tegyen meg ugyanekkora erőfeszítést belső világa feltárása felé is.

Negyvennyolc órája voltam talpon elindulásomtól, mire befejeztem a másnapi bemutatóra szánt ló felkészítését. A repülőút, az időeltolódás, az éghajlatbeli és a kulturális különbség hatásai maguk után vonták a fáradtság első jeleit. Miután a külvilágban helyükre kerültek a dolgok és már látszódtak a másnapi bemutató körvonalai, mielőtt álomra hajtottam a fejem, végiggondoltam kínai tevékenységem lelki aspektusait is.

Hagyjuk el azt, amik vagyunk és váljunk azzá, amik lehetnénk, azonosuljunk teljesen azzal, amit csinálunk, legyünk önfeledtek. Így válhatunk közvetítővé, alkalmassá arra, hogy a szellem rajtunk keresztül találjon utat a fizikai világba.

“Turulsólyom szárnya rebben,
Forró szellő a hűvösben”

Én nem egy sportot hoztam Kínába, hanem őseim szellemi lenyomatát, és fogalmam sincs, hogy milyen spirituális következményei lesznek tevékenységemnek. Közvetítője lenni annak az erőnek, amivel szemben a Nagy Falat emelték, rendkívüli alázatra kötelez.
Nekem itt nem diadalt kell aratnom, hanem vezekelni. Józan fejjel és nyílt szívvel állok a feladat elé, tetteimet pedig a jó szándék vezérli. Az ősök pedig majd megítélnek.

A feladatra nyilvánvalóan alkalmatlan lovak a bemutatóra a társaimmá váltak, nyilaimat pedig mintha egy láthatatlan szellő terelte volna a célba. Így repült el két hét ebben a felfoghatatlanul nagy, állandóan nyüzsgő, meghatározhatatlan elvek szerint működő csodálatos országban. Úgy fogadták a lovasíjászatot, mintha már régen erre vártak volna.

A bemutatók után beszélgetésekre került sor, majd egy drámai ponton felcsattant a – ”Mi a véleményed Kínáról?“- kérdés. A mérleg a nagyon tetszik felszínes és udvarias és a kicsit hosszabb és őszinte válasz között billegett, és az utóbbinál állt meg. Nekem úgy tűnik, mintha egész Kína egy óriási gyártelep lenne, és olyan mértékben nyugatiasodik, hogy ha nem a mandulavágású szemeikkel néznének rám, nem tudnám, hogy keleten vagyok. Örömmel látom, hogy a nyugati lovassportok ilyen robbanásszerűen törnek előre, de legalább ekkora erővel kéne a saját gyökereiket is kutatni. Ötezer éves múlttal a hátuk mögött van mihez nyúlni. Ha az anyagi javak oltárán feláldozzák kultúrájukat, lehet, hogy anyagilag meggazdagodnak, de lelkileg el fognak szegényedni. Egy rövid ideig döbbent csend, majd kirobbanó taps. Az a képességem, hogy egy pillanat alatt tudok életre szóló barátokat és ellenségeket szerezni magamnak, Kínában sem hagyott cserben. A tiszta cselekvés és az őszinte beszéd megnyitotta előttem vendéglátóim szívét. Több tiszteletet és szeretetet kaptam, mint nyugati bemutatóim alatt együttvéve.

A világon mindenki tudja, hogy mi, magyarok keletről jöttünk, csak mi feledkezünk meg róla. Miközben a nyugat tekintetét lessük, elveszítjük a kelet barátságát. Nagy átéléssel tudtam a kínaiakat arra bíztatni, hogy ne fordítsanak hátat saját kultúrájuknak, hiszen nekünk, magyaroknak ebben igazán nagy tapasztalatunk van. Több mint 8500 km-t utaztam repülővel, vonattal, autóval, öt nagyvárosban tartottam előadásokat és bemutatókat.

Találkoztam az íjászszövetség és a lovas szövetség képviselőivel, lovas bázis tulajdonosokkal, lótartókkal, lótenyésztőkkel. A két hét kevés volt ahhoz, hogy hozzászokjak az ottani léptékekhez. Ha internetes fórumról beszéltünk, akkor ott a nézettség tízmilliós. Ha beruházásokról volt szó, milliárdok röpködtek. Találkoztam olyan lótenyésztővel, akinek hatezer lóból álló ménese van. Mindenki előre tekint, és úgy érzi, a fejlődésnek nincsenek korlátai, minden beruházás zöld utat kap és minden rendezvény támogatást.

Látogatásom igazi érdeme, hogy hallgatóságom érdeklődését fel tudtam kelteni saját kultúrája iránt és ehhez példát is tudtam nyújtani. Mellékterméke pedig, hogy tavasszal egy harmincfős csoport látogat a völgybe, egy részük itt is marad tanulni. Ősszel pedig magyar lovas hagyományőrzők egy szélesebb táborát várják Kína legnagyobb lovas rendezvényére. Tanulni szeretnének, és ha ezt a vágyukat ki tudják elégíteni Magyarországon, itt maradnak. Ha nem, úgy mennek tovább, mint az a gyorsvonat, amivel a Sanghaj és Hangzhou közötti távolságot megtettem (300km/h-val).

Kaposmérő, 2012. március 05.

Kassai Lajos

Kassai Lajos, a Magyar Kultúra Lovagja

Kassai Lajos lovasíjász mester, íjkészítő 2012. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján kitüntetésben részesült, mostantól a Magyar Kultúra Lovagja. A kitüntető címre a Rendőrtábornokok Egyesülete terjesztette fel, mert látogatásuk alkalmával, 2011. október 8-án a Kassai völgyben személyesen is meggyőződhettek Lajos mérhetetlen elkötelezettségéről, lelkesedéséről és az ősmagyar kultúra iránti szeretetéről. A lovagi címet olyan emberek kaphatják, akik sokat tesznek a magyar kultúra ápolásáért, ingyenesen végzett lovagias tetteikkel is hozzájárulnak egy-egy kulturális terület megőrzéséhez, újjáélesztéséhez, ápolásához.

Egyesületünk közgyűlése határozatban is elismert Kassai Lajos több, mint negyed százados önzetlen kultúramentő misszióját, mindazt a tevékenységet, amit a kulturális életben egyedülálló módon tett, egész életét ennek rendelve alá. Megcselekedte a X. századi őseredeti magyar lovasíjászat újjáélesztését, továbbfejlesztését és átmentését a magyar kultúrából, hagyományőrzésből az egyetemes emberi kultúrába. Munkássága megismerhető a honlapjáról, de még inkább megtapasztalható személyesen Kaposmérőn, a Kassai völgyben.

Kívánjuk, hogy a lovagi cím sarkalja Őt további hazai és nemzetközi eredményekre, és hogy a Kassai-féle lovasíjászat még ez évben a magyar szellemi kulturális örökségünk jegyzékére is felkerülhessen. Szívből gratulálunk!

Tisztelettel:
Kopasz Árpád nyá. r. dandártábornok, a Rendőrtábornokok Egyesületének tagja

Kassai Lajos bemutatója volt a megnyitó szám a Visegrádi Palotajátékokon

Véget ért a 27. Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok rendezvénysorozata. Az idei évben csütörtöktől vasárnapig tartottak a játékok, ahol Kassai Lajos bemutatója volt a megnyitó szám.
A lovasíjászat csak egy része volt a bemutatónak, mert a lóról leszállva jobb kézzel és bal kézzel is lőtt, minden lövés előtt növelve a távolságot, míg végül a lelátó legtetejéről lőtte a célba az utolsó nyílvesszőt. Majd a tanítványok is beszálltak a műsorba, gyorslövéssel, korong lövéssel, mely számokban a mester is részt vett.

A lovagi tornák mellett solymász bemutatót, íjász bemutatót, a Csallóközi lovasíjászok bemutatóját Bíró Gábor vezetésével, valamint a Visegrádi Szent György Lovagrend apródjainak bemutatóját is láthatták az érdeklődők.

T.G

III. Lovasíjász Világtalálkozó

Hatalmas siker volt az idei világtalálkozó, amit most már minden évben megrendeznek. A Kaposvár főutcáján tartott felvonuláson pénteken, július 1-én, majd pedig Kaposmérőben július 2-án, a bemutatókon 50 ló és 180 lovasíjász vett részt.

Kaposmérő immáron a lovasíjászat világközpontja, ahová a világ lovasíjászai évente legalább egyszer elzarándokolnak. Az összejövetel célja, hogy mintegy nagy családként együtt dolgozzanak a lovasíjászatért, majd egy kis közös ünnepséggel koronázzák meg a négynapos összejövetelt.

A csütörtöki megérkezés sajnos nem volt felhőtlen, hiszen hatalmas záporok nehezítették a jurták és sátrak felállítását. A nehézség senki kedvét nem szegte, a kánok és törzsfők vezetése alatt hamar létrejöttek a táborok, estére álltak a jurták, elkerítették a lovakat, ellenőrizték a felszereléseiket a másnapi bemutatókra.

Pénteken a csapatok közös hadgyakorlaton vettek részt. A csatatéren emberalakos ellenséggel kellett megküzdeniük, záporozó nyilak százai változtatták sündisznóvá a célokat. A gyakorlaton kiválóan mozogtak együtt a csapatok. Kora délután sürgő készülődés lett úrrá a magyar és külföldi lovasíjász táborokon, megkezdődött a felkészülés az esti felvonulásra. Négy órakor elindultak a lovak Kaposvárra. Nagyon fegyelmezetten vonultak át a somogyi erdőkön és mezőkön, Kaposvár határában pedig pontban 5 órakor találkoztak a menetet segítő lovasrendőrökkel. Este 6 órára megérkeztek a 14 km-es út végén Kaposvárra, a Corso mögötti parkolóba. Este 7 órakor megkezdődött a kánságok és törzsek bevonulása a főtérre. A legszebb csapat idén egy vándordíjat kapott, egy különleges, szaruból készült íjat, amit Schmitt Pál ajándékozott Kassai Lajosnak. A szép fegyvert a kirgiz elnök adta az államfőnek, egy évig pedig a Horváth Kánság birtokában lesz.
A felvonulás végeztével gyors átöltözés, átnyergelés, és visszaindult a csapat a Völgybe. Este 10 óra előtt szerencsésen hazaértek a lovasok.

Szombat reggel újabb eseményre készülődtek, a nagyszabású bemutatókra, amikre a Kassai-völgyben, a kinti lovardában került sor. Nagyon színes volt és változatos, tetszést arattak a bemutatók, amire több százan eljöttek, megtelítve a lovarda lelátóját. Már a bemutatók előtt is, és azok után kézművesek és árusok várták az érdeklődőket, kerámiákkal, csontfaragásokkal, ezüst ékszerekkel, fegyverekkel, kiegészítőkkel, vagy aki akart, akár íjat és hozzá való vesszőket is vásárolhatott. A szomjazók pedig finom borokat kóstolhattak a rendezvényen.
Délutánra elszállingózott a vendégsereg, és csak a lovasíjászok birtokolták ismét a Völgyet. Készültek az esti elegáns vacsorára és a főzőversenyre, ahol több kategóriában keltek versenyre különleges finomságokkal. Külön díjazták a leveseket, pörkölteket és a vegyes kategóriában készült ételeket, illetve két különdíj is gazdára, azaz főzőre – szakácsra vagy szakácsnőre talált. A zsűri szerepét Cey-Bert Róbert látta el. A vacsora után táncház kezdődött, aztán meglepetés bemutatót tartottak a Kassai iskola tanítványai. Az akrobatikus elemekkel kiegészített íjászbemutató nagyon jó hangulatot teremtett, ez pedig végig megmaradt az este folyamán.

Vasárnap elkezdték összepakolni a táborokat. Elindultak a lószállítók, lebontották a jurtákat, sátrakat, és egyéni ütemben elhagyták a völgyet a csapatok. Amikor teljesen kiürültek a táborhelyek, és az ember végigtekintett rajtuk, ha nem tudja, hogy ott előtte emberek voltak, tüzek égtek, jurták álltak, lovak legeltek, akkor nem is jött volna rá, mert olyan rendben távoztak, hogy nyomot sem hagytak maguk után.
Akik maradtak, egy újabb edzésen, ismét egy csatában vehettek részt 10 órától a csatatéren berendezett pályán, ahol a jobb és balkezes lovasíjászok is célt találtak. A hadgyakorlatot egy ebéd zárta délben, és így ért véget ez a nagyszerű hagyomány Kaposváron illetve Kaposmérőn, a 3. Lovasíjász Világtalálkozó.

Mindenkit várunk jövőre is, július első szombatján!

Résztvevők voltak:
Kassai kánság – Kaposmérő
Horváth kánság – Kisújszállás
Bíró kánság – Nagyudvarnok
Varga törzs – Komárom
Vermes törzs – Gúta
Sereghy törzs – Komárom
Endzsel törzs – Sóskút
Brázik törzs – Szomód
Bodnár törzs – Debrecen
Szmrecsányi törzs – Barnag
Nagy törzs – Székesfehérvár
Delle törzs – Bigfork, Montana, USA
Borsos törzs – Pemberton, B. C., Kanada
Fischnaller törzs – Neubau, Ausztria
Arnt-Jonny Alme – Norvégia
Dr. Zámola Ferenc – Csehország
Guo Lei – Kína
Denis Stefan – Románia

T.G.

Hagyományőrző íjásznap

2011. június 9-én Kassai Lajos, lovasíjász világbajnok, a budapesti I. kerületi általános iskoláknak tartott bemutatót és rendhagyó történelemórát a köztársasági elnöki hivatal meghívására. Ebből az alkalomból Schmitt Pál köztársasági elnök megajándékozta egy szaruból készült nomád íjjal.

Új szakág lehet a lovasíjászat

2011. január 8-án Kassai Lajos kaposmérői birtokán gyűltek össze lovaséletünk vezetői, ahol bejelentették, hogy előterjesztik a lovasíjászatot, hogy hivatalos szakágként megjelenjen Magyarországon és a Nemzetközi Lovas Szövetségnél.

Felvételt hirdet a Kassai Lovasíjász Iskola

Az edzéseket Kassai Lajos, a modern kori lovasíjászat megteremtője, 4-szeres Guiness világrekorder vezeti. A világ 14 országában vannak iskolái, ezek központja a Kassai Völgy. Ez egy 15 ha-os, változatos domborzatú terület, ahol 12 speciálisan a lovasíjászatra képzett ló él, ősi szabadtartásban, őshonos egyéb magyar állatokkal együtt (bivalyok, szürkemarhák és mangalicák). Az edzések zavartalanságát bármilyen időjárási körülmények között fedett lovarda és fedett lovasíjászpálya biztosítja.

Mi az a lovasíjászat? Őseink harcmodorán alapuló harcművészet, melynek gyakorlói vágtató ló hátáról adnak le gyors és pontos lövéseket íjjal és nyíllal.

Hogyan lehet betekinteni a képzésbe, az edzésekbe? A legteljesebb képet a Völgyben zajló edzésmunkáról, az iskola képzési rendszeréről és szellemiségéről a nyílt napok alkalmával lehet megszerezni. Nyílt nap minden hónap első szombatján van, a bemutató 11 órától 13 óráig tart.

Hogyan, és hány éves kortól lehet bekerülni az iskolába? Az edzések megkezdésének nincs korhatára, de az iskolába csak felvételi vizsga teljesítésével lehet bekerülni. Amennyiben a jelentkező képességei és készségei megfelelőek látogathatja az edzéseket. Nem szükséges lovas tudás és íjásztudás, mert annak megszerzése itt biztosított.

Mikor, és hol vannak az edzések? Minden szerdán 17 órától 19 óráig és minden szombaton 8 órától 12 óráig.

Hol érdeklődhetek? Hétköznap 08:00-tól 15:00-ig.
– Személyesen: 7521 Kaposmérő, Rákóczi u. 122.
– Telefonon: 82/477-061
– e-mail: kassai@lovasijaszat.hu
– web: www.kassai-lovasijaszat.hu

2010. július 03. II. Lovasíjász Világtalálkozó

II. Lovasíjász Világtalálkozó 14 ország részvételével.
A résztvevők csütörtökön érkeztek meg a Kassai-völgybe.

A pénteki nap eseményei (2010. július 02.)
– Reggel 7. 00 alaki, – formagyakorlatok a szabadtéri lovardában.
– 8. 00 órakor terepíjász verseny.
– 17. 00 – kor elindult a 60 lovas Kaposmérőből Kaposvárra, majd a Corso áruház parkolójában rövid pihenést követően csapatokká rendeződtek.
– 19. 00 – kor megkezdődött a lovasok felvonulása Kaposvár Sétálóutcáján.
– 19. 30- kor ünnepélyes zászlós felvonulás, himnusz Kaposvár Főterén. Ezt követte Kaposvár polgármesterének, Szita Károlynak megnyitóbeszéde, majd a 14 nemzet képviselőinek nemzeti himnuszuk kíséretében történő bevonulása a Főtérre. Ezután a törzsek bevonulása a Visegrádi Szent György Lovagrend dobosai kíséretében. Ezt követte a nézők szavazatai által legjobbnak ítélt csapat kihirdetése. Az eredményhirdetés után Kaposvár Főterén a Hollóének együttes középkori zenei koncertjére került sor. A koncert megkezdésekor elkezdődött a csapatok ünnepélyes kivonulása, a lovasok visszatértek a Kassai-völgybe.

A szombati nap eseményei (2010. július 03.)
– Délelőtt 11. 00 a világon egyedülálló, több mint 100 lovasíjászból álló bemutató-sorozatra került sor. A világ legjobb lovasíjászai egymást követően tartottak bemutatókat őseink harcmodorából. Országok: Magyarország, Németország, Amerika Egyesült Államok, Ausztria, Kanada, Új-Zéland, Norvégia, Kína, Görögország, Bulgária, Csehország, Svájc, Ausztrália, Spanyolország.

A Kassai Lovasíjász Iskola magyar egyesületei:
– Kassai Lajos – Kaposmérő – Somogy megye
– Horváth György – Kisújszállás- Jász-Nagykun-Szolnok megye
– Bíró Gábor – Nagyudvarnok, Felvidék
– Varga Sándor – Komárom, Felvidék
– Vermes István – Gúta, Felvidék
– Sereghy Zoltán – Komárom, Felvidék.
– Endzsel Zsolt – Sóskút – Pest megye
– Brázik Csaba – Szomód – Komárom-Esztergom megye
– Bodnár István – Debrecen – Hajdú-Bihar megye
– Szmrecsányi Márton – Barnag – Veszprém megye

A Kassai Lovasíjász Iskola nemzetközi képviselői:
– Magyarország –Bíró Gábor – Nagyudvarnok
– Németország – Pettra Engelaender – Sünna
– Amerika Egyesült Államok – Todd Delle – Bigfork, Montana
– Ausztria – Johannes Fischnaller – Neubau
– Kanada -Borsos Róbert – Pemberton B.C.
– Új-Zéland –Schreiner Róbert– Auckland
– Norvégia – Arnt-Jonny Alme – Jarbu
– Kína – Guo Lei – Henan Prov.
– Görögország – Aristotelis Kalentzis – Atén
– Bulgária – Vladimir Mustakerski – Szófia
– Csehország – Zámola Ferenc – Prága
– Svájc – Michael Koller – Madulain
– Ausztrália -Paul Jeffrey – Brisbane
– Spanyolország – Francisco Lopez Maeso – Cordoba & Girona

Frissítve: 2024.01.30.
Fotó: Canva

Sándor Mónika: A „lótulajdonossá válás” története

Kikapcsolódás

Írta:

Lovasok.hu

A „lótulajdonossá válás” története

A vásárlás

Elhatároztam, hogy veszek egy lovat.

Feladtam a hirdetést arról, hogy milyen legyen, és úgy gondoltam, meg fog jönni rá a válasz.

Sok válasz jött, de egyik sem volt az igazi. Mert minek nekem egy arab vagy angol telivér? Arra lenne csak jó, hogy eldicsekedjek vele mindenkinek, és mutogassam, hogy az a gyönyörűség az én lovam. Lovagolni? Az más kérdés. Terepen biztosan elvinne a világba, nem beszélve arról, hogy rá kellene bíznom a fiamat is, aki 10 éves. Aztán olyan lovat sem akartam venni, aki teljesen képzetlen. Nem vagyunk profi lovasok, nekünk még sokat kell tanulnunk a lovaglásból. Nem jó, ha „vak vezet világtalant”.

Szóval vártam. Egyszer csak megjött az igazi. Persze nem tudtam biztosan, hogy ez az igazi, de tél derekán lementünk vidékre, hogy megnézzük. A tulaj már előre mondta, hogy nem egy gyönyörű paripáról van szó. Sajnálatos módon nem tud elég takarmányt venni, így egy kicsit soványka a drága. És csak azért adja el, mert a pénzből ennivalót vesz a többi lónak. De jó képességei vannak, ugróló volt, 10 éves és nagyon nyugodt állat.

Szóval lementünk – azt is mondhatjuk, hogy lekorcsolyáztunk vidékre, mert éppen esett a hó előtte való nap. Megtaláltuk a kicsike lovardát, és a tulajék nagyon szimpatikus, állatszerető embereknek tűntek már az első látásra.

Megmutatták a lovat is: neve Alice, de így senki sem hívja, mert becsületes neve Piros vagy Piri. Ezt a színéről kapta, mert pej a drága. Nem volt szép, de ahogy ott állt, fejét lelógatva és nyugodtan tűrve, hogy nézegessük, simogassuk, hát valami már motoszkált bennem. Felnyergeltük, és először a tulaj lovagolt, majd én is felültem. Minden kényelmes volt rajta: a lépés, az ügetés, a vágta. Lépései határozottak, biztosak és nyugodtak voltak. Már az első alkalommal harmóniában voltunk egymással. Felült a fiam is. Kezesen idomult a fiatal emberke mozdulataihoz. Szinte látszott, hogy vigyáz rá. Az volt az érzésem, hogy erre a lóra nyugodtan rábízhatom egyetlen gyermekemet.

„Szeretem, ahogy ülnek rajtam – gondolta Piri – de vajon hoztak sárgarépát?”
Azért még gondolkodtunk.

Egy hét múlva megint lelátogattuk, és kimentünk a tulaj fiával terepre. Nagyon ment a Piri! Látszott rajta, hogy imád a szabadban vágtázni – lehetőleg elsőként – de nem volt egy rossz mozdulata sem.

Most már szervezkedtünk az állatorvossal, mert kötelező megnézetni a lovat vásárlás előtt egy szakemberrel, aki elő tudja hozni a rejtett hibákat is. Így megelőzhetjük, hogy egy vagyont költsünk később gyógyításra.

A közel két órás vizsgálat nagyon alapos volt, és az én drága Pirim tűrte, hogy húzzák-nyúzzák. Még az állatorvos is megdicsérte, hogy milyen türelmes és hála Istennek makkegészséges.

Még egy hét, és átszállítottuk a kinézett lovardába. A szállítást is kiválóan fogadta – „Minden OK, csak legyen elég kaja előttem, mert különben unatkozom ezen a hosszú úton. Remélem az új helyen is lesz elég.”

Bevezettük a boxába és ő rögtön rácuppant a szénára. Nem igazán érdekelte, hogy rajta kívül még 6 ember tolong körülötte. „Jó fejű ló ez, Mónika. Nem egy idegbeteg!” – mondta a tanya tulajdonosa, ami annyit jelent, hogy nekik is kevesebb dolguk lesz vele.

Boldogok voltunk és legszívesebben ott aludtunk volna a lóval, ha nem lett volna annyira hideg.

Megvolt a várva várt ló.

Most kezdődik a munka és az összeszokás.

A munka

Kiderült, hogy Piri beles. Megette a szénát, a szalmát, a zabot, a nyalás végett boxába felakasztott sót, a mi sárgarépánkat és gyakorlatilag minden útjába akadó ehető dolgot.
Másnap reggel kivittem a lovardába, és gondoltam, kezdjük az összeszokást.

A második sétakörnél Piri összerogyott alattam. Nagyon megijedtem. Kiabáltam, hogy segítség, de rá kellett jönnöm, hogy egyedül vagyok a tanyán. A lovász elvitte a trágyát, a tulajt még ma nem láttam – így rajtam kívül nem volt ott senki. Tehát a problémát is nekem kell megoldani egyedül.

Azt éreztem, hogy fel kell állítani a lovat, és jártatni kell. Remegett kezem-lábam, de cselekedni kellett. Hiába kérdeztem Pirit, hogy mi a baja, még nem voltunk olyan „viszonyban”, hogy megértettem volna a gondolatait.

Szóval jártattam. Sokat sétáltunk, és egy keveset ügettünk. Közben többször trágyázott. Szépen lassan rájöttem, hogy ez a ló szó szerint „betegre zabálta magát”. Most meg fáj a hasa. Mi is összegörnyedünk, amikor fáj a hasunk. Ő pedig egyszerűen összerogyott a fájdalomtól.

Később megjött a tulaj, és elmondta, hogy a legjobbat tettem a lovammal, mert ilyenkor ezt kell csinálni. A betegség neve kólika (bélcsavarodás), ami az újfajta szénától (is) lehet, és hát ebbe lovak még bele is halnak, ha nem figyelünk oda.

Szóval szerencsém volt.

„Megbeszéltem” Pirivel, hogy legközelebb vigyáz magára, és diétára fogtuk. Másnap pedig már kint volt a karámban, így két „étkezés” között tudott járkálni.

Sokat lovardáztunk. Nagyon érzékeny volt az oldala és a szája. Már szinte nem is mozdulatra, hanem gondolatra fordult jobbra, balra. Alig érintettem sarkammal, már jármódot váltott. Úgy tűnt, hogy nagyon figyel a lovasára, és a legkisebb bizonytalanságomra (mondjuk vágta közben elhagytam a kengyelem) már meg is állt, mintha azt mondta volna „Figyelj főnök, nem ülsz valami biztosan rajtam, megállok jó? A végén még lepottyansz.”

Megfigyeltem, hogy ezt mindenkivel teszi, sőt ha olyan gyereket ültettünk fel rá, aki félt, azzal el sem indult ügetésben!

De azt is megérezte, ha valaki bizonytalankodott. No annak aztán meg sem moccant! Mert nem egy munkamániás a Piri! Ha tehette (és teheti a mai napig), hát bizony a könnyebbik végéről fogta meg a munkát a lovardában. A terep az más, de a lovarda az munka.

A lovardázásban az akadályokat szerette, és szereti most is, de azt nagyon! Az elején szinte rárontott az akadályra, amikor meglátott egyet! És ugrott, nagyot, biztosat és élvezettel. Meg kellett beszélnem vele, hogy én még nem vagyok olyan szinten, hogy ilyen gyorsasággal vegyem az akadályokat. Tehát várnia kell, amíg belejövök, és addig megkértem, hogy lassabban menjen. Nagyon rendes volt, mert megtette. 🙂

Az első időszakban kirúgott az első vágtánál. Lentről félelmetesnek tűnt a dolog, de rajta szinte semmit nem éreztünk ebből. Nem azért rúgott, mert szeretett volna ledobni minket, hanem azért, mert boldog volt, hogy futhatott.

Május végére Piri kikerekedett, szőre csillogó lett, és gyönyörű izmokat tett fel a vállára és a tomporára. A rút kiskacsából hattyú lett. Mi a titka ennek? Megfelelő mennyiségű és minőségű ennivaló és sok mozgás, főleg ügetés. De nem elhanyagolható a sok ápolás, törődés és szeretet.

Piri nem egy bújós fajta. A többi ló között is inkább egyedül bóklászik, nem haverkodik. Minket sem kényeztetett el. A mai napig csak nagy sokára jön oda hozzánk. Odamegyünk a karámhoz, szólunk neki. Ő felemeli a fejét, és látom a szemén, hogy a következőt gondolja: „Ja, csak Ti vagytok! OK, láttalak benneteket, de most bocsi, de kajolok tovább.” Újból szólunk hozzá. Válasz: „Hoztatok répát vagy almát? Ha igen, akkor megyek.” Ha a válaszunk pozitív (márpedig mindig pozitív), akkor kivárjuk, míg megérik benne a dolog, és elhagyja a füves legelőt a mi kicsi sárgarépánkért. De azért mi tudjuk, hogy szeret minket. 🙂

A terep

A terepet imádjuk! Először másokkal mentünk ki, aztán egyedül is.

Először a csoportos kimenetelről mesélnék.

A többi ló nem zavarja, nyugodtan lép és üget. Betartja a sorrendet, ha libasorban haladunk. Nem lassú, nem gyors. De ha meglát egy gyönyörű mezőt, hát akkor izgatott kezd lenni. Érzem, hogy menne, szinte hátraszól, hogy „Gyönyörű egy mező, fussunk egyet!” És akkor futunk.

Az első alkalommal félelmetes volt az ilyen vágta. Éreztem, hogy semmi közöm a lóhoz. Felesleges húznom a szárat, mert az még jobban ingerli a futásra. Nem tehettem mást, hagytam futni. A többiek jobban megijedtek, mint én. Kiabáltak, hogy húzzam a szárat, és dőljek hátra. De miután túléltem az első percet, már nekem sem volt kedvem megállítani a lovat. Száguldottunk! Fantasztikusan felszabadító érzés volt. Egy probléma adódott csak, hogy a mező kezdett elfogyni alólunk. Nos, gondoltam legfeljebb futunk tovább, és egyszer csak elfárad! De nem. Ahogy közeledett a mezőket elválasztó földút, Piri szétnézett, „Győztünk.” – gondolta, hiszen mindenki mögöttünk volt, elkezdett lassítani, és szépen megálltunk a mező végén. Kifújta magát és elégedetten lépegetett tovább, mintha mi sem történt volna.

Ezt a játékot minden mezőnél megismételtük. Sok nagy mező volt, amikor Zsámbékra mentünk!

Egyedül kimenni terepre Pirivel nem egy egyszerű dolog.

Nem fél a motorosoktól, a felröppenő fácántól, az elfutó nyúltól, de rémülete azonnal megnő, amikor egy „ló evő” fehér színű káposztalepkét lát felszállni a szomszédos fűszálról, vagy egy kisebb fenyő hirtelen mozdulattal „megugrik”!

Voltak olyan szituációk, melyeket csak „hátra menetben” tudtunk megoldani – azaz, mivel Piri csak tolatni volt hajlandó, így megfordítottam és „eltolattam” a fellépő borzalmas akadály mellett.

Ha nem hajlandó menni, akkor nem használ sem a sarok, sem a pálca. Volt úgy, hogy egyszerűen földhöz vágta magát (?!) – persze én is rajta voltam.

Szóval kellett hozzá a bátorság, ami bizony néha úgy elillant, mintha sohasem lett volna.
Aztán egyszer csak minden rendbe jött! Hurrá, szuper! Határozott léptekkel mentünk ki.
Majd két nap múlva megint minden a régi…

Hát nem unatkozunk…

Egy nagyon jó dolog van abban, amikor Piriről terepen lehuppanok a földre – Piri megáll, ijedten rám néz „Úristen, a Főnök leesett!” – majd türelmesen megvárja, amíg felkászálódok a nyeregbe, és nagyon óvatosan elindul… 🙂

A barátság

Már említettem, hogy drága lovacskám nem egy barátkozó típus. Szívesen legel egyedül és – biztos, ami biztos – odacsíp a másiknak.

Aztán egyszer csak elkezdtünk együtt kijárni terepre egy Olga nevű pacival. Kedves, barátságos kanca a lovardából, akivel nem szerettek kivinni gyerekeket. Azt mondták rá, hogy lusta és ledobja a lovasát.

Nos, mi egyiket sem tapasztaltuk. Sőt, nagyon jó ló, mert minden akadályon (legyen az pocsolya, árok, „félelmetes ló evő akármi”, stb.) simán átment, így Piri – miután meggyőződött, hogy Olga ép bőrrel megúszta a bulit – bátran megy utána, és sok mindent megtanul tőle. Olga nem akar győzni, neki teljesen rendben van a második hely is. Ő így is boldog és elégedett. Mindig elengedi Pirit, hadd rohanjon – ha nagyon akar. A mező végén úgyis találkoznak 🙂 – ettől persze Piri is boldog!

Igaz, Piri először képes volt egy több hektáros mezőn összeveszni Olgával egy fűcsomó kapcsán, de lassan megbarátkoztak. Kiderült, hogy Olgáról eddig azért pottyantak le a lovasok, mert nem hagyták őt legelni ezeken a szép mezőkön – így Ő egy laza fejmozdulattal letette a kis lovasát. Velünk, miután megkapta az adag füvet, elégedetten ment tovább, és persze nem is lusta.

Nagyon boldogok voltunk, hogy találtunk egy másik megbízható pacit, így már a fiammal együtt is ki tudtunk menni terepre.

Persze ennek a nagy „szerelemnek” az lett a vége, hogy felesben egy barátunkkal megvettük az Olgát. Így most van másfél lovunk. 🙂

A versenyló

Nos, amikor megvettük Pirit, mindent gondolhattunk róla, csak egyet nem, hogy díjugró ló volt, mégpedig nem is rossz.

Ez akkor derült ki, amikor lovardát váltottunk. Az érdi „Ördöglovasoknál” házi versenyeket rendeznek, ahol van ügyességi és díjugratás is – persze mindenkinek a saját „vérmérséklete” szerint.

Mivel én már ugrottam Pirivel a másik lovardában, gondoltam, hogy indulok az őszi versenyen. Sajnos a verseny előtt megfáztam és magas lázzal nem is gondolhattam arra, hogy versenyezzek. A fiam azonban – aki addig szó szerint 6, azaz hat alkalommal ugratott, úgy döntött, hogy az ügyességi mellett megpróbálja a kisugró számot is (60-70 cm). Izgultam (nem is kicsit!), de nagyon nagy meglepetésben volt részünk. Piri hibapont nélkül vitte végig 12 éves fiamat a pályán.

Mintha azt mondta volna „Figyelj kisfőnök, Te csak mutasd meg nekem az akadályt, majd én ugrok. A Te dolgod, hogy fennmaradj!” Így első nekifutásra rögtön „elcsípték” a 6. helyet.

A díjugratáshoz értő emberek felfigyeltek a pacira. A „Mikulás kupára” elkérték Pirit, hogy az egy méteren rendezendő versenyen ugorjon egy képzett lovassal.

Szívesen odaadtam, és legnagyobb ámulatunkra Piri megnyerte a versenyt.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem folytatódott régebben Piri díjugrató karrierje? Mint megtudtam, ezt szaknyelven úgy hívják, hogy „befejelés”. Egyszerűen túlversenyezték és edzették a lovat – így mikorra a versenyre értek, már olyan mély undor volt a lóban az akadályok felé, hogy megtagadta az ugrást. Miután ezt rendszeresen megtette – egyszerűen leselejtezték.

Miért ugrik velünk szívesen?

A lehető legkevesebb ugró edzés – hiszen csak a lovasnak kell edzenie, a ló már képzett. Sok tereplovaglás, ami lenyugtatja az idegeit, sőt mostanában már száguldozni és nyerni sem akar mindig. Legeltetés, szeretgetés, ápolgatás – érezze, hogy akkor is fontos, ha nem teljesít.

Ha most belép a versenypályára, kihúzza magát. Nézi az akadályokat, hallgatja a zenét, és olyan szívesen és dinamikusan ugrik, hogy élvezet nézni.

Ha velem ugrik, akkor szép lassan és biztonságosan megy. A fiammal már sokkal dinamikusabban, és meglepően jó időket mennek. A versenyző fiatal lánnyal pedig egyszerűen repülnek az akadályok felett!

Mostanában tájékozódási terepversenyen is indultunk vele.

Beteg a ló

Szeptemberben az egyik versenyen már az eredményhirdetésre is sántikálva ment ki Piri (pedig megnyerte a versenyszámot). Gondoltuk, hogy meghúzta a lábát. Hagytuk pihenni két hetet. Még mindig sánta volt. Az én drága és elnyűhetetlen pacim beteg!

Éppen kijött a doki egy másik lóhoz, gondoltam nézze meg a miénket is – hátha meg tudja mondani, mi a probléma. A kupaktanács nem hozott eredményt – csak annyit sikerült megállapítani, hogy a pata környékén van valami gubanc. Röntgenezni kell, addig is álljon a ló.

Megröntgeneztük, és kiderült, hogy pataízületi gyulladása lehet – de ez sem biztos. A doki szteroidot akar neki adni, de én nagyon határozottan azt feleltem, hogy „Nem”.

Most jöttek az „alternatív” gyógymódok, vagyis felhívtam az összes olyan lovas ismerőst, akinek lehet valami elképzelése a dologról. A több, mint 30 éve szakmában lévők azt tanácsolták, hogy „Levenni a patkót drága Mónika, és kitenni a pacikát a legelőre 6 hónapra, aztán már rendben is lesz!”

Jó ötlet, gondoltam, csak az a baj, hogy mindjárt tél lesz (mert közben azért teltek a hetek), és nekem nincs még 6 lovam, hogy egyet csak úgy pihentessek.

Az internet böngészése sem tett okosabbá, gyakorlatilag semmi értelmeset nem találtam a témával kapcsolatban. Kivéve egy gyógynövénykivonatot, amit meg is vásároltam, és elkezdtem adagolni mind a két lovunknak. Sajnos ennek csak 3 hónap múlva van látható eredménye… 🙁

Utolsó reménységünk a patkolókovács volt, akivel nagyon jó viszonyba keveredtünk így az évek folyamán. Ő ajánlott egy dokit, aki állítólag a paták specialistája.

Kijött a doki egy olyan kisteherautóval, amiben egy komplett állát klinika van berendezve; röntgennel, számítógéppel és minden kütyüvel, amire csak szüksége lehet egy „lódoktornak”.

Kétórás jártatás, vizsgálat és beszélgetés eredménye egy másik röntgen lett, ahol is megállapításra került, hogy Piri bal első lábának talpa sokkal vékonyabb, mint kellene (és mint a másik talpa), így valószínűleg ez az oka a gyulladásnak. A gyógymód – megfelelő szögbe kell állítani a patát, hogy ne terhelje az ízületet és egy spéci patkót kell tenni rá. Hat hónap múlva újra röntgen, hogy lássuk kellőképpen megvastagodott-e a szaruréteg. Addig is folyamatos és fokozatos munka.

Miután egy kisebb vagyont már így is kifizettem a kezelésekre, röntgenekre, hát csak reménykedni tudtam abban, hogy ez a megoldás jó lesz.

Ha jobban belegondolok, akkor tényleg csak ki kellett volna tenni 6 hónapra a legelőre, és meggyógyul.

Január végén, két hónap elteltével lehetett észrevenni, hogy javul a lába. A patkolókovács szerint már csak az veszi észre, hogy sántít a ló, aki tudta, hogy beteg volt.

Mi a jó abban, hogy beteg a lovam?

Sokan gondolhatják, hogy ez egy hülye kérdés. Nincs semmi jó a betegségben. Én mégis úgy gondoltam, hogy kell lennie egy pozitív hozadéknak is.

Hála a sok foglalkozásnak és sárgarépának (meg almának, keksznek és gyógynövénykivonatnak) észrevettem, hogy Piri nagyon lenyugodott. Nincsenek fura ijedezései, nem kapja el a fejét, ha meg akarom simogatni – sőt odadugja a pofáját a hónom alá, és szemét lehunyva relaxál 🙂

Első szóra odajön, sőt a mezőn – miután megijedt egy rókától legelés közben – odavágtatott hozzám, hogy védjem meg!

Hogy ne terheljem nagyon, sokszor szőrén ültem fel rá – csak úgy kötőfékkel a kezemben – és járkáltunk, ügetgettünk.

Minden sokkal nyugodtabb és bizalmasabb lett körülöttünk, és ezt mind a ketten érezzük.

Mivel a fiam nem egy sietős fajta :), így Piri vele mindig nagyon másképpen viselkedett. Ők mindig „csak úgy” kimentek lovagolni.

A fiamat nem igazán érdekli (és nem is fogja soha!), hogy hogyan tartja a lábát, a szár általában lóg a kezében, és legeltetés közben lazán hátra dől a nyeregben, vagy ráhajol a ló nyakára, és átöleli azt.

Én csak most értettem meg igazán, hogy Pirinek ez kell – ez a lazaság. Csak semmi kötelesség, menjen minden a maga útján. Persze azért éreznie kell, hogy ki a „Főnök”, de nem kell a folyamatos kontroll.

Bízzak annyira a lovamban, hogy néha csak úgy elengedem magam.

A fiam ezt „zsigerből” csinálja, nekem pedig meg kellett tanulnom.

Nem kell mindent ellenőrzés alatt tartani az életben, és a gondos terveket néha egy laza mozdulattal fel kell rúgni. Lehet néha spontán dolgokat is csinálni, és senkinek nem kell megfelelni – egyes-egyedül saját magamnak. És bízzak annyira magamban, hogy rábízom magam a lovamra (a férjemre, a barátaimra, a fiamra…) és ne féljek semmitől sem… csak élvezzem, ahogyan süvít a fülem mellett a szél, amikor vágtatunk azokon a bizonyos mezőkön… szabadon.

Most 2011. február 2-án 3 éve, hogy megvettem Pirit.

Ha Piri nem lett volna beteg, akkor ezt (talán) soha nem tanulom meg. Köszönöm.

Sándor Mónika
Frissítve: 2023.07.19.
Fotók: Canva

Az év militarylova Ben Bendegúz

Írta:

Lovasok.hu

A 2014-es év eredményei alapján a Lovastusa Szakág legeredményesebb lova Ben Bendegúz, így őt illeti a megtisztelő Év Military Lova cím.

A 2015-ös válogatott keret oszlopos párosa Ben Bendegúz és Tuska Péter számos sikeres szerepléssel vívta ki az előkelő 22. helyet, a FEI 206 versenyzőt számláló régiós military ranglistáján.

Tuska Péter Ben Bendegúzzal a tavalyi évben hat nemzetközi versenyen vett részt, melyből kétszer dobogós sikereket értek el. 2014 júliusában a nagykanizsai nemzetközi military versenyen csupán Egyed László tudta megelőzni, majd októberben megnyerték a Florestiben megrendezésre kerülő CCI2* versenyt. Novemberben pedig élete első 3*-át teljesítette Ravennában. A Le Cou Cou – Karakorum származású ló 2011-ben 6 évesen minősült, a Fiatal Lovak Világbajnokságára ifj. Tuska Pállal.

Hazai viszonylatban is jó évet tudhat maga mögött a kiemelkedő képességű páros, ugyanis a 2014. évi felnőtt magyar military bajnokságban a negyedik helyezésig jutottak.

A ranglista második helyezettje az Egyed László által lovagolt Viking, harmadik Szabó Orsolya lova, Zizi St. John’s.

Ben Bendegúz

Születési dátuma: 2005.02.03.
Neme: herélt
Fajta: magyar sportló
Származása: Le Cou Cou – Korzó (Karakórum)
Lovasa: Tuska Péter
Tenyésztője : Prutkay Zoltán
Tulajdonosa: Tuska Pál

2015.03.27. Horváth Annamari, Lovasok.hu
Forrás: Military.lovasszovetseg.hu
Fotó: Canva
Frissítve: 2022.03.28.

Tavaszi felkészülés – edzőtáborban legjobb fogathajtóink

Írta:

Lovasok.hu

Izsákon edzőtáboroznak a tizenhatszoros világbajnok Lázár fivérek. Lázár Zoltán a kettesfogathajtó világbajnokságra és négyesfogathajtó Európa-bajnokságra készül, míg Vilmos a kettesfogathajtó vb-re hajt.

A Lázár testvérek 16 lóval költöztek le Izsákra, ahol az időjárástól függően három vagy négy hetet töltenek edzőtáborban. Ha jó lesz az idő, nagy valószínűséggel innen utaznak Fábiánsebestyénbe az első világbajnoki és Európa-bajnoki válogatóra, ha viszont az időjárás nem lesz kegyes hozzájuk, akkor a kettesfogathajtó válogatott edzőtábora végén ők is hazaköltöztetik lovaikat.

A négyesfogathajtó keret egyhetes edzőtábora a húsvétot követő héten kezdődik, majd a kettesek is egy hetet edzenek majd.

Tóth Tamás szövetségi kapitány és Lázár Zoltán edző vezetésével Izsákon tart felkészülési edzőtábort a világbajnoki és Európa-bajnoki keret:

április 8-12. között az Aachenben megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra készülő négyesfogathajtó válogatott keret: Dobrovitz József, ifj Dobrovitz József, Bárdos Attila, Móró Lajos, Lázár Zoltán edz
április 12-19-ig között XVI Kettesfogathajtó Világbajnokságra készülő 13 fős kettesfogathajtó válogatott keret lesz soron: Lázár Vilmos, Lázár Zoltán, ifj Nagy Tibor, Nyúl Zoltán, ifj Dobrovitz József, Osztertág Márk, Osztertág Kristóf, ifj Simon József, Gergely János, Kákonyi Norbert, Margitai Sándor, Sági József és Szilágyi Zsolt.

Tóth Tamás szövetségi kapitány elmondta, ez nem azt jelenti, hogy a válogatott keretekbe nem lehet bekerülni, hisz a kettesfogathajtóknál 40 hajtó is igényt tarthat a világbajnoki részvételre, ez a szám is azt mutatja, hogy ebben a kategóriában igen erős a magyar mezőny.

2015.03.27. Forrás: fogathajtohirek.hu
Fotó: Haga Zsuzsanna, Canva
Frissítve: 2022.08.04.

Lovas nemzet a magyar: lovagolni tanítjuk a norvégokat

Írta:

Lovasok.hu

Évről évre egyre több norvég diák érkezik Kisbábolnára azért, hogy minél több ismeretet szerezzen a magyar lovaskultúráról.

A norvég nagykövet hivatalos út keretében látogatott el a Bábolnától pár kilométerre fekvő Kisbábolna Lovas Klubba. Norvégia két és fél éve beiktatott magyarországi nagykövete, Tove Skarstein látogatásának apropóját a lovarda és a norvég Voss jordbruksskule iskola szakképzési együttműködése adta.

Magyarország ideális hely a norvég fiatalok lovas tudásának csiszolására

“Nagy öröm számomra, hogy a program már évek óta jól működik. Az Erasmus Plus legfőbb célja, hogy külföldi tanulási és tapasztalatszerzési lehetőségeket biztosítson a résztvevőknek. Norvégiában nagy szükség van a lovas szaktudás hiányosságainak pótlására. Noha otthon már jó ideje óriási az érdeklődés a lovaglás és lovassportok iránt, Magyarország – lévén ősidők óta lovas nemzet – különösen ideális hely a norvég fiatalok lovas tudásának csiszolására” – mondta a nagykövet asszony.

“A hazai lovaskultúrában sokkal elterjedtebbek a sportlovak, mint Norvégiában” Mindezt a lovas program hazai felelőse, Jakusné Udvardy Hedvig szavai is megerősítik: “a résztvevő diákok számára óriási előny, hogy a hazai lovaskultúrában sokkal elterjedtebbek a sportlovak, mint Norvégiában. Lovardánk állományának lovai is egytől-egyig sportló tenyészetekből származnak. Ezek a fajták alkatuknál és temperamentumuknál fogva speciálisabb feladatok elvégzésére is kiképezhetők, tehát a lovaglás magasabb szintjét teszik lehetővé. Általánosságban a magyar lovasedzőknek alaposabb és szerteágazóbb a szakmai tudása norvég kollégáikhoz képest“.

A norvég diákok a fogathajtás alapjaival is megismerkedtek

A féléves időszak alatt a norvég tanulók nem csak a lovaglás terén fejlődnek, hanem az istálló és a lovarda körüli munkákból is kiveszik a részüket. Szálláshelyük a lovarda területén helyezkedik el, így már kora reggel megkezdhetik a napi munkát, rendszerint a lovak etetésével. Ezt követően az alom rendezése következik, majd ebéd után multimédiás eszközökkel kapcsolódnak be Norvégiában tartózkodó iskolatársaik óráiba. Kései délutánok folyamán hetente hatszor lovagolnak, melyből két nap ugróedzéseket jelent.

Alkalomadtán nyomon követhetik a patkolás folyamatát, az állatorvosi vizsgálatokat, sőt az idei csoport a fogathajtás alapjaival is megismerkedett már.

A félév zárásaként egy díjlovas program bemutatásával, illetve egy kezdőszintű ugrópálya teljesítésével vizsgáznak, melyről félévi jegyeiken túl Europass bizonyítványt is kapnak. Utóbbi azt jelenti, hogy a kiegészítő képzést az Unió tagországaiban mindenütt elismerik. “Elsősorban a lóval végzett feladatok pontosságát, a lovas ülését, valamint a lónak nyújtott segítségadási technikát bíráljuk, s ez alapján osztályozunk” – ismerteti a záróvizsga részleteit Jakus Zsófia, a diákok helyi tanára.

Zsófia díjlovaglásban a 2004-es év korosztályos országos bajnoka, illetve 2005-ben a korosztályos Európa-bajnokság résztvevője volt. Az általa vezényelt oktatás színvonalát azonban nem csak versenyzői múltja, hanem bírói és edzői végzettsége is emeli.

Évről évre többszörös a túljelentkezés

A program népszerűségét és jól működését igazolja az évente tapasztalható többszörös túljelentkezés. Éppen emiatt a norvég iskola tanárai nem csak lovas tudás alapján szűrik ki az ösztöndíj esélyeseit, de jó pontnak számít az egyéb kultúrák iránti fogékonyság és a távolléthez elengedhetetlen talpraesettség, önállóság.

A tavalyi évtől a két intézmény továbbfejlesztette együttműködését, hiszen a féléves ösztöndíjprogram mellett bevezették az egyhónapos munkacsoport-foglalkoztatást is, mely a résztvevők számára kizárólag istállómunka végzését, valamint a lovardavezetésre irányuló tapasztalatszerzést jelent.

Példaértékű, ahogy a lovakhoz viszonyulnak a norvég fiatalok

Mint ahogy azt az érintett tanárok és a program felelősei elmondták, az ideérkezők óriási fejlődésen mennek keresztül. A legtöbb gyerek úgy érkezik, hogy legfeljebb a lovak körül mozog magabiztosan. Félév elteltével viszont képesek biztos üléssel, önállóan irányítani a lovat és precízen végrehajtani a lovardai feladatokat.

Arról pedig, hogy ösztöndíjas idejük alatt mit hoznak magukkal a norvég hallgatók, Jakus Zsófia szavai árulkodóak: “a lovakhoz való viszonyulásuk és a ló körüli munkához való hozzáállásuk mindenképpen példaértékű. Fegyelmezettek és koncentráltak, kivétel nélkül. Összességében elmondható, hogy egészséges alázattal viseltetnek a szakma iránt.”

Lóra pattant a nagykövet asszony is

Nagykövet asszony üdvözölte és nagy megelégedettséggel nyugtázta a Kisbábolna Lovas Klub és a norvég társiskola közös munkáját. Elárulta, sok évvel ezelőtt ő is lovagolt. Minderről tanúbizonyságot is tett, hiszen a fogadására összeállított lovasbemutatót követően ő maga is a nyeregbe ült egy rövid séta erejéig.

2015.03.26.
Forrás: Györe Adrienn, Kisalföld.hu
Frissítve: 2023.03.14.
Fotók: Canva

Új ló a ménesben

Írta:

Lovasok.hu

Összeszoktatás három egyszerű lépésben: segítünk, hogy minden ló biztonságban legyen, amikor új patás érkezik a csapatba.

Lónak és lótartónak egyaránt stressz, ha új ló érkezik az istállóba. Egy új lovat csak gondos és fokozatos beszoktatást követően lehet beilleszteni egy már működő ménesbe, ahol már jó ideje kialakult a rangsor.

Biztos távolból:

A lovak biztonságos összeszoktatásának kulcsa a fokozatosság. Az első lépés, amikor a lovak biztos távolságból látják egymást. Ilyenkor az újonnan érkezett ló egy olyan karámba kerül, amire a többiek rálátnak, de a két karámnak nincs közös része, tehát a lovak még nem tudnak érintkezni egymással. Így először csak látják és hallják egymást és ismerkednek a másik szagával.

A lovak nagyon figyelmesek környezetük iránt, azonnal észreveszik a változásokat, így biztos lehetsz benne, hogy az új jövevény sem kerüli majd el a régi csapat figyelmét.

Bokszszomszédok:

Ha a lovak már megszokták egymás látványát, akkor egy biztonságosan megépített istállóban is folytathatják az ismerkedést. Itt lehetőségük van összeszagolni, de nem tudnak ártani a másiknak. Ha itt láthatóan nem jönnek ki egymással, van esély rá, hogy a karámban sem fognak. A szimpátia bizony a lovaknál is fontos kérdés.

Irány a karám:

Ha túl vagy az előző lépéseken, a lovak nyugodtak és megszokták egymást, akkor kerülhetnek egy karámba. Valószínűleg lesz némi szaglászás, nyerítés, vinnyogás és erőfitogtatás, de ha elég időt szántál az előző két lépésre, akkor a személyes találkozás nagyjából békésen fog lezajlani.

Ha egyik ló sem hajlamos arra, hogy túlságosan féltse a takarmányát, akkor tegyél le néhány kupac szénát a karám különböző részeibe. De ha csak az egyikük is félti a hasát, akkor ezzel ne is próbálkozz, mert könnyen csetepaté lehet belőle. Ha pedig már a friss tavaszi legelő várja a lovakat, az önmagában elegendő elfoglaltság lesz számukra. A biztonság kedvéért figyeld a lovakat néhány napig, mert a konfliktusok nem mindig jelentkeznek azonnal.

Fő a biztonság – avagy jó, ha tudod

Ha új ló érkezik az istállóba, nem az összeszoktatás az első lépés. Az új lovat még akkor is el kell különítened néhány hétre, ha rendelkezik a szükséges oltásokkal, kötelező vérvizsgálattal, túlesett a szükséges féreghajtáson és látszólag makk egészséges. Az elkülönítés azt jelenti, hogy nem érintkezhet a többi lóval és az ápoláskor, gondozáskor használt szerszámokat, eszközöket sem oszthatja meg velük. Az elkülönített lovak ellátására ezért érdemes külön vödröt, vasvillát, ápoló szerszámot, stb. beszerezni.
Csak olyan lovakat engedj ki együtt a karámba, vagy a legelőre, akik a hátsó lábaikon nem viselnek patkót.
Az első összeeresztéskor ne hagyd sorsára az újoncot. Figyeld a történéseket egy vödör táppal, vagy zabbal a kezedben, hogy közbeavatkozhass, ha szükséges.
Rendszeresen ellenőrizd, hogy a karám és a legelő biztonságos-e a lovak számára.

2015.03.25. Forrás: horsechannel.com
Forók: Canva
Frissítve: 2022.03.28.

Magyar díjlovasok remekeltek Weikersdorfban

Írta:

Lovasok.hu

Sikeresen zárult az év első Duna Bohémia Trophy fordulója Weikersdorfban, melyen 16 magyar páros képviselte hazánkat.

Lovasaink összesen hat első helyezést, kilenc ezüst érmet és hét bronz érmet szereztek:

1. helyezést ért el: Radnai Bernadett, Bálint Tamás, Pörzse Virág, Kerekes Ágnes
2. helyezést ért el: Dallos Zsófia, Balogh Lili, Dallos Eszter, Bálint Tamás,
Radnai Bernadett
3. helyezést ért el: Dallos Zsófia, Decsi Enikő, Bálint Tamás, Bognár Gábor, Schuch Lili

A Duna Bohémia Trophy következő fordulója április 11-12-én kerül megrendezésre a budapesti Nemzeti Lovardában.

2015.03.25.
Forrás: Dallos Zsófia, Dijlovaglas.lovasszovetseg.hu
Fotó: Canva
Frissítve: 2022.03.28.

HúsvétoLÓ

Írta:

Lovasok.hu

Minden kedves Olvasónknak kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

“Én egy lovász legény vagyok, rózsavízzel vagánykodok,
az én kölnim szuper jó,
locsolkodni haj de jó.”

“Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott lovam lába.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.”

“Lovam hátán érkeztem,
Jó fél órát ügettem.
Józsi vagyok, szép és laza,
Locsoljak vagy húzzak haza?”

“Pajtában egy szürke ló
Én vagyok a locsoló!”

“Réten, mezőn legel a ló, én vagyok a locsoló!”

“Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Csikó húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!”

“Zöld erdőben jártam,
Két kiscsikót láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!”

Lovasok.hu
Forrás: Quiltingboard.com
Frissítve: 2023.03.25.
Fotó: Canva

Szabadon engedték a brit vadlovakat Csehországban

Írta:

Lovasok.hu

Nagy-Britanniából érkezett vadlovakat engedtek szabadon a hétvégén egy negyvenhektáros közép-csehországi területen egy nagyszabású természetvédelmi projekt keretében.

A tizennégy kancát még januárban szállították át a szigetországból a Prágától mintegy negyven kilométerre keletre fekvő Milovicébe, egy volt katonai körzetbe – közölte Dalibor Dostál, a Ceská krajina (Cseh táj) nevű civil szervezet képviselője.

A lovakat egy Európai Unió által támogatott projekt keretében hozták Csehországba: a kezdeményezés célja, hogy megmentsék a milovicei térség veszélyeztetett lepkéit és egyéb eltűnőben lévő állat- és növényfajait.

A lovakat mostanáig egy kéthektáros legelős területen szoktatták hozzá az új környezethez és a tervek szerint áprilisban egy csődör is érkezik hozzájuk.

A Milovice közelében állomásozó szovjet csapatok az 1990-es évek elején vonultak ki az országból, azóta nagyon elszaporodtak az agresszív fűfélék és egyes fás szárú növények, amelyek veszélyeztetett fajokat szorítanak ki. Az elgondolás szerint az agresszív füvek lelegelése révén az állatok jelentősen hozzájárulhatnak a terület ritka növény- és állatfajainak megóvásához.

A természetvédők úgy vélik, hogy főleg két veszélyeztetett faj, a boglárkalepkék családjába tartozó szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) és a lepkefaj táplálékául szolgáló Szent László-tárnics (Gentiana cruciata) megóvásában segíthetnek.

2015.03.24.
Forrás: Hirado.hu
Fotók: Canva
Frissítve: 2022.03.28.

Lovas íjászok a Kanadai Sziklás hegységben I. rész

Írta:

Lovasok.hu

Vágtass Velem 28. adás

A Kanadában forgatott filmünk I. része látható. Ebben az adásunkban egy mesebeli tájra repítjük nézőinket, egyenesen a kanadai Sziklás-hegységbe, egy – óriási hegyek, és végtelen magas fák által ölelt – indián rezervátumba, ahol képet kaphatunk a kanadaiak lovas életéről, s ahol az indiánok, amerikaiak, és magyarok nagy egyetértésben, szenvedélyesen művelik nap, mint nap a – Kassai Lajos által újjáteremtett – lovasíjászatot.